A szerződés részbeni érvénytelenségéről és annak jogkövetkezményeiről a Ptk. 239. §-ának (1) bekezdése rendelkezik, amely kimondja, hogy a szerződés részbeni érvénytelensége esetén az egész szerződés csak akkor dől meg, ha a felek azt az érvénytelen rész nélkül nem kötötték volna meg. Jogszabály ettől eltérően rendelkezhet. Ezek a rendelkezések a Ptk. 2006. évi III. törvénnyel történő módosításával 2006. március l-jétől kezdődően azzal egészülnek ki, hogy fogyasztói szerződés részbeni érvénytelenség esetén csak akkor dől meg, ha a szerződés az érvénytelen rész nélkül nem teljesíthető.
A jelenleg hatályos rendelkezés a Ptk. 1993. évi módosítása során került megállapításra. A korábbi szabályozáshoz képest a főszabály megfordult, a módosítás folytán az vált főszabállyá, hogy a szerződés részbeni érvénytelensége nem vonja maga után a szerződés egészének az érvénytelenségét csak abban az esetben, ha a felek a szerződést az érvénytelen kikötés nélkül nem kötötték volna meg. (Az uniós szabályozás némileg eltér a magyar szabályozástól. A 93/13/EGK irányelv szerint ugyanis, ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket. Ez azt jelenti, hogy a részleges érvénytelenség akkor sem eredményezheti a szerződés egészének az érvénytelenségét, ha egyébként az érvénytelen rész elhagyásával a felek a szerződést nem kötötték volna meg.)
A Complex Jogtár a Ptk. 239. §-ához fűzött magyarázata hivatkozik az Európai Bíróság előtt folyamatban lévő C-302/04. sz. Ynos Kft. kontra Varga János ügyre, ahol a magyar bíróság által előzetes döntéshozatalra utalt egyik kérdés annak a vizsgálatára irányul, hogy a Ptk. 239. §-ában a részbeni érvénytelenségre vonatkozó rendezés a hivatkozott tanácsi irányelv 6. cikkének első bekezdésével összeegyeztethető szabályozást tartalmaz-e. Az említett irányelvi rendelkezés a következőképpen fogalmaz: "ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket. Az ügyben kifejtett kormányálláspont szerint a hatályos szabályozás is objektív kritériumot fogalmaz meg, vagyis semmiképpen sem a fél vagy a felek jogvita idején tett nyilatkozata a döntő. A helyes értelmezés ma is arra utal, hogy azt kell vizsgálni. hogy a felek konszenzusa létrejött volna-e vagy sem az adott kikötés nélkül; a 239. § nem értelmezhető úgy, miszerint önmagában az, hogy az egyik fél az érvénytelen kikötés nélkül nem kötötte volna meg a szerződést, alapot adna a szerződés teljes érvénytelenségére."
A kormány hivatkozott álláspontjával nem tudok egyetérteni, hiszen a bírói gyakorlat egyértelműen abból indul ki, hogy ha az egyik fél bizonyíthatóan az érvénytelen kikötés nélkül nem kötötte volna meg a szerződést, akkor a teljes szerződés megdől, azaz az egész szerződés válik érvénytelenné.
A Ptk. a szerződés részbeni érvénytelenségét mint adott fogalmat kezeli, de azt nem határozza meg, hogy a szerződés valamely rendelkezésének érvénytelen volta mikor vonja maga után a szerződés egy részének és mikor a szerződés egészének az érvénytelenségét. A részbeni érvénytelenség dogmatikai kidolgozásával a jogelmélet is adós maradt. A jogtörténeti visszatekintés is arról tanúskodik, hogy a részbeni érvénytelenségről folyt elméleti viták inkább arról szóltak, hogy mi legyen főszabályként a részbeni érvénytelenség jogkövetkezménye és nem magának a részbeni érvénytelenségnek a fogalmáról.
A részbeni érvénytelenséggel kapcsolatban ismertté vált, illetve különböző jogeset-gyűjteményekben megjelent eseti döntések is azt mutatják, hogy ezen intézmény alkalmazására sokszor tévesen vagy legalábbis vitatható módon kerül sor, a bírói döntések dogmatikai szempontból aggályosak.
A Legfelsőbb Bíróság egy ügyben a részleges érvénytelenség szabályait alkalmazta ott, ahol az eladó annak ellenére a teljes ingatlan tulajdonjogának az átruházására kötött szerződést, hogy valójában csak az ingatlan 3/4 illetőségének volt a tulajdonosa. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint "Az alperesek az 1984. szeptember l-jén kötött ...jogügylet tárgyaként meghatározott házasingatlan 1/4 illetőségének nem voltak a tulajdonosai. Ennek az illetőségnek a tulajdonjogát nem ruházhatták át a vevőkre, vagyis a szerződésben részben lehetetlen szolgáltatásra vállaltak kötelezettséget." (BH 1987. 165) A legfelsőbb bírósági döntés annak ellenére alkalmazhatónak találta a részbeni érvénytelenség szabályait, hogy az érvénytelenségi ok az adásvételi szerződés fő kötelezettségével volt összefüggésben, vagyis a szerződés lényeges kellékében rejlett a hiba.
Egy, a Fővárosi Ítélőtábla előtt folyamatban volt ügyben megállapított tényállás szerint a peres felek olyan ingatlanok adásvételére kötöttek előszerződést, amelyek az előszerződés megkötésekor még nem voltak az alperesek tulajdonában, és az előszerződés szerint a tényleges adásvételi szerződések megkötésére azt követő 30 napon belül került sor, hogy az alperesek az ingatlanok tulajdonjogát megszerezték. Az alperesek az ingatlanok tulajdonjogának a megszerzését követően azonban az előszerződés alapján a tényleges adásvételi szerződések megkötésétől elzárkóztak.
A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság az előszerződés alapján hozza létre az adásvételi szerződéseket. A másodfokú eljárásban a Fővárosi Ítélőtábla tényként állapította meg, hogy a felek annak tudatában kötöttek előszerződést, hogy az alperesek az ingatlanok tulajdonjogát viszonylag rövid időn belül meg tudják szerezni és ehhez képest is állapodtak meg a leendő vételárban. ". Ebből következik, hogy a szerződő felek a vételárat; s a fenti körülmény ismeretében annak a tudatában határozták meg, hogy az adásvételi szerződés rövid időn belül megköthető. Márpedig ebben a körben mindkét peres fél tévedésben volt, mert egyik szerződő fél sem számíthatott arra, hogy az ingatlanok tulajdonjoga csak peres út eredményeként szerezhető meg. Ha pedig ez így van, a szerződő feleknek ez a Ptk. 210. § (3) bekezdésén alapuló kölcsönös tévedése az adásvételi előszerződés részbeni vagy egészbeni érvénytelenségét eredményezheti annak megtámadása esetén." (Fővárosi Ítélőtábla 3. Pf. 20. 123/2005/9.).
A másodfokú bíróság álláspontja szerint azt ugyan konkrét feltételekhez kötötték a felek, hogy a végleges adásvételi szerződést a peres felek az alperesek tulajdonszerzését követően kötik meg, ennek időpontja azonban nem volt előrelátható, de mindkét peres fél ezt rövid időre, legkésőbb 1992. év végére tette. Azzal a körülménnyel egyik peres fél sem számolhatott, hogy az alperesek a perbeli ingatlan tulajdonjogát csak hosz-szabb idő elteltével szerzik meg. Az ezen idő alatt bekövetkezett értékemelkedést egyik fél sem láthatta reálisan előre, ezzel a körülménnyel az előszerződés megkötésekor nem számolhatott. Erre tekintettel a másodfokú bíróság álláspontja az volt, hogy a peres felek között az eredetileg 1992-ben megkötött előszerződés a szerződő felek kölcsönös tévedése miatt a vételár tekintetében részlegesen érvénytelen.
Az ítéletben levezetett jogi okfejtés erősen vitatható, hiszen a szerződés egyik lényeges elemére - a vételárra - vonatkozó közös tévedés az egész szerződés érvénytelenségét vonja maga után, a részbeni érvénytelenség - álláspontom szerint - fel sem merülhetett. Ezen kívül a részleges érvénytelenség esetén nincs is lehetőség az érvénytelenségi ok kiküszöbölésére, főként nem a szerződés hatályossá nyilvánítására vonatkozó rendelkezésekre való hivatkozással.
Hasonlóképpen vitatható a BH 1995. évi 721. szám alatt közzétett jogesetben kifejtett bírósági álláspont is. Az ügyben a felek lízingszerződést kötöttek, de a lízingbe vevő a lízingdíj számítása vonatkozásában tévedésben volt, és e tévedését, mint lényeges kellékben való tévedést, az ítéleti tényállás szerint a másik fél okozta, vagy legalábbis felismerhette. A lízingdíj összegében való tévedést a másodfokú bíróság a szerződés részbeni érvénytelenségének értékelte. A felülvizsgálati eljárásban pedig ezt a megállapítást a felülvizsgálati bíróság sem kifogásolta.
Részbeni érvénytelenségre hivatkozott a Fővárosi Ítélőtábla is, amikor az ÁPV Rt. és az egyik önkormányzat között az 1989. évi XIII. törvény 21. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel az önkormányzatnak az átalakuló állami vállalat vagyonmérlegében szereplő belterületi föld értékével kapcsolatos megállapodásban a feleknek a törvény alapján járó részvények mennyiségére vonatkozó kikötését a megállapodás részbeni érvénytelenségeként értékelte. Álláspontja szerint az a körülmény, hogy a megállapodás alapján jogszabályba ütköző módon a felperes jóval nagyobb értékű részvénycsomagot adott át az alperesnek csupán azt eredményezi, hogy a megállapodás a valós értéket meghaladó részében részlegesen érvénytelen.
Vitatható a Legfelsőbb Bíróság Pfv. VIII. 22. 249/2006/5. számú végzésében foglalt jogi okfejtés is. Az adott ügyben a felek haszonbérleti szerződést kötöttek azzal, hogy a szerződés határozott időre, 20 évre jön létre. A felperes módosított keresetében annak a megállapítását kérte, hogy a szerződés annak időtartama vonatkozásában részben érvénytelen, mert a szerződéskötés idején hatályos jogszabályi rendelkezések szerint haszonbérleti szerződést csak maximum 10 évre lehetett kikötni. Kérte, hogy a bíróság az érvénytelenségi okot küszöbölje ki azzal, hogy a szerződés időtartamát 10 évben állapítsa meg. Az alperes a perben arra hivatkozott, hogy időközben jogszabályi változás folytán az érvénytelenség oka elhárult, mert a jogvita elbírálásakor már a mezőgazdasági haszonbérleti szerződés kiköthető leghosszabb időtartama 20 év.
Az elsőfokú bíróság a másodfokú bíróság által helybenhagyott részítéletében megállapította, hogy a felek között létrejött haszonbérleti szerződés azon kikötése, amelyben a felek úgy rendelkeznek, hogy a szerződést határozott időre, a szerződés aláírásától számított 20 évre kötik, semmis. A bíróság az érvénytelen kikötést a szerződés megkötésének időpontjára visszamenőleg érvényessé nyilvánította. Az ítélet indokai szerint a haszonbérleti szerződés megkötésének időpontjában a szerződés idejére vonatkozó kikötés az 1994. évi LV. törvény 13. § (2) bekezdésébe ütközött és emiatt semmis. Az érvénytelenség oka azonban önmagában a földtörvény 13. § (2) bekezdésének módosításával kiküszöbölődött, mert a módosítást követően a haszonbérleti szerződés 20 évre is megköthető. Erre figyelemmel a bíróság a felek szerződését a Ptk. 237. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával érvényessé nyilvánította.
A jogerős részítélet megváltoztatása iránt a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben hangsúlyozta, hogy a haszonbérlet időtartamára vonatkozó jogszabályba ütköző kikötés esetén az egész szerződés érvénytelen.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős részítéletet hatályon kívül helyező végzésében kifejtette, hogy a földtörvény módosításának nem volt visszamenőleges hatálya. Ezért a szerződés érvényessé nyilvánítására nincs lehetőség. Mindezekből következően, amennyiben a megismételt eljárás eredményeként a bíróság arra az álláspontra jut, hogy a felek a szerződést az érvénytelen rész nélkül nem kötötték volna meg, a szerződést a Ptk. 237. § (2) bekezdése értelmében a határozathozatalig terjedő időre hatályossá kell nyilvánítania. A szerződés hatályának megszűnte folytán a felperesnek vissza kell kapnia az ingatlant és gondoskodni kell a szolgáltatások egyensúlyáról.
A legfelsőbb bírósági határozat a következő okok miatt vitatható. A használati kötelmeknél a szerződés időtartama a szerződés olyan lényeges kelléke, amelyben való megállapodás nélkül a szerződés létre sem jön. Ez a szolgáltatás jellegéből következik és abból, hogy a Ptk. a szerződés időtartama tekintetében nem tartalmaz olyan szabályt, hogy a haszonbérleti szerződést a felek kikötésének hiányában úgy kell tekinteni, hogy az határozatlan időre jött létre. Ezért a szerződés időtartamát érintő érvénytelenségi ok folytán a szerződés egésze dőlt meg. Ezen túlmenően helyesen mutatott rá a Legfelsőbb Bíróság, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményei közül csak a szerződés hatályossá nyilvánítása jöhet szóba, továbbá, hogy az érvénytelenségi ok elhárulására azért nem került sor, mert a jogszabály-módosításnak nem volt visszaható hatálya.
Végül e körben lehet megemlíteni a BH 1994. évi 146. sorszám alatt közzétett jogesetet, ahol a bíróság azt a körülményt, hogy az adott ingatlan elidegenítése során a részletfizetésre vonatkozó megállapodás jogszabályokba ütköző, szintén olyan körülménynek értékelte, amely csupán a szerződés részleges érvénytelenségét vonja maga után. "Az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a szerződés a fenti érvénytelenség alapján részben érvénytelen és nem indokolt az egész szerződés érvénytelenségének a megállapítása, csupán a részletfizetésre vonatkozó jogszabályba ütköző megállapodás miatt."
A hivatkozott eseti döntések is azt igazolják, hogy a részbeni érvénytelenség alkalmazása a bírói gyakorlatban sokszor téves értelmezésen alapul.
A részbeni érvénytelenség fogalmának a meghatározásánál - álláspontom szerint - a következőkből kell kiindulni. Részbeni érvénytelenségről csak akkor lehet szó, ha az érvénytelen kikötés mellőzésével a szerződésnek az érvénytelenségi okkal nem érintett része önmagában "megáll". Ennek egyik kritériuma, hogy az "érintetlen rész" valóban semmilyen vonatkozásban nem szenved érvénytelenségi hibában, másrészről tartalmazza valamely szerződés összes fogalmi elemét, vagyis azokat a lényeges kellékeket, amely nélkül a szerződés létrejöttnek sem tekinthető, vagy amely lényegi kikötések nélkül a szerződés nem teljesíthető. Ezek a minimális lényeges kellékek szerződéstípusonként különbözőek lehetnek. Szerződéstípustól függetlenül minden szerződés esetében lényeges kellék a főszolgáltatás, illetve visszterhes szerződések esetében az ellenszolgáltatás.
A szerződés lényeges kellékeinek a részbeni érvénytelenségéről eleve nem lehet szó, a lényeges kellék érvénytelenségét a részbeni érvénytelenségre hivatkozással a bíróság nem küszöbölheti ki. Ha az érvénytelenség oka a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás feltűnő értékkülönbözete, akkor ez nem értékelhető úgy, hogy a szerződés a feltűnő értékaránytalan rész vonatkozásában részlegesen érvénytelen. Ez utóbbi esetben a szerződés egésze minősül érvénytelennek, és ebből következően legfeljebb a szerződés egészét érintő érvénytelenségi ok kiküszöbölése mint jogkövetkezmény jöhet szóba. (Ennek az okfejtésnek a jegyében döntött úgy a Legfelsőbb Bíróság, hogy havi 10%-os kamatkikötéssel a kölcsönszerződést nemcsak az évi 5%-ot meghaladó kamatot kikötő részében, hanem teljes egészében semmissé teszi. BH 1981. 13.)
A szerződés érvényes és egyúttal annak lényeges kellékeit tartalmazó része vonatkozásában bírói beavatkozásnak nincs helye. A részbeni érvénytelenség a szerződés egy "állapota", egy objektív tény. Bírói beavatkozásnak csak az érvénytelenségi hibában szenvedő rész tekintetében van helye.
Alapvetően tévesnek tartom tehát azt a megközelítést, amely az érvénytelenségi ok kiküszöbölésének a lehetőségét összemossa a részleges érvénytelenség intézményével, és azokat a szerződéseket, amelyeknél az érvénytelenségi ok kiküszöbölhető, részlegesen érvénytelen szerződésnek tekinti. "Érvényessé nyilvánítás különösebb problémákat nem vet fel, e körben csupán arra kell felhívnunk a figyelmet, hogy az érvénytelenség okának kiküszöbölésekor valójában az érvénytelenséget okozó kikötés érvénytelenségének a megállapítása történik, vagyis az egész szerződésre - a Ptk. 228. § (3) bekezdésére is tekintettel - a részleges érvénytelenség szabályait kell alkalmazni (Ptk. 229. §), ezért, ha a felek a szerződést az érvénytelen kikötés nélkül nem kötötték volna meg, akkor az érvényessé nyilvánításnak nincs helye ... Az érvénytelen szerződés érvényessé nyilvánítása esetén a szerződésre a részleges érvénytelenség (Ptk. 239. §) szabályait kell alkalmazni azzal, hogy ha az érvénytelen szerződési kikötés - anélkül, hogy az ellenszolgáltatás jogosultját az ajándékozás szándéka vezetné - a szolgáltatásnál kisebb értékű ellenszolgáltatást, vagy ingyenességet állapít meg, akkor a bíróság az ellenszolgáltatást a Ptk. 206. §-ának megfelelő alkalmazásával állapíthatja meg." (Pomeisl András József: Néhány gondolat a semmisségről, Gazdaság és Jog, 2004. évi 11. sz. 9. old.)
Az okfejtés abban a vonatkozásban is dogmatikailag téves, hogy a szerződés részbeni érvénytelenségének a fogalmából következik, hogy ilyen esetben a bíróság a szerződéshez magához nem nyúlhat hozzá, azaz a bírósági szerződésmódosítás sajátos lehetősége - szemben az érvénytelen szerződés érvényessé nyilvánításával az érvénytelenségi ok kiküszöbölése mellett - fel sem merülhet.
A lényeges kellékek hiányában a szerződés érvényes része nem teljesíthető, mert hiányzik a jogok és kötelezettségek pontos meghatározása, a kötelezettségek teljesítésének módja, ideje stb. Ehhez képest a szerződés nem lényeges kellékei alatt azokat a többletrendelkezéseket, kikötéseket értjük, amelyek nélkül is lehet szerződést kötni, a szerződés teljesíthető, de amelyekkel kapcsolatos további megállapodásokra a tételes jog egyébként lehetőséget biztosít.
Részleges érvénytelenségről beszélhetünk pl., ha a felek valamilyen mellékkötelezettséget vállaltak, és az érvénytelenségi ok a mellékkötelezettséggel kapcsolatos szerződéses rendelkezésekben rejlik. [Helyesen alkalmazta a bíróság a részleges érvénytelenség szabályait abban az ügyben, ahol a kölcsönszerződés biztosítékául szolgáló zálogtárgyon a felek a kölcsönadó javára vételi jogot biztosítottak. (BDT 1. évfolyam 1. szám 97. jogeset).]
Szintén a szerződés részleges érvénytelenségét eredményezi, ha a feleknek a szerződés felmondására vonatkozó kikötése érvénytelen. (BH 1991. 402.)
A Ptk. 228. §-ának (3) bekezdése az érthetetlen, ellentmondó, jogellenes vagy lehetetlen feltétel kapcsán nem csak azt mondja ki, hogy az ilyen feltétel semmis, hanem arra is utal, hogy az ilyen feltétellel kötött szerződésre a részleges érvénytelenség szabályait kell alkalmazni.
A részleges érvénytelenség sajátos esete valósul meg, ha a szerződés nem lényeges kikötését érintő érvénytelenség oka az, hogy a szerződéses kikötés a Ptk. valamely kógens rendelkezésébe ütközik, de az érvénytelen kikötés figyelmen kívül hagyásával tulajdonképpen az érvénytelen kikötés helyébe a Ptk. valamely, a szerződésre irányadó szabálya lép. Pl. a Ptk. 314. §-ának (1) bekezdése szerint a szándékosan, súlyos gondatlansággal, vagy bűncselekménnyel okozott, továbbá az életet, testi épséget, egészséget meg-
károsító szerződésszegésért való felelősséget érvényesen nem lehet kizárni. Ha a szerződés mégis ilyen kikötést tartalmaz, akkor ebben a vonatkozásban a szerződés részlegesen érvénytelen, azonban a szerződés teljességéhez nem férhet kétség, hiszen ilyenkor a felek felelősségét szabályozó egyéb, egyébként érvényes kikötés hiányában a Ptk.-nak a szavatosságra irányadó szabályai lépnek be. Hasonló a helyzet a megbízási szerződésnél is, ahol a Ptk. 483. §-ának (4) bekezdése szerint a felmondás jogának korlátozása vagy kizárása semmis. Ha a felek a felmondás jogát mégis korlátozzák, akkor ebben a részében a szerződés részben érvénytelen, azonban mégis teljesíthető, hiszen ilyenkor a szerződés megszűnésének esetére automatikusan a Ptk.-nak az erre vonatkozó szabályai lépnek be. Mindkét esetben tulajdonképpen arról van szó, hogy a felek valamely kikötése ugyan valamilyen okból érvénytelennek minősül, de az érvénytelen kikötés hiányában a Ptk. az adott kérdést egyébként szabályozza és ilyenkor ezek a szabályok lépnek életbe. [Nem kell a feleknek megállapodniuk olyan kérdésekben, amelyeket jogszabály rendez. Ptk. 205. § (1) bek.]
E körben említhető az a jogeset is, ahol a felek a bérbeadó jogai és kötelezettségeire vonatkozó kógens jogszabályi rendelkezésektől tértek el, de az érvénytelen kikötés által érintett kérdés vonatkozásában egyébként a törvény tartalmaz olyan rendelkezést, amely az érvénytelenség folytán kieső kikötés helyett alkalmazható. (LB Pfv. III. 20. 718/1999/2.)
Sajátos problémát vet fel a részleges érvénytelenség kérdése azoknál a szerződéseknél, ahol a felek több olyan kötelezettséget vállaltak, amely kötelezettségek önmagukban is megfelelnek egy-egy tipizált szerződés fogalmi elemeinek. Ezeknek a szerződéseknek legtöbbször az a sajátossága, hogy az egyes kötelezettségvállalásokra - függetlenül azok önálló minősítésétől - egymásra tekintettel kerül sor és az eltérő típusú szolgáltatások közös teljesítéséhez a feleknek törvényes és méltányolható vagyoni érdeke fűződik.
Ilyen esetekben egyfelől az egyik "szerződés", azaz egy sui generis kötelem nem vonja szükségképpen maga után a másik kötelem érvénytelenségét (lásd: Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbíróság Vb/00159. számú határozata, BH 2002. 12. sz., LB 13. Gf. 40. 014/2004/3.), de ha megállapítható, hogy a felek az egyes szerződéseket külön-külön a másik megállapodásra tekintet nélkül meg sem kötötték volna, akkor indokolt lehet a részbeni érvénytelenség szabályait alkalmazni és ezáltal lehetőséget biztosítani a feleknek, hogy az egyik megállapodás érvénytelensége esetén a másik megállapodástól is szabaduljanak, ha bizonyítják, hogy az érvénytelen szerződés, illetve szerződéses kikötés nélkül a másik szerződést sem kötötték volna meg.
Az is elképzelhető, hogy az egyes kikötések egymással gazdaságilag olyan szerves egységet alkotnak, hogy az egyik kikötés érvénytelensége a szerződés egészének az érvénytelensége megállapítását eredményezi. A Fejér Megyei Bíróság előtt Pf. 20. 448/2001/3. számú ügyben (BDT 2002/5/74.) megállapított tényállás szerint a felperes egy helyiséget és az abban található gépeket és berendezési tárgyakat adta bérbe az alperesnek. A szerződéssel összefüggő peres eljárásban az elsőfokú bíróság a helyiségbérleti és a dologbérleti szerződést önálló szerződésként értékelte, és így álláspontja szerint az egyik szerződés érvénytelensége nem vonta maga után a teljes megállapodás érvénytelenségét, a megállapodás csak részben érvénytelen. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az egyes szerződéses kikötések ellenére a megállapodás gazdasági tartalma miatt egy szerződésnek minősül, ezért az érvénytelenség a szolgáltatás egészére kiterjed, vagyis a szolgáltatás jogi értelemben oszthatatlannak minősült.
A részbeni érvénytelenség szabályai alkalmazhatók az osztható szolgáltatások esetében is. Itt az érvénytelenségi ok ugyan a főkötelezettséget is érintheti, azonban éppen a szolgáltatás osztható jellege miatt indokolatlan lenne, ha az egész szerződés érvénytelennek minősülne azáltal, hogy az egyébként osztható szolgáltatás valamelyik, az oszthatóság által elkülönített részében rejlik az érvénytelenség. (Lényegében ezt az okfejtést tette magáévá a Legfelsőbb Bíróság a BH 1997. évi 38. szám alatt közzétett eseti döntésében is.)
Összefoglalva: A részbeni érvénytelenség akkor következik be, ha az érvénytelenségi ok vagy egyáltalán nem érinti a szerződés lényeges kellékeit (szolgáltatás, ellenszolgáltatás) ideértve azt is, hogy a szerződés lényeges kellékei tekintetében nem áll fenn akarati hiba, vagy ha érinti, akkor az egyébként osztható főszolgáltatás valamely részére vonatkozik csak.
Ebből következően az érvénytelenségi ok az osztható szolgáltatás esetétől eltekintve a szerződés többleteleméhez kötődik, ami alatt a jogszabály által lehetővé tett további kötelezettségvállalásokat, egyéb jognyilatkozatokat, a szerződés megszűnésével kapcsolatos kikötéseket értjük, amelyek érvénytelensége esetén a szerződés önmagában is megáll, vagy amelyek érvénytelensége folytán automatikusan a Ptk.-nak az adott kérdést rendező rendelkezései lépnek be.
A részleges érvénytelenség szabályai alkalmazhatók akkor is, ha a felek valójában több megállapodást foglaltak egy okiratba, tehát maga a szerződés több kötelmet is magában foglal, azonban a felek az egyes polgári jogilag elhatárolható és önállóan minősíthető kötelezettségvállalásokat a másik kötelezettségvállalásra tekintettel tették és azok közös és kölcsönös teljesítéséhez igazolható vagyoni érdekük fűződik. ■
Visszaugrás
