Jelen tanulmány célja, hogy a közigazgatási, rendészeti és a magánbiztonsági tevékenységek sajátosságait alapul véve bemutassunk egy - a versenyszférában már jól ismert és hatékonyan alkalmazott - módszert, amely több szinten is alkalmas lehet a biztonság megteremtésén és fenntartásán munkálkodó állami és civil résztvevők közötti együttműködési területek és feladatmegosztás meghatározásán túl a hatékonyság fokozására, valamint a kooperáció javítására, modernizálására. Először a közigazgatás, rendészet és a magánbiztonság viszonyrendszerét vizsgáljuk, ezután a magánbiztonsági érték- és tevékenységrendszer alapvető sajátosságait. A harmadik részben a Six Sigma-módszert vesszük górcső alá annak érdekében, hogy bemutassuk, egy lehetséges új szemlélettel hogyan tudjuk a közös metszéspontokat meghatározni a köz- és magánbiztonsági szféra között. Végül megvizsgáljuk, hogy a módszer miként adaptálható, és felvázoljuk a közigazgatás-rendészet-magánbiztonság rendszerének Lean-Six Sigma modelljét.
Kiváló jogtudósaink, Ereky István és Szamel Lajos megfogalmazása szerint "a közigazgatás az állam cselekvését megvalósító legnagyobb állami szervezeti rendszer, az általa végzett tevékenység átfogja a társadalmi életviszonyok legtágabb körét, ezért igen differenciált és állandó változásban van".[1]
"A modern közigazgatási rendszerek kialakulása előtti időszakban - ez minden államban más és más időszakra tehető [...] - a közigazgatás rendeltetése nagyon szoros kapcsolatban volt az állam hatalmi jellegével. A közigazgatás öt alapvető területe a külügyi, rendészeti, hadügyi, igazságügyi, és a pénzügyi közigazgatás voltak. [...] Az állam és a közigazgatás modernizációjával ez az öt alapfunkció nem tűnik el, hanem folyamatosan kiegészül, illetve differenciálódik."[2]
A magánbiztonságot a panta rhei jellemzi, azaz állandó változásban van. Ennek okán kiválóan alkalmazható a Lean-Six Sigma a szektor modellezésére. Voehl és társai úgy határozzák meg a változást, hogy az "egy feltétel, amelyben az elvárásainknak nem felel meg a múltbéli teljesítmény". Továbbá a változás "egy olyan feltétel, amelyben nem elég a múltbéli tapasztalatra támaszkodnunk".[3] A különböző korok társadalmi, gazdasági és kulturális változásai folyamatosan alakítják és determinálják az állami, társadalmi és egyéni szinten jelentkező mindenkori biztonsági igényeket, valamint ezen igények kielégítésének feltételeit.
Az állam közigazgatási gépezetének mindenkori kiemelt feladata azon össztársadalmi normatívák megalkotása és szükség szerinti módosítása, amelyek a biztonság megvalósításának különböző szintjein - mind az állami, mind a magánszférában - meghatározzák a védelem ellátásának módját, eszköz- és feltételrendszerét, valamint a feladatokhoz rendelt felelősségi köröket. E normatívák végrehajtásának ellenőrzését, betartásának szükség szerinti jogszerű kikényszerítését az állam a közigazgatási rendészeti szervein keresztül valósítja meg.
Kmety Károly már egy évszázaddal ezelőtt megállapította, hogy a rendészetet a közigazgatási hatósági tevékenység egyéb ágaitól a fizikai erőszak monopóliuma különbözteti meg. Ebből egyrészt az következik, hogy a rendészeti igazgatás a közigazgatás része, másfelől az, hogy a rendészeti igazgatás hatósági igazgatás. Mindezek alapján kijelenthetjük, hogy a rendészet a közigazgatási tevékenységrendszer szerves része, az állami érdekérvényesítés legitim eszköze, amelynek küldetése az állam belső rendjének, valamint a közrendnek és a közbiztonságnak a fenntartása, a társadalom tagjainak és alapvető értékeinek az oltalmazása az ezeket sértő, veszélyeztető jogsértő cselekmények megelőzése, elhárítása, megszakítása révén, akár legitim fizikai erőszak alkalmazásával. E küldetés teljesítése rendkívül komplex, szerteágazó tevékenység, amely nem várható el kizárólagosan egyetlen erre rendelt állami szervezettől, történetesen a rendőrségtől.[4]
Magyarország Nemzeti Bűnmegelőzési Stratégiája szerint "[a] közbiztonság a társadalom életminőségének a része, olyan kollektív, értékkel bíró termék, amelynek kialakítása és megőrzése közös ügy".[5] A rendészet küldetésének teljesítése, a biztonság megteremtése társadalmi kooperáció és kollektív munka eredményeként teljesíthető, amelyben a rendvédelmi szervek és a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek mellett fontos szerepet kapnak az önkormányzatok, a magánbiztonsági vállalkozások és a civil önvédelmi szervezetek is. Ezt nevezhetjük komplementer rendészeti rendszernek, amelyben az állami szervek tevékenységét piaci és civil szerveződések egészítik ki, támogatják, segítik.[6]
Hazánkban az 1989-es rendszerváltás után rohamos ütemben növekvő magántulajdon védelmének jogos igénye szükségszerűen hívta életre az üzleti alapon működő biztonsági vállalkozásokat, amelyek mára - szakmai és üzleti tapasztalataik folyamatos fejlődésével - egyre meghatározóbb jelentőséggel bírnak a személy- és vagyonvédelem szinte minden területén. A profitorientált és szektorspecifikus security industry vagyis biztonsági ipar megjelenésével gyakorlatilag új szakma jött létre, amely értékrendszerét, céljait, érdekeit, megbízói körét
- 19/20 -
és feladatait tekintve nagyon sok tekintetben elválik a klasszikus, állami rendvédelemtől.
Nagyon fontosnak tartjuk azonban hangsúlyozni, hogy ezen területeket nem elhatárolni kell egymástól, hanem a köztük már meglévő kapcsolat- és együttműködési rendszer szinergiáit alapul véve újabb lehetőségeket találni a hatékony együttműködésre, melynek alapvető célja a bűnmegelőzés, valamint a gazdaság zavartalan működéséhez fűződő közös, össztársadalmi érdek. Ez összhangban van Jonathan Kirshner megállapításával is, miszerint a globalizációs nyomás három legfontosabb irányára - a gazdaság intenzitásának növekedésére, az információdömpingre és a marketizációra - a legfontosabb válasz a bűnmegelőzés és rendfenntartás erősítése, amely minden nemzet biztonságának érdeke.[7]
Tapasztalataim alapján úgy vélem, hogy a "high-tech korszak" elvárásainak csak high-tech módszerek befogadásával lehet megfelelni, azaz a hatékony együttműködés alapja, hogy az együttműködési metszéspontok meghatározásához, illetőleg újragondolásához olyan módszerek alkalmazásának lehetőségei is kerüljenek górcső alá, amelyek már bizonyítottak a gazdaságot sikeresen működtető piaci szereplők gyakorlatában. Ez lehet a "jövő szava", a közös nyelv, amely letisztult, "sallangmentes" és hatékony kooperációt, kommunikációt és koordinációt tehet lehetővé az állami rendészet és a magánbiztonsági területek szereplői között.
A rendészeti és magánbiztonsági tevékenységeket végző állami és piaci szereplők a biztonság megteremtésének és fenntartásának lényegét eltérő értékrendek szerint értelmezik. A biztonság megteremtésével és fenntartásával kapcsolatos feladatok és felelősségek rendszerében alapvető szempont, hogy mi a védeni rendelt, a védeni kívánt érték, valamint, hogy annak megóvásához kinek milyen érdeke fűződik. Ez alapvetően meghatározza a megóvásban érintettek körét, együttműködésük szintjét és módját.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
