Franciaország fontos történelmi eseményként ünnepli idén polgári törvénykönyve, a Code civil születésének 200. évfordulóját. Ebből az alkalomból Franciaországban és szerte a világon tudományos konferenciákon, szemináriumokon méltatják a híres tör-vénymű érdemeit, s megpróbálják megfejteni örök ifjúságának titkát. Nem tűnik ugyanis magától értetődőnek az, hogy egy törvénykönyv kétszáz éven keresztül képes szolgálni egy ország gazdasági, vagyoni viszonyainak szabályozását, miközben szó sincs arról, hogy a szabályozott viszonyok változatlanok lennének. A titok pedig csak mélyebb lesz attól, ha arra is gondolunk, hogy a Code civil hatását nemcsak szülőhazájában fejtette ki, hanem bizonyos értelemben export-termék is vált belőle.
Az ünnepi rendezvénysorozat egyik állomása volt az a konferencia, amit az Európa Tanács a Cour de cassation-nal és a francia Igazságügyi Minisztériummal közösen szervezett Strasbourgban, 2004. október 21-22-én. A konferencián elhangzottak rövid ismertetése, a legfontosabb gondolatok kiemelése talán a magyar közönség számára sem érdektelen, hiszen az új Ptk. kodifikációs munkálatainak közepette nem árt odafigyelni a külföldi tapasztalatokra, s különösen nem ártana, ha sikerülne kifürkészni a nagy titkot: hogyan lehet időtálló, a társadalmi és gazdasági változásokhoz történelmi korokon keresztül is alkalmazkodni képes kódexet alkotni. Bár Magyarország ez irányban tett első "kísérletét" az 1959. évi IV. törvénnyel nem nevezném kudarcnak, hiszen ez a törvény - igaz, számos módosítással megerősítve és ugyanakkor bizonyos értelemben meggyengítve - képes volt kezelni az 1960-as és '70-es évek gazdaságirányítási reformjait, majd az 1980-as, '90-es évek teljes társadalmi, gazdasági és politikai rendszerváltozását, s ekként megélt már 45 évet, most úgy tűnik, hogy az új Ptk. kodifikációjának eredményeként arra, hogy hazánk is megünnepelhesse Polgári Törvénykönyvének 200 éves születésnapját, még több mint 200 évet kell várnunk. Már ha egyáltalán lesz ilyen esemény, s a közös európai jogalkotás nem szívja fel magába a polgári jogi viszonyok szabályozását, s ezzel nem oldja föl magában a nemzeti polgári törvénykönyveket.
Érdekes módon a konferencia egyik központi kérdése is ez utóbbi dilemma volt. Ha nem is állították a szervezők a középpontba, szinte minden megszólalás mögött ott bujkált a kérdés, hogy vajon még hány évet ad az ünnepeltnek a sors. Így aztán a konferencia - bár apropója a 200. évforduló volt - mégsem jogtörténeti témákkal foglalkozott, hanem a jelenre, s még inkább a jövőre koncentrált. Ezt a tudatos választást a rendezvény címe is egyértelműen kifejezésre juttatta. A hivatalos cím ugyanis így szól: "A Polgári Törvénykönyv és Európa: behatások és modernitás". Nos, hát milyen behatásokkal is kell számolnia a Code civilnek?
A bevezető előadást tartó francia igazságügyi miniszter két - egymással rokonságban álló - tényezőt emelt ki. Egyrészt felhívta a figyelmet arra, hogy bár a francia Polgári Törvénykönyv megtermékenyítőleg hatott sok más állam jogalkotására, mégsem lehet csupán egyirányú hatásokról beszélni. A francia jogalkotásnak is figyelemmel kell lennie a nemzetközi jogfejlődésre, s ennek eredményeit meg kell jelenítenie saját jogában is. Ezzel összefüggésben hozta szóba azt a követelményt, hogy meg kell erősíteni a kódexben a polgári jogokat és azok biztosítékait. A Code civilre ható másik kiemelt tényező az európai jog. A miniszter arról a törekvésükről számolt be, hogy az Európai Unió szintjén megfogalmazódó, implementálást igénylő olyan követelményeket, amelyek a kódex által szabályozott területet érintik, a kódex rendszerébe való beillesztéssel kívánják átültetni saját jogukba. Felhívta a figyelmet arra, hogy veszélyeket rejthet magában az EU-jog túlzottan leegyszerűsített átvétele.
A másik nyitó előadást szintén politikus, a német igazságügyi miniszter tartotta, aki a Code civilnek mint a forradalom szülöttének legnagyobb érdemét abban vélte fölfedezni, hogy egységesítette a széttagolt feudális jogot, s egyben olyan új értékeket is rögzített, mint a tulajdon szentsége vagy a szerződési szabadság. Technikai értelemben a kódex vívmányaként a rendszerezett jog megteremtését említette, s ebben az értelemben a Code civilt még ma is a kodifikáció követhető modelljének tartotta.
Az első plenáris ülés előadója Horatia Muir Watt, a Paris I. Egyetem Összehasonlító Jogi Intézetének igazgatóhelyettese volt, aki általánosságban a kodifikációt a jog civilizációs folyamataként írta le, s a Polgári Törvénykönyv korabeli jelentőségét éppen abban látta, hogy a jog immár nem titkos és misztifikált, a köznép számára hozzáférhetetlen szabályanyag, hanem megismerhető és számonkérhető normák rendszere, amely polgári értékeket rögzít. Ebben az értelemben a Code civilt a jog és a nép szimbiózisaként jellemezte, s utalt arra, hogy a kódex a nemzet egységét és önazonosságát is megtestesítette. Ahogy a törvénykönyvnek a megalkotásakor is egyik központi feladata volt az emberi jogok törvényben való rögzítése, a modern kódexek is hasonlóképpen el kell, hogy lássák ezt a feladatot. De természetesen a modern korban az emberi jogok is más tartalommal telítődnek, a törvénykönyvnek tehát ezeket a modern emberi jogokat kell tükrözniük. Fölvetette az előadó azt a kérdést, hogy miként kétszáz évvel ezelőtt a demokrácia és a gazdasági versenyképesség záloga a kodifikált polgári jog volt, nem kell-e a formálódó egységes Európában is az egységes polgári jogi szabályozást célul kitűzni annak érdekében, hogy az Európai Unió demokratikus és versenyképes működését biztosítani lehessen. A választ az összehasonlító jogtudomány módszerét alkalmazva próbálta megközelíteni. Azt elemezte, hogy vajon a kodifikáció nem hátráltatja-e a kodifikált joggal "terhelt" országok versenyképességét, s utalt azokra a tudományos nézetekre, amelyek szerint a common law rendszere rugalmasabb, s ezért a gazdasági versenyben, illetve a jogrendszerek versenyében is előnyt élvez. Ezzel a nézettel szemben azonban annak az álláspontjának adott hangot, hogy nem a szabályozás formája, vagyis nem a kodifikált jog léte önmagában tehet kevésbé versenyképessé egy országot, hanem sokkal inkább a szabályozás tartalma. Ha tehát igaz is lenne, hogy a common law rendszerek hatékonyabbak, ennek okát nem a kontinentális jogrendszerek kodifikált voltára lehet visszavezetni, s ezért a megoldás sem a kodifikáció mint módszer elvetése lehet, hanem a kodifikált jog tartalmának tökéletesítése.
A témához kapcsolódó szekcióüléseken elhangzottakból válogatva kiemelést érdemel Jean-Pierre Spitzer (Párizsi Ügyvédi Kamara) gondolata, aki arra hívta föl a figyelmet, hogy az európai jogharmonizáció sajátos ingamozgást végez. Kezdetben, a gyors siker érdekében a harmonizáció szektorálisan, sporadikusan történik, aminek határozott hátránya, hogy a harmonizálandó jog nem rendelkezik egységes fogalomrendszerrel, aminek következtében a bíróságok az egységesnek szánt jogot is a saját fogalmaikkal próbálják értelmezni, s ekként az egységes jog elérhetetlen maradt. Ezt felismerve kezdték meg az 1980-as évek végén a már elért eredmények alapelvi szintű kidolgozását, ám ez a cél - az előadó szerint - a kibővített Unióban elérhetetlenné vált, a folyamat tehát megakadt. Álláspontja szerint az Európai Bíróság működése sem garantálhatja a jog harmonizációját, hiszen ez a fórum csak az európai jog értelmezésére jogosult. Ha tehát valamikor lesz egységes európai polgári jogi szabályozás, akkor lehet szó egységes értelmezésről is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
