(Az alábbiakban ismertetett vitaanyagot a civilisztikai kollégiumvezetők 2012. október 18-19-i tanácskozása tárgyalta meg. Az ott elfogadott többségi határozatokat is közöljük.)
A vezetői felelősség megállapítása körében a felperest terheli a bizonyítás:
Abban az esetben, ha például a felperes keresetleveléhez olyan éves beszámolót csatol, amelyből kitűnik, hogy a hitelezői követelés kielégítésére annak lejártakor pénzeszköz hiányában a vezető tisztségviselő által vezetett cég nem volt képes, vagy a céggel szemben eredménytelen végrehajtási eljárás volt folyamatban, vagy az adóssal szemben a Cstv. 27. § (2) bekezdés b), c), d), f) pontjaiban meghatározott okok miatt került sor a fizetésképtelenség megállapítására és a felszámolási eljárás elrendelésére, olyan eseteknek tekinthetőek, amelyeknél a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet már akkor fennállt, amikor az adott tartozás esedékessé vált, de azt likvid pénzeszköz hiányában az adós nem tudta megfizetni.
Azokban a perekben, ahol a felperes az érdemi határozathozatalt megelőzően (akár már a keresetlevelében) a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezésének időpontját, illetve a vagyoncsökkenés mértékét okiratokkal valószínűsíteni tudja, helyesebb lenne azt az álláspontot kialakítani, hogy a vagyoni biztosíték nyújtására kötelezésről rendelkezhessen a bíróság. Nem tartom védhető álláspontnak - a jogintézmény céljával is ellentétes lenne -, ha úgy foglalnánk állást, hogy a vagyoni biztosíték nyújtásáról csak akkor rendelkezhessen a bíróság, ha már a Pp. 164. §-a szerinti bizonyítási kötelezettségek körében előterjesztett bizonyítási indítványoknak eleget téve a bizonyítási eljárást lefolytatta. A felszámoló által az adós nevében indított perekben a felszámoló gyakran tud olyan okiratokat csatolni, amelyek a kereseti kérelem megalapozottságát valószínűsítik (vagy bizonyítják), ezért a bizonyítást csak a kimentés körében kell lefolytatni (például ha a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet időpontja a mérleg adataival bizonyított és ebben az időben osztalékelőleg kifizetéséhez, vagy olyan osztalék kifizetéshez ad az ügyvezető a Gt. 131. § (3) bekezdése szerinti nyilatkozatot, amely az éves beszámoló, vagy közbenső mérleg adataival nyilvánvalóan ellentétben áll, majd utóbb úgy dönt ezen összeg visszafizetésről a legfőbb szerv, hogy azt az
7/8
ügyvezető tagi kölcsönére fizetik ki, és a felszámolási eljárás során ez a hitelezői igény az 57. § (1) bekezdés h) pontjába lenne sorolandó, míg a felszámolási eljárásban bejelentkezett valamennyi hitelező hitelezői igénye kedvezőbb besorolású, a vagyoni biztosítékra nyújtásra kötelezés feltételei a keresetlevélhez becsatolt okiratokból megállapítható; ugyanez a helyzet abban az esetben is, ha a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően (a felszámolás első fokon már elrendelésre is került) az alperes (a volt vezető tisztségviselő) valamennyi tárgyi eszközét értékesíti a cégnek és az ebből befolyt jövedelmet saját maga, vagy közeli hozzátartozója részére fizeti ki különböző jogcímeken, vagy a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése szerinti vélelem az éves beszámolók letétbe helyezési kötelezettségének elmulasztása miatt fennáll, vagy az ügyvezető aki egyben tagja is a cégnek a céggel szemben fennálló tagi kölcsöne visszafizetésére fordította a tárgyi eszközök értékesítéséből befolyt pénzeszközt, holott ekkor már nagy összegű szállítói és egyéb köztartozásai voltak a cégnek, vagy saját magával kötött olyan adásvételi szerződést, amely alapján a cég olyan ingatlant vásárolt a tagjától készpénzért, amelyet a felszámolási eljárás során a vételár elenyésző részéért lehet csak értékesíteni.
Ezek az esetek olyan tényállások, amely alapján a keresetlevél előterjesztését követően határozhat a bíróság a vagyoni biztosítékról.
A kialakult bírói gyakorlat szerint bár az nem kétséges, hogy számviteli szempontból a társaságnak nyújtott tagi hitel és a más, harmadik személyekkel, mint hitelezőkkel szembeni tartozás ugyanúgy a céggel szembeni követelésnek minősülnek, a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésében szabályozott magatartás szempontjából azonban másképp kell megítélni a kívülálló hitelezőt és a társaság tagjait, mint tagi kölcsönöket nyújtó és ezáltal a társaság hitelezőjévé váló személyeket. A Cstv. 33/A. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek nem vitásan az a célja, hogy a külső hitelezők, az adós társasággal gazdasági kapcsolatban álló személyek érdekeit, ezáltal a gazdasági élet biztonságát szolgálja (Debreceni Ítélőtábla Gf. III. 30.011/2010/4.).
Hasonló álláspontot tartalmaz a Szegedi Ítélőtábla már hivatkozott Gf. I. 30.276/2011/6. sorszámú határozata is, amely szerint a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben a társaság külső hitelezőinek érdeke azt kívánta meg, hogy az alperes a saját - a Cstv. kötelező kielégítési sorrendre vonatkozó szabályai folytán hátrasorolt - követelését (tagi kölcsön) másokat megelőzően ne jusson hozzá és ne csökkentse a társaság vagyonát úgy sem, hogy értékaránytalan adásvételi szerződést köt.
Megvitatandó kérdés: milyen feltételek mellett (bizonyítékok alapján), a per mely szakaszában határozhat a bíróság a Cstv. 33/A. § (2) bekezdése szerinti vagyoni biztosíték nyújtásáról?
A tanácskozáson a 2. és 2a. pontban írt felvetések együttesen kerültek megtárgyalásra. A 2. pontnál rögzített véleményből az következik, hogy a résztvevők véleménye szerint a bíróság a Cstv. 33/A. § (2) bekezdése szerinti vagyoni biztosíték nyújtásáról akkor határozhat, ha annak feltételeit a felperes valószínűsítette.
Látszólag egyszerűbb a helyzet, ha a vezető tisztségviselő a felszámolás kezdő időpontját megelőzően nem tett eleget az adós éves beszámoló letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének, vagy nem teljesítette a Cstv. 31. § (1) bekezdés a)-d) pontja szerinti beszámolókészítési, irat- és vagyonátadási, továbbá tájékoztatási kötelezettségét, mert ebben az esetben a hitelezői érdekek sérelmét a Cstv. 33/A. § (3) bekezdése alapján vélelmezni kell. Felmerül az a kérdés, hogy a vélelem esetén ugyanúgy terheli-e a felperest a bizonyítási kötelezettség a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte, a vagyoncsökkenés mértéke, illetve az okozati összefüggés tekintetében?
Ilyen esetekben ugyanis a számviteli iratok, éves beszámolók adatai hiányában tulajdonképpen a mulasztó vezető tisztségviselő marasztalására ritkán kerülhet sor, a felperes ezen adatok (iratok) hiányában nem tud eleget tenni a Pp. 164. § szerinti bizonyítási kötelezettségének.
A Győri Ítélőtábla Gf. IV. 20.473/2010/4. sorszámú határozatában rámutatott arra, hogy az alperes kártérítési felelősségének megállapításához a vélelem mellett a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése értelmében további konjunktív feltételek bizonyítására is szükség van, amelyek bizonyítása a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján a felperes kötelezettsége. A Kúria Gfv. X. 30.047/2010/7. sorszámú ítéletével a Győri Ítélőtábla határozatát hatályában fenntartotta, megállapítva, hogy a perben eljárt bíróságok a bizonyítási terhet a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján helyesen megállapítva jártak el (ebben a konkrét ügyben annyiban más volt a helyzet, hogy a felperes maga elismerte, hogy a vagyoncsökkenés már a III. r. alperes ügyvezetői tisztségének betöltését megelőzően bekövetkezett).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
