A Polgári Törvénykönyv[3] 101. cikkében meghatározott egyidejű teljesítés szabálya szerint egyik fél sem köteles teljesíteni a kötelezettségét, ha a másik fél egyidejűleg nem teljesíti vagy nem hajlandó teljesíteni a kötelezettségét, kivéve, ha másként állapodtak meg vagy jogszabály másként rendelkezik, vagy ha az ügylet jellegéből más következik. Az ingatlan eladója nem köteles az ingatlan-nyilvántartási engedélyt a vevőnek átadni mindaddig, amíg a vevő a vételárat ki nem fizette. Ha az eladó eleget tesz kötelezettségének, és a vételár beérkezése előtt átadja a vevőnek a földhivatali bejegyzési okmányt, akkor azt kockáztatja, hogy a vevő nem fizeti meg a vételárat. Ezzel szemben, ha a vevő a vételárat azelőtt fizeti ki az eladónak, hogy megkapta volna a földhivatali okiratot, a vevő azt kockáztatja, hogy az eladó nem teljesíti kötelezettségét. Az eladó bankszámlájára történő készpénzfizetés esetén az átadás-átvétel kivitelezhetetlen.
A felek a viszontkereset kockázatát úgy kerülik el, hogy megbízottat alkalmaznak, aki a szerződő fél teljesítési tárgyát birtokba veszi, és azt a másik félnek átadja, amikor az szintén teljesíti kötelezettségét. A megbízottnak felelősségteljes feladata van, mivel ő rendelkezik a felek vagyonával. Ezért fontos, hogy vagyonkezelői feladattal megbízott szakembert válasszunk. A gyakorlatban a közjegyzők, az ügyvédek és az ingatlanügynökök az ingatlanügyletek során a vagyonkezelői szolgáltatások fő gyakorlói. A közjegyzői vagyonkezelést a Közjegyzői Törvény[4] és a lakások és egylakásos épületek vásárlóinak védelméről szóló törvény[5] szabályozza. Az ingatlanközvetítésről szóló törvény[6] előírja, hogy az ingatlanközvetítő
- 5/6 -
cég a megbízótól vagy harmadik féltől olyan ügylet végrehajtásával kapcsolatban, amelyben közvetítőként járt el, letétbe vehet pénzeszközöket, feltéve, hogy rendelkezik a bankkal a bizalmi számla vezetésére vonatkozó szerződéssel, és a megbízó vagy a harmadik fél írásban felhatalmazta erre. Az ezzel kapcsolatban felmerülő jogi helyzetek értékelésére a Ptk. szabályait kell alkalmazni.
A letétkezelési szolgáltatások nem korlátozódnak a készpénz megőrzésére, hanem magukban foglalják a dokumentumok őrzését is. Ingatlanügyletek esetében ezek főként az átruházás, módosítás, tehermentesítés vagy jogmegszűnés bejegyzésére vonatkozó földhivatali engedélyeket tartalmazó dokumentumok. Az ítélkezési gyakorlat szerint az ingatlan-nyilvántartási engedély közjegyzőnél történő letétbe helyezésével történő teljesítést az egyidejű teljesítés egyik formájának kell tekinteni.[7]
A közjegyzői okiratokra vonatkozó különös rendelkezések közül a Közjegyzői Törvény az "Okiratok, pénz és értékpapírok letétbe helyezése és átadása" című szakaszban külön rendelkezik az okiratok letétbe helyezéséről (a Közjegyzői Törvény 87. cikke), és kifejezetten a pénz és értékpapírok letétbe helyezéséről (a Közjegyzői Törvény 88-92. cikke).
A Közjegyzői Törvény 87. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a közjegyző köteles bármilyen dokumentumot letétbe befogadni. Ezt a rendelkezést a technológiai fejlődés fényében úgy kell értelmezni, hogy nem csak az írott (nyomtatott) dokumentumok, hanem az elektronikus formában tárolt tartalmat, különösen szöveget vagy hang-, kép- vagy audiovizuális felvételt tartalmazó elektronikus dokumentumok közjegyzői őrzését is lehetővé teszi.[8] Ezen túlmenően a Közjegyzői Törvény szabályai akkor is alkalmazandók, ha a közjegyzői őrzés tárgya a Földhivatali Törvény (ZZK-1) 68-76. cikke szerinti megjelölt végzéssel való rendelkezési jog.
A közjegyző az okirat átvételéről jegyzőkönyvet készít, amely tartalmazza az átvétel helyét és idejét, az okiratot letétbe helyező személy (a letétbe helyező) családi és utónevét, foglalkozását és lakóhelyét, az okirat megnevezését, az okirat letétbe helyezésének célját és azt, hogy kinek kell átadni, a letétbe helyező aláírását, valamint a közjegyző aláírását és hivatalos pecsétjét. Az okiratot jegyzőkönyv helyett levélben is meg lehet küldeni a közjegyzőnek. A közjegyző igazolást állít ki az okirat megőrzéséről az ügyfélnek. Amikor a közjegyző az átvett
- 6/7 -
okiratot átadja a kedvezményezettnek, megállapítja a kedvezményezett személyazonosságát, a kedvezményezett pedig aláírásával igazolja az okirat átvételét. Ezeket a technikai szabályokat akkor is be kell tartani, amikor az iratokat (pl. földhivatali bejegyzési engedélyt) közjegyzői őrzésbe veszik.
A dokumentumok megőrzését a Közjegyzői Törvény 87. cikke szabályozza. A Közjegyzői Törvény részletesebben rendelkezik a pénz és az értékpapírok megőrzéséről (88-92. cikk). A Közjegyzői Törvény 88. cikkének (1) bekezdése szerint a közjegyző csak akkor köteles készpénzt, váltót, csekket és egyéb értékpapírokat letétbe venni, ha azokat a közjegyzői okirat készítésekor azzal a céllal adják át neki, hogy azokat egy személynek vagy állami hatóságnak átadja.
Az iratok őrzésére vonatkozó szabályok és a pénz és értékpapírok őrzésére irányadó előírások közötti legfontosabb különbség az, hogy a közjegyző köteles bármilyen típusú iratot őrzésbe venni, míg a pénz és értékpapírok őrzésére csak akkor köteles, ha a letéteményes (az a személy, aki a tárgyat megőrzésre átadja) kötelezettsége közjegyzői okirat formájában létrejött jogügyletből fakad. A letéteményes teljesítési kötelezettségének tárgya egy bizonyos pénzösszeg vagy értékpapír átadása kell, hogy legyen, és a letéteményes kötelezettségének jogalapját képező jogügyletnek közjegyzői okirat formájában kell létrejönnie. A közjegyző letétbe helyezési kötelezettsége csak akkor áll fenn, ha a fél pénzbeli kötelezettsége olyan ügyleten alapul, amely közjegyzői okirat formájában jött létre. Ha a pénzbeli kötelezettség alapjául szolgáló ügylet nem közjegyzői okirat formájában jött létre, a közjegyzőnek nincs szerződéskötési kötelezettsége, ezért a közjegyzőnek kell eldöntenie, hogy elfogadja-e a közjegyzői szolgáltatást, vagy elutasítja azt. Ugyanez vonatkozik az értékpapírok őrzésére is.
A pénz és értékpapírok közjegyzői letétbe helyezésére és az okiratok közjegyzői letétbe helyezésére vonatkozó törvényi rendelkezések közötti különbség oka az, hogy a közjegyzőnek az ügyfelei által rábízott pénz megfelelő és biztonságos kezelése érdekében fontos a letétbe helyezés pontos feltételeinek meghatározása, ami könnyebben megvalósítható, ha a jogügylet közjegyzői okirat formájában történik. A közjegyző valójában csak abban az esetben, ha az ügyletről szóló okiratot szigorúan közjegyzői okirat formájában készítik el, köteles a Közjegyzői Törvény 42. cikk szerinti tanácsadói és óvatossági kötelezettsége keretében részt venni a közjegyzői letétkezelés feltételeinek megfogalmazásában, amelyeket egyértelműen meg kell határozni, hogy a letétkezelés feltételeinek teljesülése objektíven megállapítható legyen. A közjegyző által arbitrázs nem megengedett, és a nem egyértelmű gondnoksági feltételekből eredő viták rendezése a bíróság hatáskörébe tartozik. A letéti őrzés tárgya a bíróság döntéséig a közjegyzőnél marad. Ha a fél a közjegyző közreműködése nélkül maga fogalmazza meg a megőrzés feltételeit, a közjegyző a Közjegyzői Törvény 88. cikkének (1) bekezdése alapján megtagadhatja a közjegyzői szolgáltatás nyújtását. Ez különösen akkor
- 7/8 -
alkalmazandó, ha a felek a közjegyzővel való előzetes egyeztetés nélkül, olyan ügylet alapján utalnak át letétbe helyezendő készpénzegyenleget vagy értékpapírokat a közjegyző által közzétett számlára, amelynek elkészítésében a közjegyző nem vett részt. A Közjegyzői Törvény még a készpénznek és az értékpapíroknak a közjegyző címére postai úton történő megküldéséről is rendelkezik [a Közjegyzői Törvény 88. cikkének (3) bekezdése], amit nem tart megfelelőnek. A fentiek fényében könnyebben érthető az a jogi szabály, hogy a közjegyző csak akkor köteles készpénzt és értékpapírokat letétbe helyezni, ha a pénzbeli kötelezettség alapjául szolgáló ügylet közjegyzői okirat formájában jön létre.
Ha a fél a közjegyzői okiratot megelőzően vagy a közjegyzői okirat kiállításával egyidejűleg adja át a tárgyat közjegyzői megőrzésre, a közjegyző a tárgy átvételét már a közjegyzői okiratban is megerősítheti (a törvény a kevésbé megfelelő "megjelölés" kifejezést használja a tárgy közjegyző általi átvételének elismerésére). Ez az eset áll fenn, ha az ügyfél az ügyletet megelőzően pénzeszközöket utal át a közjegyző letéti számlájára. Ilyen esetben a közjegyző a közjegyzői okirat kiállításakor ellenőrizheti a letéti számla egyenlegét, és a közjegyzői okiratban megerősítheti (vagy a Közjegyzői Törvény szerint "megjelölheti") a pénz átvételét.
Ha az átvételt nem közjegyzői okiratba foglalják (vagy nem erősítik meg), az átvételkor jegyzőkönyvet kell készíteni, amely tartalmazza a letétkönyv (letéti nyilvántartás) számát, az átvétel helyét és idejét, az átvett tételek pontos leírását és értékét, a betétes nevét és címét, valamint nyilatkozatát az átvett tételek kezelésére vonatkozóan. A pénz és értékpapír letétbe helyezéséről szóló közjegyzői jegyzőkönyv tartalmára vonatkozó különös szabályon [a Közjegyzői Törvény 88. cikkének (2) bekezdése] kívül a közjegyzői jegyzőkönyv tartalmára a Közjegyzői Törvény 68. cikkének a tények tanúsítására vonatkozó általános szabálya is vonatkozik.
A Közjegyzői Törvény 88. cikkének (3) bekezdésében foglalt szabály, amely szerint a közjegyzőnek készpénz és értékpapír közjegyzői okirat helyett levélben is elküldhető, és a közjegyző átvételi elismervényt állít ki az ügyfélnek, a mai üzleti környezetre teljesen alkalmatlan. A jelenlegi pénzmosás és terrorizmus finanszírozása elleni politika fényében még rosszabb a Közjegyzői Törvény 89. cikkének (1) bekezdésébe foglalt szabály, amely előírja, hogy a közjegyzőnek a kapott készpénzt és értékpapírokat egy külön borítékban kell tárolnia, amelyen fel kell tüntetnie az ügylet tárgyát és az ügyfél nevét. Az átvett pénzt és értékpapírokat a közjegyzőnek, a címzett előzetes azonosítása és a címzett átvételi elismervénye mellett haladéktalanul át kell adnia a címzettnek. Szerencsére a rendszert aktualizálták (de a fent idézett két, nem megfelelő rendelkezés továbbra is érvényben van) a ZVKSES 89. és 90. cikkével, amelyek a banknál vezetett számlán lévő készpénzegyenlegek és a brókercégnél vezetett számlán lévő értékpapírok megőrzését szabályozzák.
- 8/9 -
A pénz és értékpapírok letéti őrzése esetén a Közjegyzői Törvény kiegészítő szabályt ír elő arra vonatkozóan, hogy miként kell a letéti tárgyat átadni, ha a közjegyző nem tudja az átadást meghatározott határidőn belül végrehajtani, vagy ha nincs határidő meghatározva (lásd a Közjegyzői Törvény 90. cikkét). Ez a helyzet az okiratok letéti őrzése esetén nem szabályozott. Pénz vagy értékpapír letétbe helyezése esetén azonban a közjegyzőnek ebben az esetben haladéktalanul vissza kell adnia az átvett dolgokat (pénzt vagy értékpapírt) az ügyfélnek (letéteményesnek), vagy ha ez nem lehetséges, át kell adnia azokat a bíróságnak letétbe helyezésre, és erről tájékoztatnia kell a letéteményest. A szabály szerint a letéti őrzési idő nem szerepel kötelező elemként a fél általi letétbe helyezésnél. Ha a letétbe helyezési végzés nem tartalmaz letétbe helyezési időszakot, a közjegyző legfeljebb tizennégy napra veszi át a tárgyat, majd visszaadja azt a letéteményesnek. Ha ez nem lehetséges, megőrzésre átadja azt a bíróságnak. A letétbe helyezett tárgy visszaadása a letéteményesnek nem lehetséges, ha a letéteményes megtagadja az átvételt, vagy nem képes átvenni azt (halál, betegség stb.). A közjegyző köteles azt letétbe helyezésre átadni a bíróságnak. A pénz, a nemesfémek, az ilyen fémekből készült tárgyak és értékpapírokból bíróságnak történő átadását (bírósági letét) a CPL-1 203-214. cikkei szabályozzák. A tárgy bírósági letétbe helyezésének a hitelező késése vagy a hitelező részéről felmerülő egyéb okok miatti következményeit - ha a hitelező késésben van vagy ismeretlen, vagy ha nem tudni biztosan, hogy ki vagy hol van, vagy ha a hitelező cselekvőképtelen és nincs képviselője (lásd a Polgári Törvénykönyv 302. cikkét) - a Polgári Törvénykönyv 306. cikke szabályozza. A közjegyzőnél történő letétbe helyezés azonban nem rendelkezik a bírósági letétbe helyezés joghatásaival (lásd a Közjegyzői Törvény 91. cikkét). A bírósági letétbe helyezés joghatásait a Polgári Törvénykönyv 306. cikke határozza meg. A tartozás bírósági letétbe helyezésével az adós mentesül a kötelezettsége alól, megszűnik a késedelme, a dolog véletlen megsemmisülésének vagy károsodásának kockázata a hitelezőre száll át, és megszűnik a kamatfizetés. A fentiek szerint a közjegyzőnél történő letétbe helyezésnek nincsenek ilyen hatásai.
A ZVKSES a közjegyzői letétkezelés fogalmát a 87. cikkben határozza meg, amely kimondja, hogy a közjegyző a közjegyzői letétről szóló törvény 87., illetve 88. cikke szerint vállalja az iratok, pénz vagy értékpapírok letétbe helyezését, és a letéteményessel szemben kötelezettséget vállal arra, hogy a tárgyat megőrzi és a letéteményes által kijelölt személynek (kedvezményezettnek) átadja, amennyiben a letéteményes által a tárgy közjegyzői letétbe helyezésekor meghatározott
- 9/10 -
feltétel vagy feltételek teljesülnek, vagy, ha a feltétel vagy feltételek nem teljesülnek a megadott határidőig, visszaadja a letéteményesnek.
Fontos a ZVKSES 87. cikkének második bekezdése, amely úgy rendelkezik, hogy a közjegyzői letétbe helyezésre a ZVKSES 3. fejezetének rendelkezései vonatkoznak, amelynek célja, hogy a szerződő felet megvédjék a másik szerződő fél nem teljesítésének kockázatával szemben. E rendelkezéssel kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy mi lehet a közjegyzői letétbe helyezés további célja (a viszontkereset kockázata elleni védelmen kívül). A Közjegyzői Törvény 23. cikke szerint ez a cél semmiképpen sem lehet megengedhetetlen, és a közjegyzői letétbe helyezés oka nem lehet a jogi kötelezettségek elkerülése vagy egy harmadik fél jogellenes megkárosítása. Ezért nehéz elképzelni olyan valós esetet, amelyben az ügyletben részt vevő felek a közjegyzői letétbe helyezéssel a viszontkereset kockázatával szembeni védelemtől eltérő, ugyanakkor nem megengedhetetlen célt követnek.
A ZVKSES 88. cikke szerint a kedvezményezett a tárgy közjegyzői letétbe helyezésének közjegyző általi átvételével személyes és közvetlen jogot szerez arra, hogy a közjegyzőtől a letétbe helyezett tárgy átadását kérje, feltéve, hogy a letéteményes által a közjegyzői letétbe helyezéskor meghatározott határidőn belül teljesül(nek) a szintén a letéteményes által előre meghatározott feltétel(ek). Mivel a letéteményes és a közjegyző közötti közjegyzői letéti őrzésre vonatkozó szerződés harmadik személy javára kötött szerződés jogi természetével bír, a letéteményes mindaddig visszavonhatja vagy módosíthatja jogát, amíg a kedvezményezett a közjegyző felé nem nyilatkozik arról, hogy a jogot elfogadja. A ZVKSES 88. cikkének (3) bekezdése szerint a kedvezményezett nyilatkozatának érvényességéhez nem szükséges külön forma, azaz a kedvezményezett ezt a nyilatkozatot rendes írásbeli formában vagy akár szóban is megteheti. A kedvezményezett nyilatkozatának bizonyítása érdekében azonban a közjegyzőnek közjegyzői jegyzőkönyvet kell készítenie a nyilatkozat átvételéről. A kedvezményezettnek tehát közjegyző előtt szóban vagy írásban kell nyilatkoznia az elfogadásról, a közjegyzőnek pedig közjegyzői okiratot kell készítenie, amely tanúsítja ezt a tényt, és bizonyítja, hogy a kedvezményezett elfogadta a jogait. Ezeket a jogokat a kedvezményezett elfogadásának pillanatától kezdve a betétes már nem vonhatja vissza egyoldalúan. A legészszerűbb, ha a kedvezményezett jelen van a tárgy közjegyzői letétbe vételekor, mivel akkor úgy tekintik, hogy elfogadta a jogot. Ezt a jogi tényt a közjegyző a közjegyzői letétbe helyezésről szóló közjegyzői okiratban erősíti meg.
A banki betét formájában történő pénzmegőrzés tekintetében a ZVKSES 89. cikke előírja, hogy a közjegyző úgy is megvalósíthatja a pénzmegőrzést, hogy a letéteményes a közjegyző külön pénzszámlájára a közjegyzői megőrzés tárgyát képező pénzösszegnek megfelelő összeget utal át. A közjegyző a pénz közjegyzői letétkezeléséhez külön pénzforgalmi számlát nyit, amelyen keresztül csak a
- 10/11 -
pénz közjegyzői letétkezelés alapján fogadhat betétet és vehet ki pénzt. A közjegyzőnek a különleges pénzforgalmi számlát vezető bankkal szemben a számlán lévő egyenleg alapján fennálló pénzkövetelése a bankkal és a közjegyző hitelezőivel szemben valamennyi olyan betétes együttes követelésének minősül, akik a pénzt közjegyzői megőrzésre átutalással átadták a számlára, illetve azok kedvezményezettjei. Ezért a közjegyző hitelezői még a közjegyző csődje esetén sem érvényesíthetik követeléseiket a közjegyzővel szemben [a Polgári Törvénykönyv 804. cikkének (2) bekezdése a 805. cikkel összefüggésben], és a közjegyző csődje vagy halála esetén a közjegyzői vagyon nem terjed ki a közjegyző csődvagyonára vagy hagyatékára. A letéteményesek vagy kedvezményezettek közötti belső viszonyban mindegyikük a letétbe helyezett összeggel megegyező összeg erejéig a pénzkövetelésben részesnek tekintendő. Ha azonban a különleges pénzszámla pénzegyenlege kevesebb, mint az összes letétbe helyezett összeg összege, akkor a kedvezményezettek mindegyike az egyes közjegyzői letétbe helyezett összegnek az összes letétbe helyezett összeg összegéhez viszonyított arányával megegyező arányban tekintendő a követelésben részesnek. Az egyes betétesek vagy kedvezményezettek így meghatározott követelésének összege az egyes betétesek vagy kedvezményezettek és a bank közötti viszonyban a bankoknál elhelyezett garantált betétekre vonatkozó szabályok alkalmazása során is irányadó. Ebben az esetben a betétesnek mindaddig követelése van a bankkal szemben, amíg a letéti feltételek nem teljesülnek. Attól a pillanattól kezdve azonban, hogy az összeg kedvezményezett részére történő kiadásának feltételei teljesülnek, a bankkal szembeni követelés jogosultja a kedvezményezett. A pénz letéti őrzésére vonatkozó szabályok értelemszerűen vonatkoznak a könyvelt értékpapírok letéti őrzésére is (lásd a ZVKSES 90. cikkét).
A pénzforgalmi szolgáltatásokról, az elektronikuspénz-kibocsátási szolgáltatásokról és a fizetési rendszerekről szóló törvény (ZPlaSSIED)[9] 14. cikke az ügyfelek készpénzegyenlegének megőrzésére szolgáló speciális közjegyzői pénzszámlát (fiduciárius) bizalmi számlának nevezi. Ez egy olyan tranzakciós számla, amelyet a tulajdonos saját nevében, de egy vagy több harmadik fél nevében nyitott, és nem alakítható át rendes tranzakciós számlává. Ezen túlmenően fordítva is igaz, hogy a normál tranzakciós számla nem alakítható át bizalmi számlává. A közjegyzőn kívül vagyonkezelői számlát nyithat ügyvéd, végrehajtó, hagyatéki gondnok, csődgondnok, felszámoló, fizetésképtelenségi eljárásban eljáró vagyonkezelő, olyan személy is, aki rendszeres üzleti vagy szakmai tevékenysége során vagyonkezelési szolgáltatást nyújt, vagy aki rendszeres üzleti tevékenysége során követelésbehajtási szolgáltatást nyújt. A közjegyző által nyitott vagyonkezelői számlát (a ZVKSES 89. cikkéhez hasonlóan) a ZPlaSSIED 14. cikke szerint
- 11/12 -
is az jellemzi, hogy a vagyonkezelői számlán lévő pénzeszközök olyan harmadik személyek tulajdonának tekintendők, akiknek nevében a közjegyző ilyen számlát vezet, és nem a közjegyző tulajdonának. A közjegyző hitelezői még a közjegyző csődje esetén sem avatkozhatnak be e vagyonba annak érdekében, hogy a közjegyzővel szembeni követeléseiket kényszerítő intézkedésekkel érvényesítsék. A vagyonkezelői számlán lévő pénzeszközök nem képezik a közjegyző vagyonának részét.
A közjegyző csődje esetén a betétes (akinek a számlájára a közjegyző mint vagyonkezelő a bankkal szemben megbízási jogviszony alapján a pénzkövetelés jogosultjának jogait gyakorolja) a pénzügyi műveletekről, a fizetésképtelenségi eljárásról és a kényszer-végelszámolásról szóló törvény 22. cikke alapján[10] beszámítási jogot szerez, ami azt jelenti, hogy a fizetésképtelen adóstól (a közjegyzőtől) megkövetelheti a bankkal szembeni követelésnek a beszámítási hitelező javára történő átruházásához szükséges rendelkezési ügylet és egyéb jogcselekmények elvégzését.
A harmadik személy javára kötött szerződés nem minősül különleges nominatív szerződésnek. A Ptk. 126-130. cikk általános szabályai minden olyan esetben alkalmazandók, amikor harmadik személy javára kötött szerződéssel a szerződő felek jogot alapítanak egy olyan harmadik személy javára, aki nem szerződő fél. Ez kivételt képez a relativitás elve alól, amely szerint a szerződés csak a szerződő felek számára keletkeztet jogokat és kötelezettségeket, nem pedig a szerződő félnek nem minősülő harmadik személyek számára is. Ilyen például a fuvarozási szerződés, amelyben a feladó és a fuvarozó jogot alapít a címzett javára (lásd a Polgári Törvénykönyv 671. cikkét).
Az a személy, aki egy harmadik fél javára jogot teremt, ígérőnek minősül. A Polgári Törvénykönyv 126. cikke őt szerződő félnek nevezi. A közjegyzői letéti szerződés esetében ez a letéteményes.
Az elfogadó szerződéses partnere az ígérő (promittens). A közjegyzői letéti szerződésnél a közjegyző minősül szerződéses partnernek.
- 12/13 -
A harmadik személy kedvezményezett státusszal rendelkezik, akire a szerződésnek a harmadik személy javára gyakorolt hatásai kiterjednek, jóllehet nem részes fél a szerződésben.
A harmadik személy javára szóló szerződést kötő két szerződő fél az elfogadó és az ígérő. A harmadik személy javára az elfogadó és az ígérő által kötött szerződés fedezeti jogviszony az alapvető jogügylethez képest, amely az engedményezési jogviszony. A felek megállapodnak abban, hogy az ígérő szerződéses kötelezettségeinek teljesítését követelheti a harmadik személy (kedvezményezett), aki saját, közvetlen jogot szerez az ígérővel szemben. A jogviszony létrejöttének kezdeményezője az elfogadó, aki az ígérőt belépteti a jogviszonyba, hogy teljesítse az elfogadónak az engedményezési jogviszonyból eredő, kedvezményezettel szembeni kötelezettségét. Ez általában egy adásvételi szerződés. Az ígérő különböző okokból teljesíti az elfogadó kötelezettségét. Tartozhat neki az egymás közötti korábbi kapcsolatukból eredően. A közjegyzői letét esetében az ígérőnek (közjegyző) a közjegyzőkről szóló törvény alapján szerződéskötési kötelezettsége van.
A fedezeti jogviszony üzleti alapul (indokul) szolgál arra, hogy az ígérő (az elfogadóval való viszonyán belül) magára vállalja a harmadik személy javára történő teljesítést. Az engedményezési jogviszony üzleti alapul (indokul) szolgál arra, hogy az elfogadó (a harmadik személy javára szóló szerződéssel) jogot alapítson.[11]
A közjegyzői letéti szerződésre vonatkozó fontos szabály, hogy az ígérő (közjegyző) a harmadik személy javára szóló szerződés alapján a harmadik személlyel szembeni valamennyi kifogását érvényesítheti (lásd a Polgári Törvénykönyv 128. cikkét), releváns (lásd a Polgári Törvénykönyv 128. cikkét). E szabály hiányában - a fent említett relativitás elvének megfelelően - az ígérő nem érvényesíthetné a harmadik személy javára szóló szerződésből eredő kifogásait a kedvezményezettel szemben, mivel a harmadik személy nem részes fele a szerződésnek. Így azonban az ígérő mint az elfogadó szerződéses partnere a kedvezményezettel szemben mindazokat a kifogásait érvényesítheti, melyek az elfogadóval szemben fennállnak. Az ígérő a kedvezményezettel szemben érvényesítheti a szerződés érvénytelensége iránti igényét a szerződés érvényességi feltételeinek megsértése miatt. Ez azt jelenti, hogy érvényesítheti a harmadik személy javára szóló szerződés semmissége és megtámadhatósága iránti igényét.
Ezen kívül a harmadik személy javára szóló szerződésből eredő kötelezettségek elfogadó általi nem megfelelő teljesítése, nem teljesítése vagy megszegése címén is érvényesítheti kifogásait a kedvezményezettel szemben. Természetesen mindezen kifogásokat az elfogadóval szemben is érvényesítheti, aki a harmadik személy
- 13/14 -
javára szóló szerződésben részes fél. Ez fordítva is igaz. Az elfogadó is támaszthat kifogásokat az ígérővel szemben a harmadik személy javára szóló szerződéssel kapcsolatban.
A szerződés legfontosabb következménye, hogy a kedvezményezett saját, közvetlen jogot szerez az ígérővel szemben, még akkor is, ha nem szerződő fél. A szerződés megkötése és a kedvezményezettnek a jog elfogadására vonatkozó nyilatkozata közötti időszakban azonban az elfogadó és az ígérő közötti egyébként kétoldalú szerződés az elfogadó egyoldalú nyilatkozatának jellegét ölti, melyet ezen időszak alatt visszavonhat vagy módosíthat [lásd a Polgári Törvénykönyv 127. cikkének (1) bekezdését]. A kedvezményezett a jogot ráutaló magatartással is elfogadhatja, például akkor, ha az ígérő egy kötelezettséget még azelőtt teljesít, mielőtt a kedvezményezett azt kifejezetten elfogadta volna. Az ígérői kötelezettség teljesítésének elfogadásával a kedvezményezett hallgatólagosan elfogadja jogát. Miután a kedvezményezett elfogadta jogát, az elfogadó azt már nem vonhatja vissza vagy módosíthatja.
Ha az elfogadó meghatározza, hogy ez a jog az ő halála pillanatában fog hatályba lépni, és ezért az ígérő csak az elfogadó halála után szerez neki érvényt, akkor a Polgári Törvénykönyv 127. cikkének (2) bekezdésében foglalt különös szabály alkalmazandó. Ebben az esetben az elfogadó a kedvezményezett általi elfogadása után is visszavonhatja vagy módosíthatja a kedvezményezett jogát. A különös szabály indoka az elfogadó és az ígéretadó közötti megállapodás öröklési joghatásaiban rejlik, melyek a szlovén öröklési jog szerint érvénytelenek. Az öröklési törvény[12] 103. cikke szerint az az öröklési szerződés, melyben az örökhagyó hagyatékát vagy annak egy részét az öröklési szerződés másik szerződő felére vagy egy másik személyre hagyja, érvénytelen. Ezért a Ptk. fenntartotta az elfogadó egyoldalú rendelkezését a halála esetén a joggal való rendelkezés érvényességét illetően. Mindazonáltal a törvény lehetővé teszi a felek kifejezett ellenkező értelmű megállapodását is. Az elfogadó csak akkor tartja fenn ezt a rendelkezést, ha magából a szerződésből vagy a körülményekből nem következik más.
A harmadik személy jogainak tartalmáról és lejáratáról (a fedezeti jogviszony elemeként) teljes mértékben az elfogadó rendelkezik. A kedvezményezett csak elfogadhatja vagy elutasíthatja, de nem változtathatja meg azt (lásd a Polgári Törvénykönyv 129. cikkét).
Ahogy említettük, a harmadik személy javára szóló szerződés (fedezeti jogviszony) kivételt képez a kötelmi jogviszonyok relativitásának elve alól, mert a harmadik fél, aki nem szerződő fél, ettől függetlenül szerez jogot az ígérővel
- 14/15 -
szemben. A relativitás elve pedig teljes mértékben érvényes az engedményezési jogviszonyra. Az ígérő nem részese az engedményezési jogviszonynak, ezért az abban részt vevő két fél az engedményezési jogviszonyból eredő kifogásait nem érvényesítheti az ígérővel szemben. Ez azt jelenti, hogy az engedményezési jogviszonyhoz (szerződéshez) hű fél (az elfogadó vagy a kedvezményezett) nem érvényesíthet hatékonyan kifogást az ígérővel szemben (aki nem részese az engedményezési jogviszonynak) az engedményezési jogviszonyból eredő kötelezettség nem megfelelő teljesítése, nem teljesítése vagy megszegése miatt. Ha az ígérő helyt adna az engedményezési jogviszonyból eredő kötelezettség megszegése miatti kifogásnak, úgy az az ígérő fedezeti jogviszonyból eredő kötelezettségének megszegését jelentené.
Fontos hangsúlyozni, hogy a közjegyzői letéti szerződésben a közjegyző ígérői minőségben van, ami azt jelenti, hogy az engedményezési jogviszonyban (például adásvételi szerződés) résztvevő két fél a közjegyzővel szemben nem érvényesíthet az engedményezési jogviszonyból eredő kifogást. Például a vevő nem érvényesítheti a közjegyzővel szemben azon kifogását, hogy az adásvétel tárgya anyaghibás.
Az elfogadó és az ígérő előírhatja, hogy a kedvezményezett jogszerzése egy feltétel bekövetkeztéhez legyen kötve. E jogszerzés egy bizonytalan ténytől függ [vö. Ptk. 59. cikk (1) bekezdés]. A közjegyzői letéti szerződés esetében a felek kikötik, hogy a kedvezményezett jogszerzése egy halasztó feltételhez, jelesül a kedvezményezett engedményezési jogviszonyból eredő kötelezettségének teljesítéséhez kötődik, másrészt ahhoz a bontó feltételhez, amely akkor teljesül, ha a kedvezményezett nem teljesíti az engedményezési jogviszonyból eredő kötelezettségét egy bizonyos határidőn belül.
A közjegyzői letét mindhárom alanyának kölcsönös jogait pontosan meghatározza a lakások és az egylakásos épületek vásárlóinak védelméről szóló törvény (ZVKSES) 87. cikke, mely szerint a közjegyző a közjegyzői törvény (ZN) 87., illetve 88. cikke szerinti megőrzésre átvett iratok, pénz, illetve értékpapír (a megőrzés tárgya) átvételével kötelezi magát a letevővel (aki a közjegyzői letét tárgyát átadta neki megőrzésre) szemben arra, hogy a tárgyat megőrzi és átadja a jogosultnak (a letevő által kijelölt személynek), ha a letevő által a közjegyzői letétbe helyezés tárgyának átadásakor meghatározott feltétel(ek) teljesül(nek), vagy visszaadja a letevőnek, ha a feltétel(ek) a letevő által meghatározott határidőn belül nem teljesül(nek).
Ha a közjegyzői letéti szerződésben a letevő által meghatározott feltétel a megadott határidőn belül nem teljesül, úgy a közjegyző a letéti tárgyat visszaadja a letevőnek. Ez ugyanis a közjegyzői letéti szerződés bontó feltétele. Ha egy harmadik személy visszautasítja a javára alapított jogot, vagy ha a szerződő fél azt visszavonja, akkor a jog a szerződő felet illeti meg, kivéve, ha másként állapodtak
- 15/16 -
meg, vagy ha az ügylet természetéből más következik (Polgári Törvénykönyv 129. cikke). A Polgári Törvénykönyv 129. cikkének rendelkezései alapján a közjegyzői letétbe helyezés bontó feltételének teljesülésével azonos hatással bírnak az alábbiak is:
- a harmadik személy általi elfogadás megtagadása vagy
- a harmadik személy jogának letevő általi visszavonása.
E tekintetben a harmadik személy jogának letevő általi visszavonása csak akkor hatályos, ha azt a jog harmadik személy általi elfogadása előtt teszi meg, vagy ha az olyan joggal kapcsolatban kerül visszavonásra, amely csak a letevő halála után érvényesíthető (a visszavonás időpontjától függetlenül).
A kedvezményezett közvetlen jogát, amelyet általánosságban a Polgári Törvénykönyv 126. cikke határoz meg, a közjegyzői letétkezelésre vonatkozóan a ZVKSES 88. cikke külön szabályozza. A ZVKSES 88. cikkének (1) bekezdése szerint a megőrzés tárgyának közjegyzői letétbe helyezésével a jogosult saját közvetlen jogot szerez arra, hogy a közjegyzőtől a letéti tárgy átadását követelje, feltéve, hogy a letéti tárgy közjegyzői letétbe helyezésekor meghatározott feltétel(ek) teljesül(-nek) a letevő által a letéti tárgy közjegyzői letétbe helyezésekor meghatározott határidőn belül. Ugyanezen cikk (2) bekezdése szerint a letevő mindaddig visszavonhatja vagy módosíthatja a jogosult jogát, amíg a jogosult nem nyilatkozik a közjegyzőnek arról, hogy elfogadja-e a jogot. Ettől eltérően, a Polgári Törvénykönyv 127. cikkének (2) bekezdésében foglalt különös szabály szerint a letéteményes visszavonhatja a harmadik személy jogát, ha a közjegyzői letéti megállapodásban megállapodtak abban, hogy a közjegyző a letétbe helyezett tárgyat csak a letéteményes halála után adja át a jogosultnak.
A szlovén szabályozás nem tartalmaz külön rendelkezéseket arra vonatkozóan, hogy milyen előfeltételeknek kell teljesülniük ahhoz, hogy egy adott tárgyat érvényesen át lehessen venni közjegyzői letétbe. A Közjegyzői Törvény általános rendelkezései szerint a közjegyzői tevékenység általános előfeltételeinek kell teljesülniük ahhoz, hogy egy tárgyat közjegyzői őrzésbe lehessen venni. Ezen előfeltételek tartalmát a Közjegyzői Törvény 22. és 23. cikkében foglalt tilalmak határozzák meg.
- 16/17 -
Az első vélelem akkor teljesül, ha a közjegyző nem áll az ügyféllel vérségi vagy egyéb alanyi kapcsolatban. A közjegyző nem készíthet olyan okiratot, amely közvetlenül jogokat vagy kötelezettségeket keletkeztet saját maga, házastársa vagy olyan személy számára, akivel élettársi kapcsolatban él, olyan személyek számára, akikkel egyenes ági rokonságban áll valamilyen fokon, vagy oldalági vagy vérségi rokonságban a második fokig, vagy olyan személyek számára, akiknek ő az örökbefogadója, örökbefogadottja, nevelőszülője vagy gyámja, vagy olyan ügyekben, amelyekben valamely fél törvényes képviselője vagy ügyvédje, ellenkező esetben a közjegyzői okiratnak nincs közokirati joghatása (lásd 22. sz. Közjegyzői Törvény 22. cikke).
A második vélelem akkor teljesül, ha a közjegyzői okirat alapjául szolgáló ügylet és a közjegyzői letéti megállapodás elfogadható. Az ügylet megengedhetetlen, ha a szerződéses kötelezettséget vagy a teljesítést jogszabály tiltja. E tilalmak megszegése a szerződés semmisségét eredményezi. A Polgári Törvénykönyv 86. cikkének általános szabálya szerint az Alkotmányba, a kötelező szabályokba vagy az erkölcsi elvekbe ütköző szerződés semmis, ha a megsértett szabály célja nem utal más szankcióra, vagy ha a törvény az adott esetben nem ír elő mást. A Polgári Törvénykönyv a semmisségi okokra vonatkozóan is konkrét szabályokat állapít meg. A Polgári Törvénykönyv 35. cikke szerint a szerződés semmis, ha a kötelezettség tárgya (vagy a szerződéses kötelezettség vagy a teljesítés tárgya) lehetetlen, megengedhetetlen, nem meghatározott vagy meghatározhatatlan. A kötelezettség tárgya megengedhetetlen, ha ellentétes az Alkotmánnyal, a kötelező szabályokkal vagy az erkölcsi elvekkel. A Ptk. 39. cikkének (4) bekezdése szerint a szerződés semmis, ha nincs alapja (okszerű vagy üzleti alap), vagy ha az alap megengedhetetlen (ha ellentétes az Alkotmánnyal, a kötelező szabályokkal vagy az erkölcsi elvekkel). A Ptk. 60. cikke szerint a szerződés semmis, ha olyan feltételt vagy feltételes módot tartalmaz, amely ellentétes az Alkotmánnyal, a kötelező szabályokkal vagy az erkölcsi elvekkel. Továbbá a Polgári Törvénykönyv 55. cikke, illetve a Közjegyzői Törvény 48. cikke alapján semmis a szerződés, ha azt nem az előírt írásbeli formában (Polgári Törvénykönyv 52. cikke) vagy nem az előírt közjegyzői okirat formájában (Közjegyzői Törvény 47. cikke) kötötték.
A tiltott ügyletek tilalmán túlmenően a Közjegyzői Törvény 23. cikke a közjegyzőket arra is kötelezi, hogy ne kössenek színlelt ügyleteket, valamint ne kössenek olyan ügyleteket, amelyekben a felek a jogi kötelezettségek elkerülését vagy harmadik személy jogtalan hátrányát célozzák.
A fiktív szerződésnek nincs joghatása. A felek a szerződés tárgyát képező kötelezettségek vállalására és jogok megszerzésére irányuló komoly szándék nélkül kötik. A színlelt szerződés helyzete hasonló a kölcsönös tévedéshez, azzal a különbséggel, hogy a kölcsönös tévedés esetén a felek tévedésből a szerződésben foglaltaktól eltérő tartalmú akaratot fejeztek ki, míg a színlelt szerződés esetén
- 17/18 -
ezt szándékosan tették. A felek a színlelt szerződést azzal a szándékkal kötik meg, hogy harmadik személyek elől elrejtsék az általuk vállalt kölcsönös jogok és kötelezettségek valódi tartalmát.[13]
A közjegyző nem nyújthat szolgáltatást olyan ügyletekben, amelyekről azt gyanítja, hogy a felek csak színlelve, vagy jogi kötelezettségek elkerülése, illetve harmadik személy jogellenes sérelme céljából kötötték (lásd a Közjegyzői Törvény 23. cikkét). Általában a felek vagy jogi kötelezettségek elkerülése vagy harmadik személy sérelme céljából kötnek színlelt ügyletet. Például a felek szerződésben rögzítenek egy fiktív (alacsonyabb) vételárat annak érdekében, hogy elkerüljék a magasabb ingatlanforgalmi adó megfizetését. Vagy az átruházó egy színlelt szerződés alapján átruházza a tulajdonjogot egy harmadik félre a hitelezők kárára. A készpénzhitel hosszabb ideig történő megtartásában való megállapodással a felek esetleg el akarják kerülni azokat a hitelezőket, akik már rendelkeznek végrehajtási jogcímekkel[14].
A közjegyző nem ismerheti az összes olyan körülményt, amely a szerződés tartalmának meghatározásához lényeges. Továbbá, tekintettel a szerződés megkötésében betöltött objektív, független helyzetére, nem avatkozhat bele a kölcsönös teljesítések értékének meghatározásába. A gazdasági és ténybeli elemeken kívül az érték szerződéses meghatározását a felek szubjektív körülményei is befolyásolják. Mivel a közjegyző nem rendelkezik átfogó képpel a fél vagyonának mértékéről és értékéről, nem tudja megbízhatóan megítélni a félnek a kötelezettségei visszafizetésére való képességét. Ezenfelül a hitelezők kárára kötött szerződések semmisek [lásd a Polgári Törvénykönyv 255-260. és a pénzügyi gazdálkodásról, a fizetésképtelenségi eljárásról és a kényszertörlésről szóló törvény (ZFPPIPP) 269-278. cikkét]. A semmisség a szerződő felek egyikének érdekeit védi. Ez utóbbinak magának kell bizonyos határidőn belül érvényesítenie az érvénytelenség szankcióját. A Közjegyzői Törvény 23. cikke szerinti közjegyzői cselekményekre vonatkozó tilalom nem azért jött létre, hogy megakadályozza a megtámadható ügyletek megkötését, és a közjegyző nem tagadhatja meg a közjegyzői szolgáltatás nyújtását pusztán a megtámadható ügylet elméleti lehetősége miatt. Az a közjegyző, aki például a szerződés megkötésekor figyelmezteti a feleket a Ptk. 118. cikke szerinti túlzott hátrány megdönthető okának fennállásából eredő kockázatokra, így átlépi az objektív tanácsadói határt. Bár a fiktív (színlelt) ügylet gyanúja elegendő a közjegyzői szolgáltatás megtagadásához, a szerződés valódi tartalmának elhallgatása megnehezíti a képviselt jogviszony színlelt jellegének megállapítását. A közjegyző a túlzott beavatkozással (a közjegyzői szolgáltatás megtagadásával) megsértheti objektív szerepét. A Közjegyzői Törvény 42. cikke
- 18/19 -
szerinti felvilágosítási kötelezettsége keretében azonban figyelmeztetnie kell a feleket az ügyletkötés vagy a szándéknyilatkozat megtételének kockázataira, el kell őket tanácsolnia a nem egyértelmű, érthetetlen vagy kétértelmű nyilatkozatok megtételétől, és kifejezetten figyelmeztetnie kell őket az ilyen nyilatkozatok lehetséges jogkövetkezményeire. Ha a felek továbbra is kitartanak nyilatkozatuk mellett, a közjegyzőnek be kell jegyeznie azokat a közjegyzői okiratba, feltüntetve a feleknek az ezekre vonatkozóan adott figyelmeztetéseket is.
Az okiratok közjegyzői letétbe helyezésére és a készpénz vagy értékpapírok közjegyzői letétbe helyezésére vonatkozó szabályok közötti alapvető különbséget már említettük. A Közjegyzői Törvény 87. cikke alapján az iratok őrzésére vonatkozóan első ránézésre nincsenek külön jogszabályi követelmények, és a közjegyző köteles bármilyen típusú iratot őrizetbe venni. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni a Közjegyzői Törvény 87. cikkének (2) bekezdésébe foglalt fontos részletet, amely szerint az irat megőrzésre történő átvételéről szóló közjegyzői okiratnak tartalmaznia kell azt is, hogy az iratot milyen célból helyezték letétbe, és kinek kell átadni. Ha az okirat közjegyzőnél történő letétbe helyezésének célját is kötelezően közjegyzői jegyzőkönyvbe kell foglalni, akkor arra lehet következtetni, hogy nem megengedett az okirat közjegyzői letétbe helyezése konkrét cél nélkül, például kizárólag megőrzés céljából. Egy a fél és a közjegyző mint jogi szakember és közhiteles személy között kizárólag megőrzés céljából (lásd a Ptk. 729. cikkét) létrejött, az okirat megőrzésére vonatkozó megállapodás nem elfogadható és nem lenne észszerű. Hasonlóképpen nem lenne elfogadható egy olyan alvállalkozói szerződés, amelyben a közjegyző vállalja (közjegyzői tevékenysége során és nem a szabadidejében), hogy lenyírja az ügyfél előkertjét. Egy ilyen, a közjegyző szabadidejében, díjazás ellenében történő megállapodás szintén összeegyeztethetetlen lenne a közjegyzői hivatás gyakorlásával (lásd a Közjegyzői Törvény 9. cikkét).
Az iratoknak, pénznek vagy értékpapíroknak (a továbbiakban: letétbe helyezés tárgya) a Közjegyzői Törvény 87., illetve 88. cikke szerinti letétbe helyezése alapján a közjegyző vállalja annak a személynek, aki a közjegyzői letéti őrzés tárgyát megőrzésre átadta (a továbbiakban: letéteményes), hogy a közjegyzői letéti őrzés tárgyát megőrzi és átadja a letéteményes által kijelölt személynek (a továbbiakban: kedvezményezett), feltéve, hogy a letéteményes által a közjegyzői letéti őrzés tárgyának átadásakor meghatározott feltétel(ek) teljesülnek, vagy ha a fel-tétel(ek) nem teljesülnek a meghatározott határidőn belül, azt a letéteményesnek visszaadja.
- 19/20 -
A közjegyzői letétkezelés elfogadhatósága ellenőrzésének alapja a ZVKSES 87. cikkének (2) bekezdésébe foglalt rendelkezés, amely előírja a ZVKSES anyagi jogi szabályainak alkalmazását a közjegyzői letétkezelésre, amelyet a szerződő félnek a másik szerződő fél nem teljesítésének kockázatával szembeni védelme érdekében végeznek. A törvény nem rendelkezik arról, hogy kizárólag a közjegyzői letétbe helyezés lenne elfogadható a felek ellenteljesítés kockázatával szembeni védelme érdekében. Ebből az általános szabályból azonban levezethető egy fontos speciális szabály, miszerint a közjegyzői letétbe helyezés, amelyet valamely szerződő félnek a másik szerződő fél nemteljesítésének kockázatával szembeni védelme érdekében végeznek, és amely egyúttal megfelel a Közjegyzői Törvény 22. és 23. cikke szerinti közjegyzői letétbe helyezés általános vélelmének, elfogadható.
Felmerül viszont a kérdés, hogy a szerződő félnek a másik szerződő fél nemteljesítésének kockázatával szembeni védelmén kívül van-e más megengedett célja a közjegyzői letétkezelésnek.
Nem megengedett az őrzés, ha a felek kizárólag őrzési céllal kívánják azt megvalósítani, hogy az őrzés tárgyát egy bizonyos idő elteltével visszaköveteljék. Ez tárolási szerződésnek minősülne (lásd a Polgári Törvénykönyv 729. cikkét). A tárolási szerződés felekkel történő megkötése a Közjegyzői Törvény 2. cikke alapján nem tartozik a közjegyző hatáskörébe. Erről az értékpapír-kezelési szerződés tekintetében kifejezetten a pénzügyi eszközök piacáról szóló törvény (ZTFI-1) rendelkezik [lásd a ZTFI-1 296. cikkének (10) bekezdését]. A közjegyző nem tarthatja az ügyfél értékpapírjait bizalmi számlán, ha annak a szerződésnek a tárgya vagy alapja, amelynek alapján a könyvelt értékpapírokat bizalmi számlán kell tartani, kizárólag az említett könyvelt értékpapírok bizalmi számlán való tartása. A könyvelési értékpapírok fiduciárius számlán történő közjegyzői letétbe helyezése az ZTFI-1 szerint csak akkor megengedett, ha annak célja adásvételi szerződés teljesítése, vagy egyéb, több könyvelési értékpapír-tulajdonos számára közös jogügylet vagy eljárás végrehajtása. A közjegyzői letéti szerződésben a felek (letéteményes, kedvezményezett és közjegyző) teljesítésének alapja (oka) és tárgya nem feltétlenül azonos a letéti szerződés alapjával és teljesítésének tárgyával. Az olyan közjegyzői értékpapír letétbe helyezés, amelynek célja és alapja azonos lenne a letéti vagy értékpapír letéti szerződésével, megengedhetetlen. Ugyanez vonatkozik az egyéb letéti tárgyak közjegyzői letétbe helyezésére is.
A készpénz és értékpapírok közjegyzői letétbe helyezése már a törvény szerint is a közjegyző mérlegelési jogkörébe tartozik [lásd a Közjegyzői Törvény 88. cikk (1) bekezdését]. A fenti szabály szerint a közjegyző csak akkor köteles készpénzt,
- 20/21 -
váltót, csekket és egyéb értékpapírokat elfogadni, ha azokat a közjegyzői okirat kiállításakor azzal a szándékkal adják át neki, hogy azokat egy meghatározott személy vagy hatóság részére átadja. Ezt a rendelkezést a készpénzegyenlegek megőrzésének fontosságára és kockázatára tekintettel egyértelműbben kellene megfogalmazni. Helyes értelmezés szerint a közjegyző csak akkor köteles pénzt vagy értékpapírt átvenni megőrzésre, ha a megőrzés feltételeit a közjegyzői okiratban rögzítik. A szabály lényege, hogy a közjegyző törvényes tanácsadói funkciójánál fogva részt vesz a megőrzés feltételeinek meghatározásában. Ellenkező esetben az ilyen fontos vagyontárgyak közjegyzői letétbe helyezése - a letét tárgyának kiadására vonatkozó laikus feltételekkel - túl nagy kockázatot jelentene a résztvevők számára. Ilyen esetben a közjegyző megtagadhatja a pénz vagy értékpapír letétbe helyezését. Ezért a törvény az okiratok közjegyzői letétkezelésre történő elfogadásának előfeltételein túlmenően egy további kötelező előfeltételről is rendelkezik, amely a pénz és az értékpapírok közjegyző általi letétkezelésre történő elfogadása. A közjegyzői elfogadásnak elsősorban a közjegyzői letétbe helyezésnek a letéteményes által meghatározott céljára kell vonatkoznia, de a letétbe helyező megbízásának minden más elemére is. A közjegyző az elfogadásról közjegyzői letéti őrzésről szóló közjegyzői okirat kiállításával nyilatkozik. Ez lehet vagy annak az ügyletnek a közjegyzői okirata, amelyből a közjegyzői letétbe helyezéssel biztosítandó kötelezettségek származnak, vagy a letéteményesnek a letétbe helyezés feltételeit meghatározó nyilatkozatának közjegyzői okirata.
A ZVKSES nem tesz különbséget az okiratok és egyéb letéti tárgyak őrzése között, és nem szabályozza a közjegyző mérlegelési jogkörét a pénz és értékpapírok elfogadására vonatkozóan. Az elfogadást valamennyi letéti tárgy esetében azonos módon szabályozza a ZVKSES 88. cikkének (1) bekezdése, amely előírja, hogy a közjegyző azáltal, hogy a Közjegyzői Törvény 87. vagy 88. cikke alapján letétbe helyezett tárgyat elfogadja, kötelezettséget vállal a letéteményessel szemben arra, hogy a tárgyat megőrzi, és a letéteményes által a letétbe helyezéskor meghatározott feltételek teljesülése esetén átadja a kedvezményezettnek, vagy ha a feltételek a meghatározott határidőig nem teljesülnek, visszaadja a letéteményesnek.
A Közjegyzői Törvény korlátozza a pénz és értékpapírok közjegyzői letétbe helyezését is, amelynek kötelező célja a letétbe helyezés tárgyának meghatározott személy vagy hatóság részére történő átadása. A Közjegyzői Törvény 88. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a közjegyző csak akkor köteles készpénzt, váltót, csekket és egyéb értékpapírokat elfogadni, ha azokat a közjegyzői okirat elkészítésekor azzal a szándékkal adják át neki, hogy azokat egy személynek vagy hatóságnak átadja. A közjegyzői átvételi okiratnak (vagy azon alapügylet közjegyzői okiratának, amelyre vonatkozóan közjegyzői letétbe helyezésről állapodtak meg) tartalmaznia kell a letéteményes nyilatkozatát arra vonatkozóan,
- 21/22 -
hogy az átvett tételekkel hogyan kell bánni. A közjegyzői okirat kötelező eleme a letéteményes nyilatkozata a megőrzés céljáról.
A kedvezményezett "adott személyként vagy hatóságként" történő meghatározásának nincs konkrét tartalmi jelentése, mivel a kijelölt személy bármilyen jogi vagy természetes személyt jelenthet. Az "állami szerv" megnevezés azonban az államigazgatáson belüli olyan szervezeteket jelent, amelyek nem rendelkeznek a jogi személy jellemzőivel, mint például a minisztérium vagy a minisztériumhoz tartozó szervek. Például egy minisztériumhoz tartozó szerv a felügyelőség, amely a Közjegyzői Törvény 88. cikkének (1) bekezdése szerint kedvezményezettje lehet a pénz vagy értékpapír közjegyzői letétből történő átvételének, annak ellenére, hogy nem rendelkezik a jogi személy jellemzőivel.
Nem megengedett a tárolás, ha a felek kizárólag tárolási céllal kívánnak tárolni, hogy a tárolás tárgyát egy bizonyos idő elteltével visszaköveteljék. Ez tárolási szerződésnek minősülne (lásd a Polgári Törvénykönyv 729. cikkét). A tárolási szerződés megkötése a felekkel a Közjegyzői Törvény 2. cikke alapján nem tartozik a közjegyző hatáskörébe. Erről kifejezetten rendelkezik a pénzügyi eszközök piacáról szóló törvény[15] [lásd a ZTFI-1[16] 296. cikkének (10) bekezdését] az értékpapír-kezelési szerződés tekintetében. A közjegyző nem tarthatja az ügyfél értékpapírjait bizalmi számlán, ha annak a szerződésnek a tárgya vagy alapja, amelynek alapján a könyvelt értékpapírokat bizalmi számlán kell tartani, kizárólag az említett értékpapírok bizalmi számlán való tartása. A könyvelési értékpapírok fiduciárius számlán történő közjegyzői letétbe helyezése a ZTFI-1 szerint csak akkor megengedett, ha annak célja adásvételi szerződés teljesítése vagy egyéb, több könyvelési értékpapír-tulajdonos számára közös jogügylet vagy eljárás végrehajtása. A közjegyzői letéti szerződésben a felek (letéteményes, kedvezményezett és közjegyző) teljesítésének alapja (oka) és tárgya nem feltétlenül azonos a letéti szerződés alapjával és teljesítésének tárgyával. Az olyan közjegyzői értékpapír letétbe helyezés, amelynek célja és alapja azonos lenne a tárolási szerződésével vagy értékpapír letéti szerződésével, megengedhetetlen.
Érdekes, hogy a ZTFI-1 tizenkét hónapra korlátozza az értékpapírok bizalmi számlán való tartásának időtartamát, és ezen időszak meghosszabbításához az Értékpapír-piaci Ügynökség hozzájárulása szükséges. A meghosszabbítás feltétele akkor teljesül, ha a közjegyző (vagy a fiduciárius számla egyéb tulajdonosa) bizonyítja annak valószínűségét, hogy a hosszabb tartás a vételi vagy eladási ügyletek végrehajtásához vagy az ügyvezetéshez szükséges feltételek teljesítéséhez vagy a bírósági eljárás várhatóan hosszabb időtartama miatt szükséges. E tekintetben érdekes összehasonlítani a Földhivatali Törvény (ZZK-1) 71. cikke
- 22/23 -
szerinti megbízási záradékolás azonos (egyéves, illetve tizenkét hónapos) törvényi érvényességi idejével. Ez szintén korlátozza a megjelölt végzés rendelkezési joga közjegyzői letétbe helyezésének időtartamát. A szlovén jog nem korlátozza a pénz közjegyzői őrzésének időtartamát. Az összehasonlító jogban sincs ilyen korlátozás. A pénz hosszú ideig tartó közjegyzői letétbe helyezése azonban bizonyos esetekben hasznos lehet az adósok számára a végrehajtási jogcímekkel rendelkező hitelezők elkerülése érdekében.[17] Ezért a pénz letéti őrzésével kapcsolatban is megfontolandó a törvényi időbeli korlátozás, a ZTFI-1 (értékpapírok fiduciárius számlái) és a ZZK-1 (a végzés rendelkezési jogának közjegyzői letéti őrzése) mintájára.
A közjegyzői letéti szerződés a megbízási szerződés egyik fajtája. A közjegyző és az ügyfél közötti megbízási jogviszonyra a Közjegyzői Törvény általános és különös rendelkezései, a Közjegyzői Törvény 87-92. cikkének technikai szabályai, valamint a Közjegyzői Törvény 87-90. cikkének anyagi jogi szabályai vonatkoznak. A megbízási szerződés jogi természetéből adódóan azt sugallják, hogy a közjegyzői letéti szerződésnek meg kellene szűnnie, ha a megbízó (letéteményes) ellen fizetésképtelenségi eljárást indítanak (lásd a Polgári Törvénykönyv 785. cikkét és a Ptk. 246. cikkének első bekezdését). Ez az értelmezés azonban téves lenne. A közjegyzői letéti szerződés egy harmadik fél javára kötött szerződés, amely fedezeti viszony az alapügylethez képest, amely egy engedményezési jogviszony (például adásvételi szerződés vagy munkaszerződés). Ezért a közjegyzői letéti szerződés osztozik a fő (engedmény)ügylet sorsában. Mindkét jogügyletre (engedményezési és fedezeti jogviszony) ugyanazoknak a szabályoknak kell vonatkozniuk az egyik szerződő fél csődje esetén. Amennyiben az alapügylet olyan kétoldalú szerződés, amelyben a szerződő felek mindegyike kötelezettként köteles teljesíteni, ugyanakkor hitelezőként jogosult a másik féltől az ellenszolgáltatás teljesítését követelni, akkor a felek (letéteményes és kedvezményezett) a letéti jogviszony feltételeinek teljesülése előtti időpontban úgy tekinthetők, hogy az alapügyletből eredő kötelezettségeiket nem teljesítették maradéktalanul. Ezért abban az esetben, ha a letéteményes ellen a letét feltételeinek teljesülése előtti időpontban fizetésképtelenségi eljárást indítanak, mindkét ügylet a kölcsönösen nem teljesített kétoldalú szerződések jellegét ölti. A kedvezményezettnek a letéti őrzés tárgyára való igényjogosultsága egy olyan feltételtől függ, amely akkor
- 23/24 -
teljesül, amikor a kedvezményezett teljesítette a kötelezettségét. A letéteményes alapszerződés szerinti kötelezettségének teljesítése a letéteményes kötelezettségének teljesítésével teljesítettnek tekintendő. A szerződés a halasztó feltétel teljesülése esetén a szerződés megkötésének időpontjától hatályos [lásd a Polgári Törvénykönyv 59. cikkének (2) bekezdését].
Például, ha a közjegyzői letét tárgya az eladó által a vevő (a közjegyzői letét kedvezményezettje) javára kiállított ingatlan-bejegyzési engedély, akkor a letétbe helyezés feltételének teljesítésével (a vételár megfizetése) a telekkönyvi bejegyzési engedély átadása a vevő javára hatályosnak tekintendő (a tulajdonjog az eladóval szemben a vevőre szállt) már az engedélynek a vagyonkezelőhöz megőrzés céljából történő átadásakor, ami különösen fontos abban az esetben, ha az eladó ellen fizetésképtelenségi eljárás indul, miután az engedélyt a közjegyzőhöz megőrzés céljából átadták, de még a vételár megfizetése előtt.[18]
A letétbe helyezés feltételeinek teljesüléséig azonban a közjegyzői letétbe helyezés alapjául szolgáló szerződés egyik fél csődje esetén a felek közötti jogviszonyra a csődeljárásról és a csődeljárás költségtérítéséről szóló törvény (ZFPPIPP) 265-268. cikke szerinti, a kölcsönösen nem teljesített kétoldalú szerződésekre vonatkozó különleges szabályok vonatkoznak. A csődkötelezettnek a kölcsönösen nem teljesített kétoldalú szerződés alapján a hitelezővel szemben fennálló kötelezettségét a szerződésnek és a csődeljárás költségtérítéséről szóló törvény (ZFPPIPP) szabályainak megfelelően kell teljesítenie, kivéve, ha a csődkötelezett a csődeljárás költségtérítéséről szóló törvény (ZFPPIPP) 265-268. cikke szerinti elállási jogával élt. Ez azt jelenti, hogy a hitelező a kölcsönösen nem teljesített kétoldalú szerződés alapján a csődeljárásban nem jelenti be követelését a csődkötelezettel szemben [a ZFPPIPP 265. cikkének (3) bekezdése], ezt a követelést úgy kell kezelni, mintha a csődeljárás megindulása után keletkezett volna (lásd a ZFPPIPP csődköltségekről szóló 354. cikkét).
Az ZFPPIPP 24. cikkének (2) bekezdése szerint a kölcsönösen nem teljesített kétoldalú szerződés olyan szerződés,
1. amelyet a fizetésképtelenségi eljárás megindítása előtt kötöttek meg, és
2. a fizetésképtelenségi eljárás megindításáig
- sem a fizetésképtelen adós, sem a szerződő fél nem teljesítette az e megállapodás szerinti teljesítési kötelezettségét, vagy
- egyikük sem teljesítette maradéktalanul ezeket a kötelezettségeket.
- 24/25 -
Az ZFPPIPP 266-268. cikkei három konkrét anyagi jogi következményt szabályoznak a fizetésképtelenségi eljárás megindításának a kölcsönösen nem teljesített kétoldalú szerződések esetében. [19]
Az első anyagi jogi sajátosság annak az esetnek a különös szabályozása, amikor valamelyik szerződő fél csődje miatt bizonytalanná válik kötelezettsége teljesítése (lásd a Ptk. 102. cikkének általános szabályát). A ZFPPIPP 266. cikkének (1) bekezdésébe foglalt különös szabály szerint a másik szerződő fél, aki a kölcsönösen nem teljesített kétoldalú szerződés első teljesítője, a fizetésképtelenségi eljárás megindításával jogot szerez a teljesítés megtagadására mindaddig, amíg a fizetésképtelen adós nem teljesít, vagy megfelelő biztosítékot nem nyújt számára.
A másik anyagi jogi sajátosság a rögzített szerződések késedelmes teljesítése következményeinek szabályozása, amely eltér a Ptk. 104. cikkének általános szabályától. Ha a fizetésképtelen adósnak a kölcsönösen nem teljesített kétoldalú szerződésből eredő kötelezettsége teljesítésére vonatkozó, a szerződés lényeges elemeként meghatározott határidő a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően lejár, és a fizetésképtelen adós nem teljesíti kötelezettségét e határidőn belül, a szerződés megszűnik, és a másik szerződő félnek nincs joga a teljesítéshez ragaszkodni [lásd a ZFPPIPP 266. cikkének (2) bekezdését]. A fizetésképtelen adóssal szerződő fél tehát elveszíti a teljesítéshez való ragaszkodás jogát és így a szerződés hatályban tartását.
A kötelmi jog egyik alapelve, hogy a kötelemben részes felek kötelesek teljesíteni a kötelmet, és felelősek annak teljesítéséért (pacta sunt servanda). A Polgári Törvénykönyv 9. cikkének (2) bekezdése szerint a kötelem csak a felek egyhangú akaratával vagy a törvény erejénél fogva szűnik meg. A törvény (a ZFPPIPP) kivételről rendelkezik ez alól az elv alól, ami a kölcsönösen nem teljesített kétoldalú szerződés harmadik anyagi jogi jellemzője. A fizetésképtelenségi eljárás megindításával a fizetésképtelenségi adós jogot szerez a kölcsönösen nem teljesített kétoldalú szerződés felmondására (lásd a ZFPPIPP 267. cikkét). A fizetésképtelenségi adós akkor élhet ezzel a felmondási joggal, ha ehhez a bíróság hozzájárulását megszerzi. A három hónapos határidő, amelyen belül az elállási jog gyakorolható, a következő napok közül a későbbi naptól kezdődik:
1. a fizetésképtelenségi eljárást megindító végzés jogerőre emelkedésének napjától, vagy
2. attól a naptól kezdve, amikor a vagyonfelügyelő értesítést kap a hitelezőtől a fizetésképtelen adóssal szembeni, kölcsönösen nem teljesített kétoldalú szerződésen alapuló követeléséről, amelyet a hitelezőnek a fizetésképtelenségi eljárást megindító hirdetmény közzétételétől számított három hónapon belül kell bejelentenie a vagyonfelügyelőnek.
- 25/26 -
Az elállási jog gyakorlására vonatkozó nyilatkozat akkor lép hatályba, amikor a bíróságnak az elállási jog gyakorlásához való hozzájárulásáról szóló végzés jogerőre emelkedik. A bíróság hozzájárulását az engedményezési jog gyakorlásához akkor adja meg, ha az engedményezési jog gyakorlása kedvezőbb feltételeket eredményez a hitelezők kifizetése tekintetében. Az engedményezési jognak ez a célja.
A fizetésképtelenségi eljárás célja a fizetésképtelen adós vagyonának pénzügyi realizálása és annak biztosítása, hogy a hitelezők követeléseit a lehető legnagyobb mértékben kifizessék az így keletkező pénz-(felosztási) tömegből. Általános szabályként az engedményezési jog gyakorlása összhangban van ezzel a céllal, ha a másik szerződő fél teljesítésének tárgya nem pénzbeli juttatás vagy szolgáltatás. Valójában a fizetésképtelen adós minden tevékenységének a csődvagyon realizálására kell irányulnia. A szerződés teljesítése azonban a jelen esetben éppen ellenkező hatást váltana ki, mivel a másik szerződő fél nem pénzbeli teljesítése a csődvagyonból történő készpénzfizetést igényelne, majd a nem pénzbeli teljesítés tárgyát ismét értékesíteni kellene a csődvagyon realizálása érdekében.[20]
Annak a félnek a csődje esetén, aki az alapvető szerződéses kötelezettsége teljesítésének tárgyát közjegyzői letétbe helyezte, és a kedvezményezettnek történő átadás feltételéül szabta egy társszerződő kötelezettsége teljesítését, a kedvezményezett szerződéses kötelezettsége teljesítésének tárgya a közjegyzői letétbe helyezés alapján releváns. Ha a csődbiztos teljesítésének tárgya olyan nem pénzbeli kötelezettség, amelyet a csődbiztos képes teljesíteni, és az ellenkövetelés tárgya vagyoni előny, a szerződés teljesítése összhangban van a fizetésképtelenségi eljárás céljával, mivel a szerződés teljesítése felgyorsítja a csődvagyon realizálását. Csődeljárás esetében ez a szokásos helyzet az adásvételi szerződés megkötése után és a letéti feltételek teljesülése előtt indított fizetésképtelenségi eljárásokban. Fordított a helyzet, amikor az adósnak a szerződéstől való elállása összhangban van a csődeljárás céljával, amikor a vevő az adásvételi szerződés megkötését követően kerül csődbe. Ebben az esetben, ha az adásvételi szerződés hatályban maradna, a vevő megszerezné az adásvétel tárgyának tulajdonjogát, amelyet aztán a fizetésképtelenségi eljárás során értékesíteni (realizálni) kellene.
A kölcsönösen nem teljesített kétoldalú szerződéstől való elállás jogkövetkezményeit a ZFPPIPP 268. cikke szabályozza. ■
JEGYZETEK
[1] A Szlovén Közjegyzői Kamara elnöke, ljubljanai közjegyző, http://bojan.podgorsek@notar-podgorsek.si info.nzs@siol.net
[2] Fordította: Harmat Császár Jolanda.
[3] A Szlovén Köztársaság Hivatalos Lapja, 97/07. szám egységes szerkezetbe foglalt szöveg, 64/16. számú Alkotmánybírósági Határozat és 20/18. szám - OROZ631.
[4] Közjegyzői Törvény, Szlovén Köztársaság Hivatalos Közlönye, 2/07. sz. - egységes szerkezetbe foglalt szöveg, 33/07 - ZSReg-B, 45/08, 91/13, 189/20 - ZFRO, 130/22, 49/23 - ZUS-1C és 102/23 - ZFPPIPP-H.
[5] ZVKSES, a Szlovén Köztársaság Hivatalos Közlönye, 18/04. szám.
[6] Közjegyzői Törvény, a Szlovén Köztársaság Hivatalos Közlönye, 72/06. szám - egységes szerkezetbe foglalt szöveg, 49/11 és 47/19.
[7] Szlovén Köztársaság Legfelsőbb Bírósága, III Ips 25/2017, 2018. 08. 23.
[8] Lásd a belső piacon történő elektronikus tranzakciókhoz kapcsolódó elektronikus azonosításról és bizalmi szolgáltatásokról, valamint az 1999/93/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. július 23-i 910/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 35. cikkének (3) bekezdését.
[9] ZPlaSSIED, Szlovén Köztársaság Hivatalos Közlönye, 7/18., 9/18. - módosításokkal és 102/20. sz.
[10] ZFPPIPP, Szlovén Köztársaság Hivatalos Közlönye, 176/21. szám - egységes szerkezetbe foglalt szöveg, 178/21. szám - módosításokkal, 196/21. szám, 157/22. számú AB rendelet, 35/23. számú AB rendelet -57/23. számú AB rendelet és 102/23. számú AB rendelet.
[11] Plavšak, N., 2009. V: Plavšak, N. (ur). Obligacijsko pravo, splošni del. Ljubljana: GV Založba. 457. oldal
[12] ZD, SzSzK Hivatalos Közlönye, 15/76. sz., 23/78. sz., SzK Hivatalos Közlönye, 13/94. sz. - Közjegyzői Törvény, 40/94 - AB határozat, 117/00 - AB határozat, 67/01, 83/01 - OZ, 73/04 - ZN-C, 31/13 - AB határozat és 63/16. sz.
[13] Plavšak, N., 2020. V: Plavšak, N. (szerk). Obligacije, splošni del. Komentar splošnega dela obligacijskega zakonika. Ljubljana: Tax-Fin-Lex, Abc Nepremičnine. 255-257. oldal
[14] Lásd az 5. pontot.
[15] ZTFI-1, a Szlovén Köztársaság Hivatalos Közlönye, 77/18, 17/19 - javításokkal, 66/19 és 123/21. szám.
[16] A vagyonkezelői számlán tartott értékpapírok futamideje 12 hónapra korlátozódik, és csak az Értékpapír -piaci Ügynökség hozzájárulásával hosszabbítható meg.
[17] Lásd az 5. pontot.
[18] Plavšak, N., 2020. V: Plavšak, N. (szerk). Obligacije, posebni del. Komentar posebnega dela obligacijskega zakonika. Ljubljana: Tax-Fin-Lex, Abc Nepremičnine. 137. oldal
[19] Plavšak, N., 2008. Zakon o finančnem poslovanju, postopkih zaradi insolventnosti in prisilnem prenehanju. Ljubljana: GV Založba. 193-196. oldal
[20] Plavšak, N., 2008. Zakon o finančnem poslovanju, postopkih zaradi insolventnosti in prisilnem prenehanju. Ljubljana: GV Založba. 194. és 195. oldal.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző a Szlovén Közjegyzői Kamara elnöke, közjegyző, Ljubljana.
Visszaugrás
