Kevés nagyobb öröme lehet tudományos kérdésben véleményt írónak, mint ha véleménye visszhangot vált ki. A Magyar Jog 2005. 2. számában megjelent írásommal kapcsolatban ilyen öröm ért. Egyrészt több, komoly tudományos súllyal rendelkező kolléga nyilvánította ki egyetértését, másrészt a fiatalabb nemzedék két már komoly tudományos tekintéllyel rendelkező tagja írásban is válaszolt az általam előadottakra. Ehhez a válaszhoz szeretnék néhány megjegyzést fűzni.
Cikkem a válasz 1. pontjával ellentétben - korántsem állítja a válaszolók írta általánosságban azt, hogy a Köztársasági Elnök kormányfő jelölési joga az Alkotmány szerint korlátlan. Sem a választásokat követő kormányalakítás esetére, sem a bizalmatlansági indítványt követő kormányalakításra ez nem is áll, s ezt magam is így látom, írom. Álláspontom és olvasatom szerint más, kivételes, az az eset, ha a kormányfő mond le, és ezért kell új kormányfőt kinevezni.
Ez az Alkotmány 28. § (3) bek. b) pontból egyenesen következik, hiszen a Köztársasági Elnök feloszlathatja az országgyűlést, ha a Kormány megbízatásának megszűnte esetén az általa jelölt személyt az első jelölést követő 40 napon belül nem választanák meg miniszterelnöknek. Ilyen eset egyébként eddig nem adódott köztársaságunkban, tehát nincs a kérdés megoldásának gyakorlata: annál fontosabb lett volna az Alkotmány szövegéhez és szelleméhez való következetes ragaszkodás.
Véleményem szerint az idézett szöveghely alapján csak kétféle megoldás adódik: az első, hogy ciklus közbeni lemondás esetén a Köztársaság elnökének a jelölése szabad, és a miniszterelnöki tisztség csak elnök és országgyűlés egyetértésével nyerhető el - ezt nevezem én kettős legitimációs előfeltételnek. Szerintem ez nem azonos azzal a helyzettel, ami a bizalmatlansági indítványt követi, és nem azonos azzal sem, ami a választásokat követi.
Az utóbbi esetében mindenesetre lehetne úgy is következtetni [mivel az Alkotmány 28. § (3) bek. b) pont a Kormány megbízatásának megszűnte esetéről beszél, az Alkotmány 33/A. § a) pont szerint pedig a Kormány megbízatása megszűnik az újonnan megválasztott Országgyűlés megalakulásával is, nem csak b) pont a miniszterelnök, illetőleg a Kormány lemondásával], hogy a Köztársaság elnökét mindjárt az új Országgyűlés megalakulásakor történt jelölés során is megilleti a jelölési szabadság, és ha az általa nevezett személyt nem választják meg, feloszlathatja az éppen megválasztott Országgyűlést is 40 nap elteltével. A személyt illetőleg tehát a Köztársasági elnök meglehetős döntési szabadsággal rendelkezik az Alkotmány szigorú szövege szerint, amit az a tartalmi alkotmányos érték korlátoz, hogy a jelöltnek alkalmasnak kell lennie a parlamenti többség bizalmából való kormányzásra. A választás után is folyik ebben a kérdésben egyeztetés, és alkotmányos gondolkodás mellett a parlamenti többségnek a Köztársasági elnök indokolt érveit legalábbis illenék figyelembe venni.
Hogy ez nálunk még akkor sincs így, amikor az Elnök a jobb jogszabályalkotás érdekében kér egyértelmű alkotmányos jogkörben figyelmet? Az alkotmányellenes gyakorlat nem szentesíti az alkotmánytól eltérő magatartást.
Ám vallom, hogy az Alkotmány szelleméből a választások közötti lemondás esetén a mérlegelés azért szabadabb, mert nem áll vele szemben az éppen megnyilvánult választói akarat. Mindenesetre az Alkotmány szellemével szemben álló eljárásnak tartom, ha nem a Köztársaság elnöke és a frakciók közötti egyeztetés alapján alakul ki azon jelöltek személyi köre, akik közül az Elnök jelöl, hanem valamely párt elnöksége, választmánya jelöli ki azt az egy személyt, akit a Köztársaság elnöke jelölhet.
A másik komoly észrevétel a pártok hatalomgyakorlását védi.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
