Az Országgyűlés 2001. december 11-ei ülésnapján új törvényt fogadott el a jogi személyekkel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről. A törvény 2001. évi CIV. törvényként lett kihirdetve (a továbbiakban: Törvény), de az, a 28. § értelmében csak akkor lép hatályba, amikor a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatályba lép.
A Törvény 29. § - a részletesen felsorolja azokat a közösségi jogforrásokat, amelyekre a jogalkotó a törvény megalkotásakor figyelemmel volt. A 29. § a Tanács 1997. február 24-i, 1998. december 21. és 22-ei együttes fellépésére, egy 2000. május 29-i kerethatározatra, valamint az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezmény második kiegészítő jegyzőkönyvére utal. Az Egyezmény - a Törvény indokolása szerint - jelenleg még csak tervezet, az európai jogalkotásban Corpus Juris néven ismeretes, és 1997-ben történt közzététele óta több alkalommal átdolgozták. A 29. § e) pont által hivatkozott második kiegészítő jegyzőkönyvet a Tanács 1999. március 12-én hagyta jóvá. A jegyzőkönyv 3. és 4. cikke tekinthető olyan alapszabályozásnak - a jogforrás tervezet jellege ellenére, - amely a magyarországi jogalkotásnak zsinórmértékéül szolgált.
A 3. cikk általánosan és elvi jelleggel leszögezi; a tagállamoknak elő kell írniuk, hogy a jogi személyek csalások, aktív korrupciós cselekmények, és az érdekeiket szolgáló pénzmosás elkövetéséért felelősségre vonhatók legyenek. Bizonyos vezető beosztású személyek által elkövetett jogellenes cselekmények esetében a jogi személy felelősségét kell megállapítani. A vezető beosztású személyeken túlmenően a jogi személyen belül ténykedő egyéb személyek jogellenes cselekményeiért is meg kell állapítani a jogi személy felelősségét. A jegyzőkönyv kitér arra, hogy a felelősség jogellenes megállapításának alapfeltétele: a cselekményt a jogi személy érdekében követték el, és azt - főszabályként - a jogi személyen belüli vezető beosztású személy követte el. A jegyzőkönyv utalása szerint a felelősség megállapítható akkor is, ha a felelős személy ellenőrzési kötelezettségének elmulasztása a jogellenes magatartás megvalósulását - akár beosztott révén - okozta, vagy azt elősegítette. A jogellenes cselekményt ténylegesen elkövető természetes személyekkel szembeni büntetőeljárás nem akadályozhatja a jogi személlyel szembeni eljárás lefolytatását, és fordítva, a természetes személy elkövető nem mentesül a büntetőjogi felelősségre vonás alól, ha a jogi személlyel szemben büntetőeljárás indul.
A hivatkozott jogforrások megszületésének időpontjára tekintettel könnyen megállapítható, hogy az uniós jogban is egy viszonylag fiatal jogintézménnyel állunk szemben.
Ha a Törvény megalkotásának indokait keressük, azt nem feltétlenül a csatlakozás előfeltételéül, az 1994. évi I. törvény 67. §-a által előírt jogharmonizációs kötelezettségeinkben találhatjuk meg. A hivatkozott jogforrások nem rendeletek, vagy irányelvek, így azok "európai szemmel" sem tekinthetők olyan jogszabályoknak, amelyek Magyarországra a csatlakozás révén kötelezettséget róttak volna. A magyarázat sokkal inkább …"az Európai Unió joganyaga eddigi német dogmatikájú felfogásának áttörésén, és az angol-amerikai jogi megoldások elfogadtatásán" …1 alapul. …"Ebbe a sorba illik bele a jogi személyek büntetőjogi felelősségére vonatkozó tagállami nemzeti törvényhozás ösztönzése is."…2 Az angol-amerikai jogi megoldásoknak az európai gazdasági, társasági jogba való behatolásának tendenciáját az újabb kori társasági jogi, cégjogi jogalkotás is kénytelen tudomásul venni, ahogy az, a szóban forgó törvények már lezajlott és jövőbeli módosításának irányultságából, koncepcióiból is megállapítható.
A Törvény megalkotásával együtt szükségessé vált a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény, valamint a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény módosítása is. Az előbbit a 2001. évi CXXI. törvény, az utóbbit a 2002. évi I. törvény végezte el. Annak ellenére, hogy a Törvény a csatlakozás időpontjában lép csak hatályba, a Törvény hatására végrehajtott Btk. módosítás hatályba lépésének időpontja 2002. április 1., míg a Be. módosítás hatályosulásának napja 2003. július 1.
A jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló törvény azonban nem járt együtt az elkövetői alanyi kör módosulásával, vagyis azzal, hogy a Btk.-ban bővült volna azoknak a személyeknek a köre, akikkel szemben, a büntető anyagi jog által írt valamely tényállás megvalósulása esetén, bűnösséget lehetne megállapítani, és velük szemben büntetést kiszabni. Ahogy arra a Törvény indokolásában is utalás történt; a jogi személynek nincs önálló büntető anyagi jogi jogalanyisága, a jogi személy nem elkövető, nem tettes, vagy részes, és nem minősül egyéb érdekeltnek sem. A Törvény ugyanis nem a jogi személy büntetőjogi felelősségéről, hanem a vele szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről rendelkezik. Ennek érdekében a 2001. évi CXXI. törvény módosította a Btk. intézkedésekről szóló 70. §-át, 8. pont alatt beiktatta a jogi személlyel szemben alkalmazható intézkedéseket, annak ellenére, hogy a fent említettek szerint a Btk. a törvény személyi hatályát nem terjesztette ki a jogi személyekre. Figyelemre méltó változás volt ebből a szempontból az is, hogy a vagyonelkobzást kiemelte a mellékbüntetések közül, beillesztette 6. pont alatt szintén az intézkedések körébe annak érdekében, hogy az - amennyiben annak indokai fennállnak, - jogi személlyel szemben is alkalmazható legyen. Utal azonban a Btk. módosított 70. § (3) bekezdése arra, hogy a 8. pontban írt intézkedésről külön törvény rendelkezik (ez a 2001. évi CIV. tv.).
A kapcsolódó jogszabályi háttérről érdemes még megjegyezni, hogy a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. tvr. módosításra került ugyan, az elkobzásra vonatkozó szabályoknak az intézkedések körébe történt áthelyezésével, nem iktatták azonban be az intézkedések közé a jogi személlyel szemben alkalmazható intézkedéseket, mint új jogi kategóriát. Nem módosították a cégeljárási szabályokat sem.
A Törvény 2. § (1) bekezdés értelmében jogi személlyel szemben az e törvényben írt intézkedések a Btk.-ban meghatározott szándékos bűncselekmény elkövetése esetén alkalmazhatók, ha a bűncselekmény elkövetése a jogi személy javára vagyoni előny szerzését célozta vagy eredményezte.
- A bűncselekményt a jogi személy ügyvezetésre vagy képviseletre feljogosított tagja vagy tisztségviselője, felügyelőbizottságának tagja, illetőleg ezek megbízottja a jogi személy tevékenységi körében követte el.
- Intézkedés abban az esetben is alkalmazható, ha a jogi személy tagja, vagy alkalmazottja a jogi személy tevékenységi körében követte el a cselekményt, és azt a vezető tisztségviselő felügyeleti vagy ellenőrzési kötelezettségének teljesítésével megakadályozhatta volna.
Az (1) bekezdésben írt eseteken kívül a (2) bekezdés értelmében akkor is lehet intézkedéseket alkalmazni, ha
- a bűncselekmény elkövetése a jogi személy javára vagyoni előny szerzését eredményezte, és a jogi személy ügyvezetésre, vagy képviseletre feljogosított tagja vagy tisztségviselője a bűncselekmény elkövetéséről tudott.
A Törvény 1. § (1) bekezdés 1. pontjában írt jogi személy fogalma nem azonos azzal tartalommal, ahogyan azt a Ptk. V. fejezetében megfogalmazza. Jogi személy alatt e Törvény alkalmazásában nemcsak a "valóságos" - a Ptk., vagy más jogszabály által annak nyilvánított - jogi személyeket kell érteni, hanem ide tartoznak azok a tagoktól elkülönülő vagyonnal rendelkező szervezetek is, amelyek a polgári jogi jogviszonyok alanyai lehetnek, jogokat szerezhetnek, kötelezettségek terhelhetik, ellenük per indítható, ők maguk pert indíthatnak, ingatlant szerezhetnek stb. Ezalatt elsősorban a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok - közkereseti társaság, betéti társaság - értendők, de a fenti ismérveknek megfelelő más szervezeteket is ide sorolhatunk. (A továbbiakban a jogi személy fogalmát ezzel a tartalommal használjuk.)
Külön kategóriát képez az 1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 14. §-a szerinti előtársaság. Az előtársaság jogalanyisága amúgy is sokak által vitatott, bár azt, bizonyos körön belül, elvitatni nem lehet. Ezt a felfogást nem csak különböző létszakaszai alatt megtehető cselekményei támasztják alá, hanem a Gt. 14. § (2) bekezdése is, mely szerint az előtársaság kijelölt tisztségviselői a társaság nevében és javára járnak el, az általuk megkötött ügyletek automatikusan a bejegyzés után is a társaságot fogják jogosítani és kötelezni. Az előtársaságnak a Törvény hatálya alá vonása sokkal inkább abban a tekintetben jelent gondot, hogy előtársasággal szemben végrehajthatatlan a későbbiekben ismertetésre kerülő bármelyik intézkedés, feltéve, ha a büntetőeljárás az előtársasági állapot alatt egyáltalán eljut az intézkedés meghozataláig. Az előtársaságnak nincs cégjegyzéke, a cégbíróság nem gyakorol felette törvényességi felügyeleti jogkört, vagyona még nem társasági vagyon stb. Az előtársaságnak a Törvény hatálya alá tartozását ezért csak akként lehet értelmezni, hogy a büntetőjog által értékelhető magatartást előtársasági szakban is meg lehet már valósítani, ennek következményeit, ha a cégbejegyzés megtörténik, a társaság fogja viselni. Amennyiben pedig a bejegyzési kérelem elutasításra kerül, - álláspontom szerint - a büntetőeljárást vagy a Be. 190. § (1) bekezdés f) pontja, vagy a Be. 332. § (1) bekezdés e) pontja alapján meg kell szüntetni, és az, csak a természetes személlyel szemben folytatható tovább. [A Törvény 16. § (1) bekezdés b) pontjának alkalmazása azért kérdéses, mert erre a Törvény elég határozott megfogalmazása szerint a tárgyalás előkészítése során kerülhet sor.] A potenciális tagok és az ügyvezetés felelőssége csak az ügyvezetés kötelezettség vállalásából eredő tartozásokért áll fenn, a büntetőjogi jogkövetkezményeknek tehát nem "jogutódai".
Az 1. § (2) bekezdése kiveszi a Törvény hatálya alól a magyar államot, az Alkotmányban felsorolt intézményeket, az Országgyűlés, - a Köztársasági Elnök, - és az Országgyűlési Biztosok Hivatalát, a közhatalmi, államigazgatási, és önkormányzati feladatokat ellátó szerveket, végül a nemzetközi szerződéssel létrehozott szervezeteket.
Sajátos, - bizonyos értelemben feltételes, úgy is mondhatnánk több szintű - a Törvény személyi, és ennek folytán tárgyi hatálya. A jogi személy eljárás alá vonásának feltétele ugyanis az, hogy büntetőeljárás folyjék szándékos bűncselekmény elkövetése miatt természetes személlyel szemben. A Btk.-ban írt bármely szándékos bűncselekmény elkövetése miatt büntetőeljárás alá vonható személyek köre a Törvény ismertetett 2. §-a szerint: ügyvezetésre vagy képviseletre feljogosított tag, tisztségviselő, felügyelő bizottsági tag vagy ezek megbízottja; egyéb tag, vagy alkalmazott; illetőleg a (2) bekezdés szerint akár kívülálló személy is lehet.
- A szándékos bűncselekmény ügyvezető, képviseletre feljogosított tag, vagy tisztségviselő stb. általi elkövetésének önállóan alkalmasnak kell lenni arra, hogy a jogi személlyel szemben eljárás induljon. Ilyen esetekben éppen az elkövetők személyére tekintettel nem tényállási elem az ellenőrzési kötelezettség megszegése, vagy a bűncselekmény elkövetéséről szerzett tudomás. A jogi személlyel szembeni büntetőeljárás megindításához elegendő a szándékos bűncselekménynek a 2. § (1) bekezdés a) pontja szerinti elkövetése.
- Akkor azonban, amikor a szándékos bűncselekményt tisztség nélküli tag vagy alkalmazott követi el, minősítésre kerül a jogi személy vezetése, ellenőrzési rendszere. Tudtak-e a bűncselekmény elkövetéséről, vagy azt, kellő ellenőrzés mellett meg tudták-e volna akadályozni [2. § (1) bek. b) pont.] Amennyiben igen, tag vagy alkalmazott bűnelkövetése esetén is megindítható az eljárás a jogi személlyel szemben. Végül, a jogi személlyel szervezeti kapcsolatban nem álló személy bűnelkövetése esetén a feltétel az, hogy a vezető tisztségviselő tudott-e a bűncselekmény elkövetéséről. Ilyenkor nyilván nem feltétel a tevékenységi körben való eljárás, a cselekményt a kívülálló azonban a jogi személy javára követte el. (A bűncselekmény elkövetéséről tudomással bíró, vagy az ellenőrzési kötelezettségét elmulasztó személyek esetleges büntetőjogi felelőssége természetesen ettől függetlenül elbírálandó kérdések.)
A jogi személlyel szembeni eljárás lefolytatását nem akadályozza, ha az a személy, akivel szemben a szándékos bűncselekmény miatt a büntetőeljárás folyik, meghal, vagy kóros elmeállapota miatt nem büntethető. E két esettől eltekintve az eljárás nem folytatható, illetve önállóan el sem indítható.
Ha az elkövető a vádemelés előtt meghal, vele szemben az eljárást a Be. 190. § (1) bekezdés e) pontja értelmében meg kell szüntetni, ilyenkor tehát - értelmezésem szerint - a jogi személlyel szembeni eljárás megindításának lehetősége elenyészik. Abban az esetben azonban, ha az elkövető kényszergyógykezelésének szükségessége merül fel, a nyomozás megszüntetésére lehetőség nincs [Be. 190. § (1) bekezdés d) pont]. Az erre irányuló indítvány mellett mód nyílik a jogi személlyel szembeni eljárás megindítására vagy folytatására is. A vádemelés után azonban mindkét esetben lefolytatható a jogi személlyel szembeni eljárás, erről a Törvény 3. § (2) bekezdése, és 16. § (2) bekezdése kifejezetten rendelkezik is. A szabályozás azért tekinthető aggályosnak, mert a természetes személy bűnösségének megállapítása nélkül kerül sor a jogi személy büntetőjogi elmarasztalására.
Az elkövethető szándékos bűncselekményeket a Törvény - még utalás jelleggel sem - sorolja fel, az elvileg bármi lehet. A nemzetközi joggyakorlatban természetesen ezzel ellentétes megoldások is vannak. A törvényi indokolás szerint azonban " a jogfejlődés azt tanúsítja, hogy a nemzetközi dokumentumokban folyamatosan bővül azon bűncselekményeknek a köre, amelyek elkövetéséhez kapcsolódóan előírják a jogi személyek szankcionálhatóságának megteremtését."
A vezető, tag, vagy alkalmazott természetes személlyel szemben lefolytatható büntetőeljárás alapját képező cselekményt, - az említett kivételtől eltekintve, - a jogi személy tevékenységi körében kell elkövetni. Tevékenységi kör az, amelynek folytatására a jogi személyt létrehozták, és amely - regisztrált szervezetek esetén - a nyilvántartásba is bejegyzésre kerül.
A jogi személy tevékenységi körével kapcsolatban a Törvény 4. § (1) és (2) bekezdése - igaz ugyan, hogy az alkalmazható intézkedések meghatározásánál - szintén tartalmaz rendelkezéseket. Ebből viszont az következik, hogy a jogi személy elleni eljárást nem csak az alapozza meg, ha az egyébként jogszerű céllal alakult szervezet tevékenységében zavar támad, és tisztségviselői, alkalmazottjai stb. bűncselekményt követnek el, hanem megalapozza az is, ha azt kifejezetten bűncselekmény elkövetésének leplezése céljából hozták létre, vagy, az általa végzett tevékenység bűncselekmény leplezésére alkalmas, függetlenül attól, hogy emellett végez-e jogszerű tevékenységet, avagy nem. Az ilyen célzattal alapított szervezetek egyébként, nyilván rendelkeznek valamilyen "szalonképes" tevékenységi körrel, a regisztrálást igénylő szervezetek bejegyzése ugyanis ennek hiányában létre sem jöhet. A kérdés ezek után már csak az lehet, hogy a bűncselekmény elkövetésének leplezésére létrehozott szervezetnek mi a tevékenységi köre [2. § (1) bekezdés].
A jogi személlyel szembeni eljárás megindításának 2. § (1) bekezdése szerinti egyik előfeltétele, annak alapos gyanúja, hogy a bűncselekmény elkövetése a jogi személy javára vagyoni előny szerzését célozta, vagy azt eredményezte.
A 2. § (2) bekezdése (bűncselekmény elkövetéséről való tudomás) azonban már nem követeli meg a vagyoni előny szerzésének célzatát, megelégszik a vagyoni előny tényleges megszerzésével, vagyis az eredménnyel. Ugyanígy elegendő a vagyoni előny szerzése, azaz az eredmény abban az esetben, ha az elkövető elhalálozása, vagy kóros elmeállapota miatt nem volt büntethető [3. § (2) bekezdés].
A vagyoni előny fogalmát a Törvény alkalmazása szempontjából az 1. § (1) bekezdés 2. pontja definiálja. Ezek szerint az, - függetlenül a számviteli törvény szerinti nyilvántartásba vétel lehetőségétől - nemcsak dolog, vagyoni értékű jog, követelés, kedvezmény lehet, hanem ide sorolja azt az esetet is, amikor a jogi személy, jogszabályból vagy szerződésből eredő kötelezettség, vagy az ésszerű gazdálkodás szabályai szerint szükséges ráfordítás alól mentesül.
A Törvény egyik legtöbb gondot okozó rendelkezése a vagyoni előny, illetve annak számszerű meghatározása. Vagyoni előny nélkül eleve nem lehet a jogi személlyel szemben intézkedést alkalmazni, de az képezi a jogi személlyel szemben kiszabható pénzbírság alapját is. A vagyoni előny mértékére a vádirat bizonyára tartalmaz adatokat, a büntetés mértékére azonban az ügyész vádbeszédében nem tehet indítványt [17. § (4) bekezdés]. A bíróság valójában magára van hagyva ennek a kérdésnek az eldöntésénél, a nyomozati anyagból - amennyiben azok között megfelelő szakvélemény található - következtetéseket tud csak levonni. Ha a vagyoni előny értéke nem, vagy csak aránytalanul nagy ráfordítással állapítható meg, a bíróság a vagyoni előny értékét becsléssel állapíthatja meg. A rendelkezéssel kapcsolatos kételyeket úgy vélem nem kell különösebben fejtegetni, arra is tekintettel, hogy a kétfokú bírósági eljárás eredményeként azt másodfokú bíróság is megállapíthatja, további jogorvoslati lehetőség nélkül.
A jogi személlyel szemben alkalmazható intézkedések fajtáiról a 3. § rendelkezik. Sor kerülhet a jogi személy megszüntetésére, tevékenységének korlátozására, és pénzbírság kiszabására. A jogi személyt megszüntetni önálló intézkedésként lehet, míg tevékenységének korlátozására pénzbírság kiszabásával együttesen is sor kerülhet.
A jogi személyt meg kell szüntetni, ha jogszerű gazdasági tevékenységet nem folytat, és azt bűncselekmény leplezése céljából hozták létre, vagy tényleges tevékenysége bűncselekmény leplezését szolgálja. Ezekben az esetekben a bíróságnak nincs mérlegelési lehetősége, a legsúlyosabb intézkedés meghozatala kötelező.
Nem kötelező a megszüntetés abban az esetben, ha a jogi személy jogszerű tevékenységet is folytat, amellett, hogy alapvetően bűncselekmény elkövetésének leplezésére alapították, vagy tényleges tevékenysége bűncselekmény leplezését szolgálja.
Nem lehet megszüntetni az utóbbi kategória szerinti jogi személyt, - bűncselekményt megvalósító tevékenysége ellenére sem, - ha jogszerű tevékenységet is folytat, amennyiben ennek következtében állami vagy önkormányzati feladat ellátása veszélybe kerülne, vagy a jogi személy országos közüzemi szolgáltató, nemzetgazdasági szempontból stratégiai jelentőségű, illetve honvédelmi vagy más különleges feladatot megvalósító szervezet.
Az állami vagy önkormányzati feladat ellátásának veszélye, - miután a közhatalmi, államigazgatási, önkormányzati szervezetekre a Törvény hatálya nem terjed ki, - a köztestületen, vagy közalapítványon kívül csak abban az esetben merülhet fel, ha az 1997. évi CLVI. törvény szerint minősülő, a közhasznúság valamely fokozatába besorolt jogi személyről - például közhasznú társaság, alapítvány - van szó. Feltehetően erre gondolt a jogalkotó, és nem az egyébként csak jogszabállyal létrehozható közalapítványra, vagy köztestületre.
Ami a többi privilegizált szervezetet illeti, - a Törvény indokolása szerint is - azok, az 1995. évi XXXIX. törvény szerinti, tartós állami tulajdonban maradó vagyonnal gazdálkodnak, e célból hozták őket létre. Bár nehezen elképzelhető a bűncselekmény elkövetésére irányuló alapítási szándék, ez a körülmény nem zárja ki a felelősségre vonás lehetőségét. Miután e vagyontárgyak működtetésére az 1991. évi XVI. törvény szerinti koncessziós társaságok is alapíthatók, az ilyen társaságok felelősségének a megállapítására is sor kerülhet.
Igen szűkszavú a Törvény az intézkedések végrehajtásának a szabályozásában. A Törvény 26. §-a tartalmaz erre vonatkozó előírásokat. Ha figyelembe vesszük, hogy a gazdasági élet szinte minden szereplője bírósági cégnyilvántartásban szerepel, és a cégeljárási szabályok a Törvényre való tekintettel nem kerültek módosításra, az említett egyetlen szakasz rendelkezéseit igencsak körültekintően kell alkalmazni, megkísérelve egyben a cégeljárási, vagy egyéb eljárási szabályokkal való összhang megteremtését is.
Az eljárás megindításáról az ügyésznek értesíteni kell azt a bíróságot, - feltéve, hogy az érintett jogi személy bíróság által regisztrált, - amely a jogi személyt nyilvántartásba vette. Értesíteni kell a törvényességi felügyeletet gyakorló bíróságot, vagy ügyészt, szakmai felügyeletet gyakorló szervet is. A büntetőeljárás valamennyi stádiumáról a nyilvántartást ellátó és törvényességi felügyeletet gyakorló szervek értesítést kapnak. A Törvény 10. § (3) bekezdése értelmében a nyilvántartást vezető bíróság az értesítést felveszi a nyilvántartásba. Ugyanakkor a Ctv.-nek jelenleg nincs olyan rendelkezése, amelynek alapján az adatot a cégjegyzékbe be lehetne jegyezni, bár ez kétségtelenül feltétlenül indokolt lenne. Meggondolandó lehet, hogy a Ctv. 7. § (3) bekezdés i) pontja alapján, az értesítés ne kerüljön-e közzétételre a Cégközlönyben.
Ha a büntető bíróság intézkedésként a jogi személyt megszünteti, erről értesíti a nyilvántartást vezető bíróságot, amely az egyes jogi személyekre vonatkozó külön törvényeknek a megszűntnek nyilvánítás, illetőleg a feloszlatás esetén irányadó szabályai szerint jár el.
Cégnyilvántartásban szereplő jogi személyek esetén végelszámolási, felszámolási eljárás lefolytatásának van helye. A cégbíróság megszüntető határozatát a büntetőbíróság ítélete pótolja. A végelszámolási, felszámolási eljárás megindulásának a bejegyzésére a Ctv. 12. § (3) bekezdés b)-c) pontja lehetőséget ad. A bejegyzés elrendelésével együtt a cégbíróságnak intézkedni kell végelszámoló kirendelése felől is, legalábbis ez következik a Ctv. 55. §-ából. A jogi személy a bírósági nyilvántartásból történő törléssel szűnik meg. A nyilvántartásban fel kell tüntetni, hogy a törlésre hivatalból került sor.
A egyesülési jogról szóló 1989. évi II. tv. hatálya alá tartozó szervezeteknél feloszlatási eljárást kell lefolytatni (20. §), a feladatot felszámoló végzi. Alapítványok esetében PTK. 74/E-F. §-aiban írtaktól eltérően a megszüntetésre nem az ügyész által indított kereset alapján, hanem szintén a büntetőbíróság ítéletének megfelelően fog sor kerülni.
Ha a büntetőbíróság vagyonelkobzást is alkalmazott a jogi személlyel szemben, előzőleg ezt az intézkedést kell végrehajtani, és csak ezt követheti a megszüntetésre irányuló eljárás. (Két észrevétel azonban idekívánkozik; ez a szabály csak a bíróság által regisztrált jogi személyekre vonatkozik, a Gt., de egyéb jogszabályok sem szabályozzák társaság, társadalmi szervezet stb. megszűnési okként a büntető bíróság megszüntető intézkedését.)
A büntetőbíróság által alkalmazható további intézkedés a jogi személy tevékenységének korlátozása. Erre az intézkedésre akkor kerülhet sor, ha a jogi személy által megvalósított magatartás nem olyan súlyos, hogy a megszüntetés felől kéne intézkedni, vagy súlyos ugyan, de a törvény kizáró rendelkezése miatt nem kerülhet sor törlésre.
A bíróság a jogi személy tevékenységét egy évtől három évig terjedő időtartamban korlátozhatja. A korlátozás kiterjedhet valamennyi, az 5. § (2) bekezdésben felsorolt tevékenységre, vagy ezek közül csak egyes tevékenységek gyakorlására. Az 5. § (2) bekezdés a)-e) pontjaiban írt egyes, vagy valamennyi privilegizált tevékenység felfüggesztésén kívül, az f) pont szerinti más, további tevékenységek is felfüggeszthetők.
A tevékenység korlátozása nem csak azzal jár, hogy a jogi személy bizonyos tevékenységet nem végezhet, hanem eleshet további, a Törvényben felsorolt előnyös gazdasági, pénzügyi lehetőségektől. A bíróság döntésétől függően nem végezhet nyilvános felhívás alapján betétgyűjtést, nem vehet részt közbeszerzési eljárásban, nem köthető vele koncessziós szerződés, nem minősíthető közhasznú szervezetté, nem részesülhet közpénzből, vagy nemzetközi szervezet által céljelleggel nyújtott támogatásban, és természetesen nem végezhet olyan egyéb tevékenységet sem, amelyre a korlátozás vonatkozik.
A bíróság a felsorolt, a tevékenységek korlátozásán túlmenő hátrányos intézkedéseknek a további jogkövetkezményeit is levonhatja, a folyamatban lévő eljárások, vagy a már megszerzett jogosultságok tekintetében.
A büntetőbíróság döntésétől függően, ítéletének jogerőre emelkedésével beállnak az azonnali hatályú felmondás jogkövetkezményei a közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződések, a koncessziós szerződések tekintetében. A közhasznúság megszerzésére irányuló eljárásokat meg kell szüntetni, a már megszerzett minősítést a nyilvántartásból törölni kell. A támogatás odaítélésére irányuló eljárást meg kell szüntetni, a már odaítélt támogatást vissza kell fizetni.
A tevékenység korlátozása esetén a nyilvántartást vezető bíróság a nyilvántartásban a határozat szerinti tevékenység korlátozását tünteti fel.
A büntetőbíróság ítéletének végrehajtásánál a Ctv. 12. § (3) bekezdés d) pontjának analógiájára egyes tevékenységi körök felfüggesztése esetleg bejegyezhető, vagy az egyes tevékenységi köröknél lehet a felfüggesztésre utalni. A bejegyzésére azonban ez idő szerint a cégjegyzéknek nincs alkalmas rovata, erre vonatkozó rendelkezést a Ctv. nem tartalmaz.
A III/4. pontnak a vagyoni előnyt tárgyaló részénél már ismertetésre kerültek azok a problémák, amelyek a vagyoni előny mértékének megállapításánál felmerülhetnek. A bíróság által kiszabható pénzbírság legalább ötszázezer forint, de az, az előny háromszorosáig terjedhet.
A pénzbírságot - meg nem fizetése esetén - a bírósági végrehajtás szabályai szerint, az 1994. évi LIII. törvény rendelkezéseinek megfelelően kell behajtani.
Ha a végrehajtási eljárás az ítélet jogerőre emelkedésétől számított hat hónapon belül nem vezet eredményre, erről a bírósági végrehajtó értesíti az elrendelő bíróságot, amely erről haladéktalanul tájékoztatja a nyilvántartást vezető bíróságot.
Cégnyilvántartásban szereplő cég esetében a cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárást folytathat le, a nem teljesítő kötelezettel szemben. Erre - bár célszerű lett volna a Ctv. ez irányú egyértelmű módosítása - a Ctv. kissé erőltetetten alkalmazott 50. § (1) bekezdés e) pontja, és 53. §-a alapján kerülhet sor. Ha ezt az analógiát elfogadjuk, a cégbíróság intézkedést hozhat a cég működésének felfüggesztéséről, - ha ezt korábban a büntetőbíróság nem tette meg, - végső soron a céget megszűntnek nyilváníthatja, és a cégjegyzékből törölheti.
A Törvény meglehetős részletességgel szabályozza az intézkedés alkalmazására irányuló eljárás lefolytatásának rendjét. A részletes szabályozásra tekintettel az eljárásnak csak a legfontosabb mozzanatai kerülnek ismertetésre.
Ha a természetes személy gyanúsítottal szemben folyó nyomozás során adat merül fel arra, hogy sor kerülhet jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazására, a nyomozó hatóság erről haladéktalanul értesíti az ügyészt. Ha az ügyész a nyomozást a jogi személyre kiterjeszti, határozatáról köteles értesíteni a nyilvántartó bíróságot.
Az ügyész a jogi személlyel szembeni intézkedést a bírósági tárgyaláson is indítványozhatja. A bíróság ebben az esetben a tárgyalást elnapolja, és az indítványról a jogi személyt, valamint a nyilvántartást vezető bíróságot is értesíti.
A Törvény módosította az 1991. évi XLIX. törvényt (Cstv.). Az újonnan beiktatott 6/A. § kimondja, nem indítható csődeljárás, felszámolási eljárás, és végelszámolás, ha a büntető ügyben eljáró bíróság vagy ügyész a cégbíróságot arról értesítette, hogy folyamatban lévő ügyben a jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazásának lehet helye. A már megindult, folyamatban lévő csőd, - felszámolási, - és végelszámolási eljárásokat a büntetőeljárás jogerős befejezéséig, illetve az alkalmazott intézkedés végrehajtásáig fel kell függeszteni. Álláspontom szerint, ha az intézkedés megszüntetés volt, a felszámolási vagy végelszámolási eljárást folytatni, majd annak végeztével, az eljárás befejezésével, a céget a cégnyilvántartásból törölni kell. Ezek a rendelkezések természetesen csak azokra a szervezetekre vonatkoznak, amelyek a Cstv. hatálya alá tartoznak.
Ha a csőd, - felszámolási, - vagy végelszámolási eljárás megindításának elmaradása, illetve felfüggesztése a hitelezők érdekeit jelentős mértékben sértené, az ügyész, vagy bírósági szakban a bíróság engedélyezheti az eljárás megindulását vagy folytatását.
A jogi személlyel szembeni intézkedést az ügyész a vádiratban indítványozza. Az eljárásra az a bíróság rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel, aki a természetes személy terhelttel szemben eljárhat.
A jogi személy képviseletét ügyvéd látja el. A képviseletre vagy a jogi személy törvényes képviselője ad meghatalmazást, vagy a nyomozó hatóság, az ügyész, illetve a bíróság rendel ki ügyvédet. A terhelt vagy annak hozzátartozója, és védője meghatalmazást nem adhat. A jogi személy képviselője által gyakorolható jogokat a Törvény tartalmazza.
Az elsőfokú bíróság ítéletében vagy intézkedést alkalmaz, vagy az indítványt elutasítja, vagy pedig az intézkedés alkalmazását mellőzi. Ez utóbbi döntésre akkor kerülhet sor, ha az intézkedés a jogi személyre nézve méltánytalan terhet jelentene. Kivétel, ha a jogi személyt bűncselekmény leplezésére hozták létre, vagy tevékenysége bűncselekmény elkövetését leplezte.
Felmentő ítélet vagy megszüntető végzés esetén a jogi személyről külön intézkedést hozni nem kell. Az eljárás a jogi személlyel szemben akkor nem szüntethető meg, ha az intézkedés alkalmazásának az elkövető büntethetőségétől függetlenül helye van. Ez a 3. § (2) bekezdése értelmében vagy az elkövető halála, vagy kóros elmeállapota.
A jogi személlyel szemben is folyó eljárásban a Be. szabályai szerint lehetőség van fellebbezésre, perújítási, és felülvizsgálati kérelem előterjesztésére.
Az új, feltehetően 2004. május 1-jével hatályba lépő törvény elemzése után felmerülhet a kérdés, szükség volt-e annak megalkotására, meglévő jogszabályaink nem nyújtottak volna-e kellő biztosítékot a jogi személyek jogkövető magatartásának kikényszerítésére. Az alkalmazható intézkedések nem sértik-e súlyosan a hitelezők érdekeit, ezáltal nagyobb sérelmet okozva az elérhető előnynél.
A jogi személy "magatartása" rendszerint valamely természetes személy - képviselője, tagja, alkalmazottja stb. - eljárása, cselekvése, az intézkedés megtételére is csak a természetes személy büntetőjogi elmarasztalása esetén kerülhet sor. Ha pedig ez így van, nem nagyobb-e a visszatartó hatás, ha az első sorban felelős személyek felelősségének módját és mértékét változtatjuk meg, hiszen ennek hatása nyilvánvalóan a jogi személy működésének területén is jelentkezni fog. A Gt. sajnos sem most, sem a jövőben nem szándékozik változtatni azon a helyzeten, hogy például a vezető tisztségviselők - legalább a gazdálkodási szabályokat sértő szándékos bűncselekmény elkövetése esetén - polgári jogi értelemben is vett károkozásukért nem felelnek. A jogellenesen, bűncselekménnyel megszerzett vagyoni előny, kétségtelenül nem maradhat a jogi személy vagyona, nem szolgálhat alapul különböző hitelezői igények kielégítésére, de a tevékenység felfüggesztése, vagy a jogi személy megszüntetése, már érzékenyen érintheti őket.
A gazdasági tevékenységet folytató szervezetek felett, - mivel nagy részük cégnyilvántartásban szerepel, - a cégbíróság törvényességi felügyeletet gyakorol. Valójában a Törvény is alapvetően erre az esetre van modellezve. Más szervezetek esetében ügyészi, vagy egyéb felügyeleti jogkör érvényesül. Dr. Sárközy Tamás már említett cikkében jó megoldásnak ítélné egy általános bírságolási rendszer bevezetését, de más megoldások is hatékonyak lehetnének. Adott esetben ugyanis nem a jogi személy, mint jogi kreatúra felelősségének a természetén, jogági besorolásán kéne, hogy legyen a hangsúly, - nem is mindig a büntetőjogi alapelvekkel egyező módon, - hanem azon, hogy gazdasági tevékenységét senki ne használhassa bűncselekmény elkövetésére, vagy ha igen ennek anyagi jogi jogkövetkezményeiért helyt kell, hogy álljon. Ehhez pedig nincs szükség a büntetőjog eszközeire. ■
JEGYZETEK
1 Dr. Sárközy Tamás: Büntetőjogi intézkedések a jogi személyekkel szemben? Magyar Jog 2002/8. szám
2 Uo.
Visszaugrás
