A "Gazdaság és jog" 2001. évi 4. számában már beszámoltam arról, hogy a 2000. december 12-i Országgyűlés meghozta a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1995. évi CXII. törvény (Hpt.) módosítását jelentő 2000. évi CXXIV. törvényt, s ezzel ismét módosításra került a bankszféra szabályozása, mégpedig a jogalkotók szerint igen jelentős mértékben és második alkalommal.
Ebben a cikkben a módosító törvény általános célkitűzéseinek ismertetésén túlmenően - terjedelmi korlátok miatt - csak azokkal a kérdésekkel foglalkoztam, amelyeknek ismertetését sürgősebbnek tartottam. Ez a kérdéskör pedig arra szorítkozott, amely közvetve vagy közvetlenül érintette a Ptk.-t, értelemszerűen a bankügyleteket, azaz a Hpt. vetületében a hitelintézeti tevékenységek szabályozását, olyan szabályozását, amely a hitelintézetek ügyfélkapcsolatainak kereteit szabják meg. Egyúttal jeleztem, hogy a szóban forgó módosítások egyéb témáival, elsősorban a pénzügyi intézményi szervezeteket érintő, módosítást jelentő szabályokkal a későbbiekben foglalkozom.
Jelen cikk keretében ily módon elsősorban a pénzügyi intézményi szervezeteket közvetlenül érintő módosításokkal, valamint a szóban forgó szervezeteket közvetetten érintő, fontosabbnak szánutó változásokkal kívánok foglalkozni, ezen belül különösen a kockázatvállalást, a belső szervezeti, irányítói és ellenőrzési területeket szabályozókkal. Ezen kívül érinteni fogom azokat a módosító szabályokat is, amelyek az üzleti és banktitok, a banküzem prudens működése, a fogyasztóvédelem területeivel kapcsolatosak.
Negatív megközelítésben pedig talán annak kiemelése szükséges, hogy ennek a cikknek keretében - mivel önálló témakifejtést igényel - nem foglalkozom a felügyelet kérdéseivel, (ideértve mindazokat a rendelkezéseket, amelyek a felügyelet eljárásának szabályozását, továbbá a felügyeleti engedélyeket, döntéseket, intézkedéseket stb. jelentik), a biztosítási rendszerrel, a számvitel és könyvvizsgálat kérdéskörével, valamint a speciális szervezetekkel (például szövetkezeti hitelintézetek, Magyar Fejlesztési Bank Rt. stb.). Végül ugyancsak kihagyom a tárgyalási körből annak a témakörét, hogy a hitelintézetek (pénzügyi intézmények) esetében milyen speciális (pl. felszámolási) szabályok vannak, illetve azok miként módosultak.
Tekintettel arra, hogy a jogalkotó külön is hangsúlyozta, hogy ez a törvénymódosítás nemcsak nagy volumenű, hanem nagy jelentőségű is, már a múltkori alkalommal is vizsgáltam azt - legalábbis a Ptk.-t érintő részek vonatkozásában -, hogy valóban meghatározó jelentőségűek-e ezek a változások. Ennek összegezéseként azt tartottam megállapíthatónak, hogy e tekintetben a változások száma nem olyan nagy mérvű, és nem is olyan jellegű, amely alkalmas lehetne a korábbi rendszer jellegét, akárcsak a legkisebb mértékben módosítani. A jelen cikk keretében sem fogok a változások bemutatására szorítkozni, hanem az előbbiekben hivatkozott cikkben foglaltaknak megfelelően értékelni is kívánom azokat.
Mielőtt rátérnék az idetartozó módosítások bemutatására, mégegyszer jelzem, vagy inkább összegezem azokat a szempontokat, amelyek a törvényalkotó szerint indokolták a Hpt. újabb módosítását. Teszem ezt annak ellenére, hogy az előző cikkben is ismertettem ezeket a szempontokat, mégpedig azzal, hogy ezek vonatkozni fognak az e témakört tárgyaló további cikk(ek) keretében bemutatandó módosító szabályokra is. Ennek egyrészt az az oka, hogy a kelleténél több idő telt el, másrészt amiatt, mert a "megis-métlendők"-et inkább a jelen cikkben bemutatandó módosító szabályokra vonatkozóan lehet jellemzőbbnek tekinteni. E kiemelendő szempontok tehát a következőek:
Az elmúlt évek során bebizonyosodott, hogy a piacgazdaságra való áttérés következtében Magyarországon is a gazdasági fejlődés egyik kulcstényezőjévé vált egyrészt a pénz- és tőkepiac fejlettségi szintje, képessége a gazdaság egyéb szereplőinek finanszírozására, másrészt a pénz- és tőkepiac résztvevőinek felügyelete. Ennek a folyamatnak nagyjelentőségű résztvevői a hitelintézetek, amelyek alaptevékenységük révén, az általuk gyűjtött források leghatékonyabb kihelyezésével segítik elő a gazdaság fejlődését.
A kétszintű bankrendszer kialakulása óta eltelt több mint egy évtized alatt nemcsak kialakult, átalakult de meg is erősödött a magyar bankszektor. A hitelintézetekre vonatkozó szabályozás átfogó újra kodifikálására 1996-ban került sor. Ezt követően 1998-ban történt újabb lényeges módosítás.
A törvény legújabb, mostani módosításának alapvető célja az volt, hogy hazánk tervezett Európai Uniós csatlakozásával az európai egységes piac által támasztott magas követelményekhez a magyar hitelintézeti szektor minél hamarabb alkalmazkodni tudjon. Az egységes piacon ugyanis alapvetően más piaci környezetben kell helytállniuk a magyar piaci szereplőknek. A szolgáltatások szabad áramlásának követelménye megköveteli, hogy a valamely EU tagországban letelepedett, ott engedéllyel rendelkező szolgáltatók számára teljes mértékben liberalizáltak legyenek a határon átnyúló szolgáltatások, illetőleg a szabad fióknyitás lehetősége. Mindezek azt is megkövetelik, hogy a magyar szabályozás ne legyen szigorúbb mint a közösségi szabályozás, ez ugyanis komoly versenyhátrányt jelenthetne a magyar piaci szereplők számára, nem csak a külföldi piacokon, hanem itthon is.
Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozását követően a szabályozásban elválik az Európai Unió tagországa és a harmadik ország fogalma. Minden külföldi ország, amely nem EU tagország, harmadik országnak minősül a csatlakozás után. A harmadik országok és az EU tagországok intézményi vonatkozásában a törvény eltérő rendelkezéseket tartalmaz.
A jelen módosítás a már kialakult intézményrendszerre, és a törvény alkalmazása nyomán kikristályosodott joggyakorlatra támaszkodik, amelyeknek megőrzése a jövő szempontjából is fontos célként jelenik meg. Ugyanakkor az új törvény megalkotását két kiemelt szempont indokolta. Elsőként kell megemlíteni a pénzügyi intézményrendszer jelentős és sokrétű megváltozását, amely követi a nemzetközi gyakorlatot, másik jelentős tényező pedig az EU csatlakozás elősegítése.
A törvény alapvető szándéka szerint beépül az európai jogharmonizációs programba. Ennek érdekében a törvény figyelembe veszi az Európai Közösségek jogának a hitelintézeti szabályozás területén hatályban lévő valamennyi irányelvét. Túl azon, hogy az Európai Unióhoz való jövőbeni csatlakozás érdekében szükség van e normák teljes körű alkalmazására, a szabályozás kidolgozásakor azok alapulvételét indokolta még az is, hogy azok hosszú szabályozási fejlődés eredményei, s ezáltal az elért eredmények felhasználásával elkerülhetővé válnak azok a problémák, amelyek a szabályozás fejletlenségéből származhatnának.
a) A módosító törvény (a továbbiakban: mtv.) 1. §-a főként azáltal érinti a pénzügyi intézményi szervezetek rendszerét, hogy a Hpt. törvény hatálya alá tartozó szervezetek körét is bővíti. Nevezetesen azzal a kiegészítéssel, hogy bankcsoport, pénzügyi holding, illetve a vegyes tevékenységű csoport összevont alapú felügyelete tekintetében a bankcsoporthoz, a pénzügyi holdinghoz, illetőleg a vegyes tevékenységű csoporthoz tartozó pénzügyi intézménynek nem minősülő vállalkozásokra is a Hpt. rendelkezéseit kell alkalmazni. Ez a módosítás nem jelent többet annál, minthogy az érintett vállalkozások ezzel még nem válnak kifejezetten pénzügyi intézményi szervezetté, de mégis - bizonyos vonatkozásokban - egy csoportba kerülnek a pénzügyi intézményi szervezetekkel.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
