Dolgozatom első részében az élet, a testi épség és az egészség megsértése miatt indult ügyekkel foglalkoztam, felvillantva néhány tanulságos esetet a munkajogi bírói gyakorlatból. Tanulmányom második felében a személyiségi jogsértések egyéb eseteit veszem górcső alá az első részben alkalmazott struktúrát követve.[1] Látható lesz, hogy viszonylag nagy számban igényeltek a munkavállalók sérelemdíjat az emberi méltóság, a becsület és a jóhírnév megsértése okán, de találhatóak olyan ügyek is, amelyek tárgya a személyes szabadság, a magánélet, az egyenlő bánásmód vagy a magántitokhoz és a személyes adatok védelméhez való jog megsértése, sőt, olykor a Ptk.-ban nem nevesített személyiségi jogok megsértése miatt is indítanak keresetet, különösen a teljes családban éléshez való jog és az üzleti titok megsértése miatt.
Mielőtt rátérnék az egyes személyiségi jogsértések szerint csoportosított ügyek ismertetésére és elemzésére, fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy egy-egy jogellenes magatartás akár több személyiségi jogsértést is megalapozhat, továbbá előfordult olyan ügy is, amelyben a munkáltató tevékenysége alapján több nevesített személyiségi jogsértés is megállapítható volt, továbbá elképzelhető olyan eset is, amikor a felperes keresetében több személyiségi jogot is megjelöl. Utóbbi esetre példa az alábbi ügy, amelyben a felperes "jogalap-totó"-jának lehetünk szemtanúi.
Az említett eset érdekessége, hogy a felperes sérelemdíj iránti igényének jogalapját az eljárás során többször módosította, számos, a Ptk.-ban nem nevesített személyiségi jogok megsértésére is hivatkozott, emellett a sérelemdíj összegét is többször pontosította, végül a korábban igényelt 4 000 000 forint összeget 2 000 000 forintra leszállította. A felperes sérelemdíj iránti igényét az elsőfokú bíróság végül két személyiségi jog vonatkozásában találta alaposnak összesen 600 000 forint összegben, amelyet a Kúria még további 600 000 forinttal felemelt.
A felperes közszolgálati jogviszonyban álló csoportvezető volt. Az alperesi munkáltatónál vagyonvédelmi okokból kamerák voltak felszerelve, a kamerafelvételekből a munkáltató tudomást szerzett arról, hogy két közszolgálati tisztviselő szolgálati idejében a munkáltató edzőtermében súlyzózott. Az alperes velük szemben fegyelmi eljárást indított, amely során fény derült arra, hogy a felperes csoportvezetőként beosztottját valótlan tartalmú jelentés írására bírta rá. Ezt követően az alperes a felperes közszolgálati jogviszonyát a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX törvény (Kttv.) 63. § (2) bekezdés e) pontja alapján bizalomvesztésre hivatkozással felmentéssel megszüntette.
A felperes felmentése jogellenességének megállapítása, jogkövetkezmények alkalmazása és 4 000 000 forint sérelemdíj megfizetése tárgyában keresetet terjesztett elő. A sérelemdíj iránti igényét arra alapította, hogy az alperes a felmentés közlését követően a felmentési idő lejártáig úgy intézkedett, hogy csak kísérő személyzettel mozoghatott a munkáltató székhelyén kb. 6-8 alkalommal, álláspontja szerint ez önmagában megalapozza a 4 000 000 forintos sérelemdíj iránti igényét. Ezen kívül hivatkozott arra is, hogy egészsége megromlott, sérült a szociális biztonsághoz, munkához és közhivatal viseléséhez való joga, valamint a kamerák elhelyezése sértette az emberi méltósághoz és a képmáshoz fűződő jogát.
- 613/614 -
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, a felperes sérelemdíj iránti igényét megalapozatlannak ítélte.[2] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta. A bíróság rögzítette, hogy a kísérővel történő közlekedés kapcsán az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és helyesen vonta le a szükséges jogi következtetéseket, így megalapozott a keresetet elutasító döntése. A kamerarendszerrel kapcsolatos sérelemdíj iránti igényt elutasító rendelkezést a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezte, és e körben az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította, tekintettel arra, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást kellően nem derítette fel, ezért nem volt megalapozott a felperes keresetének alaptalanságára levont jogkövetkeztetése.[3] A Kúria a jogerős rész-közbenső ítéletet hatályában fenntartotta.[4]
A megismételt eljárásban a felperes számos alkalommal módosított és pontosított keresetében a munkához való jog sérelme miatt 800 000 forint, az egészségsérelemmel összefüggésben 1 200 000 forint, míg a kamerarendszer jogellenes működéséből eredően 500 000 forint sérelemdíj megfizetésére kérte az alperest kötelezni.
Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek egészségsértésből eredő sérelemdíj jogcímén 300 000 forintot, kamerarendszer jogellenes működéséből eredő sérelemdíj jogcímén 300 000 forintot, ezt meghaladóan a felperes sérelemdíj iránti igényét alaptalannak találta. Az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy az a tény, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg felmentéssel a felperes közszolgálati jogviszonyát, nem teremtett arra alapot, hogy a munkához való jog sérelme miatt a felperes sérelemdíjat kapjon. A munkához való jog nem minősül alanyi jognak. Kiemelte, hogy a felperes egészségi állapotának romlása rövid ideig állt fenn, sem kórházi, sem egyéb olyan kezelésben nem részesült, amely jelentős hátrányt okozott volna részére. A felperes pszichiátriai gondozóban jelent meg, gyógyszeres kezelést kapott, amelynek eredményeként állapota javult, majd rendeződött. Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megállapította, hogy az alperesi munkáltató nem tudta azt a perben aggálymentesen és minden kétséget kizáróan bizonyítani, hogy indokoltan és megfelelő tájékoztatás mellett került sor a kamerarendszer kiépítésére és alkalmazására, illetve azt sem tudta igazolni, hogy erről a munkavállalóknak előzetesen tájékoztatást adott volna, ezért 300 000 forint megfizetésére kötelezte az alperest.[5]
A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét - a sérelemdíj díj vonatkozásában - helybenhagyta.[6]
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amelyben az eljárt bíróságok bizonyítékértékelési tevékenységét támadta, az egészségsérelemmel kapcsolatos sérelemdíj összegének 900 000 forintra történő felemelését kérte.
A Kúria álláspontja szerint az eljárt bíróságok a sérelemdíj összegének a megállapításakor nem vették megfelelően figyelembe a felperest ért nem vagyoni sérelem jellegét és mértékét, ezért a Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálattal érintett részében részben hatályon kívül helyezte, az egészségsértés jogcímén előterjesztett sérelemdíj tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és a marasztalási összeget 900 000 forintra felemelte. Indokolásában kifejtette, hogy a sérelemdíj az emberi személyiség értékminősége változásának kompenzálása, mely akkor állapítható meg, hogyha a személyiséget jellemző helyzet a korábbihoz képest hátrányosan változik meg. A szakértői vélemény szerint a jogellenes felmentéssel összefüggésben lévő, hátrányosan megváltozott egészségi állapot, a gyógyszerek szedése, illetve az orvosi segítség igénybevétele igazolhatóan egy éven keresztül fennállt, amely semmiképpen sem tekinthető rövidnek. A felperes az alperes eljárásával ok-okozati összefüggésben zárkózott lett, társadalmi kapcsolatai beszűkültek, az ismételt elhelyezkedésekor igazoltan magyarázkodásra szorult a bizalomvesztéssel indokolt felmentéssel összefüggésben. A Kúria a felperes nem vagyoni hátrányai leküzdésével összefüggésben a sérelemdíj meghatározása során figyelemmel volt a mértéktartás és az arányosság követelményére, annak összegét az ítélet meghozatalakor fennálló ár- és értékviszonyok alapján határozta meg.[7]
A tanulmányom alapját képező 53 db ügyből kevés, mindössze 4 ügy tárgya volt a személyes szabadság, a magánélet, valamint a magántitokhoz és a személyes adatok védelméhez való jog megsértésével kapcsolatos, ezek közül is csak két esetben találták alaposnak a bíróságok a felperesek keresetét. A következő alcímben ezt a két ügyet ismertetem./ -
A felperes portfólió kezelő munkakörben állt az alperes alkalmazásában. Az alperes a devizatartalék kezeléséhez használt piaci információk szerzése és a kereskedés lefolytatása érdekében az üzletkötéssel foglalkozó munkavállalók rendelkezésére bocsátott egy elektronikus kereskedési és információs rendszert. A rendszer használata
- 614/615 -
során a munkavállalók a csevegés (chat), illetve üzenetküldés (message) szolgáltatásokon keresztül magánjellegű üzeneteket is válthattak egymással. Az alperes a felperes munkaviszonyát felmondással megszüntette. A felperes a felmondási idő teljes időtartamára a munkavégzés alól felmentésre került, munkát nem végzett, az alperesi rendszerekhez lévő hozzáférései le lettek tiltva.
A felperes keresetében 5 000 000 forint sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Állította, hogy az alperes megsértette a magántitokhoz való személyiségi jogát azzal, hogy a hozzá köthető chat, illetve message archívumokban hozzáférhetett a magánjellegű üzeneteihez és bármely személyes adatát megismerhette.
Az elsőfokú bíróság 5 000 000 forint sérelemdíj megfizetésére kötelezte az alperest. Megállapította, hogy a felperes számára a munkaviszonya fennállása alatt engedélyezett volt a program csevegés és üzenetküldés magáncélú használata is, ezért azok az archívumok személyes, magánjellegű adatokra vonatkozó tényeket, információkat tartalmazhattak. Az alperes később ugyan megtiltotta a magánjellegű adatok tárolását és elrendelte azok törlését, azonban a felperes a munkaviszonya megszüntetésére és a hozzáférése megszüntetésére figyelemmel ennek nem tudott eleget tenni. A lefolytatott bizonyítási eljárás során két tanú elismerte, hogy betekintettek a felperes chat üzeneteibe, a perben becsatolt kimutatások alapján pedig megállapítható volt, hogy összesen 100 alkalommal indított az alperes keresést és annak 47%-a a felperes személyéhez köthető üzenetekre vonatkozott. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a chat és message program munkavállalóhoz köthető adattartalma személyes adatnak, az azon végzett bármely művelet pedig adatkezelésnek minősült. Az alperes a perben nem jelölt meg olyan indokot, amelynek alapján a felperes személyes magáncélú adatait jogszerűen tárolta, ezek kezelésével kapcsolatos eljárásának a jogalapját szintén nem tudta megjelölni a felperes munkaviszonya megszüntetését követő időszakra.[8]
Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a sérelemdíj összegét 1 000 000 forintra leszállította. Álláspontja szerint a sérelemdíj összegét nem elsősorban a felek közötti jogviszony jellege, hanem a jogsértő magatartás és annak következményei alapján kellett értékelni, ezért nem volt kizárható a más jogviszonyban megvalósult személyhez fűződő jogok súlyos megsértése alapján meghatározott összegszerűségek figyelembevétele. A jelen kereset szerinti kimagasló összegű sérelemdíj a bírósági gyakorlat és a perben igazolt tények alapján nem volt indokolt, ezért e körben a másodfokú bíróság a marasztalás összegét 1 000 000 forintra leszállította.[9]
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet, a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében megsértett jogszabályhelyként az Mt. 9. § (1) bekezdését és a Ptk. 2:52. § (1) bekezdését nem hívta fel, így a sérelemdíj fizetésére vonatkozó ítéleti rendelkezést a Kúria nem vizsgálta. A felperes a csatlakozó felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletben leszállított sérelemdíj mértékét megsértett jogszabály feltüntetése nélkül, eseti döntésekre hivatkozva kifogásolta, ezért az összegszerűség felülmérlegelésére a felülvizsgálati eljárásban nem volt jogszerű lehetőség. Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.[10]
A felperes testnevelés-történelem szakos tanár munkakörben állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperesnél. Az intézmény egyik volt tanulójának szülei bejelentést tettek az alperes igazgatójának arról, hogy a felperes az egyik tanévben az akkor 15 éves lányukkal szexuális visszaélést követett el. A felperes az érintett tanulónak korábban az osztályfőnöke volt és egy templomi közösségbe jártak.
Az alperes a felperest a munkavégzés alól határozatlan időre felfüggesztette és az üggyel kapcsolatban rendőrségi feljelentéssel élt. Az alperes a szakértői vélemény elkészültét követően rendkívüli szülői értekezletet tartott, amelyen tájékoztatta a szülőket, hogy a felperest szeméremsértő cselekménnyel vádolták meg, továbbá tájékoztatta a későbbiekben őket a felperes munkaviszonyának felmondással történő megszüntetéséről, valamint az ügyészségi határozat tartalmáról is.
Az alperes felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát. A munkáltatói intézkedés indokolása szerint a felperessel szembeni szexuális visszaéléssel kapcsolatos bejelentést a fenntartó kivizsgálta, melynek során igazságügyi szakértői vélemény készült. A szakvélemény alátámasztotta a szülők és a sérelmet elszenvedett diák azon állítását, hogy súlyosan szeméremsértő cselekmény történt.
A felperes 7 000 000 forint sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Sérelemdíj iránti igényét a jóhírnevét megsértő alperesi magatartásra és arra alapította, hogy a munkáltató a diákokat, a tanári kart, továbbá a szülőket tájékoztatta az ellene folyó vizsgálatról, feljelentéséről, illetve a határozatban foglaltakról, amely bűnügyi adatok személyes adatnak minősültek.
Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest 100 000 forint sérelemdíj megfizetésére. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a munkáltatónak jogszerű lehetősége volt a szülők tájékoztatására a felperes felfüggesztéséről és a munkaviszonya megszüntetéséről, ugyanakkor annak okait a felperes hozzájárulásának hiányában nem közölhette volna, ezért a személyes adatok megsértése miatt az alperest 100 000 forint sérelemdíj megfizetésére kötelezte.[11]
A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét a sérelemdíj tekintetében megváltoztatta és a megítélt sérelemdíj összegét 300 000 forintra felemelte.[12]
- 615/616 -
Az alperes felülvizsgálati kérelemmel nem élt, a felperes pedig a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletben megállapított sérelemdíj mértékét nem kifogásolta, érvelését kizárólag a munkaviszony megszüntetés jogellenessége körében terjesztette elő, ezért a Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel nem támadott rendelkezését nem érintette, ezt meghaladóan hatályában fenntartotta.[13]
Ahogyan azt a fejezet elején említettem, a bíróságok a vizsgált ügyek felében találták alaposnak a sérelemdíj iránt előterjesztett igényeket. Az alábbiakban összegzem, hogy a bíróságok milyen feltételek és szempontok alapján állapították meg a sérelemdíjra való jogosultságot, továbbá utalok azokra az esetekre is, amelyekben a munkavállalók keresete alaptalannak bizonyult.
Az egyik vizsgált ügyben a munkavállaló azt állította, hogy a munkáltató a teljesítési igények egyoldalú meghatározásával a munkavállaló méltányos érdekeit semmibe vette, károsította annak szellemi és testi egészségét. Napi 12-14 óra munkavégzésre volt kénytelen, alvási problémái jelentkeztek, de nem engedhette meg magának, hogy a teljesítménye romoljon. Magánélete súlyos válságba került, párkapcsolata megromlott, mert mindennap későn ért haza. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Indokolásában hivatkozott a Ptk. 2:52. § (2) bekezdésére, mely szerint a sérelemdíjra való jogosultsághoz a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkezésének bizonyítása nem szükséges, az igénylő félnek azonban igazolnia kell, hogy a személyiségi jogot sértő tényállás megvalósult. Kifejtette, hogy a magánélethez való jog annak az igényét jelenti, hogy a magánélet és az azon kívül álló világ elválasztható legyen, hogy az individuum el tudja különíteni magánszférájának és a közösségi létének elemeit. A magánélethez való jog megsértését jelenti a magánéletbe és a családi kapcsolatokba való minden önkényes, illetéktelen beavatkozás. E körben nem lehet eltekinteni attól, hogy a felperes döntően a saját belátása mentén, saját szorgalmától, lelkiismeretességétől hajtva végezte munkáját.[15] A törvényszék az elsőfokú bíróság döntését helybenhagyta és kiemelte, hogy a felperes nem bizonyította sem a sérelemdíjat megalapozó őt ért személyiségi jogsértést (magánéleti válságot), sem annak az alperesnél végzett munkával való okozati összefüggését.[16]
Egy másik ügyben a munkavállaló azt sérelmezte, hogy a munkáltató a munkavállalóit akként ellenőrzi, hogy táskáikat rendszeresen szúrópróbaszerűen átvizsgálják az üzem területére érkezéskor, valamint annak elhagyásakor. Keresetében hivatkozott a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság határozatára, amelyben 500 000 forint adatvédelmi bírság megfizetésére kötelezte a munkáltatót a jogellenes adatkezelés miatt.[17] Az elsőfokú bíróság a munkavállaló keresetét elutasította, mert álláspontja szerint önmagában a személyiségi jogsértés ténye nem vonja maga után a sérelemdíj iránti kereseti kérelem megalapozottságát, ha a sérelmet szenvedett felet nem érte olyan immateriális sérelem, amely sérelemdíj megítélésére alapot adna.[18] A Kúria is helytállónak találta azt az indokai alapján helybenhagyott[19] elsőfokú ítéleti megállapítást, hogy a perbeli esetben nem vagyoni sérelem nem következett be, a felperes saját személyére nem tett olyan tényállítást, amely a nem vagyoni sérelmet igazolta volna. Emiatt a felperes által a perben őt érintően bizonyított csomagellenőrzéssel összefüggő, fentiek szerinti jogellenes adatkezelés sérelemdíj alkalmazását nem teszi szükségessé.[20]
A vizsgált ügyek közül a bíróságok mindössze két esetben találták alaposnak a munkavállalók sérelemdíj iránti igényét. A bíróságok a sérelemdíj mértékét a Ptk. 2:52. § (2) bekezdésének megfelelően az eset összes körülményére - különösen a jogsértés súlyára, ismétlődő jellegére, a felróhatóság mértékére, a jogsértésnek a sértettre és környezetére gyakorolt hatására - tekintettel határozták meg.
A II.1.1. alcímben ismertetett ügyben[21] az elsőfokú bíróság 5 000 000 forint sérelemdíj megfizetésére kötelezte a munkáltatót. A bíróság a sérelemdíj összegét illetően figyelembe vette, hogy a jogsértés ismétlődő jellegű volt, hiszen több alkalommal történt keresés a felpereshez köthető adatokra. Kifejezetten súlyosnak ítélte meg a jogsértést, mivel az alperes az adatvédelmi rendelkezések mindegyikét megsértette, az alperes eljárását felróhatónak találta, mivel a felperesnek lehetőséget kellett volna biztosítani a személyes adatai törlésére. Figyelembe vette továbbá, hogy az alperes eljárása a felperes személyes és szakmai életére is nagyon kedvezőtlen hatást gyakorolt, mivel azok érinthették nemcsak a felperes, hanem a vele kapcsolatban volt munkatársak, külső partnerek privát információit is. Emiatt a felperes feszült, szorongó lett, mindez kihatott a kedélyállapotára és családi életére is. A másodfokú bíróság a kimagaslóan magas összegű sérelemdíj összegét 1 000 000 forintra leszállította, álláspont-
- 616/617 -
ja szerint a sérelemdíj összegét nem elsősorban a felek közötti jogviszony jellege, hanem a jogsértő magatartás és annak következményei alapján kellett értékelni.[22]
A II.1.2. alcímben ismertetett esetben[23] a pedagógus munkavállaló azt kifogásolta, hogy a munkáltató a diákokat, a tanári kart, továbbá a szülőket tájékoztatta az ellene folyó vizsgálatról, feljelentéséről, illetve a határozatban foglaltakról, amely bűnügyi adatok személyes adatnak minősültek. Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest 100 000 forint sérelemdíj megfizetésére. Álláspontja szerint a munkáltatónak jogszerű lehetősége volt a szülők és a munkavállalók felperes felfüggesztéséről és a munkaviszonya megszüntetéséről történő tájékoztatására, ugyanakkor annak okait a felperes hozzájárulásának hiányában nem közölhette volna.[24] A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét a sérelemdíj tekintetében megváltoztatta és a megítélt sérelemdíj összegét 300 000 forintra felemelte. A másodfokú bíróság a sérelemdíj összegénél értékelte, hogy a tájékoztatásra milyen körben és milyen tartalommal került sor, valamint a felperes helytelen magatartását, ugyanakkor a jogsértés ismétlődő jellegére (kétszeri, bűnügyi személyes adatot tartalmazó jogellenes tájékoztatás) tekintettel indokoltnak találta a sérelemdíj összegének felemelését.[25]
A dolgozatomban vizsgált 53 db ügyből csupán 4 ügy foglalkozott a személy hátrányos megkülönböztetésével, ezek közül is csak egy esetben találta alaposnak a bíróság a felperes keresetét. A következő alcímben két ügyet mutatok be: az első ügyben a kereset alapos volt, a második ügyben a bíróság a keresetet elutasította.
Az alperes 2019. március 4-től alkalmazta a felperest határozatlan idejű jogviszonyban, három hónap próbaidő kikötése mellett. A felperes 2019. április 17-én tájékoztatta a felettesét, valamint a HR osztályt arról, hogy gyermeket vár, és kérte, hogy napi 12 óra helyett napi 8 órában foglalkoztassák, ennek a kérésnek azonban nem tettek eleget, így ezt követően a felperes keresőképtelen állományba került. Az alperes a 2019. május 30-án kelt "munkaviszony megszüntetés próbaidő alatt" megnevezésű okirattal a jogviszonyt 2019. május 30. napján azonnali hatállyal, indokolás nélkül megszüntette.
A felperes keresetében 2 500 000 forint sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Álláspontja szerint az alperes az egyenlő bánásmód elvét megsértette, mert a munkaviszonyát a terhességére tekintettel szüntette meg.
Az elsőfokú bíróság 2 500 000 forint sérelemdíj megfizetésére kötelezte az alperest. A bíróság szerint egyértelműen rögzíthető, hogy a felperes munkaviszonyának megszüntetésére azért került sor, mert terhességére tekintettel tartósan keresőképtelen állományban volt, alperes ezzel az egyenlő bánásmód követelményét sértette meg.
A bíróság a sérelemdíj összegszerűségének meghatározásakor különös súllyal vette figyelembe, hogy a felperesnek veszélyeztetett terhesként szűnt meg a munkaviszonya, így elhelyezkedni, jövedelmet szerezni nem tudott, és az újszülött gyermekre (csecsemőre) tekintettel jelenleg sem tud. Jövedelem nélkül a felperes és gyermeke lakhatása, megélhetése teljesen bizonytalanná vált, mindezek biztosítása rokonok jóindulatától függ. A bíróság értékelte továbbá, hogy kiszolgáltatottságán a felperes jelenleg nem tud változtatni, gyermekét egyedül neveli, akinek korára tekintettel a felperes dolgozni még nem tud, értékelte továbbá a korábbi, illetve jelenlegi lakhatási körülményeit. A felperes által a perben felhozott, és a meghallgatott tanúk által megerősített körülmények (lakhatási nehézség; jövedelemnélküliség; alacsonyabb összegű gyermekgondozási segély) egyértelműen a munkaviszony megszűnését követően, azzal okozati összefüggésben merült fel.[26]
Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperes által fizetendő sérelemdíj összegét 1 000 000 forintra leszállította. A másodfokú bíróság kifejtette, hogy a jelen esetben a jogellenes felmondás a felperest a megélhetését fedező jövedelemtől, valamint a munkaviszonyhoz kapcsolódó többlet jogosultságként értékelhető lakhatási lehetőségtől elzárta, azonban az alperes a felperes - a minimális anyagi tartalékok hiányából, a párkapcsolati válságból, a gyermekvállalásra vonatkozó döntéséből együttesen eredő - kiszolgáltatottságáért, méltatlan élethelyzetéért felelőssé nem tehető. Az alperesnek a munkaviszonyt jogellenesen megszüntető eljárása olyan többlettényállási elemet (például a munkavállalóra vonatkozó sértő, degradáló kifejezések) nem tartalmazott, ami a felperes személyiségének lényegét, egyéni autonómiáját, emberi minőségét, összességében az emberi méltóságát sértené. Az alperes az egyenlő bánásmód elvébe ütközően, de a felperes emberi méltóságát nem érintve okozott jogsérelmet, ezért a törvényszék által megállapított 2 500 000 forint összegű sérelemdíj jelentős mértékű, 1 000 000 forintra való csökkentése indokolt.[27]
A felperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a jogerős ítéletnek az 1 000 000 forint sérelemdíjat meghaladó igényt elutasító döntést hatályon kívül helyezte, és az alperest további 1 500 000 forint összegű sérelemdíj megfizetésére kötelezte. A Kúria arra a megállapításra
- 617/618 -
jutott, hogy a másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat tévesen mérlegelte. Az alperes az egyenlő bánásmód elvébe ütköző módon szüntette meg a felperes munkaviszonyát, ezzel megsértette a felperes emberi méltóságát, aki általa is ismerten veszélyeztetett terhes volt, és nemcsak saját, de magzata megélhetését biztosító jövedelmétől esett el. Az alperes jogsértése erre tekintettel rendkívül súlyos és szándékos volt. Felperes lakhatási lehetősége is megszűnt, mások jóindulatára szorult létfenntartása, lakhatása biztosítása érdekében. Az alperesi jogsértés sértettre gyakorolt hatása éppen erre tekintettel nagyon kedvezőtlen volt, figyelemmel arra is, hogy a felperes a jogellenes jogviszony megszüntetéskor nem rendelkezett megtakarítással, illetve párkapcsolata a munkáltatói intézkedést követően rövid idő alatt megszűnt, ami szintén hátrányosan befolyásolta életkörülményeit.
A rendelkezésre álló bizonyítékok együttes értékelése alapján a perbeli, a felperes számára kiemelkedően jelentős hátrányt okozó súlyos személyiségi jogsértés kompenzálására, különös tekintettel az eljárás során feltárt és az elsőfokú bíróság által helyesen értékelt körülményekre, az első fokon megállapított sérelemdíj összege volt arányos a felperes nem vagyoni sérelmeivel a Ptk. 2:52. § (3) bekezdésére tekintettel.[28]
A közalkalmazotti jogviszonyban alkalmazott felperes e-mailben az alperes igazgatójához fordult, amelyben előadta, hogy munkatársa rasszista, "ez cigány" megjegyzést tett rá. Hivatkozott arra, hogy feszült légkör uralkodik a munkahelyen, és kérte az igazgatót, hogy próbáljon meg nyugodt munkakörnyezetet biztosítani számára.
Az alperes igazgatója tájékoztatta a felperest, hogy a kialakult helyzet tisztázására, a tények feltárására vizsgálatot rendelt el. Ennek lezártát követően a munkáltató arra az elhatározásra jutott, hogy a felperes jogviszonyát felmentéssel megszünteti, ebben a felperes magatartásbeli összeférhetetlenségére hivatkozott, amely bizalomvesztést eredményezett.
A felperes keresetében 1 000 000 forint sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Kifogásolta, hogy munkatársa "lecigányozta", és az alperes nem védte meg a rasszista megnyilvánulástól, nem tették számára lehetővé a nyugodt munkahelyi légkört. Az alperes megsértette az egyenlő bánásmód törvényi követelményét, mert a munkatársai azt feltételezték róla, hogy roma származású.
Az elsőfokú bíróság a kereset elutasította. A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felperes rendelkezett a megjelölt védett tulajdonságokkal, ezért a körülményeket ezzel összefüggésben vizsgálta. A felperes és az összehasonlítható helyzetben lévő személyként megjelölt tanú azonban a bíróság álláspontja szerint nem volt összehasonlítható helyzetben lévő. A bíróság bizonyítékként értékelte a felperes által titokban készített hangfelvételt, amely alapján egyik kolléganője elmondta a munkatársuknak, hogy elégedetlen a felperes munkájával, mert egy feladatot nem hajtott végre, és megjegyezte, hogy "cigány, cigány". A bíróság a fenti kifejezést szövegösszefüggésben vizsgálta, és arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kolléganő csupán a felperes származására vonatkozóan fogalmazta meg álláspontját, ahhoz negatív jelentéstartalom nem kapcsolódott. A "cigány" kifejezés ugyanis szövegkörnyezetétől függően minősülhet sértőnek, mert az "kvázi" szitokszóként lealacsonyító, degradáló célzattal is használható. Alapvetően azonban a cigány kifejezés egyáltalán nem minősül sértőnek, ugyanis a fenti szóhasználat a közéletben vagy a hivatalos nyelvezetben is elfogadott és természetes.[29]
A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felperes által sérelmezett "cigány, cigány" kifejezés alkalmazását a másodfokú bíróság sem értékelte sértőnek és egyetértett az elsőfokú bíróság e körben adott értelmezésével. Nem hangzott el a felperessel szemben olyan sértő, rasszista jellegű megjegyzés, amellyel kapcsolatban jogosan várhatta volna el a munkáltató védelmét. Kiemelte, hogy a cigány szó nem minősül szitokszónak, önmagában nem sértő, nem lealacsonyító, különösen, ha az érintett maga is cigány származásúnak vallja magát.[30]
A felperes a jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, azonban a sérelemdíj vonatkozásában konkrét jogszabálysértést nem jelölt meg, a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.[31]
Tekintettel arra, hogy a bíróságok a vizsgált ügyek közül mindössze egy esetben találták alaposnak a sérelemdíj iránt előterjesztett igényeket, az alábbiakban összegzem, hogy a bíróságok milyen feltételek és szempontok alapján állapították meg a sérelemdíjra való jogosultságot, továbbá utalok azokra az esetekre is, amelyekben a munkavállalók keresete alaptalannak bizonyult.
Az egyik esetben a felperes azt állította, hogy a munkáltatói felmondás indokolásában foglaltak sértik az egyenlő bánásmód követelményét [az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebktv.) 8. § t) pont], mert
- 618/619 -
a felperesnél rosszabbul teljesítő, határozott idejű munkaviszonyban foglalkoztatott kollégája jogviszonyát az alperes nem szüntette meg.[33] A Kúria mindenekelőtt rögzítette: a felperes a keresetében a sérelemdíj iránti keresetét a Ptk. 2:43. § c) pontjára, vagyis hátrányos megkülönböztetésére alapította, amely jogalap esetében az Ebktv. rendelkezései az irányadóak. Az eljárt bíróságoknak abban kellett állást foglalni, hogy az egymással összehasonlítható helyzetben lévő munkavállalók között a felperes hátrányára - határozatlan idejű munkaviszonyára tekintettel - történt-e hátrányos megkülönböztetés. Kifejtette, hogy az Ebktv. 8. § r) pontja védett tulajdonságként a részmunkaidős és a határozott időre kötött munkaviszonyt sorolja fel, amelyből következően a felperes teljes munkaidős határozatlan tartamú munkaviszonya éppen az általánosnak tekintett, így védelemre nem szoruló foglalkoztatást jelent. A határozatlan idejű munkaviszony továbbá nem minősül az ember személyisége lényegi vonatkozásának és semmiképp nem kapcsolja őt egy hátrányos csoporthoz, így a felperes az eljárás során a védett tulajdonsága meglétét nem valószínűsítette, ezért az egyenlő bánásmód megsértése fel sem merülhetett.[34]
Egy másik ügyben a felperes kifogásolta, hogy munkatársa "lecigányozta", és az alperes nem védte meg a rasszista megnyilvánulástól, nem tették számára lehetővé a nyugodt munkahelyi légkört. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján arra a következtetésre jutott, hogy ugyan a felperes rendelkezett a megjelölt védett tulajdonságokkal, azonban az összehasonlítható helyzetben lévő személyként megjelölt tanú nem volt összehasonlítható helyzetben lévő. Emellett a bíróság megjegyezte, hogy a cigány kifejezés egyáltalán nem minősül sértőnek, ugyanis a fenti szóhasználat a közéletben vagy a hivatalos nyelvezetben is elfogadott és természetes.[35]
A vizsgált ügyek közül a bíróságok mindössze egy esetben találták alaposnak a munkavállalók sérelemdíj iránti igényét. Ebben az esetben az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes munkaviszonyának megszüntetésére egyértelműen azért került sor, mert terhességére tekintettel tartósan keresőképtelen állományban volt, ezért az alperest - az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt - 2 500 000 forint sérelemdíj megfizetésére kötelezte. A bíróság a sérelemdíj összegszerűségének meghatározásakor különös súllyal vette figyelembe, hogy a felperesnek veszélyeztetett terhesként szűnt meg a munkaviszonya, így elhelyezkedni, jövedelmet szerezni nem tudott, és az újszülött gyermekre tekintettel jelenleg sem tud. Jövedelem nélkül a felperes és gyermeke lakhatása, megélhetése teljesen bizonytalanná vált, mindezek biztosítása rokonok jóindulatától függ. A bíróság értékelte továbbá, hogy kiszolgáltatottságán a felperes jelenleg nem tud változtatni, gyermekét egyedül neveli, akinek korára tekintettel a felperes dolgozni még nem tud, értékelte továbbá a korábbi, illetve jelenlegi lakhatási körülményeit. A felperes által a perben felhozott, és a meghallgatott tanúk által megerősített körülmények (lakhatási nehézség; jövedelemnélküliség; alacsonyabb összegű gyermekgondozási segély) egyértelműen a munkaviszony megszűnését követően, azzal okozati összefüggésben merült fel.[36] A Kúria ítéletében kifejezetten rögzítette, hogy az alperes jogsértése rendkívül súlyos és szándékos volt, az alperesi jogsértés sértettre gyakorolt hatása nagyon kedvezőtlen volt, figyelemmel arra is, hogy a felperes a jogellenes jogviszony megszüntetéskor nem rendelkezett megtakarítással, illetve párkapcsolata a munkáltatói intézkedést követően rövid idő alatt megszűnt, ami szintén hátrányosan befolyásolta életkörülményeit.[37]
Az emberi méltóság, a becsület és a jóhírnév megsértésével kapcsolatos ügyek viszonylag gyakran kerülnek a bíróságok látókörébe. Az élet, a testi épség és az egészség megsértésével összefüggő ügyek után ezek a személyiségi jogsértések rendelkeznek a leggazdagabb esetjoggal. A vizsgált ügyek közül 12 esetben hivatkoztak a felperesek az emberi méltóság, a becsület és a jóhírnév megsértésére, azonban az esetek többségében nem jártak sikerrel: a bíróságok a keresetet 7 ügyben utasították el. Az alábbiakban két olyan ügyet ismertetek, amelyben a bíróságok alaposnak találták a keresetet, utóbbiban a képmáshoz való személyiségi jog megsértése is megjelenik.
A felperes több, mint 20 éve állt munkaviszonyban a kürtszólam tagjaként az alperesi zenekari alapítványnál. A zenekar egyik próbáján az egyik kolléganő a munkahelyi szabályokkal és szokásokkal ellentétben elhagyta a próbatermet, majd néhány perccel később, a próba szünetében visszatért és a felpereshez lépve minősíthetetlen hangnemben és stílusban, nyomdafestéket nem tűrő kifejezésekkel illette a felperes játékát. A felperest a kolléganő agresszív kirohanása felkészületlenül érte, emelt hangon visszautasította a kritikát. Ezt követően a kolléganő a felperes személyét és játékát érintő emelt hangú szidalmazást folytatva a felperes felé lépett és a kezében
- 619/620 -
tartott vizes pohárban lévő vizet a felperesre öntötte. A felperes, hogy magát és a kezében tartott nagy értékű hangszert, illetve a kottáit a károsodástól megóvja, félig álló helyzetben, védekező mozdulattal ösztönösen a kolléganője felé nyúlt és eltolta magától. A felperesre öntött víz a felperest és a hangszerét is elérte. A felkavaró incidens lezárását követően a felperes a helyén maradt, hangszeréről és saját magáról is megpróbálta letörölni a vizet, majd később a próba is folytatódott.
Az alperes a felperes munkaviszonyát a munkaviszonnyal kapcsolatos felperesi magatartással összefüggő okból felmondással megszüntette. A felmondás indokolása azt tartalmazta, hogy a felperes dulakodó kézmozdulattal a kolléganője arcának bal oldalát tettleg elérte.
A felperes 2 000 000 forint sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresete indokolásaként arra hivatkozott, hogy a felmondás valótlan tényállításokra épül és az indokolásból az tűnik ki, hogy az ellene támadást kezdeményező kolléganőjét megütötte. Az alperes ezáltal a tényeket hamis színben tüntette fel, amely valótlan felmondás ténye szélesebb szakmai körben is nyilvánosságot kapott.
Az elsőfokú bíróság 2 000 000 forint sérelemdíj megfizetésére kötelezte az alperest. Rámutatott: a jogsértés ténye önmagában okot ad a sérelemdíj megfizetésére, a sértettet ért hátránynak csupán a sérelemdíj mértékének megállapításakor van jelentősége. Elégséges, ha a jogsértés alkalmas az érintett személy társadalmi megítélésének hátrányos befolyásolására és nincs szükség arra, hogy a hátrányos eredmény be is következzen. Megállapította, hogy az alperes azzal, hogy az incidenst követően a felperes munkaviszonyát nem valós tényállás alapján megszüntette, megsértette a jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát, mivel a személyére vonatkozóan közölt valótlan tényállítás objektíve alkalmas volt az érintett hátrányos társadalmi megítélésének kiváltására.
A felperes a perben a meghallgatott tanúk egybehangzó vallomásával azt is igazolta, hogy elbocsátása miatt hátrányos megítélése is bekövetkezett, mert a valótlan tények alapján a felmondást követően nem hívták más zenekarokba játszani. Az elsőfokú bíróság az összegszerűség megállapítása során figyelemmel volt a jogellenes magatartás felperesre és környezetére gyakorolt hatására, a jogsértés súlyára és a felróhatóság mértékére, amely szempontok alapján a felperes keresetét megalapozottnak találta.[38]
A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kifejtette, hogy a jóhírnév sérelme már önmagában megvalósult azzal, hogy a munkáltatói jogkört gyakorló a történteket továbbadta másnak és közölte, hogy a felperes és kolléganője összeverekedtek. Mindennek azért volt az átlagosnál nagyobb jelentősége és a jóhírnév sérelme kapcsán különös súlya, mert a hivatásos zenészek általában nem egy teljes munkaidőben, hanem több részmunkaidős munkaviszonyban dolgoznak és jövedelmük egy részét eseti megbízások útján szerzik. Nem hivatkozhatott ezért az alperes arra, hogy a felperesről a szakmában kialakult negatív vélemény kialakulása tekintetében semmilyen szerepe nem volt.
A törvényszék nem találta eltúlzottnak a megállapított sérelemdíj összegét sem. A felperes által hivatkozott személyiségi jogsértés megvalósult és ezzel a megállapított sérelemdíj összege arányban állt. Ezzel összefüggésben kiemelte a jogintézmény kettős funkcióját, amely csak abban az esetben érvényesülhet, ha a megállapított sérelemdíj nem jelképes összegű.[39]
Az alperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok a felperest ért személyiségi jogsértést és az ennek kapcsán megítélt sérelemdíj összegét is okszerűen, a perben rendelkezésre álló bizonyítékok megalapozott értékelésével állapították meg. Rögzítette, hogy a munkahelyen belüli, az érintettre nézve sértő tartalmú szóbeszéd általában nem ad alapot a jóhírnév megsértésének megállapítására, ugyanakkor ettől eltérő értékelés alá esik, ha az bizonyítottan a munkáltató - adott esetben a munkáltatói jogkört gyakorló - tevőleges magatartásával valósul meg.
A tanúvallomás azt is alátámasztotta, hogy a felmondás indokára az alperes állításai szakmai körökben elterjedtek és a felperes további foglalkoztatására vonatkozóan bizonyítottan kihatással voltak. Mindezek alapján a bíróságok által megítélt 2 000 000 forint sérelemdíj összege - annak kettős funkcióját is figyelembe véve - nem volt eltúlzottnak tekinthető.[40]
A felperes biztonságtechnikai telepítő munkakörben állt az alperes alkalmazásában. Az egyik napon a felperes és az ügyvezető között nézeteltérés alakult ki a felperest megillető elmaradt munkabér tárgyában, este a felperes e-mailt küldött az ügyvezetőnek, amelyben 8 hónapra visszamenőleg kérte alapbére megfizetését. Az ügyvezető aznap éjszaka e-mailt küldött 129 ügyfelének azzal a tartalommal, hogy a felperes a mai napig az egyik állandó alvállalkozójuk alkalmazottja volt, azonban alvállalkozójuk jelentése szerint személyével kapcsolatban rendkívül súlyos problémák merültek fel (részleteket a munkáltatója nem közölt), amelynek következtében munkaviszonya a cégnél a mai nappal megszűnt. Az ügyvezető az e-mailhez a felperes által a nászútjáról megküldött fényképet átszerkesztve beillesztette.
A felperes keresetében 2 000 000 forint sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Álláspontja szerint az alperes megsértette jóhírnevét, becsületét, emberi méltóságát, képmásával engedély nélkül visszaélt, valamint a stressz miatt egészsége megromlott.
Az elsőfokú bíróság 850 000 forint sérelemdíj megfizetésére kötelezte az alperest. Megállapította, hogy az alperes
- 620/621 -
megsértette a felperes képmáshoz fűződő személyiségi jogát azzal, hogy ugyanezen levélben a felperesről készült és az alperes részére magáncélból megküldött fényképfelvételt átszerkesztve felhasználta. Kifejtette: az alperes nem bizonyította, hogy egy közösségi oldalon mindenki számára hozzáférhetővé tett fényképet használt fel, ugyanakkor a bírósági gyakorlatra utalva (PJD2016.20.I.) azt is megállapította, hogy a közösségi oldalon megjelenő fényképfelvétel sem használható fel a jogosult engedélye nélkül.
A bíróság azt a következtetést vonta le, hogy az alperes által az ügyfélkörhöz eljuttatott levél teljes tartalma a társadalmilag kialakult közfelfogás szerint olyan közlésnek minősült, amely alkalmas volt a felperes jóhírneve és becsülete megsértésére. A felperes által igényelt sérelemdíj tekintetében az elsőfokú bíróság a kereset szerinti 2 000 000 forintot összegszerűségében eltúlzottnak találta. Kifejtette, hogy a sérelemdíj iránti igény esetében nem elegendő csupán a jogsértés tényének bizonyítottsága, mivel a bíróságnak az azáltal okozott körülményeket is értékelnie kell. Ennek kapcsán figyelemmel kell lenni a jogsértés hatására a sértett személyre, illetve annak környezetére.
Az elsőfokú bíróság a felperes egészségromlásával kapcsolatos hivatkozást nem találta bizonyítottnak. Ugyanakkor megállapítható volt, hogy a munkahely elvesztése, a jelentős mértékű munkabér kifizetésének az elmaradása, a felperest negatív színben feltüntető levél és az alperes érdekkörébe tartozó személyektől érkező telefonhívások együttesen eredményezhettek olyan többlet stresszt a felperesnél, ami egészségügyi panaszokkal, tünetekkel járt. Megállapította ugyanakkor a jogsértés súlyos jellegét, mivel nagyszámú és olyan címzetti körnek küldte meg az alperes a levelet, akik a felperest munkája kapcsán ismerték. Minderre tekintettel az elsőfokú bíróság 850 000 forint sérelemdíj megfizetését találta a jogsértéssel arányban állónak.[41]
Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság a Ptk. 2:52. §- ának helyes alkalmazásával a bizonyítás adataival összhangban állapította meg a jogsértés jellegét, súlyosságát és a felperesnél az eseményeket követően jelentkező problémákat, panaszokat, vagyis az elszenvedett hátrányt. A sérelemdíj összegét illetően alperes fellebbezésében konkrét jogi érvelést nem adott elő, ezért a másodfokú bíróság csupán utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság az összegszerűség kérdését részletesen vizsgálta, és döntése alapos indokát adta.[42]
Az alperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A Ptk. 2:52. § (3) bekezdése szabályozza a sérelemdíj mértékének megállapítására vonatkozó szabályokat azzal, hogy az eset összes körülményének mérlegelésével kell azt megállapítani. A bíróságok a bizonyítékokat (a hátrány bekövetkezésére vonatkozóan is) ennek megfelelően mérlegelték, amelyet az alperes a konkrét jogszabálysértés megjelölésével nem támadott, így a felülvizsgálati eljárásban ez már nem lehetett a vizsgálat tárgya.[43]
A vizsgált ügyek jelentős részében a bíróságok nem találták alaposnak a sérelemdíj iránt előterjesztett igényeket, ezért az alábbiakban röviden összegzem ezeknek az elvi megállapításait, amelyekből látható, hogy a munkavállalók keresete miért bizonyult alaptalannak.
A Kúria egyik ítéletében kifejtette, hogy a munkavállaló jóhírnevéhez fűződő személyiségi jogsértése már a felek közötti jogviszonyon kívül eső, egyetlen személy tudomásszerzésével megvalósul. Az adott ügyben a bíróságok megállapították, hogy az alperes rektora azzal, hogy a 100 fő részvételével tartott dolgozói fórumon, felismerhetően a jelenlévők tudomására hozta a felperes írásbeli figyelmeztetését, megsértette emberi méltóságát és jóhírnevét.[45] Hasonló következtetésre jutottak a bíróságok abban az ügyben[46], amelyben a munkáltató azzal sértette meg a munkavállaló jóhírnevét, hogy a munkavállalót egy értekezleten, a kollégák előtt megalázott.
A Kúria továbbra is irányadónak tekinti azt a gyakorlatot[47], hogy a munkahelyen a munkavállalók közötti találgatások, ismeretlen eredetű folyosói pletykák, valamint a médiában kívülállók részéről megjelenő cikkek önmagában nem bizonyítják a munkáltató jóhírnevet sértő magatartását.[48]
Az egyik esetben a bíróságok megállapították, hogy a munkavállaló jóhírnevének megsértését nem alapozza meg az a tény, hogy a munkáltató a felmondása tényét - konkrét indokok nélkül - közli a kollégákkal. Azt a körülményt sem találták személyiségi jogot sértőnek, hogy a felpereshez a kollégái nem mehettek oda, csak később tudott tőlük elbúcsúzni, illetve, hogy személyes holmijait is csak utóbb vihette magával.[49] Egy másik ügyben a munkavállaló azt sérelmezte, hogy a munkáltatói felmondást követően a hazautazását egyénileg kellett megoldania, mivel leadta a cég által munkaeszközként biztosított gépkocsit. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította és kifejtette, hogy az emberi méltóság megsértésének
- 621/622 -
megállapítására nem alkalmas az a körülmény, hogy a munkáltató nem ajánlotta fel a volt munkavállalójának, hogy hazajutásában segítséget nyújt; a felperes tudta, hogy a munkaviszony megszüntetését követően hazautazását magának kell megoldania tömegközlekedési eszközzel vagy más módon.[50]
A bírói gyakorlat alapján személyiségi jogsértés megállapítására véleménynyilvánítás, értékelés, bírálat, tudományos vita[51] vagy szakmai konfliktus önmagában nem alkalmas.
A bíróság 3 000 000 forint sérelemdíj megfizetésére kötelezte a munkáltatót abban az ügyben, amelyben a munkavállaló azt sérelmezte, hogy a munkáltató anyagilag nehéz helyzetbe hozta, illetményét olyan drasztikusan lecsökkentette, hogy a családjának eltartását is veszélyeztette. Megalázó volt a munkáltató intézkedése, a munkahelyen ellehetetlenítette, ennek következménye volt az, hogy kénytelen volt a közalkalmazotti jogviszonyát lemondással megszüntetni. A sérelemdíj mértékének megállapítása során figyelembe vette a felperes életkorát, azt a helyzetet, amit elszenvedni volt kénytelen a munkáltatónál, a súlyos stresszt és veszteséget, ami azáltal érte, hogy a munkáltató első vezetője őt alkalmatlannak tartotta a munkafeladat ellátására. Kiemelten értékelte a munkáltató - mások előtt tett - azon megjegyzését, hogy a felperes csak az udvar söprögetésére alkalmas.[52] A Kúria határozatában elvi éllel rögzítette, hogy a sérelemdíj összegszerűségének megállapítása során (akár a kárenyhítési kötelezettség elmulasztása, megsértése miatt) a kármegosztás nem alkalmazható, ehelyett a sértett esetleges közrehatása a sérelemdíj összegénél mérlegelhető.[53]
A Ptk. a személyiségvédelem generálklauzulájának megerősítése, valamint a jogalkalmazás segítése érdekében példálózó jelleggel felsorolja azokat a személyiségi jogokat, amelyek már a jogalkalmazói gyakorlatban elismerést nyertek. A bírói jogalkalmazás azonban - ahogyan arra a Szegedi Ítélőtábla egyik határozatában rámutatott - "[n]incs elzárva attól, hogy bizonyos mértékben tágítsa azok körét, ha a nem taxatív törvényi felsorolásba nem illeszthető, mégis a személy lényegét adó tulajdonságok sérelme valósul meg általa".[55]
Ennek megfelelően előfordul, hogy a sérelemdíj jogalapjaként a Ptk. 2:43. §-ában nem található személyiségi jogsértés kerül megjelölésre. A vizsgált ügyekben a teljes családban éléshez való jog és az üzleti titokhoz való jog megsértése merült fel, de volt több olyan ügy is, amelyben önmagában a jogellenes munkáltatói intézkedésre tekintettel igényeltek sérelemdíjat. A Kúria következetes ítélkezési gyakorlata[56] alapján azonban a jogellenes munkáltatói intézkedés önmagában - személyiségi jogsértés megállapíthatósága nélkül - még nem teremt jogalapot sérelemdíj követelésére.
A vizsgált határozatok alapján megállapítható, hogy az "egyéb" személyiségi jogsértésekre alapított kereseteknél a bíróságok ugyanazokat a szempontokat vették figyelembe a sérelemdíj jogalapja és mértéke vonatkozásában, mint a többi, nevesített személyiségi jogsértések esetén. Ennek ellenére szükségesnek tartom kiemelni azt a teljes családban éléshez való jog megsértésével kapcsolatos ügyet, amelyben a szolgálatteljesítés közben meghalt hivatásos tűzszerész családja rendkívül magas, mindösszesen 70 000 000 forint sérelemdíjat kapott.[57]
Az ügy I. rendű felperese a néhai munkavállaló párja, a II. rendű felperese a csecsemőkorú gyermekük, a III. rendű felperese pedig a hároméves gyermekük volt. Az alperes az I. rendű felperes részére 10 000 000 forint, a II-III. rendű felperesek részére személyenként 20 000 000 forint sérelemdíjat fizetett. A bíróság kötelezte az alperest az I. rendű felperes részére további 10 000 000 forint, a II. és III. rendű felperesek részére személyenként 5 000 000 forint sérelemdíj megfizetésére. A bíróság a sérelemdíj összegének vizsgálata során - figyelemmel a Ptk. 2:52. § (3) bekezdésére - elsődlegesen a felperesek életében bekövetkezett változást értékelte: az I. rendű felperes élettársának halála után a családi teendők, így a gyermeknevelés, a gyermekekről és a későbbiekben a szülőkről való gondoskodás, a családi ház fenntartásával kapcsolatos teendők kizárólag rá hárultak és a boldog párkapcsolat hiánya szorongást okoz számára. A II. és III. rendű felperesek esetében a családi környezetben nevelkedés jogát értékelte, amely édesapjuk halálával sérült. Pótolhatatlan veszteség keletkezett számukra azzal, hogy nem részesülhetnek a családi együttlétből fakadó élményekben, nem érezhetik a család biztonságát, amely további életüket jelentősen befolyásolja.[58]
- 622/623 -
| Sorszám | Személyiségi jogsértés | Bírósági ügyszám |
| 1. | magánélethez való jog megsértése | Kúria Mfv.X.10.127/2020/8. |
| Budapest Környéki Törvényszék 8.Mf.20.945/2019/5. | ||
| Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 23.M.327/2016/43. | ||
| 2. | magántitokhoz való jog megsértése | Kúria Mfv.IV.10.098/2021/7. |
| Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.325/2020/8. | ||
| Fővárosi Törvényszék 23.M.70.096/2020/13. | ||
| 3. | a személy hátrányos megkülönböztetése | Kúria Mfv.X.10.170/2020/4. |
| Debreceni Ítélőtábla I.Mf.50.021/2020/6. | ||
| Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.1/2020/6. | ||
| 4. | a személy hátrányos megkülönböztetése | Kúria Mfv.II.10.051/2021/11. |
| Győri Ítélőtábla Mf.V.30.045/2020/11. | ||
| Tatabányai Törvényszék 52.M.70.054/2020/19. | ||
| 5. | a személy hátrányos megkülönböztetése | Kúria Mfv.I.10.054/2019/8. |
| Fővárosi Törvényszék 5.Mf.680.504/2017/23. | ||
| Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 39.M.968/2016/9. | ||
| 6. | a személy hátrányos megkülönböztetése | Kúria Mfv.X.10.111/2020/7. |
| Miskolci Törvényszék 1.Mf.21.262/2019/7. | ||
| Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 9.M.90/2019/14. | ||
| 7. | becsület és jóhírnév megsértése | Kúria Mfv.X.10.334/2019/6. |
| Szolnoki Törvényszék 4.Mf.20.525/2018/6. | ||
| Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.1061/2015/36. | ||
| 8. | becsület és jóhírnév megsértése | Kúria Mfv.X.10.138/2020/5. |
| Fővárosi Törvényszék 5.Mf.680.222/2019/5. | ||
| Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 53.M.2896/2017/21. | ||
| 9. | becsület és jóhírnév megsértése | Kúria Mfv.II.10.101/2021/6. |
| Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.013/2021/10. | ||
| Fővárosi Törvényszék 4.M.71.030/2020/18. | ||
| 10. | becsület és jóhírnév megsértése | Kúria Mfv.I.10.125/2019/5. |
| Szegedi Törvényszék 2.Mf.20.930/2018/12. | ||
| Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 8.M.473/2017/6. | ||
| 11. | becsület és jóhírnév megsértése | Kúria Mfv.III.10.338/2019/5. |
| Fővárosi Törvényszék 5.Kf.650.055/2019/12. | ||
| Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 8.M.312/2017/50. | ||
| 12. | becsület és jóhírnév megsértése | Kúria Mfv.X.10.355/2019/5. |
| Fővárosi Törvényszék 7.Mf.680.041/2019/13. | ||
| Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 80.M.2466/2017/24. | ||
| 13. | becsület és jóhírnév megsértése | Kúria Mfv.II.10.083/2021/4. |
| Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.010/2021/6. | ||
| Fővárosi Törvényszék 4.M.70.158/2020/16. |
- 623/624 -
| Sorszám | Személyiségi jogsértés | Bírósági ügyszám |
| 14. | becsület és jóhírnév megsértése | Kúria Mfv.II.10.103/2021/5. |
| Pécsi Ítélőtábla Mf.I.30.044/2020/6. | ||
| Pécsi Törvényszék 1.M.70.023/2020/13. | ||
| 15. | becsület és jóhírnév megsértése | Kúria Mfv.II.10.115/2021/4. |
| Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.089/2021/5. | ||
| Budapest Környéki Törvényszék 21.M.70.077/2020/29. | ||
| 16. | becsület és jóhírnév megsértése | Kúria Mfv.X.10.315/2019/6. |
| Fővárosi Törvényszék 8.Mf.680.036/2019/6. | ||
| Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 67.M.3154/2015/44. | ||
| 17. | emberi méltóság megsértése | Kúria Mfv.X.10.064/2020/4. |
| Fővárosi Törvényszék 4.Mf.680.313/2019/3. | ||
| Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 64.M.1421/2017/27. | ||
| 18. | emberi méltóság megsértése | Kúria Mfv.X.10.086/2020/4. |
| Kecskeméti Törvényszék 6.Mf.21.782/2019/5. | ||
| Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.M.466/2017/51. | ||
| 19. | személyes adat megsértése | Kúria Mfv.X.10.314/2019/7. |
| Fővárosi Törvényszék 7.Mf.680.066/2019/6. | ||
| Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 58.M.523/2018/25. | ||
| 20. | személyes adat megsértése | Kúria Mfv.X.10.281/2019/4. |
| Szombathelyi Törvényszék 7.Mf.20.109/2019/6/II. | ||
| Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.49/2018/46/I. | ||
| 21. | teljes családban éléshez való jog megsértése | Kúria Mfv.X.10.169/2020/4. |
| Győri Ítélőtábla Mf.V.30.005/2020/6. | ||
| Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.M.490/2017/60. | ||
| 22. | teljes családban éléshez való jog megsértése | Kúria Mfv.X.10.179/2020/9. |
| Fővárosi Törvényszék 7.Kf.650.194/2020/4. | ||
| Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 66.M.768/2019/9. | ||
| 23. | üzleti titok megsértése | Kúria Mfv.X.10.038/2020/3. |
| Budapest Környéki Törvényszék 8.Mf.20.500/2019/12. | ||
| Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 22.M.199/2018/21. | ||
| 24. | nincs/ munkáltató felmondása | Kúria Mfv.I.10.144/2019/4. |
| Egri Törvényszék 2.Mf.20.245/2018/7. | ||
| Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.M.277/2017/39. | ||
| 25. | nincs/ munkáltató felmondása | Kúria Mfv.I.10.188/2019/9. |
| Fővárosi Törvényszék 7.Mf.680.503/2018/14. | ||
| Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 59.M.2927/2015/61. | ||
| 26. | nincs/ jogellenes munkáltatói intézkedés | Kúria Mfv.II.10.249/2019/5. |
| Fővárosi Törvényszék, 5.Mf.680.549/2018/6. | ||
| Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság, 56.M.1526/2016/37. |
■
JEGYZETEK
[1] A vizsgálat tárgyát képező ügyek a Függelékben kerültek felsorolásra.
[2] Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 44.M.544/2015/17.
[3] Fővárosi Törvényszék 4.Mf.680.188/2016/6.
[4] Kúria Mfv.II.10.211/2017/7.
[5] Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 64.M.87/2017/31.
[6] Fővárosi Törvényszék 4.Kf.650.632/2018/6.
[7] Kúria Mfv.II.10.237/2019/4. [60]-[64] bekezdések.
[8] Fővárosi Törvényszék 23.M.70.096/2020/13.
[9] Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.325/2020/8.
[10] Kúria Mfv.IV.10.098/2021/7.
[11] Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 58.M.523/2018/25.
[12] Fővárosi Törvényszék 7.Mf.680.066/2019/6.
[13] Kúria Mfv.X.10.314/2019/7.
[14] Ld. bővebben Krajecz Laura: "Fontolva haladás"? - Látlelet a sérelemdíj munkajogi bírói gyakorlatának alakulásáról. In: Ábrahám Márta - Berke Gyula - Tálné Molnár Erika (szerk.): Exemplis discimus. Emlékkötet Radnay József születésének 95. évfordulójára. Kúria-Pázmány Press. Budapest, 2022. 195-219.
[15] Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 23.M.327/2016/43.
[16] Budapest Környéki Törvényszék 8.Mf.20.945/2019/5.
[17] NAIH 2017/439/8/H.
[18] Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.49/2018/ 46/I.
[19] Szombathelyi Törvényszék 7.Mf.20.109/2019/6/II.
[20] Kúria Mfv.X.10.281/2019/4.
[21] Fővárosi Törvényszék 23.M.70.096/2020/13.
[22] Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.325/2020/8.
[23] Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 58.M.523/2018/25.
[24] Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 58.M.523/2018/25.
[25] Fővárosi Törvényszék 7.Mf.680.066/2019/6.
[26] Tatabányai Törvényszék 52.M.70.054/2020/19.
[27] Győri Ítélőtábla Mf.V.30.045/2020/11.
[28] Kúria Mfv.II.10.051/2021/11.
[29] Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 39.M.968/2016/9.
[30] Fővárosi Törvényszék 5.Mf.680.504/2017/23.
[31] Kúria Mfv.I.10.054/2019/8.
[32] Ld. bővebben Krajecz Laura: "Fontolva haladás"? - Látlelet a sérelemdíj munkajogi bírói gyakorlatának alakulásáról. In: Ábrahám Márta - Berke Gyula - Tálné Molnár Erika (szerk.): Exemplis discimus. Emlékkötet Radnay József születésének 95. évfordulójára. Kúria-Pázmány Press. Budapest, 2022. 195-219.
[33] Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 9.M.90/2019/14.
[34] Kúria Mfv.X.10.111/2020/7.
[35] Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 39.M.968/2016/9.
[36] Tatabányai Törvényszék 52.M.70.054/2020/19.
[37] Kúria Mfv.II.10.051/2021/11.
[38] Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 53.M.2896/ 2017/21.
[39] Fővárosi Törvényszék 5.Mf.680.222/2019/5.
[40] Kúria Mfv.X.10.138/2020/5.
[41] Fővárosi Törvényszék 4.M.71.030/2020/18.
[42] Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.013/2021/10.
[43] Kúria Mfv.II.10.101/2021/6.
[44] Ld. bővebben Krajecz Laura: "Fontolva haladás"? - Látlelet a sérelemdíj munkajogi bírói gyakorlatának alakulásáról. In: Ábrahám Márta - Berke Gyula - Tálné Molnár Erika (szerk.): Exemplis discimus. Emlékkötet Radnay József születésének 95. évfordulójára. Kúria-Pázmány Press. Budapest, 2022. 195-219.
[45] Kúria Mfv.X.10.315/2019/6.
[46] Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.1061/2015/ 36., Szolnoki Törvényszék 4.Mf.20.525/2018/6., Kúria Mfv.X. 10.334/2019/6.
[47] Kúria Mfv.I.10.141/2013/7.
[48] Kúria Mfv.III.10.338/2019/5., Kúria Mfv.X.10.138/2020/5.
[49] Fővárosi Törvényszék 7.Mf.680.041/2019/13.
[50] Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.M.466/2017/51.
[51] Pécsi Ítélőtábla Mf.I.30.044/2020/6., Kúria Mfv.II.10.103/2021/5., Budapest Környéki Törvényszék 21.M.70.077/2020/29.
[52] Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 64.M.1421/ 2017/27.
[53] Kúria Mfv.X.10.064/2020/4.
[54] Ld. bővebben Krajecz Laura: "Fontolva haladás"? - Látlelet a sérelemdíj munkajogi bírói gyakorlatának alakulásáról. In: Ábrahám Márta - Berke Gyula - Tálné Molnár Erika (szerk.): Exemplis discimus. Emlékkötet Radnay József születésének 95. évfordulójára. Kúria-Pázmány Press. Budapest, 2022. 195-219.
[55] Szegedi Ítélőtábla Pf.20.018/2018/4.
[56] Mfv.II.10.143/2014/4., Mfv.I.10.526/2018/5., Mfv.II.10.249/2019/5., Mfv.III.10.338/2019/5., Mfv.I.10.144/2019/4., Mfv.I.10. 188/2019/9., Mfv.II.10.249/2019/5.
[57] Mfv.X.10.179/2020/9.
[58] Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 66.M.768/2019/9.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző bírósági titkár, Kúria, megbízott oktató, PPKE JÁK.
Visszaugrás
