A pénzügyi intézmények részéről természetes törekvésnek tekinthető, hogy a pénzügyi szolgáltatás nyújtását megelőzően az ügyféltől kért okiratok, adatok mellett olyan objektív forrásból is információhoz kívánnak jutni a leendő ügyfelek eladósodottságáról, fizetőképességéről és készségéről mint a hitelinformációs rendszerek.
Természetesen ezek a rendszerek nemcsak a pénzügyi intézmények, hanem az őket felügyelő hatóságok számára is információul szolgálhatnak a pénzügyi intézmények felügyelete során.
Magyarországon jelenleg az ún. központi hitelinformációs rendszer (KHR) az, amelyik a természetes személyek és a vállalkozások vonatkozásában is részletes adatokat tartalmaz a fizetési készségükről, a velük kötött szerződésekről. Az érintett ügyfélkör nagyságrendjét jól mutatja, hogy a KHR vállalkozási rendszerében 2009 decemberében 178 739 vállalkozás 435 288 db fennálló hitelszerződés adatait, a lakossági rendszerben pedig 2010 júniusában 852 754 természetes személy 1 189 119 db fennálló hitelmulasztását tárolták (www.bisz.hu). A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete folyamatosan foglalkozik a KHR-rel kapcsolatos ügyfélpanaszokkal (2009. évben összesen 148 db, csak a KHR-rel kapcsolatos ügyfélpanaszt nyújtottak be hozzá - Panaszkezelési tájékoztató 2009/II-V. negyedév).
A pénzügyi intézmények részére az ügyfelekkel történő újabb szerződéskötéseik során a KHR-ben lévő adatok kiemelkedő jelentőséggel bírnak, és az ügyfeleknek sem mindegy, hogy a rendszerben milyen adatokat tartanak nyilván. A téves adatok és azt az alapján történő hitelbírálatok sérthetik az ügyfelek jóhírnevét és károkat okozhatnak. "Mert az embert nemcsak jogalanynak, szerződő félnek kell tekintenie a jogtudománynak és a jogászoknak, hanem olyannak, akinek van méltósága - érinthetetlen lényege - személyisége, magánszférája, amely egyetemes emberi értéket képvisel az élet minden területén, így a hitelviszonyokban is" (Vértessy László: Az ember nyilvántartott adóssága, Pénzügyi Szemle 2008.2. 280. o.).
A jelen cikkben a KHR (korábbi nevén BAR) rendszerbe történő téves adattovábbítások miatt az ügyfeleket megillető peres jogorvoslatot vizsgálom, bemutatom a bírósági gyakorlatot, és végül a jogorvoslat lehetséges továbbfejlesztésére teszek javaslatokat.
A pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló 1991. évi LXIX. törvény (Pit.) 1991. december 1. - 1996. december 31. között kizárólag a pénzintézeti tevékenység engedélyezése és a banktitok átadása körében rendelkezett a központi hitelinformációs rendszerről. A Pit. 1993. évi módosítását követően 1994. február 15. napján alapította meg nyolc hazai bank a Bankközi Informatikai Szolgáltató Rt.-t, amelynek feladata a Bankközi Adósnyilvántartó Rendszer (BAR) kiépítése és üzemeltetése volt. A BAR először csak a vállalkozói hitelek nyilvántartását végezte. A Pit. egyébként ebben az időszakban a jogorvoslattal nem foglalkozott.
A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 1997. január 1-jétől továbbra is csak a nem természetes személy hiteladósok nyilvántartását írta elő.
A Hpt. 1998. január 1-jétől tette kötelezővé meghatározott tevékenységet végző pénzügyi intézmények részére a hitelinformációs rendszerhez való csatlakozást és a nyilvántartás 1998. január 1-jével kiegészült a természetes személyekre vonatkozó adatokkal is. A Hpt. a jogorvoslatról azonban továbbra sem rendelkezett a jogalkotó.
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (a továbbiakban: Felügyelet) 1999-ben elismert hitelinformációs rendszernek minősítette a Bankközi Informatikai Szolgáltató Rt. által működtetett BAR-t.
A 2000. január 1. - 2005. december 31. napja közötti időszakban a pénzügyi intézmények ügyfelei számára a Hpt. mint speciális, ágazati jogszabály nem biztosított jogorvoslati lehetőséget, csak a pénzügyi intézmény vonatkozásában állapított meg - szankció nélküli tájékoztatás és értesítési kötelezettséget.
Érdemes ismertetni az ezen időszakban, a BAR-ban szereplő jogsértő adatok miatt a természetes személy és a vállalkozások által indított pereket.
Az egyik esetben a pénzügyi intézmény 2002. május 2. és október 11-i mulasztási idővel továbbította a természetes személy ügyfél adatait a BAR-ba. A természetes személy felperes ezért 1 000 000 Ft nem vagyoni kár és 750 000 Ft elmaradt munkabér megtérítését kérte. A jogerős ítélet megállapította, hogy a felperes keresete részben megalapozott volt, mert a pénzügyi intézmény mindkét esetben jogszerűtlenül továbbította a felperes adatait a BAR-ba. Az ítélet indokolása szerint:
"Az iratokhoz mellékelt taggyűlési jegyzőkönyv és a változást tartalmazó cégkivonat által igazoltan a felperesnek azért szűnt meg a munkaviszonya, mert BAR listára került. Ezen kétségkívüli okozati összefüggés ellenére a bíróság kiesett munkabér címén alperes elmarasztalására azért nem látott okot, mert felperes más
-35/36-
vállalkozásoknál tevékenykedve jövedelemre tudott szert tenni. Maga adta elő továbbá, hogy a felszabaduló munkaerejét bírósági perére fordította. Így részben a kár hiánya, részben pedig a saját elhatározáson nyugvó, más irányú elfoglaltság következtében munkabér címén felperesnek nem keletkezett alperesre áthárítható kára. Az alaptalan, két esetben történő BAR listára helyezés a bíróság jogi álláspontja szerint alkalmas a Ptk. 78. § (1) bekezdésében védelem alatt álló jó hírnév megsértésére, hiszen ezáltal az egyik legfontosabb emberi érték a felperes megbízhatósága vált kétségessé. A BAR listán szereplés ténye felperes munkahelyén, valamint a különböző kölcsönfelvételek megkísérlésekor közreműködők és az érintettek körében ismertté vált. Az egyes hiteligények felmerülésekor a felperesnek vállalkozóként és családfőként éveken át tartóan szembesülnie kellett a megbízhatatlan adósok személyéhez kapcsolódó tartózkodással, negatív megítéléssel.
"Ezeket a szempontokat mérlegre téve a bíróság akként ítélte meg, hogy a személyiségi jog megsértése 500 000 forint nem vagyoni kár megfizetésével enyhíthető.
Így a bíróság a Ptk. 84. § (1) bekezdés e) pontja továbbá a Ptk. 355. § (1) és (4) bekezdései alkalmazásával alperest 500 000 forint nem vagyoni kár megfizetésére kötelezte." (FIT-H-PJ-2008-541 Fővárosi Ítélőtábla, 1-H-PJ-2008-37 Fővárosi Bíróság).
A másik esetben a felperes természetes személyek részére csak egy másik hiteligényléskor derült ki, hogy egyikük hitele tévesen, lejárt hitelként került be a BAR-ba 2002. december 8. - 2004. október 4. között. A felperes keresetében 1 000 000 Ft nem vagyoni kártérítés és 229 000 Ft vagyoni kártérítés megtérítését kérte.
A bíróság jogerős ítélete szerint megállapítható a személyhez fűződő jogok megsértése, ha a pénzintézet anélkül teszi fel az ügyfél adatait az ún. BAR-listára, hogy az ügyfél a tartozás fizetésével késedelembe esett volna.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
