A munka világában tapasztaltabb, "harcedzett" nyelvtanulók gyakran kérik tőlünk a Közalapítvány által szervezett EU-angol szaknyelvi tanfolyamokon, hogy gyakoroljuk az udvariassági formulákat angolul. Sokan akár B2/C1-es szintű nyelvtudással is bizonytalanul állnak egy-egy hivatalos e-mail írása vagy egy fontos találkozó előtt, mondván nem biztosak abban hogyan tegyenek jó benyomást, ha angolul kell írniuk vagy társalogniuk. Ha ismerős a helyzet, ne essünk pánikba és ne gondoljuk, hogy egyedül vagyunk ezzel a problémával. Nehéz helyzetek ezek, amelyeket az anyanyelven sem mindig tudunk ügyesen megoldani, hát még egy idegen nyelven. Cikksorozatunknak ebben a részében azzal foglalkozunk, hogy mi minden járulhat hozzá ahhoz, hogy jó vagy éppen rossz benyomást teszünk a beszélgetőpartnerünkre.
Míg szinte egyetlen nyelvtanuló sincs, aki ne ismerné a ´grammatika´ (azaz nyelvtan) jelentését, addig a legtöbbnek fejtörést jelent, hogy mit is értünk ´pragmatika´ alatt. A pragmatika azzal foglalkozik, hogy mikor kinek mit mondjunk és milyen helyzetben hogyan fejezzük ki magunkat. Bár ezt nagyon hasznos (lenne) tudni, a nyelvtanításban sajnos szinte napjainkig elhanyagolt terület a pragmatika. Ennek oka részben az, hogy az anyanyelvén mindenki elsajátít alapvető udvariassági szabályokat, amelyeket aztán "átvisz" az idegennyelvként tanult nyelvekre - legtöbbször szerencsére sikerrel.
Minden nyelven szokás köszönni, ha ismerőssel találkozunk, megköszönni a szívességet, vagy bemutatkozni, ha új ismeretséget kötünk. Ám még ilyen egyszerű helyzetekben is vannak kisebb nagyobb különbségek a nyelvek és kultúrák között abban, hogy mi számít elfogadott és udvarias, de nem túlságosan udvarias vagy éppen faragatlan szóhasználatnak és viselkedésnek. Az angol és a magyar között például alapvető különbség, hogy míg angolul a köszönésnek szinte része a "How are you?", azaz "Hogy vagy?" kérdés, amit általában válasz nélkül hagyunk, addig magyarul általában ezt a kérdést akkor tesszük fel, ha legalább egy mondat erejéig választ is várunk rá. Ez a különbség jelentéktelennek tűnik, ám ha egy magyar anyanyelvű nyelvtanuló angol nyelvterületen azt tapasztalja, hogy a "How are you?" kérdésre adott válaszát meg sem várták, úgy fogja érezni, hogy udvariatlan és felszínes volt a beszédpartnere. És pont ebben rejlik a pragmatika jelentősége és egyben nehézsége is: az apró különbségek sokszor maradandó (és téves!) benyomásokhoz vezethetnek.
Szintén nem előnyös ránk nézve, ha nem a megfelelő megszólítási formákat használjuk különböző helyzetekben.
Vegyünk két egyszerű példát!
1. Hogyan szólítsunk meg egy idős hölgyet, akinek nem tudjuk a nevét?
Lady? Mrs? Ms? Ma´am?
2. Hogyan kezdjünk beszélgetést egy neves egyetemi tanárral, Dr Smith-el?
Ms Professor? Dr Smith? Professor Smith?
Megoldókulcs a cikk végén.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
