Varga István tudományos dékánhelyettes, tanszékvezető egyetemi tanár Apollón és Dionüszosz attribútumainak felidézésével nyitotta meg az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar (ELTE-ÁJK) 2017. évi első könyvbemutatóját, miszerint a szellemi táplálék mellett az esemény zárásaként borkóstoló is várja az egybegyűlt hallgatóságot. A levezető elnöki feladatokat ellátó, egyszersmind az ELTE Eötvös Kiadó jogi sorozatszerkesztőjeként Varga István külön kiemelte, hogy a karon megjelenő könyvek nagy számára tekintettel a szervezők másfél évnyi könyvtermést görgetnek maguk előtt, azonban ennek a hátránynak a ledolgozására újabb könyvbemutató keretében a tavaszi szemeszter legvégén sor kerül.
1. A könyvbemutató Borbíró Andrea főszerkesztésével és Gönczöl Katalin, Kerezsi Klára, Lévay Miklós szerkesztésében megjelent Kriminológia tankönyv[1] ismertetésével kezdődött, melyet terjedelmére tekintettel Bíró Judit (ELTE) és Hack Péter (ELTE) mutatott be. Bíró Judit ismertetését a jelenkorig húzódó, és a Kriminológia című tankönyvben csúcsosodó folyamatok múltból történő eredeztetésével kezdte. A kriminológia tudománytörténetéből felidézte Andorka Rudolf szerkesztésében A deviáns viselkedés szociológiája (1974) című művet, melynek kapcsán visszatekintett a szociológia és a kriminológia kapcsolatára, amelyre Edwin H. Sutherland munkásságából adott ízelítőt. Kiemelte, hogy a bántalmazó családban felnőtt Sutherland saját személyében egyesítette a szociológusi és a kriminológusi hivatást. Sutherland révén utalt arra, hogy az alkoholizmus miatt már a harmincas években volt legitimitása a deviáns viselkedések vizsgálatának. Kiemelte, hogy manapság a társadalmat vizsgáló empirikus kutatások közül a kriminológia a legjelentősebb, amely felfelé ívelő ágban halad, míg a szociológiáról ez kevésbé mondható el. Majd hozzátette, hogy jóllehet a szociológiai megközelítés nem kizárólagos, de elengedhetetlen kell hogy legyen a társadalom, különösen a deviáns viselkedések vizsgálata során. A történeti ív felvázolásával Bíró Judit kifejtette, hogy a kriminológia akkor vált intézményrendszerben is tükröződő módon önálló tudományággá, amikor a hetvenes években a deviáns viselkedések szociológiáját felváltotta a kriminológia, melyben a deviancia vizsgálata már csak részterületet képez. Ugorva az időben, Bíró Judit büszkén tért át a kriminológia hazai történetének legújabb fejleményére, azaz arra, hogy az ELTE-ÁJK a társkarokkal (ELTE-TÁTK, ELTE-PPK) együtt és széles nemzetközi kapcsolatai gyümölcseként kétéves Kriminológia MA (KMA) képzést indított el 2011-ben. Az előadó hangsúlyozta, hogy ugyan a KMA képzés a legfiatalabb a karon, története öt éve alatt mégis a legkelendőbb szakká vált. Örömét fejezte ki, hogy a KMA képzés jogszabályi formában megerősítést nyerve mintegy negyven munkakör betöltésére alkalmas diplomát nyújt. Így a Kriminológia tankönyv nagy felelősséget vállalt, melynek szerzői nagyfokú társadalmi szolidaritásról és érzékenységről tanúbizonyságot téve "a világukra és a világ szenvedéseire a bűnön és a büntetésen kívül is figyelemmel vannak" - zárta gondolatait az előadó.
Hack Péter az "egy tanú, nem tanú"-jogi elvvel vette át a szót, majd a mondandójának tárgyi bizonyítási eszközéül szolgáló könyvről megállapította, hogy már az utánnyomást tartja kezében, mert az akkora sikerrel indult a piacon, hogy ez első nyomás mind elfogyott. Minden túlzás nélkül állítható, hogy a kriminológia oktatása kezdete óta ez a legátfogóbb, legszínvonalasabb tankönyv, melyben a hazai kriminológia jelenlegi tudásanyaga benne foglaltatik. Tartalmát tekintve a könyv a múltbeli és a jelenlegi kutatási eredmények összességét nyújtja, melyben a hazai
- 367/368 -
kriminológia tudomány szinte minden művelője részt vett. Ez a személyi kör három generációt ölel fel, a tanszékek, a tantárgy, a tudományág alapítóit, a már jó ideje PhD-fokozattal rendelkező második generációt és a PhD-fokozatszerzés előtt vagy közvetlenül után álló kutatókat. A generációk konstruktív és egymást segítő munkája, mely az ELTE-ÁJK vezetésével további három nagy műhelyt (OKRI, a miskolci és a pécsi jogi karok büntetős tanszékei), és összesen huszonhét szerző munkáját fogja át. Hack Péter kiemelte, hogy a sok szerző és iskola ellenére a könyv nyelvezete, megközelítésmódja egységes, osztotta Bíró Judit véleményét, miszerint mind laikusok, mind szakmabeliek haszonnal forgathatják. Hack Péter definíciós problémába burkolva aggódott a joghallgatók túlterheltségéért, mivel ez a tankönyv valójában kb. ezer- oldalas tudományos kézikönyv, azonban éppen Bíró Judit és maga az előadó hívta fel a figyelmet arra, hogy a könyv a KMA képzés teljes tananyagát, azaz négy félévnyi anyagot ölel fel, így a joghallgatóknak nincs félnivalójuk. Sőt Hack Péter azzal zárta az ismertetését, hogy ha valaki csak egy művet szeretne a bűnözésről olvasni, akkor az ez a Kriminológia tankönyv legyen, márpedig legalább egy tankönyv a joghallgatóknak is kell.
2. Kisfaludi András egyetemi tanár szerkesztésében megjelent Tanulmányok a bizalmi vagyonkezelés jogi szabályozásának elméleti alapjairól[2] című könyvet a témakörben több monográfiát is jegyző Sándor István (ELTE) mutatta be, aki habilitációjában szintén a bizalmi vagyonkezelés intézményét elemezte összehasonlító történeti módszerrel. Történeti felvezetésében megemlékezett Bolgár Veráról a jogi kar első női hallgatójáról, aki 1948-ban szerzett diplomát, és később amerikai szaklapokban publikált gazdasági jogi témakörben. Majd idézetekkel tarkított felvezetéséből megtudhattuk, hogy a trust egy elefánt, amelyet könnyű felismerni, de nehéz leírni, vagy az ausztrál adójogászok szerint képzeljük el a trustot úgy, mint egy magánrepülőgépet, amelyet pilóta irányít, de az utasok a jegytől függően eltérő szolgáltatásokat kapnak, ezután a jelen tanulmánykötetre és saját kutatásaira is támaszkodva Sándor István azt a következtetést vonta le, miszerint a trustnak tulajdonképpen nincs irányadó definíciója. A mű ismertetésére áttérve Sándor István a tanulmánykötet hét szerzőjének nyolc tanulmányát mutatta be tételmondatok segítségével. A trust történetétől és a magyar magánjogi hagyományoktól indulva, megtudtuk, hogy a trustot funkcióit figyelembe véve a magyar magánjogba be lehet illeszteni. Sőt korábban is voltak olyan intézmények, amelyek a bizalmi vagyonkezelésre lehetőséget adtak, de általános jelleggel nem vezették be őket. Az angoltól merőben különböző skót, és a külföldi jog alapján trust alapítását lehetővé tevő olasz trust szabályozása mellett láthattuk a francia modellt, melyet a pénzügyi szféra részére vezettek be törvénnyel, és megismerhettük a svájcit, melyben régi hagyományai vannak a bizalmi vagyonkezelésnek, de tételes jogi rendelkezés nélkül. Sándor István a könyvre hivatkozva hangsúlyozta, hogy a tulajdont relativizált értelemben kell kezelni, és a magyar dogmatika és szabályozás megfelel a trust bevezetésének. A tanulmánykötet kitért arra is, hogy a szellemi alkotások annyiban képezhetik bizalmi vagyonkezelés tárgyát, amennyiben nem személyhez fűződőek, valamint a trust és a fúziókontroll kapcsolatának vizsgálatával zárva az ismertetést, Sándor István reményét fejezte ki a kutatások folytatása iránt.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
