Jelen tanulmány mondanivalóját az egyik közmondásunkban rejlő felismeréssel kezdeném, miszerint minden rosszban van valami jó. A 2020-as esztendő hazánkban majdnem biztos, hogy a koronavírusról lesz elsősorban emlékezetes, de a járványhelyzet - mint ahogy több korábbi megpróbáltatás és szenvedés az emberiség történelmében - fejlődést indukált több területen is, mégpedig amiatt, hogy az élet - amennyire lehet - a vírus jelenléte alatt is folyjék zavartalanul. Jogászként nagy várakozással figyeltem, hogy a bírósági eljárások digitalizációját sikerül-e előrelendíteni a rendkívüli helyzetben, hogy aztán az rendes körülmények között is fennmaradhasson. Sajnos a saját tapasztalataim alapján azt kell mondanom, hogy hiába volt meg erre a jogszabályi alap és a tényleges szükség a járványhelyzet miatt, a polgári peres eljárásokban a digitális úton tartott peres eljárásokra - saját tapasztalataim szerint - szinte nem került sor, illetve csak rendkívül kevés esetben. Ennek alapvetően három oka lehet. Egyrészt technikai, illetve infrastrukturális, miszerint a bírósági szervezetrendszer, illetve az egyes bíróságok nincsenek felkészülve arra, hogy az egyes bírák és bírói tanácsok tömegesen digitális tárgyalásokat tartsanak. A másik ok szociológiai, miszerint az egyes bírák, bírói tanácsok nincsenek felkészülve arra, hogy a bírósági tárgyalásokat elektronikus úton tartsák. A harmadik ok pedig szakmai, miszerint a bírák és bírói tanácsok szakmailag aggályosnak tartják azt, hogy a bírósági tárgyalást digitális úton kelljen megtartani, mert ez esetben az igazságszolgáltatás alapelveinek érvényesülését nem látják biztosítva.
Jelen tanulmány elé nem tűztem ki azt a célt, hogy a bemutassa azt a lehetséges jövőképet, ami a mesterséges intelligencia által "uralt" bíróságokat jelenti.[1] Osztovits András felosztását követve, jelen tanulmány kizárólag az ún. digitális bíróságokat - digitalizált bíróság és peres eljárás - fogja tárgyalni, az ún. online bíróságokat - amikor a peres eljárás teljes egészében online térben folyik le - nem. Célom a tanulmánnyal, hogy bemutassam azt az esetleges ellentétet, illetve ennek hiányát az igazságszolgáltatás, a polgári peres eljárás alapelvei és a digitális úton tartandó bírósági tárgyalás között, ami megakadályozza, hogy a polgári peres eljárásokban jelenleg és a jövőben a bírósági tárgyalásokra bizonyos ügyekben az online térben kerülhessen sor.
A digitális forradalom a polgári pert sem kerüli el. Sőt, mivel a polgári per egyik alapelve az ügyfeleket megillető rendelkezési elv, hatványozottan és egyre inkább meg fog jelenni a polgári pereket elbíráló jelenlegi bírósági rendszeren az az ügyfélnyomás, ami gyors, egyszerű és költséghatékony polgári eljárást igényel. Ha ennek a jelenlegi bírósági szervezet nem fog tudni eleget tenni, akkor - legalább az egyszerűbben megítélhető ügyekben, illetve a peres felek, tanú vagy szakértő személyes megjelenését nem igénylő ügyekben - új szervezet felállítására lesz szükség.[2] Egyetértek Osztovits András véleményével, miszerint az igazságszolgáltatáshoz való jogot a digitalizált technika "beengedése" a peres eljárásba inkább segíteni fogja, ennek köszönhetően többen, olcsóbban és időhatékonyabban fogják tudni peres jogvitájukat lebonyolítani. A digitális bírósági tárgyalások Magyarország versenyképességét is javítani fogják, sőt, még a környezet megóvása szempontjából is hasznosak lesznek, hiszen meg fogják kímélni a környezetet azon személygépkocsiforgalomtól, ami azért van, hogy odaérjünk a bírósági tárgyalásra.
A jelen tanulmányom témája kapcsán, a végén adott következtetéshez szükségesnek tartom néhány fontos tény ismertetését. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint Magyarországon a rendszeres internetezők aránya, akik legalább hetente egyszer használják az internetet, 2018-ban 75% volt.[3] Viszonyításképp, ez a szám 2007-ben 48%, 2000-ben pedig még csak 10% volt. Az internethasználat tehát az utóbbi két évtizedben igen jelentősen elterjedt hazánkban. A magyarok internethasználata megközelíti a 83%-os európai uniós átlagot, de elmarad például a németektől (90%) és a csehektől (84%). A 2020-as adatok szerint 6 175 500 fő jelenleg Magyarországon az internethasználók száma.[4] Budapesten a lakosság 94%-a, Győr-Moson-Sopron és Baranya megyében a lakosság 90%-a használja az internetet, de még Nógrád megyében is eléri ez a szám a 82%-ot. Talán nem kell annak megjósolásához túlzottan bátornak lenni, hogy az internethasználatot a 2020-as évben történt események tovább növelték.
Az internethasználók korcsoportját vizsgálva az internethasználat a 15-24 évesek esetében közel 100%, de még az 50-69 éves korcsoportban is 70% felett van. A települések nagyságának szempontjából, az internethasználók száma a fent már jelzettek szerint Budapesten a legmagasabb, de a magyarországi községekben is 80% felett van. Érdekességképpen - a jogalkotó által a jövőben esetlegesen kialakítandó, és a digitális bírósá-
- 1/2 -
gi tárgyalások megtartására szolgáló internetes platform tervezése szempontjából - érdemes arra is utalni, hogy egy 2018-as kutatás szerint az internetezéshez az emberek leginkább az okostelefont használják és ezen a téren prognosztizálható az internethasználók számának további előretörése is.[5] Ez az adat azért is érdemel különös figyelmet, mert az okostelefonbirtokosok 91%-a internethasználó.[6] Fontos jelen dolgozat témája szempontjából az az adat is, hogy az internethasználók mind a tájékozódásra (51%), mind a kapcsolattartásra (31%) az internetet részesítik előnyben,[7] ez a trend pedig az idő előrehaladtával egyre egyértelműbb lesz.[8] Utalnék arra is, hogy az internethasználók 89%-a használ heti rendszerességgel valamilyen kommunikációs platformot,[9] ezért az internethasználók számára nem lenne idegen a kommunikáció színteréül az online tér a polgári peres eljárásokban sem. Persze vannak olyan adatok is, melyek a magyar társadalom digitális fejlettségére tekintettel óvatosságra intenek. Ilyen adat például, hogy egy 2018-as felmérés szerint az internethasználóknak csak 52%-a használta bankolásra, és csupán 37%-uk közigazgatási ügyintézésre az internetet.[10]
A digitális bírósági tárgyalások mielőbbi bevezetését azonban véleményem szerint kellően alátámasztja az alábbi két adat. Az internetfelhasználók 76%-ának az a véleménye, hogy az internetnek köszönhetően gyorsabban és több információhoz jut, 66%-uk szerint pedig az internet kényelemsebbé teszi az életet.[11]
A fentieket összefoglalva, a magyar társadalom - főleg az internetfelhasználók korcsoportok szerinti felosztására figyelemmel - az idő előrehaladtával egyre inkább az alábbi igényeket fogja támasztani a bírósági tárgyalásokkal szemben is: gyorsaság, kényelem, informatív jelleg és kevesebb költségvonzat. Megjegyezném, hogy a polgári jogi jogviták rendezésére szolgáló bírósági tárgyalásokkal szemben a fent megfogalmazott társadalmi igények megvalósítása a külföldi tőke beáramlását is vonzaná.
Köztudomású, hogy a COVID-19 járvány következtében a Kormány - élve alkotmányos felhatalmazásával - veszélyhelyzetet hirdetett ki Magyarországon 2020. március 11-én[12] és a pandémia következében előállt helyzetben, az emberek egészségének védelme érdekében több rendeletet is alkotott. Ezen rendeletek közül jelen tanulmány szempontjából a 74/2020. (III. 31.) Kormányrendeletnek (a továbbiakban: Veir.) van jelentősége. A Veir. a járvány elleni védekezés érdekében gyakorlatilag felszámolta ideiglenes jelleggel a bíróságok hivatalos helyiségében tartandó, szóbeli bírósági tárgyalásokat.[13] Megkockáztatom a kijelentést, hogy szakmai körökben a Veir. polgári peres eljárásokat érintő szabályai közül a digitális bírósági tárgyalások megtartásának lehetőségét előzte meg a legnagyobb várakozás. A Veir. 21. § (3) bekezdése szerint ugyanis "a Pp. hatálya alá tartozó peres eljárásokban az érdemi tárgyalást, az 1952-es Pp.[14] hatálya alá tartozó perekben a tárgyalást lehetőség szerint elektronikus hírközlő hálózat, vagy más elektronikus kép és hang továbbítására alkalmas eszköz útján kell megtartani. Ha ennek feltételei nem biztosítottak a tárgyalás megtartása helyett, a tárgyaláson felveendő nyilatkozatokat a bíróság írásbeli formában vagy a személyazonosítást lehetővé tevő elektronikus eszköz igénybevétele útján szerzi be, és szükség szerint jegyzőkönyvben rögzíti."
Habár a veszélyhelyzet Magyarországon 2020. június 18-án megszűnt,[15] a Veir. fenti rendelkezése érdemben - más jogszabályban rögzítve ugyan - jelenleg is a hatályos jog része, de csak mint kivételszabály.[16] Eszerint, ha "járványügyi intézkedések indokolják, a tárgyalás elektronikus hírközlő hálózat vagy más elektronikus kép és hang továbbítására alkalmas eszköz útján is megtartható". Annak ellenére, hogy jelen sorok írásakor a fertőzések és a járvány miatti halálozások száma jóval meghaladja a Veir. kihirdetésekori adatokat,[17] továbbá a Kormány ismét veszélyhelyzetet hirdetett[18] és a rendezvényeket, emberi csoportosulásra lehetőséget adó találkozás lehetőségét korlátozta,[19] a bíróságok továbbra sem alkalmazzák a fenti szabályt, a digitális bírósági tárgyalások megtartására polgári peres ügyekben - tapasztalataim szerint - továbbra sem kerül sor.
Elsőként fontosnak tartom leszögezni, hogy a polgári peres eljárásban Magyarországon a peres félnek nincs abszolút joga ahhoz, hogy a bíróság tárgyalást tartson. Ebből következően bírósági szóbeli, nyilvános tárgyalás tartásához való jog sem létezik a magyar perjogban. A magyar perjog a peres feleket megillető rendelkezési elvet és az ún. részvételi jogot ugyanakkor kétségkívül alapelvi szinten szabályozza. Ennek kapcsán szükséges a fogalmi zavarok megszüntetése. Először is, a rendelkezési elvet érdemes itt megemlíteni,[21] melynek értelmében a felek szabadon rendelkeznek a perbe vitt jogaikkal. Megkockáztatható kijelentés, hogy a polgári per legjellegzetesebb alapelve a rendelkezési elv, mert ez fejezi ki a legjobban a polgári per azon sajátosságát, hogy az eljárás lefolyását a peres felek alakítják. A polgári per a felperes rendelkezése alapján indulhat meg, bizonyításra - főszabály szerint - a peres felek indítványa esetén kerülhet sor, a bíróság pedig a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van. Emellett a per folytatása, megszüntetése, de akár a tárgyalás megtartása is a peres felek rendelkezése szerint történik. A rendelkezési elv tehát a felek magánjogjogi cselekvési autonómiáját jelenti a perben. A rendelkezési jogot - véleményem szerint igen helyesen - az Alkotmánybíróság az alkotmányos önrendelkezési jog, az emberi méltósághoz való jog részének tekinti.
Ha elfogadjuk, hogy a rendelkezési jog alapján a fél döntésén múlik az, hogy jogai érvényesítését bírósági útra tereli-e, ahogy az is, hogy nem él ezen jogával, akkor a rendelkezési jogból az is következik, hogy amennyiben erre a jogi lehetőség akár a hagyományos bírósági szervezetrendszeren, akár azon kívül megvan, akkor az adott személy jogvitáját az online térben kérje lefolytat-
- 2/3 -
ni. A félreértések elkerülése végett, nem azt állítom, hogy a peres felek határoznák meg az eljárás szabályait,[22] csak azt, hogy amennyiben az állami szabályozás erre lehetőséget ad, az esetben a peres fél rendelkezési jogából következően jogosult eldönteni, hogy jogvitáját az állam által biztosított online térben kívánja-e lefolytatni.
A rendelkezési elv után utalni kell a tárgyalás nyilvánosságának és a kontradiktórium elvére. A tárgyalás nyilvánosságának elve és a kontradiktórium elve két különböző dolgot takar. A tárgyalás nyilvánosságának elvét a hatályos polgári eljárásjogi kódex - ellentétben a korábbi kódexszel[23] - nem nevesíti alapelvei között,[24] bár kétségkívül szabályozza.[25] A tárgyalás nyilvánossága azt a célt szolgálja, hogy a bírósági eljárás transzparens legyen, ezáltal jogszerűsége az eljárásban egyébként nem részes állampolgárok által ellenőrizhető legyen. A tárgyalás nyilvánosságának elve egyaránt szolgál absztrakt érdeket - a demokratikus társadalmak megfelelő működése ellenőrzésének lehetőségét mint közérdeket -, és konkrét magánérdeket - a peres felek védelmét az államhatalomtól. Véleményem szerint, online bírósági tárgyalás esetében a nyilvánosság elve nemhogy csorbát szenvedne, hanem hatékonyabban érvényesülhetne a polgári peres eljárásban. A bíróság honlapján elérhető online közvetítés, illetve a bíróság honlapjára feltöltött tárgyalási felvételekhez a nyilvánosság utólag is, bármikor hozzáférhetne.
A kontradiktórius eljárás elve ezzel szemben kifejezetten nem jelenik meg a polgári eljárásjogi kódexben. Fontos felhívnom a figyelmet, hogy ezen elv nem a bírósági tárgyalásnak a bíróság hivatalos helyiségében történő megtartásának kötelezettségét jelenti, hanem azt, hogy valamennyi peres felet meg kell hallgatnia a peres eljárásban a bíróságnak, de legalább ennek lehetőségét biztosítania kell. A kontradiktórius eljárás elve megegyezik a perbeli esélyegyenlőség elvén belül a kétoldalú meghallgatás elvével, miszerint a bíróság a jogvitát nem döntheti el anélkül, hogy mindkét peres felet meghallgatta volna.[26] A kontradiktórius eljárás elve nem minden esetben teszi kötelezővé a felek személyes meghallgatását a polgári perben, a kommentárirodalom szerint sokkal hangsúlyosabb a - szóbeli vagy írásbeli - nyilatkozattételi lehetőség biztosítása.[27]
A szakirodalomban megjelenik a tárgyalási elv is,[28] ez azonban nem a tárgyalás tartásának bírósági biztosítását jelenti, hanem azt, hogy a peranyag összegyűjtése a polgári perben úgy történik, hogy azt a peres felek biztosítják a bíróság részére. A hatályos polgári eljárásjogi kódex a tárgyalási elvet sem nevesíti alapelvei között.
Jelen tanulmány igyekszik tisztázni azt a kérdést, hogy a fenti eljárásjogi alapelvek biztosítása összeegyeztethető-e azzal, ha a bíróság a tárgyalást online térben tartja meg.
A Pp. által megvalósult osztott perszerkezet a polgári pert az írásbeli út felé tolta. A perfelvételi szakban a bíróság a jogvita anyagi jogi kereteit elsősorban a felek írásbeli nyilatkozatai - a keresetlevél és az írásbeli ellenkérelem - alapján kívánja meghatározni. Ez következik abból, hogy a Pp. már írásbeli ellenkérelemről beszél, azaz az alperesnek alaki, illetve érdemi védekezését már nem az első érdemi tárgyaláson szóban,[29] hanem a törvényben meghatározott határidőn belül írásban kell előterjesztenie. A Pp. a perfelvételi szakban a tárgyalás tartásának lehetőségét nem kezeli evidenciaként. A bíróságnak lehetősége van a perfelvételi szakot tárgyalás nélkül is lezárni.[30] Mivel az osztott perszerkezetben a perfelvételi szakban bizonyítás nem zajlik, e perszakasz célja csak a jogvita anyagi jogi kereteinek meghatározása, a perfelvételi szak lényegéhez a szóbeli tárgyalás szükségessége nem kapcsolódik.
Ezzel szemben, az érdemi szakban már bizonyítás folyik, vagyis folyhat,[31] ehhez tehát már szükségszerű a bírósági tárgyalás tartása. A fenti osztott perszerkezetből, illetve ennek jellemzőiből következően, a perfelvételi szakban esetlegesen megtartandó perfelvételi tárgyalás digitális útra helyezésére álláspontom szerint aggálytalanul sort lehetne keríteni a polgári peres eljárásokban főszabály szerint, mivel a perfelvételi tárgyaláson bizonyításra nem kerülhet sor. Kivételt képezhetne az az eset, amikor a felperes vagy az alperes személyes meghallgatására kerül sor a perfelvételi tárgyaláson.
A fentieket túlmenően, véleményem szerint a bírósági tárgyalások digitális útra helyezése alátámasztható a Pp. alábbi rendelkezéseivel is.
1. A polgári perben a peres fél - személyes idézés hiányában - főszabály szerint[32] nem köteles személyesen jelen lenni a bírósági tárgyaláson, meghatalmazottja útján is eljárhat. Ehhez tenném hozzá, hogy a polgári peres eljárásban a jogi képviselet főszabály szerint kötelező.[33] E szabály alól vannak kivételek,[34] de a polgári perekben - különösen a gazdasági ügyekben - nem jellemző, hogy a peres felek jogi képviselő nélkül járnának el. Az E-ügyintézési törvényből[35] következően ezért a jogi képviselővel eljáró peres fél számára - aki egyébként is elektronikus kapcsolattartásra kötelezett - a digitális út igénybevétele a bírósági tárgyaláson történő részvételhez érdemi nehézséget nem okozhat. Fontos itt megjegyezni, hogy a kötelező jogi képviselet esetén főszabály szerint a jogi képviselő közreműködése nélkül eljáró fél perbeli cselekménye és nyilatkozata hatálytalan,[36] továbbá a periratokat is a jogi képviselőnek kézbesíti a bíróság,[37] ezért a jogi képviselő részéről a digitális tárgyaláson történő részvételt a peres fél részéről is biztosítottnak kell tekinteni.
2. A bírósági perfelvételi tárgyalás elmulasztásának perfelvételi szakban komoly következménye lehet,[38] az érdemi szakban azonban - ha a mulasztó fél előzőleg kérte a tárgyalás távollétében történő megtartását - nem képezi a tárgyalás megtartásának akadályát, hogy a peres fél nem jelent meg.[39] Fontos hozzátenni, hogy mindkét eljárási szakban az eljárást egyszerűsítő és gyorsító szabályokat tartalmaz a tárgyaláson történő megjelenést mulasztó peres fél vélelmezett nyilatkozatai tekintetében a törvény.[40] A fentiekből következően a tárgyaláson történő meg nem jelenés önmagában nem akadálya a polgári per menetének, a Pp. szabályozása
- 3/4 -
tehát jelenleg is a peres eljárás akadálymentes lefolyását támogatja.
3. A tárgyalás nyilvánosságának elvét a Pp. tartalmazza,[41] bár nem alapelvei között. Ezen elv korlátozhatóságát a Pp. is alátámasztja, ugyanis a törvényben felsorolt esetekben - például üzleti titok vagy kiskorú védelmében - a nyilvánosság az egész tárgyalásról vagy annak egy részéről kizárható.[42] A jövőbeli szabályozás, illetve a digitális bírósági tárgyalás szempontjából említésre méltó az a hatályos szabály is, miszerint a bírósági tárgyalásról a nyilvánosság tájékoztatása érdekében kép- és hangfelvétel készíthető.[43] Ugyanakkor, a hatályos szabályozás a felvételt készítő személyét korlátozza a médiatartalom-szolgáltatóban.[44] További korlátozás, hogy a kép- és hangfelvétel készítése csak a bíróság rendelkezése szerint történhet meg, és adott esetben az érintett személy - például a peres fél jogi képviselője, tanú, vagy szakértő - engedélye is szükséges hozzá.[45]
4. Véleményem szerint a tárgyalás digitális úton történő megtartása esetén a tárgyaláson szükséges rendfenntartás is sokkal egyszerűbbé és biztonságosabbá válna,[46] hiszen a tanács elnökének - mint hostnak - gyakorlatilag elegendő lenne a rendzavaró személy elnémítása az adott digitális platformon egyetlen "kattintással".
5. A Pp. koncepciója célként tűzte ki az elektronizáció szerepének erősítését, azaz az eljárás gyorsítását az új technológiák megfelelő alkalmazásával.[47] Az elektronikus út igénybevétele azonban a Pp. rezsimjében sem általános szabály mindenki számára.[48] Az E-ügyintézési törvény alapján az elektronikus úton történő kapcsolattartásra kötelezett fél köteles minden beadványát kizárólag elektronikus úton benyújtani a bíróságra, és a bíróság is kizárólag elektronikusan kézbesíthet a számára.[49] Ezen szabályokból következően kézenfekvő de lege ferenda szabálynak tűnhet, hogy a jogalkotó az E-ügyintézési törvény 9. § (1) bekezdésben meghatározott személyek, illetve szervezetek részvételével zajló peres eljárásokban a digitális tárgyalásokat tegye kötelezővé. Az is megfontolandó, hogy a polgári peres eljárásokban a digitális tárgyalás a peres fél számára a peres eljárás kezdetén, illetve az eljárás folyamán bármikor választható lenne, hasonlóan az elektronikus út jelenlegi önkéntes választási szabályával,[50] és a törvényi feltételek esetén a hagyományos útra való visszatérés is lehetséges lenne.[51]
6. Fontos kiemelni, hogy a 2020-ban kezdődő pandémiától függetlenül is lehetővé tette a magyar polgári eljárásjog, hogy az érdemi tárgyalási szakban a bizonyítási eljárás digitális úton zajlódjon. A Pp. ugyanis biztosítja a bíróság számára, hogy amennyiben a bizonyításfelvétel során a fél és más perbeli személy, a tanú, valamint a szakértő meghallgatása szükséges, a meghallgatást elektronikus hírközlő hálózat útján is foganatosíthatja.[52] A probléma az ezzel a progresszívnek nevezhető szabállyal, hogy csak a törvényben meghatározott[53] feltételek mellett alkalmazható. Eszerint a bíróság elektronikus hírközlő hálózat útján akkor rendeli el a bizonyítás foganatosítását, ha az célszerűnek látszik, különösen, ha az az eljárás lefolytatását meggyorsítja, vagy ha a meghallgatás a tárgyalás, illetve a személyes meghallgatás kitűzött helyszínén jelentős nehézséggel vagy aránytalanul nagy költségtöbblettel járna, illetve ha ezt a tanú személyes védelme indokolja.
A Pp. kommentárjából is az következik, hogy a digitális úton történő bizonyításfelvétel szabályai a digitális utat nem a hagyományos értelemben vett bírósági tárgyalás alternatívájaként kezelik, hanem alkalmazását valamilyen különleges indok fennálltához kötik, mely például a jelenlegi eljárásjogi gyakorlatban egyébként a kiküldött bíró vagy a megkeresett bíróság igénybevételéhez vezethetne.[54] Leginkább az első okként megjelölt eset szemlélteti a jelenlegi felfogást, miszerint a digitális tárgyalás nem magától értetődően minősül célszerűnek és gyorsítja az eljárás lefolyását, illetve csökkenti a perköltséget, hanem e feltétel fennálltát a bíróságnak kell vizsgálnia. Másrészt, a jelenlegi szabályozás koncepcionális hibája, hogy az elektronikus hírközlő hálózat útján történő meghallgatás helyét korlátozza olyan ódon, hogy erre csak a bíróság vagy más, az elektronikus hírközlő hálózat működésének biztosításához szükséges feltételekkel rendelkező szerv helyiségében kerülhet sor, tehát például a peres fél lakásában, illetve a peres fél jogi képviselőjének irodájában nem.[55]
7. Pozitív tényként említeném, hogy az iratbetekintéshez való jog biztosítása[56] digitalizálódott a polgári peres eljárások esetében 2020-tól kezdve. Jogi képviselőként ugyanis a 2020-ban (újra)indult peres eljárások esetében lehetőség van az online iratbetekintésre.[57] Az iratbetekintés digitalizálódása a bíróságok számára hosszú távon humánerőforrás- és tárólóhelyiség-kapacitás felszabadulást, ezáltal költségcsökkenést fog okozni, emellett az eljárásban részt vevők számára is idő- és költségcsökkentést jelent, továbbá környezetvédelmi haszna is nyilvánvaló, hiszen nem kell a bírósági kezelőirodáig utazni és papír alapú másolatot kérni. Itt jegyezném meg, hogy digitális úton továbbá mind a titokvédelemmel kapcsolatos szabályok,[58] mind az anonimizált iratmásolat kiadása[59] egyszerűbben és rizikómentesebben megoldható lesz. Látható tehát - elsősorban az 5. és a jelen pontnál írtakból -, hogy a polgári peres eljárás fokozatosan helyeződik át a digitális útra, ennek betetőzése jelenthetnék a digitális bírósági tárgyalások.
8. Álláspontom szerint az online térbe áthelyezett tárgyalások leginkább a fellebbezési és a felülvizsgálati eljárásban lennének megvalósíthatók a polgári perben. Mind az eljárásjogi szabályozás, mind e bíróságok tárgyalási gyakorlata alátámasztja azt a de lege ferenda szabályozást, hogy a digitális útra a jogalkotó a polgári peres ügyekben ezen eljárási fokokon állítsa át legelőször a bírósági tárgyalásokat. Ezt az álláspontot elsősorban az támasztja alá, hogy a bíróság főszabály szerint nem tart tárgyalást a másodfokú eljárásban.[60] A felülvizsgálati eljárásban még egyértelműbb a helyzet, hiszen itt a jogi képviselet kötelező,[61] bizonyítási eljárásra nem kerülhet sor,[62] illetve a tárgyaláson kívüli döntéshozatalra több esetben is sor kerülhet.[63] Józan paraszti ésszel is belátható, hogy a Kúria előtt a peres felek, pontosabban jogi képviselőik nem tudják a rendkívüli jogorvoslat eredményességét önmagában azzal biztosítani, ha fizikai értelemben vett tárgyalás megtartására kerül sor, és ott adják elő a jogi érvelésüket.
- 4/5 -
Vitathatatlan, hogy a bírósági tárgyalások digitális térbe történő "áthelyezését" alkotmányjogi szempontból is vizsgálni kell. Az igazságszolgáltatásnak ugyanis alkotmányjogi értelemben is vannak alapelvei, melyeket - egyrészről azért, mert történelmileg kialakult, egyetemesnek mondható értékeket fejeznek ki, másrészt azért, mert a szervezeti és működési feltételeket biztosítják ahhoz, hogy az alapvető jogok érvényesüljenek az igazságszolgáltatás keretein belül - védeni szükséges. Jelen dolgozat szempontjából az ún. működési alapelveknek van jelentősége, melyek az igazságszolgáltatás működésével szembeni alapvető alkotmányossági követelményeket írják elő.
Mindjárt az elején rögzíteni szeretném, hogy kifejezetten olyan igazságszolgáltatási alapelv nem létezik alkotmányjogi és nemzetközi jogi értelemben sem, amely a peres felek és a bíróság fizikai jelenlétét követeli meg ugyanazon helyiségben. Mindazonáltal, az nem vitatható, hogy a bíróságnak a polgári peres eljárásban - de legalább annak meghatározott részében - tárgyalást kell tartania ahhoz, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog biztosított legyen.[64] A tárgyalás tartásáról a felek csak saját akaratukból mondhatnak le.[65]
Az igazságszolgáltatás alapelvei közül jelen dolgozat szempontjából a tárgyalás nyilvánosságának elvét - vagy más néven a közvetlenség elvét - említeném. A tárgyalás nyilvánosságának elve annyit takar, hogy a bírósági tárgyalás nyilvános, azaz azon a peres feleken kívül bárki jelen lehet, azt végighallgathatja, és a bíróság a határozatát nyilvánosan hirdeti ki.[66] Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) és az Alkotmánybíróság megállapítása szerint a tárgyalás nyilvánossága a tisztességes eljárás alapvető követelménye, mely növeli az állampolgárok bíróságokba vetett bizalmát.[67] Ahogy a jogirodalom rámutat, ez az elv azért garanciális jelentőségű, mert biztosítja a bírói hatalom nyilvánosság általi kontrollját - másként fogalmazva a bíróság működésének társadalmi ellenőrzését -, ezáltal segítheti az ítélkezés függetlenségének, pártatlanságának és a tisztességes eljárásnak a megvalósulását.[68] Másrészt, ahogy a jogirodalom rámutat, a tárgyalás nyilvánosságának elve biztosítja, hogy a közvélemény a bíróságok működéséről gyors és hiteles tájékoztatást kapjon. A szakirodalom ezen elv kapcsán említi az ún. aktanyilvánosságot is, azaz az eljárásban részt vevő félnek a periratokba történő betekintési jogának biztosítását.[69]
A tárgyalás nyilvánossága elsősorban az eljárásban részvevők jogait biztosítja az Alkotmánybíróság szerint és csak addig értelmezhető, amíg az eljárás tart.[70] Ugyanakkor, ezen alapelv érvényesülése nem sértheti a bíróság méltóságát és a tárgyalás zavartalan rendjét. A bíróság épületében tartózkodók kötelesek olyan magatartást tanúsítani, amely tiszteletben tartja az igazságszolgáltatás méltóságát, nem zavarja meg a bíróság működését és megfelel az épület használatának rendjére vonatkozó előírásoknak.[71] A tárgyalás nyilvánossága tehát korlátozható alapelv alkotmányjogi értelemben is, a jogalkotónak van mérlegelési szabadsága a tárgyalás nyilvánosságára vonatkozó szabályozás kialakításakor.[72]
Azon de lege ferenda javaslatom, hogy a polgári peres eljárásban a bírósági tárgyalás egyes ügycsoportokban,[73] illetve a polgári peres eljárás egy részében - a perfelvételi és a perorvoslati szakban -, vagy egészében kerüljön át főszabály szerint digitális útra, az igazságszolgáltatás bírói monopóliumának elvét és a bírósághoz fordulás jogát[74] nem sérti, mivel ezen ügyekben továbbra is a rendes bírósági szervezetrendszeren belül maradna az ítélkezés, a peres fél pedig a peres eljárást továbbra is a hatályos szabályok szerint kezdeményezhetné.
Nem sérti továbbá a digitális bírósági tárgyalás előírása a bírói függetlenség elvét sem, mivel a digitális út - azaz az internet - a nyilvánosság kontrollját csak növeli a korlátozott befogadóképességű, földrajzi és fizikai értelemben korlátozottan elérhető bírósági épületben tartott tárgyaláshoz képest. A bírói függetlenséget egyébként sem az garantálja, hogy hol kerül sor a peres tárgyalás megtartására, hanem elsősorban az, hogy az ítélkezési tevékenységük során a bírák ne legyenek utasíthatók, azaz garantált maradjon, hogy a jogszabályok alapján, a meggyőződésüknek megfelelően dönthetnek,[75] továbbá a személyi és szervezeti értelemben vett függetlenségük garanciái biztosítottak legyenek.[76] Márpedig a szakirodalom a bírói függetlenség garanciái között kizárólag az alábbiakat említi: elmozdíthatatlanság és áthelyezés tilalma, összeférhetetlenségi szabályok, felelősségi szabályok, mentelmi jog és a bíró javadalmazásának szabályozása.[77]
Vizsgálandó kérdés, hogy a tisztességes eljáráshoz való jogot a digitális úton tartott bírósági tárgyalás hátrányosan érintheti-e. Ezen alapelvet az Alaptörvény garantálja, ami szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság, tisztességes és nyilvános tárgyaláson, észszerű határidőn belül bírálja el.[78] Az észszerű határidőn belüli elbírálás követelményét - mint általános működési jogot - a fair trial tartalmi elemei közé az Alaptörvény emelte.[79] A tisztességes eljáráshoz való jog alkotmányjogi értelemben nem tekinthető önálló Alaptörvényben nevesített alapjognak, inkább egy olyan gyűjtőfogalom, melybe több jog - ideértve a bírósághoz fordulás jogát - is beletartozik, melyek biztosítása együttesen adja ki az eljárás tisztességes voltát.[80] A tisztességes eljáráshoz való jogot az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. cikk 1. pontja, és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 14. cikk 1. pontja is biztosítja.
Fontos hangsúlyozni, hogy az Alkotmánybíróságnak a korábbi, az Alkotmány 57. § (1) bekezdése kapcsán kialakult joggyakorlata továbbra is irányadónak tekinthető a szakirodalom szerint a tisztességes eljáráshoz való jog megítélése szempontjából, a korábbi és a jelenlegi szabály tartalmi egyezősége okán.[81] Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a tisztességes eljárás abszolút jog, nem létezik olyan szükségesség, amely miatt az eljárás tisztességességét korlátozni lehetne.[82] A bírósá-
- 5/6 -
gi eljárás nyilvánossága viszont nem korlátozhatatlan jogosítvány az Alkotmánybíróság szerint sem.[83] Ennek kapcsán utalnék az Alkotmánybíróság azon megállapítására,[84] miszerint a szabályozás kialakításában a nemzeti államok széles körű mérlegelési joggal rendelkeznek. Az EJEB joggyakorlata is azt támasztja alá, hogy a polgári perekben az államoknak szélesebb mozgásterük van a szabályozás kialakításakor a tisztességes eljáráshoz való jog szempontjából, azaz maguk döntenek azon eszközökről, melyek a tisztességes eljáráshoz való jogot biztosítani fogják az eljárás folyamán.[85]
A magyar Alkotmánybíróság azt hangsúlyozza a tisztességes eljáráshoz való jog kapcsán, hogy ezt csak az eljárás egészének és a körülmények figyelembevételével lehet megítélni.[86] Másként fogalmazva, a tisztességes eljárás követelményén belül alakítandó ki a jogalkotó által az az eljárási ismérvrendszer, illetve azok a garanciák, melyek a fair trial tartalmát végeredményben biztosítják. Ezen garanciák együttesen vizsgálandók tehát abból a szempontból, hogy a tisztességes eljárásjog való jog biztosított-e.[87]
Az EJEB joggyakorlata is megerősíti, hogy az eszközöket nem önmagukban, hanem az eljárás egészére, az Emberi Jogok Európai Egyezményében biztosított jogok hatékony érvényesülése szempontjából kell vizsgálni.[88] Önmagában a bírósági tárgyalás digitális úton történő megtartása tehát nem jelentheti a tisztességes eljáráshoz való jog megsértését az Emberi Jogok Európai Egyezményének értelmében, ha a magyar jogalkotó által kialakított eljárásjogi szabályozás egyébként összességében nem hagy kétséget afelől, hogy e jog érvényesülése az adott eljárásban garantált. Az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. cikk (1) és (3) bekezdései szövegéből sem következik, hogy Magyarországon a polgári perekben a bírósági tárgyalások megtartására ne kerülhetne sor digitális úton.
Fontosnak tartom kiemelni azt is, hogy az EJEB joggyakorlata szerint a peres feleknek polgári perben nincs abszolút joga jelen lenni a tárgyaláson, csak akkor, ha az adott fél jelenléte szükséges az adott tárgyaláson.[89] A tisztességes eljáráshoz való jog tehát nem követeli meg főszabály szerint a peres fél jelenlétét a tárgyaláson. A tárgyalás tartására irányuló kifejezett kérelem mellőzése esetén a tárgyalás meg nem tartása főszabály szerint egyezménysértőnek minősülhet.[90] Az EJEB joggyakorlata azonban egyértelművé teszi, hogy lehetnek olyan eljárások, melyekben szóbeli meghallgatás nem szükséges, illetve nem egyezménysértő, ha a bíróságok annak ellenére nem tartanak szóbeli tárgyalást, hogy ezt a kérelmező kifejezetten kéri[91]. Az EJEB joggyakorlata szerint, ha az írásbeli eljárás is teljes mértékben alkalmas az eldöntendő kérdések tisztázására, akkor nem egyezménysértő a tárgyalás mellőzése.[92] A magyar kommentárirodalom is megerősíti, hogy a fél távollétében lefolytatott eljárás nem feltétlenül alkotmányellenes.[93]
Ha tehát elfogadjuk annak jogszerűségét, hogy a hagyományos értelemben vett szóbeli tárgyalás tartásáról való lemondásnak nincs akadálya az eljárásban részt vevő felek ilyen rendelkezése esetén, továbbá azt is elfogadjuk, hogy az adott jogvita sajátosságai indokolhatják a hagyományos értelemben vett szóbeli tárgyalás megtartása nélkül az adott bírósági eljárás lefolytatását, akkor ebből következően a digitális tárgyalás tartása sem lehet egyezménysértő a peres felek ilyen választása esetén, illetve a jogalkotó által az adott jogvita sajátosságaira tekintettel törvényben előírt esetekben.
Jogorvoslati eljárás során, ha kizárólag jogkérdésben[94] dönt a bíróság, és bizonyítás felvételére nem kerül sor, az elsőfokú eljárásban pedig a tárgyalás nyilvánossága biztosított volt, az EJEB joggyakorlata nem követeli meg a tárgyalás nyilvánosságát, a szóbeli tárgyalás tartását, illetve a határozat szóbeli kihirdetését.[95]
Az EJEB továbbá elismeri, hogy a nemzeti hatóságoknak figyelembe kell venni bizonyos hatékonysági és perökonómiai igényeket is az eljárási szabályok kialakításánál, az észszerű idő követelményének érvényesülése érdekében.[96] Az Alkotmánybíróság ugyancsak több döntésében elismerte az eljárás gazdaságossági és célszerűségi okokból történő egyszerűsítésének lehetőségét és megállapította, hogy részben éppen ez által várható az eljárások korszerűbbé válása. Minden esetben kitért azonban arra is, hogy az eljárási, s főként a közvetlen alkotmányi garanciák érvényesítéséről ezen eljárások során is gondoskodni kell, továbbá erre az érdekeltek akaratának tiszteletben tartása mellett kerülhet sor.[97] Másként fogalmazva, az észszerű idő követelménye a tisztességes eljárás egyéb garanciális elemeit nem ronthatja le.[98]
Az EJEB és az Alkotmánybíróság fenti ismertetett megállapításaiból azt a következtetést vonom le, hogy a fellebbezési szakban - amennyiben a másodfokú eljárásban bizonyítási eljárást nem kell lefolytatni -, a Kúria előtti felülvizsgálati eljárásban és a perújítás megengedhetősége körében a bírósági tárgyalás digitális úton történő megtartása az Alaptörvény és az Emberi Jogok Európai Egyezménye alapján is jogszerűnek minősül.
A fentieket összegezve, bár az elsőfokú bírósági eljárásban a nyilvános tárgyaláshoz való jog - kivéve, ha erről a jogáról a peres fél lemond - következik az EJEB joggyakorlatából,[99] a szóbeli és nyilvános tárgyalás tartásához való jog nem abszolút, több körülmény is indokolhatja azt, hogy a bíróság nem tart szóbeli tárgyalást az adott ügyben.[100] Az EJEB joggyakorlata alapján sokkal inkább az a követelmény fogalmazható meg, hogy a peres felek érdemi részvételét - például iratok és bizonyítékok megismerésének és ezek észrevételezésének lehetőségét - és a fegyverek egyenlőségét kell biztosítani az eljárás során, mely által az egyik fél a másik peres félhez képest a jogérvényesítést tekintve lényegesen nem kerülhet hátrányosabb helyzetbe az eljárás során.[101] A magyar Alkotmánybíróság is a részvétel jogának fontosságát hangsúlyozza ezzel kapcsolatban, nevezetesen azt, hogy a felek lehetőséget kapjanak arra, hogy a bírósági döntés alapjául szolgáló tényállással és jogi kérdésekkel kapcsolatban nyilatkozataikat megtehessék, mely jogosultság azonban nem kizárólag a beadványok előterjesztéséhez való jogra korlátozódik.[102]
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a fegyverek egyenlőségének egyik feltétele, hogy a felek az eljárási
- 6/7 -
cselekmények során személyesen legyenek jelen.[103] A magam részéről Török Dániel Viktor azon megállapításával értek egyet, hogy a tárgyaláson való jelenlét önmagában nem képes garantálni a részvételhez való jogot, illetve a kontradiktórius eljáráshoz való jogot. Márpedig, a fegyverek egyenlőségének elve érdemben az Alkotmánybíróság szerint is azt jelenti, hogy a vádnak és a védelemnek - polgári perben a felperesnek és alperesnek - egyenlő esélye és alkalma legyen arra, hogy a tény- és jogkérdésekben véleményt formálhasson és állást foglalhasson.[104] Továbbá, az eljárási dokumentumok és perbeli adatok teljes megismerése és birtoklása is feltétele természetesen a fegyverek egyenlőségének.
Mivel - ismételten hangsúlyozom - a bírói jogvédelem igénybevételének lehetőségét nem, csupán a peres tárgyalás megtartásának "helyét" érintené a digitális térbe helyezett tárgyalás, így véleményem szerint ezen alapelv sem sérülne. Az észszerű határidőn belüli elbírálás követelményét pedig a digitális út nemhogy hátrányosan érintené, de egyértelműen segítené. Számtalan esetben ugyanis azért nem kerül megtartásra a bírósági tárgyalás a bíróság által kitűzni tervezett korábbi határnapon, mert valamelyik peres fél vagy jogi képviselőjük, illetve a tanú vagy a szakértő akadályozott a megjelenésben. Azaz például nem tud megjelenni a reggel tizenegy órás tárgyalásra Gyulán a jogi képviselő, mert fél kilenckor még Kaposváron kell a jogi képviseletet ellátnia. Könnyen belátható, hogy a bírósági tárgyalás digitális úton történő biztosításával - a jelenlegi technikai fejlettségi szinten - a jogi képviselő a fenti fizikai korlátokkal nem szembesülne, így mindkét peres eljárás zavartalanul folytatódhatna még aznap. A képviselethez való jogot sem értené a digitális úton tartott tárgyalás, hiszen a jogi képviselőt a jogszabályok[105] és a kamarai előírások már "digitalizálták", az online út kötelezővé tétele a jogi képviselethez való jogot tehát nem befolyásolná érdemben.
Érdemi aggályként merülhet fel a bíróság előtti egyenlőség elve,[106] azaz hogy a magyar lakosság körében elterjedt internethasználatra, és - lefedettségre tekintettel a bíróság igénybevételének a lehetősége mindenki számára egyenlően adva lenne és mindenki számára ugyanazok a korlátok állnának fenn, ha digitális úton kerülne megtartásra a bírósági tárgyalás. Az Alkotmánybíróság megállapítása szerint a bíróság előtti egyenlőség a jogegyenlőség általános elvéből következik.[107] Egyértelműen megállapítható véleményem szerint, hogy a digitális tárgyalás nem változtatna azon, hogy a bíróságok mindenkivel szemben ugyanazon anyagi jogi és eljárásjogi normák alapján ítélkezik, nem vonná el a peres felet törvényes bírájától, és a bírósági szervezet egységességét, valamint az egyébként hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság "személyét" sem befolyásolná.[108]
Elektronikus ügyintézésre kötelezettek esetében[109] a digitális tárgyaláson való részvétel - mint arra fentebb már rámutattam - érdemi problémaként nem jelentkezhet, mivel ezen személyek a bírósággal - a tárgyalást ide nem értve - jelenleg is kizárólag digitális úton tarthatják a kapcsolatot. Egyéb esetekben pedig a szabályozás alkotmányossága azáltal biztosítható véleményem szerint legegyszerűbben, ha a digitális bírósági tárgyalás tartására a peres fél rendelkezése esetén kerülhet sor. Amennyiben a peres fél ezt választja, úgy egyidejűleg kifejezetten vagy hallgatólagosan kifejezi azt is, hogy a digitális tárgyaláson való részvétel technikai feltételei számára biztosítottak-e.
Természetesen elképzelhető olyan megoldás is a jogalkotó részéről, amely a piaci szolgáltatókkal való megállapodás függvényében a digitális bírósági eljárás használatában a peres feleket mint internethasználókat, - előfizetőket támogatja. A digitális tárgyalás igénybevételének feltételét jelentő internetelérés, és e szolgáltatás ellenértékének fizetése mint probléma ilyen értelemben az eljárási illeték megfizetésével kapcsolatos nehézségekhez hasonlítható, és az ezt segítő költségkedvezmények tűnnek adekvát analógiának. Azaz, ha a bíróság előtti egyenlőség elvét esélyegyenlőségi követelményként értelmezzük, akkor a bírósági tárgyaláson digitálisan részt venni kívánó, de a követelményeknek szociális indokból eleget tenni nem tudó személyeket az államnak - az érintett kérelmére - segítenie kell.
Végezetül megjegyezném, hogy kétségtelenül az igazságszolgáltatás alapelveihez sorolható a közvetlenség és a szóbeliség elve is. A kérdés ugyanakkor elsősorban az ezek kapcsán, hogy alkotmányjogi vagy inkább eljárásjogi értelemben vett alapelveknek tekinthetőek-e.[110] A közvetlenség elvét fent már ismertettem, itt csak annyit tennék hozzá, hogy a közvetlenség elvét a bírósági tárgyalásnak helyt adó digitális platformon biztosítani lehet azáltal, hogy a tárgyaláson való részvételkor az adott személy személyazonosságát a jogalkotó által erre a célra dedikált technikai megoldás állapítaná meg és hitelesítené. A szóbeliség elvét pedig a digitális tárgyalás - ellentétben az írásbeli eljárással - értelemszerűen nem érintené.
Összegezve konklúzióm az, hogy egyetértve alapvetően az Alkotmánybíróság azon megállapításával, miszerint "az igazság feltárásának az a legmegfelelőbb módja, ha az ítélkezésben független és pártatlan bíróság nyilvános tárgyaláson, a bizonyítás tekintetében egyenlő jogokkal résztvevő felek aktív közreműködésével lefolytatott eljárás eredményeként, közvetlen észlelése útján szerzett bizonyítékok szabad mérlegelésével állapítja meg a büntető felelősségre vonás eldöntéséhez szükséges tényeket,"[111] ez a közvetlen észlelés a polgári peres eljárásokban - bizonyos kivételektől eltekintve - digitális úton is biztosítható. Sem a Pp. alapelvi oldaláról, sem alkotmányjogi, sem pedig nemzetközi jogi szempontból nincs akadálya Magyarországon a polgári peres eljárásokban a digitális bírósági tárgyalások bevezetésének, amennyiben a jogalkotó a szabályozás megalkotása mellett dönt. A két fő eldöntendő kérdés véleményem szerint csak az lehet, hogy ennek lehetőségét a jogalkotó mikor és mely eljárási szakban fogja bevezetni. ■
JEGYZETEK
[1] Kővári Gyöngyi Krisztina: Amikor a gép ítél a bíró helyett. http://Index.hu, 2020.10.05.
[2] Osztovits András: Bíróságok a jövő bűvöletében. http://Mandiner.hu, 2020.10.12.
[3] Központi Statisztikai Hivatal: Rendszeres internethasználók aránya (2007-2018.).
[4] Klenovszki János: 87% az internetező hazánkban. http://Nrc.hu, 2020.05.05.
[5] Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság: Lakossági internethasználat. Online piackutatás. 2018. 7-9., 11., 14-15., 19.
[6] Uo. 16.
[7] Uo. 31.
[8] Uo. 32.
[9] Uo. 40.
[10] Uo. 46.
[11] Uo. 59.
[12] 40/2020. (III. 11.) Korm. rendelet.
[13] 21. § (2), (3), (4) és (7) bek.; 29. § (1) bek.
[14] A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.), a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: 1952-es Pp.).
[15] 282/2020. (VI. 17.) Korm. rendelet.
[16] A veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és a járványügyi készültségről szóló 2020. évi LVIII. törvény 138. § (1) bek.
[17] 2020.03.31-én 1 ezer fő alatt volt a regisztrált fertőzöttek száma, míg 2020. november 18-án 152 ezer fő felett van ez a szám.
[18] 478/2020. (XI. 3.) Korm. rendelet.
[19] 484/2020. (XI. 10.) Korm. rendelet.
[20] A tanulmány a hatályos polgári eljárásjogi szabályok ismertetésénél a Pp. 2020.11.30-án hatályos szövegét vette alapul.
[21] Pp. 2. §.
[22] Wopera Zsuzsa (szerk.): A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény magyarázata. Wolters Kluwer, Budapest, 2017. 21.
[23] 1952-es Pp. 5. § (1) bek.
[25] Pp. 231. § (1) bek.
[26] Kengyel Miklós: Magyar polgári eljárásjog. Osiris, Budapest, 2004. 83.
[27] Petrik Ferenc (szerk.): Polgári eljárásjog. Kommentár a gyakorlat számára. I. Második kiadás. HVG-ORAC, Budapest, 2016.
[28] Kengyel: i. m. (26. lj.) 80.
[29] 1952-es Pp. 139. §.
[30] Pp. 187. § c) pont, 197. § (1) bek., 198. §. A peres feleknek ugyanakkor joguk van a perfelvételi tárgyalás mellőzéséről szóló bírósági tájékoztatás kézhezvételét követő 15 napon belül perfelvételi tárgyalás tartását kérni, lásd a Pp. 197. § (1) bek. c) pontját. Ennek kapcsán véleményem szerint a Veir. 21. § (2)-(3) és (7) bekezdésében alkalmazott szabály volt a helyes, azaz a perfelvételi szak teljes körű átterelése írásbeli eljárássá.
[31] Pp. 214. § (1) bek.
[32] Kivételt képeznek a személyi állapotot érintő perek a Pp. 432. § (2) bek. alapján.
[33] Pp. 72. § (1) bek.
[34] Pp. 72. § (2) bek.
[35] Az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény 9. § (1) bek. b) pont.
[36] Pp. 74. § (1) bek.
[37] Pp. 136. § (1) bek.
[38] Akár az eljárás megszüntetése a Pp. 190. §-a szerint.
[39] Ellenkező esetben az eljárás szünetelése lesz a mulasztás következménye a Pp. 121. § (1) bek. b) pontja szerint.
[40] Pp. 190. § (2) bek., 223. § (3) bek.
[41] Pp. 231. § (1) bek.
[42] Pp. 231. § (2) bek.
[43] Pp. 232. § (1) bek.
[44] Pp. 232. § (1)-(2) bek.
[45] Pp. 232. § (1), (4)-(5) bek.
[47] Wopera: i. m. (22. lj.) 681.
[48] Pp. 605. § (1) bek.
[49] Pp. 608. §.
[50] Pp. 605. § (1)-(3) bek.
[51] Pp. 606. § (1) bek.
[52] Pp. 280. §.
[53] Pp. 622. §.
[55] Ugyanakkor megjegyzendő, hogy a bíróságon kívüli más - az elektronikus hírközlő hálózat működésének és a meghallgatás lefolytatása egyéb körülményeinek biztosításához szükséges feltételekkel rendelkező - szerv meghatározását sem a Pp. 623. § (3) bek., sem 624. § (1) bek. nem tartalmazza.
[56] Pp. 162. § (1) bek.
[57] Ügyfél Irathozzáférési Rendszer: https://eakta.birosag.hu.
[58] Pp. 163. §.
[59] Pp. 164. §.
[60] Pp. 376. § (1) bek., 405. § (1) bek. A perújítás során a fenti megállapítás csak részben igaz, a Pp. ugyanis kizárólag a perújítás megengedhetősége kérdésében biztosítja a tárgyaláson kívüli elbírálás lehetőségét, lásd Pp. 401. § (1) bek., 392. §, 404. § (1) bek.
[61] Pp. 72. § (1) bek.
[62] Pp. 422. §.
[63] Pp. 411. § (1) bek.
[64] Ekbatani v. Sweden, 26 May 1998, Series A no. 134.
[65] Hakansson v. Sturesson, 21 February 1990, Series A no. 171.
[66] A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 12. §.
[67] 20/2005. (V. 26.) AB határozat; Weber v. Switzerland,22 May 1990, no. 11034/84; Vari Geyseghem v. Belgium, 21 January 1999, no. 26103/95.
[68] Petrétei József: Magyarország alkotmányjoga II. Államszervezet. Kodifikátor Alapítvány, Pécs, 2013. 286.; Trócsányi László - Schanda Balázs (szerk.): Bevezetés az alkotmányjogba. Az Alaptörvény és Magyarország alkotmányos intézményei. HVG-ORAC, Budapest, 2016. 359.; 58/1995. (IX. 15.) AB határozat; 873/B/2008. AB határozat.
[69] Trócsányi-Schanda: i. m. (68. lj.) 360.
[70] 873/B/2008. AB határozat.
[72] Jakab András (szerk.): Az Alkotmány kommentrája II. Századvég, Budapest, 2009. 2020.; 58/1995. (IX. 15.) AB határozat; 60/1994. (XII. 24.) AB határozat; Trócsányi-Schanda: i. m. (68. lj.) 359.
[73] Például gazdasági társaságok egymás közötti pereiben vagy kötelező jogi képviselet esetén.
[74] Alaptörvény 25. cikk (1) bek., XXVIII. cikk (1) bek.
[75] 60/1994. (XII. 24.) AB határozat; 19/1999. (VI. 25.) AB határozat.
[76] Petrétei: i. m. (68. lj.) 280-281., Trócsányi-Schanda: i. m. (68. lj.) 364-365.
[77] Trócsányi-Schanda: i. m. (68. lj.) 366.
[78] Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bek.
[79] Lásd ehhez képest a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény (a továbbiakban: Alkotmány) 57. § (1) bek.
[80] Trócsányi-Schanda: i. m. (68. lj.) 364.
[81] Trócsányi-Schanda: i. m. (68. lj.) 363.; 13/2013. (VI. 17.) AB határozat.
[82] 14/2004. (V. 7.) AB határozat; 6/1998. (III. 11.) AB határozat.
[83] 60/1994. (XII. 24.) AB határozat.
[84] 14/2004. (V. 7.) AB határozat.
[85] Dombo Beheer B.V. v. the Netherlands, 27 October 1993, no. 14448/88.; Steel and Morris v. The United Kingdom, 15 February 2005, no. 8416/01.; Frangy v. France, 1 February 2005, no. 42270/98.; Menet v. France 14 June 2005, no. 39553/02.
[86] 6/1998. (III. 11.) AB határozat.
[87] Trócsányi-Schanda: i. m. (68. lj.) 364.
[88] Grád András - Weller Mónika: A strasbourgi emberi jogi bíráskodás kézikönyve. HVG-ORAC, Budapest, 2011. 328.
[89] Például a jogvita a kérelmező családi viszonyait érinti: X v. Sweden, 434/58. Decision of the Commission of the Commission as to the admissibility of application, no. 434/58.
[90] Grád-Weller: i. m. (88. lj.) 309-315.
[91] Vilho Eskelinen and Others v. Finland,19. April 2007, no. 63235/00.
[92] Uo.; Bazo González v. Spain, 16.December 2008, no. 30643/04.
[93] Jakab: i. m. (72. lj.) 2022.
[94] Megjegyzendő, hogy az EJEB gyakorlata szerint a nyilvános tárgyalás a fellebbviteli eljárásban akkor sem feltétlen követelmény, ha a másodfokú bíróság tényállás és jogkérdés tekintetben is jogosult felülbírálatára. Hoppe v. Germany, 5 December 2002, no. 28422/95.
[95] Pretto and Others v. Italy, 8 December 1983, no. 7984/7.; Axen v. Germany, 8 December 1983, no. 8273/7.; Sutter v. Switzerland, 22 February 1984., no. 8209/78.; Grád-Weller: i. m. (88. lj.) 316.
[96] Schuler and Zgraggen v. Switzerland, 24 June 1993, no. 14518/89.
[97] 5/1999. (III. 31.) AB határozat.
[98] 20/2005. (V. 26.) AB határozat.
[99] Hakansson and Sturesson, 21 February 1990, Series A no. 171.
[100] Jussila v. Finland, 23 November 2006, no. 73053/01.
[101] Kerojärvi v. Finland, 19 July 1995, no. 17506/90.; Fretté v. France, 26 February 2002, no. 36515/97.; Ruiz-Mateos v. Spain, 23 June 1993, no. 12952/87.; F.R. v. Switzerland, 28 June 2001, no. 37292/97.; Vlasia Grigore Vasilescu v. Romania, 8 June 2006, no. 60868/00.
[102] 59/1993. (XI. 29.) AB határozat.
[103] 14/2004. (V. 7.) AB határozat.
[104] 6/1998. AB határozat.
[105] 2015. évi CCXXII. törvény 9. § (1) bek. b) pontja és 2017. évi LXXVIII. törvény 58. § (1) bek. g) pontja.
[106] Alaptörvény XV. cikk (1) bek. Bszi. 7. §.
[107] Alaptörvény XV. cikk (2) bek.; 53/1992. (X. 29.) AB határozat.
[108] Petrétei: i. m. (68. lj.) 285.
[109] E-ügyintézési törvény 9. § (1) bek.
[110] Petrétei: i. m. (68. lj.) 279.
Visszaugrás
