2015 májusában óriási felháborodás követte a New York-i Gargosian galériában Richard Prince mások Instagramon megjelent képeiből rendezett kiállítását.[1] Prince mindössze annyit változtatott az eredeti képeken, hogy az alattuk olvasható megjegyzéseket törölte és újakat írt helyettük, illetve fehér oldalszegéllyel látta el őket. Az eset bár megbotránkoztatást keltett - többek között azért, mert Prince az eredeti képek tulajdonosaitól nem kért felhasználási engedélyt, továbbá egyáltalán nem kaptak részesedést a fotós által igen nagy összegekért eladott képek árából -, de ez által tökéletesen rávilágított arra a jelenségre, ami a digitális korban élő felhasználók számára teljesen hétköznapinak számít.[2] Ez a jelenség nem más, mint az interneten megosztott tartalmak, főként a fényképek quasi közkinccsé válása.
Amennyiben megnézzük a szerzői jog fejlődésének történetét, minden kétséget kizárólag megállapíthatjuk, hogy a legtöbb változást kiváltó ténynek a technológia fejlődése tekinthető. Azonban a szerzői jog soha nem képes megelőzni a technológiát, még a technológia-semleges szabályozások által sem, és éppen ezért képesek a potenciálisan jogsértő magatartások szokássá válni azelőtt, mielőtt a jogalkotás vagy a bíróságok egyáltalán reagálhatnának a jelenségre.[3]
A fényképezés szempontjából óriási lépésnek számított a fotók védelmének kialakulása és a többi művészeti művel azonos oltalmi idő megadása. Azonban a technika fejlődésével ez az oltalom sok szempontból már elavultnak tekinthető, és felmerül a túlzott szabályozás problémája. Azáltal, hogy az oltalmi idő post mortem 70 év, a művek közkinccsé válása a jövő homályába vész, ez pedig a felhasználói igényekkel ellentétesnek tekinthető. Ezenfelül nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy a technikai fejlődéssel a fotóművészeti alkotások szerzői oldalán is jelentős változás történt, hiszen ma már minden egyes ember, aki képes fényképet készíteni, és ezt meg is teszi, szerzővé válik és az általa készített kép védelem alatt áll. A "szerzőknek" pedig megjelent egy olyan típusa, akik nem haszonszerzési célból készítenek fényképeket és teszik őket közzé képmegosztó vagy közösségi oldalakon, hanem mindössze azért, hogy ily módon kommunikáljanak barátaikkal vagy a követőikkel.
Jelen tanulmány célja, hogy bemutassa a fényképek, mint szellemi alkotások interneten való megjelenését valamint jogszerű és jogsértő felhasználási formáit. Az első fejezet ennek elősegítése céljából tömören bemutatja a fényképek szerzői jogi védelmének alapjait, a második fejezet pedig sorra veszi a fényképeknek az interneten való megjelenési formáit és az azzal kapcsolatos problémákat.
A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) a szerzői jogi védelem tárgyai között szerepelteti a fotóművészeti alkotásokat és egy külön fejezetben tárgyalja a képzőművészeti, fotóművészeti, építészeti, iparművészeti és ipari tervezőművészeti alkotásokra valamint műszaki létesítmények terveire vonatkozó speciális rendelkezéseket.
Az Szjt. által használt "fotóművészeti" jelzőben a "művészeti" kifejezés alatt semmiféle külön minőségi restrikciót nem kell érteni, ugyanis ez a kifejezés még a korábbi szerzői jogi törvényből lett átvéve. A hatályos szabályozáshoz a "fényképészeti" jelző illene leginkább, amely kifejezést, a Magyarországot is kötő nemzetközi egyezmények használnak.[4] A törvény szerint nincs szükség a fényképek esetén valamilyen speciális "művészi" jellegre, tekintettel arra, hogy a fényképekre is ugyanolyan mértékben vonatkozik az Szjt. 1. § (3) bekezdése, amely kimondja, hogy "a védelem az alkotást a szerző szellemi tevékenységéből fakadó egyéni, eredeti jellege alapján illeti meg. A védelem nem függ mennyiségi, minőségi, esztétikai jellemzőktől vagy az alkotás színvonalára vonatkozó értékítélettől." Ez alapján a fő kritérium, amelynek a szerzőnek meg kell felelnie, hogy a mű az ő saját szellemi alkotása legyen és tükrözzön valamiféle egyedi elgondolást, a védelem pedig nem függ semmiféle szubjektív értékítélettől.
Az egyéni jelleg, az alkotó egyénisége által az Őt körülvevő világ sajátos, szubjektív szűrőn keresztül történő láttatásában nyilvánul meg. Leginkább a témaválasztás gondolatiságában, a fotós által elkapott pillanat sajátosságában, a felvételhez választott beállításban, a téma nézőpontjának és a képkivágásnak az egyediségében, valamint a kompozícióhoz alkotó módon használt technikai megoldásokban mutatkozhat meg.[5]
Az eredeti jelleg meghatározásához a fent felsorolt támpontok nyújthatnak segítséget, azonban amint azt a Szerzői Jogi Szakértő Testület (a továbbiakban: SZJSZT) is megállapította, "a fénykép a maga »tárgyilagosságával« különösen alkalmas határterületi kérdések feszegetésére."[6] Ez a kijelentés arra vezethető vissza, hogy a fényképek tulajdonképpen egy olyan mechanikai eszközzel készülnek, amely képes a környezet tökéletes reprodukálására és éppen ezért nehéz megállapítani az egyéniség meglétét egy-egy elkészült műben. A kép készítőjét körül ölelő környezetnek az általa történő reprodukálására könnyen azt lehetne mondani, hogy tulajdonképpen nem is kellene védeni, hiszen az alkotó mindössze egy gombot nyomott meg a fénykép létrejötte érdekében.[7] Ez az érvelés Berni Unió Konferenciáin egészen 1948-ig elfogadható volt, azonban napjainkban már teljesen más látásmód övezi a jogalkotók részéről. Erre a paradigmaváltásra tökéletes példaként szolgál a WIPO és UNESCO által tartott kormányszakértői értekezleten létrehozott dokumentum.
A legelső, PHW1 számú elv (2) bekezdése így szól: "Minden fénykép, amely eredeti elemeket tartalmaz szerzői jogi védelmet kell, hogy élvezzen. Minden fénykép esetében úgy kell tekinteni, hogy az eredeti elemeket tartalmaz, és hogy ennek megfelelően fényképészeti műnek minősül, kivéve az olyan fényképet, amelynek az esetében a fényképet készítő személynek nincs semmilyen befolyása a kép kompozíciójára vagy más egyéb lényeges elemére."[8] Ezen elv indokolásában a dokumentum egy régebbi ítéletre hivatkozik, mely szerint bármilyen egyszerű is egy fénykép, az nem lehet mentes az alkotónak a személyes befolyásától. Majd arra a végkövetkeztetésre jut, hogy "gyakorlatilag az emberi lények által készített minden fénykép szükségképpen magában foglalja az eredetiségnek valamely elemét. Amennyiben az eredetiség megállapítható, nem lehet mértéket szabni oly módon, hogy egy magasabb szintű eredetiségre van szükség a szerzői jogi védelemhez. Csak azok a fényképek zárhatóak ki a szerzői jogi védelemből, amelyeknek az esetében személyes döntésnek és a kompozíció a befolyásolásának nincs helye. Egyebekben az is nyilvánvaló, hogy a már meglévő fényképekről készült fényképek sem számítanak eredeti műveknek."[9]
Érdemes már ezen a ponton elgondolkodni azon, hogy amennyiben a jogvédelem fő kritériuma az, hogy a fénykép készítője
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
