A peres felek házastársak voltak, házasságukat a bíróság 2008. június 6-án jogerős részítéletével felbontotta. Az eljárás során a felek megállapodtak abban, hogy az akkor még kiskorú H. utónevű gyermekük jelen per felperesénél nyer elhelyezést, míg a már nagykorú, de továbbtanuló B. utónevű gyermekük jelen per alperesének háztartásában nevelkedik. Ennek megfelelően bírói részegyezséget kötöttek, melynek értelmében az 1991-ben született H. utónevű gyermekük jelen per felperesénél került elhelyezésre. A felek abban is megállapodtak, hogy a jövőre nézve gyermektartásdíj, illetve kiegészítő gyermektartásdíj iránti igényt nem érvényesítenek egymással szemben figyelemmel arra, hogy mindketten egy-egy gyermek eltartásáról gondoskodnak.
A részegyezség megkötésének időszakában a B. utónevű gyermek már az egyetem gazdaság-informatikus szakán tanult. A tanulmányait a 2007/2008. tanévben kezdte meg. Az első évben a tanulmányi eredménye 2,35, majd a második, 2008/2009. tanévben 1,2 volt. A két tanév alatt nyilvánvalóvá vált, hogy a gazdaság-informatikus szakot nem az elvárt eredménnyel végzi, ezért B. kérte a hallgatói jogviszonyának ún. passzív állapotba történő helyezését. Hallgatói jogviszonya a 2009/2010. tanévtől szünetelt. Utóbb a tanulmányait ugyanazon ipari termék és formatervező szakán kívánta folytatni, ezért 2010 májusában szakváltási kérelmet nyújtott be.
Az elsőfokú bíróság 2010. június 1-jén meghozott 7.P.20.936/2010/7. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy a H. nevű gyermek tartására 2010. március 1-jétől május 31-ig terjedő időre fizessen meg összesen 71 000 forint hátralékos gyermektartásdíjat, majd 2010. június 1-jétől kezdődően fizessen meg havonta folyamatosan havi 23 000 forint határozott összegű gyermektartásdíjat.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és - többek között - a felperes folyamatos gyermektartásdíj fizetésre irányuló keresetét a 2010. szeptember 1. napját követő időszakra elutasította.
A másodfokú ítélet indokolása értelmében a B. utónevű gyermek hallgatói jogviszonya a 2009/2010. tanévben passzív volt, tehát szünetelt. Ebben az időszakban nem végzett egyetemi, főiskolai tanulmányokat, ezért nem volt jogosult tartásra. Ezért ezen időszakra az alperest a H. utónevű gyermeke után tartásdíj fizetésre kötelezte. Megállapította ugyanakkor, hogy a fellebbezési eljárásban az alperes igazolást csatolt, melyet az egyetem dékáni hivatalának tanulmányi csoportvezetője állított ki, 2010 júniusában. Ebből kitűnően a B. utónevű gyermek a 2010/2011. tanév őszi félévétől átvételt nyert az ipari termék- és formatervező szakra.
A fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság megállapította, hogy a B. utónevű gyermek 2010 szeptemberétől a tanulmányait nappali tagozaton az ipari termék és formatervező szakon folyamatosan folytatja, ezért tartásra szorul. Mindkét peres fél egy-egy nagykorú, nappali tagozaton tanulmányokat folytató gyermek tartásáról gondoskodik, erre tekintettel a jövőre nézve, 2010 szeptemberétől a másodfokú bíróság mellőzte az alperes tartásdíj fizetésre kötelezését a H. utónevű gyermek vonatkozásában.
A felperes a jogerős ítélet ellen perújítási kérelmet nyújtott be. Új, még el nem bírált körülményként hivatkozott a kar dékánja által 2011. január 31-én kiállított tájékoztatásra, amelyben a dékán a korábbi - 2010. május 18-án és 2010. június 29-én - kiadott tájékoztatások tartalmát megvizsgálva azt a tájékoztatást adta a felperesnek, hogy a B. utónevű gyermek a 2010/2011. tanév őszi félévétől az ipari termék és formatervező szak nappali tagozatán költségtérítéses finanszírozási formában megkezdett tanulmánya nem minősül a 2007/2008. tanévben az egyetem gazdaság-informatikus szakán megkezdett tanulmányai folytatásának. A gyermek ezen tanulmányai megszakadása után új hallgatói jogviszonyt létesített.
A felperes a perújítási kérelemhez csatolt okirat alapján arra hivatkozott, hogy a B. utónevű gyermek hallgatói jogviszonya nem folyamatos, az egyetemi tanulmányait nem folytatólagosan végzi, ezért a tartásra nem jogosult. Erre figyelemmel a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az alperest a H. nevű gyermeke után 2010. szeptember 1. napjától havi 23 000 forint határozott összegű tartásdíj megfizetésére kérte kötelezni.
A perújított alperes a perújítási kérelem elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy B. ugyan az egyetemi tanulmányait a 2009/2010-es tanévben megszakította, mivel az érettségi után választott szakirány nem volt szerencsés, az a gyermek adottságainak és ér-
- 41/42 -
deklődési körének nem felelt meg, ezért hallgatói jogviszonya szünetelt, majd 2010/2011. tanév őszétől a gyermek a tanulmányait az általa választott a képességeinek és érdeklődési körének inkább megfelelő ipari termék és formatervező szakon, nappali tagozaton folytatta, tanulmányait eredménnyel végzi, tartásra jogosult és rászorult.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a korábbi jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Ítéletének indokolásában rámutatott arra, hogy 2010 októberében, a jogerős ítélet meghozatalakor már ismert volt, hogy a B. utónevű gyermek két év után a gazdaság-informatikus szakon végzett tanulmányait abbahagyta, majd hallgatói jogviszonya szünetelt és 2010 szeptemberétől szakirányt váltva, más szakon, nappali tagozaton, költségtérítéses formában folytatta felsőfokú tanulmányait.
A XXIX. számú Polgári Elvi Döntés rendelkezik a tanulmányait folytató nagykorú gyermek tartásának szabályairól. Kifejti, hogy a Csjt. 60. § (2) bekezdésében említett szükséges tanulmányok körébe tartozik az életpályára előkészítő szakképzettség megszerzéséhez szükséges tanfolyam, valamint a főiskolai és egyetemi tanulmányok végzése is. A szükséges tanulmányok folytatása szempontjából a tanulmányok folyamatos végzésének van jelentősége. Nem érinti ugyanakkor a tanulmányok folyamatosságát az indokolt megszakítás.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a nagykorú gyermek tartásra való jogosultságának elbírálásánál a tanulmányok folytatólagos voltának és nem a hallgatói jogviszony folyamatosságának van jelentősége.
Jelen esetben bebizonyosodott, hogy a B. utónevű gyermek számára a középiskolásként választott továbbtanulási szakirány nem volt megfelelő, annak megváltoztatása, illetve ezzel összefüggésben a tanulmányok megszakítása, szüneteltetése indokolt volt. 2010 szeptemberétől a gyermek az általa választott, képességeinek és érdeklődési körének is megfelelő szakirányon jól teljesítve folytat - jelenleg már másodévesként - felsőfokú tanulmányokat, ezért a tartásra nem vitatottan rászorul.
Noha a továbbtanulás szempontjából a tanulmányok folyamatos végzésének kiemelt jelentősége van, azonban a folyamatosságot nem szakítja meg az egyetemi tanulmányok végzését megelőző gyakorlati munka, betegség vagy más rendkívüli ok. Jelen esetben az elsőfokú bíróság szerint ilyen rendkívüli ok B. esetében az, hogy a gyermek az érettségit követően először nem a képességeinek és érdeklődési körének megfelelően választott szakirányt. Később derült ki, hogy melyik szakirány számára a valóban megfelelő.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
