A Zakariás Kinga szerkesztésében megjelent, "Az alkotmánybírósági törvény kommentárja" címet viselő kiadvány hiánypótló jellegéhez aligha férhet kétség. Mintegy 10 évvel az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény hatálybalépése után igazán időszerű volt egy ilyen kiadvány megjelentetése: az eltelt mintegy egy évtized alatt már kialakultak az Alkotmánybíróság eljárásának azok a sarokpontjai, amelyek ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy valaki (legyen szó akár magán- vagy jogi személyekről alkotmányjogi panasz eljárásokban, egyedi ügyekben eljáró bírókról, vagy éppen az előzetes vagy utólagos normakontroll indítványok kezdeményezésére jogosultakról) sikerrel fordulhasson az Alkotmánybírósághoz. Azáltal pedig, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága legújabb gyakorlatában már az alkotmányjogi panasz jellemzően hatékony jogorvoslatnak tekinthető,[1] az Alkotmánybírósághoz fordulás gyakorlatának ismerete a jogkereső állampolgárok (és jogi képviselőik számára) különös jelentőséggel bír.[2] Különösen fontos, hogy a kiadvány elektronikus formában szabadon elérhető,[3] mivel az Alkotmánybíróság eljárása ingyenes és jogi képviselet nélkül is bárki számára rendelkezésre áll.
Az Alkotmánybírósági Szemle szerkesztősége recenziósorozatban mutatja be a kommentár egyes részeit, az Alkotmánybíróság egyes hatásköreire fókuszálva. Jelen írás egy sokszor méltatlanul, sokszor pedig eljárási okokból érthetően háttérbe szorított jogintézményről, a nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálatáról szól, amelynek szerzője a kommentárban Láncos Petra Lea volt.
A nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálata mint alkotmánybírósági hatáskör legnagyobb gyengesége, hogy ezen eljárás kezdeményezésének joga csak egy szűk indítványozói kört illet meg, a természetes és jogi személyek számára pedig egyáltalán nem biztosít arra lehetőséget az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (Abtv.), hogy valamely nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálatát kérjék az Alkotmánybíróságtól.[4] Ezen szűk indítványozói kört Szabó Marcel és jelen recenzió szerzője (az Európai Bíróság megsemmisítési eljárásához[5] hasonló osztályozással) privilegizált és kvázi privilegizált eljáráskezdeményezési joggal rendelkezőkre osztja.[6] Privilegizált (Láncos Petra szóhasználatával: absztrakt) indítványozói jogosultsággal rendelkezik az országgyűlési képviselők egynegyede, a Kormány, a Kúria elnöke, a legfőbb ügyész és az alapvető jogok biztosa. Kvázi privilegizált (Láncos Petra szóhasználatával: konkrét) indítványozói jogosultsággal rendelkezik az egyedi ügyben eljáró bíró.
Azáltal, hogy egy jogerős bírói döntés megszületését követően a peres felek nem kérhetik sem a bírói döntés,[7] sem pedig az egyedi ügyben alkalmazott jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatát,[8] különösen felértékelődik az az eljárásjogi lehetőség, hogy az egyedi ügyben eljáró bíró az ügyben alkalmazott jogszabályi rendelkezés nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatát bármikor kérheti. Abban az esetben pedig, ha ezt a peres felek valamelyike indítványozza, a bíróságnak az Alaptörvény
- 77/78 -
XXVIII. cikk (1) bekezdéséből fakadó indokolási kötelezettség keretei között legkésőbb az eljárást lezáró döntésben érdemi indokát kell adnia annak, hogy miért nem kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását[9] - amely követelmény megsértését pedig már a peres felek is sérelmezhetik utóbb alkotmányjogi panasz formájában. Ennek megfelelően, ha az eljárás során felmerül annak lehetősége, hogy az adott ügyben alkalmazott jogszabályi rendelkezés valamely nemzetközi szerződésbe ütközik, a felek számára az egyetlen eljárásjogi lehetőséget az Alkotmánybíróság eljárásának a bírói kezdeményezésére vonatkozó indítvány előterjesztése jelenti.
Hogy ennek az eljárásjogi eszköznek milyen gyakorlati jelentősége lehet, azt a 10/2020. (V. 28.) AB határozat példája jól érzékelteti. Az Alkotmánybíróság döntésének alapjául szolgáló per felperese egy olyan magánszemély volt, aki korábban már a konkrét peres ügyhöz minden lényeges elemében hasonló ügyében sikerrel fordult az Emberi Jogok Európai Bíróságához,[10] és a strasbourgi bíróság döntését követően indított újabb eljárást Magyarországon, annak érdekében, hogy részére egy, a megváltozott munkaképességű személyek számára nyitva álló ellátást állapítsanak meg. Az Alkotmánybíróság eljárását a Kúria kezdeményezte, felismerve azt, hogy bár az ügyben alkalmazott konkrét jogszabály általában sem az Alaptörvénybe, sem pedig nemzetközi szerződésbe (nevezetesen az Emberi Jogok Európai Egyezményébe) nem ütközik, mégis, a konkrét jogszabály egyedi ügyben történő alkalmazásának eredménye már bizonyosan ellentétes lesz az Emberi Jogok Európai Egyezményével - ahogyan azt a strasbourgi bíróság már évekkel korábban a felperes egyedi ügyében egyszer megállapította. Azáltal, hogy a Kúria az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezte, az Alkotmánybíróság alkotmányos követelménnyel biztosíthatta, hogy a Kúria az egyedi ügyben olyan döntést hozzon, amely mind az Alaptörvénynek, mind az Emberi Jogok Európai Egyezményének megfelel.[11]
Abban az esetben azonban, ha a Kúria nem kezdeményezte volna az Alkotmánybíróság eljárását, hanem a vonatkozó jogszabály mechanikus alkalmazásával a keresetet elutasította volna, a Kúria döntésével szemben az indítványozó az Alkotmánybíróság eljárásában már eszköztelen lett volna: a Kúria döntése önmagában az Alaptörvénybe nyilvánvalóan nem ütközött, a nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálatára pedig az indítványozónak nem lett volna eljárásjogi lehetősége.[12]
Az Abtv. 32. §-a szerinti eljárásban az Alkotmánybíróság hatásköre az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés f) pontjára visszavezethetően alapvetően jogszabályok nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatára terjed ki, amely lehetőséget az Abtv. 37. § (2) bekezdése kifejezetten kiterjeszti a közjogi szervezetszabályozó eszközökre és a jogegységi határozatokra is. Az Alaptörvény nemzetközi szerződésbe ütközését az Alkotmánybíróság hatáskör hiányában soha nem vizsgálhatja,[13] függetlenül attól, hogy egyébként maga a magyar Alaptörvény is elismeri a nemzetközi jog primátusát a belső (magyar) joggal szemben.[14] Kérdésként vethető fel ugyanakkor, hogy vajon az Alkotmánybíróság vizsgálhatja-e a Kúria jogegységi határozat hatályú határozatainak nemzetközi szerződésbe ütközését, amely határozatok egyébként a bíróságokra kötelező jogszabályértelmezést állapítanak meg.[15] Miközben egyfelől kétségtelen, hogy a jogegységi határozat hatályú határozatok alapvetően bírói döntések (és ekként azok nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatára az Alkotmánybíróság nem jogosult), másfelől azonban ezek a határozatok jogi természetüket tekintve hasonlítanak az Abtv. 37. § (2) bekezdésében is nevesített jogegységi határozatokra, amelyek nemzetközi szerződésbe ütközését az Alkotmánybíróság vizsgálhatja. Ennek megfelelően a jogegységi határozat hatályú határozatok felei (alkotmányjogi panasz formájában vagy más módon) a határozat nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatát a határozat megszületését követően bizonyosan nem kérhetik, azonban annak feltehetően nincs eljárásjogi akadálya, hogy utóbb, valamely egyedi ügyben eljáró bíró (vagy a privilegizált eljárásindításra jogosultak bármelyike) kezdeményezze ezen jogegységi határozat hatályú határozat nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatát. A kérdés gyakorlati jelentősége nem elhanyagolható: ha az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatná
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
