2019 áprilisában elfogadták az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/633 irányelvét a mezőgazdasági és élelmiszer-ellátási láncban a vállalkozások közötti kapcsolatokban előforduló tisztességtelen piaci gyakorlatokról (Unfair Trading Practices Directive - UTP Irányelv), ezáltal új uniós szabályokat teremtve a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek forgalmazása terén. Az UTP Irányelv formájában egy újabb megoldási kísérlet született, amely azt célozza, hogy egy a jog eszközeivel nehezen megragadható gazdasági problémát, a vevői erővel való visszaélést szabályozza.
A "vevői erő" (buyer power) fogalma a vevő és a szállító közötti aszimmetrikus viszonyrendszert írja le, amelyben a vevő piaci helyzetét, erősebb alkupozícióját képes arra felhasználni, hogy maga számára egyoldalú előnyöket kényszerítsen ki a szállítótól. A vevői erő visszaélésszerű kihasználása vitathatatlanul közeli kapcsolatot mutat a versenyjog által szabályozott életviszonyokkal,[2] viszont a gazdasági környezetben végbemenő változások nyomán a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek piacán kialakult helyzet még közvetlenebb és hatékonyabb beavatkozást igényelt és igényel, így a vevői erő szabályozásának ezen ágazat sajátosságaihoz maximálisan illeszkednie kell. Jóllehet Magyarország a vevői erő szabályozása terén másfél évtizedes tapasztalattal rendelkezik, azonban mind a jogalkotás, mind a jogalkalmazás számára érdekes és aktuális kérdéseket jelenthet, hogy a tapasztalatok és az UTP Irányelv tükrében a vevői erőre vonatkozó összetett magyar szabályozás mely pontjainak újraértelmezése, illetve újraszabályozása válhat szükségessé.
Az UTP Irányelvben megtestesülő szabályozást közel egy évtizedes jogalkotási előkészítő munka előzte meg. Az uniós élelmiszer-ágazatot érintően az ún. "tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok" megvitatására uniós szinten először 2009-ben került sor, azt követően, hogy a mezőgazdasági árcsúcsokra tekintettel emelkedtek a fogyasztói árak és e jelenség vizsgálatára uniós szinten is indokolttá vált az élelmiszer-ellátási lánc működésének beható elemzése.[3]
Az érintett piacokon folytatott vizsgálat arra jutott, hogy az átrendeződési folyamat eredményeként az ellátási láncban kis számú, relatíve nagy piaci erővel rendelkező szereplőnél összpontosult jelentős alkuerő az érintett piacok meghatározó hányadának vonatkozásában, és ennek nyomán előtérbe került a vevői erő fogalma. Az empirikus elemzések eredményeire is tekintettel már az Európai Bizottság által 2013-ban e tárgyban közreadott Zöld Könyv is több kiindulási pontot jelölt meg a szabályozási koncepció számára. Egyrészt rámutatott, hogy a 2000-es évekre mind a food, mind a non-food áruk értékesítése terén jelentősen megváltozott az ellátási láncban résztvevő vállalkozások közötti (ún. business-to-business, B2B) kapcsolatok gazdasági és társadalmi kontextusa. A folyamat magában az ellátási láncban is szerkezeti változásokat hozott, megemelkedett a koncentráció és a vertikális integráció szintje, valamint a klasszikus szerepek átrendeződése is megfigyelhetővé vált, amikor például a saját márkák elterjedésével a nagyméretű kiskereskedelmi hálózatok egyes beszállítóik versenytársává váltak. Ugyanakkor a szabályozási igény terjedelme és az alkalmazható szabályozási eszközök tekintetében már ekkor is kérdésként merült fel, hogy
• a hagyományos versenyjogi eszköztáron túlmenően szükséges-e a vevői erőre vonatkozó sajátos szabályokat megállapítani, és ha igen, úgy szükséges-e további ágazati szabályokat megfogalmazni a mezőgazdaság és élelmiszeripar számára;
• a szabályozás az érintett szerződések tartalmi elemeire koncentráljon, vagy kiterjedjen a szerződéskötést megelőző és azt követő magatartásokra is.[4]
Az Európai Parlament 2016-os felkérése[5] nyomán az Európai Bizottság javaslatot[6] nyújtott be a tisztességtelen piaci gyakorlat uniós jogi kereteinek meghatározására vonatkozóan. Ebben rögzítette, hogy az élelmiszer-ellátási láncra mint egymáshoz vertikálisan kapcsolódó piacok sorozatára tekint, melynek sajátos jellemzőjeként veendő figyelembe a kisebb, közepes és nagyobb vállalkozások egymáshoz viszonyított tárgyalási pozíciói közötti jelentős különbség.
Az ellátási lánc elsődleges, termelési (upstream) sza-
- 276/277 -
kaszát követő, ún. downstream szinteken a piaci koncentráció mértéke az előzetes vizsgálatok alapján minden tagállamban magasnak bizonyult, ugyanakkor felmerült, hogy egyes esetekben a tisztességtelen piaci gyakorlatok a gyengébb alkuerejű termelőket - így különösen az időjárási kockázatoknak is kitett mezőgazdasági termelőket - akkor is érintik, ha azok egyébként nem közvetlenül vannak kitéve e magatartásoknak. Egyfajta tovagyűrűző hatásként ugyanis a downstream szinteken (például a feldolgozó és a kiskereskedő között) megvalósuló tisztességtelen piaci gyakorlatok nyomán keletkező költségek az élelmiszerellátási lánc mentén visszahárulhatnak a leggyengébb láncszemre, amely gyakran a mezőgazdasági termelő.[7] Az OECD is visszatérően foglalkozott a vevői erővel kapcsolatos problémákkal[8] és azok lényegét úgy összegezte, hogy a vevői erő visszaélésszerű használata a beszállítói profitot a kereskedő (vevő) javára elvonja a beszállítótól, csökkentve a beszállító kibocsátását, és így gyakorolva negatív hatást a termelési hatékonyságra a beszállítói oldalon. Ennek következtében emelkedhetnek a downstream piaci árak, még akkor is, ha a downstream piacon a vevő versenyben van.[9]
A "klasszikus antitröszt" szabályrendszerben foglalt gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tényállása[10] erős analógiát mutathat, de ez és az ennek kapcsán kialakított értékelési módszertan mégsem alkalmas a kereskedelmi láncoknak a beszállítókkal szemben alkalmazott tisztességtelen piaci gyakorlatával szemben történő hatékony fellépésre. Bármennyire jelentős koncentráció ment is végbe a piacokon, a piaci részesedések alapulvételével a kereskedelmi láncok vonatkozásában lényegében egyetlen európai uniós tagállamban sem állapítható meg a gazdasági erőfölényes helyzet, ezért ellenük gyakorlatilag nem lehet az erőfölényes szabályok alapján fellépni. Erre tekintettel, amikor a jogalkotó versenyjogi irányból kíván a piaci folyamatokba beavatkozni, ott kénytelen kisegítő szabályokat illeszteni a nemzeti versenyjogba.[11] A kiskereskedelmi láncok közötti verseny tekintetében tehát nem beszélhetünk gazdasági erőfölényről, azonban a kiskereskedelmi üzletláncok (különösen az árazási vagy fizetési jellegű kérdésekben, a beszállító termékeinek piaci jelenlétét érintően vagy a kockázatok megosztása terén)[12] mégis képesek lehetnek olyan magatartást tanúsítani, mintha egyfajta dominanciájuk lenne a beszállítókkal szemben.[13]
A vevői erő általánosan elfogadott meghatározásának kialakítása még várat magára, azonban belátható, hogy a szabályozási probléma egyrészről abban gyökerezik, hogy a vevői erő gyakorlása egyidejűleg legalább két piacra gyakorol hatást, másrészről pedig a vevői erővel jellemezhető piacokon relatíve kisebb piaci részesedés mellett is kialakulhat jelentős piaci erő és ilyen módon nem alkalmazható a bevett versenyjogi módszertan. Az előbbieket is figyelembe véve, vannak olyan szakirodalmi megközelítések, melyek a vevői erőt egyfajta ernyőfogalomként kezelik, amely a monopol jellegű vevői helyzet (monopszónia), illetve a szoros értelemben vett alkuerő beszerzési árakra gyakorolt hatását írja le olyan módon, hogy a vevő (vagy vevők koordinált csoportja) számára az így kialakuló piaci erő lehetővé teszi, hogy a beszállítók számára kifizetett beszerzési árat azon sztenderd beszerzési árak alá csökkentse, amelyek a vevői erő hiányában érvényesülnének. Ebben a modellben a vevő a beszerzési ár csökkentését alapvetően kétféle úton érheti el: (i) a vásárlástól történő elzárkózással történő fenyegetéssel (monopszónia), vagy (ii) a kétoldalú tárgyalások során az alkuerőnek az alacsonyabb beszerzési árak elérésére, egyéb árjellegű és/vagy nem-árjellegű kedvezményeknek a szerződéses vagy szerződésen kívüli alkalmazására történő felhasználásával.[14]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
