A bélyeg fogalmát általános, köznapi értelemben úgy határozhatjuk meg, hogy postai küldeményekre felragasztható és azok bérmentesítésére szolgáló, kisméretű, többnyire színes nyomtatású postai értékcikk. A bélyeg funkciója lehet még különböző illetékek, állami és szervezeti díjak befizetésének igazolása is. Prímér feladata mellett a bélyeg képi, vagy szövegi tartalmával a kibocsátó állam kulturális és ideológiai helyzetéről, történelméről, mindennapi életéről is tájékoztat. Anyagi vonzata mellett gyakran magas esztétikai és szakmai értéket is képvisel. A bélyegek, mint művészi alkotások többféle formában kerülnek piacra, sokszínűségük és kifejező értékük megszámlálhatatlan.
Az első postabélyeg Angliában jelent meg. 1837-ben Rowland Hill javaslatára az angol posta elfogadta és 1840-ben kiadta a világ első postabélyegét, a penny portós bélyeget. A posta bélyegének megjelenése pozitív változást hozott, egyszerűsítette a postai kezelést, s költséghatékonyabbá tette azt.[1]
Magyarországon először a bélyeg a XIX. század közepén jelent meg. Az 1848-as polgári forradalom és szabadságharc idején Than Mór festőművész tervezte meg az első magyar postabélyeget. Ennek kivitelezését azonban a szabadságharc bukása meggátolta, így kinyomtatására már nem volt lehetőség.[2] A szabadságharc leverését követően a magyar posta elvesztette függetlenségét. 1850-ben Ludwig von Bruck, postaügyekben is illetékes miniszter elrendelte az Osztrák Birodalom valamennyi országában a postabélyegek használatát.[3]
1871-ben bocsátották forgalomba az első bélyeget, melyeket az Állami Nyomdában készítettek kőnyomtatással. Későbbiekben megkezdték a réznyomtatású bélyegek gyártását, majd a kőnyomtatású bélyegeket, végül a mélynyomtatási-, és az ofszet-technológiával készített bélyegeket is.[4]
A bűnözők viszonylag korán felismerték a bélyegekben rejtőző lehetőségeket, ezért a bélyeghamisítás története, csaknem egyidős a bélyeg megjelenésével. Spanyolországban már 1856-ban hamisítottak bélyeget a posta átverése céljából.[5]
A bélyeghamisítás bűncselekményét hazánkban először az első elfogadott Büntető Törvénykönyvünk, az 1878. évi V. törvénycikk (más néven alkotójáról a Csemegi-kódex) szabályozta.
A Csemegi-kódex a bélyeghamisítás deliktumát a Második rész XXXIV. fejezetében, a 412. §-ban szabályozta. A bélyeghamisítást a korabeli jogirodalom, illetve jogalkotó az okirat-hamisítással tekintette rokon bűncselekménynek, emiatt a kódex is egymás mellé helyezte a bűncselekményeket.[6]
A törvény szerint a bélyeghamisítás jogi tárgya az állam által kiadott bélyegek, postajegyek, vagy adó biztosítására szolgáló más jegyek zavartalan jogi és üzleti forgalma, illetve a bélyegekbe vetett bizalom.[7]
Bélyegnek minősült a törvény szerint:
- az állam által kiadott bélyegek, postajegyek;
- a fém természetének és beltartalmának bizonyítására szolgáló állami vagy hatósági jegyek.
Az első Btk. elkövetési magatartásként büntette az utánzását, a meghamisítást, a hamis vagy hamisított bélyegek forgalomba hozatalát. A bűncselekmény szubszidiárius jellegű volt, azaz csak akkor lehetett alkalmazni, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósult meg. A bélyeghamisítás tárgyi súlyát nem tekintette nagynak a törvény, vétségi alakzatban szabályozta, és egy évig terjedő fogházzal, pénzbüntetéssel, illetve hivatalvesztéssel szankcionálta.
A Csemegi-kódex bélyeghamisításra vonatkozó rendelkezéseit az 1897. évi XXXVII. törvénycikk teljes mértékben hatályon kívül helyezte. Ezen új törvénycikk 1. §-a már jóval részletesebben szabályozta a bélyeghamisítás bűncselekményét.
Nóvum volt a Csemegi-kódex szabályozásához képest, hogy már a külföldi bélyegeket is védelemben részesítette azzal a feltétellel, hogy Magyarország és a másik állam között viszonosság legyen. Angyal szerint[8] a bélyeghamisítás elkövetési tárgyai a következők voltak:
- a bélyegek (ún. okmánybélyegek);
- 567/568 -
- a postajegyek (ún. postabélyegek), amelyek a magyar királyi postától származtak;
- az adó biztosítására szolgáló pecsétek;
- valamely edény űrtartalmának bizonyítására szolgáló hatósági jegyek;
- a fémek természetének és beltartalmának bizonyítására szolgáló állami jegyek. Ezeket külön kiegészítette még két törvénycikk;
- a fegyverekre alkalmazott próbabélyegek, (a kézi lőfegyvereknek kötelező megvizsgálásáról szóló 1891. évi XXXIV. tc. 4. § alapján);
- az adójegyek (a szivarkahüvely- és szivarkapapír-adóról szóló 1921. évi XIX. tc. 20. § alapján).
A törvénycikk a következő elkövetési magatartásokat tartalmazta:
- a bélyegek utánzása, meghamisítása;
- a hamis vagy hamisított bélyegek felhasználása vagy forgalomba hozatala.
Csak kihágásért volt felelősségre vonható az, aki bélyeggyűjtők számára hozott forgalomba hamis bélyeget.[9] Az akkori bírói gyakorlat szerint, ha valaki aranyfémjelzés utánzatával ellátott rézgyűrűt aranygyűrűként adott el, nem bélyeghamisításért, hanem csalásért felelt.[10]
A törvénycikk tartalmazott még egy alapesetet, mely szerint az elhasznált bélyeg újra használása is büntetendő volt.
Mindkét alapeset vétségi alakzatban volt szabályozva, első esetben két évig, második esetben egy évig terjedő szabadságvesztéssel és pénzbüntetéssel volt büntetendő.
Bűncselekmény alanya bárki lehetett. A Kúria szerint a közhivatalnok részéről történő elkövetés esete sem változtatott a tényállás minősítésén.[11]
Az 1920-as években nagy mennyiségben hamisították a levél-, illetve okmánybélyegeket, amelyet sokszor nyomdászok követtek el, s egy-egy bűnszervezet, akár több millió koronányi kárt is tudott okozni az államnak.[12]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
