1. Azon esetben, ha a büntetőeljárás során hozott ítélet a felszámolási kezdő napját megelőző három év alatt emelkedett jogerőre a vezető tisztségviselő felelőssége megállapításának elvi akadálya nincsen, ugyanakkor a vizsgált időszak kizárólag a büntetőbíróság ítéletének jogerőre emelkedésének napjáig terjedhet. Utóbbi okán ezen perekben a Cstv. 31. § (1) bekezdés a)-d) pontjainak megszegésére alapított Cstv. 33/A. § (3) bekezdése szerinti vélelem fogalmilag kizárt, hiszen a vezető tisztségviselő megbízatása a kötelezettség keletkezése előtt már megszűnt, így ő a társaság nevében már nem járhatott el a felszámoló irányában. Az éves számviteli törvény szerinti beszámoló közzétételének és letétbehelyezésének elmulasztására ugyanakkor a felperes ezen perekben is hivatkozhat azzal, hogy csak a büntető ítélet jogerőre emelkedését megelőző üzleti éveket érintően vehető figyelembe a beszámoló(ka)t érintő kötelezettségek elmulasztása a vezető tisztségviselő alperes terhére. Le kell e körben szögezni, hogy e perben az alperes vezető tisztségviselő jogerős szabadságvesztésre ítélése, illetve foglalkozástól eltiltása önmagában nem alapozza meg felelősségének megállapítását, a felperesnek továbbra is feladata annak bizonyítása, hogy az alperesi vezető tisztségviselő magatartása és a társaság vagyonának csökkenése, illetve a hitelezői igények kielégítésének meghiúsulása között ok-okozati összefüggés áll fenn.
Amennyiben tehát fentiek alapján a társaságnak a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésében megjelölt időszakban vezető tisztségviselője már nem volt, úgy még mindig lehetőség nyílik arra, hogy a hitelező, illetve a társaságot képviselő felszámoló keresetet nyújtson be azon személlyel szemben, aki a gazdálkodó szervezet döntéseinek meghozatalára ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolt. A Ptk. 8:2. § (2) bekezdésében foglaltakra tekintettel ezen személy elsősorban a társaság meghatározó befolyással rendelkező tagja lehet. Ezen rendelkezés nyújthat megoldást arra az esetre, ha az egyszemélyes társaság tagja és vezető tisztségviselője egy és ugyanazon személy.
Más a helyzet abban az esetben, ha a vezető tisztségviselővel szemben jogerősen még nem szabtak ki sem szabadságvesztést, sem eltiltást, ugyanakkor előzetes letartóztatásban van. Az előzetes letartóztatás nem befolyásolja a vezető tisztségviselő jogviszonyát, azaz az előzetes letartóztatásának elrendelésével a vezetői tisztség nem szűnik meg, a vezető tisztségviselő a Gt. 30. § (2) bekezdésének első mondatára [Ptk. 3:21. § (2) bekezdés] figyelemmel az előzetes letartóztatás ideje alatt is köteles az általa képviselt társaság érdekeinek elsődlegessége alapján, az ilyen tisztséget betöltő személyektől általában elvárható gondossággal eljárni. Utóbbi egyben azt is jelenti, hogy amennyiben az előzetes letartóztatása révén akadályoztatva érzi magát ügyvezetési feladatai ellátásában, úgy köteles a társaság érdekeit szolgáló szükséges lépéseket megtenni (pl. tisztségéről lemondani, egyes feladatok ellátásával további személyeket meghatalmazni stb.). Amennyiben ezen lépéseket elmulasztja, utóbb kimentési okként nem hivatkozhat arra, hogy előzetes letartóztatása feladatai ellátásában gátolta, és ennek okán pl. a társaság fizetésképtelenségének bekövetkezése körében vétlennek érzi magát.
Mind a Gt. [22. § (2) bekezdés], mind a Ptk. [2:112. § (1) bekezdés] lehetővé teszi, hogy a vezető tisztségviselő e tisztségét megbízási jogviszony helyett munkaviszony keretében töltse be. Álláspontunk szerint a vezetői tisztséget munkaviszony alapján betöltő személy jogerős szabadságvesztésre ítélése, illetve e foglalkozástól eltiltása ugyanolyan módon érinti a munkaviszonyt, mint ha e tisztséget megbízási jogviszony alapján töltötte volna be. A munkaviszony ily módon történő megszűnése véleményünk szerint az Mt. 63. § (1) bekezdés e) pontjának egyik esete, amely bekövetkezése folytán a munkaviszony azonnali hatállyal megszűnik.
A megválasztott vezető tisztségviselő ugyan köteles nyilatkozni arról, hogy vele szemben összeférhetetlenségi ok nem áll fenn, illetve nem áll eltiltás hatálya alatt, azonban a Gt. 23. § (1) bekezdésére, illetve a Ptk. 3:22. § (4) bekezdésére ez a nyilatkozat - az alábbiak szerint - nem feltétlenül terjed ki.
Az összeférhetetlenségi okokat a Gt. 25. §-a, illetve a Ptk. 3:115. §-a határozza meg. A Gt. 23. §-a és a Ptk. 3:22. §-a a vezető tisztségviselővel szembeni kizáró okokat sorolja fel (ennek egyik nevesített eseteként, ha a vezető tisztségviselőt jogerősen szabadságvesztésre ítélik). Az eltiltás kérdéséről a Gt. 23. § (2) bekezdése és a Ptk. 3:22. § (5)-(6) bekezdése - kizáró okként - rendelkezik, mely szerint jogerős (büntető-
- 3/4 -
bírósági) ítélettel eltiltott személy nem lehet társaság vezető tisztségviselője. Eltiltásra ugyanakkor nem csak a büntetőbíróság jogosult, a Ctv. 9/B. és 9/C. §-ai lehetővé teszik az eltiltást a cégbíróság számára is. Ebből következik, hogy a jogszabály által megkívánt eltiltásra vonatkozó nyilatkozat nem öleli fel teljes körűen a Ptk. által meghatározott valamennyi kizáró okot, viszont ki kell terjednie a Ctv.-ben meghatározott eltiltási okokra. A gyakorlat ugyanakkor azt mutatja, hogy - a fenti szűkebb értelmezéssel ellentétben - a bejegyzési kérelmekben többnyire a vezető tisztségviselői nyilatkozatokat valamennyi kizáró okra vonatkozóan benyújtják, illetve a cégbíróság egyedi elbírálás alapján teljes körű nyilatkozatot követel meg.
Hasonlóképpen, míg a Ctv. 46. § (1) bekezdése alapján a cégbíróság ellenőrizni tudja, hogy a cégjegyzék tartalmaz-e a bejegyzendő vezető tisztségviselő vonatkozásában eltiltást tartalmazó bejegyzést (amennyiben igen, úgy a kérelmet 8 napon belül hiánypótlási eljárás nélkül elutasítja), addig az egyéb kizáró okok vizsgálatára nincs technikai lehetőség.
A Ctv. 22/A. §-a kíván a problémára megoldást kínálni, mely szerint a cégnyilvántartásba bejegyzett gazdasági társaság vezető tisztségviselője vonatkozásában a Ptk. Harmadik Könyvének Általános szabályaiban foglalt kizáró okok fennállásának ellenőrzése céljából a cégbíróság a bűnügyi nyilvántartási rendszer adataival való összevetést kezdeményez. Ha a bűnügyi nyilvántartó szerv azt állapítja meg, hogy a cégnyilvántartásba bejegyzett gazdasági társaság vezető tisztségviselője, cégvezetője vonatkozásában bármely kizáró ok fennáll, arról a bűnügyi nyilvántartó szerv a törvényességi felügyeleti eljárás hivatalból történő lefolytatása érdekében haladéktalanul értesíti a cégbíróságot, azonban tudomásunk szerint ez a rendszer még nem működik, ilyen értesítést az általunk megkeresett Budapest Környéki Törvényszék Cégbírósága és nagy valószínűséggel más cégbíróság sem kapott még.
Összegezve tehát elmondható, hogy mind a jogszabályi, mind a technikai háttér e kérdéskörben hiányos. A Gt., illetve az új Ptk. elvi síkon ugyan kimondja, hogy a jogerősen szabadságvesztésre ítélt személy a társaság vezető tisztségét nem töltheti be, és ebből következően az e tisztséget már betöltő személy megbízatása a jogerős ítélettel nyomban megszűnik, a gyakorlatban azonban a képviselt céget nyilvántartó cégbíróság csak elvétve szerez tudomást valamely vezető tisztségviselő szabadságvesztésre történt ítéléséről. Utóbbi okán állhat elő az a helyzet, hogy valamely jogerősen szabadságvesztésre ítélt személy a Gt. 23. § (1)-(2) bekezdése ellenére, elítélését követően is a közhiteles cégnyilvántartásban szerepel, és erre alapozva a társaságot harmadik személyekkel szemben képviseli, jóllehet megbízatása korábban már megszűnt. Az elítélt vezető tisztségviselő ezen eljárása pedig mind polgári jogi, mind büntetőjogi következményeket vonhat maga után (gondolva itt elsősorban egy esetleges kártérítési perre, illetve a csalás büntetőjogi tényállására). Álláspontunk szerint az anomália feloldása érdekében célszerű lenne a büntetőbíróság és a cégbíróság közötti szorosabb együttműködés, az információk közvetlen megismerése céljából. Kívánatos lenne az is, hogy a Rendeletet a Gt. és a Ptk. rendelkezéseire figyelemmel, azokkal összhangban módosítsa a jogalkotó, különösen a megfelelő értesítőlapok kialakítása indokolt. A Gt. és Ptk. vezető tisztségviselő nyilatkozattételi kötelezettségét szabályozó rendelkezéseinek egyértelmű szabályozása pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy a jogalkalmazás megfelelően (egységesen) tudjon eljárni ezekben az esetekben. ■
- 4 -
Visszaugrás
