A kollektív igényérvényesítési mechanizmusok számos megjelenési formája ismert a világban. Az egyik alapvető különbség az opt-in és az opt-out rendszerű modellek között tehető. Míg az előbbi a részvétel kinyilvánításán alapul, vagyis belépéssel lehet a csoport tagjává válni, addig az utóbbi eleve a csoport (ennél az eljárástípusnál jellemzően osztálynak szokták nevezni) tagjainak tekinti azokat, akik az osztály pontosan körülhatárolt meghatározásának megfelelnek; ők aktivitásukat ahhoz kell, hogy kinyilvánítsák, hogy a továbbiakban nem szeretnének az osztályban maradni.[1]
E mechanizmusok legismertebb formája az amerikai class action eljárás. Mára a kollektív igényérvényesítés koncepciója elterjedt az USA határain túl számos más országban gyökeret vert mind az angolszász, mind pedig a kontinentális jogrendszerekben. Európában kevés ország engedett teret a radikálisabbnak tartott opt-out modellnek, és ezek az országok is többnyire korlátozták a hatályát (mint pl. Dánia és Norvégia). Számos európai állam elutasítja az opt-out mechanizmust. Többnyire azt sérelmezik, ha az osztálytag nem kap tájékoztatást a megindult eljárásról és emiatt nem él az opt-out lehetőségével, az inaktivitását úgy tekintik, mint hallgatólagos hozzájárulást ahhoz, hogy a reprezentatív felperes által képviseltessenek.[2] Az opt-in rendszerű eljárásoknak számos előnye van, így pl. a tagság biztossága, javára írható továbbá, hogy a felek szabad akaratukból csatlakoznak a csoporthoz, éles ellentétben az opt-out rendszerrel. A legfőbb problémája azonban éppen az ösztönzés: az érintettek megfelelő részvételi hajlandósága és részvételi arányának kérdése.[3] Ennélfogva az opt-out rezsim a külföldi
- 5/6 -
gyakorlati tapasztalatok szerint hasznosnak bizonyulhat különösen csekély pertárgyértékű ügyekben, elaprózódó, szórványos veszteségek esetén. Olyan esetekben, melyekben nagyszámú egyén érintett egy jogellenes magatartás tekintetében, de nem olyan mértékben, hogy bármelyikük motivált lenne pert indítani; ahol az egyedi károk nem számottevőek, de az egész összeg illetőleg a jogosulatlan profit tekintélyes.[4]
A fentiekből kiderül, hogy a kollektív igényérvényesítés esetében nem megfelelő a "one size fits all" gondolkodásmód. Ha azokat az igényeket vesszük sorra, ahol a jelenlegi rendszer nem biztosít hatékony igényérvényesítési lehetőséget, lényegében két alapszituációt kell elkülönítenünk egymástól: a.) egyfelől a nagyobb főként kártérítési ügyeket, ahol nagyszámú károsult próbál egyenként is "életképes" igényt érvényesíteni, és b.) másfelől pedig az ún. "szórványos igények" melyek esetében az egyéni követelés triviális, ám az aggregált igény jelentős lehet.[5] Ezek túl messze vannak egymás ahhoz, hogy lehetővé tennék az egységes megközelítést, kezelést. Ennélfogva a kollektív igényérvényesítés magyarországi szabályrendszerének kialakítása során kompromisszumra van szükség, mely a mindkét ügytípus problémáira megfelelően reagál. Ezért az új eljárásjogi mechanizmusok kialakításánál a differenciálás volna a célravezető.
A lejegyzett gondolatokon elindulva a "Felek és más perbeli személyek, kollektív igényérvényesítés, közérdekű kereset" elnevezésű III. számú Polgári perjogi kodifikációs munkabizottság a szerző vezetésével kidolgozta a kollektív igényérvényesítésre vonatkozó részletes javaslatait. Németh János professzor úr felkérésére - a 1267/2013. (V. 17.) sz. kormányhatározat alapján - elvégzett (a koncepció alkotással együtt összesen) hároméves munka eredménye az igazságügyi miniszter részére 2015. október 30-án előterjesztett Szakértői Javaslat[6] részét képezte. A tanulmány jelen (I.) fejezetének célja e szakértői javaslat lényegének[7] bemutatása annak érdekében, hogy az új Polgári perrendtartás (2016. évi CXXX. törvény) vonatkozó szabályaival egybevethetővé váljék.
- 6/7 -
A Szakértő Javaslat szerint az új Polgári perrendtartásnak egy kifinomultabb megközelítéssel élve kellene vegyítenie a két eljárási rendszert annak érdekében, hogy a bevezetőben említett mindkét típusú problémakörre választ találjunk. Ennek érdekében a Szakértői Javaslat azt az Európában sem gyakori megoldást választotta, hogy a két modellt (opt-in és opt-out) ötvözi. A szabályozásában a differenciálás alapja a következő: ahol az egyéni kártérítési igény várhatóan magas, a törvényhozó az opt-in rendszert preferálja, megkívánva, hogy a csoport tagjai nevesíthetők legyenek. Az önállóan "nem életképes" ügyek tekintetében jellemzően nagy az inaktivitás a potenciális felperesek oldalán. Ez a két eljárástípus egészítené tehát ki a jelenlegi rendszert (lényegében az actio popularis intézményét). A közérdek érvényesítésére szánt actio popularis fenntartása mellett jelennek meg a fent vázolt új eljárásjogi eszközök. A régi és az új egymás mellett élve, alapvetően jól elválasztható módon jelenhetne meg a Pp. rendszerében. Az új Polgári perrendtartásba új eljárási rendekként betagozódó új kollektív igényérvényesítési megoldásokkal szemben az actio popularis elsőbbséget élvezne.
A Szakértői Javaslatban foglalt szabályrendszer részben a horizontális megközelítés (lásd társult perlés), részben pedig a szektorális megközelítés jellemzi (osztályos perek hatályának a fogyasztói ügyekre szűkítése).
A Szakértő Javaslat a következő szerkezetet alakította ki. Az eljárásra vonatkozó szabályokat külön fejezetben látta célszerűnek elhelyezni az új Polgári perrendtartásban "Kollektív igényérvényesítés" főcím alatt. E fejezet (Közérdekű kereset c. alatt) tartalmazhatna egyfelől egy részt, mely a mai actio popularis közös eljárásjogi szabályait gyűjti csokorba, keretet adva ezáltal neki, és megkönnyítve a jogalkalmazók helyzetét azzal, hogy valamelyest enyhítünk a szabályozás jelenlegi szétszórtságán, áttekinthetetlenségén. Másfelől egy másik alfejezetében az újonnan bevezetendő aggregált magánérdek érvényesítési módozatok generális eljárásjogi szabályait. Mindenképpen üdvözlendő, hogy a törvényjavaslat a szerkezet kapcsán a főbb elgondolásokat átvette a Szakértői javaslatból, ami a tartalmat illetően már kevéssé mondható el.
A Szakértői Javaslat alapvetően az opt-in modellre épül, de azoknál az ügyeknél, ahol a várható pertárgyérték olyan alacsony (a szinguláris ügyekre vetítetten), hogy az opt-in rendszer magasabb adminisztratív költsége miatt nem lenne arányos, ki kellett egészíteni a rendszert egy opt-out alapú modellel. Az utóbbiba olyan ügyeket lehetne becsatornázni, melyek eddig nem jelentek meg az igazságszolgáltatás rendszerében (eltekintettek érvényesítésüktől). Ebből következően ez a megoldás nem érintené a fizetési meghagyás hatékonyan működő rendszerét sem, onnan nem vonna el ügyeket, tekintettel arra is, hogy annál gyorsabb eszközt nem tudunk nyújtani az igényérvényesítő számára. Kifejezetten azokat az ügyeket lehet az opt-out rendszerbe internalizálni, melyeknek érvényesítéséről jelenleg jellemzően lemondanak a jogkeresők, hatékony eljárásjogi eszközök hiányában. Az előbbi (opt-in) rendszer olyan igények érvényesítésére szolgálna, melyek most is jelentkeznek a rendszerben, ám a jelenlegi eljárásjogi keretek között nem eléggé hatékonyan érvényesíthetők.
- 7/8 -
A Szakértői Javaslat által kimunkált társult perlésnél a csoporttagok egyedileg könnyebben azonosíthatóak. Jellemzője, hogy ezek a perek szinguláris perként is megindíthatóak lennének (rendszerint pozitív elvárt értékűek) és rendszerint meg is indítják őket. Mindazonáltal az egyéni igényérvényesítés a bírósági szervezetrendszer erőforrásait nem megfelelő hatékonysággal használja, ennélfogva célszerű őket (legalább a jogalapról való döntésig) egy eljárásban kezelni. Ezáltal pl. a bizonyítás költsége várhatóan csökken.
A társult per célja tehát az lenne, hogy gyors, hatékony és arányos módszert biztosítson az ügyek megoldására, ahol az egyedi kár van annyira nagy, ami indokolná ugyan az egyedi per indítását, de a felperesek száma és a felmerülő jog- és ténykérdések természete okán ezek az ügyek nem menedzselhetők kielégítően egyedi eljárásokban.
A társult perlés egy sokrétű, rugalmas eljárás, alapvetően megkülönbözteti a pertársaságtól, hogy a csatlakozott csoporttagok lemondanak a jogukról, hogy önállóan nevezzenek meg jogi képviselőt, és vegyenek részt a tárgyaláson, vigyenek végbe eljárási cselekményeket. Az így képződött csoportnak egy képviselője van, "egy hangon szólal meg". Ezzel lényegében megoldódhat a jelenlegi gyakorlat egyik legnagyobb problémája: az egyesítés (legalább) a jogalapra vonatkozó döntésig.
A társult per lényege az ügyek "egy csokorba fogása" koordinálása a közös kérdésekben való döntésig. A csoport opt-in rendszerben alakul ki, vagyis a csoport tagjává csak kifejezett nyilatkozata alapján válhat valamely felperes. Minden érdekeltnek magának kell eldöntenie, hogy csatlakozik-e a csoporthoz, hivatalbóli minősítésre, illetve az ügynek a csoporthoz való rendelésére a Szakértői Javaslat alapján nincs lehetőség. Ez gyakorlatilag a regiszterbe (KKNY) való felvétellel valósul meg, melynek előzményeként kérelmet kell benyújtania. Ha az előírt határidőt valamely érintett fél elmulasztja, az eljárást már csak szinguláris perként indíthatja meg.
Ez az aktív kezdési folyamat megkülönbözteti az osztályos pertől. Az utóbbinál a képviselt félnek nem kell pozitív döntést hoznia ahhoz, hogy képviselve legyen (habár a kilépésre van lehetősége).
Ugyan a társult perkénti minősítés kapcsán a kezdeményezés a csoportképviselő privilégiuma, ám a bíróságnak kell döntenie a megengedhetőség kérdéséről, tehát a minősítést tekintetében a végső döntést a bíróság hozza meg. A csoport tagjai ugyan félnek tekinthetők, de eljárásjogi jogosítványaik korlátozottak. Függetlenül a csoportot alkotó egyének számától minden egyes eljárásjogi cselekményt csak egyszer kell megtenni a perben, ez nemcsak a csoporttagok javát szolgálja, hanem az alperesét is.
Éppen erre való tekintettel fontos egyensúlyt teremteni a felperesek és alperesek azon jogosultságai között, melyek az egyedi perlés során lennének meg, és a csoport azon érdeke között, hogy az ügyet egy egészként effektív módon terelje bírói útra. A fentiekre tekintettel az eljárásban az általános részi perekhez viszonyítva erősebb bírói kontroll jellemző, erre a felek redukált eljárási jogai miatt garanciális szempontból van szükség (pl. az egyezség kötése terén).
A közös jog- és ténykérdések kapcsán hozott ítélet hatálya kiterjed az egész csoportra,
- 8/9 -
de ez sok esetben várhatóan csak a jogalap kérdését érinti majd, az összegszerűség tekintetében egyéniesítésre lehet szükség, így egyéni (származékos) perek követhetik az eljárást. A csoport tagjai pervesztesség esetén arányosan viselik a költségeket.
A Szakértői Javaslat a társult pereket a Fővárosi Törvényszékre koncentrálását irányozza elő. Előre láthatóan az általános illetékességi szabályok szerint is a legtöbb ügy ebbe a régióba összpontosulna. Ugyan az várható, hogy - különösen az első években - a társult perként tárgyalt ügyek száma nem lesz nagy, de bonyolultságuk és jelentőségük kiemelkedő. Ezekre tekintettel fontos lehet, hogy speciális tréning keretében erre külön felkészített, tapasztalt bírák tárgyalják a társult pereket. Megfontolást érdemelne, hogy amennyiben egy bíró egy ilyen volumenű ügyet megkap tárgyalásra, úgy mentesülhetne más munkák alól. Az ügyek várható kis száma miatt célszerű, ha nem aprózzuk el őket a törvényszékek között, hanem arra törekszünk, hogy a társult perek tárgyalására felkészített bírák már az első években rutint szerezhessenek az ilyen típusú ügyek tekintetében.
A hatáskörhöz kapcsolódik a kötelező jogi képviselet kérdése. A Szakértői Javaslat szerint ugyanis törvényszék előtt induló ügyekben a jogi képviselet az eljárás valamennyi szakaszában kötelező. A kötelező jogi képviseletet ugyanakkor nemcsak az ügyek volumene, illetőleg bonyolultsága indokolhatja, hanem az a jogalkotói szándék is, hogy bizonyos, az üggyel kapcsolatos adminisztrációs feladatokat (csoport szervezése, csoporttagok be- és kilépésével kapcsolatos feladatok) a bíróság tehermentesítése érdekében a felperesi csoport jogi képviselőjére célszerű telepíteni. Társult perlés esetén ez utóbbi szempont is komoly súllyal esik latba. Emellett érdemes felhívni a figyelmet arra is, hogy a keresetlevél kötelező tartalmi elemeire vonatkozó - a Pp. általános, valamennyi pertípusban alkalmazandó rendelkezéseket kiegészítő - szabályozás plusz terhet ró az ügyvédre (pl. a csoport megfelelő pontosságú meghatározása. §). A jogi képviselő jogosult a csoportos perhez való csatlakozás ösztönzése érdekében a perindítást nyilvánosságra hozni.
A Szakértői Javaslat a társult pert tekinti a kollektív igényérvényesítés alaptípusának, melynek hatálya - az osztályos perléssel ellentétben - nem korlátozott, általánosan alkalmazható eszközről van tehát szó. Társult kereset terjeszthető elő, ha nagyobb számú, de legalább tíz személy ugyanazon alperessel vagy alperesi pertársakkal szemben fennálló, azonos vagy lényegileg hasonló ténybeli alapból származó joga tekintetében felmerülő egy vagy több közös jogkérdés, illetve ténykérdés egy perben eldönthető. Társult keresettel az igényérvényesítő követelhetné
a) a jogsértés megállapítását,
b) a jogsértés abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől,
c) a sérelmes helyzet megszüntetését és a jogsértést megelőző állapot helyreállítását, - a felosztás módjának leírása mellett - olyan mértékű egyösszegű vagyoni kompenzáció megtérítését, amely magában foglalja a jogsértésből eredő kár és sérelemdíj összegét, a jogalap nélküli gazdagodás visszatérítését, illetőleg a szerződés érvénytelenségéből eredő pénzkövetelést,
e) a jogsértésből eredő kár, - az okirattal történő igazolás rendjének leírása mellett - a jogalap nélküli gazdagodás, illetőleg a szerződés érvénytelenségéből eredő pénzkövetelés okirattal igazolható összegének a megtérítését.
- 9/10 -
Az a)-e) pontjainak felsorolása nem jelentené az igények szétdarabolását, a felsorolás elemei nem feltétlenül egymás alternatíváit képezik, köztük a kapcsolat konjunktív is lehet. E mögött az a megfontolás áll, hogy a Szakértői Javaslatot kidolgozó munkabizottság álláspontja szerint a társult perben tárgyalható ügyek többsége előreláthatólag csak a jogalapról való döntésig volna összekapcsolható, koordinálható (ez képezi a közös kérdést), az összegszerűség tekintetében egyediesítésre lenne szükség. Ám számolni kell azzal, hogy az utóbbi kérdés is a társult per részévé tehető, ha a d) pontokban meghatározottak szerint a követelések sematizálhatók, pl. a csoporttagok hajlandóak egy egyösszegű kártérítést elfogadni. Ennek hiányában a jogalapról való döntést követően az egyediesítő megközelítést igénylő ügyeik csak egyedi származékos perekben érvényesíthetők. Az összegszerűségre vonatkozó egyediesítésnél nemcsak az ügyek különbözősége, hanem a bizonyítás terjedelme is szétfeszítheti a társult per kereteit, akadálya lehet az ekként tárgyalásnak. Ha azonban a csoporttagok mindegyike okirattal tudja igazolni a jogsértésből eredő kár, a jogalap nélküli gazdagodás, illetőleg a szerződés érvénytelenségéből eredő pénzkövetelés összegét, az nem jelent olyan mértékű többletterhet a társult pert tárgyaló bíróság számára, ami a társult perkénti elbírálás akadálya lehetne. Habár itt némi egyediesítésre tagadhatatlanul szükség van, ám ez az okirat likvid bizonyíték jellegére tekintettel nagyobb nehézség nélkül megvalósítható. Erre tekintettel nem látszik indokoltnak, hogy a csoporttagok a jogalapról való döntést követően származékos egyedi perekben érvényesítsék a pénz fizetésére irányuló követelésüket. Erre tekintettel került be a javaslatba az e) pont szövege.
A Szakértői Javaslat társult pere alapvetően olyan esetekre modellezett eljárás, ahol - már az eljárás kezdetén azonosítható, nevesíthető, - meghatározott személyek meghatározott (kár)igénye kerül egy eljárásban érvényesítésre. Társult perlés ilyen formája alkalmas lehet a termékfelelősségi ügyek (pl. gyógyszer cégek elleni perek), vasúti vagy repülőbalesetekből eredő kártérítési igények, környezetszennyezésből, ipari katasztrófákból eredő kárigények érvényesítésére. A jobban sematizálható termékfelelősségi ügyek esetén nem kizárt az osztályos perlés (lásd I.2.pont) lehetősége sem. A Szakértői Javaslatot kidolgozó munkabizottság tisztában van azzal is, hogy a nem minden esetben annyira egyértelműen körülhatárolt a károsultak köre, mint pl. ahogyan a kolontári ügy tekintetében volt (vö. pl. tiszai ciánszennyezési üggyel). Utóbbi esetben akár számszerűen is több érintett lehet, de lehet a bizonyítás tekintetében is differenciáltabb a kérdés, ami nehezíti a tiszta modellek kialakítását. Fontos kritérium, hogy a társult perlésnél az ügyek legalább a jogalap tekintetében mindenképpen legyenek összekapcsolhatók, az összegszerűségre nézve azonban esetleg szinguláris perekként fognak folytatódni.
A Szakértői Javaslat szerint kizárólag felperesi csoport szervezhető, az alperesi oldalon alanytöbbség esetén pertársaság lehetséges. Elmondható, hogy lazább az ügyek kapcsolata, mint az osztályos perlésnél. A társult perben lényegében a csoporthoz csatlakozó tagok ügyeinek koordinálása történik, nem véletlen, hogy a kodifikáció során felmerült a koordinált perlés kifejezés is. A csoporttagok követelései között a kapcsolatot az alperesiek) személye, és a közös jog- és ténykérdés(ek) képezik.
Összefoglalva tehát ahol a felperesi oldalon számos fél van, akik kérelmének közös jog-,
- 10/11 -
illetve ténykérdések szolgálnak alapjául, a társult per közös ernyője alá hozhatók. A társult per hatékony és költségtakarékos megoldás lehet a felelősséghez kapcsolódó kérdés megállapítására, pl. egy olyan közös kérdés tekintetében, hogy egy bizonyos vakcina okozhat-e egy meghatározott betegséget. Egy közlekedési baleset esetén, ahol az alperes azonosított és a jogsértés nagyobb számú felperes érint, pl. az okozatosság és a felelősség tartozhat a közös kérdések közé. A közös kérdés tekintetében hozott ítélet hatálya kiterjed valamennyi a csoportnyilvántartásban szereplő félre. Azonban egy ilyen ügyben miután a felelősséget megállapították, az egyes individuális pereskedőknek kell bizonyítania (egyénileg indított származékos perek keretei között), hogy a károsodást szenvedett, valamint az egyéni veszteségének a mértékét.
A pertársaságtól a felek nagy száma különböztetheti meg. Az igényeket jellemzően egyedileg is érvényesítik, ám ez a jelenlegi rendszerben nem hatékony, vagy nehezen menedzselhető. Célszerűnek látszott az ügyek minimális számát tízben limitálni. Ez alatt már valószínűleg nem biztosítana a társult per nagyobb hatékonyságot vagy az ügyek jobb kezelhetőségét, mint a pertársasági forma. Az alsó küszöb beépítése nem jelenti természetesen azt, hogy efölött bizonyos esetekben ne lenne választható a pertársaság a kollektív igényérvényesítési mechanizmusok helyett, ha az ügy természetére tekintettel az tűnik jobb megoldásnak.
A bíróság kizárólag erre irányuló kérelem alapján bírálhatja el az ügyet társult perként. Habár külföldön találunk olyan példát (pl. angol jog), ahol a minősítés hivatalból is történhet, a Szakértői Javaslat a felek rendelkezési jogát szem előtt tartva, ezt a lehetőséget elvetette.
A társult perré minősítés egyik előfeltétele a csoport meghatározása, melyre a keresetlevélben kerül sor. Lényegében ezáltal válik világossá, hogy mely egyedi igények tartozhatnak ide, és melyek nem. Ez többnyire egy általánosító körülírás, de döntő jelentőségű, hogy jól, helyesen fogalmazzák meg. Azokban az ügyekben, ahol az individuális kérdések túlsúlyban vannak, ott nagyobb körültekintés szükséges a bíróság részéről az ügyek és kérdések elemzését illetően.
A kitűzött cél egyértelműen az, hogy meghatározzanak egy vagy több kérdést, amely közös minden igény vonatkozásában a csoporton belül. A szabályok olyan a perben felmerülő akár jogi, akár ténybeli kérdésekre hivatkoznak, amelyek közösek; és a társult per célja az, hogy az ilyen kérdéseket úgy döntsék el, hogy a nyilvántartásban szereplő felek kötve legyenek hozzá. Ezért olyan szituációban, - amikor sok kérelmezőnek van hasonló igénye, még ha azonos alperessel szemben is, de ezek a jogalap szempontjából különálló igények, mely ügyek esetében nincs olyan közös kérdés, amelyet ha eldöntenek, kötelező lesz minden egyes ügyben, - nem valószínű, hogy a társult per lesz a megfelelő eszköz.
A csoport tagja az lehet, aki egyénileg is megindíthatná a pert. A nagyszámú igény egy eljárásban való kezelhetősége azt feltételezi, hogy a csoport tagjai "egy hangon" szólaljanak meg, éppen ebben áll a kollektív igényérvényesítési mechanizmusok lényege. Ennélfogva a társult per során az egyes csoporttagok ugyan felek, de eljárási jogaik terén bizonyos korlátozásokat szenvednek. Így pl. nem választhatják meg, és nem instruálhatják szabadon a jogi képviselőt. Ki lehetnek zárva az eljárási cselekmények befolyásolásából, az közös kérdések meghatározásából, a szakértők személyének megválasztásából és
- 11/12 -
a bizonyításból. Az egyezségi tárgyalások és az egyezség megkötése az ő inputjaik nélkül történhet. A csoporttagok eljárási jogainak gyakorlását alapvetően a csoportképviselőre telepíti a Szakértői Javaslat, annak tudatában, hogy a kötelező jogi képviseletre tekintettel ez a gyakorlatban a jogi képviselő útján valósul meg. A csoportképviselő azonban ezt nem teheti kontroll nélkül. Egyfelől a csoporttag, ha nem elégedett a pervitellel - a perköltségekre vonatkozó elszámolást követően - kiléphet a csoportból. Másfelől bizonyos eljárási jogosítványokat csak részlegesen von el a törvény a felektől az eljárásnak abban a fázisában, ahol a kilépésre már nincsen lehetőség, pl. a csoport nevében a csoport tagjai legalább egyszerű többségének jóváhagyását követően a csoportképviselő nyújtja be a fellebbezést. A felek korlátozott eljárási jogosítványai miatt volt indokolt az egyezségek feletti bírói kontrollt növelni.
A társult perként tárgyalást a csoportképviselő kezdeményezi a keresetlevélben, de a társult per megengedhetőségéről végső soron a bíróság határoz. A bíróság a társult per megengedhetősége esetén nyomban folytathatja perfelvételi tárgyalásként a meghallgatást, avagy perfelvételi tárgyalásra határnapot tűz.
A társult per indításának következménye, hogy az ügyben hozott ítélet kötelezi a feleket a közös kérdések tekintetében. A nyilvántartásba való bejegyzés döntő, mivel csak azok az igények élvezik a társult per "gyümölcseit" és osztoznak a terheiben, amelyeknek a jogosultjait bevezették a nyilvántartásba, és még az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztésekor is a nyilvántartásban szerepelnek.
A külföldi tapasztalatok szerint az opt-in eljárásokkal kapcsolatos nehézség az attraktivitás hiánya, kisebb pertárgyérték esetén ösztönzési problémák merülnek fel a csoportba való belépés tekintetében. Ezért egészül ki a kollektív igényérvényesítés magyar szabályozása egy opt-out rendszerű eljárással. Az osztályos kereset mintegy képviseleti keresetként működne, ahol reprezentatív felperes, illetőleg a jogi képviselője áll az egyik oldalon. Az osztály egészen a végrehajtásig egységként kezelendő, nincs egyéniesítés. A Szakértői Javaslat a társult perekhez hasonlóan és azonos indokok alapján az osztályos perek Fővárosi Törvényszékre koncentrálását irányozná elő.
Az osztályos perlés alapvető célja, hogy biztosítsa az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést, ahol nagyszámú egyént érint valaki más jogsértő magatartása, de az egyes veszteségek olyan kicsik, ami az egyedi eljárást "életképtelenné" tenné. A kis értékű ügyeknél tekintettel kellett lenni arra, hogy vannak hatékony rendszerek (pl. a fizetési meghagyásos eljárás) a jelenlegi szabályozásban, így a Szakértői Javaslat újításai csak azokra az esetekre terjednek ki, amelyek a mai rendszerben nem jelennek meg. Ennélfogva egy szűkebb alkalmazási területet kellett meghatározni, az eszköz alkalmazása nem generális jellegű. A személyi hatály szűkítése biztosítja, hogy ne vonjunk el ügyeket a hatékonynak bizonyult fizetési meghagyásos eljárás köréből. Ám a két eljárás konkurálása azért sem tűnik valószínűnek, mert a tapasztalatok szerint a fizetési meghagyás útján érvényesített
- 12/13 -
ügyek többsége (közüzemi díjtartozás, parkolás, társasházi ügyek stb.) nem olyan jellegűek, amelyek e körbe bevonhatók volnának.
A személyi hatálynak a fogyasztókra való leszűkítése nem jelenti azt, hogy a fogyasztói ügyek kizárólag az opt-out rendszerű osztályos keresettel volnának érvényesíthetők és a társult perektől el lennének zárva. Ha a társult per az ügy természetére tekintettel (pl. egyes termékfelelősségi ügyek esetén) alkalmasabb eljárásjogi eszköznek tűnik, célszerű azt választani. A választás lehetősége, az erre irányuló iniciativa a felperesi csoportot, ill. osztályt képviselőtől (csoportképviselő, illetve reprezentatív felperes) ered, az erről való döntés a gyakorlatban várhatóan a jogi képviselő szakmai tanácsának segítsége nyomán bontakozik majd ki.
A Javaslat szerint osztályos kereset terjeszthető elő, ha a vállalkozás jogszabálysértő tevékenysége a fogyasztók széles, személyében nem ismert, de a jogsértés körülményei alapján meghatározható körét érintheti, és jelentős nagyságú hátrányt okozhat, valamint az azonos alperessel vagy alperesi pertársakkal szemben fennálló, azonos vagy lényegileg hasonló ténybeli és azonos jogi alapból eredő követelései egy perben elbírálhatók, feltéve, hogy a fogyasztók érdeke, akit a reprezentatív felperes képviselni kíván, azonos. Az osztályos perindításnak további feltétele annak meghatározhatósága, hogy mekkora összeget tesz ki a képviselt osztály teljes követelése; annak megállapíthatósága, hogy a képviselt osztály teljes követeléséből mekkora rész jut az osztály egyes tagjaira, vagy hogy melyek az egyértelmű kritériumai az összeg felosztásának; és annak meghatározhatósága, hogy az osztály tagjainak kifizetése milyen okirati igazolás mellett lehetséges. Osztályos keresettel az igényérvényesítő érvényesítheti a jogsértésből eredő kár megtérítését, a jogalap nélküli gazdagodás visszatérítését, illetőleg a szerződés érvénytelenségéből eredő pénzkövetelést.
Az osztálytagok ügyeinek kapcsolata szorosabb, mint a társult pernél a csoport tagjaié. Az osztályos kereset bevezetése lehetővé teszi, hogy a kérelmező egy pontosan meghatározott fogyasztói csoport (a továbbiakban: osztály) nevében, azok homogén igényei érvényesítése érdekében pert indíthasson. Ennek a homogenitásnak a követelménye testesül meg a "[...] feltéve, hogy a fogyasztók érdeke, akit a reprezentatív felperes képviselni kíván, azonos" fordulatban. Ez a megfogalmazás feltételezi, hogy a keresett jogorvoslat a természeténél fogva mindenki számára kedvező, akit a reprezentatív felperes képviselni javasol. A szabályok olyan ügyek megoldására kínálnak egy eljárási mechanizmust, ahol több személynek azonos az érdeke adott ügyben. Megjegyzendő azonban, hogy az azonos érdek követelményét olyan szigorúan kell értelmezni, ami kizárja a szabály alkalmazását olyan ügyekben is, ahol ugyan a fogyasztók széles körét érintően kívánnak érvényesíteni azonos vagy lényegileg hasonló ténybeli és azonos jogi alapból eredő követeléseket, ám a fogyasztók érdeke azonosnak nem tekinthető.
Az osztály tagjai nem azonosíthatók az eljárás kezdetén. A Szakértői Javaslat nem tartja célszerűnek az osztálytagok minimális létszámának meghatározását. Ugyanakkor az alperesi jogsértésnek jellegénél fogva alkalmasnak kell lenni arra, hogy több személynek jelentős hátrányt okozzon, még akkor is, ha ténylegesen csupán néhány fogyasztóra vetítve valósul meg ténylegesen a hátrány.
- 13/14 -
Az alkalmazhatóság feltétele azonban, hogy lehet tudni, mennyi a képviselt osztály felé fizetendő teljes pénzösszeg (mekkora az alperes "kitettsége"). További követelmény, hogy ebből az egyes fogyasztóra eső rész könnyen megállapítható. Ez nem feltétlenül követeli meg, hogy egyenlő mértékű rész illessen meg minden fogyasztót, de az elosztás kritériumainak egyértelműnek, világosnak, átláthatónak kell lennie. Az ügyben az alperesnek tudnia kell, hogy mekkora összeget tesz ki a teljes követelés, ki kell tudnia számolni, pl. hogy hány jogsértés történt és ahhoz kapcsolódóan mekkora összeget követelhetnek az egyes fogyasztók. Amennyiben külön-külön kellene megállapítani az osztálytagokat megillető (eltérő) pénzösszegeket, az osztályos perlés kevéssé tűnik járható útnak, ilyenkor a társult perlés és az azt követően származékos egyedi perek jelenthetnek megoldást.
A Szakértői Javaslat szerint kizárólag felperesi osztály lehetséges, az alperesi oldalon alanytöbbség a pertársaság keretei között jöhet létre.
A bíróság kizárólag erre irányuló határozott kérelem alapján bírálhatja el az ügyet osztályos perben. Mivel az eljárás kezdetén a fogyasztók személye nem ismert, az osztályt megfelelő pontosságú meghatározása különös jelentőséget kap. Ez történhet például oly módon, hogy egy adott terméket vagy termékcsoport valamely termékét pontosan meghatározott időszakban vásárolt fogyasztók alkotják a felperesi osztályt.
A társult perekhez képest fokozottan igaz, hogy az osztályos per személyükben jellemzően nem ismert osztálytagjai a reprezentatív felperes megválasztásában nem tudnak részt venni. A reprezentatív felperes tehát önjelölt, de mindenképpen az osztály valamely (ismertté vált) tagja kell, hogy legyen. Ezekben az eljárásokban a reprezentatív felperes a saját és a többiek nevében indíthatná a pert. A képviselt osztály tagja legfeljebb az opt-out lehetőségével élhet. Az osztály tagjai nem felek a perben, csak a reprezentatív felperes fél a teljes értelemben, ő az egyetlen felperes. A reprezentatív felperessel ellentétben a képviselt személy a költségben sem marasztalható.
A Szakértői Javaslat az osztályos perlés feltételéül szabja, hogy az osztály tagjainak azonos legyen az érdeke. Nem célszerű az osztályos per megengedhetősége mellett döntenie a bíróságoknak, ha többféle védekezés is lehetséges az osztály tagjaival szemben. Ilyenkor ugyanis előfordulhat, hogy a reprezentatív felperes egyes osztálytagok érdekét esetleg nem megfelelően képviseli, amennyiben az némileg eltérő az ő érdekétől, illetve a vele azonos érdekű osztálytagok érdekétől. Az osztályos perlés megengedhetősége csak akkor volna lehetséges, ha bizonyos, hogy az eljárás a képviselt osztály minden tagjának a javát szolgálja.
Osztályos kereset alapján indult perben nincs lehetőség az osztálytagokkal kötött külön egyezségre, ha perbeli egyezségről van szó. Annak nincsen akadálya, hogy ha ismertté válik az osztálytag személye, ő peren kívül megegyezzen a felperessel egyidejűleg kilépve az osztályból. A bíró a jóváhagyás előtt nemcsak a jogszabályoknak, hanem az osztály érdekeinek való megfelelőségét is vizsgálnia kell. Fontos, hogy a bíróság igénybe vehessen szakértőt erre nézve, ha szükséges. Az osztályos perlésnél az érdekmérlegelés fokozottabb lenne, mint a társult perlésnél, tekintettel a tárgyalástól távollévő felperesek érdekeinek védelmére.
- 14/15 -
Az osztályos per jellegzetessége, hogy az osztály tagjai az eljárás kezdetén és az eljárás folyamán nem nevesíthetők. Az ügyben hozott ítélet hatálya az osztály leírásának megfelelő minden fogyasztóra kiterjed, aki nem lépett ki az osztályból, a fogyasztók azonban személyükben akkor válnak ismertté, ha a jogosultságukat megfelelően igazolták. Az osztály egészen a végrehajtásig egységként kezelendő, ebben a perben nincs lehetőség az egyéniesítésre. Ennélfogva az osztály javára alperes egyösszegben teljesít bírósági letétbe helyezés útján.
A közérdekű kereset elsőbbséget élvez a társult perrel szemben, amelyet a Szakértői Javaslat egyrészt az eljárás felfüggesztésével, másrészt a közérdekű perben hozott ítélet kötőerejével old meg. Két társult per párhuzamos indításának kizárását a Szakértői Javaslat nem látja sem indokoltnak, sem megvalósíthatónak, de pergazdaságossági szempontból nem zárja ki a perek egyesítésének lehetőségét. Amennyiben az egyesítés feltételei fennállnak, egyesítésnek az általános szabályok szerint lehet helye. A társult perekkel ellentétben az osztályos perek versengése, párhuzamossága - a társult perektől eltérő természetükből következően - nem képzelhető el, ugyanis az osztályos perben hozott ítélet hatálya kiterjed az osztály minden tagjára. A javaslat a közérdekű per elsőbbségét biztosítaná az osztályos perrel szemben egyrészt az eljárás felfüggesztése, másrészt a közérdekű perben hozott ítélet primátusának biztosításával.
A társult pereknek az osztályos perhez való viszonyát illetően az mondható el, hogy azok az osztálytagok, akik olyan társult per tekintetében váltak csoporttaggá az osztályos kereset indítása előtt, melynek a tárgya azonos az osztályos perével, ezzel kivonták magukat az osztályos perben hozott ítélet hatálya alól. A két pertípus konkurálása kapcsán másik szituáció az lehet, amikor az osztályos keresetet már engedélyezték, de egyes osztálytagok esetlegesen társult perben szeretnék érvényesíteni az igényüket. Ennek feltétele, hogy előzetesen a perből kilépjenek. Ennek hiányában a társult perben eljáró bíróság e személy vonatkozásában a keresetlevelet visszautasítja.
A közérdekű perek területén a törvényjavaslat a Szakértői Javaslatot követve csak közös szabályok kidolgozására vállalkozott, a meglevő rendszert azonban alapvetően változatlan formában hagyta. Terjedelmi okokból ennek elemzésétől eltekintünk és e fejezet kizárólag az újonnan bevezetett társult perek intézményére reflektál. Az új Polgári perrendtartás (2016. évi CXXX. törvény) az opt-out rendszerű osztályos perlést elvetette, a társult perekre vonatkozó fejezete lényegében szinte semmit nem vett át a szakértői javaslatból.
- 15/16 -
A társult perek speciális szabályait az új Polgári perrendtartás XLIII. fejezete tartalmazza. Az 582. § szerint a törvényszék hatáskörébe tartozó társult perek tekintetében - amennyiben a társult per különös bonyolultsága vagy kiemelt társadalmi jelentősége indokolja, - az egyesbíró a perfelvételt lezáró végzés meghozataláig kivételesen elrendelheti, hogy az ügyben három hivatásos bíróból álló tanács járjon el. A tanács elé utalt ügyben utóbb egyesbíró nem járhat el. Az ilyen perekben kötelező a jogi képviselet.
Az új perrendtartás által bevezetni szándékozott társult per is opt-in rendszerű. E tekintetben (de nem a részleteket illetően) és a felperesi létszám alsó küszöbének megszabása vonatkozásában a szakértői javaslatban foglaltakat követte, vagyis a perindítás feltételeként az 583. § legalább tíz fős felperesi csoportot kíván meg. A felperes egy vagy több olyan jogát, amely tartalmában azonos valamennyi felperes vonatkozásában (a továbbiakban: reprezentatív jog), társult per formájában érvényesítheti, ha a reprezentatív jogot megalapozó tények érdemben valamennyi felperes vonatkozásában azonosak (a továbbiakban: reprezentatív tények), és a társult pert a bíróság engedélyezi.
A T/11900.SZ. törvényjavaslat az eredeti formájában (2016 szeptember) a tárgyi hatályt a fogyasztói szerződésből eredő követelés érvényesítésére, valamint a törvényjavaslat XXXIX. fejezete szerinti munkaügyi perekre korlátozta. A törvény szövegében a tárgyi hatály jelentős bővülését tapasztalhatjuk, amely bővítés üdvözlendő, de nem elegendő. Erre egyébiránt az Alapvető Jogok Biztosa és a Jövő Nemzedékek Érdekeinek Védelmét Ellátó Biztoshelyettes módosító javaslata nyomán került sor. Így az elfogadott szabályozás hatálya már kiterjed a környezetterheléssel összefüggő igények meghatározott körére (pontosabban fogalmazva az "emberi tevékenységen vagy mulasztáson alapuló, előre nem látható környezetterhelés által közvetlenül okozott egészségkárosodásból fakadó igények vagy vagyoni kárigények" érvényesítésére) is [583. § (2) bek. c) pontja], ám sajnos még ezzel a változtatással együtt sem fedi le mindazokat a területeket (vö. I.1. pont), amelyek szabályozást igényelnének.
A társult per engedélyezése iránti kérelmet a keresetlevélbe kell belefoglalni, melyet a reprezentatív felperes terjeszthet elő. Marasztalás iránti keresetben a felperesek követeléseit felperesenként kell megjelölni [584. §]. A társult perek engedélyezéséről végső soron - a szakértői véleményben foglaltakhoz hasonlóan - a bíróság dönt. A törvényjavaslat írói azt a szabályozási technikát alkalmazták, hogy felsorolták mely esetekben utasítja el a bíróság a kérelmet, minden más esetben engedélyeznie kell a társult pert. A bíróság a társult per engedélyezése iránti kérelmet elutasítja, ha a perfelvétel során azt állapítja meg, hogy a) a felperesek száma kevesebb, mint tíz, b) az ügy nem tartozik a szabályozás hatálya alá c) az állított jog nem reprezentatív, d) a jogállítást megalapozó tények nem reprezentatívak, e) az összekapcsolás igazolására megjelölt eszköz, módszer erre a célra alkalmatlan, f) a társult per engedélyezése nem célszerű, mivel a c)-e) pontok bármelyikében meghatározott kérdésben való döntés, vagy az összekapcsolás tényleges igazolásának idő-, illetve munkaigénye olyan jelentős lenne, melyre tekintettel a társult per hatékonysági előnyei feltehetően elenyésznének. Az engedély iránti kérelem elutasítása esetén az eljárást egyidejűleg meg kell szüntetni. A keresetlevél beadásának jogi hatályai fennmaradnak azoknak a felpereseknek a vonatkozásában, akik a végzés
- 16/17 -
jogerőre emelkedésétől számított harminc nap alatt a keresetlevelüket akár egyénileg, akár a társult per szabályai szerint szabályszerűen benyújtják, vagy követelésüket egyéb úton szabályszerűen érvényesítik[585. §].
Az engedélyezés időbeli kereteit az osztott perszerkezetre tekintettel határozta meg. A társult per engedélyezéséről leghamarabb a keresetlevél benyújtásától számított hatvan napon belül lehet, legkésőbb pedig a perfelvételi szak lezárásával egyidejűleg kell határozni. A társult pert engedélyező végzésben rögzíteni kell az elbírálandó reprezentatív jogot, a reprezentatív tényeket, és az összekapcsolás igazolásának eszközét, valamint az összekapcsolás tényleges igazolására adott, legalább hatvan napos határidőt. Az engedély iránti kérelemről döntő, illetve az eljárást megszüntető végzés ellen külön fellebbezésnek van helye, melyet a másodfokú bíróság harminc napon belül bírál el. Az eljárás csak a végzés jogerőre emelkedése után folytatható [585. §].
Aggodalomra adhat okot, hogy számos lényeges eljárási kérdés törvényi szabályozását mellőzve a jogalkotó ezek rendezését egy ún. társult perlési szerződésre hagyja. Ugyan az indokolás a szerződési szabadságot hangsúlyozza, ám félő, hogy nem életszerű az az elképzelés, miszerint a szerződő felek azonos befolyással bírnának majd e szerződés tartalmának kialakítására. A törvényjavaslat 586. §-ában szabályozott társult perlési szerződésnek - melyre a jogalkotó írásbeli formát ír elő (további formai megkötések nélkül) tartalmaznia kell a) a társult per felpereseit, b) a reprezentatív felperes kijelölését, c) a reprezentatív felperes helyettesének kijelölését, d) a társult per vitelére meghatalmazott jogi képviselőt, e) a társult perlési szerződés megkötésével és a társult per előkészítésével kapcsolatos költségek, továbbá a társult per perköltsége előlegezésének, viselésének, megosztásának szabályait, f) a feleknek a peranyag szolgáltatással kapcsolatos kötelezettségeit, g) a reprezentatív felperes felelősségére vonatkozó szabályokat, különösen a szakszerűtlen pervitelből következő károkért való helytállás módját, eszközét, h) annak szabályait, hogy a társult per megindítása után új felek csatlakozhatnak-e a társult perlési szerződéshez, illetve a szerződő felek felmondhatják-e egyedileg a társult perlési szerződést, i) az egyezségkötés kifejezett tilalmát vagy az egyezségkötésre való kifejezett felhatalmazást azzal, hogy egyezségkötésre felhatalmazás esetén meg kell jelölni azt a minimum összeget és egyéb feltételt, amelynek az egyezségben szerepelnie kell; a felek azt is kiköthetik, hogy az egyezségkötéshez az egyezség-tervezet megküldésével hozzájárulásukat kell kérni, j) az arra vonatkozó kikötést, hogy a reprezentatív felperes meghatározott perbeli nyilatkozatainak, perbeli cselekményeinek megtételéhez a felek előzetes jóváhagyása szükséges-e, k) annak szabályait, hogy a reprezentatív felperes milyen módon tájékoztatja perviteléről a feleket, és hogyan biztosítja a felek tájékozódási lehetőségét, valamint a pervitel ellenőrzését, l) azt, hogy a társult perben a felperesek számára megítélt, illetve jóváhagyott egyezség alapján a felpereseket megillető pénzösszeg, egyéb dolog vagy jog a felpereseket eredeti követelésük arányában illeti meg, m) a társult perben hozott ítélet anyagi jogerőhatásáról szóló tájékoztatást, a lefedett jog és tényalap konkretizálásával, n) a társult perlési szerződés megszűnésének eseteit, feltételeit. Az i) pont felveti annak kérdését, hogy nem vezethet-e majd prejudikációhoz.
A szerződés fent felsorolt kötelező tartalmi elemeinek hiánya vagy a szerződés tartal-
- 17/18 -
mának valamely kötelezően alkalmazandó kikötéssel való ellentétes volta a keresetlevél visszautasítását eredményezi. Az egyetlen kógens szabályt az 586. § (2) bek. tartalmazza: A felek az (1) bekezdés l) pontjában foglaltakkal (lásd a korábbi felsorolást) ellentétes felosztási tervben nem egyezhetnek meg. A visszautasítás előtt hiánypótlásra felhívásnak nincs helye. E végzés ellen külön fellebbezésnek van helye. A keresetlevél beadásának jogi hatályai fennmaradnak azoknak a felpereseknek a vonatkozásában, akik a végzés jogerőre emelkedésétől számított harminc nap alatt a keresetlevelüket akár egyénileg, akár a társult per szabályai szerint benyújtják, vagy követelésüket egyéb úton szabályszerűen érvényesítik. [586. §].
A társult perlési szerződésbe alperes és beavatkozó nem tekinthet be, továbbá arról másolatot nem készíthet [588. §].
A modell - a Szakértői Javaslattal ellentétben - nem a bírói kontrollra épít, ezt a nézetet reprezentálja az a szabály is, miszerint a bíróságnak nem feladata ellenőrizni, hogy a reprezentatív felperes a társult perlési szerződésnek megfelelően jár-e el a perben [586. §]. Hogy ez a modellválasztás kiállja-e majd a gyakorlat próbáját, kérdéses lehet.
Meglehetősen rugalmatlannak tűnik a be- és kilépés rendszere. A törvény 587. §-a szerint a társult perbe új felperesként belépni, illetve a társult perből kilépni a keresetlevél benyújtásától számított hatvan napon belül lehet. Az esetleges perbelépéseket, illetve kilépéseket a reprezentatív felperes egy alkalommal, összesítetten köteles közölni a bírósággal. A belépés és kilépés igazolására a belépő felpereseknek a társult perlési szerződéshez való csatlakozó nyilatkozatát, kilépéshez pedig a kilépő felperesek felmondását kell csatolni. A reprezentatív felperes halála, jogutódlással vagy jogutód nélküli megszűnése esetén a keresetlevélben megjelölt helyettes járhat el a továbbiakban reprezentatív felperesként. E tényt a helyettes reprezentatív felperes köteles bejelenteni a bíróság számára.
A felek szerződési szabadságából levezethetően lehetővé teszi a jogalkotó a társult perlési szerződés módosítását, de a törvényjavaslathoz fűzött indokolás maga is kimondja, hogy erre várhatóan kevés példa lesz. Jelen cikk szerzője sem tartja reálisnak, hogy ez hatékonyan megvalósítható volna.
A társult perben a felpereseket megillető jogokat kizárólagosan a reprezentatív felperes gyakorolhatja. Ez alól kivételt a következők jelentenek: a felperesek jogosultak a tárgyaláson történő részvételre a nyilvánosság kizárása esetén is, továbbá az iratokba betekinthetnek. A reprezentatív felperes e jogainak szerződéssel való bármely korlátozása a reprezentatív felperes nyilatkozatainak, perbeli cselekményeinek érvényességét és hatályosságát nem érinti. A felpereseket megillető perbeli jogok egységesek és csak egységesen gyakorolhatók [589. §].
A kollektív igényérvényesítési módozatok egyik legfőbb kérdésével foglalkozik az 590. §, mely szerint a bíróság a társult perben a felperesek keresetéről egységesen dönt, határozatát a reprezentatív jog tekintetében, a reprezentatív tények vonatkozásában megállapított tényállás alapján hozza meg. A bíróság az ítéletében azoknak a felpereseknek a javára marasztalja alperest, akik vonatkozásban az összekapcsolás tényleges igazolása az előírt határidőben megtörtént. A perköltség tekintetében a reprezentatív felperest kell kötelezni, illetve jogosítani. Ha a bíróság egy vagy több felperes keresetét az összekap-
- 18/19 -
csolás igazolásának eredménytelensége miatt utasítja el, az ítéletet ebből az okból a reprezentatív felperes csak az érintett felperesekre kiterjedő hatállyal is megfellebbezheti. E szabályt megfelelően alkalmazni kell perújítás esetén is.
Az azonos tárgyú perek egymáshoz való viszonyát az 591. § rendezi akképpen, hogy ha több olyan társult per is folyamatban van, amelyek azonos jog- vagy ténykérdések elbírálását igénylik, e társult pereket egymásra tekintettel felfüggeszteni nem lehet. Közérdekű per és társult per tárgyazonossága esetén a bíróság a társult pert a reprezentatív felperes kérelmére a közérdekű perre tekintettel, annak jogerős befejezéséig felfüggesztheti. Egy társult perben hozott ítélet anyagi jogerőhatással nem rendelkezik sem egy másik, azonos tárgyú társult perre, sem az azonos tárgyú, a társult felperesektől különböző személyek által indított, de azonos tárgyú egyedi perekre, sem az azonos tárgyú közérdekű perre nézve. ■
JEGYZETEK
* A cikk a szerző azonos főcímű előadásának írott változata, melyet a Magyar Országos Közjegyzői Kamara megtisztelő felkérése nyomán tartott Balatonfüreden 2016. november 12-én a 28. Közép-európai Közjegyzői Kollokviumon (A tanulmány a K 105559 nyilvántartási számú OTKA-kutatás keretében készült).
[1] Lásd Harsági, Viktória / van Rhee, Cornelius Hendric: Collective Redress in the European Union - Comparative Perspectives. In: Harsági, Viktória / van Rhee, Cornelius Hendric (eds.): Multi-party Redress Mechanisms in Europe: Squeaking Mice? Intersentia, 2014, Cambridge-Antwerp-Portland, pp. XIX-XXXVI.
[2] Stadler, Astrid: Mass Tort Litigation. In: Stürner, Rolf / Kawano, Masaroni (eds.): Comparative Studies on Business Tort Litigation. Mohr, Tübingen, 2011, p. 172.; Grace, Stefano M.: Strenghtening Investor Confidence in Europe: U.S.-style securities Class Actions and the Acquis Communautaire. Journal of Transnational Law & Policy, Vol. 15:2 Spring 2006, p. 258.
[3] Issacharoff, Samuel / Miller, Geoffrey P.: Will Aggregate Litigation Come to Europe? 62 Vand. L. Rev 179 (2009) p. 202.
[4] Hausfeld, Michael D. / Ratner, Brian A.: Prosecuting class Actions and Group Litigation. In Karlsgodt, Paul G.: (ed.) World Class Action. Oxford University Press, Oxford, 2012, p. 547.; A két rendszer részletesebb összehasonlítását lásd: Harsági Viktória: A modellválasztás dilemmái a kollektív igényérvényesítés hazai szabályozásánál. Eljárásjogi Szemle, 2016/1, www.eljarasjog.hu pp. 28-29.
[5] Vö. Wagner, Gerhard: Collective Redress - Categories of Loss and Legislative Options. Law Quarterly Review 2011, p. 78.
[6] VARGA, István / ÉLESS, Tamás (ed.): A polgári perjogi kodifikációról szóló 1267/2013. (V. 17.) Korm. határozat által elkészíteni rendelt munkabizottsági szakértői javaslat normaszöveg- és indokolás tervezete. (30.10.2015)
[7] A tanulmány kereteit meghaladja a Szakértői Javaslat teljes tartalmának a közlése, csak annak lényegesebb megállapításaira szorítkozik. A teljes javaslat a HVG-ORAC és a Magyar Közlönykiadó gondozásában megjelent kötetben olvasható (I In: Varga István / Éless Tamás (eds.): Szakértői javaslat az új polgári perrendtartás kodifikációjára. [ISBN 9789632583 143] HVG-Orac - Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2016, pp. 751-754.; HARSÁGI, Viktória: Társult perlés, u.ott. pp. 766-783.; HARSÁGI, Viktória: Osztályos perlés, u.ott. pp. 783-798. HARSÁGI, Viktória: Kollektív keresetek nyilvántartása, u.ott pp. 798-800.)
Lábjegyzetek:
[1] A szerző tanszékvezető egyetemi tanár, PPKE-AJK
Visszaugrás
