A hatálytalanság mellett szóló további érvek: a 40. § (1) bekezdésének a)-c) pontjában meghatározott tényállások esetén a megtámadhatóság oka a jogügylet fedezetelvonó jellege, ez azonban a Ptk. szerint nem érvénytelenségi ok [a) pont: fedezetelvonás + hitelező(k) kijátszására irányuló adósi szándék, valamint a másik fél erről való tényleges vagy elvárható tudomása; b) pont: ingyenes elidegenítés, ingyenes kötelezettségvállalás, feltűnően aránytalan visszterhes jogügylet; c) pont: egy hitelező előnyben részesítése]; a 40. § (2) bekezdésébe ütköző teljesítés nem eredményezi a teljesített szerződés érvénytelenségét, csupán visszakövetelési jogot biztosít a felszámoló részére [a kötelező ügylet érvénytelensége nyilvánvalóan szóba sem jöhet a hatályos Cstv. 40. § (2) bekezdése esetén, ellenben a teljesítés mint jogügylet nem vált ki joghatást]; a (3) bekezdés a rosszhiszeműség és az ingyenesség vélelmével foglalkozik, a (4) bekezdés korlátozza az (1) bekezdés c) pontján alapuló megtámadási és a (2) bekezdés szerinti visszakövetelési jogot - e rendelkezések értelmezése problematikus az érvénytelenség körében.
Az alapvető különbség a hatálytalanságra [Ptk. 203. §], illetve az érvénytelenségre alapított igény között, hogy az előbbi arra irányul, hogy az elvont fedezet megszerzője tűrje az általa megszerzett vagyonból való kielégítést [ha a dolog nincs meg, a szolgáltatás értékéig (pro viribus) felel, kivéve, ha a szerződésből származó ingyenes előnytől fel nem róhatóan elesett [203. § (3) bek.], az utóbbi esetben azonban, az adóssal szerződő fél nem szerzett (érvényesen) tulajdonjogot a kapott szolgáltatáson, ezért annak visszaszolgáltatására köteles az eredeti állapot helyreállítása körében, ha pedig erre nincs mód, sor kerülhet a szerződés határozathozatalig történő hatályossá nyilvánítására, illetve a törvényi feltételek fennállása esetén az érvénytelenség okának kiküszöbölésére. A kialakult gyakorlat szerint a Cstv. 40. §-án alapuló hatálytalanság megállapítása esetén a megtámadott a kapott szolgáltatás (ha nincs meg, értéke) felszámolási vagyonba történő visszaszolgáltatására köteles annak ellenére, hogy a megtámadás folytán a szerződés nem érvénytelen.
Úgy véljük, a szóban forgó téma pontosabb megértése érdekében nem haszontalan röviden áttekinteni az érvénytelenség és a hatálytalanság fogalmát és egymáshoz való viszonyukat.
A jogügylet érvényessége azt jelenti, hogy a fél akarata és nyilatkozata összhangban van egymással (kétoldalú jogügyletek esetén a két fél akarata is találkozik), s a jogügylettel elérni kívánt joghatás nem ütközik a jogrend valamely tilalmába. Érvénytelen jogügyletről akkor beszélhetünk, ha annak külső tényállása megvalósul ugyan, azonban a jogügylet akarati, nyilatkozati vagy a joghatáshoz kapcsolódó, a jogrend által meghatározott hibában szenved (érvénytelenségi ok forog fenn), melyek közül a súlyosabbak feltétlenül kiváltják a jogügylet érvénytelenségét (semmisség), az enyhébbek feltételesen, a jogosult megtámadása következtében vezetnek az eredeti érvényesség elvesztésére (megtámadhatóság).
A szerződés (jogügylet) hatálytalansága azt jelenti, hogy a jogügylet szűkebb tényállásának elemei mind megvannak, de a célzott joghatás beállta további tények meglététől függ, akár a felek akaratából, akár a törvény rendelkezése folytán.1 A jogügyletek hatálytalanságának egyik fő esete a rendelkezés hatálytalansága a megfelelő rendelkező hatalom hiánya miatt. A rendelkező hatalom hiánya az egyébként érvényes jogügyletet nem engedi hatályra emelkedni. A rendel-kező ügyletek nemcsak a közvetlenül érdekelt felek között éreztetik hatályukat, hanem rendszerint másokra is kihatnak. Kivételesen a rendelkezés hatálya egyes harmadik személyekkel szemben nem áll be, mert az ő jogos érdeküket sérti, ilyenkor beszélünk viszonylagos hatálytalanságról (pl. közadós egyes rendelkezései a hitelezőkkel szemben)2.
A hatályosság fogalma az érvényesség fogalmára épül: az érvényes jogügylet hatályos, ha ténylegesen kiváltja a célzott joghatásokat. Amíg az érvényesség azt jelenti, hogy a jogügylet képes a célzott joghatás kiváltására (potencialitás), addig a hatályosság jelentése abban áll, hogy a jogügylet a célzott joghatásokat ténylegesen ki is váltja (aktualitás). A hatálytalanság (szűkebb értelemben vett3) fogalma azt jelenti, hogy az érvényes jogügylet hatályosságának valamely (pozitív) kritériuma hiányzik, vagyis érvényessége ellenére nem áll fenn a hatályosságot biztosító valamely tényező, s ezért a hatálytalan jogügylet nem vált ki joghatásokat.4 A hatálytalanság lehet immanens, magából a jogügyletből eredő (feltétel, időhatározás), de fakadhat a törvény jogügyletre vonatkozó rendelkezéséből: pl. a kötelezettnek a törvény által előírt elszámolási rendtől (költség, kamat, főtartozás) eltérő rendelkezése, ha a teljesítés az egész tartozás kiegyenlítésére nem elegendő [Ptk. 293. §], lehet abszolút, mindenkire kiható (feltétel, időhatározás) és relatív (a fedezetelvonó szerződés hatálytalansága), eredeti vagy utólagos.
A Cstv. 40. § (1) bekezdés a)-c) pontja szerint megtámadhatónak minősített szerződések (jogügyletek) létrejöttükkor - ha egyéb, a Ptk.-ban meghatározott tényállás alapján nem érvénytelenek, érvényesek és hatályosak [a 40. § (2) bekezdése esetén a kötelező ügylet érvénytelensége fel sem vetődik]. Felszámolásának elrendelésével az adós jogviszonyaiban - a Csődtörvény erejénél fogva - számos, a felszámolási vagyon kezelésével, a felette való rendelkezéssel, a felszámolási vagyont érintő igényérvényesítéssel kapcsolatos változás áll be. Ezek egyike az, hogy a 40. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott jogügyletek megtámadhatókká válnak: a felszámolás elrendelésének az a joghatása, hogy az adós a kezdő időponttal elveszti a vagyona feletti rendelkezés jogát, a megtámadás által kihat (visszahat) a Cstv. 40. §-ában meghatározott jogügyletekre, ezért a megtámadás következtében visszahatóan megszűnő rendelkezési jogra tekintettel a teljesítés (rendelkező jogügylet) hatálytalanná válik, emiatt a szolgáltatás visszakövetelhető (a joghatályos teljesítés egyik következménye éppen az, hogy a szolgáltatás nem követelhető visz-sza). Az adós által nyújtott teljesítésre vonatkozó, a 40. § (2) bekezdésében írt visszakövetelési jog egyértelműen azon alapul, hogy a teljesítés mint jogügylet a törvény erejénél fogva nem vált ki joghatást, azaz hatálytalan, emiatt az adós teljesítése visszakövetelhető. A Cstv. 40. §-a esetén a megkötött szerződés szilárdságába vetett bizalom, a forgalom biztonsága és az igényük kielégítési alapjától megfosztott hitelezők érdeke áll egymással szemben. A jogalkotó e szembenálló érdekek kiegyensúlyozását a tényállások pontos, az ezek elemét képező határidők differenciált, illetve az igényérvényesítési határidők korlátozott szabályozásával kívánta elérni.
Emlékszünk még Apáthy szavaira?: "a csődnyitás tényét megelőző cselekvények jogilag érvényesek; de következményeikben5 a hitelezők által megtámadhatók". És Grosschmid véleményére?: mi volna a jelentősége, ha a törvény az említett ügyleteket érvénytelennek nevezné? "Ugyanazt mondaná vele".
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
