Az iskolai erőszak, iskolai konfliktus mint jelenség különböző korszakokban, ha váltakozó intenzitással, de mindig jelen volt, és mindig eltérő módon vélekedett, vélekedik róla az aktuális személyes és társadalmi emlékezet, gondolkodás. 2020-ban több tényező is felhívta a figyelmet a jelenségre, egyrészt az oktatási rendszer alakulása, amely közel tíz éve vett új irányt, másrészt a pandémia időszaka. Ezzel egyidejűleg természetesen az oktatástól függetlenül is folytak társadalmi változások, folyamatok, amelyek részben a pandémiától függetlenül, részben annak hatására jelentkeztek, de közvetve hatottak az oktatás szereplőire. Az oktatás szereplői, a szülők, a tanárok, a gyermekek egyúttal munkavállalók, családtagok, lakók, állampolgárok, sportolók, fogyasztók, vállalkozók, különféle közösségek tagjai, és számtalan más társadalmi szerepet is betöltenek, amelyek közül az egyik az oktatásban betöltött szerepük. E szerepek is változásokon mentek keresztül a pandémiát megelőzően is, és annak hatására számos új változás is bekövetkezett.
Mindezek a hatások érintették az oktatás világát is, folyamatosan generálva új és új feszültségeket, vitákat, konfliktusokat s erre adott válaszokat a szereplők részéről. Ezen belül kiemelt érdeklődésre tartanak számot az iskolai konfliktusok, valamint az egyre újabb, összetettebb megnyilvánulási formákban megjelenő iskolai erőszak.
A nevelési-oktatási intézményekben tapasztalt részben látens, másrészt tapintható iskolai erőszakkal, iskolai konfliktusokkal érintett helyzeteire, eseteire már számos intézményt, módszert próbáltak megoldásként létrehozni, érvényre juttatni. Az egyik ilyen "központi" intézményi megoldásnak szánt gyógyír az iskolaőrség platformja lett. Bár kétségtelen, hogy a híradásokban szerepeltek olyan események, amelyek erős, a pedagógusok lehetőségeit meghaladó beavatkozást kívántak volna, a témával foglalkozó szakemberek és maguk a pedagógusok körében mégis jelentős vitákat váltott ki az új intézmény létrehozása. Az Országos Mediációs Egyesület (a továbbiakban: OME) vezetősége és a témával foglalkozó tagjai körében is intenzív párbeszéd indult az iskolaőrség létrehozásával kapcsolatban. Ennek eredményeként jutott az OME arra, hogy az iskolai erőszak kérdésében állásfoglalást fogalmazzon meg és közlemény formájában a nyilvánosság elé tárjon azzal a céllal, hogy a párbeszédet szorgalmazza.
Az OME közleményt adott ki, amely felkerült az egyesület honlapjára,[1] majd a 2020. július 2-án megtartott OME Kerekasztal megvitatta. A közlemény megengedőbb koncepcióban rögzíti, hogy "valamennyi" (iskolai, oktatási) problémára nem lehet kizárólagos megoldás az iskolaőrség mechanizmusa. Felhívja a figyelmet arra is, hogy a megoldandó iskolai helyzetekbe bevont eszközök, szakmák, szakemberek tekintetében fontos továbbra is, hogy kellően kialakított eljárások és együttműködés keretében felelősen kerüljön sor egy komplex konfliktuskezelő rendszer működtetésére.
A közlemény felhívja a figyelmet, hogy az iskolaőrség kapcsán - akár a szakterületeken belül, akár politikai fórumokon, akár hétköznapi kommersz helyzetekben van róla szó - nem vagy ritkán került szóba, hogy bármilyen átfogó jogi szabályozás is szülessen, mindig lesznek olyan emberi megnyilvánulások, amelyek a szabályozott tényállásokat nem merítik ki, ugyanakkor az egyén, a közösség életét megnehezíthetik. E helyzetek miatt lenne alapvető fontosságú, hogy a gyerekek mintákat láthassanak a felnőtt társadalomtól, hogy saját problémáikat maguk között is tudják kezelni, és ebben fontos szerepük van a speciális szakembereknek (közvetítők, vitarendezők stb.).
A közlemény rávilágít: konfliktuskezelő rendszerek (külső, pártatlan szakemberek közreműködésével) már most is szabályozott formában állnak rendelkezésre, melyek abban is segítenek, segítenének, hogy ne szaporodjon fölöslegesen a hatósági beavatkozások száma. A jogi szabályozás megengedi, szabályozza e beavatkozások módját, bár intézményesülésük, olyan formában, hogy az intézmények rendszerszerűen igénybe vehessék, várat magára.
A közlemény deklarálja, hogy az OME a témakörben érintett valamennyi szereplővel szívesen együttműködik (például iskolai fegyelmi eljárások). Várja az érintettek megkereséseit, függetlenül attól, hogy az adott intézményben működik-e iskolaőrség vagy sem, és ha működik, szorgalmazza az együttműködést. Javasolja, hogy az
- 21/22 -
iskoláknak külön forrást biztosítsanak például konfliktuskezeléssel kapcsolatos képzésekre, esetkezelésre, vagy az iskola ilyen (bármilyen kis összegű) forrást különítsen el költségvetéséből. Így a közlemény "toleránsabban" kezeli a hatósági beavatkozást képviselő új intézményt, egyúttal szemléletesen súlyozza az egyéb preventív és egyedi konfliktuskezeléseket.
A megelőző időszak számos ponton érintette az oktatási rendszert, áttételesen hatást gyakorolva az iskolai közösségek életére, azokra a normákra, amelyek működtetik ezeket a közösségeket, a tagjaik magatartását. Természetesen e helyütt nincs módunk kimerítő elemzésre e hatásokat illetően, itt inkább csak utalunk ezekre mint olyan elemekre, amelyek hathattak az iskolai közösségekre, az iskola polgáraira, így az egymás közti interakciók megítélésére, azok konfliktusként való érzékelésére.
Változott a pedagógusok helyzete, relatív jövedelmi viszonyai, leterheltsége, ahogy változott a tanulókkal szembeni elvárások összessége is, részben tartalmi kérdésekben (új NAT), részben az iskolai megfelelés stiláris kérdéseiben. Az iskolai szervezetekre fokozottan jellemzővé váltak a függelmi viszonyok, az alá-fölé rendeltség, ami hatással van a személyközi kapcsolatokra is, úgy a felnőtt-gyerek, mint a gyerek-gyerek viszonyokban. Mindez persze érvényesül a felnőttek körében is, a vezető-beosztott (igazgató, tanár), a fenntartó-intézmény vagy az intézmény (hatóság, hatáskör) és a szülő (kötelezett, szankciókkal fenyegetett) között is.
A függő helyzeteket erősítő ilyen hatásnak tekinthetjük a szabályozási változásokat is, mint amilyen az igazgatóválasztással kapcsolatos nevelőtestületi véleményezés, a pedagógusok jogállásának változása - az 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) helyett a 2012. évi I. törvény (Mt.), vagyis a közalkalmazotti jogállásból a Munka Törvénykönyve alá kerülő pedagógusok -, és ebbe a sorba illeszkedik a létrehozott iskolaőrség szabályozása is, amelyre még visszatérünk.
Ebbe a szervezeti, intézményi környezetbe "érkezett" a Covid-19 okozta járványhelyzet, további jelentős változásokat generálva. Számolnunk kell azzal is, hogy a járvány eddigi lefolyása alapján nem számíthatunk arra, hogy ez olyan átmeneti időszakot jelent az iskolák (és valamennyiünk) életében, amelyet a járvány elmúltával "elfeledhetünk", hanem a hatásaival tartósan együtt kell élnünk. E hatások egy része persze kedvező, ilyen például a digitális készségek, rutinok fejlődése, más részük viszont valamilyen teherként, fenyegetettségként, félelemként marad velünk. Ilyen veszteségként tekinthetünk például a személyes kommunikációs alkalmak és készségek deficitjére, ami érezteti hatását a személyközi kapcsolatok változásában is. E személytelenebb (döntően vagy kizárólag) online kapcsolatok kedveznek a konfliktusok felerősödésének, gyengítik a személyközi és közösségi bizalmak kialakulását, fenntartását, végső soron konfliktusok kialakulását, eszkalálódását eredményezhetik. Jól láthatók ezek a változások, elmozdulások, ha megnézzük a közösségi média platformjain a "személytelen" kommenteket (még ha ismert is a hozzászóló neve), melyek hangvétele gyakran nyersebb, durvább, mintha az adott aktorok (ágensek) személyes kommunikációban tették volna (szokták volt tenni).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
