1. Herke Csongor fenti című egyetemi jegyzeteként jelentős kézikönyvet vehetnek kezükbe a téma iránt érdeklődők, amely nem csupán az egyetemi joghallgatók, hanem a gyakorló szakfordítók és terminológusok számára is fontos segédkönyv lehet. A kötet a két nemzet büntetőeljárás alapintézményeinek bemutatásán túl komoly érdemeket mutat fel a büntetőjog terminológiai harmonizációjának területén is.
A jegyzet szerkezete tíz, mélyen átgondolt, és logikusan felépített fejezetből áll: a francia és az olasz büntetőeljárás alapvető rendelkezéseitől (I. fejezet) a bizonyítékokra vonatkozó rendelkezéseken (IV. fejezet) át a különeljárásokig (X. fejezet). A munka áttekinthetőségét elősegíti, hogy Szerző a fejezeteken belül pontokra, illetve alpontokra tagolja a tárgyalandó témát. A lényegi tartalom a témák könnyebb megértéséért gyakran egy-egy fejezet végén összefoglaló és könnyen áttekinthető táblázat található. Formai szempontból megemlítendő a jegyzet végén elhelyezett irodalomjegyzék és a rövidítéstár, amely a fejezetekben használt idegen nyelvű terminusokat és azok rövidítését tartalmazza, és amely biztosítja az egyes jogintézmények, illetve törvénykönyvekre vonatkozó utalások gyors megtalálását. Sajnos a munka minőségén és olvashatóságán sokat ront a francia és olasz nyelvű terminusok használatánál felfedezhető, jelentős számú gépelési és helyesírási hiba, amelyek tévesen szerepelnek a mű egészében (lásd Counseil constitutionnel; particuliéres; judiciarie; raporti civili stb.)
A jegyzet elsősorban a hatályos francia és olasz büntető eljárásjogra épül, és azok jogforrásait és alapelveit a szükséges terjedelemben s jól formált kronológiai sorrendben mutatja be az első fejezetben, kitérve annak régi és új intézményeinek alapjaira is. A francia és az olasz büntető eljárásjog adott szegmensei mindig párban, jól követhető módon kerülnek tárgyalásra. A bevezető fejezetben ehhez kapcsolódóan a francia és az olasz büntetőeljárásban részt vevő felekkel találkozhat az olvasó, valamint Szerző bemutatja a büntető eljárásjog forrásainak és alapelveinek a helyét a szervezeti és működési elvek kapcsolatainak rendszerében, elhatárolva egyúttal ezeket más jogágaktól.
2. A második fejezet a két jogrendszer büntetőeljárásában érintett hatóságainak felépítésére és azok hatásköreinek bemutatására fókuszál. A szerző részletesen ismerteti a francia és az olasz büntetőbíróságokat, azok szerepét a jogszabályi rendelkezésekre utalásokkal együtt. Az alfejezet végén található összefüggéseket feltáró, ún. panoráma táblázatok meglehetősen részletesek, áttekinthetőségük azonban a helyesírási (cour d'assiss; guidice di pace) és egyéb (az olasz táblázatban a francia kifejezés feltüntetése: juge d'instance) hibák miatt nehézkes. Emellett a fejezet kitér két, a közvélemény előtt kevésbé ismert kérdéskörre: a francia és az olasz vádhatóság szerepére, illetve a nyomozó hatóság eljárásrendjére. A fejezet betekintést enged a francia és az olasz ügyészség munkarendjébe, az ügyészek funkciójába és a rájuk vonatkozó szervezeti törvényekbe. A felépítés megértését segítendő a szerző kifejtő táblázatban szemlélteti a francia ügyészi hierarchiát. Sajnos a táblázat az előzőekhez hasonlóan szintén tartalmaz helyesírási hibákat: garde des sc(e) aux; procureor de la République. Ezzel szemben az olasz ügyészségek működését az ügyészek iránymutatásain és egyes eseti döntésein keresztül nyílik lehetősége megismerni az olvasónak.
A fejezet végén röviden ismertetésre kerülnek a két ország nyomozó hatáságainak főbb eljárási irányvonalai, továbbá a hierarchiában elfoglalt helyük.
A következő fejezetben a terheltre és a védőre vonatkozó szabályok összességét találjuk. A francia büntetőeljárás két résztvevőjére használt terminusok: accusé, illetve a prévenue - melyek megnevezése az eljáró bíróságtól függ - már a fejezet elején terminológiai szempontból tisztázásra kerülnek. Hasonló értelmezésre kerül sor az olasz persona sottoposta alle indagini prelimitari és az imputato terminusoknál is. A védő helyzetét bemutató alpont a különböző feltételek, feladatok és eljárási szabályok alapján ismerteti a két jogrendszer rendelkezéseit a védőre vonatkozóan. Tisztázásra kerülnek továbbá a megbízási és a kirendelt védők eljárási szabályai, illetve bevonásuk lehetősége az elkövetett bűncselekmény súlyosságától függően. Az olasz büntetőeljárásban ezen kívül - más ország eljárásjogában ismeretlen módon - a sértetti védő is ismertetésre kerül, a vonatkozó jogszabályi hivatkozással együtt.
4. A kézikönyv negyedik fejezete a bizonyításra vonatkozó főbb rendelkezéseket taglalja. A francia bizonyítási szabályok három alapelvének bemutatása és értelmezése után az eljárási cselekmények (rögzí-
- 219/220 -
tés; bejelentés; nyomozási cselekmények; személyazonosítás; terhelt kihallgatása; telefonlehallgatás és kamerás megfigyelés; tanúkihallgatás; szakértői bizonyítás; rapid nyomozások és karakterre irányuló vizsgálatok) kerülnek felsorolásra, majd részletes elemzésre. Az értelmezések során felmerülő kultúrálisan kötött kifejezések minden esetben feloldásra és megmagyarázásra kerülnek (lásd Commission rogatoire 31. o., flagran 32. o., greffier 33. o., en leur honneur et en conscience 35. o.). Zavaróan hatnak azonban a fejezetben a francia szavak esetén helytelenül használt ékezetek (lásd enquete a helyes enquete helyett). Az olasz büntető perrendtartás akkuzatórius elvének értelmezése, az ügyész és a védő bizonyítási feladatának bemutatása után kerül sor a bizonyítási eszközök ismertetésére. Az ezt követő pont felhívja a figyelmet a hét "tipikus" és az ezekkel szemben elhelyezkedő "atipikus" bizonyítási eszközökre, valamint az ezekből következő technikai fejlődésnek tulajdonított elvekre (37. o.). A hét eljárási cselekmény (tanúbizonyítás, felek vallomása, szembesítés, azonosítás, bírósági kísérlet, hivatalos szakvélemény, okiratok) jól strukturált, könnyen áttekinthető, s a vonatkozó jogszabályi hivatkozásokat minden esetben tartalmazó szerkezetben kerülnek bemutatásra. A teljesség igényével a következő alpont (4.2.2.) a bizonyítás-felvétel eszközeire (szemle, kutatás, lefoglalás, beszélgetések és (egyéb) közlések lehallgatása) vonatkozó alapvető rendelkezésekről ad számot, a védelem számára biztosított bizonyítékgyűjtés (4.2.3.) lehetőségével együtt.
5. A kézikönyv következő részében Szerző a kényszerintézkedések értékelése mellett szintézisre, mélyebb összehasonlító-értékelő elemzésre törekszik, figyelmet szentelve az egyéb, speciális kényszerintézkedések bemutatására is. Az apró részleteket is feltáró elemzés a francia Code de procédure pénal által ismert öt (elfogás, letartóztatás, kényszer előállítás, egyéb biztosító kényszerintézkedések, kutatás és lefoglalás) kényszerintézkedés esetében komoly összehasonlítási és értelmezési munkát követelt a szerzőtől. Az előző fejezetekhez hasonlóan a fogalmi tisztázás itt is minden esetben megvalósul, segítve egyúttal az olvasót a pontos megértésben, másrészt a francia büntetőeljárás magyar terminológiai egységességét. A francia résszel megegyezően az olasz büntető perrendtartás a személyre vonatkozó megelőző intézkedései összevethető mélységgel, az oktatásban is jól használható módon, pontos forrásmegjelöléssel lettek kidolgozva. A hét alpontot felölelő rész közül kiemelkedő az őrizetbe vétel (5.2.4.) két formáját, az arresto in flagranza (tettenérés) és a fermo (sürgős bűncselekményi gyanú esetén elrendelt őrizetbe vétel) részleteiben feltáró szakasz.
6. A hatodik fejezet a francia és az olasz nyomozási szakasz részleteibe enged betekintést, annak céljával, főbb szakaszaival és időtartami meghatározásával együtt. Az olvasó megismerheti az előkészítő és előzetes nyomozási szakaszok legfontosabb részleteit és sajátosságait, az eljárásokban részt vevő alanyokkal együtt, betekintést nyerünk egyúttal az ügyész szerepébe, az idézés fajtáiba, továbbá a sértett jogaiba. Hasonló rendszerben kerülnek bemutatásra az olasz nyomozási eljárás szakaszai is. A törvény külön rendelkezik a nyomozási bíróról, illetve a nyomozás megkezdésének és lezárásának feltételeiről is. A bizonyítékbiztosítási eljárás az olasz büntetőjogban a közvetlenség és a feleken alapuló eljárás elvét követi (68. o.). Az említett elvek mentén biztosítja továbbá az olasz jogszabály azoknak a bizonyítékoknak biztonságát, amelyek elvesztésétől vagy megsemmisülésétől tartani kell. A bizonyítékbiztosításra zárt ülésen, az ügyész és a terhelt védőjének jelenlétében kerül sor (69. o.).
7. A következő részben a francia és az olasz közbenső eljárások alapelveibe enged betekintést a szerző. A francia diszkrecionális vádemelés, és az ügyész mindenre kiterjedő szerepének elemzése után a vádemelés, annak közlési módjai és az arról szóló tájékoztatás alapvetései kerülnek logikus, a főbb pontokra összpontosító módon kifejtésre. Az ügyről való rendelkezés (7.1.3.) egy- vagy többoldalú voltát a szerző különböző példák segítségével világítja. A részletes elemzés nemcsak értelmezi az eljárások módját, hanem azok céljait, módszereit és eszközeit is áttekinti. Az olasz közbenső eljárás (7.2.) az ügyészi revízió két eshetőségét, az eljárás megszüntetését és a vádemelést tárgyalja első helyen, majd részletesen leírja a közbenső eljárás sajátos helyzetét az olasz büntető eljárásban, kitérve a bírói hatáskör fontosságára.
8. A nyolcadik fejezetben Szerző az elsőfokú bírósági eljárások főbb szabályainak vizsgálata után az eljáró bíróságok által folytatott tárgyalásokat vizsgálja. A fejezet ez utáni részében a tribunal de police, a tibunal correctionnel és a cour d'assises által hozott ítéletek, továbbá tárgyalási és eljárási sajátosságok különbségei kerülnek ismertetésre a vonatkozó jogszabályi hivatkozásokkal együtt. Az olasz elsőfokú bírósági eljárásra vonatkozó főbb szabályokat ezzel szemben kronológiai sorrendet követve ismerhetjük meg. Elsőként a tárgyalás előtti eljárást (8.2.1.) mutatja be Szerző, felvezetve a tárgyalás menetét és a tárgyalóteremre vonatkozó fontosabb rendelkezéseket.
9. Az utolsó előtti fejezetben a két állam perorvoslati rendszerének megvilágítása található. Szerző a francia perorvoslati rendszer három főbb kérdését elemzi, a perorvoslat szempontjából meghatározó és alapvető funkcionális összefüggések számbavételével. Elsőként a védelem eljárási kifogásainak (9.1.1.)
- 220/221 -
eshetőségeit fejti ki (bíró személyes elfogultsága; legfeljebb öt esküdt lecserélésének lehetősége, szöveg szerinti vagy anyagi semmisség). Ezt követően az előkészítő eljárásban felmerülő jogorvoslatok specifikus eseteibe és feltételeibe enged részletes betekintést a fejezet, majd végül a tárgyaláson előterjeszthető perorvoslatok fajtái és módjai kerülnek ismertetésre. Az olasz jogorvoslatok közül a kényszerintézkedéssel kapcsolatos jogorvoslatokat, a fellebbezést, a felülvizsgálatot, a perújítást, valamint a tartalom és ténybeli hibák kijavítására vonatkozó jogorvoslatokat ismerhetjük meg. A vizsgált perorvoslatok a teljesség igénye nélkül, fontossági és gyakorisági szempontok alapján kerültek kiválasztásra. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy Szerző érvelése azokkal a kérdésekkel kapcsolatban, amelyekkel foglalkozik, ne lenne megfontolandó.
10. Az utolsó fejezet a sértetti vádképviseletet és különeljárásokat fejti ki. Ez a szakmai rész több speciális jellegű megállapodással egészült ki mind a francia mind az olasz eljárás esetében. Az olasz sértetti vádképviselet (10.2.1.) sajátosságainak bemutatásán túl, az olvasó megismerheti az öt különeljárást, az azokra vonatkozó főbb előírásokkal együtt.
Összefoglaló értékelésként megállapítható, hogy a kézikönyv átfogó és rendkívül alapos munka eredménye. Helyenként megfogalmaztam kritikai észrevételt is, de ezek semmi esetre sem vonnak le a tudományos igénnyel megírt anyag értékéből. Ilyenként említendő a két nyelv sajátos ékezetrendszerének részbeni figyelmen kívül hagyása, illetve a helyesírási szabályok helyenkénti áthágása. A kézikönyv tagolása arányos, a francia és az olasz büntetőeljárás jog rendszerét követve az áttekinthető szerkezeti felépítést tükrözi az egyes részek kellő súlyozottsága. Az anyag nyelvezete könnyen érthető, a francia és az olasz büntetőeljárás terminológiája egységes formában jelenik meg. A kézikönyv eredményesen segítheti a francia és az olasz büntetőeljárási jog és annak terminológiájának elsajátítását. ■
JEGYZETEK
* PTE ÁJK, Pécs 2012
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD-hallgató PTE BTK.
Visszaugrás
