A Budapesti II. es III. Kerületi Bíróság idén március 11-énn hozott jogerős Ítéletet az úgynevezett Tarlós-ügyben. Ezen elemzés igyekszik bemutatni - a felperes szempontjából - a döntés hiányosságait és erényeit, esetleg vitaindítóként is szolgálhat számos olyan kérdésben, amely túlmutat az alapvető emberi jogaikért küzdő melegszervezetek problémáin is.
A Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság idén március 11-én hozott jogerős ítéletet[1] az úgynevezett Tarlós-ügyben. Ezen elemzés igyekszik bemutatni - a felperes szempontjából - a döntés hiányosságait és erényeit, esetleg vitaindítóként is szolgálhat számos olyan kérdésben, amely túlmutat az alapvető emberi jogaikért küzdő melegszervezetek problémáin is.
2001. július 10. napján a Pepsi Sziget néven világszerte ismertté vált kulturális-szórakoztató fesztivál szervezői, a Sziget Kft. képviselői: Gerendai Károly, Müller Péter Sziámi, továbbá Tarlós István, Óbuda-Békásmegyer polgármestere, Komáromi Endre ezredes, a Budapesti Rendőr-főkapitányság közbiztonsági igazgatója, Simon Tamás ezredes, az Óbuda-Békásmegyer Rendőrkapitányság vezetője a polgármester nyomatékos felkérésére az alábbi szövegű megállapodást kötötték. "Az óbudai polgármester kezdeményezésére alulírottak a következőkben állapodtak meg. Az évek óta sikeres Pepsi Szigeten a fiatalkorúak védelmében, de a másként gondolkodók biztonságának érdekében is, semmi néven rendezett homoszexuális jellegű felvilágosító, vagy egyéb címen folytatott műsorok nem lesznek. Az elnevezés e tekintetben közömbös. A lényeg, hogy a Diáksziget az legyen, ami. Zenés, kulturális fesztivál."
A megdöbbentő "intézkedés" előzményét képezte az a levél, amelyet Tarlós István polgármester küldött 2001. július 3-án a rendezvényt szervező társaság vezetőihez. Ebből két releváns részt idéznénk. "Tudomásomra jutott, hogy az ez évi Diáksziget rendezvénysorozaton, az Óbudai Hajógyári szigeten valakik ún. »szivárvány sátrat« szándékoznak felállítani, ahol egyéb műsorok között - a hírek szerint -»homoszexuális felvilágosító« programok is szerepelnek. Szerződésünk és egyéb hatáskör alapján is felhívom a figyelmét, hogy ilyen sátor létesítéséhez nem járulok hozzá. Ha ennek ellenére ez a program mégis létrejönne, az súlyosan veszélybe sodorná az idei rendezvény megtarthatóságát, de a következő évi szerződés aláírását is. [...] Túl azon, hogy magam is megdöbbentőnek tartom a Pepsi Szigeten »szivárványsátor« puszta gondolatát is, de a fenti szempontokra különös tekintettel kérem a T. Igazgató Úr soronkívüli írásos garanciáját, hogy »meleg programok« sem a programfüzetekben, sem a valóságban nem lesznek a szigeten."
A Háttér Baráti Társaság a Melegekért[2] egyesület mint felperes 2001. július elején keresettel fordult a Budapesti II. és III. Kerületi Bírósághoz, több okból is kifogásolva a fentiekben ismertetett megállapodást, és egyben ideiglenes intézkedés[3] meghozatalát kérte a bíróságtól, mely a szerződés hatálybalépésének felfüggesztésére vonatkozott.
A keresetlevél első verziója szerint egyaránt alperesként szerepelt Tarlós István polgármester, Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata, a Sziget Kulturális Szervezőiroda Kft., a Budapesti Rendőr-főkapitányság és Óbuda-Békásmegyer Rendőrkapitánysága. A kereseti kérelem a per alatt többször módosult, egyrészt azért, mert a Sziget Kft. a per megindítását követően nyilatkozatában maga is semmisnek tekintette a szerződést, így vele szemben a per részben okafogyottá vált, másrészt egyéb jogi dilemmák merültek fel, melyeket nem lehetett figyelmen kívül hagyni.
Az elsődleges kereseti kérelem az volt, hogy a bíróság az alperesekkel szemben állapítsa meg: a perbeli szerződés-kiegészítés jogilag nem létezik, az lét re sem jött; illetve Tarlós István, Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata, valamint a Budapesti Rendőr-főkapitányság szerződés-kiegészítésnek szánt jognyilatkozataikkal megsértették a felperesnek a hátrányos megkülönböztetés tilalmához, a vélemény és gondolat kifejezésének szabadságához kapcsolódó személyhez fűződő jogait, továbbá jó hírnevét. Állapítsa meg, hogy a polgármester 2001. július 3. napján keltezett levelével megsértette a felperesnek a hátrányos megkülönböztetés tilalmához kapcsolódó személyhez fűződő jogait; tiltsa el a nevezett alpereseket a további ilyen és hasonló jogsértésektől; köte-
- 126/127 -
lezze a fenti három alperest, hogy a szerződés-kiegészítésnek szánt okirat aláírása és a levél megírása miatt két országos napilapban közzétett bocsánatkérő nyilatkozatban megfelelő elégtételt adjanak. A kérelem indítványozta, hogy az említett alpereseket kötelezze a bíróság egyenként százezer forint közérdekű bírság megfizetésére.
Az elsődleges kereseti kérelem jogi alapjai a következők voltak. A rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 1. és 2. §-a szabályozza a rendőrség feladat- és hatáskörét. A 13. § részletezi az intézkedési kötelezettséget, az V. fejezet rendelkezik az intézkedések típusairól és az intézkedések megtételének feltételeiről. Az adott helyzetben semmilyen olyan tény vagy körülmény nem állt fenn, amely bármilyen rendőri beavatkozást igények volna.
A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 7. § (1) bekezdése szerint törvény vagy törvény felhatalmazása alapján kormányrendelet kivételesen felruházhatja államigazgatási hatósági hatáskörrel a polgármestert, a főpolgármestert és a megyei közgyűlés elnökét. Tarlós István nem tudta megjelölni, mely jogszabály hatalmazta volna fel, hogy hatósági jogkörben intézkedjen.
Az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) 3. § (1) bekezdése szerint a közigazgatási szerv eljárása során államigazgatási ügyben e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. A polgármester az okirat aláírásakor, valamint utána nem az Áe. rendelkezései szerint járt el. Az idézett jogszabályhelyekből nyilvánvaló, hogy a kifogásolt szerződés-kiegészítést rendőri vagy egyéb hatósági intézkedésnek sem lehet tekinteni az anyagi és eljárásjogi feltételek hiányában. Ugyanakkor - az elsődleges kereseti kérelem érvrendszere szerint - az alpereseknek a polgári jog szabályai szerint sem volt hatáskörük a szerződés-kiegészítés megkötésére az alábbiak miatt.
A Ptk. X. fejezete (98-115. §) szabályozza a tulajdonjogot és annak tartalmát. Ennek értelmében a tulajdonost illeti meg - többek között - a birtoklás joga és a birtokvédelem, a használat joga, dolog megterhelésének és átruházásának joga. A Ptk. 187. § (1) és (2) bekezdése értelmezi a birtok fogalmát, a 188-190. § pedig a birtokos ezzel kapcsolatos jogosítványait részletezi. A polgármester, az önkormányzat és a Budapesti Rendőr-főkapitányság nem tulajdonosa és nem is birtokosa az Óbudai-szigetnek és a Sziget Kft.-nek. Ennek megfelelően hatályos és érvényes jognyilatkozatot sem tehettek sem a rendezvénnyel kapcsolatosan, sem az Óbudai-sziget vonatkozásában. A Ptk. 205. § (1) bekezdése szerint a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. Tekintettel arra, hogy nincs olyan jognyilatkozat, amely a rendelkezési jog kapcsán joghatállyal bírna, a szerződés-kiegészítés jogilag létre sem jött, nem létezik.
Természetesen a felperes részéről az volt a kívánatos, hogy a megállapodás alkotmányba ütközését állapítsa meg a bíróság, nem lehetett azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a szerződés semmisségének vizsgálatát megelőzi a szerződés jogi létezésének kérdése. A nem létező és a semmis szerződés ugyanis tudvalévőleg nem azonos, Míg a semmis szerződéshez a jog bizonyos speciális következményeket fűz, addig mindezek szóba sem jöhetnek nem létező szerződésnél. A semmis szerződés lényege ugyanis az, hogy a megállapodás létrejött ugyan, de annak valamely törvényben meghatározott hibája van, így nem fűződnek hozzá a felek által kiváltani szándékozott joghatások. Az alapvető kérdés az, hogy a - polgári jogi értelemben - hatáskör nélkül kötött szerződések nem létező vagy semmis szerződésnek tekintendők-e.
A polgári eljárás szabályai szerint a bíróság a kereseti kérelemben megjelölt keretek között dönthet. A felperes nem kockáztathatta meg, hogy ne terjesszen elő egy olyan alternatív petítumot, mely tartalmazza azt az eshetőséget is, hogy a szerződés jogilag nem is létezik. Amennyiben ugyanis a bíróság arra az álláspontra helyezkedik, hogy nem létező megállapodásról van szó, de ennek megállapítására nem lett volna kereset előterjesztve, előfordulhatott volna - téves jogcím okán - a kereset elutasítása is.
Részben a már előadottakból is kikövetkeztethető, hogy a vagylagosan előterjesztett másodlagos kereseti kérelem a szerződés érvénytelenségének megállapítására irányult. Ennek jogi alapjai az alábbiak voltak. A Ptk. 200. § (1) bekezdése értelmében a szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg. A szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha az eltérést nem tiltja jogszabály. A szerződési szabadság azt jelenti, hogy a felek jogosultak eldönteni, kívánnak-e egyáltalán szerződést kötni, ha igen, milyen típusú szerződést kötnek és milyen tartalommal. A szerződési szabadság korlátait a kógens jogszabályok határozzák meg. Ugyanezen paragrafus (2) bekezdése szerint semmis az a szerződés, amely jogszabályba ütközik vagy amelyet jogszabály megkerülésével kötöttek, kivéve ha ahhoz a jogszabály más jogkövetkezményt fűz.
A Háttér Baráti Társaság a Melegekért egyesület kérelme azt célozta, hogy amennyiben nem osztaná a bíróság azon álláspontot, mely szerint a szerződés nem létezik, mint jogi érdekelt hivatkozik annak semmisségére és azt meg is támadja. A szerződéskiegészítés jogszabályba ütköző mivoltának igazolásához a felperes az alábbiakra hivatkozott. Az okirat
- 127/128 -
aláírása azzal a szándékkal történt, hogy minden olyan szervezet és személy megjelenését korlátozza, amely homoszexuális felvilágosító tevékenységet folytat, márpedig a felperes az alapszabályában megfogalmazott céljai kapcsán mindenképpen ilyennek tekinthető. A kijelentések - a felperes egyesület álláspontja szerint - megsértették az Alkotmány 70/A. §-ában kimondott hátrányos megkülönböztetés tilalmát, amit a Ptk, 76. §-a is megjelöl, az Alkotmány 60. § (1) bekezdésében körülírt gondolatszabadsághoz való jogot, a 61. § (1) bekezdésében meghatározott szabad véleménynyilvánításhoz való jogot; sértették továbbá a Ptk. 78. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakat, azaz a felperes mint homoszexuális felvilágosító tevékenységet a rendezvény ideje alatt is folytató (folytami szándékozó), egyértelműen azonosítható jogi személy jó hírnévhez való jogát azzal, hogy azt a látszatot keltette valós tények valótlan színben történő feltüntetésével, mintha a felperes törvénytelen, az ifjúságra veszélyes tevékenységet folytatna. Szintén nincs jelentősége annak, hogy a szerződés-kiegészítésnek szánt okirat csak a homoszexuális felvilágosító tevékenységre vonatkozik, hiszen nyilvánvaló, hogy emberi vagy szervezeti közreműködés nélkül tevékenységről sem beszélhetünk, így a kirekesztés ilyen megfogalmazása sem mentesíti az alpereseket a jogkövetkezmények alól.
Végül, de nem utolsósorban a szerződés érvénytelenségének kérdéskörébe vonható a jogellenes fenyegetés mint megtámadhatósági ok is, mely szintén szerepel a kereset jogcímei között. A már említett és idézett levél kitételei önmagukban elegendők lehetnek - a felperes nézete szerint - a jogellenes fenyegetés megállapítására és a szerződés megdőltére.
A vagylagos kereset érvrendszere szerint az okirat aláírása - akár létrehozott szerződés-kiegészítést, akár nem - mindenképpen sérti a felperes személyhez fűződő jogait, ezek közül is különösen az előző paragrafusban nevesített személyhez fűződő jogokat.
A kereseti kérelem alapjogi szempontból azért lehet érdekes, mert az alkotmányra mint jogforrásra is hivatkozik, jóllehet speciális jogszabályként a Polgári törvénykönyv személyiségvédelemre vonatkozó rendelkezéseit is idézi. A felperes nem merte megkockáztatni azt az egyébként izgalmas lehetőséget, hogy - a hátrányos megkülönböztetés tilalmának megszegése mint jogszabályba ütköző, így semmisséget megalapozó kitétel vonatkozásában - pusztán az Alkotmány 70/A. §-ára hivatkozzék, hiszen tudvalévőleg a rendes hatáskörű bíróságok joggyakorlata e vonatkozásban ingadozó.[5]
Ugyancsak érdekes témának mutatkozik a személyhez fűződő jogok megsértésének megállapítására irányuló kereseti kérelmek sorsa is. Ebben az esetben is az a helyzet állott elő, hogy az alperesek a szerződés-kiegészítésben, illetve Tarlós polgármester a levelében nem nevezte meg konkrétan a felperest, általánosságban beszélt a "homoszexuális jellegű felvilágosító" programokról. A felperes álláspontja szerint a szerződés-kiegészítés azt célozta, hogy ilyen programok egyáltalán ne legyenek, így ez minden olyan szervezetet hátrányosan érintett, mely alapszabályi szinten nyíltan vállalta a közvélemény tájékoztatását, felvilágosítását a melegek és leszbikusok életéről. A személyhez fűződő jogok megsértése nem csupán azon alapul, hogy ezen egyesületeket, esetleg személyeket hátrányosan megkülönböztette a szerződés-kiegészítés és a hozzá szervesen kapcsolódó, azt előkészítő levél, hanem mind az okirat, mind a levél azt a látszatot keltette, mintha az ilyen tevékenységgel foglalkozó szervezetek jogellenes, káros vagy veszélyes célra szerveződnének.
A felperes azzal is a joggyakorlatot kívánta alakítani, hogy a ritkán alkalmazott, úgynevezett "közérdekű célra fordítható bírság" megítélését is indítványozta az alperesekkel szemben. Tette ezt anélkül hogy kártérítés iránti igényt jelentett volna be, aminek az oka pedig az volt, hogy a közvélemény ne nyerészkedő csoportot lásson a melegek és leszbikusok közösségében, hanem a jogaikért harcoló embereket.
A bíróság ítéletének rendelkező része így szólt: "A bíróság megállapítja, hogy az I. és III-IV. rendű alperesek között 2001. július 10-én létrejött szerződés-kiegészítés érvénytelen. Ezt meghaladóan a bíróság a felperes keresetét elutasítja."
Az ítélet indokolása szerint a felperes - szemben az alperesek hivatkozásával - rendelkezik "megtámadási joggal" a szerződés-kiegészítés kapcsán. Az érvrendszer szerint a felperes kiemelkedően közhasznú szervezetként hivatalosan bejegyzésre került, céljai között szerepel "új intézmények és szolgáltatások létrehozásának elősegítése, amellyel az állami és civil szférában a meleg közösségek társadalomba történő jobb integrálódást mozdítják elő". A további hivatkozások szerint a Pp. 48. §-a szerint a felperes jogképes, reá nézve pedig fennállnak a Ptk. 234. §-a (1) és 235. § (1) bekezdése szerinti perlési előfeltételek: az egyesület érintettsége az ügyben nyilvánvaló.
Vitatható a bíróság álláspontja a felperes kereshetőségi jogát illetően a személyiségi jogsértésekkel kapcsolatosan. A bíróság meglátása szerint sem a pol-
- 128/129 -
gármester áltat írt levél, sem pedig a vitatott szerződés-kiegészítés "nem nevez meg egyetlen szervezetet, így a felperest sem, sem konkrét, sem burkolt, közvetett módon. Ehhez mérten a felperesre nézve semmilyen tényállítás vagy sérelmes közlés nem hangzott el. A személyes jogérvényesítés konkrétumát önmagában az a körülmény, hogy többek között homoszexuális felvilágosító jellegű tevékenységet is gyakorol, nem alapozza meg."
A felperes álláspontja szerint azonban ilyen jellegű tevékenységet mint egyesületi célt is - a Habeas Corpus Munkacsoport által fenntartott civil sátorban és eleve a Szigeten - a felperes mellett csupán a Labrisz Leszbikus Egyesület kívánt gyakorolni és gyakorolt is, tehát közvetve csupán ezt a két szervezetet érintette, azaz közvetett módon azonosíthatók a jogsértett felperesek, így a személyiségi jogi kereset is helytálló lehet.
Elvi jelentőségű kérdésről van szó: amennyiben valakit személy szerint nem említenek egy kirekesztő jellegű szerződés, intézkedés vagy nyilatkozat kapcsán, csupán azt a csoportot diszkriminálják, melynek az illető - akár természetes, akár jogi személy - tagja, megállapítható-e a közvetett személyiségi jogsértés. A felperes hosszas, gyakorlati és elvi szempontú mérlegelés után úgy döntött, hogy az ítéletet - habár annak nem minden mozzanatával ért egyet - nem fellebbezi meg.[6]
Ahogy már kifejtettem, a felperes - biztonsági játékosként - vagylagos keresetet terjesztett elő, mely elsődlegesen a szerződés nemlétének megállapítására irányult. A bíróság ezt a kérdést - nevezetesen a polgári jogi hatáskör hiányában köttetett megállapodások jogi létezésének kérdésében történő állásfoglalást - kissé elkente. Az ítélet indokolása így szól: "A kereseti kérelem az alapszerződést - amelynek a vitatott megállapodás pusztán kiegészítését jelentette, ám önállóan elbírálható módon - nem támadta, így értelemszerűen érvényesnek tekintették a felek. Ott a szerződés megkötésénél az I. rendű alperes [a polgármester] nem szerepel, szemben a II. és III. rendűvel [Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata és a Sziget Kulturális Szervezőiroda Kft.]. Erre alapítottan az alapszerződésre visszavezethetően az alperesek (II. és III. r.) rendelkezhettek szerződéskötési, s így nyilatkozattételi jogosultsággal. Az I. rendű alperes pedig a 217/1998.( XII. 30.) kormányrendelet 134. §-a (3) bekezdése értelmében a helyi Önkormányzat nevében eljárhat, s kötelezettségeket vállalhat."
Az érvrendszer nem világos. Nemcsak azért, mert a negyedrendű alperesről, azaz a Budapesti Rendőr-főkapitányságról említést sem tesz, jóllehet szerződő félként az okiraton ez a szervezet is szerepel, hanem azért, mert az a fejtegetés is sántít, mely szerint amennyiben a felperes nem kifogásolja az alapmegállapodást (amit a perbeli okirat kiegészíteni volt hivatott), úgy azt a felek "értelemszerűen érvényesnek tekintették".
A felperes az alapmegállapodást azért nem peresítette, mert egyrészt a tartalmáról nem is volt pontos tudomása, másrész a rendelkezésre álló adatok szerint valóban nem lett volna kereshetőségi joga, hiszen az sem jogait, sem törvényes érdekeit nem érintette. Abból a körülményből tehát, hogy azt a felek nem kifogásolták, nem lehet érdemben következtetést levonni sem annak létezésére, sem érvényességére vonatkozóan, még kevésbé lehet jogilag vélt létező mivoltát a szerződés-kiegészítésre visszavonatkoztatni. Az természetesen tény, hogy a polgármester képviselheti az önkormányzatot polgári jogi ügyletek megkötésénél is, ez azonban nem érinti rendelkezési joga hiányát.
Az indokolás szerint a szerződés létrejött, ehhez képest lehetett vizsgálni, hogy fennállnak-e a Ptk. 200. § (2) bekezdése szerinti jogszabályba ütközés miatti semmisségi, és a Ptk. 210. § (4) bekezdése szerinti, azaz jogellenes fenyegetés miatti megtámadási okok.
Az ítélet megállapításai szerint: "A hatályos magyar alkotmány szélesen értelmezi az egyenjogúságot. »70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. (2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.«
Ebből következően az egyenjogúság alkotmányos elve megtiltja, hogy az állam az állampolgárokkal szemben a jog bármely területén különbséget tegyen. Kiterjesztően értelmezve ez vonatkozik a szervezetekre mint személy-összességekre is. Az egyéb helyzet alapján nyújtott védelem vonatkozik a szexuális irányultság miatti különbségtételre is, azaz tiltja a szexuális orientáción alapuló diszkriminációt."
A polgármester és hozzá kapcsolódóan Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata és a Budapesti Rendőr-főkapitányság mint alperesek azzal védekeztek, hogy a szerződés-kiegészítésre azért került sor, mert a polgármester egy másik alkotmánybéli rendelkezésből levezethető fontosabb alapjognak - az Alkotmány 67. §-ában kifejtett, a gyermek- és ifjúságvédelem állami kötelezettségének - kívánt ezzel érvényt szerezni. Nyomatékosan utaltak az Alkotmánybíróságnak az úgynevezett Szivárvány-ügyben hozott 21/1996. (V. 17.) határozatára. A bíróság
- 129/130 -
azonban jelen helyzetre nem látta alkalmazhatónak a "Szivárvány-tesztet",[7]
Az érvelés szerint "ha analógia alkalmazása mellett, hasonló gondolatmenetet követve igazodik az alperesi érvelés a határozatban foglaltakhoz, úgy nyilvánvalóvá válik nem kellő megalapozottsága". A bíróság rámutat arra, hogy amennyiben alkotmányos alapjogokat kell Ütköztetni, úgy okszerűen kell mérlegelni, hogy az egyik a másikhoz képest hogyan és milyen mértékben korlátozható. A korlátozás mértékét a konkrét kockázathoz keli igazítani. A bíróság meglátása szerint a rendelkezésre álló adatok szerint okkal feltételezhető, hogy a polgármester a szerződés-kiegészítést a konkrét programok tartalmi ismeretének hiányában írta alá, "megdöbbentőként értékelve már Önmagában a tényt a melegek ilyen fajta színrelépéséről". Az az általános tiltás, amely mindennemű" homoszexuális jellegű felvilágosító vagy egyéb programot kizár a rendezvényről, lehetetlenné teszi a társadalmi párbeszédet a kérdésben.
A bíróság kérdésként fogalmazza meg, mennyiben lehet konkrét kockázatnak tekinteni pusztán azt a hivatkozást, hogy a társadalom jelentős része nem fogadja el a homoszexualitást, annak megítélése ellentmondásos, sőt széles körben egyértelműen negatív megítélés alá esik. "A szigetre látogatók ki vannak téve - főként kiskorúak -, hogy a fentiekkel összefüggésben negatív hatások érik őket." Az indokolás szerint ez csak akkor lehetne hivatkozási alapja a polgármester általánosító feltételezéseinek, ha igazolható volna, hogy bárki meleggé vált a programok, netán a felperesi egyesület hatására, vagy kifejezetten bizonyítható lenne az a cél, hogy minél több ember szexuális irányultságát kívánná befolyásolni a felperes. "Összegezve tehát: a bíróság megítélése szerint az a konkrét kockázat, ami nyomon követhető és korlátozásra ad okot abban az esetben, ha egy gyermek egy homoszexuális egyesületbe lép be, jelen helyzetben nem állt fenn. Amennyiben a megállapodáshoz hasonló módon lenne lehetséges a korlátozás, úgy önmagában a meleg programokon vagy nyitott kulturális programokon való részvétei már aggályos volna, ami pedig nyilvánvalóan ellentétes az alkotmány szellemiségével." A bíróság nem találta alaposnak a jogellenes fenyegetésre irányuló felperesi állítást azon túlmenően sem, hogy nyilván a semmisségi ok megállapítása eleve kizárttá teszi megtámadhatósági vizsgálatát.
A Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság döntése - eltekintve a már részletezett hiányosságoktól - több szempontból is mérföldkőnek tekinthető. Egyrészről - bár formálisan hivatkozik az eleddig jogilag mérvadó 21/1996. (V. 17.) AB határozatra, mely következményeit tekintve betiltotta a Szivárvány Társulás a Melegek Jogaiért elnevezésű társadalmi szervezet működését - tartalmilag az alkotmánybírákétól eltérő álláspontra helyezkedett: a tényleges joggyakorlat áttöri az alapvetően téves alkotmánybírósági érvrendszert. Az általános hatáskörű bíróság is leszögezi azt a tényt, hogy a társadalom negatív hozzáállása, a gyűlölködő közvélemény valóban kockázatos lehet egy fiatalra. Viszont kimondja azt is, hogy nem igazolható, hogy ha egy fiatal meleg rendezvényen vesz részt vagy ilyen jellegű felvilágosítást hallgat, meleggé válna, avagy a felperes célja az lenne, hogy minél több ember szexuális irányultságán változtasson. Nem minősíti a homoszexualitást, és úgy tűnik, nem is tekinti azt erkölcsi kérdésnek. Ugyanakkor - indirekt módon - a meleggé válásban sem magát a homoszexualitás tényét tekinti veszélyesnek, hanem a társadalom várható reakcióját.
Amíg tehát az alkotmánybírósági határozat a diszkriminatív társadalmi megközelítést olyan kockázatnak tekintette, amely miatt az államnak meg kell akadályoznia a döntésének következményét felmérni nem feltétlenül képes fiatal belépését egy melegegyesületbe, addig az általános hatáskörű bíróság - szintén felismerve ugyan a közvélekedésben rejlő veszélyeket - belátta, hogy az alkotmánybírósági logika az illegalitásba sodorná a melegeket és leszbikusokat. A bíróság e tekintetben valóban semleges döntésében nem látta szükségszerűnek az állam beavatkozását a fiatalok védelme érdekében, ezzel együtt erősebbnek ítélte meg a hátrányos megkülönböztetés tilalmához való jogot a gyermekek és az ifjúság védelmére vonatkozó állami kötelezettséggel szemben.
Az ítélet abból a szempontból is egyedülálló, hogy az "egyéb helyzet szerinti megkülönböztetés" fogalomkörébe beilleszti a szexuális orientációt is. Erre ugyan volt már precedens alkotmánybírósági szinten,[8] azonban hétköznapi, általános hatáskörű bírói döntésben most jelent meg először az érvrendszer, az az élő jog részévé vált.
- 130/131 -
Végül, de nem utolsósorban az ítélet több helyen is melegeknek nevezi a homoszexuálisokat, ami megint csak hozzáállásbeli előrelépést jelent: gyakorlati szinten is realizálódni látszik az önmeghatározáshoz való jog, az az elemi igény, hogy egy kisebbségi társadalmi csoport meghatározhassa, miként kívánja magát a társadalomban megneveztetni.
A bíróság tehát betöltötte funkcióját, két alkalommal is megakadályozta, hogy melegek és leszbikusok alapjogai sérülhessenek: először akkor, amikor ideiglenes intézkedésével felfüggesztette a szerződés-kiegészítés hatálybalépését, másodszor pedig akkor, amikor - a felek fellebbezése hiányában jogerőre emelkedett ítéletében - kimondta annak alkotmányellenességét. A fejtegetés lezárásaként pedig álljon itt egy idézet ugyanezen bíróságnak az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott határozatából.
"Kétségkívül a jognak szerepe van bizonyos erkölcsi normák épségének megőrzésében, de ez nem jelenthet olyan korlátozást, amely összeegyeztethetetlen az alkotmányos renddel." ■
JEGYZETEK
[1] A Budapest! II. és III. Kerületi Bíróság 17. P. III. 22429/2001/19, számú, fellebbezés hiányában jogerős ítélete. Rendelkezésemre bocsátotta a Háttér Társaság a Melegekért egyesület.
[2] Az egyesület neve 2002. június 1. napjától Háttér Társaság a Melegekért.
[3] A bíróság 17. P. III. 22429/2001/7. számú végzésével az ideiglenes intézkedésnek helyt adva felfüggesztette a szerződés-kiegészírés hatálybalépését, így lehetővé tette a meleg rendezvények megtartását. A Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság hónapokkal később a 48. Pfv. 27333/2001/1. számú végzésével a döntést utólag megváltoztatta, és az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet elutasította azzal, hogy a további bizonyítási eljárás lefolytatása szükséges a határozathoz.
[4] A per alatt derült ki, hogy Óbuda-Békásmegyer Rendőrkapitányságának nincs perbeli jogképessége, így vele szemben a pert a bíróság megszüntette. A Sziget Kft. nyilatkozatot tett közzé, mely szerint már maga is semmisnek tekinti a szerződés-kiegészítést, így vele szemben a kereset túlnyomó részét a felperes visszavonta, azonban formailag továbbra is szükséges volt perben állása, ugyanis a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti kereseti kérelem kapcsán az összes érintettnek perben kell állnia szükségbeni pertársaság folytán.
[5] Lásd például a BH 1995/698. számú jogesetet, mely szerint hivatkozható - a speciális jogszabály megjelölése mellett - az alkotmány is. Ugyancsak alátámasztja az alkotmány jogalkalmazói értelmezhetőségét a 31/1990. (XII. 18.) AB határozat is.
[6] Habár a felperes keresetének nem mindenben adott helyt a bíróság (a személyhez fűződő jogok megsértésének megállapítása, az ehhez kapcsolódó közérdekű bírság; a jogellenes fenyegetés megállapítása), alapvetően kedvező és előremutató ítélet született. A felperes úgy ítélte meg, hogy nagyobb érdeke fűződik egy jogerős, az Alkotmány 70/A. §-ára alapított, diszkriminációt kimondó ítélethez, mintsem egy bizonytalan, évekig elhúzódó fellebbviteli eljárásra, ezért nem élt a fellebbezés lehetőségével. Tekintettel arra, hogy a többi érdekelt sem élt jogorvoslattal, az elsőfokú bíróság ítélete jogerőre emelkedett.
[7] A Szivárvány-ügy részletes taglalását lásd Kis János: A Szivárvány-teszt, Beszélő, 1996. július, 26-37.
[8] A 20/1999. (VI. 25.) AB határozat indokolásában először jelenik meg annak felismerése, hogy a szexuális orientáció szerinti megkülönböztetés "egyéb helyzet" szerinti megkülönböztetés lehet.
Visszaugrás
