A cikk a kormányablakok vármegyei szintű ellátottságának bemutatására vállalkozik. Az elemzés nem egyszerűen a kormányablakok számának puszta különbözőségét tárja fel, hanem azt a lakónépességhez viszonyítva mutatja be. A vizsgálat tárgyává teszi az ügyfélpultok számát is, ezzel kívánja minél pontosabban feltárni a személyes ügyintézés területi különbségeit. A cél annak érzékeltetése, hogy a közigazgatási ügyfélkiszolgálás egyik legfontosabb fizikai infrastruktúrája milyen eltéréseket mutat az egyes vármegyékben. Az adatokból képzett mutatók arra is rávilágítanak, hogy az abszolút intézményszámok önmagukban nem elegendők az ellátottság megítéléséhez, ezért bevezetésre kerül a népességarányos viszonyítás, mellyel sokkal árnyaltabb kép alakítható ki.
A magyarországi kormányablak-háló- zat kiépítésének több mint tizenöt éves időszaka során sokan foglalkoztak annak történetével, szabályozási hátterével, fejlesztési irányaival vagy akár a digitális megoldások előretörésével. Ha azonban a hálózat tényleges, gyakorlati szempontból is értékelhető teljesítményét szeretnénk vizsgálni, azt tapasztalhatjuk, hogy a szakirodalmi háttér jelentősen leszűkül, és azon belül is leginkább országos statisztikai adatok jelennek meg, elsősorban tájékoztatási jelleggel. Ezek az adatok azonban a legritkább esetben alkalmasak a teljes rendszer lényegének feltárására, annak összetettségének bemutatására, inkább csak az egyszerűsítés és a szemléltetés szerepét töltik be. Természetesen jelen tanulmány célja nem lehet egy teljes körű teljesítményvizsgálat, ezért a rendelkezésre álló adatok alapján meghatározható, a teljesítményre is vonatkoztatható mutatókon keresztül kívánom bemutatni és összehasonlítani a kormányablakok működésének vármegyei szintű aspektusait. Ehhez a munkához szükséges volt azonosítani azokat a mutatókat, amelyek megfelelő alapot biztosítanak az elemzéshez.
A kormányablakok működésének vizsgálata a közigazgatás egy olyan részterületére szeretné a figyelmet ráirányítani, amely az állam és az állampolgár közötti közvetlen kapcsolatot helyezi az előtérbe. Ezen kapcsolaton belül is a személyes megoldások szerepét kívánja bemutatni és értékelni, amely a digitális megoldások előretörése mellett is meghatározó maradt az ügyfélkapcsolatok tekintetében, és amely várhatóan még hosszú ideig velünk fog élni. Számos ügytípus esetén még hosszú távon sem látszik a digitálizáció lehetősége, továbbá az ügyfelek vagy akár társadalmi csoportok jelentős része folyamatosan igényli a direkt, fizikai jelenlétet igénylő megoldásokat. A kormányablakok pedig ezt a szerepet töltik be, így működésük, hozzáférhetőségük a közigazgatás egészére nézve is jelentős információkat hordozhat.
A közigazgatás ezen személyes ügyfélkiszolgálást előtérbe helyező ágazata az a fizikai pont, ahol az állampolgár közvetlenül kapcsolatba kerülhet az állammal a mindennapi életben. Ezt az állam felismerte és tudatosan építette e kapcsolat köré a rendszert. Az állami jogi szabályozás itt talál utat az állampolgárok felé, akik így közvetlen tapasztalatok alapján ítélhetik meg a kormányzati munkát, hiszen már a "kormány"ablak elnevezés is ebbe az irányba viszi el a fókuszt. Ez azonban egy olyan lehetőség, mely egyben nagy felelősség is, hiszen a negatív tapasztalatok lehetősége is kódolva van a rendszerben, mivel az egyes szabályozások változásai is itt csapódnak le, amelyek társadalmi visszhangja nem mindig pozitív. A kormányablakok nem tekinthetők egyszerűen egy hatósági ügyfélszolgálatnak vagy egy ügyintézési helynek, hanem a közigazgatás és a társadalom olyan kapcsolódási pontjai, ahol a legnagyobb volumenű ügyfélkiszolgálás zajlik, még ha a hatósági ügyek száma el is marad más hatósági területekhez képest.[1]
Jelen elemzés arra kíván vállalkozni, hogy empirikus, területi összehasonlítást végez a rendelkezésre álló adatok felhasználásával, ezzel pedig a klasszikus jogi és elméleti megközelítés helyett, amelyekkel alapvetően csak normatív, szervezeti vizsgálati szempontok kerülhetnének a középpontba, a tényleges működést kívánja vizsgálni, mégpedig számszerű tények alapján. Ezzel pedig lehetőség nyílik arra, hogy az adatokból levont következtetések hozzájáruljanak a kapacitások újragondolásához, az ügyfélpultok számának, a területi lefedettségnek a felülvizsgálatához, továbbá alapot adhat annak továbbgondolására, hogy mely térségekben indokolt a hálózat további erősítése, esetleg hol van szükség szervezeti racionalizálásra.
A kormányablakok működésével kapcsolatos vármegyei adatok megismerése érdekében első körben tisztázni kellett az adatok megismerését biztosítani tudó szervezetet, valamint az ott rendelkezésre álló és megismerhető adatok körét. A kormányzati igazgatásról szóló 2018. évi CXXV. törvény (Kit.) rendelkezik arról, hogy a kormányhivatal ügyfélszolgálatot működtet,[2] így figyelembe véve a tizenkilenc vármegyei és egy fővárosi kormányhivatalt, az adatok forrásaként első körben húsz közigazgatási szerv volt azonosítható. Ezt az információt azonban tovább pontosította a fővárosi és vármegyei kormányhivatalokról, valamint a járási (fővárosi kerületi) hivatalokról szóló 568/2022. (XII. 23.) Korm. rendelet, amely arról rendelkezik, hogy a kormányhivatal a járási hivatalokban integrált ügyfélszolgálatot, más néven kormányablakot működtet,[3] így a kormányablakok szervezeti szintű elhelyezkedése a kormányhivataloknál alsóbb szinten valósul meg. Ugyanezen jogszabály alapján országosan 197 járási és kerületi hivatal azo-
- 20/21 -
nosítható, amelyre tekintettel az adatgyűjtés címzettjei az előzetesen tervezetthez képest közel megtízszereződtek.
A 2026. első negyedévében történt szűkített adatgyűjtés során derült fény arra, hogy a kormányablak-hálózat által alkalmazott időpontfoglalási és sorszámosztási rendszer (Q-Fusion) országosan egységes rendszerbe van kapcsolva, amelynek üzemeltetője a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium, mivel a miniszter feladatkörébe tartozik a kormányablakok működtetéséhez szükséges feltételrendszer megteremtése.[4] A minisztériumon belül azonosításra került, hogy a konkrét feladatok ellátása a területi közigazgatásért felelős államtitkár alá tartozó Kormányhivatali Ügyfélszolgálati Főosztály feladatkörébe tartozik.[5] Előbbi információkra tekintettel az adatkérés címzettje a minisztérium lett. Az adatkérés eredményeképpen rendelkezésemre lett bocsátva a 2025. évben az országban működő 318 kormányablak és az azokban található ügyfélpultok száma.
Nem érkezett adat a kormányablakban dolgozó ügyintézői létszámra, azonban a vizsgálat során azzal a vélelemmel éltem, hogy minden ügyfélpultban folyamatosan biztosított az ügyintézői jelenlét, így működésük állandó. Vélelmemet arra a jogszabályi előírásra alapoztam, miszerint a jogszabály által meghatározott feladatok ellátásához igazodó létszámú, de legalább az ügyfélfogadást végző munkahelyek számának megfelelő, képesítéssel rendelkező kormánytisztviselőt kell foglalkoztatni a kormányablakban. Amennyiben ez akár ideiglenesen sem biztosítható, úgy a kormány- ablak és a járási hivatal vezetője köteles a szükséges létszám biztosításáról intézkedni.[6] Előbbi előírás miatt álláspontom szerint a folyamatos munkavégzésnek elméletileg biztosítottnak kell lennie. Természetesen a gyakorlati megvalósítás ettől nyilvánvalóan eltérhet, így a fentiek alapján számított értékek elméleti maximumnak és nem ténylegesen mért, személyes jelenléttel korrigált értékeknek tekintendők.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
