A tulajdonjogot a polgári jogtudomány abszolút szerkezetű, negatív tartalmú jogviszonyként ábrázolja, amelynek csak az egyik alanya, a tulajdonos nevezhető meg pontosan. A tulajdon jogviszonyként való felfogását több korábban alkotó, neves szerző kifejezetten elutasította. A tulajdonjogviszonynak a jogviszonyokra általában alkalmazott szempontok (szerkezete, alanya, tárgya, tartalma) szerint történő, következetes elemzése során kiderül, hogy a jelenlegi tulajdoni modell ellentmondásokat rejt. A konstrukció valamennyi elemének szüksége van arra, hogy a polgári jogdogmatika művelői az aktuális kihívásoknak megfelelően, folyamatosan újragondolják.
A magyar polgári jog fontos és örömteli eseményhez közeledik, hiszen közel másfél évtizedes, tudományos szempontból inspiratív, ám sajnos nem csak szakmai problémákkal, konfliktusokkal terhelt előkészítő munka után[2] reális esély mutatkozik arra, hogy az Országgyűlés idén elfogadja az új Polgári Törvénykönyvet, a magyar polgári jog első, demokratikus körülmények között megalkotott kódexét. A stabil, kiszámítható szabályozást igénylő magánjog rekodifikálása általában fontos korszakhatárhoz kötődik, ami alkalmat nyújt arra is, hogy egy-egy jogintézményt alapjaiban is megvizsgáljunk.
A tulajdonjog jelentőségét aligha lehetne túlbecsülni, a legfontosabb, legteljesebb alanyi magánjogként tartjuk számon.[3] A szakirodalom a tulajdont jogviszonyként, azaz "jogilag szabályozott társadalmi- vagy életviszonyként", más megfogalmazásban "személyek közötti kötelékként" ábrázolja.[4] Azonban ez a kép ellentmondásos. Ahogyan arra Karl Larenz és Manfred Wolf nyomán Dieter Medicus is rámutatott,[5] a zavartalan állapotban lévő tulajdon nem felel meg teljesen ennek a definíciónak.
Dolgozatomban a mai tulajdoni modellhez szigorúan ragaszkodva a tulajdonjogviszonyt a jogviszonyok ismertetésére használt szempontok szerint, az esetleges ellentmondásokra rávilágítva jellemzem.
A tulajdonjogot a többi dologi joggal együtt az abszolút szerkezetű jogviszonyok között tartják számon, amelyek jellemzőit a kötelmi viszonyokkal összehasonlítva igyekeznek megragadni. A kötelmi jogviszonyokban a személy egy vagy több személlyel áll jogviszonyban, akik csak egymással szemben jogosítottak és kötelezettek. A dologi jogviszonyokban viszont a jogosított személlyel szemben mindenki más kötelezett, akiknek kötelezettsége elsősorban tűrésre irányul. Azaz tűrniük kell, hogy a tulajdonos gyakorolja tulajdonosi jogait, emellett tartózkodniuk kell minden olyan magatartástól, amellyel a jogosultat zavarnák.
A tulajdonjog egy törvény által körülhatárolt pozíciót: jogi státust biztosít a jogosult számára, alanyi jo-
- 461/462 -
gokkal ruházza fel, garantálja e jogok szabad kibontakozását és mindehhez hatékony jogi védelmet nyújt mindenkivel szemben.[6] A tulajdonjog lényege tehát az "exempció", a kirekesztés vagy kizárás. Nem az a lényeg, hogy a tulajdonosnak valamit szabad, hanem az, hogy rajta kívül senki másnak nem szabad ugyanazt A tulajdonnak ez a fajta kizárólagossága alapvetően befolyásolja a gazdasági viselkedést, hiszen "szoros kapcsolatot jelent a vagyontárgy használatáról való döntések joga és a választás következményeinek vállalása között,"[7] ami a tulajdonost a tulajdon tárgyának lehető leghatékonyabb, legelőnyösebb hasznosítására ösztönzi.[8] Lábady Tamás hangsúlyozza, hogy az abszolút jelleg az alanyi jog szerkezetére, és nem a korlátozhatóságára vonatkozik. Nem a feltétlenséget jelenti, hanem azt, hogy mindenkivel szemben érvényesül.[9]
Azonban akik nem folytattak jogi tanulmányokat, a tulajdonban általában valamilyen ember-dolog kapcsolatot látnak. A polgári jogi szakirodalomban uralkodó, mai, széles körben elfogadott elmélet szerint viszont a tulajdonjogviszony - mint minden más jogviszony - nem ember és dolog, hanem emberek közötti kapcsolat, hiszen jogviszonyok csak személyek, jogalanyok között jöhetnek létre. Ezt a felfogást vallotta Immanuel Kant is "Az erkölcsök metafizikája" című művében, amelyben kifejtette, hogy "egy dolgon fennálló jogot" nem lehet "dologgal szembeni" jognak tekinteni.
A tulajdon (abszolút szerkezetű) jogviszonyként való felfogása azonban nem mindig számított evidenciának, azt heves viták övezték nem csak Magyarországon, hanem Németországban is. A XIX. század első felében alkotó, tekintélyes német jogtudós, Georg Arnold Heise 1807-es művében[10] az alanyi jogokat három csoportba osztotta. Azokat az alanyi jogokat sorolta az első csoportba, amelyek személyre irányulnak, és egyéni teljesítményre vonatkoznak (kötelmi jog). A második csoportba azokat a jogosultságokat, amelyek dolgokra irányulnak (dologi jog), a harmadikba azokat, amelyek alapján egy személy a másiknak általánosan alá van rendelve (családi jog). A mű igen jelentős hatást gyakorolt a német jogtudományra,[11] bár manapság sokan hevesen cáfolják azon megállapítását, hogy jogviszony személy és dolog között is fennállhat.[12]
Az ember és dolog között fennálló jogviszony elmélete a magyar jogtudomány több korábbi, jeles alakjának munkájában is megjelent. Ágoston Péter szerint a tulajdonos csak a dologgal van jogviszonyban. A dologi jogok kialakulása ugyanis véleménye szerint dolog nélkül nem lett volna lehetséges. Ezért Ágoston a dologi jogot dolog feletti jogként fogta fel,[13] tehát emberdolog kapcsolatot látott a tulajdonban.[14]
Szladits Károly a tulajdonjogot az ún. kizáró jogok között tárgyalta, amely "úgy tűnik fel, mint a jogosultnak mindenki mással szemben biztosított érdekvédettsége."[15] Szladits kifejezetten idegenkedett a tulajdonjog azon, ma általánosan elfogadott felfogásától, hogy az a tulajdonos és mindenki más között áll fenn, ugyanis hiányolta a jogviszony zártságát.[16] Szladits amellett érvelt, hogy a kizáró jogot célszerű a tulajdonos és a jog tárgya közötti jogviszonynak tekinteni.[17]
Grosschmid Béni a kizárólagos (mai terminológia szerint abszolút szerkezetű jogviszonyokkal leírt) jogokra nem is alkalmazta a jogviszony fogalmát, hanem egyszemélyes jogi helyzetnek tekintette őket, amelyben csak a jogosult van meghatározva, a kötelezett bizonytalan. A dologi jogviszonyt akként határolta el a kötelmi jogviszonytól, hogy míg az utóbbiak személyt és személyt fűznek jogi kapcsolatba, az előbbiek személyt és dolgot.[18] Grosschmid szerint "az ... egyszeméllyel-való lerekesztésből... következik, hogy az ott kifejtett nemleges vonatkozásokat (kényszerűséget, megkötöttséget) egyáltalán nem tekintjük jogi vonatkozásnak, jogi viszonynak..."[19]
A fent kifejtett elméleti probléma bizonyos tekintetben ma is aktuális. Matthias Jacobs egy 2005-ben írt, megállapítási keresetekről szóló művében az abszolút szerkezetű jogviszonyokat, így a tulajdonjogot is eljárásjogi szempontból "látens jogviszonyoknak" nevezte.[20] Az absztrakt tulajdonjog a megállapítási kereset indítása szempontjából nem minősül jogviszonynak, nem is lehet megállapítási kereset alapja. Csak abban az esetben válik a látens jogviszony konkréttá és bírói úton kikényszeríthetővé, ha a tulajdonjogot megsértik, vagy a tulajdon megsértése fenyeget. Az angolszász
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
