A tanulmány azzal a reformelképzeléssel foglalkozik, amely a munkaügyi bíráskodásról teljesen le kívánná választani a közszolgálati jogviszonyból eredő jogvitákat és azokat a munkaügyi bíráskodástól következetesen elkülönülő közigazgatási bíróságok hatáskörébe utalná. Jelenleg ugyanis az ítélkezésnek e két szakága egy kollégiumba, a közigazgatási és a munkaügyi kollégiumba fut össze. E reformjavaslat értelmében a köztisztviselői és esetleg a közalkalmazotti szolgálati jogviszonyból eredő jogviták elbírálása a közigazgatási bíróságok hatáskörébe kerülne át, a munkajogviszonyból eredő jogvitákat pedig a kormány az önálló munkaügyi bíróságok megszüntetésével párhuzamosan a rendes bíróságok polgári ügyszakának a hatáskörébe utalnák a társadalombiztosítási jogviszonyból eredő vitás ügyekkel együtt. E kérdéskörről a Magyar Munkajogi Társaság múlt év november 17-én vitaülést tartott, ahol e kérdéskörön túlmenően az is szóba került, hogy a munkaügyi perekben első fokon szükség van-e a szociális partnerek által (szakszervezeti szövetségek és munkáltatói szövetségek) delegáltjaiból álló ülnökrendszerre, vagy sem. A szerző a nyugat-, és a közép-európai államok megoldásaival összehasonlítva elemzi kritikai jelleggel e reform-tervet és foglal állást a jelenlegi megoldás fenntartása mellett.
Magyarországon már az 1990. évi rendszerváltás előtt a megyei munkaügyi döntőbizottságok átszervezésével az igazságügyhöz került a munkaügyi jogviták intézése. Először a megyeszékhely járásbíróságán belül önálló tanácsként működött a munkaügyi bíróság, amely megkülönböztetés nélkül tárgyalta az állami gazdasági és hatósági intézményeknél, valamint a magánmunkáltatóknál dolgozó munkavállalók és a munkáltatók között a munkajogviszonyból előállott jogvitákat. A társadalombiztosításból származó ügyek korábban is a bírósághoz, mégpedig a járásbíróság polgári ügyszakához tartoztak, amelyeket a munkaügyi bírósági ügyszak kialakítását követően a munkaügyi jogvitákkal vontak össze. A társadalombiztosítási ügyekben, amíg azok a járásbírósághoz tartoztak, saját ügyvédjelölti és jogtanácsosi tapasztalataimból tudom, hogy azok tárgyalásánál és a döntési álláspont kialakításánál a bíróság minden esetben a társadalombiztosító intézet képviselőjének a szakértelmére és szakmai álláspontjára támaszkodott. Az 1992. és 1993. évi munkajogi, közalkalmazotti, és köztisztviselői jogi kodifikációval hatályba lépett Mt., Kjt. és Ktv. a munka, a közalkalmazotti és a köztisztviselői jogviszonyból eredő jogvitákat a társadalombiztosítási jogvitákkal együtt az elsőfokú eljárásban a megyei bíróság székhelyén működő munkaügyi szakbíróság hatáskörében helyezte el, míg másodfokú fellebbezési eljárásban a megyei bíróság munka-, és társadalombiztosítási ügyekre szakosodott tanácsa jár el. A rendkívüli jogorvoslat elbírálása a Legfelsőbb Bíróság munkaügyi kollégiuma hatáskörébe tartozott, amelyet később a Legfelsőbb Bíróság polgári kollégiuma munkaügyi szakágává szervezték át. Ez összefüggött azzal, hogy az Antall-Boross első polgári kormányt felváltó rendszerválást követő első balliberális Horn-kormány 1996-ban tervbe vette az itt leírt hatáskörrel rendelkező munkaügyi szakbírósági rendszer felszámolását azzal, hogy mind a munkaügyi, mind a közalkalmazotti és köztisztviselői, mind pedig a társadalombiztosítási jogviták elbírálása első fokon a megye székhelye szerint működő helyi bíróság polgári ügyszakának a hatáskörébe kerüljön át. Ettől a tervtől annak idején a meglehetősen heves szakmai ellenállás miatt az akkori igazságügyi miniszter, Vastag Pál tanácsára a Horn kormány elállt. Csupán a munkaügyi kollégiumnak a polgári kollégium munkaügyi szakágává történt ledegradálása valósult meg. Ennélfogva strukturálisan és tartalmilag maradt minden a régiben.[1]
Ezt, a ma érvényesülő munka-, közszolgálati és szociális jogi szakbírósági megoldást az 1992-93. évi kodifikáció német hatásra vette át. Németország ugyanis már 1893-ban látta, hogy a munkavállalók és a munkavállalói érdekképviseleti szervek kiszolgáltatott helyzetben vannak a munkáltatóval és a munkáltatói érdekvédelmi szervezetekkel szemben, és ezért mind az individuális, mind a kollektív munka-jogviszonyoknál a polgári jogi kötelem státusegyenlősége nem érvényesül. Ezért a Rudolph von Jhering-i érdekkiegyenlítési elv alapján szükséges a gyengébb fél érdekeinek az állami megtámogatása, ami egyúttal a munkabékét is erősíti. Ez viszont gazdaság-, és társadalompolitikailag egyaránt lényeges minden állam számára. Ezért is vezette be Bismark a munkajogban a munkáltató munkavállalókkal szembeni "fürsorge" kötelezettségét és a kötelező társadalombiztosítást. 1893-ban eme munka-, és szociálpolitikai elvek figyelembevételével került kiépítésre a munkaügyi és társadalombiztosítási szakbíráskodás intézménye, amit két évvel később Franciaország is átvett.[2]
A munkaügyi bíráskodás vagy önálló bírósági szervezettel vagy a rendes bíróságok keretei között önálló
- 27/28 -
ügyszakkal gyorsan szélesedett a nyugat-európai államokban. Önálló munkaügyi szakbírósági rendszer működik alap-, és rendes jogorvoslati eljárásban Nyugat-Európa területén Németországban, Ausztriában, Franciaországban, Belgiumban, Luxemburgban, Spanyolországban, Portugáliában, az Egyesült Királyságban és Írországban. Olaszországban, Hollandiában, Dániában és a többi skandináv államban a rendes bíróságokhoz vannak telepítve a munkaügyi jogviták, azonban mind első, mind pedig másodfokon munkaügyi ügyosztály szakbírái tárgyalják ezeket az ügyeket többnyire a szerződéses közalkalmazotti jogvitákkal együtt. A kinevezett köztisztviselők közszolgálatból eredő jogvitáit a nyugat-európai államok többségében még mindig a közigazgatási bíróságok tárgyalják annak ellenére, hogy egyre többen felvetik e megoldás túlhaladott, anakronisztikus jellegét. Németországban, Franciaországban, Belgiumban és Luxemburgban jár el a köztisztviselők, másképpen szólva a közhivatalnokok ügyeiben a közigazgatási bíróság (tribunal administrativ), aminek a majd később tárgyalásra kerülő alapításkori körülmények az előidéző okai. A nyugat-európai országok többségében a köztisztviselőknek a szolgálati viszonyukkal összefüggő jogvitái egyelőre még a közigazgatási bíróságok hatáskörébe tartoznak, amelyet azonban anakronizmusra hivatkozva egyre szélesebb körben bírálnak és kívánnak áttenni a munkaügyi bíróságok hatáskörébe[3] .
Most az Orbán Viktor által vezetett negyedik polgári kormány gondolkodik a nyugat-európai államok többségének jogtudományában meghaladottnak minősített megoldáshoz hasonló kialakításán. Miként ez kiszűrődött, már alakultak különböző reform-bizottságok és voltak már tanácskozások arról, hogy a munka-, a közszolgálati és a társadalombiztosítási peres ügyek bírósági elbírálását miként kellene átalakítani. A szűkebb szakma részére a Magyar Munkajogi Társaság szervezett e kérdésben 2014. november 17-ére tanácskozást, ahol mind a jelenlegi rendszeren változtatni akarók, mind pedig a jelenlegi rendszert fenntartani akarók álláspontja ütközött. Rátérve ezek után az érdemi kérdésekre, ez az alaki jogi reform-terv összefügg az Mt.-nek és a Ktv.-nek Kttv.-vé 2011-12. években történt újrakodifikálásával, valamint a Kjt.-nek ugyanekkor véghezvitt jelentős módosításával, továbbá a Polgári perrendtartás (Pp.) rekodifikációjának a tervével. A 2012. évi új Mt. megalkotásánál a jogalkotói célkitűzés a munkajogi szabályoknak a polgári jogi kötelmi szabályokhoz való közelítése, valójában a munkavállalók szociális és egzisztenciális érdekeit védő minimál-standardok vékonyítása, valamint a munkáltatói érdekek előtérbe állítása volt. A Kjt. módosításánál a kodifikátort az az elv vezette, hogy minél inkább közelítse a polgári jog irányába elmozdított Mt.-hez. Ennek érdekében iktatta ki a módosítás erősen vitatható módon a Kjt.-ból a fegyelmi eljárást, ami egzisztenciális biztonságot nyújtott a közalkalmazottak részére az alaptalan fúrásokkal szemben. A Kttv.-nél pedig az elvi síkon megfogalmazott hivatalos álláspont a munkajoghoz való közelítés volt, ami valóban realizálódott is az által, hogy a Kttv. új szabályai igen sokat átvettek az 1992. évi korábbi Mt.-ből.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
