Évek óta idézem különféle, a közlekedési büntetőjoggal foglalkozó vagy azt érintő előadásaim mottójaként Jürgen Baumann 1960-ban írt sorait: "Nincs okunk arra, hogy az eddig elértekkel megelégedjünk és megnyugtassuk magunkat. Sokkal inkább az a feladatunk, hogy mind kriminológiai, mind dogmatikai területen .....mindig újra keressük az okokat és igazságos megítélésüket, hogy így talán egy napon a közlekedési bűntettekkel, az emberiség eme új ostorával, egy jó közlekedési büntetőjogot tudjunk majd szembeállítani." Az idézet Viski László 1974-ben megjelent "Közlekedési büntetőjog" című könyvének utolsó oldalán olvasható1. Ha valamikor, akkor most, amikor az új Büntető Törvénykönyv kodifikációja zajlik (a zajlást ne tessenek közhelynek tekinteni!), ismét igencsak aktuális elvárás fogalmazódik meg ebben a pár mondatban, ugyanúgy, mint a jelenleg hatályos törvény elfogadása előtt négy évvel. Akkor Viski László igazán megtett mindent annak érdekében, hogy a közlekedési bűncselekmények elvárásainak (és reményeinek!) megfelelő megfogalmazást és helyet kapnak az új törvényben, ám mindezek beteljesülését - sajnos - már nem érte meg.
Viszont jelenleg sincs még okunk arra, hogy az eddig elértekkel megelégedjünk! Ezt kellőképpen bizonyítják az elmúlt 25 év jogalkalmazási gyakorlatában mutatkozó anomáliák, és alátámasztják a továbbgondolás igényét a témához kapcsolódó publikációk is, melyek - többek közt - a "Büntetőjogi Kodifikáció" előző számaiban jelentek meg és amelyek jogdogmatikai aspektusból is megfontolásra érdemesek. E helyt ezen figyelemreméltó "kollekciót" kívánom a következőben - mindössze két témakörben - növelni.
Feltétlen egyetértek a közlekedési bűncselekmények kodifikációjához javaslatokat tevő munkabizottsággal abban, hogy "a közlekedési bűncselekmények önálló, az általánostól elkülönülő értelmező rendelkezéseket igényelnek" és abban is, hogy azokat "továbbra is az értelmező rendelkezések között kell elhelyezni" figyelemmel arra, hogy azok több diszpozíciót érintenek, ugyanakkor bizonyos fokig specifikusnak tekin-tendők.2 Ilyen - többek közt - a veszély fogalmának, nem különben különböző mértékének, egymástól jól elkülöníthető, egzakt meghatározása. Ebben a témakörben teszem az első javaslatomat.
A másik, szintén a törvényalkotást érintő javaslat szorosan kapcsolódik a közlekedés terén mutatkozó deviáns jelenségekhez, valamint azok szankcionálásához, de a büntetőtörvény általános részében, az intézkedések bővítését jelentené; megfontolandó; hogy a jövőben az utánképzés elrendelése intézkedésként történjen. Megjegyzem, hogy ez a javaslat már közel tíz éve az Igazságügyi Minisztérium Büntetőjogi Főosztályának címezve, előterjesztésre került, azonban mind ez ideig érdemi válasz nélkül maradt.3
Valamennyi közlekedési bűncselekmény jogi tárgya a közlekedés biztonsága, amely a közlekedésben részt vevő személyek életének, testi épségének védelmét, valamint a járművek és a közlekedés biztonsága szempontjából fontos tárgyak sérthetetlenségét jelenti. A XIII. fejezet törvényi tényállásaiban a testi épség sérelme - a cserbenhagyás kivételével - meg is jelenik. A biológiai értelemben vett sértő eredmények - a könnyű testi sértéstől a halálig végső soron jogi kategóriák is, amelyekhez a törvény különböző súlyú jogi konzekvenciákat fűz.
A materiális veszélyeztető deliktumoknál a jogi tárgy veszélybe kerülése már eleve eredményt jelent, ugyanakkor van olyan immateriális bűncselekmény, amelynél a törvényi tényállás a veszélyt közvetve, elkövetési módként, vagy magával az elkövetési magatartás sérelem okozásra alkalmas voltával utal. Ilyen az ittas vagy bódult állapotban való járművezetés (Btk. 188. §), vagy a járművezetés tiltott átengedése (Btk. 189. §).
A közlekedési bűncselekmények jellemzően a materiális veszélyeztető deliktumok közé tartoznak, mivel a veszélyhelyzet létrejötte maga az eredmény. Mielőtt azonban a veszélyhelyzetről, illetve a veszély különféle változatairól bővebben szólnék, érdemes felidézni egy alapvető elvi tételt. A materiális veszélyeztető bűncselekmények törvényi tényállásaiban szereplő "veszély" ugyanazt a dogmatikai funkciót tölti be, mint a szándékos sértő bűncselekmények tényállásaiban a valóságos sérelem, tehát a bűncselekmény elkövetésének befejezettsége csak az eredmény létrejöttével állapítható meg. Mégis van egy lényeges különbség, nevezetesen, amíg a sértéses materiális bűncselekményeknek lehet kísérlete, addig a szándékos veszélyeztetési materiális bűncselekményeknek rendszerint nincs kísérleti stádiuma. Ennek leszögezése azért bír jelentőséggel, mivel a veszélyeztetéses bűncselekmények alaptényállásait követően gyakran szerepel olyan minősítő rendelkezés, amely a veszélyeztetett személyek megsérülését, esetleg halálát, avagy a védett tárgy károsodását fenyegeti súlyosabb büntetéssel. Kísérlet ilyen esetben nem állapítható meg, mivel a szándékos veszélyeztetési deliktumoknál a minősített esetben írt káros eredményre - a Legfelsőbb Bíróság 123. sz. BK állásfoglalásában foglaltakra is figyelemmel - csak a gondatlanság terjedhet ki, ennél fogva a kísérleti stádium fogalmilag kizárt.
A veszély a közlekedési büntetőjog egyik sarkalatos eleme, mivel a hiánya esetén - adott esetben - nem valósul meg a bűncselekmény, s miután a veszélynek különböző fokozatai vannak, az szintén elhatároló tényező lehet a bűncselekmény és a szabálysértés között. Ezért a veszély fogalmának tisztázása és az egzakt definíció el nem kerülhető!
Angyal Pál a veszély fogalmát a károsodás, a sérelem bekövetkezésének valószínűségével, vagy közeli lehetőségével azonosította.4 Ezt a megállapítást Székely János vitatta, és azt hangsúlyozta, hogy "a veszély csak a hátrány bekövetkezésének a lehetősége, de annak fogalmához sem a bekövetkezés valószínűsége, sem pedig közeli valószínűségének eleme nem tartozik hozzá."5
Lakonikus rövidségű meghatározást találunk "A büntetőjog általános tanai" c. kézikönyvben: "A veszély a sérelem bekövetkezésének lehetősége."6 Viski szerint "az uralkodó felfogás veszélyen olyan helyzetet ért, amelyből bizonyos vagy igen valószínű a sérelem bekövetkezése."7
Megállapíthatjuk, hogy az idézett meghatározások között esetenként csak árnyalatnyi, de korántsem lényegtelen különbségek fedezhetők fel. Ugyanakkor a hatályos Büntető Törvénykönyv (az előző törvénykönyvekhez hasonlóan!) adós maradt egy értelmező rendelkezés beiktatásával segíteni a jogalkalmazást, s bizony az Indokolás szintén megkerülte a definíció megfogalmazása iránti igény teljesítését.
Viszont félrevezető és - a fentiek tükrében pedig - megmagyarázhatatlan a Büntetőjogi Kommentár állítása: "A Btk. a veszélyeztetési bűncselekmények körében a veszélynek több változatát ismeri és szabályozza. Ezek körében a közvetlen veszély fogalmilag szűkebb, mint az, amely a 184. § szerinti bűncselekmény esetében megkíván a törvény." Majd néhány sorral lejjebb elismeri, hogy "valamennyi közlekedési ágazatra egyaránt érvényes veszélyfogalom pontos definiálására nincs mód, mivel az elkövetési magatartástól függetlenül lehetséges veszélyhelyzet, függ a közlekedési ágazat jellegétől, a közlekedési útvonal mibenlététől, a közlekedésben részvevő járművek tömegétől és súlyától, a féktávolság objektív lehetőségétől, a jármű manőverezésre való alkalmasságától, a járművezető tapasztalatától, jártasságának fokától stb."8
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
