Kína világgazdasági integrációját a WTO-hoz való csatlakozás is elősegíti. A WTO-tagországok új felvevőpiacokra és értékes termelőhelyekre számítanak a csatlakozástól kezdve. Emellett azonban olcsó áruk tömeges behozatalától is tartanak. Ez ellen a WTO-tagországok egy speciális védintézkedési rendszerrel vértezték fel magukat. E rendszernek csak a kínai importtal szemben alkalmazható előírásai a WTO-tagországok számára lehetővé teszik, hogy számukra kedvezően meghatározott feltételek fennállása esetén védintézkedéseket hozzanak. A cikk e speciális védintézkedési rendszert mutatja be, és a védintézkedésekről szóló megállapodással veti ösz-sze. Ezt követően annak EK-jogba történő átültetését és alkalmazását taglalja. Végezetül egy gazdaságpolitikai elemzés és értékelés következik.
A kínai gazdaság motorja beindult. Különösen a megnövekedett export járult hozzá a Mennyei Birodalom gyors gazdasági növekedéséhez. Így az EK-val folytatott kínai külkereskedelem mérlege 2002-ben 47,3 milliárd eurós többletet mutatott. (1990-ben a többlet csak 4,6 milliárd euró volt.) A dollárral szembeni erős euró, amelytől a kínai renminbi értéke gyakorlatilag függ, 2003 első negyedében az EK-ba irányuló export további rendkívüli növekedéséhez vezetett. (Így 2003 januárjától áprilisig az EK-ba irányuló kínai export kínai teljes kiviteléhez képest 15%-kal gyorsabban növekedett.) Míg az USA 2002-ben Kínával szemben kb. 120,6 milliárd eurós kereskedelmi hiányt mutatott ki.
A Kínából származó áron aluli behozatal, amely egyáltalán nem csak az EK-ra és az USA-ra korlátozódik, jelentős konkurenciát jelent a többi WTO-tagország piaci szereplői számára. A küszöb-országok - mint például Mexikó és India - feldolgozóipara fokozott versenyben áll Kínával szemben, és ez a verseny Kínának a WTO-hoz történő csatlakozása következtében még tovább fokozódott. Éppen a sok munkaerőt foglalkoztató iparágakban munkahelyek százezrei állnak a megszűnés veszélye előtt. Példaképpen a Kínából származó feldolgozott citrusféléknek az EK-ba irányuló behozatala, mely a spanyol gyümölcskonzervipart fenyegeti említhető meg.
A világgazdasági hatékonyság szempontjából nézve a nem versenyképes iparágaknak komparatív költségelőnyök mellett előállított áruk behozatala útján a piacról történő kiszorítása mindenképpen üdvözlendő, mivel az erőforrások hatékonyabb felhasználásához vezet. A fogyasztók ennek következtében kedvezőbb árú és egyúttal sokszor jobb minőségű árukhoz jutnak hozzá. A WTO-tagországok vállalt kötelezettsége a nemzetközi kereskedelmi akadályok fokozatos megszüntetése, és ezzel a globális munkamegosztás megvalósulásának az elősegítése.
A GATT Szerződő Felei mindazonáltal már előre látták, hogy a nemzetközi kereskedelem fokozódó liberalizációja egyes esetekben egész gazdasági ágazatok belpolitikailag nem megoldható problémáihoz vezethet.
Ezért már az 1947. évi GATT XIX. cikkébe egy védzáradék lett belefoglalva, amely a Szerződő Felek számára lehetővé teszi, hogy meghatározott körülmények fennállása esetén vállalt kereskedelmi kötelezettségeiktől eltérjenek, és így meghatározott termékek előtt meghatározott időtartamra a határokat lezárják. Ezzel a nem elég versenyképes iparágak az új versenyhelyzetre fel tudnak készülni. A védintézkedések tehát a WTO-jog útján szankcionált protekcionizmust jelentenek.
Kínának a WTO-hoz történő csatlakozásáról szóló, több mint 15 éven keresztül tartó tárgyalások fokozott aggodalmat keltettek amiatt, hogy a kínai olcsó áruk behozatala előtti piacnyitás egész iparágak összeomlásához vezethet a nyugati államokban. E félelmek olyan súllyal estek a latba, hogy a GATT XIX. cikke által a védintézkedésekről szóló megállapodással összefüggésben megállapított, védintézkedések meghozatalára vonatkozó nemzeti cselekvési szabadságot nem tekintették kielégítőnek. Így egy speciális, egyedül Kínára alkalmazható védintézkedési rendszer került bevezetésre, amelynek Kína a WTO-hoz 2001. 12. 11-én történt csatlakozásával alávetette magát.
A védintézkedések kiszabására vonatkozó általános előírásokkal (II.) összevetve kerül sor e Kínára vonatkozó speciális védintézkedési rendszernek (III.) a bemutatására. Ezt követően a csatlakozási jegyzőkönyv alapján ezeknek az előírásoknak az EK-jogba történő átültetéséről, valamint alkalmazásáról esik szó (IV.). Legvégül a rendszer gazdaságpolitikai elemzése és értékelése következik (V.).
Az Uruguay-Forduló egyik eredménye a védintézkedésekről szóló megállapodás (Agreement on Safeguards - a továbbiakban: AoS) megtárgyalása. Ebben a GATT XIX. cikkének részben erősen vitatott feltételei kerültek pontosításra.
Egy WTO-tagország ezen az alapon akkor térhet el a multilaterális alapon lefektetett kereskedelmi rendtől, ha az import olyan mértékben megnövekszik, hogy annak következtében valamely konkurens iparág komoly károkat szenved (AoS 2. és 4. cikke). A Fellebbezési Testület (a továbbiakban: Appellate Body) véleménye szerint az import növekedése a GATT XIX. cikke értelmében "előre nem látható fejlődésen" kell, hogy alapuljon.
Az AoS 2. cikkének (1) bekezdése és 4. cikkének (2a) bekezdése szerint az import növekedése a belföldi termelés abszolút és relatív mennyiségétől egyaránt függ. Az AoS e jellegzetességet nem határozza meg pontosabban. Az AoS 2. cikkének (1) bekezdése csak "ily módon megnövekedett mennyiségek"-ről (such increased quantities) szól. Ez az import növekedésének bizonyos osztályozására utal. Ebben az értelemben nyilatkozott az Appellate Body is az Argentina -Footwear Safeguards ügyben:
"[N]ot any increased quantities of import will suffice. There must be 'such increased quantities' as to cause or threaten to cause serious injury to the domestic industry [...]. This language [...] requires that the increase in imports must have been recent enough, sudden enough, sharp enough, and significant enough, both quantitatively and qualitatively, to cause or threaten to cause 'serious injury'." (WT/DS177, 178/AB/R, 2001. 5. 16.)
Tehát nem elegendő az import növekedése. Annak sokkal inkább bizonyos mértékben hirtelennek kell lennie, és nem lehet túlságosan régi keletű. Az Appellate Body ezzel a védintézkedés kivételes jellegét hangsúlyozza.
Az import növekedésének valamely belföldi iparág, amely hasonló és közvetlenül versenyző árukat állít elő, számára komoly kárt (serious injury) kell, hogy okozzon az AoS 2. cikkének (1) bekezdése szerint. Az AoS 4. cikke a komoly kár megállapítását egyértelmű-síteni igyekszik, ezért meghatároz egyes tényállási elemeket, és a kár megállapításánál figyelembeveendő jellemzőket sorol fel. A komoly kár megállapítása során valamennyi jellemző együttes figyelembevétele kívánatos. A komoly kár megállapítására vonatkozó követelmények összességében véve igen magasak, a "jelentős kár" (material injury) megállapítására vonatkozó követelményeknél különösen szigorúbbak a dömpingellenes megállapodás értelmében.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
