Horváth Csaba[1]: Előrejelzések és esélylatolgatások a 2014 április 6-i országgyűlési választásokra (JURA, 2014/1., 218-224. o.)

1. A választási-és választási eljárási törvények változásai

A köztársasági elnök a hazánkban 2014 tavaszán esedékes országgyűlési képviselői választásokat április 6-ára tűzte ki. Az alkalmazandó új választási rendszer alapjait az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvény szabályozza, amelyet a Parlament 2011 december 23-án fogadott el.[1] Eszerint az új országgyűlés létszáma 199 fős, ebből 106 képviselőt egyéni választókerületekben, 93 képviselőt pedig országos listán választanak a választópolgárok. A képviselőválasztás egyfordulós. Az a párt kaphat mandátumot, amely országos viszonylatban eléri az 5 százalékos küszöböt. Országos listát az a párt állíthat, amely - legalább 9 megyében és Budapesten - legalább 27 választókerületben indít jelöltet. Lehetőség van továbbra is közös pártlistát indítani, ebben az esetben a bejutási küszöb minimum 10 százalékos. A területi listák megszűntek. Egyéni képviselőjelöltként az indulhat, aki legalább 500 ajánlószelvényt gyűjtött. A választópolgár saját választókerületében több jelöltet is támogathat. Az érvényes választáshoz már nem szükséges az 50 százalékos (plusz 1 fő) részvétel. Az egyéni választókerületben a győztes az, aki a legtöbb érvényes szavazatot eléri. Az egyéni választókerületekben keletkeznek töredékszavazatok is, amelyek hozzáadódnak az országos pártlistákhoz.[2]

2014-től a Magyarországon lakóhellyel nem rendelkező polgárok is szavazhatnak, amennyiben felvették az állampolgárságot és regisztráltak. Ők azonban csak az országos listára szavazhatnak.[3] Újdonság az is, hogy Magyarországon lakóhellyel rendelkező, de a névjegyzékben nemzetiségi választópolgárként szereplő személy egy egyéni választókerületi jelöltre és nemzetiségének listájára szavazhat (ez utóbbi hiánya esetén szintén pártlistára).

Ahogy közeledett a 2014. évi parlamenti választás, ismét pártalapítási hullámnak voltunk tanúi, csakúgy, mint általában a választások előtt. Az első hullám még a rendszerváltozás előtt indult, 1989-ben és 1990 tavaszán. A több mint száz bejegyzett pártból 1990-ben 28 tudott jelöltet állítani, országos listát már csak 12. A parlamentbe végül 6 párt került be, amelynek egyik oka a 4 százalékos bejutási küszöb volt, ám inkább köszönhető annak az ún. "szaknévsor effektusnak", ami az 1989. évi Nemzeti Kerekasztalon való részvételt és egyben az ismertséget jelentette a többi új párttal szemben. Ez a hat párt - az MDF, SZDSZ, MSZP, FIDESZ, FKgP és KDNP volt - és mintegy két évtizeden át többé-kevésbé meghatározó szereplője is maradt a magyar politikai rendszernek. Mellettük kis időre megjelent a MIÉP, abból pedig a JOBBIK vált ki és vált parlamenti erővé. A környezetvédő szervezetek közül pedig a Lehet Más a Politika (LMP) került be 2010-ben a parlamentbe. A parlamenten kívüli pártok közül a figyelem-küszöb értéket a következő szervezetek érték el: az MSZDP, SZDP, az MSZMP, majd Munkáspárt, a Nemzeti Demokrata Szövetség, a Magyar Demokrata Néppárt, a Centrum, a Civil Mozgalom stb. A Kisgazdapárt az évezred fordulóra szétesett és eljelentéktelenedett, csakúgy, mint a KDNP. (Bár ez utóbbi némi "fideszes segítséggel" később "reinkarnálódott"). 2010-re pedig két rendszerváltó párt is a megszűnés szélére került. Az SZDSZ elhalásával kisebb liberális csoportosulások jöttek létre, az MDF pedig JESZ (Jólét és Szabadság) néven marginalizálódott.

2010 és 2014 között megcsappant a parlament pártpolitikai kínálata: A FIDESZ - a "virtuálisnak" tekinthető - KDNP-vel kétharmados aránnyal rendelkezett az országgyűlésben. Három párt jelentette az ellenzéket: az MSZP, a JOBBIK és az LMP. Két parlamenti párt is szakadt, az MSZP-ből kivált a Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíció, az LMP-ből pedig Jávor Benedek csoportja lépett ki, a Párbeszéd Magyarországért elnevezésű szervezet - bár önálló frakciót nem alakíthattak.

2010-ben 183 párt volt bejegyezve Magyarországon, s csak az azt megelőző évben 26 új pártot jegyeztek be a bíróságokon. 2013-ban 23 pártot jegyeztek be és ez a "buzgalom" 2014 elején is folytatódott. 2014 január végére 147 párt került nyilvántartásba, vagyis elvileg ennyi párt indulhatna a parlamenti választásokon. A Nemzeti Választási Bizottság 2014 február 6-i adatai alapján 63 párt jelöltette be magát az országgyűlési képviselő választásra.[4] Ezek közül kiemelendő néhány olyan szerveződés, amely biztosan indul a választásokon, és lehetnek esélyei a jelölőlistára kerülésre (de önállóan bejutási esély nélkül) és talán képviselői is ismertebbek. Ilyen volt az Együtt 2014 Bajnai Gordon és Juhász Péter szervezésében, a Szociáldemokraták Magyar Polgári

- 218/219 -

Pártja Schmuck Andor vezetésével (a Szépkorúak Társaságának szavazataira számítva), a Magyar Liberális Párt Fodor Gáborral (korábbi SZDSZ-es politikussal), a Szabadelvű Polgári Egyesület az ugyancsak volt SZDSZ-es Ungár Klárával, a szintén közismert politikus Bokros Lajos létrehozta a Modern Magyarország Mozgalmat. Szily Katalin, volt MSZP-s képviselő először a Szociális Unió elnevezésű szervezetet alapította meg, majd több kisebb csoportosulásból megalakította a Közösség a Társadalmi Igazságosságért Néppártot. Megpróbál feléledni a Magyar Igazság és Élet Pártja (MIÉP), a Független Kisgazdapárt (FKgP), a Munkáspárt (Thürmer Gyulával), a Centrum (annak idején Kupa Mihály hozta létre) és a 2010-ben több mint 1 százalékot elért Civil Mozgalom Seress Máriával, mostani nevén Seress Mária Szövetségesei (SMS). A három roma szervezet közül viszonylag a legjelentősebb a Horváth Aladár által alapított Magyarországi Cigánypárt.

2. A kampány-finanszírozás

A - 2014 február elején bejelentett - 63 pártregisztráció nem biztos, hogy a választási részvétel igényének fokozódására, a politikai aktivitás növekedésére utal. Az is előre látható volt, hogy sok lesz az egyéni jelentkező is. A közvélemény kutatók egy része ugyan utal a közéleti aktivitás- és a választói hajlandóság növekedésére, ám ehhez szerintem nagyobb mértékben járul hozzá a 2013. évi LXXXVII. törvény a kampányfinanszírozásról. Az egyéni indulók ugyanis egymillió forint állami támogatást kapnak. Igaz, nem készpénzben, hanem kártyán lesz jelen az összeg, amit felvenni csak számla ellenében lehet. Az elszámolási kötelezettséget azonban ki lehet játszani. A visszafizetési kötelezettség azokra vonatkozik, akik mégsem indulnak, avagy indulnak, ám nem érnek el legalább 2 százalékos eredményt. Az elszámolási kötelezettség ellenére viszont nem világos, hogyan lehet majd az illetőn behajtani az őt meg nem illető összeget - utólag. Ráadásul a képviselőjelölt fel is ajánlhatja ezt az összeget pártjának (amennyiben rendelkezik párttal). A pártok számára viszont hasonló megkötések nincsenek.

A minden választókerületben jelöltet indító pártok 597 millió kampányfinanszírozásban részesülnek. A legalább 80 egyéni körzetben jelöltet állítók 448 milliót, a választókörzetek felében jelöltet állítók 229 milliót, míg a körzetek negyedében jelöltet állítók 149 millió forintot kapnak. A korábbiaknál tehát könnyebben teljesíthetők a képviselőjelölt-állítás feltételei, hiszen 27 egyéni jelölt elindításával, azaz 13500 aláírás megszerzésével már országos lista is állítható! Számlaigazolás helyett a pártoknak elegendő lesz a választások után a Magyar Közlönyben nyilvánosságra hozniuk a támogatások összegét, forrását és felhasználásuk módját. A pártok tehát semmit sem kockáztatnak. Míg az egyéni indulóknak vissza kell fizetniük a támogatást, ha 2 százalékot nem érnek el, a pártok számára ilyen feltételt nem szabtak.[5]

A politikában aktívan vannak jelen olyan civil - avagy félig civil - szervezetek, amelyek vagy indulni szándékoznak, avagy ugyan nem indulnak önállóan a választáson, azonban közel állnak pártokhoz és támogatják is azokat. A legbefolyásosabb közülük a Civil Összefogás (CÖF), Fricz Tamás politológus és Csizmadia László (a Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány elnöke és a Nemzeti Együttműködési Alap - NEA - elnöke) alapításában, ők szervezték és szervezik többek között az ún. Békemeneteket is. Támogatói között találhatók a Polgári Körök, a Munkástanácsok Országos Szövetsége, a Trianon Társaság, az Orvosi Kamara, a Nagycsaládosok Országos Egyesülete, a Professzorok Batthyány Köre is. A Milla csoport (Egymillióan a Magyar Sajtószabadságért) megalakítója az a Juhász Péter, aki egyben az Együtt társelnöke is. Istvánffy András hozta létre a 4. Köztársaság Pártot (rövidebb nevén 4.K., korábban 4. Köztársaság Mozgalom) baloldali-liberális irányultsággal. A Szolidaritás (Magyar Szolidaritás Mozgalom) Kónya Péter vezetésével szintén a baloldali összefogásnak a részét képezi. Az Élőlánc Magyarországért legismertebb vezetője Lányi András, jellegénél fogva ökopártnak számít. Támogatják Ángyán József Tisztesség és Emberség Szövetsége Mozgalmát és annak jelöltjeit. Természetesen léteznek radikális jobboldali csoportosulások, amelyek elsősorban a JOBBIK támogatói, esetleg attól is jobbra helyezkednek el. Ilyen szervezetek: a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (alapítója Toroczkai László, elnöke Zagyva György), a Magyar Nemzeti Bizottság 2006 (Gonda László), a Magyar Gárda, az újjászervezett Magyar Gárda, a Nemzeti Őrsereg, a Magyar Önvédelmi Mozgalom, a Pax Hungarica Mozgalom, a Hunnia Mozgalom, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat, a Betyársereg, a Magyar Nemzeti Arcvonal, a Vér és Becsület szervezetek. Jogi helyzetüket tekintve, legálisak, féllegálisak, avagy betiltottak lehetnek, de szimpatizánsai nyilván jelen lesznek a választásokon. Közülük egyértelműen legális a Koppány Csoport és a választásokon induló a Haza Nem Eladó szervezet (elsősorban a hitelkárosultak védelmében lépnek fel). Nem ennyire szervezett a magyarországi szélsőbaloldal. Legjelentősebb szervezete, amely a választáson is indulna, a Zöld Baloldal.[6]

- 219/220 -

3. A pártok előzetes programelképzelései és választási marketingjei

3.1 A FIDESZ

A FIDESZ marketingje természetesen azonos a kormány marketingjével. "Előmarketingjének" szlogenje 2013-tól: "Magyarország jobban teljesít". Ebben állandó hivatkozás a rezsicsökkentés, amelynek során már a harmadikat fogadta el a parlament 2014 februárjában. A "jobb teljesítmény" hivatkozásai: az IMF adósság nulla lett, 3 százalék alatti az államháztartás hiánya, soha nem látott mértékben csökkent az infláció, a munkabérek 4 százalékkal nőttek, ugyancsak csökkent a munkanélküliség és nőtt a munkába állók száma, közbiztonság van az országban, havi kétszeri ingyenes készpénzfelvétel (ezzel a tranzakciós illeték megszűnt), gyes- és gyedextra, nő a családi pótlék, emelkedett a minimálbér, nőtt a családok jövedelme, bevezették a családi adórendszert, az alacsony adókulcsot, megsegítik a devizahiteleseket (árfolyamgát), eliminálták az önkormányzatok adósságait, kiegészítő juttatásokat kap a honvédség és a rendőrség állománya, tovább emelik a pedagógusok bérét, újabb csúcson a női foglalkoztatottság, védik a magyar földet, a hazai vállalkozókat, megsemmisítik a "zsebszerződéseket". "Magyarország nem hagyja magát", "megvédik az ország függetlenségét", a keleti nyitás kedvező távlatainak megmutatása stb.[7] Programszerűen mindezek és az ún. "vívmányok" a "Nemzeti ügyek politikája" c. dokumentumban mint a párt választási programjában találhatók.

3.2 JOBBIK

Amíg a FIDESZ offenzív kampányt indított, addig az ellenzék választási kampányára inkább a követés a jellemző. Leginkább összeszedett választási programmal a JOBBIK rendelkezik, bár annak egy részét már a FIDESZ tematizálta. A gazdasági elképzelések gerincét alkotják a következők: az államadósság csökkentése, munkahelyteremtés, lakáshoz jutás támogatása, a korrupció felszámolása, elszámoltatás, a multik hazai jelenlétének újragondolása, a családi adózás stb. (a "keleti nyitás igenlése" szintén megegyezik a kormánypárt külgazdaság politikájával). Vidékpolitikája a föld védelmén alapul, benne a helyi közösségek érdekeinek vállalásával, az élelmiszer önrendelkezés megvalósításával. Fontos célkitűzés az "energiafüggetlenségünk" megteremtése. Ugyancsak az a családtámogatás és a családi adózás. A cigánykérdés a következő formákban kap szerepet: "aki nem dolgozik ne is egyék" és a "cigánybűnözés" felszámolása. Az oktatáspolitikát vissza kell téríteni a helyi közösségekhez, és új, nemzetépítő médiát kell teremteni. Hazafias szemléletű nemzetpolitikát kell kialakítani, és új magyar ifjúságpolitikát. Ugyancsak fontos a közbiztonság megteremtése, s ebben egy Magyar Nemzeti Gárda létrehozása. Az Európai Unióhoz való viszonyt alapjaiban szükséges átalakítani, a Lisszaboni szerződést pedig felül kell vizsgálni. A határokon túl élő magyarságot gazdaságilag és kulturálisan egyesíteni kell. Népszavazás szükséges az Alaptörvényről, az államfőt közvetlenül kell választani. Elengedhetetlen a kétkamarás parlament létrehozása, s nem utolsósorban a vezető politikusok személyes felelősségének bevezetése, és végezetül a "Szent Korona-tan méltó helyre kerülése".[8]

3.3 LMP

Az LMP eddig ismert programja jóval rövidebb, alapmotívumát az alkotmányosság, a jogállamiság és a jogbiztonság helyreállításának igénye képezi."Helyre kell állítani a népszuverenitást", erősíteni kell a népszavazás és a népi kezdeményezés intézményeit. Új földosztást akarnak, megélhetést a kistermelőknek, ökológiai mezőgazdaságot. Kardinális változást ígérnek a felsőoktatásban, de elsősorban a tandíjat törölnék el.[9]

3.4 MSZP

Az MSZP választási programjának elnevezése az "Igazság, biztonság, szabadság, jólét" címet viseli. 15 fejezetből áll, oktatáspolitikai tervekkel kezdődik és a szigorú elszámoltatás, a jogállami igazságtétel lehetőségeivel zárul. E szerint az MSZP az erőszakos, ellenségkereső és háborúskodó politika helyett "a normális emberek igényeivel összhangban fejlődő, igazságos, demokrata és európai országot szeretne építeni". Kormányra kerülésük esetén "felszámolják a gyermekéhezést, megszüntetik a bölcsődei gondozási díjat, eltörlik a tandíjat, a nők egyenlő munkáért egyenlő bért kapnak majd, bevezetik a többkulcsos adózást, csökkentik a vállalkozások adóját. Kiszámítható gazdaságpolitikát teremtenek, visszaszorítják az állami korrupciót, elszámoltatnak, csökkentik a jövedelemkülönbségeket. Ígérik, rendszeres konzultációt folytatnak a civil szervezetekkel és a szakszervezetekkel is. Végezetül: "Munkát és kenyeret kell adni az embereknek"![10]

3.5 EGYÜTT-PM

Az EGYÜTT-PM programjának központi elemei: igazságos adórendszer, ebben kétkulcsos adózás, vagyonosodási vizsgálat, offshore jövedelmek meg-

- 220/221 -

adóztatása szerepel. 220 ezer munkahelyteremtést ígérnek, 9 hónapra emelik a munkanélküli segélyeket, járulékcsökkentést hajtanak végre. Szerepel még a "méltóságteljes közmunkaprogram bevezetése" is, a fogyatékosok és a vidéki foglalkoztatás támogatása. A "munkavállalás biztonsága" c. fejezet kiemelendő pontjai a következők: a Munka Törvénykönyvének felülvizsgálata, a munkavállalók személyes jogbiztonságának megteremtése, a szakszervezetek érdekvédelmi tevékenységének segítése, új sztrájktörvény stb.[11]

2014 január elején "létrejött az összefogás", vagyis szövetséget kötöttek először az MSZP, az Együtt 2014 és a Párbeszéd Magyarországért szervezetek. E szövetségbe később bevették a Demokratikus koalíciót és a Magyar Liberális Pártot is. Ez pedig azt is jelenti, hogy e szervezetek választási programjait össze kell hangolni és közös választási programot kell készíteni.[12]

Általánosságban viszont megállapítható, hogy az ellenzéki pártok programelképzelései kevés pozitív üzeneteket tartalmaznak, még kevesebb konkrétumokat. Amire már korábban választ kellett volna adniuk: a négymilliós szegénység kezelése, a szociális biztonság, az egészségügy problémái, az alap-közép és felsőfokú oktatás átalakítása, az adó- és áfa politika stb.

4. A negatív kampány dominanciája

Magyarországon már régóta a negatív kampányok uralják a közéletet és ez majd minden pártra igaz. A FIDESZ negatív kampányának alaphangját Orbán Viktor adta meg 2013 október 23-i ünnepi beszédével. "Tudjuk azt is, hogy 2006-ban, 16 évnyi demokrácia után ezen a napon puskákkal vadásztak ránk a pesti utcán, kardlappal verték a békés tüntetőket. Tudjuk jól, ne legyen kétségük felőle, ma ismét közénk lövetnének, jó esetben gumilövedékkel, és megint ránk vezényelnék az állam erőszakszervezeteit. Ma is megtennék, ha megtehetnék. Ők már a rendszerváltás idején is szövetkeztek a külső erőkkel, hogy átjátsszák nekik az ország vagyonát és erőforrásait. A pufajkát öltönyre, a tovarist Tavaresre cserélték... Látjuk, megint szervezkednek, fenekednek, hamisítanak, és megint idegenekkel szövetkeznek. Ismét szórják a gyűlölködés, a viszály és az erőszak magvait."[13] A médiában, a plakátokon, a honlapon a következők szerepelnek a baloldalról: "hazaárulók, rárontanak a nemzetükre, nem érdemelnek több esélyt, rezsicsökkentés-ellenesek, multi-pártiak és a népnyúzó bankok mellé álltak, megszorítanak, korruptak, hiteltelen a baloldal koalíciója, milliárdokat talicskáztak ki a paksi atomerőműből, a Gyurcsány koalíció újabb megszorításokat hoz, korábban 15-ször emelték a rezsit, megduplázták a munkanélküliséget" stb.[14]

Az MSZP szlogenjei: "a FIDESZ bűnbanda, maffiakormány, ilyen tolvaj, hazug kormányt még nem látott az ország, a FIDESZ a bűncselekménytől sem riad vissza, visszahozták a Horthy-rendszer nyomorát, vissza kell venni az országot az Orbán-klántól, offshor-piócák, trafik- és földmutyizók, a zsebszerződések hasznai FIDESZ-zsebbe kerülnek, ők a korrupt közbeszerzők" stb. (Plakát: "Orbán és Simicska már jól él. Hát Ön?")[15] De - "büszkék lehetnek az ócsai gettóra. Az iskolában a kormányzat az inkvizíció eszközeivel él. Szabadrabló üzemmódra kapcsoltak, náci emlékművet akarnak avatni". És - "lepusztították az országot".

Ha összevetjük a két párt marketingstratégiáját, azt láthatjuk, hogy a FIDESZ a pozitív és a negatív kampány terén is jobban teljesít. Igaz, ehhez az is hozzájárul, hogy a médiabirtoklás tekintetében óriási fölényben van, ám a kommunikációs készsége e nélkül is sokkal hatékonyabb. Az MSZP még azokat a "magas labdákat" sem tudta leütni, mint pl. a forint árfolyamának többszöri zuhanása, a valóban sok sérelmet okozó trafik- és földbérletek, a pályázatok problémái, a pályázatnélküli közbeszerzések stb.

Érdekes, hogy még a JOBBIK sem alkalmaz ilyen durva negatív kampányelemeket marketingpolitikájában. A kormánypártnál sokkal jobban támadja a baloldali és liberális ellenzéket, s emellett a cigányságot ("a cigánybűnözést) és a "cionizmust" is ostorozza.[16]

Összefoglalva: látható, hogy a parlamenti választások előtti fő tematizálások egyrészről a "Magyarország jobban teljesít" és a rezsicsökkentés lesz, másfelől mindegyik oldal a másik párt korrupciós ügyeit fogja kiteríteni. A baloldal másik területe és támadási lehetősége pedig a paksi atomerőmű bővítése lesz, arra számítva - és emlékezve 1988-1989-re -, hogy újra lehet játszani a "Bős-Nagymaros repertoárt".

5. Előrejelzések és a politika résztvevői

A közvélemény kutatók a 2010. évi választástól töretlen FIDESZ fölényt mutatnak. 2012-ben volt egy kis mélypontja a kormánypárt népszerűségének, ám még az sem volt akkora süllyedés, hogy valamelyik ellenzéki pártnak esélye lett volna, hogy átvegye a vezetést. Teljes ellenzéki összefogással ugyan elképzelhető lenne a váltógazdaság, ám képtelenségnek tűnik a JOBBIK összefogása a baloldali-liberális erőkkel. Ezért ez utóbbiaknak maguknak kellett (volna) az együttműködést megteremteniük. 2013 október

- 221/222 -

23-án - első ízben - már együtt (vagy inkább egymás után) szerepeltek a színpadon, de akkor egy teljes "összeborulásról" még nem lehetett szó. Először két olyan szervezet jelentkezett, amelyek hajlandóságot mutattak az MSZP-vel összefogni. Az egyik a Bajnai Gordon vezette Együtt 2014 volt, a másik pedig az LMP-ből kiszakadt Párbeszéd Magyarországért elnevezésű csoport volt (Szigetvári Viktor és Karácsony Gergely képviseletében). Logikusnak tűnt a Demokratikus Koalíció bevonása is, persze a "megosztó" Gyurcsány Ferenc nélkül. Gyurcsány ugyanis azt ígérte, hogy ha személye lenne az összefogás akadálya, akkor hátra lép. Ez nem következett be, ami a szövetség létrejöttét hátráltatta, csakúgy, mint az a vita is, hogy ki legyen az összefogás miniszterelnök jelöltje. Kezdetben Bajnai magának vindikálta ezt a pozíciót, ám a közvélemény kutatások ismeretében hátralépni kényszerült, így Mesterházy maradt az egyetlen jelölt. Gyurcsány azonban megkerülhetetlenné vált, és a baloldal "sem kiköpni, sem lenyelni" nem tudta őt. Csak a választásokon derülhet ki, hogy személye inkább taszítja-e a különben baloldalra szavazókat, avagy többet hozhat? Meglepetés volt egy kis marginális liberális csoport képviselőjének, Fodor Gábornak a megjelenése a szövetség körül. 2014 januárjában végül bejelentették az összefogás létrejöttét az MSZP, az Együtt-PM, a DK és a Magyar Liberális Párt között, és meg is nevezték vezetőiket az első helyeken. Szétosztották az egyéni választókerületek helyeit is e pártok képviselőjelöltjei között.[17]

6. Kiket lehet még megnyerni?

A közvélemény kutatók kétféle mérést közölnek. Az egyiket a biztos pártot választók szimpátia indexei jelentik, a másikban az összes szavazók tekintetében közlik a számokat. Ez utóbbi azért hitelesebb, mert a biztos pártválasztók mellett jelentős tömegek vannak, akik még nem választottak maguknak pártot. Az aktívak aránya a választópolgároknál 50-55 százalék, a passzívaké ezek szerint 45-50 százalék lehet (bár 2014 elejére az aktivitás fokozódását észlelik egyes közvélemény kutatók). A passzívaknak is különféle kategóriái léteznek. A "legalsó kategóriát az ún. névtelenek" képviselik. Jórészük analfabéta - vagy klasszikus formában -, olyanok, akik alig jártak iskolába, írni, olvasni nem tudnak. Ezek létszáma ma Magyarországon kb. félmillióra tehető. Ennél is aggasztóbb az ún. funkcionális analfabéták száma, több mint másfélmilliónyian vannak. Őket sem a közélet, sem a politika nem érdekli, önszántukból nem mennek el szavazni. Ám bizonyos - anyagi, vagy egyéb - "ráhatással" mégis rá lehet venni egy részüket arra, hogy voksoljanak. A passzívak közül biztos nem mennek szavazni a "már minden pártban csalódottak", valamint az ún. "hedonista" passzívak, akik lenézik a politikát. A következő kategória a "rejtőzködők", akik biztos elmennek szavazni, ám nem mondják meg, hogy kire (esetleg szégyellik is pártszimpátiájukat). Megnyerni leginkább a "bizonytalanokat" lehet, akik majd az utolsó pillanatban döntik el, kire adják a voksukat (és esetleg a korábbi pártszimpátiájukat is meg lehet változtatni). A pártok közötti verseny tehát elsősorban ezekért folyik. Megnyerésük nagyban befolyásolhatja a pártszimpátia indexeket.

7. A közvélemény kutatók előrejelzései

Mi a probléma az előrejelzésekkel illetve a kutatóközpontokkal? Magyarországon több hasonló szervezet van. A legfontosabbak közülük: a Tárki, a Századvég, a Nézőpont, az Ipsos, a Medián, a Political Capital, a Méltányosság és a Mandiner stb.(a neves konzervatív Gallup intézet kivonult az Magyarországról). Hibalehetőségek: az egyik vád a közvélemény kutatókkal szemben a pártpolitikai kötődés és az anyagi biztonságtól való függés. Kétségkívül, az ún. "kormány közeli" kutatóintézetek nagyobb anyagi lehetőségekkel rendelkeznek. A másik probléma: a minta nagysága és vétele. Néhány százas mintavétel komolytalan, a legkisebb - komolyan értékelhető - mennyiség 1000-1500 fő. Baj van a reprezentációval is. A tisztességes, szakmai mintavételnek tükröznie kell az ország statisztikai struktúráját, tehát a nemet, a kort, az iskolázottságot, a foglalkozást, a területi elhelyezkedést stb. Az utóbbi években figyelhető meg az a tendencia, mintha az intézetek kezdenék elhanyagolni a reprezentativitást és egyre inkább rátérnek a "véletlenszerű" telefonos rákérdezésre. Ennél sokkal rosszabb - és teljesen hamis - adatokat eredményeznek az ún. "betelefonálós" rendszerek. Végezetül - nem utolsósorban - fontosak a felmérési hatások is (attól függően, mekkora médiafelületet biztosítanak nekik). A közvélemény kutatók ugyanis amellett, hogy felmérnek, hatnak is a választói magatartásra.[18]

Ezek után tekintsük át a fontosabb közvélemény kutatók felméréseit 2014 január végén. A Nézőpont Intézet mérései szerint a teljes népességben a kormánypártoknak 38 százalékos a támogatottsága, a baloldali összefogásnak 24, a JOBBIK-nak 10, az LMP-nek pedig 4 százalékos az indexe. Mandátumra lefordítva, ez azt jelenti, hogy a FIDESZ 127, az összefogás 60, míg a JOBBIK 12 helyet szerezne a kisebb parlamentben. Az LMP nem jutna be a parlamentbe. Fodor Csaba, Nézőpont vezetője szerint

- 222/223 -

így a FIDESZ olyan erős többséget szerezhet, ami újabb 4 évre elegendő az önálló kormányzásra. Az a véleménye, hogy nincs annyi bizonytalan szavazó, amennyire számíthatna az ellenzék és a FIDESZ-nek is az az érdeke, hogy "merevedjenek meg az erőviszonyok, ne nagyon legyenek nagy mozgások". Hasonló véleményen van a Tárki vezető kutatója, Sík Endre is, megkérdőjelezve azt, miszerint a baloldali ellenzéknek jelentős tartalékja lehetne a bizonytalanok körében, szerinte ez inkább a FIDESZ-re igaz, részben esetleg a JOBBIK-ra, vagy az LMP-re. A Tárki indexálása: a FIDESZ 29 százalék, a baloldali összefogás 21, az LMP 1, a JOBBIK 8 százalék.

A Szonda Ipsos felmérése szerint a FIDESZ 28 százalékot szerez, a baloldali összefogás 22-öt, a JOBBIK 6-ot, az LMP pedig csupán 2 százalékot ér el, így nem jut be a parlamentbe. Závecz Tibor szerint a JOBBIK-nak most kisebb a támogatottsági tartaléka, mint 2010-ben, a FIDESZ 2-2,2 milliós táborából legfeljebb 100-150 ezer bizonytalant tudna átcsábítani.

A Political Capital vezető elemzője, László Róbert a szavazatbecsléseknél megállapította, hogy a FIDESZ aktivitása jóval nagyobb az ellenzéki pártokénál. A 2014 januári felmérések szerint ez 1 millió 200-300 ezer biztos szavazót jelent, s ehhez még 4-500 ezer főt tud mozgósítani. A baloldali ellenzék kb. 1 milliós táborral rendelkezik, vagyis még legalább ennyi potenciális szavazót kellene mozgósítania. Ha az LMP bejut a parlamentbe, akkor az összefogástól visz el szavazatokat, ez esetben még több tartalékra van szüksége a baloldali összefogásnak.

A Médián felmérése mutatja ki a FIDESZ legbiztosabb győzelmét, 39 százalékkal, míg az összefogás szerintük csupán 22 százalékot érne el. Itt sem jutna be az LMP a parlamentbe, a JOBBIK pedig 10 százalékot szerezne. A Médián felmérésének problémája lehet, hogy túlbecsüli a választói és résztvevői aktivitást, szerintük mindössze 26 százalékos a bizonytalanok és rejtőzködők (így együtt!) aránya a szavazati joggal rendelkezők körében. Hasonló arányt jelez még a Nézőpont, a többi közvélemény kutatónál ez az arány 40 százalék felett van.[19]

8. Végezetül: a "négy forgatókönyv"

A politológusok a 2014. évi parlamenti választásoknál négy forgatókönyvet tudnak elképzelni, amelyben az első és a második a fenn említett közvélemény kutatási adatokra alapozódik.

Az első forgatókönyv szerint a FIDESZ ismét kétharmadot szerez a választásokon, a második "csupán" az abszolút többség elérését tarja lehetségesnek, ám ez is elegendő lehet az önálló és nyugodt, újabb négyévi kormányzáshoz. A harmadik változat is FIDESZ győzelmet feltételez, ám abszolút többség nélkül. Ez esetben a FIDESZ koalíciós kormányzásra kényszerül. Ami az érdekes, kivel? Természetszerűleg a JOBBIK jöhetne számításba, ám ez a párt szinte "karanténba" van zárva a rá aggatott "náci" megbélyegzés miatt. A megoldás ez esetben hasonlítani fog az 1998-2002 közti időszak parlamenti erőviszonyaihoz. Akkor a MIÉP, bár nem kötött koalíciót a FIDESZ-szel és ellenzéki pártnak számított, mégis gyakorlatilag kívülről támogatta a kormánypártokat. Néhány politológus azt sem tartja lehetetlennek, hogy esetleg az LMP is hajlandó lenne a koalícióra, ez esetben és erre készülvén, a FIDESZ-nek akkor támogatni kellene a bejutását. Csak a negyedik forgatókönyv engedi meg azt a lehetőséget, hogy a baloldali összefogás szerez többséget, esetleg abszolút többséget, ami a kutatóintézetek szerint szinte elképzelhetetlen, avagy olyan győzelmet ér el, ami koalícióra kényszerítheti őket is (ez esetben megint az LMP jöhet számításba).

A baloldali összefogás problémáit, köztük a személyi ellentéteket, a teljes ellenzéki oldal összefogásának lehetetlenségét, és végezetül a reális politikai erőviszonyokat figyelembe véve felmerül az a kimenet is, mintha a baloldal esetleg nem is akarna nyerni. Erre nemcsak - eddig - a gyenge és nem meggyőző marketingjük utal, hanem néhány a baloldalhoz közeli közgazdász megállapítása is, akik szerint az ország gazdasági helyzetében nem lesz számottevő javulás az elkövetkezendő időszakban és ezért a választások után fel kell készülni megszorításokra, az életszínvonal fokozatos romlására, ami egyre fokozza majd a társadalmi elégedetlenségeket. "Vigye csak el Orbán Viktor a balhét" címzetű állítások mögött még az a remény is meglapul, hogy újabb ciklust már nem is tud kitölteni a miniszterelnök.

Ui.: Mire ez a tanulmány megjelenik, már tudjuk, hogy a lehetséges kimenetek közül melyik realizálódott. ■

JEGYZETEK

[1] A 2011. évi CCIII. évi törvény az országgyűlési képviselők választásáról. Magyar Közlöny165. szám (2011. december 30), 41095-410991 Valamint a Nemzeti Választási Iroda, www.valasztas.hu/hu/ovi/23/23_1_20.html A 2013. évi XXXVI. törvény a választási eljárásról. Nemzeti Választási Iroda, www.valasztas.hu/hu/ovi/23/23_1_24.html

[2] Töredékszavazatnak minősülnek arra az egyéni képviselőjelöltre leadott szavazatok, akik nem szereztek mandátumot, illetve azon képviselőjelöltek után is, akik bejutottak a parlamentbe. Ez csak akkor érvényes, ha átlépték az 5 százalékos küszöböt. Független képviselőjelöltnél nem képződik töredékszavazat.

[3] 2014 február elején a regisztráltak száma elérte a 140 ezret. Legtöbben Romániából (63 ezren) és Szerbiából (21 ezren) jelentkeztek.

[4] Nemzeti Választási Bizottság: http://valasztas.hu/hu/ovb/index.html

- 223/224 -

Néhány szervezet - akik nem szerepelnek a tanulmányban - az érdekesség kedvéért: 3 szociáldemokrata párt, Magyar Demokratikus Unió, Európai Roma Keresztények Jobblétéért Demokratikus Párt, Megújult Magyarországi Roma Összefogás Párt, Magyarországi Cigány Párt, A Válasz Párt, Magyar Munkáspárt, Szabad Magyarok Pártja, Megoldás: Egyik Sem! Civil Kontroll Párt, Zöldek pártja, Elégedetlenek Pártja, Élőlánc Magyarországért, A Haza Nem Eladó Mozgalom Párt, Társadalmi Béke Párt, Kalózpárt, Magyarország Jövője Párt, stb. Nem kapott bejegyzést a Kétfarkú Kutya Párt. A Magyar Hajnal elnevezésű - "náci jellegű" szervezet sem kapott jóváhagyást - a görög hasonló nevű és irányzatú szervezet miatt is -, ám mégis elérték a bejegyzést a Nemzeti Forradalmi Párt nevén. Pártként és bejegyzéssel is rendelkező párt az Összefogás Párt, és mint ilyen néven már tiltakozott a Baloldali Összefogás" elnevezésű szövetség neve ellen.

[5] 2013. évi LXXXVII. törvény az országgyűlési képviselők választása kampányköltségeinek átláthatóvá tételéről. Nemzeti Választási Iroda, www.valasztas.hu/hu/ovi/23/23_1_25.html Visszaélésekre ad lehetőséget a kampányfinanszírozás szabályozása? Jogi Fórum 2013.10.29. www.jogiforum.hu/hirek/30606

[6] Néhány forrás a civil szervezetekről: Hétpróbás politikusok kukucskálnak ki az új civilek mögül, Origó, 2012.12.10. www.origo.hu/itthon/20121209 http://hu.wikipedia.org/wiki/milla_(politika, hvg.hu/címke/Milla www.elolanc.hu www.szolidaritas.org http://hu.wikipedia.org/wiki/Civil_Mozgalom http://hu.wikipedia.org/wiki/Egy% http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_radikalis_jobboldal www.policyagenda.hu/hu/nyitolap/szelsobalosok-magyarországon

[7] Az eredményekről többek között a www.fidesz.hu főoldalán illetve a hírekben, valamint az összes kormány közeli médiában.

[8] A JOBBIK választási programja 88 oldalt ölel fel! www.jobbik.hu/sites/jobbik.hu/down/Jobbik-program2010OGY.pdf

[9] Az LMP programja is február közepén jelenik meg, addig: www.lehetmas.hu

[10] www.napi.hu/magyar_gazdasag/kesz_az_mszp_valasztasi_programja.567597.html , valamint www.mszp.hu

[11] program2014.együtt2014.hu/te-munkad/#1

[12] A tanulmány szerzője azért nem tartja szükségesnek a Gyurcsány Ferenc vezette DK és a Fodor Gábor képviselte kis liberális szervezet elképzeléseinek ismertetését, mert kardinálisan amúgy sem térhetnek el a többiek programjától.

[13] www.echotv.hu/kulonkiadas-orban-viktor-oktober-23-ai-beszede www.nol.hu/belfold/orban_beszede_a_harcnak_nemcsak_hosei_hanem_aruloi_is_voltak

[14] www.fidesz.hu és www.fidesz.hu/mediatar/2014-01-29/a-gyurcsany-program-fajni-fog/

[15] www.mszp.hu és pl.: www.napi.hu/magyar_gazdasag/kesz_az_mszp_valasztasi_programja.567597.html

[16] www.jobbik.hu és www.alfahir.hu A kurucinfo, kíméletlen cigány- és zsidóellenességében, és szellemiségében közel áll a JOBBIK-hoz, mégsem tekinthető a párt lapjának, ezért marketingje nem kerül elemzésre.

[17] Politológusok vélekedése szerint a baloldali összefogásnak jót tett volna, ha kívülről hoznak miniszterelnök jelöltet. A népszerűségi listán ugyanis Mesterházy csupán a hetedik helyen áll és messze lemarad Orbán Viktortól. Felmerült Surányi György és Róna Péter közgazdász neve is. www.444.hu/2014/01/07/a-magyar-nemzet-szerint-rona-peter-lehet-az-ellenzek-közös-miniszterelnök-jelöltje/ Mint ahogy többet hozhatott volna egy Gyurcsány nélküli DK szimpatizáns szavazótábor is a baloldalnak.

[18] Ugyanis, ha egy leendő szavazó úgy látja, hogy kiválasztott pártja például olyan minimális indexeket kap, hogy be sem juthatna a parlamentbe, akkor eleve már nem is szavaz rá, hanem - hogy voksa el ne vesszen -, más, hasonló jellegű pártra szavaz. Vagyis a felmérés nyilvánossága valóban befolyásolhatja a választói magatartást.

[19] www.valasztas-2014.info/kozvelemeny-kutatasi-eredmenyek/www.kozvelemenykutatok.hu