Több mint tízezer felszámolás van folyamatban évente Magyarországon. A felszámolás alapvetően normál vagy egyszerűsített módon zajlik le. A felszámolásokról lényegi statisztikai feldolgozás nem készül. Napjainkban már az egyszerűsített felszámolások képezik az eljárások zömét, egyes megalapozott becslések szerint több mint 90 százalékát. A felszámolás-gazdaságtannak értelemszerűen a normál felszámolásoknál van jelentősége. Erről akkor beszélünk,
- ha az adós vagyonából végső kimenetében finanszírozható a felszámolás;
- ha a felszámolás kezdő időpontja után az adós gazdálkodó szervezetnek vannak alkalmazottai;
- ha az adós gazdálkodó szervezet a felszámolás kezdő időpontja után is termel, szolgáltat.
Fontos eleme a felszámolás alatti számvitel, amelynek egyes részeit a cikkben csak marginálisan érintem. A felszámolás-gazdaságtan a felszámolói döntések kellő előkészítését, megalapozását, az optimális megvalósítási változat kiválasztását, végrehajtását segítheti elő.
A felszámolás alá került gazdálkodó szervezetnek a felszámolás kezdő időpontjától lényegesen megváltozott speciális szabályok keretei között kell léteznie. A felszámolás tekintetében a "lex speciális" jogszabály: a kétszer átfogóan, összesen eddig harmincszor módosított 1991. évi IL. törvény. Minden más jogszabály a "lex generális", amely akkor kerül alkalmazásra, ha a lex speciális külön vagy a lex generálistól eltérő rendelkezéseket nem tartalmaz. (Természetesen a fentiek alól is vannak kivételek. Például a befektetési alapok felszámolása esetén az 1991. évi LXIII. törvény a lex speciális és az 1991. évi IL. törvény a lex generális.)
A felszámolás-gazdaságtan létjogosultságát, szükségességét éppen a külön vagy eltérő rendelkezések igazolják.
A felszámolás-gazdaságtan során mindenekelőtt a felszámolás folyamatával kell tisztában lenni, mely szerint:
a) egyszerre (párhuzamosan) folyhat a felszámolás és a gazdasági tevékenység ésszerű befejezése, a tevékenység folytatása
b) a tevékenység folytathatóságának időbeli korlátai vannak [1991. évi IL. tv 5. § (2) bekezdés; 46. § (3) és (4) bekezdései].
A vállalkozás folytatásának számviteli alapelve (amely csak a változatlan körülmények között működő gazdálkodó szervezetre vonatkozik), a cégek ezen létszakaszában már nem érvényesül. A felszámolás alatti számvitel és dokumentumai, a bevételek és költségek (kiadások) alakulásáról készített kimutatások, a közbenső felszámolási mérleg(-ek), felszámolási zárómérleg, valamint a részleges/teljes vagyonfelosztási javaslatok nem alkalmasak a felszámoló felszámolási/gazdasági teljesítményének a megítélésére.
A felszámolás-gazdaságtannak választ kell adni a közéletben terjesztett olyan képtelenségekre, mint a felszámolás során a "működő vállalkozáskénti értékesítés"-re, a "nyereséges működés"-re, vagy a "reorga-nizáció"-ra, azaz újjászervezésre, átszervezésre.
Miután a felszámolás az adós jogutód nélküli megszüntetését célozza, működő vállalkozáskénti értékesítése eleve jogi képtelenség. A felszámoló - ha arra van vevő - az adós összes vagyoni eszközeit (befektetett eszközeit, forgóeszközeit) értékesítheti, éspedig a piaci/likvidációs érték alapján nyilvánosan, a forgalomban elérhető legmagasabb áron.
Az extrém eseteket kivéve, racionálisan az kizárható, hogy a vevő a felszámolás alatt álló adós vagyoni eszközeiért a piaci/likvidációs értékkel szemben üzleti tervezésen, illetve a jövedelemtermelő képességen alapuló üzletértékelés szerinti vagyonértékként magasabb ellenértéket fizetne. A felszámolás soráni "üzleti vagy cégérték" természetesen nem lehet azonos a számviteli törvény szerintivel, hiszen a vevőt a jogutód nélkül megszűnő adós kötelezettségei nem terhelik.
A felszámolás folyamán a "nyereséges működés" fogalmának használata is képtelenség, hiszen a felszámolás időszaka egy üzleti évnek minősül, függetlenül annak időtartamától, eredménykimutatás pedig sem a közbenső felszámolási mérleg(-ek), sem a felszámolási zárómérleg mellett nem készül. A 225/2000 (XII. 19.) Kormányrendelet is csak 2001. 01. 01-től teszi kötelezővé a tevékenység folytatása esetén a 6-7. számlaosztály használatát, a tevékenység folytatásával kapcsolatos bevételek/kiadások elhatárolt kimutatására.
A felszámolás ideje alatt - mint arra már korábban is utaltam - a vállalkozás folytatásának elve nem érvényesül, a tevékenység folytatásának időbeli korlátai vannak, a felszámolás és a tevékenység folytatása szükségszerűen párhuzamosan folyik, és ha a tevékenység bevétele még ha meg is haladja a kimutatott kiadásokat, az még nem "nyereséges működés." A nyereséges működésnek ugyanis szintje is van, működő vállalkozás esetén a saját tőke "kamatát" meghaladó adózott eredmény. A felszámolás soráni minősítés esetén a "saját tőke" helyébe a befektetett eszközök és a forgóeszközök piaci értéke lépne.
A felszámolás alatti, felszámoló által végrehajtandó reorganizáció (újjászervezés/átszervezés) már csak azért is képtelenség, mert a törvény szerinti cél a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése. Az adós fizetésképtelenségét a bíróság állapítja meg. Ha az adós nem tartja magát fizetésképtelennek, egyezséget kérelmezhet a fizetőképesség helyreállítására alkalmas programmal, illetve egyezségi javaslattal. A jogutód nélküli megszüntetéssel nem járó átszervezés tehát jogi képtelenség. A felszámoló díja, saját tőkéje ilyen tevékenység finanszírozására nyilvánvalóan nem elegendő.
A felszámolás során a jelenlegi 1991. évi IL. törvény szerinti vagyoni eszközök értékesítése (átruházó szanálás) és a vagyoni eszközök kft.-be, rt.-be, szövetkezetbe való apportálásának bármely formája sem azonosítható a reorganizációval (újjászervezéssel, átszervezéssel).
A felszámolás alá került gazdálkodó szervezet továbbra is jogi-pénzügyi-gazdálkodó egység, melyben a vagyonnal kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet.
A "gazdálkodásnak" a felszámolás kezdő időpontjától előnyös és hátrányos speciális szabályai vannak:
a) A keletkezés idejétől és jogcímétől függetlenül -tehát a felszámolás kezdő időpontja után is - a késedelmi kamat és késedelmi pótlék, továbbá a pótlék és bírság jellegű tartozás a gyakorlatilag nem fizetendő kategóriába kerül.
b) A beszámítás lehetőségének kizárása nyilvános értékesítésen, a felszámolás kezdő időpontját követően engedményezett követelések tekintetében, visszavásárlási vagy vételi jog jogosultja felszámolás kezdő időpontja utáni egyoldalú nyilatkozattal történő vásárlása esetén.
c) A zálogjoggal, óvadékkel biztosított követelések érvényesíthetőségének korlátja [ha a zálogjog (óvadék) a felszámolási eljárás megindításának időpontja előtt legalább egy évvel keletkezett; ha fedezet elvonásának rosszhiszeműségét, illetve ingyenességét vélelmezni nem kell].
d) A felszámolás időszaka alatt nem kell társasági adót fizetni.
e) A felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett hitelezői követeléseket - a biztosított, a járadék jellegű követeléseket és a munkabér és bér jellegű juttatásokat kivéve - csak a felszámolás jogerős befejezésekor kell kiegyenlíteni a fedezet függvényében.
f) A felszámoló jogosult az adós által kötött szerződéseket azonnali hatállyal felmondani, nem teljesülés esetén azoktól elállni.
g) Egyes esetekben az állam felelősséggel tartozik [1991. évi IL. tv 62. § (1) bekezdés].
a) A felszámolási költségeket esedékességükkor kell kielégíteni. Ebből következik, hogy az esedékességükkor ki nem egyenlített felszámolási költségeket az esedékesség sorrendjében kell kielégíteni.
b) A Munkaerőpiaci Alap bérgarancia alap részétől igénybe vett támogatás vissza nem fizetése esetén a bérkifizetésen kívül a felszámoló kifizetést nem teljesíthet.
c) A hitelezői választmány szerepe (hozzájárulás/észrevétel/vélemény/egyetértés).
d) A felszámolási költségek fedezetének elvonása [1991. évi IL. tv 49/D § (1) bekezdés],
e) A nyilvánvaló infláció ellenére a munkabérek emelhetőségének kizárása - ha nem alakult hitelezői választmány.
A felszámolás-gazdaságtan lényege a felszámolási költség- és "jövedelmezőség''-számítás lehetősége. Egy ilyen kalkulációt a felszámolás jelentős momentumainál célszerű elkészíteni. Ilyen tényező lehet például
- a tevékenység (termelés/szolgáltatás) folytatása vagy azonnali leállítása;
- a készletek értékesítése vagy a tevékenység folytatása során történő felhasználása;
- a vagyoni eszközök értékesítése vagy a kivárás (nyilvános értékesítés eredményesnek vagy eredménytelennek nyilvánítása);
- a termelés/szolgáltatás "veszteséges" folytatása a felszámolási költségek kielégíthetősége érdekében.
A felszámolási költség- és "jövedelmezőség"-számí-tás tehát kizárólag a felszámoló felszámolása alatt álló gazdálkodó szervezetre vonatkozhat és a hitelezői érdekek képviseletén alapulhat. A felszámoló díjigénye folytán azonban a felszámoló és a hitelezők érdekei ellentétbe kerülnek.
A felszámoló jogszabályi kötelezettsége, hogy megtervezze a felszámolás végrehajtásához szükséges költségeket (kiadásokat) a tevékenység folytatása, a vagyon megóvása, megőrzése, a felesleges munkaerő leépítése, a környezeti károsodások és terhek rendezése, a vagyon értékesítése, a követelések behajtása, az igények érvényesítése és az egyéb költségek (iratanyag/bírósági eljárás/felszámoló díja) tekintetében, az ütemterv függvényében, ami természetesen csak hipotetikus lehet.
Ha alakul hitelezői választmány, a felszámolónak félévenként elszámolást és jelentést kell készítenie/küldenie a felszámolási költségek (kiadások) alakulásáról.
A költséghelyek végső struktúrája
- a tevékenység folytatásával kapcsolatos költségek (kiadások)
- a vagyoni eszközök értékesítésével kapcsolatban a nyilvántartási érték
- a tevékenység folytatásán túli, kiegyenlített felszámolási költségek (kiadások)
- az esedékességükkor kiegyenlített hitelezői követelések
- a tevékenység folytatásával kapcsolatos bevételek/egyéb bevételek
- a vagyoni eszközök értékesítésével kapcsolatos bevételek
- a behajtott követelések bevétele.
A végső költségviselő egyértelműen a felszámolás alá került gazdálkodó szervezet - vagyona erejéig.
Végezetül minden költség közvetlen költség lesz. A költségfelosztás a számvitel feladata, de a felszámolás alatt bonyolult költségfelosztási rendszer működtetése költségessége miatt nem várható el. A költségek valóságtartalmának van jelentősége (például nem az a döntő, hogy 100 folyóméter iratanyag rendezésével, elhelyezésével, őrzésével kapcsolatos költségből mennyit terhelnek a tevékenység folytatásával kapcsolatos költségek közé, hanem az, hogy a 100 folyóméter ténylegesen nem csak 50 folyóméter volt-e).
A felszámolási feladatok végrehajtásának és a tevékenység folytatásának párhuzamos teljesítése során a költségoptimum számításánál a felszámolás finanszírozási helyzetének és a jelenérték számításának van szerepe. Ez alatt az értendő, hogy a költségoptimum számítással a felszámolónak a jelen időpontban kell döntenie arra vagy egy jövőbeli időpontra vonatkozóan, modellezni kell tudnia a pénzügyi helyzetet (mi a tény és mi várható).
A pénzügyi helyzet a bevételek és kiadások felmérése és a pénzköltségvetési/likvidálási terv alapján modellezhető. A felszámolási költségek (kiadások) keletkezésének folyamatai mind a tevékenység folytatásával, mind magával a felszámolással kapcsolatban jól ismertek.
Az esetleges késedelmi kamatok ugyan az 1997. augusztus 6. után indult felszámolási eljárásokban gyakorlatilag nem fizető kategóriába kerültek, de a felszámolási költségeket változatlanul az esedékesség sorrendjében kell kielégíteni. A felszámoló tehát csak a polgári jogi felelőssége terhére kockáztathat, ha például az előbb esedékes adókötelezettséggel szemben más, a tevékenység folytatásához szükséges kötelezettséget elégít ki.
A felszámolónak tehát arra kell törekednie, hogy minden esedékessé vált felszámolási költség az esedékességekor kiegyenlíthető legyen, vagy az esetleges későbbi kiegyenlítés az esedékesség sorrendjében történjen.
A finanszírozási források mielőbbi megszerezhetősége, az önfinanszírozás, a követelések behajtása, a vagyoni eszközök értékesítése a kulcskérdés. A felszámolási költségeket (kiadásokat) tehát a felszámolónak egyfelől terveznie kell, másfelől a tervezésnél a jogutód nélküli megszüntetési kötelezettségből kell kiindulnia. Pénzintézettől történő hitelfelvétel esetén természetesen a törlesztésen túlmenően a kamatok is felszámolási költségeknek számítanak. ■
Visszaugrás
