A gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvény a reklámszabályozás origója. A reklámtörvény a reklámszabályozás természetének és egy origótól elvártaknak megfelelően vegyesen fogyasztóvédelmi és versenyvédelmi hangsúlyokkal bíró, komplex, de viszonylag világos struktúrájú jogszabály volt - ami a megtévesztő reklámra vonatkozó tilalom és az összehasonlító reklámra vonatkozó szabályozás más törvényekbe való emelésével egyértelműen fogyasztóvédelmi jogszabállyá vált. Az eltolódás fokozatos volt: az első hazai reklámszabályozás a tisztességtelen versenyről szóló 1923. évi V. törvény által rögzített reklámszédelgés tilalma volt (lásd Pázmándi 2010, 221. o.). A mai reklámtörvény a fogyasztóvédelem meglehetősen fontos bástyája Dr. Kaszainé dr. Mezey Katalin a hatályos fogyasztóvédelmi jogforrások tekintélyes hosszúságú listájában a fogyasztóvédelmi (1997. évi CLV. törvény a fogyasztóvédelemről) és az Fttv. (2008. évi XLVII. törvény) a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalmáról) után az előkelő harmadik helyen szerepel. (A Magyar fogyasztóvédelmi és reklámjog című könyv I. részében. 25. o.)
A reklámtörvény - ahogy a teljes címe is sugallja - "mindössze" egyes korlátokat tartalmaz az alapvető feltételek mellett, korántsem valamennyit. A korlátok közül persze az alapvetőek szintúgy ebben a jogszabályban vannak lefektetve, de csaknem húsz ágazati jogszabályban találunk további reklámkorlátozásokat. Ebben a tanulmányban egy reklámtörvénybelit fogunk közelebbről megnézni: egy olyat, ami merőben elüt a terület szabályainak jellegétől - egy olyat, aminek a reklámtörvénybeli jelenléte (valójában a szabály léte úgy általában) gyakorlatilag érthetetlen (és értelmetlen).
- 19/20 -
Ahhoz, hogy lássuk, milyen jellegű szabályokról beszélünk, érdemes átfutni magát a törvényt - kezdve rögtön a preambulummal. A preambulum elsőként a polgárok egészségének védelmét jelöli meg célként, kiemelve a fiatalkorúakét; cél a társadalom rendjére káros hatások visszaszorítása, a tisztességes verseny fenntartása - ezzel egyúttal az üzleti tisztesség követelményeit betartó vállalkozások érdekeinek védelme.
Az 1. § a tárgyi hatály kijelölésével egyúttal meghatározza a jogszabály kötelezettjeinek körét, azaz a személyi hatályt: "E törvény hatálya a reklámozóként, reklámszolgáltatóként vagy reklám közzétevőként végzett gazdasági reklámtevékenységre, a szponzorálásra, valamint az ezek tekintetében alkalmazott magatartási kódexekre terjed ki."
Az, hogy a jogalkotó azzal fejezi ki elismerését az önszabályozás iránt, hogy a vonatkozó törvény szabályozási körébe veszi, megér egy (jópár) külön írást, de mi most ezzel a résszel nem foglalkozunk. Az "érdemi" tárgyi hatályt - a törvény címéhez igazodóan - a gazdasági reklámtevékenység (és a dohánytermékek reklámkorlátainak kiszélesítését célzó uniós szabályok implementálása óta a szponzoráció) adja. Egyúttal azt is látjuk, hogy a szabályozott tevékenység végzőinek megjelölésével világossá válik a szabályozott tevékenységre vonatkozó előírások megszegése esetén számonkérhetőek köre, vagyis a személyi hatály: a reklámozók, a reklámszolgáltatók és a reklám közzétevője. A reklámozó - ahogy az értelmező rendelkezésekből is kiderül - a gazdasági folyamat azon szereplőjét jelenti, akinek az érdekében a reklámot közzéteszik. (A jogalkotó itt a logikai szerepét illetően homályos - hiszen nem lehet tudni, hogy "és"-t vagy "vagy"-ot jelölő - "illetve" kötőszóval hozzáfűzi, hogy "aki a reklámot megrendeli" - hiszen ez esetenként különválhat attól, akinek a reklám közzététele az érdekéhez fűződik.) A reklámszolgáltató a széles értelemben vett ügynökségi szereplőket jelenti: "aki önálló gazdasági tevékenysége körében a reklámot megalkotja, létrehozza, illetve ezzel összefüggésben egyéb szolgáltatást nyújt"; lehet ez ugyebár reklámügynökség, médiaügynökség, hogy csak a két legalapvetőbb típust említsem. A reklám közzétevője pedig az, "aki a reklám közzétételére alkalmas eszközökkel rendelkezik és ezek segítségével a reklámot megismerhetővé teszi".
A reklám létrehozásának és közzétételének piaci folyamatát jól modellezi a személyi hatály kijelölése: mivel ezek azok a szereplői a piaci folyamatnak, akik befolyással vannak egy reklám és a közzétételének milyenségére, értelemszerűen ők azok, akik felelősségre vonhatók azért, ha egy reklám nem felel meg a jogszabályi előírásoknak.
A hatályt és az értelmező rendelkezéseket követően a reklámtörvény kitér néhány alapvető feltételre (melyek nagy része a fent említett felelősségre vonás gyakorlati lehetőségét teremtik meg), majd rátér a reklámkorlátokra és -tilalmakra.
Ezek közül a 2008-as rekodifikáció alkalmával került a törvénybe eszközspecifikus korlátként a direkt marketing lehetőségének jelentős szűkítése. Ezt követően találhatók a reklámozott árutól független általános tilalmak, melyek a közrend, a közbiztonság és a környezet védelmének rögzítése után a kiskorúak védelmének többlépcsős rendelkezéseit tartalmazzák. A fiatalkorúak kiemelt, preambulumban is rögzített védelme nemcsak ezekben a szabályokban érhető tetten, hanem a pornográf reklám tilalmában (mely a közerkölcs mellett nyilvánvalóan a kiskorúak védelmét is szolgálja) és számos áruspecifikus tilalomban és korlátban.
Az egyes terméket vagy termékcsoportot, esetleg szolgáltatást megnevező áruspecifikus szabályok előtt találunk egy egészen kézenfekvő, olyan általános szabályt, amelynek ugyanazon gondolat a kiindulópontja, mint az egyes áruspecifikus szabályoké: a tiltott áru reklámjának tilalma: "tilos az olyan áru reklámja, amelynek előállítása vagy forgalmazása jogszabályba ütközik". Ennek a szabálynak az általunk vizsgált áruspecifikus tilalom történetének vonatkozásában még szerepe lesz.
Teljes reklámtilalmat rögzít a reklámtörvény a veszélyes eb, állatviadal, emberi szerv és szövet, a terhességmegszakítás (mind az eszköz, mind az eljárás, mind az intézmény vonatkozásában). Szintén tilos a fegyver, lőszer, robbanóanyag, a szexuális ingerkeltésre irányuló eszköz és a dohányáru reklámja, ezekhez azonban szűk körű (gyakorlati jelentőséggel alig bíró) kivételeket enged a törvény.
A legismertebb áruspecifikus reklámkorlátok az alkoholtartalmú italok reklámozások vonatkozásában létezők. A tartalmi és közzétételi korlátok egy része itt is a kiskorúak védelméhez kapcsolódik, mások a reklám befolyásoló hatásának bizonyos irányú vonatkozásait kívánják tompítani.
Találunk még egy kegyeleti célú megfontolásokon alapuló tartalmi és közzétételi korlátozáscsoportot a temetkezési szolgáltatás reklámozására vonatkozóan, és el is érkeztünk e cikk témáját adó tilalom termékcsoportjához: a szerencsejáték reklámjához.
A szerencsejáték reklámozására a reklámtörvényben a rekodifikáció óta szereplő korlátcsoport első fele a gyermek- és fiatalkorúak szerencsejátékba való bevonását kívánja megakadályozni. Ennek megfelelően a 21. § (1) bekezdése rögzíti: "Tilos a gyermek-, illetve fiatalkorúak szerencsejátékban való részvételére felszólító reklám." Ennek a szabálynak való megfelelés érdekében - pontosabban már a megsértésének látszatát is kerülendő - az a jelenlegi gyakorlat a Szerencsejáték Zrt. reklámjaiban, hogy tételesen elhangzik, hogy a reklám kizárólag 18 év felettieknek szól. Szintén a kiskorúak bevonódásának lehetőségét kívánja elkerülni a fenti szakasz (2) be-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
