Állatvédelmi hatósági munkám idején a bejelentések kb. 80%-a arról szólt, hogy "állandóan ugat a szomszéd kutyája, csináljanak már valamit". Adja magát az egyértelmű helyzet: ha egy kutya "indokolatlanul" ugat, biztosan valami baja van, éhes, szomjas, beteg, fázik, fájdalmai vannak, egyedül érzi magát; hiszen tartja magát a közvélekedés, hogy a kutya egyébként néma állat, és csak nyomós okból kezd ugatásba.
Az "állandóan ugat a kutya" típusú bejelentésre tehát elsődlegesen jegyzői hatáskörbe tartozó állatvédelmi hatósági eljárást indíthatunk, megfontolva, hogy közigazgatási hatósági teljes eljárásban 60 napos ügyintézési határidővel bonyolítjuk azt le, és a bejelentőt ügyfélnek tekintjük (vagy nem, ez a mi jogalkalmazói tudományunkra van bízva, hogy közvetlen érintettséget fel tudunk-e mutatni) és jogorvoslattal megtámadható határozatot közlünk vele; vagy pedig a beadványt közérdekű bejelentésként kezelve 30 napos ügyintézési határidővel, a megtett intézkedésről szóló írásos tájékoztatás terhe mellett járunk el.
A probléma szempontjából a "jobbik eset", ha találunk állatvédelmi hiányosságot, hiszen akkor annak orvoslása kapcsán megmarad a remény, hogy az ugatás is abbamarad. Ez általánosságban lehet a jó gazda gondosságának elmulasztása, az alapvető állattartási feltételek megteremtésének hiánya (pl. állandó láncon tartás, nem megfelelő táplálás, foglalkozás elmulasztása, minden olyan hiányosság, hiba, amelyet le tudunk vezetni az állatvédelmi törvényből[1] és a kedvtelésből tartott állatok tartásáról szóló kormányrendeletből[2]).
A probléma szempontjából a "rosszabbik" eset, ha nincs állatvédelmi hiányosság, a kutya csak szimplán ugatós.
Állatvédelmi hiányosság híján előcitálhatjuk a kedvtelésből tartott állatok tartásáról szóló kormányrendelet szomszédjogi klauzuláját.
A "tartósan és szükségtelenül ne zavarja" fordulat lényegében a Ptk. 5:23. §-ának[3] leszűkítése a "tartósan" kifejezés beiktatásával, de nem teljesen világos a jogalkotó akarata, amikor egy állattartásról szóló jogszabályba az állattartás emberekre (elsősorban a közvetlen szomszédságra, a lakóközösségre) gyakorolt hatásával kapcsolatos elvárást fogalmaz meg.
Jegyzői hatáskörben, állatvédelmi hatósági eljárásban sosem alapoztam erre a szakaszra döntést, hiszen véleményem szerint ez egy kóbor szomszédjogi szakasz egy állatvédelmi témájú jogszabályban, érvényesítése bíróság elé tartozik - vagyis szerintem jegyzői hatáskörben erről dönteni nem lehet. A bíróság dolga polgári per keretében, az abban rendelkezésre álló eljárási eszközök igénybevételével, a felperes által előtárt bizonyítékok mérlegelése alapján a zavarás időbeli, térbeli kiterjedését feltárni, tartós vagy átmeneti voltát értékelni annak érdekében, hogy kimondható legyen: a zavarás szükséges vagy szükségtelen, tartós vagy ideiglenes és ezekből további következtetéseket levonni a jogkövetkezményt illetően.
Véleményem szerint a "tartósan, szükségtelenül" történő zavarás vizsgálata állatvédelmi hatósági keretek között nem lehetséges. Ha mégis jegyzői hatáskörben született döntés - és láttam ilyen döntéseket is, nem egyet az utóbbi időben -, akkor azzal szembesültem az olvasás során, hogy a végkövetkeztetés pusztán annyi volt, hogy az állattartónak "úgy kell tartania állatát, hogy azzal a lakóközösség életét szükségtelenül ne zavarja". Egy ilyen előírás önkéntes teljesítése és annak hiányában végrehajtása, gyakorlatilag lehetetlen.
Már csak azért is bírói feladatnak vélem a fenti szakasz szomszédjogi perben való alkalmazását, mert többek között polgári jogi fogalmakat és tényeket kell tisztázni, így például a zavaró és a zavarással érintett fél személyét: a zavaró személy valóban kizárólag csak tulajdonos lehet, vagy pedig a dolgot más származtatott jog alapján használó (a kutyaugatásos példában: állattartó) személy? Hogy megnyugodjunk, a bírói joggyakorlat sem egységes a tekintetben, hogy a szomszédjogi perekben kizárólag csak tulajdonos lehet-e kötelezett. Ahogy a birtokvédelmi jogeseteknél az "eredeti állapot" problematikája, úgy itt a "mikori" tulajdonos problematikája is felmerülhet (a kutyaugatással kapcsolatos kötelezettségek címzettjeként az állat tulajdonosát vagy birtokosát, gyógykezelése miatti ideiglenes tartóját stb. is meg lehet-e jelölni?). Arról nem beszélve, hogy a kutya azonosítására szolgáló, nyakba beültetett transzponder tulajdonjogot nem igazol, az gyakorlatilag a kutya személyi igazolványa, és a legnagyobb haszna (korrekt regisztráció esetén) az, hogy szökés/elveszítés esetén a gyors hazakerülést szolgálja. Hogyan tudná tehát az állatvédelmi hatóság közhitelesen, de legalább az eljárás szempontjából megnyugtatóan tisztázni, hogy ki az állat tulajdonosa, így kire kell kötelezettséget róni? Ez a kérdés gyakran a bíróságot is nehéz dilemma elé állítja.
A következő kérdés a kutyaugatásos szomszédjogi példánkban, hogy ki a zavarást elszenvedő szomszéd? Csak a közvetlen szomszéd, vagy a közvetett szomszédság is? Esetleg ahogy Sólyom László környezeti károk kapcsán kifejti, akár több száz kilométeres távolságban is értelmezhetjük a szomszédság fogalmát? A szomszéd fogalma a zavarás fajtájához kapcsolódó, esettípusról esettípusra eltérő fogalmat takar.
A szükségtelen, tartós zavarás körében további jó néhány szempontot értékel-
- 9/10 -
ni kell: a helyben szokásosságot (a lakóközösségben egyébként jellemző-e az állattartás), a felek ingatlanhasználathoz fűződő érdekeit, az érdekek összemérését (állattartáshoz való érdek/jog vs. nyugodt pihenéshez, egészséghez való jog/érdek), a rendelkezésre álló közigazgatási engedélyeket, nyilvántartásba vett szolgáltatásokat (pl. kutyatenyésztés, kutyakozmetika, más kutyatartással összefüggő tevékenységek), a zavarást elszenvedő személyében rejlő körülményeket (nem járul-e hozzá saját magatartásával maga is az állat viselkedéséhez, nem hergeli-e, nem készít-e zaklató videókat annak bizonyítása érdekében, hogy a kutya valóban egész nap ugat, holott csak a videózó személy közelségére reagál, egyébként nyugodt viselkedést tanúsít stb.).
Magával a zavarás fogalmával kapcsolatban egyébként a Ptk. 5:23. §-a semmilyen támpontot nem ad (jogtörténeti érdekesség, hogy a századfordulón a jogalkotó korábban taxatív majd exemplifikatív felsorolást adott a korabeli jogszabályokban felsorolva, hogy mit ért zavarás alatt pl. füst, korom, gőz, rázkódás stb., amely a másik ingatlanra hatással van). Zajjal - jelen esetben a kutyaugatással - kapcsolatos szomszédjogi vitákban a határértékkel jellemezhető hangerőn kívül más jellemzőknek is jelentősége van: időtartam, időszak, impulzivitás. Ezekből leginkább az időszak tekintetében lehet általános megállapításokat tenni, hogy az emberek nagyobb hányada mely időszakra tekint pihenőidőként, és mely időszakra olyanként, melyben bár zavarólag hat a kutyaugatás, de a napközbeni további zajok, zavaró tényezők mellett tűrési kötelezettség alá tartozik az elviselése.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
