A reklámjogi irodalom az utóbbi években szokatlanul pezseg. A sort Pázmándi Kinga[1] kommentárja nyitotta meg 2001-ben, ezt követte Pribula László[2] monográfiája 2005-ben, majd ismét Pázmándi Kinga[3] most már monográfiával 2007-ben, legutóbb pedig a népes szerzői társaság[4] által írott nagy Kézikönyv, amelyről ez az írás szól. Ez a szerzői aktivitás persze nem véletlen egybeesések következménye, hanem a jogalkotó buzgalmára is visszavezethető: az 1997. évi LVIII. sz. reklámtörvény, amely az EU csatlakozásra tekintettel a 2001. évi I. törvénnyel nyert módosítást, majd mai formáját a 2008. évi XLVIII. reklámtörvénnyel nyerte el. A jogalkotó szorgalma mellett persze figyelemreméltó joggyakorlat is alakult. Mindezek hátterében, vagy ha úgy tetszik, indítékaként a közösségi jog állt, mégpedig annak nemcsak átültetése, hanem az ugyanezen idő alatt történt korszerűsítése is, nevezetesen a 2006/114/EK sz. irányelv kibocsátása, amely a megtévesztő reklám mellett az összehasonlító reklám szabályozására is kiterjedt. Persze sem a magyar törvényhozó, sem az EU jogszabályalkotása aligha lett volna indokolt, ha a gazdasági élet, nevezetesen a néha már mindent uraló, a levelesládától a televízióig, sőt a kéretlen telefonhívásokig terjedő reklám alatt nem "fuldokolna" az európai társadalom. Nem elegendő az egyén védekezése: az olvasatlanul kidobott szórólapok, reklámújságok, a televíziókészülék ki- vagy átkapcsolása, szükségessé vált, hogy a jogszabályalkotó és a joggyakorlat is segítő kezet nyújtson az állampolgárnak.
Bevezetésként ennyit láttam célszerűnek előrebocsátani, nehogy a következőkben mondandók miatt úgy tűnjék, mintha egy kitűnő könyv hatása alatt elfeledkeznék a reklám negatív hatásairól is, amelyek mérséklése a reklámjog egyik feladata.
1. A reklámjog nagy kézikönyve a Complex Kiadó Meritum sorozatának keretében, mint a sorozat 9. tagja jelent meg, amelyet a Kiadó előszava szerint a közeljövőben még három további kötet követ.
A könyv öt fő részre tagozódik: Alapvető reklámjogi tudnivalók (I. rész), Általános reklámszabályok (II. rész), Médium specifikus reklámszabályok (III. rész), Ágazati reklámszabályok (IV. rész), Jogalkalmazás, jogérvényesítés (V. rész). - Az egyes részek Címekre, azon belül fejezetekre, azokon belül pedig pontokra tagozódnak. A logikus felépítés és az alapos tagolás mindazonáltal nem pótolja a tárgymutató hiányát. Úgy tűnik, ebben a Meritum sorozat következetlen: a Kézikönyvek egy részénél készült tárgymutató, más részénél sajnálatos módon hiányzik.
Ízelítőül vessünk egy pillantást az "Általános jellegű tömények" címre, s azon belül a "főszereplőre" a 2008. évi XLVIII. új reklámtörvényre. Ennek hatályával kapcsolatosan azt a helytálló figyelmeztetést olvassuk (337. széljegy - felemelt mutatóujj piktogram), hogy az új reklámtörvény a megtévesztő reklámok vonatkozásában csak akkor alkalmazható, ha annak címzettje vállalkozás, azaz nem a fogyasztó. Az új reklámtörvénnyel egyidejűleg hatálybalépett, a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (Fttv.) rendelkezéseire tekintettel az új reklámtörvény többi része viszont attól függetlenül alkalmazandó, hogy kik közötti reklámviszonyról beszélünk. Ez a pontosítás hasznos, amihez azt fűzöm hozzá, hogy ennek a hatásköri rendelkezésnek természetesen eljárásjogi következményei is vannak: ennek alapján dől el többek között, hogy mikor áll meg a Gazdasági Versenyhivatal, s mikor a Fogyasztóvédelem hatásköre.
A továbbiakban a tiltott megtévesztő reklámra, valamint az összehasonlító reklámra vonatkozó lényeges előírások olvashatók, s minthogy ezen a helyen csak jogszabálytérképről van szó, a joggyakorlat ismertetésére a későbbiekben (829-931, 1033-1117 széljegy) kerül sor, több szerző által többféle nézőpontból feldolgozva. Az a körülmény, hogy ehelyütt a reklámtörvény "vázlata" 5 oldalon sűrítve jelenik meg, az olvasó számára azzal az előnnyel jár, hogy nem vész el rögtön a részletekben. Még mindig a jogszabálytérképnél maradva: hasonló tömör áttekintést kap az olvasó a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló ugyancsak 2008. évi törvényről (Fttv.). Ez utóbbiról mindenesetre valamivel bővebben, mintegy há-
- 105/106 -
romszor akkora terjedelemben. Ezt az eltérést úgy gondolom az anyag újdonsága indokolja. Hiszen olyan jogi szabályozásról van szó, amely nemcsak nálunk, de az EU-ban is új, nemcsak célkitűzését tekintve, de normarendszerénél és felépítésénél fogva is.
E törvény (Fttv.) hatálybalépésének következtében mindenesetre a versenytörvény 8. §-a (fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása a reklám segítségével) a Gazdasági Versenyhivatal előtti eljárásban csak akkor hivatkozható, ha vállalkozások közötti kommunikációról van szó - mondja a Kézikönyv (363. széljegy). Ez pedig a versenytörvény 8. § (1) bekezdése hatósugarának leszűkülését jelenti, más szóval a gyakorlatban az üzleti döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalmára redukálódik (365. széljegy).
Ugyanez a gondolat jelenik meg újból a reklámtörvény részletes tárgyalásánál, az "elhatárolási kérdések" felirat alatt. Ott a szerző a Gazdasági Versenyhivatal korábbi (2008. szeptember 1. előtti) gyakorlatáról szólva azt fejti ki, hogy "a Versenytörvény a fogyasztók megtévesztésére alkalmas magatartások tilalmazásával a gazdasági versenyt oly módon óvja, hogy nem engedi tisztességtelenül befolyásolni a fogyasztói döntés mechanizmusát. A fogyasztói döntés szabadsága hozzájárul a verseny hatásosságához. A fogyasztói döntés nem szabad, ha az információkeresési folyamatot egy vállalkozás tisztességtelenül befolyásolja. A tisztességtelen befolyásolás kihat vagy kihathat a fogyasztók azonos vagy egymást ésszerűen helyettesíthető termékek közötti választás folyamatára, s ezáltal a verseny alakulására. Általában minden olyan magatartás, amely alkalmas a fogyasztók döntési szabadságának korlátozására jogellenes, tekintet nélkül arra, hogy a hátrány valóban, ill. ténylegesen bekövetkezett volna, elegendő, ha a magatartás alkalmas ilyen hatás kiváltására" (851. széljegy).
Különösen élvezetes olvasmány a megtévesztő reklám vonatkozásában (II. rész 2. Cím) bemutatott igen gazdag joggyakorlat, nevezetesen a Gazdasági Versenyhivatal határozatai mellett a bírósági ítéletek ismertetése is.
2. A tisztességtelen piaci magatartás elkövetése reklámozás útján (II. rész 4. Cím) a könyv egyik legkiérleltebb része. A szerző a versenytörvénnyel kapcsolatos gazdag joggyakorlatból a reklámozási tényállásokra fókuszál, de nem marad meg ezek keretei között, hanem áttér a jellegbitorlásra is. Ez utóbbi vonatkozásában a magyar bíróságok közzétett határozatait véleményem szerint hiánytalanul feldolgozza, de kitér idevágó védjegyjogi, illetve szerzői jogi esetekre is, sőt az Európai Bíróság olyan határozataira is, amelyek között van olyan, amelyiken még "alig száradt meg a tinta". De nem hallgatja el a szerző azt sem, ha a jogalkotás terén valamivel nem ért egyet.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
