"Hej, de az ő édes apjok
Várással nem győzte,
Fogta a puskáját,
Elindult keresni
Kilenc szép szál fiát.
Reátalált a szép hídra,
Hídnál csodaszarvasnyomra;
Szarvasnyom után elindult,
El is jutott hűs forráshoz,
Hűs forrásnál szarvasokhoz,
Féltérdre ereszkedett,
Hej, egyre rá is célzott.
De a legnagyobbik szarvas
- Jaj, a legkedvesebb fiú -
Szóval imígy felele:
»Kedves édes apánk,
Ránk te sose célozz!
Mert téged mi tűzünk
A szarvunk hegyére (...)«"
Bartók Béla: Cantata profana (részlet)
Írásomban a továbbtanuló nagykorú gyermek rokontartásra való érdemtelenségének jogi burkából indulva, az érdemtelenséget vizsgáló eseti döntés-erdőt járva az ítélkezési gyakorlat alakulását tekintem át (megnézem, hogy a bíróságok jellemzően milyen tényállás alapján, milyen indokolásra alapítva tartják, illetőleg nem tartják érdemtelennek a továbbtanuló nagykorú gyermeket a rokontartásra), majd a tényállások, döntések és indokolások körül döngicsélő kérdésekkel a fejemben megpróbálom megkeresni a tanulságforrást.
A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 60. §-ának (3) bekezdését, miszerint nem jogosult tartásra a nagykorú, ha magatartása miatt arra érdemtelenné vált, a Csjt. módosításáról és egységes szövegéről szóló 1974. évi I. törvény 1974. július 1-jei hatállyal iktatta be. Az e szakaszhoz fűzött indokolás szerint "érdemtelen pl. az a továbbtanuló gyermek, aki szülőjével szemben méltatlanul viselkedik."
A rokontartásra való érdemtelenséget a házastársi tartásra való érdemtelenség analógiájára a bírói gyakorlat töltötte meg tartalommal, ennek során az érdemtelenséget előbb kiterjesztették a szülőtartásra, majd a nagykorú, továbbtanuló gyermek tekintetében a Legfelsőbb Bíróság a XXIX. számú Polgári Elvi Döntésben (a továbbiakban: XXIX. számú PED) alkotott "quasi érdemtelenséget a gyermek súlyosan kifogásolható magatartása alapján."[2]
A XXIX. számú PED szerint a szülő nem köteles tartani a szükséges tanulmányait folytató munkaképes nagykorú gyermeket, ha a gyermek a tartásra kötelezettel vagy vele együtt élő közeli hozzátartozójával szemben olyan súlyosan kifogásolható magatartást tanúsít, amelyre tekintettel a társadalmi felfogás szerint a tartásra nem méltó (érdemtelenség).
Az elvi döntés indokolásának értelmezése szerint "csupán az a nagykorú gyermek nem méltó a továbbtanuláshoz nyújtott szülői támogatásra, akinek magatartása erkölcsileg kirívó. Olyan magatartások ezek, amelyek az esetet ismerő tárgyilagos közvéleményben felháborodást keltenek. Ilyen például a nagykorú gyermek továbbtanulását pénzben támogató szülő vagy közeli hozzátar-
- 17/18 -
tozója egyoldalú tettleges bántalmazása, durva sértegetése stb. Menthetővé teheti viszont a még feszült érzelmi életet élő fiatal olyan magatartását, hogy szülőjének nem köszön, mostohaanyjával nem hajlandó megismerkedni stb., az erkölcsileg súlyosan kifogás alá eső szülő cselekedete fölött érzett átmeneti felháborodása."[3]
Csiky Ottó megállapítása szerint a XXIX. számú PED "logikai tengelye az, hogy ha a szülő-gyermek jogviszony másik alanya, a szülő lehet érdemtelen a tartásra, akkor a nagykorú gyermek továbbtanulását is függővé lehet tenni az érdemesség bizonyos fokától."[4]
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:220. §-a (3) bekezdésének a) pontja szerint a szülő nem köteles nagykorú, továbbtanuló gyermekét eltartani, ha a gyermek a tartásra érdemtelen. A Ptk. 4:194. §-ának (2) bekezdése alapján érdemtelen a tartásra az a nagykorú, aki a tartásra kötelezettel vagy vele együtt élő hozzátartozójával szemben olyan súlyosan kifogásolható magatartást tanúsít vagy olyan életvitelt folytat, amely miatt tartása a kötelezettől - figyelemmel a jogosult és a kötelezett kapcsolatának jellegére és a kötelezett magatartására is - nem várható el. A Ptk. 4:220. §-ának (4) bekezdése értelmében a nagykorú gyermek érdemtelen a tartásra akkor is, ha a tartásra kötelezettel kellő indok nélkül nem tart kapcsolatot.[5]
A Kúria szerint a jogalkotó az utóbbi fordulat normaszövegbe iktatásával "azt kíván[t]a kifejezésre juttatni, hogy a nagykorú gyermektől elvárható a szülőjével olyan kontaktus fenntartása, amely a közeli rokonságon alapuló anyagi igényeit erkölcsi oldalról alátámasztja."[6]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
