Globalizált világunk egyik fő jelensége, hogy a pénzpiacok is kezdik elveszíteni nemzeti karakterüket. Mindegyik gazdaságilag fejlett országnak - gondolva itt legfőképpen a G8-ként[1] vagy G10-ként[2] aposztrofált államokra - jelentős tőkeérdekeltségei vannak szinte a Föld valamennyi területén. Ezt a képet árnyalja a multinacionális vállaltok, különösen a hatalmas pénzügyi konglomerátumok jelenléte. E pénzügyi erő érzéketetése érdekében érdemes kitérni a világ 10 legnagyobb pénzügyi csoportjának kihelyezéseire (az értékek milliárd dollárban vannak):[3] HSBC Holdings (1861), UBS (1533), Citigroup (1483), Mizuho Financial Group (1296), Credit Agricole Group (1243), BNP Paribas (1234), JPMorgan Chase & Co. (1157), Deutsche Bank (1144), Royal Bank of Scotland (1119), és a Bank of America (1112).[4]
Meg kell azonban jegyezni, hogy a pénz mozgatása és kihelyezése bármennyire is közgazdasági kategória, mégis az esetek túlnyomó részében - szinte kizárólag - szerződéseken keresztül valósul meg. A szerződés viszont jogi kategória, s mint ilyen, legtöbbször ragaszkodik nemzeti karakteréhez. A különböző államok idevonatkozó jogszabályai és egyéb jogi rendelkezései pedig nem olyan konvertibilisek, azaz nem válthatók át olyan könnyen és problémamentesen egymás között, mint az egyes országok valutái. A passzív és indifferens banktevékenységek esetében a nemzeti eltérések marginálisabbak, mivel a hitelintézetek majdnem mindig teljesítik kötelezettségvállalásukat. Aktív bankügyleteknél, mivel az adós mögött nincs akkora pénzügyi háttér, már sokkal nagyobb jelentőséggel bírnak az egyes jogintézmények. A felmerülő kérdések főleg az elmaradt vagy a visszafizetéseknél jelentkeznek, amikor a hitelező gyakorolja és érvényesíti a jogügyletből eredő jogosultságait.
A tanulmány az egyes finanszírozási szerződéseket elemzi a nemzetközi és az összehasonlító jog tükrében, amelyeknek legelterjedtebb formái:
- pénzfinanszírozás (tőkejuttatás) - hitel, kölcsön;
- dologi finanszírozás - lízing;
- követelésfinanszírozás - faktoring.
Tekintettel arra, hogy ezeknek az ügyleteknek a szabályozása a kötelmi jog feladata, a globalizált világ számára nagy segítséget jelentenek az univerzális jogegységesítő szervezetek. A nemzetközi gazdasági kapcsolatokat érintő legfontosabb intézmények:[5] a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia (Hague Conference on Private International Law), a Nemzetközi Intézet a Magánjog Egységesítésére - UNIDROIT (International Institute for the Unification of Private Law), az ENSz Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottsága -UNCITRAL (United Nations Commission on Inter-
- 170/171 -
national Trade Law), továbbá az egyéb fontosabb egyezmények pl. a Genfi Váltó- és Csekktörvény. Emellett működnek szakosított szervezetek, szövetségek, egyesületek is, amelyek egybegyűjtik a finanszírozással foglakozó vállalatokat és szakembereket, ilyen például az International Finance and Leasing Association, Eurofactor, Factors Chain International, International Factoring Association.
A finanszírozási szerződések szempontjából ki kell emelni az UNIDROIT-t. Ez a független kormányközi szervezet 1926-ban alakult, székhelye, a Villa Aldobrandini, Rómában található. 1940-ben "újra alapították", ugyanis ekkor fogadták el a jelenleg is hatályos statútumát. Jelenleg 61 ország tagja az Intézetnek.[6] A Hágai Konferenciával ellentétben az UNIDROIT célja nem a kollíziós szabályok kidolgozása, hanem a magánjog egységesítésének elkészítése, kimunkálása. Legjelentősebb egyezmények: az 1964-ben elfogadott Egységes Törvény a Nemzetközi Adásvételre (Convention relating to a Uniform Law on the International Sale of Goods - ULIS), az Egységes Törvény a Nemzetközi Adásvételi Szerződésre (Convention relating to a Uniform Law on the Formation of Contracts for the International Sale of Goods - ULFIS), az 1983-as Nemzetközi Adásvétellel kapcsolatos Képviseletre (Convention on Agency in the International Sale of Goods) és az 1988-as Lízing és Faktoring Egyezmények.
Fontos megemlíteni, hogy az UNCITRAL számos modelltörvényében - a hivatalos magyarázat - a kereskedelmi jelzőt tágan értelmezi, így azokat a pénzügyi, finanszírozási, bank-, továbbá faktoring-, valamint lízingügyletek tekintetében is lehet alkalmazni. Ezek közül kiemelendő az UNCITRAL Model Law on International Commercial Arbitration (1985) és az UNCITRAL Model Law on Electronic Commerce (1996).
A szokványok szerepe ugyancsak fontos a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogában, ugyanis ezek küszöbölik ki a szokások bizonytalansági elemeit, mivel a szokvány összegyűjtött, egységes szerkezetbe foglalt és írásban közzétett szokás[7] és gyakorlat (Uniform Customs and Practice, UCP vagy Régles). Az 1919-ben alapított, a világ mintegy 130 országából taggal rendelkező, Nemzetközi Kereskedelmi Kamara (International Chamber of Commerce, továbbiakban ICC) által kidolgozott szokványgyűjtemények kiemelkedő jelentőséggel bírnak. A finanszírozási ügyletekkel kapcsolatosan érdemes kiemelni az okmányos meghitelezésre (documentary letter of credit L/C) vonatkozó UCP 500-at, a nemrég elfogadott UCP 600-at, továbbá a készenléti (standby) hiteleket szabályozó UCP 590-et.[8] Az ICC mellett működő választott bíróságot (ICC International Court of Arbitration) 1923-ban hozták létre, amely meghatározó a nemzetközi kereskedelmi viták rendezésében.
Tekintettel Magyarország uniós tagságára, érdemes a közösségi vívmányokra (acquis communautaire) is rámutatni. Annak ellenére, hogy az Európai Unió belső piacán a négy alapszabadság - áruk, szolgáltatások, tőke és munkaerő szabad mozgása - érvényesül, az uniós magánjogi jogalkotás nem szabályozza az ezek alapját képező jogügyleteket, így a finanszírozási szerződéseket sem. Egyelőre gyűjtőfogalomként az általános szerződési feltételek tisztességtelenségét, és a fogyasztási szerződéseket lehet figyelembe venni, de az ezekre vonatkozó rendelkezések inkább a fogyasztóvédelemből eredeztethetők, mintsem a polgári jogból. A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK tanácsi irányelv[9] melléklete tartalmaz egy példálózó felsorolást különbontva egy fekete és egy szürke listára. Míg a fekete listába tartozó kikötések minden esetben tisztességtelennek minősülnek, addig a szürke listába tartozó jogszabályok vélelmezetten tisztességtelennek minősülnek, azaz a feltételt alkalmazó félnek kell bizonyítania, hogy az adott feltétel nem tisztességtelen. A bizonyítás sikertelensége a feltételt alkalmazó fél kockázata: ilyen esetekben a feltétel tisztességtelennek minősül. A finanszírozással összefüggő két legjelentősebb jogforrás a Tanács 87/102/EGK irányelve és az azt módosító a Parlament és a Tanács 98/7/EK irányelve a fogyasztói hitelről, valamint a Parlament és a Tanács 97/5/EK irányelve a határon átnyúló átutalásokról. Az Európai Unió Hivatalos Lapja, az Officiai Journal 2007. november 11-i számában szerepel egy javaslat a 87/102/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről.[10]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
