A Délkelet-Ázsiai Nemzetek Szövetsége (Association of Southeast Asian Nations, ASEAN) a régió országai közötti sikeres gazdasági együttműködés példáját mutatta fel az elmúlt évtizedekben. Noha a szervezet tevékenységi köre politikai-biztonsági, illetőleg kulturális kapcsolatokra is kiterjed, jelen tanulmány a kooperáció gazdasági integrációs vetületét, azon belül is a kis- és középvállalkozások nemzetköziesedésének lehetőségeit, folyamatát, az azt elősegítő és gátló feltételeket, valamint a külpiacra lépés, a regionális és/vagy globális ellátási láncokba való bekapcsolódásának perspektíváját vizsgálja. A kutatás elsődleges fókusza arra terjed ki, hogy az ASEAN és tagállamai milyen jogi eszközökkel, szabályozási programokkal törekszenek a régiós kkv-k külpiacokra való kilépését elősegíteni, támogatni. A tanulmány néhány példán keresztül bemutat olyan régiós gazdasági vállalkozásokat is, amelyek eredményesen túl tudtak lépni saját országuk földrajzi határain és meg tudtak jelenni a szűkebb délkelet-ázsiai régióban vagy a világpiac adott szegmensében.
The Association of Southeast Asian Nations (ASEAN) has set an example of successful economic cooperation among the countries of the region in recent decades. Even though the scope of activities of the organization encompasses political-security and cultural relations as well, this study endeavours to examine certain economic aspects of the regional cooperation, including the opportunities and framework for the internationalisation of small and medium-sized enterprises (SMEs), the conditions conducive to their cross-border expansion and progress and those of hampering such processes. The research also focuses on the potential of SMEs to entry into overseas markets, both regionally and globally, on the perspective of their involvement in global supply chains. The research also covers policy programmes by which ASEAN intends to promote the entry of national SMEs into foreign markets. Through a few examples, the study also highlights enterprises and undertakings that were able to successfully pass the geographical boundaries of their native country and emerge in the close Southeast Asian region or in a particular segment of the global market.
Richard Baldwin közgazdászprofesszor nézete szerint a globalizáció értelmezhető az "elkülönülések folyamataként" is. Amikor az emberi történelem során, a szállítási költségek drasztikus csökkenése következtében elsőként vált el egymástól térben a termelés és a fogyasztás, megtörtént az első elkülönülés. Amikor a kommunikáció költségeinek radikális csökkenése folytán elváltak egymástól a termelés egyes munkafázisai, megvalósult a második elkülönülés.[1] A harmadik fázisa a folyamatnak, amikor már a szolgáltatás-nyújtások is delokalizálódnak (gondoljunk csak a multinacionális nagyvállalatok globális szolgáltató központjaira). A globalizáció aspektusai azonban természetesen a jog területén is megmutatkoznak. A második világháborút követően, az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) megalakulásával a nemzetközi jog - mint a pozitív jog globalizálódásának leképeződése - egyre erősebb és komolyabb pozíciókat vívott ki magának. Ennek egyértelmű példái az ENSZ Alapokmányából kiindulva az emberi jogok katalógusának megszületése, a nemzetközi menekültjogi rezsim, de itt említhetők a nemzetközi kereskedelemre vonatkozó WTO-szabályok is.
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) ázsiai és csendes-óceáni térségére vonatkozó, 2024 novemberében publikált gazdasági előrejelzésében ugyanakkor már érzékelhetők a globális bizonytalanságokból fakadó lassulás tendenciái a délkelet-ázsiai gazdaságok vonatkozásában. (IMF, 2024).[2] Indonézia, Malajzia, Szingapúr, a Fülöp-szigetek és Thaiföld (ún. ASEAN-5) a 2024. és a 2025. év tekintetében, az előző év hasonló időszakához viszonyítva egyaránt 4.5%-os GDP növekedést mutatott, a 2025. áprilisi legfrissebb előrejelzés pedig ugyanezen régiót illetően visszaesést kalkulál (IMF 2025).[3]
Vitathatatlan, hogy a délkelet-ázsiai szervezet országai - ha egységes gazdasági aktorként tekintünk rájuk - ma már Ázsia harmadik, globális viszonylatban pedig - az USA, Kína, Japán és Németország után - a Föld ötödik legnagyobb gazdasági egységeként értelmezhető (ASEAN, 2024).[4] Szűkebb régiónk, az Európai Unió és benne hazánk gazdasági teljesítményének és versenyképességének, az itthoni kis- és középvállalkozások számára is esetlegesen hasznosítható gazdaságfejlesztési politikák megismerése szempontjából is indokolt, hogy a délkelet-ázsiai régió kis- és középvállalkozásai külpiacokra való belépésének, globális ellátási láncokba való bekapcsolódásának, internacionalizálódásának lehetőségeit és perspektíváját megvizsgáljuk, azt tanulságok levonása és tapasztalatszerzés céljából figyelemmel kísérjük.
- 47/48 -
A nemzetközi térbe kilépő gazdasági szereplőket többnyire multi- vagy transznacionális vállalat néven azonosítják. A multinacionális kifejezés arra vonatkozik, hogy ezekben a gazdasági jogalanyokban több különböző országban bejegyzett vállalat szerepel tagvállalatként, míg a transznacionális jelző arra mutat, hogy az adott gazdasági egység saját "anyaországának" határain kívül, saját nemzeti piacát "kinőve" terjeszti üzleti tevékenységét. Az internacionalizálódás jogi aspektusaira fókuszálva áttekintésre érdemes azok működésének, illetve létesítésének magán- vagy közjogi jellegére utaló klasszifikáció vizsgálata. Nemzetközi magánjogi vállalatoknak azok tekinthetők, amelyek esetében valamely ország nemzeti jogrendszerének uralma alá "szubszumálással" és ezen ország jogának felhasználásával hívnak életre egy nemzetközi vállalatot.
A gazdasági tevékenységek és kapcsolatok internacionalizálódása intézményi hátterének, valamint kodifikációjának alapjait a XIX. század végén tették le. A legelső iparjogvédelmi tárgyú nemzetközi megállapodás, az ipari tulajdon oltalmáról szóló Párizsi Uniós Egyezmény (1883) célja az egyes országokban bejegyzett ipari tulajdonjogok (szabadalmak, védjegyek, ipari formatervezési minták és az ipari tulajdon egyéb formái) nemzetközi elismerése volt annak érdekében, hogy megakadályozza a más országokban történő jogosulatlan használatot. Hasonlóképpen, a szerzői jog nemzetközi védelméről szóló Berni Uniós Egyezmény (1886) a szellemi tulajdon különböző formáinak (irodalmi, tudományos, művészeti alkotások stb.) nemzetközi elismerését és védelmét célozta. Ugyanebben az időszakra datálódik a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia megszületése is, melynek hátterében az állt, hogy a gazdasági kapcsolatok kiterjedése maga után vonta a termelési tényezők szabadabb áramlását, s az ebből következő jogi kérdések nemzetközi szabályozásának az igénye egyre inkább teret nyert.[5]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
