1. A Ptk. a szerződés érvénytelenségének jogkövetkezményeit másképpen rendezi, mint a megelőző bírói szokásjog: sui generis megoldást alkotva radikálisan elszakítja az érvénytelen szerződés alapján előállott vagyonmozgás rendezését a jogalap nélküli gazdagodás szabályaitól. Ma már nem tűnik fel ez az alapvető változtatás, mivel a törvényhez fűzött miniszteri indokolás nem ad hangsúlyt neki, sőt magyarázatot sem ad rá.1 Így a szakítást a korábbi joggal csak akkor vesszük észre, ha pillantást vetünk az 1960. május 1-jét megelőző bírói gyakorlatra.2
A Ptk. előtti ítéletek egy része a szerződés érvénytelensége esetén az eredeti állapot helyreállítását rendelte el,3 másik része jogalap nélküli gazdagodás címén4 rendezte a felek jogviszonyát. A döntések kivonatos közléséből - sajnálatos módon - nem állapítható meg, hogy mely esetekben rendelte el az ítélet az eredeti állapot helyreállítását, és milyen feltételek mellett folyamodott a bíró a jogalap nélküli gazdagodást tilalmazó elvhez. Ezért nem tudjuk, hogy vajon reverzibilis szolgáltatásoknál került-e sor a szerződéskötést megelőző állapot helyreállítására, irreverzibilis szolgáltatások esetében pedig az alaptalan gazdagodás megtérítésére. Ma ezt sejtjük, mert ma ez tűnne logikus választóvonalnak. A bírói döntések elvi megfontolásainak feltárásához már a korabeli jogirodalom sem talált megfelelő támpontokat. A bírói gyakorlatot értékelve Nizsa-lovszky a következőket állapítja meg: "Általában azt szoktuk mondani, hogy ezt a kérdést az alaptalan gazdagodás szabályai oldják meg. ... A bírói gyakorlat és bizonyos vonatkozásban a fennálló törvényeink nem helyezkednek a semmis ügylet esetében az alaptalan gazdagodás szabályainak alapjára."5 Az ítélkezési gyakorlat egyértelműen mutatja ugyanakkor, hogy a Ptk. előtti szokásjog az érvénytelen szerződés jogkövetkezményeinek megállapításánál legalább olyan gyakran folyamodott a jogalap nélküli gazdagodás szabályaihoz, mint ahányszor az eredeti állapot helyreállítása mellett döntött.
Ehhez képest hozott döntő változtatást a Ptk., mindenekelőtt azzal, hogy egyértelműen elszakította a szerződés érvénytelenségét a jogalap nélküli gazdagodástól. A 237. § főszabályként az in integrum restitu-tio-t mondja ki [(1) bek.], a szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállításának lehetetlensége esetére pedig felhatalmazza a bíróságot az érvénytelen szerződés hatályossá nyilvánítására [237. § (2) bek.]. A szolgáltatás irreverzibilitása esetére kapott bírói felhatalmazás olyannyira új volt polgári jogunkban, hogy a Ptk. hatályba lépését követően tanulmányok sora foglalkozott az új intézmény jogi jellegével és alkalmazási problémáival.6 Hamarosan megjelentek a felmerült gyakorlati és elvi kérdéseket összefoglaló jelleggel tárgyaló monográfiák is.7
A Ptk. által végrehajtott fordulat komolyságát a Legfelsőbb Bíróság 1963-ban nyomatékosította. A 836. sz. PK állásfoglalás8 - "a bírói gyakorlatban mutatkozott bizonytalanság"9 eloszlatása céljából - részletes iránymutatást adott az eredeti állapot helyreállításának mibenlétével kapcsolatban. A Legfelsőbb Bíróság megállapította: "Egyes bíróságok a jogalap nélküli birtoklás, mások a jogalap nélküli gazdagodás, ismét mások pedig a felelős őrzés szabályainak alkalmazásával rendezik a felek jogviszonyát. Egyik megoldási mód sem helyes." Az elvi iránymutatás tehát kifejezetten felhívta a - szokásjogon nevelkedett - bírák figyelmét arra, hogy a Ptk. az érvénytelen szerződések jogkövetkezményeinek rendezésénél eltért a korábbi jogtól, és leválasztotta e jogkövetkezményeket az alaptalan gazdagodás szabályairól. A Legfelsőbb Bíróság ugyanakkor már a kezdeteknél némi kétséget mutatott az új, önálló megoldás egyedül üdvözítő voltával kapcsolatban. Maga a 836. sz. PK állásfoglalás mondta ki a következőket is: "Rá kell mutatni arra, hogy az érvénytelen szerződéshez többlet-tényállás is kapcsolódhat, és a többlet-tényállásból adódó jogviták rendezésére a Ptk. megfelelő szabályait kell alkalmazni. Tehát károkozás esetén a kártérítésre, az alap nélküli gazdagodás esetén a jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó rendelkezések stb. az irányadók."10
Weiss már a Ptk. néhány éves gyakorlati tapasztalatai alapján vitába szállt a 836. sz. PK-ban foglalt iránymutatással. Bírálatában plasztikusan mutatott rá arra, hogy az in integrum restitutio megvalósítása során - a szerződés teljesítése utáni változások: hasznok, költségek felmerülése stb. miatt - számos kiegészítő probléma merülhet fel, amelyeknek megoldására a Ptk. 237. § (1) bekezdése nem ad megoldást, és ezért igenis segítségül lehet és kell hívni a Ptk. más rendelkezéseit. Weiss elsősorban a jogalap nélküli birtoklás szabályainak kisegítő alkalmazására hívta fel a figyelmet, de nem zárta ki a jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó rendelkezések kiegészítő szerepét sem. Álláspontja ma is teljes mértékben megállja a helyét.11 A bírói gyakorlat szintén ismételten szükségét érzi a Ptk. más rendelkezései alkalmazásának, különösen a kártérítési szabályok kisegítő igénybevételének.12
2. A miniszteri indokolás hallgatása folytán találgatásra vagyunk utalva akkor, amikor a Ptk.-ban végrehajtott és a bírói gyakorlatban a kezdetektől fogva alkalmazási nehézségeket felvető gyökeres változtatás okait keressük. Nem vitás, hogy a Törvénykönyv hatálybalépése előtti bírói gyakorlat sok esetlegességet mutatott az érvénytelen szerződések jogkövetkezményeinek megállapításánál. Feltételezhetjük azt is, hogy a törvényhozó el akarta kerülni a jogalap nélküli gazdagodás szabályainak alkalmazásával együtt járó - a magyar judikatúrából és főként a német jogirodalomból ismert - problémákat. Azok egy része valóban feleslegesen terhelte a bírói szokásjogot: a tulajdonátruházás magyar jogban elfogadott rendszere mellett (szemben a német joggal) a tulajdonátruházó szerződések érvénytelensége esetén - legalábbis az eredeti állapot helyreállíthatósága esetén - szükségtelen az alaptalan gazdagodás szabályaihoz folyamodni.
Ez utóbbi körülményre először Nizsalovszky mutatott rá világosan : "A német ptk.-ön alapuló az a megoldás, hogy a semmis ügylet alapján teljesített szolgáltatást az alaptalan gazdagodás szabályai szerint lehet visszakövetelni, azon alapszik, hogy a rendelkező ügyletek absztrakt ügyletek, s ehhez képest az érvénytelen kötelező ügyleten alapuló rendelkező ügylet mégis hatályos lehet, és előidézi a jogváltozást, hacsak maga a rendelkezés önmagában nem érvénytelen."13
Nizsalovszky - a bírói ítéletekből is érveket merítve - következtetéseiben egyértelműen az eredeti állapot helyreállítását mint dologi igényt részesítette előnyben a jogalap nélküli gazdagodás kötelemi jogi igényével szemben. A két megoldás közötti gyakorlati különbséget is világossá tette. "Az előbbi állapotnak ez a visszaállítása eredményében azonos lehet az alaptalan gazdagodás visszatérítésével, de még ebben a vonatkozásban sem jelent a két elgondolás egyet. Nevezetesen, míg az alaptalan gazdagodás visszatérítéséről szólva mindig a gazdagodó oldalán kívánjuk az előbbi állapotot visszaállítani, hiszen a Mt. 1750. §-a az előny visszatérítéséről szól, addig az előbbi állapot visszaállításáról szólva azt tartjuk szem előtt, hogy a szolgáltató vagyoni állapotában álljon vissza a korábbi állapot."14 Mindezek alapján nem tűnik túl merésznek egy olyan következtetés, hogy a Ptk. újítását Nizsa-lovszky idézett tanulmányára vezessük vissza.
Nem hagyhatjuk ugyanakkor figyelmen kívül azt a körülményt, hogy az érvénytelen szerződések következményének in integrum restitutio formájában történő levonása csak dologszolgáltatásra irányuló (azaz tulajdonátruházó) szerződések esetében lehetséges, mégpedig ezeknél is csak akkor, ha az átadott dolog nem semmisült meg, vagy visszaadása egyéb okból (feldolgozás, továbbértékesítés stb. miatt) nem vált lehetetlenné. A magyar jogban - nem lévén absztrakt jellegű rendelkező ügylet - a kötelező ügylet (adásvétel, csere, ajándékozás) érvénytelensége esetén a tulajdonátruházás nem megy végbe, az eredeti tulajdonos nem veszti el tulajdonjogát. Ennek folytán érvénytelen szerződés alapján történt teljesítés esetén a tulajdonos e minőségében rei vindicatio-val követelheti vissza a dolgát szerződő partnerétől.15 A magyar jogban tehát valóban kézenfekvő, hogy tulajdonátruházó (azaz eredetileg reverzibilis) szerződések érvénytelensége esetében nincs szükség az alaptalan gazdagodás szabályaira, hiszen a tulajdonos vindikációs igényt érvényesíthet, legalábbis akkor, ha az átadott dolog még megvan.
Rendezni kell viszont a magyar jogban is az irreverzibilis szolgáltatások eseteinél alkalmazható következményeket. Szükség van valamilyen jogi megoldásra mind a dologszolgáltatásoknál bekövetkező utólagos irreverzibilitás, mind pedig az egyéb szolgáltatásoknál beálló eredeti irreverzibilitás eseteiben. Feltehetőleg ez a hiányérzet vezette a Ptk. előtti bírói gyakorlatot az alaptalan gazdagodás szabályaihoz, és nyilvánvalóan ezt az igényt kísérelte meg kielégíteni a Polgári Törvénykönyv is, a 237. § (2) bekezdésében bevezetett új megoldással.
A Ptk. bírói gyakorlata alapján ma már megkísérelhetünk állást foglalni abban a kérdésben, hogy vajon bevált-e a törvényhozói újítás. Megfelelő elemzés alapján eldönthető, hogy tényleg könnyebb-e ma az érvénytelen szerződés jogkövetkezményének levonása - eredeti vagy utólagos - irreverzibilis szolgáltatások esetében, mint a Ptk. előtti szokásjogban. A kérdés világosan megfogalmazható: megfelelő elvi alapon áll-e a szerződés bírói hatályossá nyilvánítása, és hibátlan gyakorlati eredmények érhetők-e el a sui generis intézménnyel, vagy pedig helyesebb volna az új Polgári Törvénykönyvben megfelelő formában visszatérni a jogalap nélküli gazdagodás szabályainak segítségül hívásához.
1. A hatályos jog értékelésénél mindenekelőtt azt kell megállapítanunk, hogy a Ptk. 237. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés nem juttatja megfelelően kifejezésre az in integrum restitutio jogi jellegét. Maga a norma és annak elhelyezése inkább arra látszik utalni, hogy kötelemi jogi igényről van szó. Valójában azonban - ahogy erre Nizsalovszky már a Ptk. előtti gyakorlat elemzése kapcsán egyértelműen rámutatott16 - az eredeti állapot helyreállítása primer dologi igény: rei vindicatio.
A jogi jelleg világossá tétele segíti eldönteni azt a kérdést, hogy a bíróságnak hivatalból kell-e határoznia az eredeti állapot helyreállításáról, vagy pedig csak a felek kérelmére.17 A bírói gyakorlat szilárd elvi-dogmatikai alapok hiányában ingadozik. Az ítéletek - legalábbis semmis szerződéseknél - az eredeti állapot helyreállítását hivatalból rendelik el,18 a többlet-tényállásokról viszont ilyenkor is csak kérelemre döntenek.19 Megtámadható szerződéseknél az ítéletek nem mutatnak ilyen egységes álláspontot. Nem győz meg Harmathy javaslata, amely e tekintetben különbséget tenne semmis és megtámadható szerződések között, és a megtámadás folytán érvénytelenné váló szerződések esetében az eredeti állapotot csak a felek kérelmére rendelné el.20 Az érvénytelenség jogkövetkezményeiről ex officio vagy kérelemre történő döntés kérdése a Ptk. reformja során újólag és erős hangsúllyal vetődik fel.21 Nézetünk szerint - egyéb érvek mellett - a restitúciós igény rei vindikációs jellege is az eredeti állapot hivatalból történő elrendelése ellen szól.22
Megállapításunknak - elvi jelentőségén túl - alapvető gyakorlati következményei is vannak. Vindikációs igénye alapján a szolgáltatást érvénytelen szerződés alapján nyújtó fél nemcsak szerződő partnerétől, hanem bárki harmadik személytől visszakövetelheti, adott esetben végrehajtási-, vagy csődeljárásból is kivonhatja a dolgot. Az eredeti állapot helyreállítására vonatkozó kötelezettség kötelmi jogi jellege mellett mindezekre nem kerülhetne sor.
A Ptk. utáni bírói gyakorlat az eredeti állapot helyreállítására vonatkozó igény érvényesítési határideje kapcsán nézett szembe először ezzel a problémával, szemmel láthatólag nem ismerve fel a konkrét ügyek mögötti elméleti hátteret és annak döntő jelentőségét. Azt a kérdést kellett megválaszolni, hogy vajon a semmis szerződés érvénytelenségére történő hivatkozás határidő nélküli jellege [Ptk. 234. § (1) bek.] az ily módon érvénytelen szerződés jogkövetkezményeinek levonásánál is időbeni korlátlanságot jelent-e. Az ítélkezési gyakorlat érzékelhető bizonytalanságának23 eloszlatására Weiss elvi alapon válaszolta meg a kérdést. Álláspontja szerint amennyiben az érvénytelenség következményei kötelemi jogi igényt képeznek, azok levonására az általános elévülési időn belül van lehetőség; amennyiben viszont - a tulajdonátruházásra tekintettel - az in integrum restitutio követelése dologi természetű igényt testesít meg, a tulajdoni igények elévülését kizáró szabályra [Ptk. 115. § (1) bek.] tekintettel az eredeti állapot helyreállításának nincs elévülési korlátja, hanem azt csak a másik szerződő fél elbirtoklása zárja ki.24 A helyes elméleti alapra helyezett és alaposan megindokolt álláspontot a bírói gyakorlat is követi.25
Itt térünk vissza arra a kérdésre, hogy mennyiben lehet az érvénytelen szerződéshez kapcsolódó többlettényállást az eredeti állapot helyreállítása keretében, vagyis más intézmények (mindenekelőtt a jogalap nélküli birtoklás és az alaptalan gazdagodás) nélkül rendezni. Utaltunk már rá,26 hogy a Legfelsőbb Bíróság eseti döntésekben is szereti az eredeti állapot helyreállítása keretében eldönteni a dolog hasznainak, kárainak viselését és az egyéb hasonló járulékos tényállásokat. Ezt már csak azért sem tarthatjuk helyesnek, mert a dolog visszaadása el nem évülő vindikációs igény formájában történik, a kapcsolódó tényállások viszont egyértelműen kötelmi jogi jellegűek és elévülnek.27
Helyesen hangsúlyozza Harmathy, hogy "az eredeti állapot helyreállításánál nem a jogalap nélküli gazdagodás gondolatköre az irányadó", és általában is helyesebb volna a kártérítési, az alaptalan gazdagodási és egyéb kisegítő szabályok szerepét "az eredeti állapot helyreállításán kívül biztosítani".28 Az ítélkezési gyakorlatot értékelve leszögezi, hogy nem tekinthető tisztázottnak az eredeti állapot helyreállításának viszonya más intézményekhez, így elsősorban a jogalap nélküli gazdagodáshoz és a jogalap nélküli birtokláshoz. A Ptk. 237. §-ához fűzött alapos kommentárjaiban - a jogesetek elemzése alapján - számos problémát vet fel.
Többek között helyesen mutat rá arra, hogy az ítéletek nem találnak kellő jogi alapot a használati díjra kötelezéshez az eredeti állapot helyreállításánál, és hogy nem megalapozott a díjigénynek valaminő késedelemre történő visszavezetése. Vitatható ugyanakkor az általa javasolt megoldás is, nevezetesen a használati díjigénynek a késedelem felróhatóságától történő függővé tétele. A szerződéses szolgáltatások kölcsönös, egymástól függő figyelembevétele ésszerű javaslat,29 de nem segít igazán. A felvetett problémákra - mind dogmatikai tisztaságát, mind pedig eredményét tekintve - sokkal meggyőzőbb megoldás érhető el a jogalap nélküli birtoklás szabályai segítségével. A gyümölcsök és a költségek tekintetében - az idevágó ítéletet30 joggal bírálva - Harmathy is ezt az utat tartja célravezetőnek.31
Az ítélkezési gyakorlat egyenetlenségét mutatja az a legfelsőbb bírósági eseti döntés is, amely a megvett dolog elpusztulását az érvénytelen szerződés jogkövetkezményének levonásához kapcsolódó többlet-tényállásnak tekinti, és arra a felelős őrzés valamint a kártérítési felelősség szabályait alkalmazza.32 Az ítéleti megoldás dogmatikailag helytelen és egyben rendkívül bonyolult volta szemmel láthatólag abból ered, hogy a Legfelsőbb Bíróság - ebben a konkrét döntésében hűen követve a PK 32. sz. állásfoglalásban adott iránymutatást - utólagos irreverzibilitás esetében az értékbeli in integrum restitutio elvét vallja.33
2. Az eredeti állapot helyreállításának lehetetlensége (azaz az eredeti vagy utólagos irreverzibilitás) esetére a Ptk. által adott új megoldás kapcsán több vitás kérdés merült fel az ítélkezési gyakorlatban és a jogirodalomban.
a) A tanulmányokban alaposan foglalkoztak azzal az elvi kérdéssel, hogy szankció-e a bírói hatályossá nyilvánítás. A bírói gyakorlatot pedig elsősorban az érvénytelen szerződés alapján nyújtott hibás szolgáltatás szankcionálhatóságának problémája foglalkoztatta.34
b) Máig nem dőlt el egyértelműen az a kérdés, hogy az eredeti állapot helyreállításának minősül-e a pénzben történő restitúció is, vagy arra csak a szolgáltatás természetbeni visszaadása formájában kerülhet sor.
A Ptk. 237. §-ához fűzött miniszteri indokolás inkább azt az álláspontot látszik képviselni, hogy az eredeti állapot természetbeni visszaállításának lehetetlensége esetén a bíró az érvénytelen szerződés hatályossá nyilvánításának eszközéhez nyúlhat. Az indokolás ugyanis a következőket mondja: "Az eredeti állapot helyreállításának kötelezettségét nem kívánja meg a javaslat, ha az valamilyen okból nem lehetséges (pl. olyan huzamos jogviszonyoknál, mint bérlet, kölcsön, letét, továbbá egyedi dolog megsemmisülése, elhasználása esetében stb.); ezzel egy tekintet alá esik, a helyreállítás aránytalan áldozatokat követelne (pl. beépítés, feldolgozás, átalakítás esetében)." A rövid magyarázat arról árulkodik, hogy a törvényhozó maga sem látta világosan, hogy az érvénytelen szerződés jogkövetkezményének jellege minőségileg különbözik reverzibilis és irreverzibilis szolgáltatások esetében.
A PK 32. sz. állásfoglalás szerint viszont az eredeti állapot helyreállítására sor kerülhet a pénzbeli egyenérték megfizetése formájában is, ha a természetbeni restitúció "valamilyen okból (pl. a dolog elidegenítése, elpusztulása, felhasználása stb.) folytán nem lehetséges". Az állásfoglalásban hivatkozott példákból arra lehet következtetni, mintha a Legfelsőbb Bíróság az utólagos irreverzibilitás eseteiben mindig lehetségesnek tartaná az eredeti állapot helyreállítását, ha természetben nem lehetséges, akkor pénzben. Az eseti döntések meglehetősen egyenetlenek: van közöttük olyan ítélet, amely követi a PK állásfoglalást,35 de (a BH-ban közzé tett határozatok között is) szép számmal találhatunk ellentétes álláspontot tükröző legfelsőbb bírósági ítéletet is.36 Megállapíthatjuk, hogy a bírói gyakorlatban a konkrét eset igazságos eldöntésére törekvés az elvi alapok hiánya miatt vezet oly gyakran dogmatikai bukfencekhez.
Az irodalomban is mindkét nézetnek voltak és vannak neves képviselői.37 A buktatók elkerülésére Harmathy azt a plauzibilis javaslatot teszi, hogy a bíró az eredeti állapot értékbeli helyreállítását akkor rendelje el, "ha a szolgáltatás természeténél fogva nem zárja ki a pénzbeli egyenértékkel való helyettesítést". Rámutat egyben a vitás tényállások döntő kérdésére: a kárveszélyviselés problémájára is.38
3. Ismétlődő nehézségekkel kell megküzdenie a bírói gyakorlatnak magával az érvénytelen szerződés hatályossá nyilvánításával és - ezzel összefüggésben - a szolgáltatások egyensúlyának biztosításával kapcsolatban is.
A nehézségek egy része arra az alapvető kontradik-cióra vezethető vissza, amelyet a Ptk. újítása maga váltott ki. Az érvénytelen szerződés hatályossá nyilvánítása: fából vaskarika. Fikciós megoldásként nem tekinthetnénk ugyan teljesen szokatlannak, de az ítélkezési gyakorlat mégis minduntalan beleütközik ellentmondásaiba. Miként és mennyiben lehet hatályos az érvénytelen szerződés? A bírói döntések egyfelől hangsúlyozzák, hogy a szerződés hatályossá nyilvánításánál a bíró "figyelembe veszi a felek szerződéskötési szándékát és a szerződés tartalmát is", ugyanakkor a hatályossá nyilvánító ítélet "nem eredményez azonos helyzetet azzal, ami a szerződés érvényessége esetén keletkezett volna".39 Az ítéletek végül is ismételten kénytelenek abból kiindulni, hogy az érvénytelen szerződés hatályossá nyilvánítása esetén a bíróságnak tekintetbe kell vennie az érvénytelen ügyletet kötő felek nyilatkozatát, a törvény rendelkezéseibe nem ütköző kikötéseit.40 Joggal kérdezhető: miben áll ilyenkor az érvénytelenség szankciós jellege.41
Komoly gondot okoz a bíróságoknak, hogy az adott esetben mit tekintsenek "ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatásnak".42 Kérdés, hogy a Ptk. 237. § (2) bekezdésének ez a megfogalmazása különbözik-e, s ha igen, miben, a jogalap nélküli gazdagodástól. A Kódex több mint négy évtizedes gyakorlata alapján megállapítható, hogy az ítélkezési gondok jelentős része a "forró kása kerülgetéséhez" hasonló helyzetre vezethető vissza: nem hivatkozunk az alaptalan gazdagodásra, de irreverzibilis szolgáltatásoknál megkerülhetetlenül a jogalap nélküli gazdagodás elvei szerint döntünk.
Nézetünk szerint helyesebb volna, ha az új Ptk. egyenesen kimondaná: amennyiben a szerződéskötést megelőző helyzet nem állítható helyre, a felek között az érvénytelen szerződés folytán keletkezett vagyoneltolódásokat a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint kell megítélni. Ez a megoldás látszik célravezetőnek mind az eredeti, mind az utólagos irreverzibilitás esetében. Mielőtt javaslatunkat végleges formába öntenénk, indokoltnak látszik megvizsgálni: miként viszonyulnak az itt felvetett problémákhoz a fontosabb külföldi jogrendszerek.
1. Utaltunk arra, hogy a német jogban a tulajdonátruházási rendszer konstrukciója miatt megkerülhetetlenül szükség van az alaptalan gazdagodás szabályaira az érvénytelen szerződés alapján bekövetkezett vagyoni helyzet rendezéséhez. Tekintettel arra, hogy a tulajdonjog átruházásához a kötelmi jellegű elkötelező szerződésen ("Verpflichtungsgeschäft"-en), azaz az adásvételen, ajándékozáson stb. kívül egy absztrakt dologi jellegű rendelkező szerződésre ("Verfügungsgeschäft"-re) is szükség van, a kötelmi jellegű szerződés érvénytelensége ellenére átszáll a tulajdonjog, mivel az absztrakt szerződés érvényes marad. Ennek folytán viszont a tulajdonát átruházó fél nem rendelkezik tulajdoni igénnyel,43 és - rei vindicatio hiányában - reverzibilis szolgáltatás esetén is csak a jogalap nélküli gazdagodás eszközével rendezhető vissza az érvénytelen szerződés alapján történt vagyonmozgás. Az alaptalan gazdagodási igény (szemben a vindikációs igénnyel) kötelmi természetű, amiből az is következik, hogy a dolgot időközben megszerzett harmadik személyekkel szemben, illetve - a végrehajtás alá vont vagyonból -igényperrel nem érvényesíthető. Lényeges különbség a jogalap nélküli gazdagodási igény és a tulajdoni igény között az is, hogy az előbbivel - noha az eredeti állapot visszaállítható - nem az átadott dolog, hanem a szerződő partner gazdagodása követelhető.
Már Dernburg rámutatott arra, hogy a német tulajdonátruházási rendszer, közelebbről az annak sajátosságát képező absztrakt dologi ügylet folytán bekövetkező vagyoneltolódás kiegyenlítésére szolgál a jogalap nélküli gazdagodás egyik fő esetcsoportja, a Leis-tungskondiktion.44 Flume pedig azt emeli ki, hogy a rendelkező dologi ügylet és annak absztraktsága éppen akkor jut önálló szerephez, ha az elkötelező kötelmi jogi szerződés érvénytelen: sor kerül a tulajdonátruházásra, amit - érvényessége esetén - a kötelmi jogi szerződés is célba vett, de annak érvénytelensége miatt a jogváltozás nem következne be, ha a rendelkező ügylet - absztrakt volta miatt - nem maradna érvényes. Az ily módon kellő jogcím nélkül végbemenő tulajdonátruházás viszont korrekcióra szorul. Ezt valósítja meg a jog az alaptalan gazdagodás szabályainak segít-ségével.45
Más kérdés, hogy ez az önmagában logikus, zárt jogi megoldás milyen problémákat vet fel a jogalap nélküli gazdagodás szabályainak az érvénytelen szerződés jogkövetkezményeire történő alkalmazásánál.46 A tanulságok érdekében ezekre a jogalkalmazási nehézségekre, amelyek az alaptalan gazdagodási szabályok némelyikének nyilvánvaló tökéletlenségéből erednek, a következő (IV.) pontban szükségesnek látszik részletesebben is kitérni.
2. Némi meglepetéssel szolgál ezek után a francia jog. Noha a Code civil tulajdonátruházási rendszere egészen más, mint a BGB-é, és a francia jog nem ismer a német joghoz hasonló absztrakt ügyletet a tulajdonátruházás körében (sőt egyébként sem igazán47), a condictio indebiti francia variánsa mégis központi szerepet játszik az érvénytelen szerződések következményeinek levonásánál. Az érvénytelen szerződés alapján beállt jogváltozások visszafordítása, a szerződéskötést megelőző állapot helyreállítása ("remise en état") a bírói gyakorlatban a Code civil 1376. és következő cikkeiben szabályozott répétition de l'indu eszközével történik.48 E megoldás hátterét kutatva, fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy az érvénytelen szerződés következményeinek rendezéséhez a tulajdonos-birtokos viszony sajátos szabályai hiányoznak a Code cilvil-ben,49 és a bíró ezért csak a condictio indebiti normáiban talál kellő fogódzót.50 A répétition de l'indu alapján fennálló igény harminc év alatt évül el,51 és az indítható kereset nem szubszidiárius más igényekhez képest.52
Az érvénytelen szerződés elsődleges következményeként a szerződéskötést megelőző állapot természetbeni visszaállítására kerül sor.53 Amennyiben az eredeti állapot természetbeni visszaállítása nem lehetséges, a vagyonmozgás értékbeli (azaz pénzbeli) kiegyenlítése ("restitution par équivalent") következik.54 A kapott szolgáltatás visszaadására vagy értékbeli megtérítésére kötelezett személy vétkessége közömbös.55 Az értékbeli restitúció adja a megoldást mind az eredeti irreverzibilitás, mind az utólagos irreverzibilitás esetére.56 A bírói gyakorlat meglehetős nehézségekkel találja szemben magát az értékbeli restitúció mértékének megállapításánál. Az ítéletek egy része a szerződéskötéskori, másik része az érvénytelenség megállapításakori értéket veszi figyelembe, a dolog továbbértékesítése esetén pedig a bíró gyakran ez utóbbi ügylet vételárát tekinti irányadónak. Egyenetlen az ítélkezési gyakorlat a dolog használatáért térítendő díj,57 illetve a dologra fordított költségek58 megállapításánál is. Mindkét kérdéssel kapcsolatban hajlanak a döntések arra, hogy az alaptalan gazdagodás ("enrichissement sans cause") elvei szerint ítéljék meg az igényeket.59 Ezek a problémák - a kiinduló dogmatikai különbségek ellenére - feltűnő rokonságot mutatnak egyébként a magyar Ptk. 237. § (2) bekezdése körében jelentkező és fent említett nehézségekkel.
Az érvénytelen szerződés alapján átvett dolog gyümölcseinek jogi sorsát a bírói gyakorlat a Code civil 549-550. cikkei alapján bírálja el. A jóhiszemű szerző megszerzi azokat, következésképpen az érvénytelenségről (illetve az érvénytelenítési kereset benyújtásáról) történő tudomásszerzésig leszedett gyümölcsök értékét sem köteles megtéríteni.60
Bizonyos tartós jogviszonyt eredményező szerződések esetében a Code civil amúgy is külön szabályokat tartalmaz az érvénytelenség következményeire. Az érvénytelen polgári jogi társaság a jövőre nézve megszűnik (1844-15. cikk). A munkaszerződés érvénytelensége esetén a munkavállalónak nem a szerződés szerinti bért, hanem az alaptalan gazdagodás szabályai szerint megállapítandó ellenszolgáltatást kell megítélni.61
Az érvénytelen szerződés következményei szempontjából említést érdemel végül, hogy a francia magánjogban széles körben biztosított a jóhiszemű harmadik személyek védelme (2279. cikk). Ezért a szerződés érvénytelensége kevésbé hat ki harmadik személyekre. Ez a megoldás egyenes következménye a Code civil-ben elfogadott tulajdonátruházási rendszernek, mindenekelőtt annak a ténynek, hogy e rendszerből hiányzik a német jog absztrakt jogügylete. A harmadik személy tulajdonjogszerzését a német jog az absztrakt dologi jogügylettel éri el, a francia ugyanezt a nem tulajdonostól történő tulajdonszerzés lehetővé tételével valósítja meg. Ennyiben a francia jog közelebb áll a Ptk.-hoz (118-119. §-ok). Ugyanerről a tőről fakad e körben egy másik hasonlóság is. Lényegesen hosszabb elbirtoklási határidőkkel (2265-2269. cikkek) ugyan, rokonmegoldást találhatunk a Code civil-ben a magyar jogban ismert telekkönyvi elbirtokláshoz62 is.
3. A német és a francia jog vázlatos áttekintése világosan mutatja, hogy reverzibilis szolgáltatás esetében a szerződés érvénytelenségének jogkövetkezményei igen szoros összefüggést mutatnak a tulajdonátruházás alkalmazott rendjével. Mivel a tulajdonátruházás magyar rendszere az Optk. alapján alakult ki, érdemes egy pillantást vetnünk arra, hogy miként oldja meg az osztrák jog az érvénytelen szerződés következményeit.
Az osztrák jog elemzését megnehezíti, hogy az Optk. a condictio indebiti mellett az érvénytelen szerződés jogkövetkezményeire egyes esetekben külön rendelkezéseket is ad. Így például részben külön szabályok vonatkoznak az akarathibák miatti (877. §) érvénytelen szerződésekre, vagy a lehetetlen, illetve meg nem engedett célra kötött szerződések érvénytelenségére (1174. §).
A központi szerepet kétség kívül az 1431-37. §-ok játsszák, amelyek - egyéb esetek mellett, mindenekelőtt - az érvénytelen szerződés alapján teljesített szolgáltatás alaptalan gazdagodásként történő visszatérítésére vonatkoznak.63 Az osztrák jog tehát - meglepő módon - a német joghoz hasonló, a jogalap nélküli gazdagodás egyik fő típusára épülő megoldást fogad el az érvénytelen szerződések alapján történt vagyonmozgások rendezésére. Ez az út - csakúgy, mint a francia jogban - reverzibilis szolgáltatások esetében távolról sem volna szükségszerű, tekintettel arra, hogy az osztrák tulajdonátruházási rendszernek sem eleme az absztrakt dologi jogügylet. A tulajdonjogot - a magyar polgári joghoz hasonlóan - az érvényes tulajdonátruházó ügylet mint jogcím mellett ingók esetében átadással, ingatlanok viszonylatában pedig telekkönyvi bejegyzéssel lehet átruházni.
Éppen ezért nehéz választ találni arra a kérdésre, hogy vajon miért állapítja meg az osztrák bírói gyakorlat az érvénytelen szerződések jogkövetkezményeit a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint akkor is, amikor a reverzibilis szolgáltatásra vindikációs igény is fennállna. A jogalap nélküli gazdagodás szabályainak ezt a szinte kizárólagos alkalmazását észrevétellel kell illetnünk különösen amiatt, hogy az Optk. rendezi a tulajdonos-birtokos viszonyt (329. és köv. §-ok). Valószínűleg a német jogirodalom és bírói gyakorlat hatását kell gyanítanunk. A mértékadó kézikönyv csupán annyit állapít meg (helyesen!), hogy reverzibilis szolgáltatások esetében az alaptalan gazdagodás miatti igény konkurál a tulajdoni igénnyel.64
Irreverzibilis szolgáltatások esetén az érvénytelen szerződés alapján kapott dolog vagy szolgáltatás ellenértéke fizetendő meg. Facere szolgáltatások eredeti ir-reverzibilitása esetére ezt a szabályt maga az Optk. mondja ki (1431. §). Az utólagos irreverzibilitás eseteire ezt az elvet az ítélkezési gyakorlat terjesztette ki.65 A bírói döntések kivételként kezelik az ügyet, ha a dolog vétlenül semmisült meg. Itt is a német hatás észlelhető. Az idegen dolog használatának ellenértékét ugyancsak alaptalan gazdagodásként kezeli az osztrák judikatúra, éppúgy, mint a kamatigényt.66 A gyümölcsök helyzetét - az Optk. 1437. §-a alapján - a tulajdonos-birtokos viszonyra vonatkozó szabályok (329. és köv. §-ok) határozzák meg.
Egészében véve a szerződés érvénytelenségének következményeivel kapcsolatos bírói gyakorlat - legalábbis a külső szemlélő számára - meglehetősen egyenetlen. E tekintetben talán nem túlzás hasonlóságot látni a fent elemzett magyar judikatúrához.67
4. A világos elvi határvonalak meghúzása és betartása miatt a leghasznosabb tanulságok a svájci magánjogból vonhatók le.
Kiemelést érdemel mindenekelőtt, hogy a svájci bírói gyakorlat és jogirodalom egyértelműen elválasztja a vindikációs és alaptalan gazdagodási igényeket a szerződés érvénytelenségének következményeinél. Az érvénytelen szerződés alapján átadott és meglévő dolog (azaz a reverzibilis szolgáltatás) tulajdoni igényként követelhető vissza. Ez következik a svájci tulajdonátruházási rendszerből: ha a jogcímet képező kötelmi szerződés érvénytelen, a tulajdonátszállás nem áll be, s ezért az átruházó tulajdoni igénye fennmarad.68 A vindikációs igény harmadik személyekkel szemben és csődtömeggel szemben is érvényesíthető.69 Fontos megjegyezni, hogy a tulajdoni igény a svájci jogban -a magyar joghoz hasonlóan - nem évül el, szemben a kötelmi természetű alaptalan gazdagodási igénnyel, amely tíz év alatt elévül. A tulajdoni igény tehát két szempontból is előnyösebb a szerződéskötést megelőző állapot helyreállítását kérő szerződő fél számára: dologi jellegénél fogva bárkivel szemben érvényesíthető, és elévülhetetlensége következtében nincs időbeli határok közé szorítva.
A reverzibilis dologszolgáltatás használati díját a svájci bírói gyakorlat a tulajdonos-birtokos jogviszonyra irányadó szabályok (ZGB 938. és köv. §-ok) szerint ítéli meg.70 A jóhiszemű birtokos használati díj fizetésére nem köteles. Az ítéletek - nehezen indokolható módon az előbbivel ellentétesen - a jóhiszemű birtokost is kötelezik ugyanakkor a gyümölcsök kiadására illetve értékük megfizetésére, csakúgy, mint az idegen pénz használatáért járó kamat megfizetésére.71 A jogalap nélküli birtokos viszont a ZGB 939. §-a szerint indokolt és hasznos költségeinek megtérítését követelheti.
A svájci jog a jogalap nélküli gazdagodás szabályait (OR 62. és köv. §-ok) az irreverzibilis szolgáltatások visszafordításánál veszi igénybe.72 Ez a helyzet az utólagos irreverzibilitás valamennyi esetében, vagyis ha az érvénytelen szerződés alapján átadott dolog tulajdonjogát a szerződő fél - más tulajdon-szerzésmód: feldolgozás, egyesítés, pénz esetében: vegyítés folytán - megszerzi (ZGB 726-727. §-ok); ha az érvénytelenül szerződő fél a neki átadott dolgot továbbértékesíti, és a harmadik személy - jóhiszemű szerzőként - tulajdonjogot szerez;73 s végül, ha a szerződő fél a dolgot maga felhasználja (elfogyasztja).74
Fontos kiemelni, hogy a svájci bírói gyakorlat az alaptalan gazdagodás elvesztését, a gazdagodástól történő elesést - a Ptk. szabályához [361. § (2) bek. b) pont] hasonlóan - csak a jóhiszemű szerződő fél javára ismeri el.75
Az itt röviden összefoglalt általános szabályokon kívül a svájci magánjog több különös szabályt is felállít az érvénytelen szerződések bizonyos fajtáinál a jogkövetkezmények levonására, legfőképpen az alaptalan gazdagodási szabályok mikénti alkalmazására.76 Ezek közül megemlítjük, hogy a bírói gyakorlat egyes esetekben joggal való visszaélésként kezeli a formahiba miatti semmisségre történő hivatkozást, különösen, ha a szerződés a formahiba ismeretében teljesedésbe ment.77 A formahiba miatti érvénytelenség ismeretében teljesített szolgáltatás egyoldalúan egyébként is csak abban az esetben követelhető vissza, ha a szerződő partner a maga részéről nem akar teljesíteni.78
1. A hatályos magyar jog elemzése és a külföldi példák bemutatása alapján az elemzőben joggal merül fel az a gondolat, hogy a jogalap nélküli gazdagodás elvei szerint a mainál megfelelőbb megoldás adható az érvénytelen szerződés jogkövetkezményeinek levonására irreverzibilis szolgáltatás esetén, és hasznos kisegítő szerepet játszhatnak ezek az elvek a tulajdoni igényként felfogott in integrum restitutio-hoz kapcsolódó egyes többlet-tényállások (költségek, hasznok, károk stb.) rendezésénél is. Végleges javaslataink megfogalmazása előtt szükségesnek látszik mégis megvizsgálni azt, hogy mennyiben alkalmasak ezek a szabályok hatályos formájukban az említett célra. Erre az értékelésre több okból is szükség van.
Mindenekelőtt arra kell utalnunk, hogy a Ptk. - ahogy erre fent már hivatkoztunk - tudatosan elkülönítette a szerződés érvénytelenségének következményrendszerét a jogalap nélküli gazdagodástól. Már csak emiatt is kézenfekvő, hogy a jogalap nélküli gazdagodás hatályos szabályai nem lehetnek mindenben alkalmasak az érvénytelen szerződések kezelésére. Az érvénytelen szerződés - részbeni vagy teljes, egyoldalú vagy kölcsönös - teljesítése következtében előálló -egyoldalú vagy kölcsönös - alaptalan gazdagodás egyik altípusát képezi a tartozatlan teljesítés (tartozatlan fizetés) átfogó esetkörének, azaz a condictio inde-biti eseteinek. Érthető tehát, hogy e sajátos esetcsoport különös vonásait megfelelő értékelés után de lege fe-renda figyelembe kell venni.
2. Ha az alaptalan gazdagodás szabályait az új Ptk.-ban korrigálni és kiegészíteni akarjuk, célszerűnek látszik egy olyan jogrendszer tanulságaiból okulni, amely a szerződés érvénytelenségének jogkövetkezményeit hagyományosan a jogalap nélküli gazdagodás normáinak rendszerében kezeli. A fent elmondottak fényében logikusnak tűnik, hogy a német bírói gyakorlat tanulságait vizsgáljuk meg, figyelemmel arra, hogy a német judikatúrában kristályosodtak ki a leginkább azok a problémák, amelyek az érvénytelen szerződés alapján teljesített szolgáltatás visszakövetelése kapcsán az alaptalan gazdagodás szabályainak alkalmazását a leginkább megterhelik.
A német bírói gyakorlat tanulmányozása során meglepetéssel tapasztaljuk, hogy több legfelsőbb bírósági döntés máig megnyugtatóan le nem zárt jogirodalmi vitát váltott ki.79 Ez a helyzet a külföldi megfigyelőt azért tölti el csodálkozással, mert a BGB alaptalan gazdagodásra vonatkozó szabályait - a törvényhozó szándéka szerint - már eredetileg is úgy alkották meg, hogy azok alkalmasak legyenek a szerződés érvénytelenségével kapcsolatos következmények levonására is.
A viták középpontjában a német gyakorlatban a gazdagodástól történt elesés szabályának alkalmazásával kapcsolatos jogesetek, illetve az azokban felmerülő és kielégítően meg nem oldott problémák állnak. Ennek oka egyértelműen az, hogy a BGB 818. § (3) bekezdése még sommásabban fogalmaz, mint a Ptk. 361. § (2) bekezdése. A BGB szerint az alaptalanul gazdagodó fél nem köteles megtéríteni a gazdagodást, amennyiben attól elesett. Ennek a rendelkezésnek korlátok és kivételek nélküli alkalmazása az érvénytelen szerződés jogkövetkezményeinek levonásánál gyakran igen méltánytalan eredményre vezet.80 Mivel pedig a - problémákat felvető - utólagos irreverzibilitás éppen amiatt következik be, hogy a szolgáltatást kapó fél elfogyasztja, feldolgozza, továbbértékesíti a megvett dolgot, illetve az megsemmisül stb., azaz az illető fél elesik a gazdagodástól, e gazdagodási szabály alkalmazására a tárgyalt esetcsoportban elvileg mindig sor kerülhet.
A bírói gyakorlat gondjait a német jogirodalom különböző elméletek kidolgozásával kísérelte megoldani.
a) Az egyik elméleti megközelítés abból indul ki, hogy érvénytelen szerződés esetében a teljesített szolgáltatások tekintetében a feleket kölcsönösen gazdagodó félként kell kezelni, azaz mindkettő számára, egymástól függetlenül biztosítani kell a tartozatlan szolgáltatás visszakövetelésének jogi lehetőségét, kölcsönös condictio indebiti formájában: "Zweikondiktionen-theorie"81 Ez az elmélet megoldja azokat a problémákat, amelyek olyankor merülnek fel, amikor csak az egyik fél teljesít (előteljesítés esete), amikor tehát csak az egyik félnek van gazdagodási igénye. Kérdéses viszont, hogy megnyugtató megoldást ad-e a kölcsönös kondikciók elismerése abban az esetben, amikor mindkét fél teljesít, és az egyik fél elesik a gazdagodástól. Ilyen helyzet áll elő például akkor, ha az érvénytelen szerződés alapján a vevő a vételárat megfizeti, s az eladó is átadja a dolgot a vevőnek, akinél viszont a dolog elpusztul. Ebben az esetben a vevő a maga kondik-ciójával visszakövetelheti a vételárat mint gazdagodást az eladótól, az eladónak viszont nincs gazdagodási igénye, mivel a vevő elesett a gazdagodástól. Védhető lehet esetleg ez az eredmény, éspedig a casus nocet domino elv alapján, akkor, ha a dolog elpusztulása nem róható fel a vevőnek. Mindenképpen igazságtalan eredményre vezet azonban ez a megoldás akkor, ha a vevő neki felróható módon veszti el az átadott szolgáltatást, esik el a gazdagodástól.82
b) A kölcsönös kondikciók önálló elismerésének elvét követő jogi rendezés fogyatékosságainak kiküszöbölésére első megközelítésben alkalmasnak látszik egy - a szolgáltatások beszámítására épülő - másik elmélet, az ún. "Saldotheorie"'.83 Ennek a felfogásnak az a lényege, hogy érvénytelen szerződések teljesítése esetében csak egy gazdagodási igény ismerhető el, mégpedig annak a félnek az oldalán, aki - a teljesített szolgáltatások értékének összemérése alapján - a másik fél szolgáltatásánál többet nyújtott.84 Ez az elmélet uralkodó kiinduló elvet képez a bírói gyakorlatban, bár az ítéletek szükség esetén kivételeket85 tesznek alóla. A jogirodalom ugyanakkor élesen bírálja a szaldó-elvet és gyakorlati következményeit.86
A kritikák jogosnak látszanak. A szolgáltatások ösz-szemérésével megállapítandó gazdagodás elve mellett nem adható helyes válasz mindenekelőtt az imént említett előteljesítési esetekre. Ha például az eladó a vételár megfizetése előtt átadja a vevőnek a megvett dolgot, és a dolog a vevőnél elpusztul, az előteljesítő eladó nem követelheti alaptalan gazdagodás címén a vételárat a vevőtől. A Saldotheorie alapján a vételár alaptalan gazdagodás címén történő visszakövetelésének útját állja már önmagában az a körülmény, hogy - mivel a vevő elesett a gazdagodástól - nincs a felek között a vételárköveteléssel összemérhető gazdagodási ellenkövetelés. Ez az elfogadhatatlan eredmény a Saldotheorie alapján ráadásul akkor is bekövetkezik, ha az adásvételi szerződés tárgya a vevőnek felróható okból pusztul el.
Ez az elmélet gyakran amúgy sem vezet a felek közötti méltányos veszélyviseléshez. Éppen ezért látja szükségesnek a bírói gyakorlat a kivételeket. Ha például az átadott dolog a vevőnél neki fel nem róható okból elpusztul, a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a kárveszélyt általában a vevő viseli, ha azonban a szerződés az eladó megtévesztése miatt érvénytelen, a veszélyt az eladónak (a "csalónak") kell visel-nie.87 A jogirodalom - különböző alapállásból - mindkét megoldást élesen bírálja.88 Általános jelleggel is erősödik az az álláspont, hogy ezt az elméletet gyökerestől fel kellene adni.89
1. A fentiekből az a következtetés vonható le, hogy a jogalap nélküli gazdagodás aligha mellőzhető intézmény az érvénytelen szerződés alapján végbement vagyonmozgások rendezésénél. A német jogban játszott főszerep egyértelműen a sajátos tulajdonátruházási rendszernek köszönhető. Jelentős kiegészítő funkciót tölt be azonban az alaptalan gazdagodás a többi vizsgált magánjogban is, főként az irreverzibilis szolgáltatások esetében előállt indokolatlan vagyoneltolódások kiegyenlítésénél, de a reverzibilis szolgáltatásokhoz kapcsolódó többlet-tényállások kezelésénél is.
A jogalap nélküli gazdagodás szabályainak alkalmazására e körben minden esetben azért kerül sor, mert más - dologi vagy kötelmi - jogcím nem áll rendelkezésre a bekövetkezett vagyoneltolódás kiigazítására. A irreverzibilis szolgáltatásokra nincs dologi jellegű vindikációs igény, a szerződés érvénytelensége miatt pedig szerződéses igényt sem lehet támasztani. A szerződéses követelési jogcím irreverzibilis szolgáltatásoknál hiányzik a főszolgáltatásokra is, reverzibilis szolgáltatásoknál csak a kiegészítő tényállásokból eredő követelésekre. Megjegyezzük: a szerződéses jogcím hiánya a német jogban is megállapítható, mivel a jog-címes kötelező ügylet érvénytelen, és csak az absztrakt rendelkező ügylet érvényes.
Mindezek miatt nem meglepő, hogy a Ptk. előtti bírói gyakorlatban is jelentős szerepet kaptak a jogalap nélküli gazdagodás szabályai az érvénytelen szerződések jogkövetkezményeinek megállapításánál. S nem csodálkozhatunk azon sem, hogy a Ptk. merész újítása: a teljes elszakadás az alaptalan gazdagodástól az ítélkezési gyakorlat tanúsága szerint nem vált be. Az ítélkezési gyakorlat elemzése világosan mutatja, hogy a bírói döntések az igazságos eredmény elérése érdekében minduntalan kénytelenek a "tiltott gyümölcshöz" nyúlni. A judikatúra bizonytalanságai és egyenetlenségei ugyanakkor az elvi alapok tisztázatlanságát is ékesen példázzák.
Különösen sok problémát vet fel a Ptk. 237. § (2) bekezdésében adott - látszólag frappáns és egyszerű -megoldás: az eredeti állapot helyreállíthatatlansága esetén a bíróság, mintegy a tények kényszerének engedve, nyilvánítsa hatályossá az érvénytelen szerződést, és gondoskodjék a szerződéses értékegyensúlyról. Ez a szabály nem csak dogmatikailag konfúzus (hogyan lehet hatályos az érvénytelen szerződés?), hanem gyakorlati következményeiben is sokszor vezet nem kielégítő eredményre. A jogalap nélküli gazdagodás szabályai árnyaltabb megoldást biztosítanak, alkalmazásuknál elkerülhetők azok a jogalkalmazási nehézségek, amelyek a Ptk. 237. § (2) bekezdésének gyakorlatát megterhelik. Mindenekelőtt tárgytalan az a kérdés, hogy csak természetben vagy értékben is helyreállítható-e az eredeti állapot. Jogalap nélküli gazdagodásnál elfogadott, hogy a vagyoni előny természetbeni visszaszolgáltatásának lehetetlensége esetén a gazdagodót értékbeli megtérítésre kell kötelezni. Így rendelkezik például a BGB [812. § (2) bek.] és a Ptk. [363. § (2) bek.] is.
A hatályos magyar jogban gyakran támadnak hiányok az eredeti állapot helyreállítását elrendelő szabály alkalmazásánál is: máig nem tudatosult a bírói gyakorlatban, hogy az in integrum restitutio a reverzibilis dologszolgáltatásnál tulajdoni igényt testesít meg, és emellett a többlet-tényállások (költségek, hasznok, károk stb.) rendezéséhez nyilvánvalóan ilyenkor is szükség van kiegészítő szabályokra, mégpedig - a jogalap nélküli birtoklás normái mellett elsősorban - a jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó rendelkezések igénybe vételére. A jogalap nélküli birtoklás hatályos szabályai maguk is utalnak a jogalap nélküli gazdagodásra: Ptk. 194. § (2) bek. Ezen kívül is szükség lehet az alaptalan gazdagodás elveinek alkalmazására a költségek, hasznok, károk rendezésénél, például a jelenlegi 195. § (1) bekezdésében foglalt szabály helyett.
2. Főként a német bírói gyakorlat problémái láttán joggal vetődik fel ugyanakkor a kérdés: érdemes-e az érvénytelen szerződés jogkövetkezményének levonásához ismét a jogalap nélküli gazdagodás szabályait segítségül hívni, ha ez a dogmatikai út a német jogban száz év alatt sem elsimítható egyenetlenségekkel terhelt. A német bírói gyakorlat és jogirodalom évszázados, hiábavalónak tűnő igyekezete valóban inkább riasztó, sem mint vonzó például látszik szolgálni a Ptk. reformjához. Miért térjünk vissza a magyar magánjogban az érvénytelenség jogkövetkezményei körében - kifejezett kényszer hiányában - a jogalap nélküli gazdagodás szabályaihoz, ha a német jogban mindmáig nem sikerült megnyugtatóan megoldani az alaptalan gazdagodás némely szabályának alkalmazását az érvénytelen szerződés alapján teljesített irreverzibilis szolgáltatások rendezésénél? A német jogban ez a megoldás az absztrakt dologi jogi ügylet miatt elkerülhetetlen. A Ptk. alapján viszont mellőzhető az érvénytelenség problémakörében az alaptalan gazdagodás szabályainak segítségül hívása, még ha - amint részletesen bemutattuk - ez komoly jogalkalmazási gondokkal jár is.
Ha alaposan megvizsgáljuk a német joggyakorlat vitás kérdéseit, arra a következtetésre kell mégis jutnunk, hogy azok törvényhozási úton viszonylag egyszerűen megválaszolhatók.
A német joggyakorlat elemzése megmutatta, hogy az igazán kemény diót irreverzibilis szolgáltatások esetében kell feltörni. Sajátos problémaként merül fel e körben mindenekelőtt az a kérdés, hogy miként értékelje a jog a szolgáltatás visszaadása - részbeni vagy teljes - fizikai lehetetlenségének (eredeti irreverzibilitás), illetve fizikai vagy jogi lehetetlenülésének (utólagos irreverzibilitás) körülményeit. Figyelemmel kell lenni elsősorban arra, hogy az irreverzibilitás bekövetkezhet az adott szolgáltatást kapó félnek felróható okból és objektív körülmények következtében, objektív okból beálló irreverzibilitásnál pedig a veszélyviselés mikénti telepítésére kell szabályt alkotni. Nem meglepő, hogy a Ptk., amely nem is vonja a jogalap nélküli gazdagodás körébe a szerződés érvénytelenségének problémakörét, szabályainál nem veszi figyelembe ezeket az érdemi különbséget eredményező lényeges árnyalatokat.
a) A 361. § (2) bekezdés a) pontja szerint a törvény a félnek a gazdagodás megszűnésével kapcsolatos felelősségét csak akkor veszi figyelembe, ha a félnek számolnia kellett a visszatérítési kötelezettséggel. Ez azt jelenti, hogy az érvénytelen szerződés alapján nyújtott szolgáltatással gazdagodó fél az esetleg neki felróható okból megszűnt gazdagodás visszatérítésére sem lenne köteles akkor, ha e kötelezettséggel nem kellett számolnia, vagyis ha a gazdagodástól történő elesés időpontjáig a szerződés érvényességével kapcsolatban rosszhiszeműség nem terheli. Más szavakkal: a kapott szolgáltatást megsemmisítő, elkótyavetyélő fél nem lenne köteles visszatéríteni a gazdagodást, ha nem tudja, és nem is kell tudnia, hogy a szerződése érvénytelen, vagyis, hogy a kapott szolgáltatással jogalap nélkül gazdagodott. Ez az eredmény különösen visszás volna olyan esetekben, amikor a gazdagodástól ily módon elesett fél a maga szolgáltatását még - részben vagy egészben - nem teljesítette, vagy teljesítette ugyan, de - mivel szerződő partnere nem esett el a gazdagodástól - visszakövetelheti azt. Ez utóbbi jogi helyzet állna elő minden esetben a pénzszolgáltatást nyújtó fél javára. Az alaptalan gazdagodás hatályos szabályai tehát e fontos probléma megoldására nem adnak kielégítő választ. Ezért az új Ptk.-ban a szabályozás megfelelő kiegészítésére van szükség.
b) Az irreverzibilitás objektív eseteiben felvetődő gondok a veszélyviselés mikénti rendezésével kapcsolatosak, ezért megoldásukat is e körben kell keresnünk. Kézenfekvőnek tűnik, hogy az érvényes szerződések teljesítésére megállapított veszélyviselési szabályt90 -esetleg részlegesen - terjesszük ki az érvénytelen szerződések teljesítésére is, vagyis a teljesítéssel ilyenkor is szálljon át a kárveszély a kötelezettről a jogosultra. Egy ilyen szabály a legtöbb problémát megoldja.
Javaslatunkkal szemben elvi ellenvetésként lehet felhozni, hogy - a (teljes vagy részbeni) teljesítés, azaz a ténybeli hasonlóság ellenére - nem lehet úgy kezelni az érvénytelen szerződést, mint az érvényest.91 A magánjog elmélete azonban - fokozatosan - feladta ezt az elvi alapállást. A magyar polgári jogban elég ezzel kapcsolatban arra a vitára utalni, amely az érvénytelen szerződéshez fűződő kellékszavatossági jogok elismerése körül zajlott.92 De maga az irreverzibilis szolgáltatások rendezésére hivatott Ptk. 237. § (2) bekezdése is közel hozza az érvénytelen szerződést az érvényeshez, amikor azt írja elő, hogy az érvénytelen szerződést hatályossá nyilvánító ítéletnek "rendelkeznie kell az esetleg ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás visszatérítéséről". A német jogban pedig éppen a jogalap nélküli gazdagodással kapcsolatos elméleti javaslatok tekintélyes része ismerte el azt a körülményt, hogy a felek közötti kockázatot az - érvényes - eredeti szerződés szolgáltatásainak egyensúlyára tekintettel kell az érvénytelen szerződés jogkövetkezményeinek levonásánál is megosztani: "Lehre vom faktischen' oder ,fortwirkenden' Synallagma".93 A Saldotheorie hibái egy részének orvoslására elfogadott elvet a bírói gyakorlat is követi.94
A német kötelmi jog 2002. január 1-jén hatályba lépett mélyreható reformja ráadásul a német törvényhozó számára lehetőséget kínált az itt javasolt megoldás elfogadására. A BGB eredeti 350. §-ának hatályon kívül helyezésével módja lett volna a jogalkotónak a kárveszélyviselés szabályát kiterjeszteni az érvénytelen szerződések alapján történő teljesítésekre is. A reform ezt a lépést nem tette meg,95 s ezzel elszalasztott egy nagy lehetőséget.96
3. Mielőtt az elmondottakból következő és a fentiekből kirajzolódó javaslatainkat az új Ptk.-hoz összefoglalnánk, meg kell tehát erősítenünk eddigi eredményeink gyenge pontjait. Két problematikus kérdésre kísérlünk meg választ adni.
a) Ha a reverzibilis szolgáltatásra vonatkozó restitúciós igényt tulajdoni igényként fogjuk fel (és ezt a dogmatikai tisztaság sérelme nélkül másként aligha tehetjük), úgy az igényérvényesítési határidő tekintetében ellentmondásos helyzet alakulhat ki a visszatérítendő szolgáltatások viszonylatában. A dologszolgáltatás ellenértéke ugyanis csak - a viszonylag ritka - csereszerződés esetében követelhető vissza rei vindicatio-val; adásvételnél a vételárat mint pénzkövetelést kötelmi igénynek kell minősítenünk, hiszen - mint minden pénzszolgáltatásnál - egy meghatározott pénzösszeg átadására kerül sor, és ezért nem ugyanazt, hanem ugyanannyit kell a kikötött pénznemből visszatéríteni. A hatályos szabály szerint: "a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani", elmosódik ez a különbség.
A szembenálló igények eltérő jogi minősítése a magyar jogban azt a következményt vonja maga után, hogy a dologszolgáltatás követelése, tulajdoni igény lévén, nem évül el, a pénzbeli ellenszolgáltatásra vonatkozó kötelmi igény viszont elévül. Az eladó igénye az elbirtoklás bekövetkezéséig (tíz, illetve tizenöt évig) fennáll, a vevőé öt év után bírósági úton nem érvényesíthető. Ezt a megengedhetetlen diszkrepanciát elvileg kétféleképpen lehet feloldani: vagy speciális elbirtok-lási idővel, vagy speciális elévülési idővel. A magunk részéről az előbbit tartjuk jobb megoldásnak: az érvénytelen szerződés alapján birtokló szerződő fél (a vevő) elbirtoklási idejét öt évre kellene leszállítani, éspedig a szerződés teljesítésétől számítandó kezdő időponttal. Egy ilyen kedvezményes elbirtoklási határidő amúgy is indokolható azzal, hogy a birtokba lépés a tulajdonos szándékából történt.97
Az elévülés és az elbirtoklás időtartamának ily módon történő összhangba hozatala alapvetően megoldja ugyan a problémát, de mégis előfordulhat a szemben álló kölcsönös igények érvényesítési idejének eltérése, éspedig az elévülés, illetve az elbirtoklás idejének nyugvása vagy megszakadása következtében.** Ezért a pénzkövetelésre vonatkozó visszakövetelési igény elévülésének végső időpontját a szemben álló dologszolgáltatás elbirtoklásának időpontjában kell törvényileg meghatározni. Ez azt jelenti, hogy a kötelmi igény (tipikusan: pénzkövetelés) addig és csak addig érvényesíthető, ameddig a szembenálló dologszolgáltatásra az elbirtoklás be nem következik.
b) Bemutattuk, hogy mind a német jogban, mind a Ptk.-ban a gazdagodástól történő elesésre vonatkozó rendelkezés okozza a legtöbb fejtörést az érvénytelen szerződés alapján történt vagyonmozgások rendezésénél. Két esetcsoportra kell jogi megoldást találni.
ba) Állást foglaltunk amellett, hogy a gazdagodástól történt elesésre ne hivatkozhasson a szerződő fél, ha neki felróható az eredeti állapot helyreállíthatóságának lehetetlenülése utólagos irreverzibilitásnál.
bb) Utaltunk arra is, hogy objektív irreverzibilitás esetében a problémák középpontjában a kárveszély mikénti telepítése áll. Ha eltekintünk az érvénytelenségre vezető körülménnyel, vagyis az érvénytelenségi okkal kapcsolatos felróhatóság (kényszer, fenyegetés, megtévesztés stb.) eseteitől, nem könnyű eldönteni, hogy melyik szerződő fél viselje az átadott dologgal, létrehozott művel stb. kapcsolatos kárveszélyt. A szerződés érvénytelensége miatt a birtokváltozás ellenére elmaradó tulajdonátszállás ténye amellett szólna, hogy a veszélyt viselje az eladó (az anyagot stb. adó vállalkozó) mint tulajdonos. A birtoklással a károk elhárítására is módot adó tényleges uralom viszont a fordított megoldás mellett szól: viselje a kárveszélyt a birtokban lévő vevő, megrendelő stb.
A vezető német ítéletek - a szaldó-elvet alkalmazva - a második álláspontot teszik magukévá,98 következetesen dacolva a jogirodalmi kritikával.99 Ezek a kritikus vélemények az elsőként említett álláspontot tartják helyesnek, és a kárveszélyt érvénytelen szerződésnél - a birtokváltozás ellenére - az eladóra mint tulajdonosra kívánják telepíteni.100
Az érvek és ellenérvek mérlegelése alapján tipikus megoldásként (főszabályként) a második gondolatmenet követését javasoljuk. Ennek megfelelően a vevő (a megrendelő) viselje a birtokbavétel után a szolgáltatásban bekövetkezett azt a kárt, amelynek megtérítésére senkit nem lehet kötelezni, függetlenül attól, hogy a szerződés érvénytelensége miatt nem szerzett tulajdon-jogot.101 Ez a szabály vonatkozna harmadik személynek történő teljesítés esetére is.
A szolgáltatás vétlen megsemmisülése veszélyének a birtokba került szerződő fél általi viselése kizárja azt az igazságtalan lehetőséget, hogy a gazdagodástól történő elesés szabályát a javára alkalmazzák. Ily módon elkerülhető, hogy a jogosult a vételárat (vállalkozói díjat)102 alaptalan gazdagodás címén visszakövetelhesse a kötelezettől (az eladótól, a vállalkozótól) noha ő maga "elesvén a gazdagodástól" a vele szemben támasztott ellenigény elől kitérhetne. Ugyanígy kizárt az is, hogy az ilyen szerző fél a gazdagodástól történt elesés címén megtagadhassa a még meg nem fizetett ellenszolgáltatás (vételár, vállalkozói díj) teljesítését. A kárveszély átszállása következtében elvileg mindkét fél oldalán van alaptalan gazdagodás, és azok - beszámítással - kioltják egymást.
A kárveszélynek itt javasolt telepítése mint főszabály alól egy esetben lehetne kivételt tenni, visszatérve a casus nocet domino elvhez: ha a birtokba lépett szerződő fél bizonyítja, hogy a kár a másik félnél is bekövetkezett volna,103 akkor hivatkozhat a gazdagodástól történő elesésre, és nem köteles a gazdagodást visszatéríteni, de ő követelheti szerződő partnerétől annak gazdagodását, azaz a kifizetett ellenszolgáltatást (vételárat, vállalkozói díjat stb.).
A német bírói gyakorlat104 egyenetlenségeiből okulva nem teszünk javaslatot arra, hogy az érvénytelenség okának felróható előidézését (kényszert, fenyegetést, megtévesztést stb.) az érvénytelenség következményeinek levonásánál: a veszélyviselés szabályának megfordításával szankcionálja az új Ptk. Ha a szerződéses szolgáltatások körén kívül merül fel kára az érvénytelenséget felróhatóan előidéző fél partnerének, azt deliktuális kárként lehet kezelni.
4. Következtetéseinket az alábbi de lege ferenda javaslatokban foglaljuk össze.
a) Az érvénytelen szerződés jogkövetkezményeiről a bíróság a felek kérelmére dönt.
b) Reverzibilis dologszolgáltatások esetében
- a dolog visszaadására vonatkozó igény érvénytelen szerződés esetében tulajdoni igény, és - mint ilyen - nem évül el. A birtokban lévő szerződő fél azonban kedvezményes határidő: a szerződés teljesítésétől számított öt év alatt elbirtokolja a dolgot; ha (pl. csereszerződésnél) mindkét visszakö-vetelési igény tulajdoni igény, az elbirtoklás mindkét dologszolgáltatás vonatkozásában az először teljesített szolgáltatás teljesítésétől számított 5 év alatt következik be;
- az eredeti állapot helyreállításával nem rendezett vagyoneltolódásokat (költségeket, hasznokat, károkat stb.) a jogalap nélküli birtoklás és - meghatározott esetekben - a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint kell megítélni.
c) Ha a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet - a szolgáltatás megsemmisülése, elfogyasztása, felhasználása, feldolgozása, elidegenítése stb. (utólagos irreverzibilitás) miatt, vagy a szolgáltatás jellege (eredeti irreverzibilitás) miatt - természetben nem lehet visszaállítani
- a szerződő felek viszonyának rendezésére a jogalap nélküli gazdagodás szabályait kell alkalmazni;
- a visszterhes érvénytelen szerződésből eredő jogalap nélküli gazdagodási igények egyidejűleg évülnek el, éspedig az először teljesített szolgáltatás teljesítésétől számított 5 év alatt; ha az egyik szolgáltatás tulajdoni igénnyel érvényesíthető, a szemben álló szolgáltatás visszakövetelésére irányuló jogalap nélküli gazdagodási igény abban az időpontban évül el, amikor a dologszolgáltatás tulajdonjogát a szerződő fél elbirtoklással megszerzi;
- a gazdagodástól történő elesés szabályának alkalmazását a gazdagodás megszüntetéséért megállapítható felelősség minden esetben kizárja, tehát -szemben a Ptk. 361. § (2) bekezdés a) pontjában foglalt szabállyal - akkor is, ha a gazdagodó félnek nem kellett (még) számolnia a visszatérítési kötelezettséggel;
- nem esik el a gazdagodástól a birtokba lépett szerződő fél akkor sem, ha a szolgáltatásban olyan kár keletkezett, amelynek megtérítésére senkit nem lehet kötelezni, mivel az ilyen károk viselésének veszélye őt terheli, kivéve, ha bizonyítja, hogy a kár a másik szerződő félnél (a tulajdonosnál) is bekövetkezett volna. ■
JEGYZETEK
*A tanulmány a Liber Amicorum, Studia E. Weiss Dedicata című kötetben megjelent írás átdolgozott változata. (ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszék Budapest, 2002., 289-318. o.) A szerző ezúton is köszönetet mond tanszéki kollégáinak az értékes jobbító észrevételekért, és egyben kéri az Olvasók kritikai megjegyzéseit.
** Erre a problémára kedves tanszéki kollégám, dr. Szabó Gergely hívta fel figyelmemet.
1 A Ptk. 237. §-ához fűzött indokolás csak az állam javára marasztalás bevezetését tartja magyarázatra szorulónak. A jogalap nélküli gazdagodás szabályaitól történő leválást hangsúlyozza Gellért/Har-mathy: A Polgári Törvénykönyv Magyarázata. Budapest 2001, 1. kötet 800. o.
2 Az idézett ítéletek esszenciája megtalálható: Szladits/Fürst: A magyar bírói gyakorlat. Magánjog. II. kötet. Budapest 1935, 724 skk. o.
3 P.VI. 4264/1916. MD. XI. 24; P.III. 6576/1916. PHT. 458; P.III. 1278/1917. MD. XI. 231; P.III. 7111/1927. MD. XXI. 73; P.V. 5981/1928. MD. XXIII. 81; P.V. 1164/1933. MD. XXVI. 157.
4 591/1905; P.IV. 1426/1919. MD. XIII. 71; P.III. 5269/1927. MD. XXI. 53; P.XIII. 6688/1929. Grill XXIV. 750; P.III. 7000/1929. Grill XXIV. 753; P.VII. 5718/1930. Grill XXV. 781.
5 Nizsalovszky Endre: Fogyatékos jogügyletek. Magyar Jogászegyleti Értekezések I (1933) 149-179. o. (176. o.). Nizsalovszky sem vont le tehát következtetéseket azzal kapcsolatban, hogy mikor alkalmazták az ítéletek a jogalap nélküli gazdagodás elveit és mikor nem, és nem tett különbséget az érvénytelenség jogkövetkezményei között reverzibilis és irreverzibilis szolgáltatások esetében.
6 Benedek/Világhy: A Polgári Törvénykönyv a gyakorlatban. Magyar Jog IX (1962) 308-313. o.; Zoltán Ödön: Adásvétel és csere. Budapest 1962, 109. sk. o.; Solt Kornél: Az érvénytelen szerződés jogkövetkezményeiről. Jogtudományi Közlöny XVIII (1963) 392-397. o.; Vékás Lajos: Az érvénytelen szerződés bírói hatályossá nyilvánítása. Magyar Jog X (1963) 499-504. o.; Józsa Mihály: Az érvénytelen szerződés megkötése előtti helyzet visszaállításának a gyakorlat által felvetett elvi kérdései. Magyar Jog X (1963) 552-557. o.; Solt Kornél: Tipikus tényállások az érvénytelen szerződések hatályossá nyilvánítása köréből. Magyar Jog XII (1964) 20-25. o.; uő: Az érvénytelen szerződéskötéssel kapcsolatos néhány eljárásjogi kérdésről. Jogtudományi Közlöny XIX (1964) 168-174. o.
7 Ld. mindenekelőtt Weiss Emilia: A szerződés érvénytelensége a polgári jogban. Budapest 1969, 413. skk. o.; vö.: Asztalos László: A polgári jogi szankció. Budapest 1966, 214. skk. o.
8 BH 1963. évi 1. sz. 45. sk. o.
9 Ld. pl. Legf. Bír. P. törv. 20.067/1961. sz. BH 1961. évi 2980. sz.: az érvénytelen adásvételi szerződés alapján kifizetett vételár jogalap nélküli gazdagodás (Ptk. 361. §) címén jár vissza a vevőnek.
10 Amikor csak lehet, a Legfelsőbb Bíróság azért kerüli a felmerülő probléma többlet-tényállásként történő kezelését. Így pl. az érvénytelen szerződés alapján átadott dolog használati díját az eredeti állapot helyreállításának egyik elemeként kezeli a Legf. Bír. P. törv. I. 20.426/1965. sz. ítélet, idézi Gellért/Harmathy: 1. lj.-ben i. m. 803. o. Ezt a megoldást dogmatikai tisztaság szempontjából nem tartjuk helyesnek, és ezért a problémára (a II. 1. pontban) még visszatérünk.
11 Weiss: 7. lj-ben i. m. 454. skk. o. Ugyanezt az álláspontot vallja Harmathy, in: Gellért/Harmathy: 1. lj.-ben i. m. 804. sk. o. Megjegyezzük ugyanakkor, hogy Weiss jogos kritikája - mint maga a 836. sz. PK állásfoglalás is - az eredeti állapot helyreállítása kapcsán felmerülő problémákkal foglalkozik. E körben veti fel a jogalap nélküli gazdagodás szabályai kiegészítő figyelembevételének lehetőségét is. Nyilvánvaló viszont, hogy az alaptalan gazdagodás szabályai az in integrum restitutio körében legfeljebb csak kivételes kiegészítő szerepet játszanak. Elsődleges szerephez jutnak viszont ezek a szabályok akkor, ha az eredeti állapot - eredeti vagy utólagos irreverzibilitás okából - nem állítható helyre. Megemlítjük végül, hogy a PK 836. sz. állásfoglalást lényeges tartalmában megismétlő PK 32. sz. állásfoglalás már nem tartalmazza az eredeti iránymutatás szigorúan tiltó megállapítását az alaptalan gazdagodás szabályainak alkalmazhatóságával kapcsolatban.
12 A kártérítési szabályok alkalmazására néha okkal kerül sor: Legf. Bír. P. törv. Eln. Tan. 20. 587/1971. sz., BH 1971. évi 6980. sz., néha ok nélkül, sőt helytelenül: Legf. Bír. P. törv. I. 21. 084/1983. sz. BH 1984. évi 491. sz. (Ez utóbbi esethez ld. alább: II. 1. pont.)
13 Nizsalovszky: 5. lj.-ben i. m. 176. sk. o.
14 Uo. 177. o. A jogalap nélküli gazdagodás szabályainak az érvénytelen szerződések körében történő alkalmazásánál a német gyakorlatban számos nehézség merül fel (ld. ezekhez: V. pont). Nyilvánvalóan ezeknek a nehézségeknek az elkerülése érdekében szögezi le Nizsalovszky, hogy az eredeti állapot visszaállításánál az alaptalan gazdagodás elveszítésére vonatkozó szabály [Mt. 1758. § (3) bek.] nem alkalmazható.
15 A magyar és a német jog megoldásának összehasonlításához ld. Vékás Lajos: Bereicherungsansprüche im ungarischen Zivilrecht. Jahrbuch für Ostrecht XIX(1979) 2. Halbband 243-252. o. (245. o., 249. skk. o.).
16 Nizsalovszky: 5. lj.-ben i. m. 178. o.
17 A jogirodalom álláspontjának összefoglalásához ld. Weiss: 7. lj.-ben i. m. 195. skk. o., 222. sk. o.
18 Legf. Bír. Gf. II. 30. 914/1990. sz., BH 1990. évi 482. sz.; Legf. Bír. Pf. I. 32. 539/1992. sz., BH 1994. évi 40. sz.
19 Egyértelmű szigorúsággal szögezi le pl. a Legfelsőbb Bíróság: mivel "az alperes azonban a felperesekkel szemben az alapeljárás során az ingatlanon végzett, a szerződéssel össze nem függő beruházásaival kapcsolatban viszontkeresetet nem támasztott, . törvényt sértett . a másodfokú bíróság, amikor közbenső ítéletével az elsőfokú bíróságot arra utasította, hogy az eredeti állapot visz-szaállításával össze nem függő kérdésre is kiterjedően folytasson le bizonyítási eljárást, és hozzon érdemi határozatot." Legf. Bír. P. törv. V. 20. 635/1975. sz., BH 1976. évi 497. sz.
20 Gellért/Harmathy: 1. lj.-ben i. m. 805. o.
21 Az új Polgári Törvénykönyv koncepciója. Magyar Közlöny 2002. évi 15. szám II. kötet 108. o., 110. o. Itt utalunk arra, hogy a Ptk. bírói gyakorlatában felmerülő problémák elemzésénél - tematikai okokból - figyelmen kívül hagyjuk az érvénytelen szerződésnek az érvénytelenségi ok megszüntetése melletti érvényessé nyilvánítását [Ptk. 237. § (2) bek. második mondat]. Ezért csupán jelezzük, hogy - véleményünk szerint - a bíróság ezt a jogkövetkezményt is csak kereseti kérelemre alkalmazhatja. Harmathy a Ptk. 1977-es módosítását e tekintetben minőségi változásnak tekinti, és az érvénytelenségi ok megszüntetését az eredeti állapot helyreállítását megelőző jogkövetkezményként fogja fel. Megjegyezzük, hogy a Legf. Bír. már az 1977. évi IV. törvény előtt úgy foglalt állást, hogy "a gazdálkodó szervezetek által kötött szerződések körében az érvénytelenség (semmisség) orvo-solhatósága érvényesül fő szabályként". [GKT 70/1973. sz.] Úgy gondoljuk, hogy piaci viszonyok között ez a jogkövetkezmény is csak kérelemre kerülhet alkalmazásra.
22 Nincs itt terünk annak a nehéz problémának a tárgyalására, hogy miként viszonylik az in integrum restitutio az érvénytelenség okának bírói kiküszöböléséhez és az érvénytelen szerződés érvényessé nyilvánításához. Jelezni szeretnénk mégis véleményünket: a hivatalból történő eljárásnak a Ptk. 237. § (2) bekezdésben lehetővé tett érvényessé nyilvánítással kapcsolatban még annyira sincs helye. A szerződő felek döntési jogát az érvénytelenség következményeinek megválasztásánál (legalábbis megtámadhatóság esetén) Harmathy is hangsúlyozza: Gellért/Harmathy: 1d. lj.-ben i. m. 792. sk. o. Az 1977. évi IV. törvény előtti jogi helyzethez ld. Weiss: 7. lj.-ben i. m. 431. skk. o.
23 Legf. Bír. P. törv. II. 21. 915/1961. sz., BH 1963. évi 3458. sz.; Legf. Bír. P. törv. I. 21. 120/1967. sz., idézi Gellért/Harmathy: 1. lj.-ben i. m. 787. o.
24 Weiss: 7. lj.-ben i. m. 207. skk. o. Ellentétes álláspontot foglal el Asztalos: 7. lj.-ben i. m. 189. o.
25 Ld. pl. Legf. Bír. Gf. V. 30 398/1981. sz., BH 1982. évi 298. sz.
26 Ld. a 13. lj.-ben.
27 Érdemben helyes a Legf. Bír. P. törv. I. 21. 120/1967. sz. ítélete, amely az eredeti állapotot az ötéves elévülési határidő eltelte után is elrendelte, a kamatokat viszont csak az elévülési időn belül, azaz csak az utolsó öt évre ítélte meg. Az esetet idézi Gellért/Harmathy: 1. lj.-ben i. m. 787. o.
28 Gellért/Harmathy: 1. lj.-ben i. m. 807. o.
29 Uo. 804. sk. o.
30 Legf. Bír. P. törv. I. 21. 084/1983. sz. BH 1984. évi 491. sz.
31 Uo. 805. o.
32 Legf. Bír. P. törv. I. 21. 084/1983. sz. BH 1984. évi 491. sz. A kártérítés szabályainak az érvénytelenség körében történő alakalmázásához ld. Gellért/Harmathy:1. lj.-ben i. m. 812. sk. o.
33 Ld. ehhez részletesebben a következő pontot.
34 Ld. összefoglaló jelleggel Weiss: 7. lj.-ben i. m. 444. skk. o., illetve 450. skk. o. Egyértelműen a szavatossági igény érvényesíthetősége mellett tette le a garast a Legf. Bír. GKT 70/1973. számú állásfoglalása.
35 Legf. Bír. P. törv. I. 21. 084/1983. sz. BH 1984. évi 491. sz.
36 Legf. Bír. P. törv. 20. 521/1973. sz., BH 1974. évi 255. sz.; Legf. Bír. P. törv. V. 20. 361/1976. sz., BH 1977. évi 188. sz.; Legf. Bír. P. törv. I. 20. 262/1986. sz., BH 1987. évi 39. sz.
37 Az értékben történő restitúció lehetősége mellett tette le a garast Világhy Miklós, in: Világhy/Eörsi: Magyar polgári jog, I. kötet. Budapest 1962, 214. o. ; Harmathy szerint "ha a szolgáltatás természeténél fogva nem zárja ki a pénzbeli egyenértékkel való helyettesítést, a nyújtott szolgáltatás helyett ellenértékének visszaadása jelentheti az eredeti állapot helyreállítását". Gellért/Harmathy: 1. lj.-ben
1. m. 807. o. Az ellenkező nézetet vallotta Zoltán: 6. lj.-ben i. m. 109. sk. o.; Solt: 6. lj.-ben i. m. Jogtudományi Közlöny 1963, 394. o.; Vékás: 6. lj.-ben i. m. 500. sk. o., és Benedek/Világhy: A Polgári Törvénykönyv a gyakorlatban. Budapest 1965, 227. o. 1. lj. Weiss a probléma kezelésénél figyelembe vételre javasolta egyrészt az eredeti illetve az utólagos irreverzibilitás közötti különbségtételt, másrészt az eredeti állapot lehetetlenségének fizikai okai mellett a gazdasági célszerűtlenséget is; egészében véve mégis azt az álláspontot képviseli, hogy lehetőleg az értékbeli in integrum resti-tutio-t is ismerjük el: 7. lj.-ben i. m. 430. skk. o. Vö. továbbá Asztalos: 7. lj-ben i. m. 206. skk. o.
38 Gellért/Harmathy: 1. lj.-ben i. m. 807. o.
39 Legf. Bír. P. törv. III. 20. 973/1987. sz., BH 1988. évi 350. sz.
40 Legf. Bír. Pf. IV. 20. 336/1993. sz., BH 1994. évi 249. sz.
41 A jogirodalom kezdeti szkepticizmusához és bizonytalanságához ld. a 9. lj.-ben i. m. Csak utalunk arra, hogy a PK 267. sz. állásfoglalás előtti bírói gyakorlat nem egyszer még a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közötti feltűnő értékkülönbség miatti érvénytelenség esetén is a szolgáltatással azonos értékű ellenszolgáltatást ítélt meg, ahelyett, hogy az értékkülönbségnek csak az előnyt feltűnően aránytalanná tevő részét küszöbölte volna ki. Vö.: Vékás Lajos: Kritikai értékelés a Ptk. 201. §-ának gyakorlatáról. Magyar Jog XXXII (1985) 781-792. o. (789. o.), Legf. Bír. P. törv. I. 20. 262/1986. sz., BH 1987. évi 39. sz.
42 Legf. Bír. P. törv. I. 20. 324/1973. sz., BH 1974. évi 115. sz.
43 BGB 985-986. §-ok.
44 Dernburg a Leistungskondiktion szerepét - egyebek mellett - a jogi szabályozás által ütött seb gyógyításában látja, azaz abban, hogy "einen Anspruch auf Ausgleichung der Vermögens-verschibung zu geben, um, soweit tunlich, die Wunden zu heilen, welche es selbst schlägt". Das bürgerliche Recht., Die Schuldverhältnisse, Band II/2. 1906,3 § 374, 677. sk. o. Az absztrakt ügylet és a gazdagodási igény szoros összefüggését meggyőzően bizonyítja Krawielicki, Robert: Grundlagen des Bereicherungsanspruchs. Breslau 1936, (Neudruck: Aalen 1964) § 3. Ui. Reuter/Martinek: Ungerechtfertigte Bereicherung. Handbuch des Schuldrechts, Band 4. Tübingen 1983, 76. skk. o.: "Als funktionales Gegenstück" zum Abstraktionsprinzips "schützt die Leistungskondiktion - hier: die condictio indebiti - den Veräußerer". (77. o.)
45 Flume, Werner: Allgemeiner Teil des Bürgerlichen Rechts. Band 2: Das Rechtsgeschäft. Berlin-Heidelberg-New York 1975,2 156. sk. o.; vö. Rother, Werner: Die Erfüllung durch abstraktes Rechtsgeschäft. AcP 169 (1969) 1-33. o.
46 Ld. részletesen a IV. pontban.
47 A francia ügyleti jog sajátos jelenségéhez, a cause-hoz ld.: Dalloz, Rép Dr. Civ, Acte n. 60, 62; Cause n. 172.
48 Art. 1376.: Celui qui reçoit par erreur ou sciemment ce qui ne lui est dû, s'oblige à le restituer à celui de qui il l'a indument reçu. Vö. Ghestin, Jacques: Traité de droit civil: Les Obligations, Le contrat: Formation. Paris 1993,3 n. 920; uő: L'erreur du solvens, condition de la répétition de l'indu: D. 1972, chron. 277.
49 A Code civil - a gyümölcsök jogi sorsára vonatkozó 547-550. cikkeket leszámítva - nem tartalmaz a Ptk. jogalap nélküli birtoklásához (193-195. §-ok), vagy a BGB hasonló szerepet betöltő szabályaihoz (987. és köv. §-ok) hasonló rendelkezéseket.
50 Itt jegyezzük meg, hogy a Code civil a kvázikon-traktusok ("Des quasi-contrats") körében elhelyezett répétition de l'indu intézményén kívül nem ad alaptalan gazdagodási szabályokat. Ezeket - a jogirodalom útmutatásai nyomán - a Cour de cassation az 1890-es években - méltányossági alapon gyakorolt jogfejlesztés keretében - alakította ki. Az első vezető eset a Boudier-eset (Sirey 1893 1 281) volt. A jogalap nélküli gazdagodásnak a francia bírói gyakorlatban történt kifejlesztéséhez l. Mazeaud/Chabas: Leçons de droit civil II/2: Obligations: Théorie générale. Paris 1978,6 652. skk. és 693. skk. pontok; Weill/Terré: Droit civil IV: Les obligations. Paris 1980,3 806. skk. pontok. Említést érdemel e körben végül, hogy a bírói gyakorlatban kialakított alaptalan gazdagodási tényállások szubszidiárius helyzetben vannak a répétition de l'indu intézménye körében indítható kereseti tényállásokhoz képest.
51 Cass Civ 14. 10. 1965, Bull Civ II n. 748, 524. o., Cass Civ 27. 2. 1996, JCP 96 IV 916.
52 Cass Civ 19. 10. 1983, JCP 83 IV 359.
53 Cass Civ 2. 6. 1987, Bull Civ 1987 I n. 183, 137. o. = Rev trim dr civ 1988 529. o.; Cass Civ 22. 3. 1951 JCP 1951 II 6416.
54 Cass Civ 26. 4. 1988, JCP 1988 IV 230.
55 Cass Civ 2. 6. 1987, Bull Civ 1987 I n. 183, 137. o. = Rev trim dr civ 1988 529. o.
56 Mazeaud/Chabas: 50. lj.-ben i. m. n. 332; Ghestin: 48. lj.-ben i. m. (Traité) n. 924.
57 Cass Civ 16. 5. 1975, Bull Civ 1975 IV n. 308, 256. o.; Cass Civ 2. 6. 1987, Bull Civ 1987 I n. 183, 137. o. = Rev trim dr civ 1988 529. o.; Cass Civ 22. 3. 1951 JCP 1951 II 6416.
58 Cass Civ 16. 10. 1979, GP 1980 Somm 160.
59 Mazeaud/Chabas: 50. lj.-ben i. m. II/1 n. 332.
60 Cass Civ 8. 1. 1936, DH 1936 J 37; Cass Civ 4. 5. 1982, JCP 1982 IV 247; vö. Mazeaud/Chabas: uo.
61 Cass Soc 2. 2. 1961, D 1961 J 236. A tartós szerződéses jogviszonyok érvénytelenségének sajátosságaihoz ld. Ghestin: 48. lj.-ben i. m. (Traité) n. 923.
62 1997. évi CXLI. törvény (Inytv.) 5. § (5) bek.
63 Koziol/Welser: Grundriss des bürgerlichen Rechts. Band II. Wien 2000,11 259-270. o.
64 Uo. 268. sk. o.: "Dieser Anspruch konkurreiert mit der Eigentumsklage, wenn der Emfänger wegen Fehlens eines gültigen Titels kein Eigentum erlangt hat. (vgl OGH in SZ 57/44.)"
65 OGH in SZ 53/71; JBl 1982, 319; JBl 1987, 390; OGH in SZ 61/76.
66 OGH in SZ 64/47; JBl 1992, 247, 456.
67 A helyzetet bonyolítja a jogalap nélküli gazdagodással kapcsolatos német elméletek alkalmazása az osztrák bíróságok gyakorlatában (ld. ezekhez a következő IV. pontot). Vö. Koziol/Welser: 63. lj.-ben i. m. 268. skk. o.
68 BGE 110 II 228 E. 7d. Az ezzel ellentétes - kisebbségi - felfogás nem kívánja megnyitni az alaptalan gazdagodási igény melletti választási lehetőségként a vindikációs jogot: SJZ 1984, 373. sk. o.; vö. a kisebbségi vélemény kritikájához Guhl/Koller: Das Schweizerische Obligationenrecht. Zürich 2000,9 145. o.
69 Vö. Guhl/Koller: előző lj.-ben i. m. 225. o.
70 BGE 84 II 377.
71 BGE 61 II 20; BGE 64 II 132. Joggal kritizálja ezt a gyakorlatot Guhl/Koller: 68. lj.-ben i. m. 228. sk. o.
72 Guhl/Koller: 68. lj.-ben i. m. 223. skk. o.
73 Erre a svájci jogban viszonylag széles körben van lehetőség: ZGB 714. §, 884. § (2) bek., 933. §, 973. §.
74 BGE 19 304; BGE 61 II 20; BGE 71 II 153.
75 Guhl/Koller: 68. lj.-ben i. m. 227. o.
76 Uo. 227. o. VI. pont.
77 BGE 39 II 227 E. 4; BGE 50 II 148 E. 5; BGE 106 II 36 E. 5; BGE 106 II 151; BGE 112 II 330; a részletekhez: BGE 115 II 128.
78 BGE 115 II 28.
79 A szerteágazó problematika teljes körű bemutatását és bírálatát nyújtja Kohler, Jürgen: Die gestörte Rückabwicklung gescheiterter Austauschverträge. Köln 1989, 764 p. és Kaiser, Dagmar: Die Rückabwicklung gegenseitiger Verträge wegen Nicht-und Schlechterfüllung nach BGB. Tübingen 2000, 561 p. A főbb európai magánjogi rendszerek alaptalan gazdagodási jogának legfőbb kérdéseit foglalja össze Johnston/Zimmermann (ed.): Unjustified enrichment. Cambridge 2002, 749 p. Az első és máig alapvetőnek tekinthető monográfia: Wilburg, Walter: Die Lehre von der ungerechtfertigten Bereicherung nach österreichischem und deutschem Recht. Graz 1934.
80 Ld.: Staudinger-Lorenz, 1979, § 818 Rdn. 42.
81 Az elmélethez és kritikájához ld. Reuter/Marti-nek: 44. lj.-ben i. m., § 17 III.
82 Az elmélet alkalmazása során felmerült újabb problémákat kívánta kiküszöbölni Flume, Werner: Der Wegfall der Bereicherung in der Entwicklung vom römischen zum geltenden Recht, in: FS Niedermeyer. Göttingen 1953, 103-176. o. (148. skk. o.). Flume elmélete ("Theorie von der eigenen vermögensmäßigen Entscheidung") Blomeyer helytálló megállapítása szerint "führt für die Bereicherung aus nichtigem gegenseitigem Vertrag die Zweikondiktionentheorie unter Fortfall des § 818 III ein". Blomeyer, Arwed: Fortschritte der modernen Schuldrechtsdogmatik. AcP 154 (1955) 527-544. o. (539. o.).
83 Összefoglaló és továbbfejlesztett elméleti kidolgozását l. von Caemmerer, Ernst: Bereicherung und unerlaubte Handlung, in: FS Rabel. Tübingen 1954, 333-401. o.; uö: "Mortuus redhibetur" - Bemerkungen zu den Urteilen BGHZ 53, 144 und 57, 137, in: FS Larenz. München 1973, 621-642. o.; Leser, Hans G.: Von der Saldotheorie zum faktischen Synallagma. Freiburg i. Br. 1956.
84 Eredményében - az alapvetően eltérő dogmatikai kiindulópont ellenére - igen közel jut ehhez a megoldáshoz a magyar bírói gyakorlat a Ptk. 237. § (2) bekezdése alapján.
85 BGHZ 53, 144, 148; BGHZ 78, 216, 223.
86 A kritikákat ld. Flume: 82. lj.-ben i. m. 162. o., 167. o.; Reuter/Martinek: 44. lj.-ben i. m. 602. o.; Kohler: 79. lj.-ben i. m. 158. skk. o., 295. o.; Canaris, Claus Wilhelm: Die Gegenleistungskondiktion, in: FS Lorenz. München 1991, 19-63. o. (23. o.).
87 BGHZ 53, 144, 148; BGHZ 57, 137, 149.
88 von Caemmerer: 83. lj.-ben i. m., in: FS Larenz; Canaris: 86. lj.-ben i. m. 26. skk. o., 33. skk. o., 40. skk. o., 58. sk. o.
89 A kritikák összefoglalását ld. Kohler: 79. lj.-ben i. m. 158. skk. o. Canaris szerint "die Zeit ist überreif für einen Abschied von der Saldotheorie": 86. lj.-ben i. m. 58. o. A BGH maga is ismeri a kritikus véleményeket (BGHZ 57, 137, 149), de - jobb híján - alapvetően kitart az elmélet mellett, a konkrét ügy igazságos eldöntése érdekében teendő kivétel-tételi jogát fenntartva és gyakorolva.
90 Ezt az általános veszélyviselési elvet tételesen kimondja a BGB (446. §) éppúgy, mint a Ptk. [279. § (2) bek.]
91 Ld. legújabban Canaris: 86. lj.-ben i. m. 59. sk. o.
92 Ld. Weiss: 7. lj.-ben i. m. 450. skk. o. A Legf. Bír. GKT. 70/1973. számú állásfoglalása a kellékszavatossági jogok szempontjából teljesen közel hozza az érvénytelen szerződést az érvényes szerződéshez: "Bár a bíróság a szerződést a határozathozatalig terjedő időre nyilvánítja hatályossá, az abból származó jogkövetkezményeket alkalmazhatja, ha azoknak ténybeli alapja (a meghibásodás) a határozathozatal utáni időben jelentkezik."
93 Elsőként és alapvetés-jelleggel von Caemmerer: 83. lj.-ben i. m., in: FS Rabel 386. o.
94 BGHZ 57, 137, 150; 72, 252, 256; 78, 216, 223.
95 A BGB-ben a hatályon kívül helyezett 350. §-t az új - tartalmilag a részi szabályzástól eltérő, de annak alapgondolatát fel nem adó - 346. § (3) bekezdése váltotta fel, amelynek bírói gyakorlatára természetesen még várni kell.
96 Uígy kritikus Lorenz, Stephan: Die Lösung vom Vertrag, insbesondere Rücktritt und Widerruf, in: Schulze/Schulte-Nölke: Die Schuldrechtsreform vor dem Hintergrund des Gemeinschaftsrechts. Tübingen 2001, 329-355. o. (347. o.).
97 Ilyen kedvezményes elbirtoklási határidőt az érvénytelen szerződés alapján birtokban lévő szerződő fél javára a Koncepció az itteni gondolatmenettől függetlenül is javaslatba hoz: 21. lj.-ben i. m. 86. o.
98 L. a 87. lj.-ben idézett döntéseket.
99 Kohler: 79. lj.-ben i. m. 158. skk. o.; Canaris: 86. lj.-ben i. m. 26. skk. o., 58. skk. o.
100 Canaris: 86. lj.-ben i. m. 26. skk. o.
101 Ezt a kárveszélyelosztást tartja helyesnek, meggyőző érvekkel König, Detlef, in: Gutachten und Vorschläge zur Überarbeitung des Schuldrechts, Band II. Bonn 1981, 1515. skk. o. (1548. o.); Lorenz: 96. lj.-ben i. m. 347. o. Ellenkező állásponton Canaris: 86. lj.-ben i. m. 26. skk. o. Ez a vita azért érdekes, mert a német tulajdonátruházási rendszerben a birtokba lépett szerződő fél - az absztrakt rendelkező ügylet érvényessége folytán - tulajdonjogot is szerzett.
102 Ezek esetében pénzszolgáltatásról, azaz a legfajla-gosabb szolgáltatásról lévén szó a genus perire non potest elv fogalmilag kizárja a gazdagodástól történő elesést.
103 Ezt az elvek alkalmazza a Ptk. pl. a kötelezett késedelménél [299. § (2) bek.], a jogosulatlanul igénybe vett alvállalkozóért megállapított felelősségnél.
104 A német judikatúra kritikáját ld. Canaris: 86. lj.-ben i. m. 33. sk. o., 40. skk. o. Ellentétes álláspontot képvisel Lorenz: 96. lj.-ben i. m. 347. o.
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Vékás Lajos egyetemi tanár, ELTE ÁJK, akadémikus, Budapest
Visszaugrás
