Hatályos Büntető Törvénykönyvünk három tényállással biztosítja a környezet és természet büntetőjogi védelmét: a 280. §-ban szabályozott környezetkárosítás, a 281. §-ban írt természetkárosítás és a 281/A. § szerinti környezetre veszélyes hulladék jogellenes elhelyezésének diszpozícióival.
Cikkemben igyekszem átfogó elemzést adni - a hagyományos kommentár jellegű felépítést követve - e bűncselekmények legfőbb ismérveiről, jellemzőiről a vonatkozó környezet- és természetvédelmi előírások, valamint a Legfelsőbb Bíróság által bírósági határozatok formájában közzétett és az általam megismert ítélkezési gyakorlat1 bemutatásával. Ezen túlmenően a tanulmányban kitérek még néhány olyan kérdésre, amelyek a környezeti bűncselekményekkel kapcsolatos büntetőeljárás során merülhetnek fel.
A jogalkotó mindhárom tényállást a Btk. XVI. fejezetének IV. címe alatt, a közegészség elleni bűncselekmények körében helyezte el, és a jogtudomány ennek a besorolásnak megfelelően fogalmazta meg a bűncselekmények jogi tárgyát. Az e szakaszokhoz írt kommentár2 a büntetőjogi védelem középpontjába az ember és környezete harmonikus kapcsolatának kialakításával biztosított, illetve a természeti környezet zavartalan működésétől feltételezett, továbbá a veszélyes hulladékok káros hatásától megóvandó testi és szellemi közegészséget állította. Álláspontom szerint ez a megközelítés vitatható, hiszen indokolatlanul leszűkíti a védelem tárgyát, kizárólag az emberi egészségre koncentrálva. Márpedig a veszélyeztetett környezeti, természeti tényezők köre ennél jóval szélesebb. Károsodásuk, pusztulásuk esetenként nem is biztos, hogy a közegészségben jelentkező hatást vált ki, mégis ökológiai szempontból nem kívánatos. Úgy vélem, indokolt lenne a jogi tárgy körét szélesebben megvonni - amelyhez kiindulópontul szolgálhatnak a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvényben (a továbbiakban: Kvt.), illetve a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvényben (a továbbiakban: Tvt.) meghatározott törvényi célok - és a környezetvédelemmel kapcsolatos bűncselekményeket önálló fejezetben vagy cím alatt szabályozni.
A környezeti bűncselekményekkel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatról általánosságban az mondható el, hogy nem túl számottevő, igen kevés ügy indul évente és alig néhány BH jelent meg eddig. Ez a jelenség több okkal is magyarázható. Például azzal, hogy a károsító magatartások következményei sokszor csak rendkívül hosszú idő (évek, évtizedek) elteltével észlelhetők, amikor már igen nehéz valamely korábbi cselekménnyel összefüggésbe hozni azokat, vagy azzal, hogy az okozott sérelem általában nem érinti közvetlenül az egyén kézzelfogható anyagi, illetve személyes érdekeit, így az esetek nagy részében a feljelentés megtétele sem áll senkinek az érdekében. A cselekmény többnyire úgy jut a nyomozó hatóság tudomására, hogy a környezet- vagy természetvédelmi hatóság tesz bejelentést, ha egy esetleges vizsgálata során észleli a környezeti változást.
A Szegedi Városi Ügyészségen 1994. és 2003. között a Btk. 280., 281. és 281/A. §-ába ütköző bűncselekmények miatt indult ügyek számát az alábbi táblázat foglalja össze.3
A bűncselekmény elkövetési tárgyai a környezet és a környezeti elem. Az előbbi fogalmát a Kvt. 4. §-ának b) pontja adja meg, míg az utóbbiét az a) ponttal összhangban a Btk. 286/A. § (1) bekezdésének a) pontja.
Az elkövetési magatartások köre a következő:
1.
- a környezet vagy környezeti elem károsítása,
- a jogszabályi, illetve hatósági határozaton alapuló kötelezettségek megszegése, amely alkalmas a környezet vagy környezeti elem károsítására,
2.
- a környezet vagy környezeti elem jelentős mértékű szennyezése,
- a jogszabályi, illetve hatósági határozaton alapuló kötelezettségek megszegése, amely alkalmas a környezet vagy környezeti elem jelentős mértékű szennyezésére.
Annak érdekében, hogy a követendő magatartást, majd ennek alapján a jogsértő cselekményeket meghatározhassuk, fontosnak tartom előzetesen vázlatosan áttekinteni Kvt. általános védelmi előírásait.
Minden környezeti elemet önmagában, a többi környezeti elemmel alkotott egységben és az egymással való kölcsönhatás figyelembevételével kell védeni. E védelem ki kell, hogy terjedjen a környezeti elem minőségének, mennyiségének, készleteinek, illetve az elemeken belüli arányok és folyamatok védelmére. Valamely környezeti elem igénybevételének, illetve terhelésének megelőzése, csökkentése vagy megszüntetése céljából nem engedhető meg más környezeti elem károsítása, szennyezése (13. §). A törvény rögzíti az egyes környezeti elemekre vonatkozó, illetve azokat veszélyeztető tényezők elleni védelem alapvető szabályait, amelyből kiemelnék néhány rendelkezést.
A föld felszínén vagy a földben olyan tevékenységek folytathatók, ott csak olyan anyagok helyezhetők el, amelyek a föld mennyiségét, minőségét és folyamatait, a környezeti elemeket nem szennyezik, károsítják [15. § (1) bekezdés]. A vizek természetes hozamát, lefolyását, áramlási viszonyait, medrét és partját csak a vízi életközösségek megfelelő arányainak megtartásával és működőképességük biztosításával szabad megváltoztatni [18. § (2) bekezdés]. A környezet igénybevétele esetén gondoskodni kell arról, hogy a víz mint tájalkotó tényező fennmaradjon, a vízi és vízközeli élővilág fennmaradásához szükséges feltételek, valamint a vizek hasznosíthatóságát biztosító mennyiségi és minőségi körülmények ne romoljanak [19. § (3) bekezdés]. A levegőt védeni kell minden olyan mesterséges hatástól, amely azt, vagy közvetítésével más környezeti elemet sugárzó, folyékony, légnemű, szilárd anyaggal minőségét veszélyeztető, vagy egészséget károsító módon terheli [22. § (2) bekezdés]. Az élővilág igénybevétele csak olyan módon történhet, amely az életközösségek természetes folyamatait és viszonyait, a biológiai sokféleséget nem károsítja, illetőleg funkcióit nem veszélyezteti [23. § (2) bekezdés]. Az épített környezet védelme kiterjed a településekre, az egyedi építményekre és műszaki létesítményekre (24. §).
Veszélyes anyagok kezelésekor, felhasználásakor, veszélyes technológiák alkalmazásakor olyan védelmi, biztonsági intézkedéseket kell tenni, amelyek a környezet veszélyeztetésének kockázatát jogszabályban meghatározott mértékűre csökkentik, vagy kizárják [28. § (2) bekezdés]. A környezethasználó köteles a hulladék kezeléséről (ártalmatlanításáról, hasznosításáról) gondoskodni [30. § (2) bekezdés]. A zaj- és rezgés elleni védelem keretében műszaki, szervezési módszerekkel kell megoldani a zajkibocsátás és rezgésgerjesztés csökkentését, zaj- és rezgésterhelés növekedésének mérséklését vagy megakadályozását, a tartósan határérték felett terhelt környezet utólagos védelmét [31. § (2) bekezdés]. A sugárzások környezetre gyakorolt káros hatásai elleni védelem kiterjed a mesterségesen keltett és természetes ionizáló, nem ionizáló és hősugárzásokra (32. §).
Ad 1. Azt, hogy mit kell károsításon érteni, a Btk. értelmező rendelkezése a következőként adja meg: olyan tevékenység, amelynek hatására a környezetnek vagy valamely elemének olyan mértékű változása, szennyezettsége, illetve igénybevétele következik be, amelynek eredményeképpen a környezet, illetve a környezeti elem természetes vagy korábbi állapota csak beavatkozással vagy egyáltalán nem állítható helyre, illetőleg olyan tevékenység, amely az élővilágot kedvezőtlenül érinti [286/A. § (1) bekezdés c) pont]. A környezet igénybevétele a Kvt. 4. § d) pontja alapján: a környezetben változás előidézése, a környezetnek vagy elemének természeti erőforráskénti használata.
A tényállás ezen fordulata materiális, azaz a megvalósulásához szükséges a károsodás mint eredmény bekövetkezése. A második fordulat már veszélyeztetési tényállás, ennél az előzőekben ismertetett környezetvédelmi előírások, továbbá a kapcsolódó jogszabályokban írt rendelkezések orientálnak abban, hogy mely normák megszegése idézhet elő ilyen veszélyhelyzetet és eredményezi a bűncselekmény megállapítását. Hatósági határozaton elsősorban a környezetvédelmi felügyelőségek kötelezést tartalmazó határozatai értendők, az ebben foglaltak megsértése, amely együtt jár a környezet vagy környezeti elem károsodásának veszélyével, szintén kimeríti a tényállást.
Ad 2. A szennyezés fogalmát szintén a Btk. 286/A. §-a határozza meg a következők szerint: a környezetnek vagy valamely elemének jogszabályban vagy hatósági határozatban megállapított kibocsátási határértéket meghaladó terhelése. Környezetterhelés a Kvt. 4. § f) pontja értelmében: valamely anyag vagy energia közvetlen vagy közvetett kibocsátása a környezetbe. A Kvt. háromféle határértéket különböztet meg: a) az igénybevételi határértéket, amely a környezet olyan mértékű igénybevételét kifejező mérőszám, amely kizárja a környezetkárosítást, b) a kibocsátási határértéket, amely a környezet károsítását kizáró mértékű környezetterhelést jelző érték, illetve c) a szennyezettségi határértéket, amely a környezet olyan mértékű szennyezettségét jelenti, melynek meghaladása környezet- vagy egészségkárosodást idézhet elő. A határértékeket a miniszter rendeletben, vagy rendeletben meghatározott esetekben a környezetvédelmi hatóság állapítja meg [89. § (3) bekezdés].
A törvény a bűncselekmény ezen fordulatának megvalósulásához megkívánja, hogy a szennyezés jelentős mértékű legyen. Azt, hogy e kritériumnak mi felel meg, a Btk. nem határozza meg, annak kialakítását a jogalkotó az ítélkezési gyakorlatra bízta. A törvényhez fűzött kommentár4 szerint a jelentős mérték megállapításához támpontul szolgálhat egyrészt annak vizsgálata, hogy a terhelés a megengedett kibocsátási határértéket hányszorosan haladja meg, másrészt pedig az, hogy a szennyezettség felszámolása milyen munka- és anyagi ráfordítást igényel, illetve igényelne a veszélyhelyzet konkretizálódása esetén.
A Legfelsőbb Bíróság a BH1986/87. számon közzétett eseti döntésében értelmezte azt, hogy mit jelent a "jelentős mértékű" szennyezés. Az ügyben megállapított tényállás szerint a vádlott két alkalommal öntött emberölési szándékkal Bi-58 EC permetező anyagot a családtagjai által használt ivókútba. A víz zavarossá, kellemetlen szagúvá vált és a ház lakói két hónapon át nem tudták használni a kutat. A bíróság kifejtette, hogy figyelembe kell venni "egyrészt a ténylegesen fertőzött vagy szennyezett kút víztartalmának közegészségügyi hatását, másrészt a távolabbi kutakra gyakorolt hidrológiai, illetve hidrogeológiai vizsgálatok eredményét. A közegészségügyi szempontoknál nincs jelentősége annak, hogy a szennyezés ivóvízre, állatok itatására rendelt vízre, fürdésre szolgáló vízre vagy természetes folyó- vagy állóvízre vonatkozott-e, hanem az élőlényekre gyakorolt biológiai hatás az irányadó. A vízszennyezés akkor is jelentős mértékű lehet, ha az nem közkút, hanem magánkút vizét érinti, egymagában azonban a kútszennyezés során bekövetkezett használhatatlanság időtartamának nincs meghatározó jelentősége". A hidrológiai hatás szempontjából az a releváns, hogy "a vízadó réteg továbbításával a szomszédos kutakra gyakorolt hatás milyen mérvű, nevezetesen az tömeges, nagyfokú, illetőleg súlyos sérelem okozását eredményezte-e". Az adott esetre vonatkoztatva a bíróság megállapította, hogy a jelentős mértékű szennyezés e kritériumai nem álltak fenn, ezért a vádlottat a környezetkárosítás bűntette miatt emelt vád alól felmentette.
A Szegedi Városi Ügyészségen B.127/1997. számon indult ügyben megállapítottak szerint a vádlott 1994. év folyamán a tanyáján egy tízezer literes olajtartályt süllyesztett egy általa ásott gödörbe oly módon, hogy előtte a belsejében található olajos iszapot a gödörbe öntötte, majd ebben helyezte el a tartályt és végül földdel betakarta. A talajba beöntött olajszármazék 100 m2 területen legalább 400 m3 talajt és több száz m3 talajvizet szennyezett be, illetve a tanyán üzemelő norton kút vizét is erősen veszélyeztette. A bíróság a kárelhárítás becsült értékét 6,5 millió forintra tette és megállapította, hogy a vádlott cselekménye folytán bekövetkezett környezeti hatások a "jelentős mértékű" szennyezettség fogalmát kimerítik, ezért a vádlottat bűnösnek mondta ki környezetkárosítás bűntettében.
A B.2720/1999. számú ügyben leírt tényállás szerint a vádlott az általa vásárolt gázolajas kannákban leülepedett maradék gázolajat rendszeresen szétlocsolta a garázsa előtti füves területen. Ezen magatartása folytán a kb. 1-2 m2 területű talaj ásványi olajtartalma a megengedett 1000 mg/kg értékhez képest elérte a 21100 mg/kg-ot. A bíróság megállapította, hogy az így bekövetkezett szennyezés - annak ellenére, hogy a megengedett határértéket sokszorosan meghaladta - a szennyezettséggel érintett talaj kis kiterjedésére figyelemmel nem volt "jelentős mértékű", így a vádlottat a környezetkárosítás bűntette miatt emelt vád alól felmentette.
A (2) bekezdés elkövetési magatartásának II. fordulata szintén veszélyeztetési alakzat, itt csak utalnék a károsítás kapcsán már leírtakra.
A (3) és (4) bekezdés az (1) bekezdéshez kapcsolódó minősített eseteket határozza meg. Öt évig terjedő szabadságvesztés a büntetési tétele a bűncselekménynek, ha az jelentős mértékű károsodást okoz, illetve alkalmas arra, hogy a környezetet vagy valamely elemét jelentős mértékben károsítsa. Azt, hogy mi minősül jelentős mértékű károsodásnak, mindig esetenként, az okozott következmények értékelésével, esetleg környezetvédelmi szakértő bevonásával a bíróságnak kell meghatároznia. Kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés a környezetkárosítás elkövetőjének büntetése, ha cselekményével a környezetet vagy annak valamely elemét olyan mértékben károsítja, hogy a természetes vagy korábbi állapota nem állítható helyre.
A bűncselekmény alanya bárki lehet. A cselekmény elkövethető szándékosan és gondatlanul is. ABH 1999/288. számú eseti döntésben kifejtett álláspont szerint gondatlanságból megvalósított környezetkárosítás vétsége miatt nincs helye a büntetőjogi felelősség megállapításának, ha az elkövetőtől - az értelmi színvonala, intellektusa és ismeretanyaga folytán - nem volt elvárható, hogy felismerje az akkumulátorok szétbontása esetén a cselekményének a környezetre gyakorolt káros hatását.
A környezetkárosítás halmazatban megállapítható más, tipikusan vagyon elleni bűncselekményekkel. A BH 1984/481. számon közzétett ügyben megállapított tényállás szerint az I. r. vádlott által kibocsátott körlevél alapján a II. r. vádlott által vezetett telep akkumulátorokat gyűjtött és szállított. A telepen az összegyűlt nagy mennyiségű akkumulátorhulladékot a vonatkozó előírások ellenére a földön tárolták, csákánnyal, primitív körülmények között bontották, majd az erősen porzó hulladékot markológéppel gépkocsira rakták és a közeli vasútállomásra szállították, ahol a földre borították, onnan pedig vagonokba rakodták. A cukorgyár ugyanezen a vasútállomáson történt átrakással több mg. tsz. részére szállított folyamatosan cukorrépa szeleteket. Négy alkalommal párhuzamosan történt a takarmányszállítás és az akkumulátorhulladék vagonba rakása. A porzó hulladék beszennyezte a takarmányt, amelynek eredményeként két tsz.-ben tömeges állat-megbetegedés lépett fel és a tenyésztett szarvasmarhák elhullottak. Az egyik tsz.-nél 826 144 Ft, a másiknál 636 720 Ft kár keletkezett, az elmaradt haszon 11241000, illetve 958 000 Ft-ra tehető. Az állatok elhullása az ólomtartalmú mérgező takarmány miatt következett be. Az akkumulátorhulladék ezen felül jelentősen szennyezte a telep és a vasútállomás területén a talajt, az ólompor a talajba beszivárgott és nyolc kút vizét megmérgezte, amelyek azonnali lezárására került sor. A további talajszennyeződés megakadályozása érdekében kb. 2000 m3 föld kitermelése vált szükségessé, amelynek várható költsége 2 350 000 Ft-ra tehető.
Miután a vádlottak tisztában voltak az akkumulátorgyűjtés és -bontás környezetre gyakorolt káros hatásával, ennek ellenére a szükséges óvintézkedéseket nem tették meg, továbbá a két tsz.-nél is hanyagságuk idézte elő a jelentős kárral járó tömeges állat-megbetegedést és -elhullást, a bíróság jogerős ítéletével bűnösségüket gondatlanságból elkövetett környezetkárosítás vétségében és ezzel halmazatban jelentős kárt okozó gondatlan rongálás vétségében mondta ki.
Szintén halmazatot állapított meg a Szegedi Városi Bíróság a B.1429/1999. ügyészségi számon indult ügyben. A tényállás szerint a vádlott 1998 november és 1999. április 14. közötti időben a tanyája mellett elhaladó és az olajipari társaság tulajdonában álló kondenzátum fővezetéket bilincses módszerrel megcsapolta, majd abból több részletben 10 000 Ft-ot meghaladó és 200 000 Ft-ot el nem érő értékben gazolint engedett le és tulajdonított el. A csapolás folytán mintegy 10 000 liter gazolin távozott a talajba, amelyet 100 m2-nyi területen beszennyezett. E szennyezés megszüntetése és a talaj rekultivációja érdekében elvégzett munkák költsége az ítélet meghozataláig 767 718 Ft volt, azonban a szennyezés megszüntetésével kapcsolatos intézkedések végleges költségét ekkor még pontosan megállapítani nem lehetett, az a milliós nagyságrendet is elérhette. A szennyezés következtében a felszín alatti vízminta 16 órás ülepítést követően még mindig 37 mg/l ásványolajat tartalmazott. A bíróság a vádlott bűnösségét lopás bűntettében és azzal halmazatban környezetkárosítás bűntettében állapította meg.
A bűncselekmény első fordulatának [281. § (1) bekezdés a) pontja] elkövetési tárgyai: A) a nemzetközi szerződés hatálya alá tartozó vagy B) fokozottan védetté nyilvánított: 1. élő szervezetek, 2. azok bármely fejlődési alakjában vagy szakaszában lévő egyedei, 3. az ilyen fajok kereszteződéseként létrejött élő szervezetek, illetve 4. élő szervezetek származékai.
ad A) A tényállás szempontjából legfontosabb nemzetközi egyezmények a Ramsari, a Washingtoni, a Bonni és a Berni5. A védelem körének meghatározása érdekében a szerződésekből kiemelnék néhány fontosabb rendelkezést.
Ramsari Egyezmény a nemzetközi jelentőségű vadvizekről, különösen mint a vízimadarak tartózkodási helyéről:
Mindegyik szerződő fél:
- meghatározza, hogy melyek a területén a vadvizek a "Nemzetközi Jelentőségű Vadvizek Jegyzékéiben történő bejegyzés céljából;
- nemzetközi kötelezettségnek köteles tekinteni a vándor vízimadár-állomány megóvását, gondozását és célszerű felhasználását, mind a Jegyzékbe történő bejegyzések megjelölésénél, mind annak a jognak gyakorlásakor, amikor a területén levő vadvizekkel kapcsolatban a Jegyzékben szereplő bejegyzéseken változtat;
- elősegíti a vadvizek és vízimadarak megóvását azáltal, hogy a vadvizeket védett területté nyilvánítja - függetlenül attól, hogy azok a Jegyzékben szerepelnek-e vagy sem - és ezek megfelelő felügyeletét biztosítja.
Washingtoni Egyezmény a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről:
Az Egyezmény I. függeléke tartalmazza azon kipusztulással fenyegetett valamennyi fajt, amelyeket a kereskedelem érint vagy érinthet. E fajok példányainak (amelybe az értelmező rendelkezések alapján beletartoznak a növények, állatok származékai, azonosítható részei, valamint az élettelen egyedek is) kereskedelmét további fennmaradásuk veszélyeztetésének megakadályozása érdekében különösen szigorúan kell szabályozni. E kereskedelmet csak rendkívüli körülmények között szabad engedélyezni.
A II. függelék tartalmazza: a) azon fajokat, amelyeket bár jelenleg nem feltétlenül fenyegeti a kipusztulás, de ez bekövetkezhet, ha az ilyen fajok példányainak a kereskedelmét nem vetik alá szigorú szabályozásnak annak érdekében, hogy elkerüljék a fennmaradásukkal összeegyeztethetetlen hasznosítást; és b) más olyan fajokat, amelyeket szabályozásnak kell alávetni annak érdekében, hogy az a) pontban hivatkozott bizonyos fajok példányainak kereskedelmét hatékony ellenőrzés alá lehessen vonni.
A III. függelék tartalmaz minden olyan fajt, amelyekről a részes államok bármelyike megállapította, hogy a szabályozás tárgyát képezi a joghatósága alá tartozó területen a kiaknázás megelőzése vagy megtiltása miatt, és a többi részes állam együttműködését igényli a kereskedelem ellenőrzésében.
A szerződő feleknek megfelelő intézkedéseket kell tenniük az egyezmény rendelkezéseinek végrehajtására és a példányoknak e rendelkezések megszegésével történő kereskedelme megtiltására. Ezek közé kell tartozniuk a következő intézkedéseknek: a) az ilyen példányok kereskedelmének vagy birtoklásának, vagy mindkettőnek hátrányos jogkövetkezményekkel való sújtása; és b) az ilyen példányok elkobzásának, illetőleg az exportáló államba történő visszaszállításának a biztosítása.
Bonni Egyezmény a vándorló vadon élő állatfajok védelméről:
Az Egyezmény I. függeléke a veszélyeztetett (azaz a kipusztulással fenyegetett) vándorló (bizonyos időszakonként, előre jelezhetően egy vagy több államhatáron áthaladó) fajok felsorolását tartalmazza, amelyek azonnali védelmének biztosítása a részes államok sürgető kötelezettsége, a II. függelék pedig mindazokat a vándorló fajokat, amelyeknek kedvezőtlen a védelmi helyzete és amelyeknek megóvása és gondozása nemzetközi megállapodást igényel, valamint amelyeknek védelmi helyzetére jelentős mértékben kedvezően hatna a nemzetközi megállapodások által elérhető együttműködés.
Berni Egyezmény az európai vadon élő növények, állatok és természetes élőhelyeik védelméről:
Minden egyes szerződő félnek meg kell tennie a megfelelő és szükséges jogi és adminisztratív intézkedéseket:
- az I. függelékben részletezett vadon élő (fokozottan védett) növényfajok speciális védelmének biztosítása érdekében; tilos ezen növények szándékos szedése, gyűjtése, vágása vagy gyökerestől történő kiásása, és minden egyes fél megfelelően tiltja ezen fajok birtoklását vagy eladását;
- a II. függelékben részletezett vadon élő (fokozottan védett) állatfajok speciális védelmének biztosítása érdekében; ezen fajok tekintetében különösképpen tiltott a szándékos befogás, tartás és elpusztítás összes formája, a szaporodó és pihenőhelyek szándékos rongálása vagy elpusztítása, a vadon élő állatok szándékos megzavarása, különösen a szaporodási, ivadéknevelő és téli álom időszakokban, amennyiben a megzavarás jelentősnek bizonyul, a tojások szándékos elpusztítása vagy kiszedése, illetve birtoklása még kifújt állapotban is, ezen állatok akár élő, akár holt állapotban történő birtoklása és belső kereskedelme, beleértve a kitömött állatokat és azok minden egyes azonnal hasznosítható részeit vagy származékait;
- a III. függelékben részletezett vadon élő állatfajok (védett állatok) védelmének biztosítása érdekében: a megteendő intézkedések tartalmazzák: a tilalmi időszakokat és/vagy más egyéb, a kihasználást szabályozó eljárást, a kihasználás időszakos vagy helyi tiltását, a vadon élő állatok élő vagy holt állapotban történő kereskedelmének, eladási célú tartásának, szállításának vagy eladásra való felajánlásának megfelelő szabályozását.
ad B) Fokozottan védetté a miniszter rendeletben nyilvánítja a természeti értéket (pl. vadon élő szervezetet, életközösséget) [Tvt. 24. § (2) bekezdés]. Az eljárásra bárki javaslatot tehet, az előkészítés hivatalból indul és a minisztérium feladata. A védett és fokozottan védett növény- és állatfajok felsorolását a 2001. május 17. napjáig hatályban volt 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezés, jelenleg pedig a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet mellékletei tartalmazzák.
Az élő szervezet definícióját a Tvt. 4. §-ának f) pontja adja meg, amely szerint élő szervezetek, azaz élőlények a mikroorganizmusok, gombák, növények és állatok fajai, alfajai, változatai. A védettség a Tvt. 45. § (3) bekezdése értelmében kiterjed a fokozottan védett növény-, illetve állatfajok kereszteződéseire (ún. hibridjeire), a hibrid védettségére a magasabb védettségi szinthez tartozó szülőfajra vonatkozó szabályok az irányadók.
Sem a Tvt., sem pedig a Btk. nem határozza meg az élő szervezet származékának fogalmát. Az egyik ügyben (B.3/85/2000.) komoly jogértelmezési vitába bonyolódtunk a "származék" definiálása kapcsán. Az eset lényege a következő volt: egy olasz vadász belépésre jelentkezett gépkocsijával Magyarország területére. A vámvizsgálat során a nála tartott zsákból előkerültek különféle fajtájú élettelen madarak, amelyek a Bonni Egyezmény védelme alatt álltak, és amelyeket a vadász Szerbia területén lőtt ki.
A városi rendőrkapitányság az ügyészség állásfoglalása alapján bűncselekmény hiányában megszüntette a nyomozást. Az állásfoglalás szerint a bűncselekmény tárgyát csak az "élő" szervezetek származékai képezik, így az az állat tetemére nem követhető el. A vámhivatal - melynek feljelentése alapján az eljárás indult - panaszában a 8/1998. (I. 23.) Korm. rendelet (2) bekezdésének d) pontjára hivatkozott, amely a Tvt. és rendelet alkalmazásában a származék definícióját a "védett vagy fokozottan védett állatfaj élettelen egyede, preparátuma, továbbá az élettelen egyed azonosítható részeként" határozta meg.
A Szegedi Városi Ügyészség ezzel szemben úgy vélte, e fogalom-meghatározás nem alkalmazható a bűncselekmények elbírálásánál a következők miatt. A Btk. eredeti megfogalmazása szerint a bűncselekmény tárgyát a fokozottan védett növény, állat, továbbá az ilyen állattól származó "tojás" képezte. A "származék" fogalmát az 1987. évi III. törvény 28. §-a vezette be a Btk.-ba. A tényálláshoz kapcsolódó jogszabályok ebben az időben a természetvédelemről szóló 1982. évi 4. törvényerejű rendelet, illetve a végrehajtására kiadott 8/1982. MT rendelet, valamint a már említett 1/1982. OKTH rendelkezés voltak. Ezek a "származék" fogalmát nem határozták meg, azonban a Btk.-hoz írt ma-gyarázat6 kidolgozta annak problémamentes értelmezését. Eszerint "származékon" az egyed olyan hozadéka értendő, amely potenciálisan egyed kialakulásának alapja lehet, például gyümölcs, mag, tojás, pete stb.
1997. január 1. napjával hatályba lépett az 1996. évi LIII. törvény (Tvt.), amely felváltotta és hatályon kívül helyezte az 1982. évi 4. törvényerejű rendeletet, valamint a 8/1982. MT rendeletet. Az új törvény megadja az "élő szervezet" definícióját, de továbbra sem rögzíti a "származék" fogalmát. A 4. § e) pontja mindössze azt deklarálja, hogy a védetté, fokozottan védetté nyilvánított élő szervezet egyede, fejlődési alakja, szakasza, annak "származéka" ... védett természeti értéknek tekintendő. A Btk.-hoz fűzött újabb kommentár7 szerint az élő szervezet "származékának" fogalma a természetvédelmi törvény által megadott "élő szervezet" definíciójából levezethető, ezért külön magyarázatot nem igényel.
A Tvt. által adott felhatalmazás alapján a kormány megalkotta a védett állatfajok védelmére, tartására, bemutatására és hasznosítására vonatkozó részletes szabályokról szóló 8/1998. számú rendeletét. E jogszabályt a 139/1999. Korm. rendelet módosította és 1999. szeptember hatállyal az értelmező rendelkezések közé beiktatta a "származék" már előbb hivatkozott fogalmát [2. § (2) bekezdés d) pontja], amely gyökeresen más, mint a már hivatkozott korábbi meghatározás.
Az ügyészség kifejtette, hogy ha az ítélkezés során maradéktalanul és következetesen alkalmazzuk a kormányrendelet által megadott definíciót, az ahhoz vezetne, hogy a fokozottan védett állat egyébként jogszerűen elkészített preparátumának - pl. múzeumból, kiállításról történő - eltulajdonítása vagy a tolvajtól való megszerzése esetére a vagyon elleni bűncselekménnyel halmazatban a természetkárosítás bűntettét is meg kellene állapítani az elkövető terhére. Ezt a fajta értelmezést azonban az ügyészség nem találta összeegyeztethetőnek a Btk. 281. § rendeltetésével, hiszen azzal a jogalkotó a természeti környezet zavartalan működését mint a testi és szellemi közegészség feltételét kívánta büntetőjogi védelemben részesíteni, ezzel szemben az előbb említett bűncselekmények kizárólag vagyoni jogokat sértenek. Mindamellett azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a rendelet által megadott fogalom kizárólag a már nem élő egyedre, illetve annak részére vonatkozik, ezért adaptálásával nem részesülne védelemben az állat olyan hozadéka, amely potenciálisan egyed kialakulásának alapja lehet, azonban még nem tekinthető az egyed valamely fejlődési alakjának (pl. pete vagy tojás).
Az ügyben végül a Legfőbb Ügyészség állásfoglalása alapján az olasz vadásszal szemben természetkárosítás bűntette miatt vádemelésre került sor. A bíróság első fokon a váddal azonos tényállás alapján ki is mondta a vádlott bűnösségét.
Utólag visszatekintve az esetre, azt lehet megállapítani, hogy az elégtelen fogalom-meghatározások, különböző értelmezések szükségszerűen vezettek jogalkalmazási problémához és az ügyészség ezzel kapcsolatban kifejtett álláspontjának egyes részei még ma is tarthatók. Az azonban a későbbiek során már nyilvánvalóvá vált, hogy ezen vélemény kiindulópontja téves: a nemzetközi szerződések előzőekben idézett rendelkezései alapján egyértelmű, hogy a nemzetközi védelem kiterjed mind az élő, mind az élettelen egyedekre, ezek birtoklására, kereskedelmére, tehát a büntetőjognak üldöznie és büntetnie kell az ezekkel kapcsolatos magatartásokat is.8
A bűncselekmény második fordulatának [281. § (1) bekezdés b) pontja] elkövetési tárgyai: a védett természeti terület, élő szervezetek életközössége és barlang. A természeti terület definícióját Tvt. 4. § b) és d) pontja, a barlang fogalmát a Tvt. 23. § (3) bekezdés a) pontja, míg az élő szervezetek életközösségének meghatározását a Tvt. 4. § k) pontja adja meg. Védett az olyan természeti érték vagy terület, amelyet a Tvt. vagy más jogszabály védetté, fokozottan védetté nyilvánított [Tvt. 4. § e) és g) pont]. Törvény erejénél fogva védelem alatt áll valamennyi forrás, láp, barlang, víznyelő, szikes tó, kunhalom, földvár [Tvt. 23. § (2) bekezdés]. Védett természeti terület a védelem kiterjedtségének, céljának, hazai és nemzetközi jelentőségének megfelelően lehet: a) nemzeti park, b) tájvédelmi körzet, c) természetvédelmi terület és d) természeti emlék [Tvt. 28. § (1) bekezdés].
Az első fordulat elkövetési magatartásai:
a jogellenes
- megszerzés,
- tartás,
- forgalomba hozatal,
- az országba behozatal,
- kivitel,
- az ország területén átvitel,
- kereskedés,
- elpusztítás.
Ahhoz, hogy meghatározhassuk, mi minősül jogellenes magatartásnak, tekintsük át a Tvt. elkövetési tárgyakhoz kapcsolódó legfontosabb előírásait.
Tilos a védett növényfajok egyedeinek veszélyeztetése, engedély nélküli elpusztítása, károsítása, élőhelyeinek veszélyeztetése. A nemzeti park igazgatóság engedélye szükséges a védett, illetve - ha nemzetközi egyezmény vagy jogszabály másként nem rendelkezik - a nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó növényfaj gyűjtéséhez, birtokban tartásához, adásvételéhez, cseréjéhez, külföldre viteléhez, behozatalához, az országon való átszállításához, preparálásához, betelepítéséhez, felhasználásához stb. [Tvt. 42. § (1) és (3) bekezdés].
Tilos a védett állatfajok egyedének zavarása, károsítása, kínzása, elpusztítása, szaporodásának és más élettevékenységének veszélyeztetése, lakó-, élő, táplálkozó-, költő-, pihenő-, vagy búvóhelyeinek lerombolása, károsítása. A nemzeti park igazgatóság engedélye szükséges a védett, illetve - ha nemzetközi egyezmény vagy jogszabály másként nem rendelkezik - a nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó állatfaj gyűjtéséhez, befogásához, elejtéséhez, birtokban tartásához, idomításához, szaporításához, preparálásához, cseréjéhez, adásvételéhez, külföldre viteléhez, behozatalához, az országon való átszállításához, betelepítéséhez stb. [Tvt. 43. § (1) és (2) bekezdés].
A megszerzés a védett egyed vagy származékának birtokbavételét jelenti, amely végbe mehet megegyezés útján ingyenes vagy visszterhes ügylet keretében, de anélkül is, pl. valamilyen vagyon elleni bűncselekmény elkövetésével (pl. lopással, rablással stb.). Tartáson a közvetlen birtoklást, és minden olyan magatartást is érteni kell, amely a rendelkezési, különösen a használati jogot biztosítja (például raktározás, elrejtés). Forgalomba hozatal a védelem alatt álló egyedek, illetve részeik több személy részére való juttatása akkor is, ha egy személyen keresztül történik. Az országba behozatal, az országból kivitel és az országon átvitel különösebb magyarázatot nem igényel, tulajdonképpen a védett elkövetési tárgyak csempészetét jelenti. A kereskedés tágabb körű jogi kategória, mint a puszta forgalomba hozatal. Folyamatos jellegű, haszonszerzésre irányuló magatartás, mely magába foglal minden olyan tevékenységet, amely elősegíti, hogy a védett növények, állatok stb. eljussanak a viszonteladóhoz, fogyasztóhoz. Ilyen a csomagolás, tárolás, szállítás, elosztás. A kereskedés rendszeresen ismétlődő, anyagi haszon érdekében folytatott adásvétel, amelynek keretei között valójában nemcsak az eladó és a vevő, hanem a rendszeresen közvetítők is mint a kereskedői tevékenység közreműködői tettesként vonhatók felelősségre.9 Az elpusztítás az addig élő egyed élettelenné tételét jelenti.
A második fordulathoz kapcsolódó elkövetési magatartás a jogellenes jelentős mértékű megváltoztatás. Ennek értelmezéséhez tekintsük át előbb a Tvt. idevonatkozó rendelkezéseit. Tilos a védett természeti terület állapotát (állagát) és jellegét a természetvédelmi célokkal ellentétesen megváltoztatni (Tvt. 31. §). Védett természeti területen tilos olyan épületet, építményt, nyomvonalas létesítményt, berendezést létesíteni vagy üzembe helyezni, amely annak jellegét és állapotát veszélyezteti, károsítja, vagy ott a tájképi egységet megbontja. Az ilyen területen gondoskodni kell a vadon élő szervezetek, életközösségeik, a biológiai sokféleség fennmaradásához szükséges természeti feltételek, így többek között a talajviszonyok, vízháztartás megőrzéséről [Tvt. 35. § (1) bekezdés a) és b) pont]. Védett természeti területen a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges különösen kutatás, gyűjtés, kísérlet végzéséhez, gyep feltöréséhez, felújításához, öntözéséhez, kaszáláshoz, terület helyreállításához, jellegének, használatának megváltoztatásához, nád és más vízi növényzet égetéséhez, irtásához stb. [Tvt. 38. § (1) bekezdés]. A barlang védettsége kiterjed bejáratára, teljes járatrendszerére, a befoglaló kőzetére, képződményeire, formakincsére, bármilyen halmazállapotú kitöltésére, természetes élővilágára, továbbá a mesterségesen létrehozott bejárati vagy barlangrészeket összekötő szakaszára [Tvt. 48. § (1) bekezdés].
A bűncselekmény ezen fordulata eredményjellegű, az elkövetési magatartás magában foglal minden olyan tevékenységet, amely az előzőekben írt előírások megszegésével a védett természeti terület, életközösség vagy barlang jelentős mértékű hátrányos megváltozását idézi elő.
Súlyosabban minősül a természetkárosítás, ha az élő szervezetek tömeges pusztulását (első fordulat), illetve a természeti terület, élő szervezetek életközössége, vagy barlang helyrehozhatatlan károsodását vagy megsemmisülését (második fordulat) idézi elő. "A helyrehozhatatlan károsodást előidéző természetkárosítás bűntettét, valamint a rongálás bűntettét valósítja meg a mezőgazdasági vállalkozó vádlott, aki kellően nem gondoskodik arról, hogy a lovai az Országos Természetvédelmi Hivatal által szigorúan védetté nyilvánított erdőterületre ne hatoljanak be; és így az elkóborolt állatok a gyertyán- és bükkfák kérgének lerágásával, az aljnövényzet letaposásával, a csapások kijárásával és a trágyázással a természetvédelmet ért olyan károsodást okoztak, amely végleges jellegű és helyrehozhatatlan" (BH 2001/5/2).
A bűncselekmény alanya bárki lehet, akit a védett elkövetési tárgy vonatkozásában természetvédelmi kötelezettség terhel. Az alapesetek csak szándékosan, míg a minősített eset gondatlanul is elkövethető. A Szegedi Városi Ügyészségen B.2186/1997. számon indult ügyben a nyomozó hatóság határozatával azért tagadta meg bűncselekmény alapos gyanújának hiányában a nyomozás teljesítését, mert az emberi közrehatást nem lehetett megállapítani. A feljelentés szerint 1997 május hónap legelején - feltételezetten engedély nélküli nádégetés miatt - leégett egy nagyobb nádas terület, és a tűzben több védett faj, így leveli béka, vízisikló és különböző madarak pusztultak el. A feljelentés kiegészítése során végzett adatgyűjtés alapján megállapítható volt, hogy a területet földes és műút határolja, ahol gépjárművek, erőgépek közlekednek rendszeresen. Ennek okán nem volt kizárható az, hogy a nádas meg-gyulladását az ezekből kipattanó szikra, vagy egy eldobott üveg által összegyűjtött hő okozta. Utólag már nem lehetett olyan adatokat beszerezni, amelyek egyértelműen alátámasztották volna a szándékos vagy akár gondatlan emberi beavatkozást.
A természetkárosítással halmazatban tipikusan a vagyon elleni bűncselekmények valósulnak meg. A BH 1984/305. számon közzétett eseti döntésben kifejtettek szerint a Btk. 281. §-ban foglalt tényállás lényege a fokozottan védetté nyilvánított növények vagy állatok védelme, elsősorban ritkaságuk folytán, fennmaradásuk céljából. Nem szubszidiárius bűncselekmény és semmiképpen sem tekinthető olyan speciális tényállásnak, amelyet a törvényhozó a vagyon elleni bűncselekmények köréből emelt ki. A védett jogi tárgy is teljesen különböző. Éppen ezért, ha a fokozottan védett növény, állat vagy ilyen állattól származó tojás elpusztítása, gyűjtése jogtalan eltulajdonítás céljából történik, a természetkárosítás bűncselekményével halmazatban meg kell állapítani a lopást is. Habár a döntés meghozatala óta a tényállás jelentős mértékben megváltozott, a határozatban kifejtett álláspont ma is irányadó.
A bíróság természetkárosítás bűntettében és a lopás vétségében mondta ki annak a két vádlottnak a bűnösségét, akik 1999. július 16-án az egyik nemzeti park igazgatóság kezelésében lévő fokozottan védett mocsaras területen 756 db, a Washingtoni Egyezmény hatálya alá tartozó és 8000 Ft értékű orvosi piócát gyűjtöttek össze annak érdekében, hogy azokat értékesítsék (B.2247/1999).
A rongálás és természetkárosítás halmazata kapcsán utalnék ismét a BH 2001/512. számú döntésre.
A Szegedi Városi Ügyészségen természetkárosítás bűntette miatt indult ügyek alapvetően kétféle csoportba sorolhatók. Az egyik típusú elkövetés az, amikor az elkövető a külföldi vadászatot követően akarja áthozni az országon az általa kilőtt (fokozottan védett vagy nemzetközi szerződés hatálya alatt álló) állatok (pl. cigányrécék, kanalas récék) tetemeit, vagy a közlekedésre használt gépkocsi utasterében, üzemanyagtartályába, aljára felerősített dobozba vagy más helyre elrejtett élő egyedeket (pl. görög teknősöket) akarja becsempészni az országba abból a célból, hogy azokat értékesítse, de a védett egyedeket megtalálják a vámellenőrzés során. A másik típusú ügy tárgya az, amikor a - többnyire külföldi állampolgárságú - vadászok ismert magyarországi vadászterületeken lőnek ki olyan állatokat (főként cigányrécéket), amelyek fokozottan védettek vagy nemzetközi szerződés hatálya alatt állnak. Természetkárosítás miatt rendszerint a határvámhivatal vagy az illetékes nemzeti park igazgatóság tesz feljelentést és az elkövetőket általában gyorsított eljárásban (bíróság elé állítás során) vonják felelősségre.
A bűncselekmény elkövetési tárgya a veszélyes hulladék, azaz - a bűncselekmény tényállásából megállapíthatóan - az olyan anyagot tartalmazó hulladék, amely alkalmas arra, hogy az ember életét, testi épségét, egészségét veszélyeztesse, a vizet, a levegőt vagy a talajt szennyezze, vagy ezekben tartós elváltozásokat okozzon, illetve az állatokat vagy a növényeket veszélyeztesse.
A tényállás háttérjogszabályaként a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (Htv.), illetve az ennek felhatalmazásán alapuló, a veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről rendelkező 98/2001. (VI. 15.) Korm. rendelet, továbbá a veszélyes hulladékokról szóló 102/1996. (VII. 12.) Korm. rendelet szolgál. Az alapvető fogalmakat jelenleg a Htv. határozza meg. A 3. § a) pontja megadja a hulladék, míg annak b) pontja a veszélyes hulladék definícióját, amely egybevág a Btk.-beli fogalommal, ugyanakkor egzaktabb is annál. Eszerint veszélyes hulladék a Htv. 2. sz. mellékletében felsorolt tulajdonságok (pl. robbanó, oxidáló, mérgező) közül eggyel vagy többel rendelkező, illetve ilyen anyagokat vagy összetevőket tartalmazó, eredete, összetétele, koncentrációja miatt az egészségre, a környezetre kockázatot jelentő hulladék. A 98/2001. Korm. rendelet 1. sz. melléklete sorolja fel azokat az összetevőket, amelyek jelenléte a hulladékot veszélyessé teszi (pl. króm-, nikkel-, réz-, cink-, arzénvegyületek).
A bűncselekmény elkövetési magatartásai: a veszélyes hulladéknak engedély nélkül vagy jogszabályban, illetve végrehajtható hatósági határozatban megállapított kötelezettség megszegésével történő
- gyűjtése,
- tárolása,
- kezelése,
- elhelyezése,
- szállítása.
A Htv. értelmező rendelkezései szerint:
- gyűjtés: a hulladék rendezett összeszedése, válogatása a további kezelésre történő elszállítás érdekében;
- tárolás: a hulladéknak termelője által a környezet veszélyeztetését kizáró módon végzett, három évnél rövidebb ideig tartó elhelyezése;
- kezelés: a hulladék veszélyeztető hatásainak csökkentésére, a környezetszennyezés megelőzésére és kizárására, a termelésbe vagy a fogyasztásba történő visszavezetésére irányuló tevékenység, valamint a kezelést megvalósító eljárás alkalmazása, beleértve a kezelőlétesítmények utógondozását is;
- szállítás: a hulladék telephelyen kívüli mozgatása, beleértve a szállítmányozást és a fuvarozást is [3. § (1) m), o), q) pontok].
Az elhelyezés fogalma úgy hiszem különösebb magyarázatra nem szorul.
A Htv. V. fejezete határozza meg a veszélyes hulladék birtokosának általános kötelezettségeit. Veszélyes hulladékot kezelni, az országba behozni, onnan kivinni, az országon átszállítani kizárólag a környezetvédelmi hatóság engedélyével lehet. A veszélyes hulladékot elkülönítve, a környezet szennyezését vagy károsítását kizáró módon kell gyűjteni, tilos azt a környezetvédelmi hatóság engedélye nélkül más hulladékkal vagy anyaggal összekeverni, sorsáról a birtokosnak szoros elszámolást kell vezetnie és arról a környezetvédelmi hatóságnak adatokat kell szolgáltatnia. A veszélyes hulladék kezelésének, gyűjtésének, tárolásának, szállításának, előkezelésének, hasznosításának és ártalmatlanításának részletes szabályait a 98/2001. Korm. rendelet, míg az országba behozatalának, kivitelének és tranzit-szállításának előírásait a Bázeli Egyezménynyel összhangban a 102/1996. Korm. rendelet tartalmazza.
A tényállás megvalósulása szempontjából tehát jogszabályon a Htv.-t és a két kormányrendeletet, míg határozaton és engedélyen a környezetvédelmi felügyelet előzőekben említett határozatát, illetve engedélyét kell érteni.
A BH 2001/264. számú eseti döntésben kifejtettek szerint a környezetre veszélyes hulladék jogellenes elhelyezésének bűntettét valósítja meg a terhelt, akinek tudomása van arról, hogy az általa megvásárolt ingatlanon a termőtalajt szennyező, környezetvédelmi szempontból káros anyagok (veszélyes hulladékok) vannak, de ezek megsemmisítése iránt - a szerződésben vállalt kötelezettségének megszegésével - nem tesz intézkedést, hanem azokat ismeretlen helyre szállítja.
A Szegedi Városi Bíróság 2 rb. környezetre veszélyes hulladék jogellenes elhelyezésének bűntettében mondta ki a vádlott bűnösségét az ügyészség B.1644/1997. (I.) és B.563/1998. (II.) számú vádiratai alapján indult egyesített ügyben. A megállapított tényállás I. pontja szerint: a vádlott által alapított és vezetett kft. olajjal szennyezett talaj szennyezettségének megszüntetésével, a talaj kezelésével, rekultivációjával foglalkozott. A kft. 1996 februárjában megbízást kapott az olajipari társasággal szerződéses kapcsolatban álló biztosítótól, hogy a hónap 16. napján Törökszentmiklós térségében balesetet szenvedett tartálykocsiból a 4. számú főútra és az út melletti árokba kiömlött pakurától szennyezett talajt felszedje, elszállítsa, megsemmisítse és a terület eredeti állapotát helyreállítsa. A vádlott a megbízásnak vállalása és a kifizetett díj ellenére csak részben tett eleget: a talajt felszedte és elszállította egy másik cég telephelyére anélkül, hogy ehhez a környezetvédelmi felügyelőség engedélyét beszerezte volna, illetve a veszélyes hulladéknak minősülő olajjal szennyezett föld ártalmatlanításáról gondoskodott volna. A vádlott a felügyelőség felszólítására sem szállította el az olajos földet a telephelyről, ezért nagyfokú veszélye alakult ki annak, hogy az olajos szennyeződés beszivárog a hulladék alatti talajba, illetve a csapadékkal, belvizekkel eljut egyéb mezőgazdasági területekre.
A tényállás II. pontja szerint a vádlott 1997. február 25. napján vállalkozási szerződést kötött egy autómosással foglalkozó kft.-vel arra, hogy e tisztítási tevékenységből származó, veszélyes hulladéknak minősülő olajos iszapot, az ún. homokfogót a hatályos jogszabályok (azaz a 102/1996. Korm. rendelet) előírásainak megfelelően tárolja és kezeli. A vádlott annak ellenére vállalta el ezt a feladatot, hogy tisztában volt azzal, ilyen tevékenységre sem szakértelemmel, sem a környezetvédelmi felügyelőségtől származó engedéllyel nem rendelkezik. A vádlott a kft. telephelyéről begyűjtött homokfogót a jogosultak tudta és beleegyezése nélkül olyan területekre üríttette, amelyeknek nem volt sem tulajdonosa, sem jogszerű használója. E tevékenység következtében a talaj 138 m2-nyi területen szennyeződött, a környezet kármentesítésének költsége (a talaj cseréjével és biológiai kezelésével) 360 000 Ft-ra volt tehető.
A (2) bekezdés a veszélyes hulladékok közül külön nevesíti a robbanásveszélyes, gyúlékony és az egészségre, illetve a környezetre veszélyes radioaktív anyagot tartalmazó hulladékokat. Ezek vonatkozásában a Btk. az engedély nélküli elhelyezést rendeli büntetni. Az utolsónak említett hulladékfajtára a Htv. hatálya nem terjed ki, az ezzel kapcsolatos szabályokat az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény (Atv.), illetve a radioaktív hulladékok elhelyezésének részletes előírásait a 240/1997. (XII. 18.) Korm. rendelet tartalmazza. Az Atv. 2. §-ának c) pontja szerint radioaktív anyag a természetben előforduló vagy mesterségesen előállított bármely anyag, amelynek egy vagy több összetevője ionizáló sugárzást bocsát ki (...). Az ilyen anyagot tartalmazó hulladékok tekintetében a hatósági és engedélyezési feladatokat az Országos Atomenergia Hivatal látja el azzal, hogy radioaktív hulladéktároló telepítésének, létesítésének, üzembe helyezésének, üzemeltetésének, átalakításának, lezárásának engedélyezése és ellenőrzése a miniszter hatáskörébe tartozik.
A bűncselekmény alanya lehet bárki, aki a veszélyes hulladék birtokosává válik és a jogszabályi előírások vagy hatósági határozatban foglaltak megszegésével, illetve engedély hiányában tanúsít a tényállás szerinti magatartást. A bűncselekmény szándékosan és gondatlanul is elkövethető, a törvény mindkét bűnös-ségi formát büntetni rendeli.
A halmazat vizsgálata kapcsán felmerülhet a kérdés, hogy ha a veszélyes hulladék jogellenes vagy engedély nélküli gyűjtése, tárolása, kezelése stb. az emberi életben, testi épségben, egészségben tényleges sérülést, vagy a környezeti elemekben tartós elváltozást, illetve az állatok, növények épségében valós sérelmet okoz, a bekövetkezett eredményre tekintettel a Btk. 281/A. §-ában szabályozott bűncselekménnyel megállapítható-e halmazatban a vonatkozó élet, testi épség és egészség elleni bűncselekmény (pl. testi sértés), illetve a környezetkárosítás és természetkárosítás bűntette?
Tekintve azt, hogy a tényállás önmagában a környezetre, természetre és egészségre potenciális veszélyt jelentő hulladékokkal kapcsolatos jogellenes magatartásokat rendeli büntetni, de eredményt nem szabályoz, ezért álláspontom szerint az okozott többlet joghátrány csak úgy értékelhető, ha a környezetre veszélyes hulladék jogellenes elhelyezésének bűntettével az eredmény szerinti bűncselekmény halmazatban megállapítható.
A Szegedi Városi Ügyészség B.2498/2001. számú vádiratával környezetre veszélyes hulladék jogellenes elhelyezésének bűntette és környezetkárosítás bűntette miatt emelt vádat a gyanúsítottakkal szemben. A nyomozás során feltárt tényállás a következő: I. r. vádlott engedélyt kapott a környezetvédelmi felügyelőségtől veszélyes hulladéknak minősülő "fotóvegyszerek" átvételére és újrahasznosítására. Utasítása alapján II. és III. r. vádlottak végezték e vegyszerek begyűjtését és szállítását. A vádlottak a veszélyes hulladékot a 102/1996. Korm. rendelet előírásait megszegve tárolták le három ingatlanon, amelyek közül két területen a tárolásra szolgáló tartályok a helytelen elhelyezés, illetve az időjárási hatások miatt szétrepedtek és a vegyszer egy része a talajba, illetve talajvízbe beszivárgott. Az ügyben még nincs bírósági döntés.
E cím alatt néhány olyan kérdést igyekszem vázlatosan felvetni és azokkal érintőlegesen foglalkozni, amelyek a környezeti bűncselekményekkel kapcsolatos büntetőeljárással összefüggésben merülhetnek fel. Az utolsó pont kivétel ez alól, amely a jogi személyekkel szemben alkalmazható szankciók kiszabásának lehetőségét vizsgálja az ilyen jellegű ügyekben.
Miután az emberi közrehatással kiváltott környezeti ártalmak, természeti károsodások az államhatárokra nincsenek tekintettel, felvetődik a joghatóság kérdése. Amennyiben az elkövetési magatartást belföldön fejtik ki és a károsodás, szennyeződés mint eredmény külföldön következik be, vagy ugyanez fordítva, és az elkövető magyar állampolgár vagy Magyarországon tartózkodik, úgy a cselekményegység elméletéből kiindulva a büntetőeljárás lefolytatásának nincs akadálya. Ezen elmélet szerint ugyanis belföldön elkövetettnek tekintendő a cselekmény, ha a büntetőjogi megítélés szempontjából lényeges bármely elem (az elkövetési magatartás valamely eleme vagy az eredmény) belföldön realizálódik.10
Sajátos a megítélése azoknak a természetkárosítási ügyeknek, amelyek amiatt indulnak, hogy az elkövető az általa külföldön kilőtt állat tetemét behozza az országba. Ilyen esetben a védett jogtárgy alapvető sérelme - azaz az állat elpusztulása - már külföldön bekövetkezik, belföldi elkövetés esetén ilyenkor a további elkövetési magatartások (pl. tartás, kivitel) büntetlen utócselekményeknek minősülnének. Így azonban - szintén az előbb említett elméletből kiindulva - a behozatal önállóan értékelhető bűncselekménnyé válik és megalapozza a magyar bűnügyi szervek joghatóságát.
A környezetet, természetet érintő bűncselekményekkel kapcsolatos eljárásra az általános hatásköri és illetékességi rendelkezések irányadók, a környezeti hatások előzőekben is említett kiterjedtsége miatt az egyaránt illetékes hatóságok között a megelőzés szabályának alkalmazása merülhet fel.
A környezeti, természeti elváltozások, károsodások, szennyeződések megítélése, az eljárás tárgyát képező növények, állatok fajának meghatározása, a veszélyes hulladékok besorolása mind olyan különleges szakértelmet igénylő kérdések, amellyel a büntetőügyekben eljáró hatóságok tagjai általában nem rendelkeznek, ezért az eljárásban szinte kikerülhetetlen a szakértő kirendelése. Az 1/1997. LÜ h. körlevél szerint az ügyész a Kvt. 109. § (2) bekezdésére, valamint a Tvt. 60. § (2), illetve 81. § (4) bekezdésére alapított kártérítési igények bíróság előtti érvényesítéséhez igénybe veheti a környezetvédelmi felügyelőségek és nemzeti park igazgatóságok szakértői közreműködését. Hasonló a helyzet a büntetőügyekben is, sok esetben ezek a hatóságok foglalnak állást a felmerülő szakkérdésekben és az esetek kisebb hányadában kerül sor igazságügyi szakértő kirendelésére. Abban az esetben, ha a büntetőeljárás éppen a környezetvédelmi felügyelőség vagy a nemzeti park igazgatóság feljelentése alapján indul, e szervek a Be. 103. § (1) bekezdése alapján szakértőként nem vehetők igénybe, ilyenkor elkerülhetetlen a független szakértő kirendelése.
A lefoglalás és elkobzás kérdésköre elsősorban a természetkárosítás I. fordulatának megvalósulása esetén merül fel. A védett növény- és állatfajok egyedei a Tvt. 68. §-ának (2) bekezdése alapján állami tulajdonban állnak. Ezek elhullott, elejtett példányait megtalálójuknak a 44. § (2) bekezdése értelmében be kell szolgáltatnia az illetékes nemzeti park igazgatóságnak. A bűncselekménnyel érintett fokozottan védett vagy nemzetközi szerződés hatálya alá tartozó természeti értéket a jelenleg hatályos Be. (1998. évi XIX. törvény) 151. § (2) bekezdés a) vagy b) pontja értelmében - egyrészt mint bizonyítási eszközt, másrészt mint olyan dolgot, amely elkobozható - le kell foglalni11, azonban sorsáról - ha élő példányról van szó, pusztulásának megakadályozása érdekében, ha élettelenről, akkor állapota romlásának elkerülése érdekében - haladéktalanul rendelkezni kell.
A gyakorlat e tekintetben elég heterogén. Előfordult olyan eset, amikor a lelőtt madarakat (kanalas és nyílt-farkú réce) lefoglalás után megsemmisítették, így arról a további eljárás során már nem kellett rendelkezni (B.2/2002). Más ügyben a bíróság a lefoglalt állati tetemeket (fürj, vadgerle, balkáni gerle) gyorsított eljárásban (bíróság elé állítás) Btk. 77. § (1) bekezdés b) pontja alapján - mint amelyek birtoklása jogszabályba ütközik - elkobozta (B.2851/2000).
A Magyarországon kilőtt fokozottan védett állatokról (főleg cigányrécék és kontyos récék) általában nem történik rendelkezés a büntetőeljárás során, ezekről az a nemzeti park igazgatóság gondoskodik a rá irányadó szabályok betartásával, amelynek kezelésében álló területen a madarakat elpusztították és a bíróság az elkövetőket kötelezi arra, hogy az igazgatóság részére fizessék meg az okozott kárt, azaz az állatok nyilvántartott értékét (B.2247/2000, B.3200/2001).
Az élő állatok (tipikusan mór és görög teknősök) példányait a bíróság egy esetben a Btk. 77. § (1) bekezdés e) pontja alapján, mint a bűncselekmény elkövetési tárgyát (B.1824/2000), egy másik esetben a b) pont alapján, mint amelynek a birtoklása jogszabályba ütközik, míg a többi ügyben vitatható módon az a) pont alapján a bűncselekmény eszközeként (B.3257/2000, B.1930/2001) elkobozta. Ez utóbbi esetekben az elkobzás mellett megállapította azt, hogy az állatok a Magyar Állam tulajdonába kerülnek. További egy ügyben (B.2854/2002) a bíróság a vádlottaknál talált és lefoglalt madarak (süvöltő, zöldike, tengelic) lefoglalását megszüntette és azokat a helyi vadasparknak adta ki a szükséges intézkedések megtétele érdekében.
Álláspontom szerint nem kifogásolható sem a jogellenes birtoklásra alapított, sem pedig a természetkárosítás elkövetési tárgyaként történő elkobzás. Ezeknek a természeti értékeknek már a megszerzése, forgalomba hozatala, elpusztítása stb. valamely természetvédelmi jogszabályt sértett, következésképpen a birtoklásuk sem lehet jogszerű. Az is kétségtelen, hogy miután az elkövetési magatartás ezekre az élő szervezetekre (származékaikra, kereszteződéseikre) irányul, a bűncselekmény elkövetési tárgyainak tekintendők, s mint ilyenek, a Btk. 77. § (1) bekezdés (jelenleg) d) pontja alapján elkobzás alá esnek.
Az elkobzott védett és fokozottan védett természeti értékekkel kapcsolatos további intézkedéseket a 19/1997. (VII. 4.) KTM rendelet szabályozza. Arende-let hatálya annyiban terjed ki a nemzetközi egyezmények hatálya alá tartozó védett természeti értékekre, amennyiben az egyezmény vagy a végrehajtására kiadott jogszabály másként nem rendelkezik. A 2. § értelmében az elkobzott védett természeti érték a határozat jogerőre emelkedésével a Magyar Állam tulajdonába kerül.
Az elkobzást kimondó bíróság köteles a védett élő szervezet életben, illetve életképes állapotban tartásához, származék és nem élő védett természeti érték esetében állagának, állapotának megóvásához szükséges intézkedéseket megtenni és az elkobzott természeti értéket haladéktalanul átadni a nemzeti park igazgatóságnak [3. § (1)-(2) bekezdés].
A fokozottan védett vagy nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó természeti érték, valamint a barlangi képződmény elhelyezéséről, hasznosításáról - a nemzeti park igazgatóság kezdeményezésére - a minisztérium határoz [13. § (1) bekezdés]. Ennek úgy kell történnie, hogy az élő vagy életképes védett élő szervezet az élőhelyére visszakerüljön, vagy más természetvédelmi (bemutatási, tudományos, kutatási, oktatási) célokat szolgáljon (6. §).
Számos környezeti katasztrófa a környezetre potenciális veszéllyel járó tevékenységet folytató üzemek, feldolgozók vagy más hasonló létesítmények működésével összefüggésben következik be. Ezekben az esetekben a felelős természetes személy megbüntetése mellett, a visszatartás és a szükséges környezetvédelmi intézkedések megtétele érdekében felvetődhet a társasággal, szervezettel szemben is alkalmazható szankció szükségessége. E lehetőség jelenleg még nem adott jogrendszerünkben, de majdani feltételeit már biztosította a jogalkotó a 2001. évi CIV. törvénnyel. A jogszabály a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről rendelkezik, azonban hatályba csak az Európai Unióhoz történő csatlakozással egyidejűleg lép majd.
A törvény szövegét elemezve megállapítható, hogy ezek az intézkedések klasszikusan nem elsősorban a környezeti bűncselekmények esetében alkalmazhatók, hiszen a jogalkotó a hangsúlyt a jogi személy javára vagyoni előnyt jelentő deliktumokra helyezte, márpedig a Btk. 280., 281. és 281/A. §-ainak tényállásai tipikusan nem ilyenek. Mégis véleményem szerint előfordulhatnak olyan esetek, amelyekre a törvény 2. § (2) bekezdése irányadó lehet. E rendelkezés szerint "büntetőjogi intézkedés alkalmazható akkor is, ha a bűncselekmény elkövetése a jogi személy javára vagyoni előny szerzését eredményezte és a jogi személy ügyvezetésre vagy képviseletre feljogosított tagja vagy tisztségviselője a bűncselekmény elkövetéséről tudott". Ilyen lehet például az, amikor a társaság valamely környezetvédelmi kötelezettségének megszegésével, szükséges vagy kötelező beruházás, ráfordítás elmulasztásával jut anyagi előnyhöz, és idéz elő környezetszennyezést, -károsodást. Ez a fajta értelmezés úgy vélem, összhangban van a törvény által megadott "vagyoni előny" definícióval is [1. § (1) bekezdés 2. pont]. Az alkalmazás kérdésére a végleges választ úgy gondolom, az ítélkezési gyakorlat fogja majd megadni. ■
JEGYZETEK
1 Ez a Szegedi Városi Ügyészség és a Szegedi Városi Bíróság ügyeit jelenti.
2 Dr. Berkes György, Dr. Kiss Zsigmond, Dr. Kónya István, Dr. Molnár Gábor, Dr. Rabóczki Ede: Magyar Büntetőjog, Kommentár a gyakorlat számára, 280., 281., 281/A. §-ok (HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.)
3 A táblázat adataiban lehet kisebb pontatlanság, mivel a számítógépes ügyviteli nyilvántartás keresésre csak a már eredetileg is ezen bűncselekmények miatt indult ügyeket adja meg, és nem jelennek meg azok, amelyeknél a minősítés módosítása vagy a nyomozás irányának megváltozása miatt terjedt
ki az eljárás a környezeti bűncselekményekre. A 2003. évre vonatkozó adatok a december 9-i állapotot tükrözik.
4 Lásd a 2. hivatkozási pontot!
5 A nemzetközi jelentőségű vadvizekről, különösen mint a vízimadarak tartózkodási helyéről szóló, Ramsarban, 1971. február 2-án elfogadott egyezmény (kihirdetve az 1993. évi XLII. törvénnyel); Washingtonban, 1973. március 3. napján elfogadott, a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (kihirdetve az 1986. évi 15. törvényerejű rendelettel) Bonnban, az 1979. évi június hó 23. napján kelt, a vándorló vadon élő állatfajok védelméről szóló egyezmény (kihirdetve az 1986. évi 6. törvényerejű rendelettel); Az európai vadon élő növények, állatok és természetes élőhelyeik védelméről szóló ún. Berni Egyezmény (kihirdette a környezetvédelmi miniszter 1990/7. sz. alatt).
6 A Büntető Törvénykönyv magyarázata, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1996.
7 Lásd a 2. hivatkozási pontot!
8 Az ügyészségek eltérő fogalom-értelmezését tapasztalva a legfőbb Ügyészség az 1/2003. (ÜK 8.) LÜ körlevélben adott iránymutatást ezekre az ügyekre.
9 Dr. Kiss Sándor, Konnertné dr. Huba Olívia, Dr. Lassó Gábor, Dr. Ruzsás Róbert, Dr. Szebeni László, Dr. Máziné dr. Szepesi Erzsébet, Dr. Székely Ákos, Dr. Varga Zoltán, Dr. Vaskúti András, szerkesztette: Dr. Jakucs Tamás: Kommentár a Btk. 282. §-ához (Complex CD-jogtár).
10 Lásd a 9. hivatkozási pontot (kommentár a Btk. 3-4. §-ához)!
11 E tekintetben a 2003. július 1. napját megelőzően hatályban volt Be. (az 1973. évi I. törvény) is hasonló rendelkezést tartalmazott.
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Laczi Beáta, ügyész, Szegedi Városi Ügyészség
Visszaugrás
