A hozzászólás műfaja a magyar büntetőjogi szakirodalomban meglehetősen elhanyagolt. Üdítő kivételekkel szerencsére a tágabb értelemben vett bűnügyi tudományok számos területén találkozhatunk.[1] Összességében azonban mégis az a benyomás tekinthető alaposnak, amely szerint hazai jogirodalmunkban sokkal inkább a nagyobb lélegzetű munkákat átfogó jelleggel bemutató recenziók jelennek meg nagyobb számban, nem pedig az eleve kisebb terjedelmű szakcikkekben felvetett egyes gondolatokat értékelő reflexiók.[2] Ennek okait jelen munka keretében - lévén maga is a rövid hozzászólás kategóriájára kíván példaként szolgálni - érdemben nem vizsgálom. Arra azonban mégis érdemes utalni, hogy bármely tanulmány tudományos értékét növelheti az, ha a benne foglaltak más szerzőket is a téma továbbgondolására és saját álláspontjuk megfogalmazásra késztetik.
1. Fázsi László a Magyar Jog 2014/1. számában megjelent, "Az egység-többség kérdésének problémája a gyermekpornográfia minősítése körében" című tanulmányában[3] az 1978. évi Btk.-beli tiltott pornográf felvétellel visszaélés, ma már - szabályozási utódként - a gyermekpornográfia rendbeliségének kérdése kapcsán fejti ki kritikai észrevételeit a jogalkotói megoldás kapcsán. Végső álláspontja - amellyel elvi síkon messzemenően egyetértek - úgy foglalható össze, hogy a személyiséghez tapadó/individuális jogi tárggyal (is) rendelkező bűncselekmények viszonylatában a rendbeliség kérdésében a tényállásban megjelölt személyek (lényegében a sértettek)[4] száma szerint indokolt állást foglalni.[5] Erre tekintettel a vizsgált bűncselekmény vonatkozásában a szerző szerint bírálat tárgyává tehető a törvényhely azon megfogalmazása, amely a "személyről vagy személyekről" kitétellel közömbösíti az általa "jogtárgy-elvnek" nevezett felfogást. Fázsi azért is tekinti helytelennek ez esetben a tényállás szövegezése útján kiküszöbölni a rendbeliség problémáját, mert "azért az elég könnyen belátható, hogy jelen esetben nem olyan [pl. a közlekedési bűncselekmények köréből ismert] veszélyeztető tényállásról van szó, amikor a veszélyeztetett személyek számának nem lehet a közvetlen veszélyhelyzet előidézésén túlmenő jelentőséget tulajdonítani a bűncselekmény konkrét társadalomra veszélyességének megítélésekor".[6] Munkája zárásaként egy olyan lehetséges de lege ferenda törvényi tényállást fogalmaz meg, amely a bűncselekmény egység-többségének kérdését egyértelműen a passzív alanyok/sértettek számához köti.[7]
A szerző citált álláspontja annyiban osztható, hogy a törvényi egység különleges esetének tekinthető esetekben - amikor a kifejezett jogalkotói állásfoglalás folytán a rendbeliség szempontjából közömbös a sértettek száma - többnyire valóban a tényállások veszélyeztető jellege (illetve sokszor az ebből eredő számos bizonyítási nehézség) alapozhatja meg azt, hogy a törvényhozó kizárja a halmazati értékelés lehetőségét.[8] Emellett azonban egyéb szempontok is árnyalhatják az ilyen jogalkotói megoldás megítélését.
- 603/604 -
2. A folytatólagos bűncselekmény legáldefiníciójának megalkotása óta a jogirodalom a bűncselekményi egység két fő formáját különbözteti meg: a természetes és a törvényi egységet.[9] Előbbi önmagában ugyan jogi kategória, elnevezésének létjogosultságát azonban az adja, hogy az ide sorolható esetek többnyire a közgondolkodás szerint is egy bűncselekményt alkotnak.[10] A természetes szemléletből is eredeztethető az a lényeges konzekvencia, hogy a személyiséget is támadó bűncselekmények egyetlen személy sérelmére való elkövetése egységet, több személy ellen tanúsítva azonban már többséget (bűnhalmazatot) alkot.
A törvényi egység kategóriái azonban - miként ez az elnevezésből is kitűnik - tisztán jogi fogalomalkotás eredményei, így esetükben az egység-többség kérdése általában már csak lazábban vagy egyáltalán nem függ össze a közfelfogással (laikus látásmóddal).[11] A korábbi szerzők közül ezt legtömörebben Heller Erik úgy fogalmazta meg, hogy abban a kérdésben, hogy "mikor forog fenn egy, mikor több bűncselekmény, a tételesjog teljesen szuverén".[12] Hasonló volt a kérdésben Degré Lajos állásfoglalása, amely szerint "a bűncselekmény egysége és többsége az adott jogtól függ; ebben a jog omnipotens".[13] Mindezt azért érdemes hangsúlyozni, mivel ez alapján - végső soron - tisztán jogalkotói kompetenciába tartozik annak eldöntése, hogy adott bűncselekmény kapcsán szükséges-e a halmazati értékelés (és annak értelemszerű folyományaként a halmazati büntetés) több személy sérelmére történő elkövetés esetében vagy sem.
3. A törvényi egység létesítésének törvényhozói indoka számos lehet, erre figyelemmel a jogtudomány annak több alkategóriáját is kimunkálta. Ismert módon ide tartozik a folytatólagos, az összetett, az összefoglalt bűncselekmény stb. A szegedi[14] és újabban a pécsi[15] büntetőjogi iskola külön nevesíti a törvényi egység ún. különleges esetét. Ezen esetkör jogi természete a leginkább jellemző módon úgy írható körül, hogy az egyetlen sértett sérelmére történő elkövetés esetén az egységi értékelés ilyenkor a köznapi felfogással is összefér, ezért természetesnek is mondható. A több személy elleni megvalósítás azonban - mivel az a természetes szemlélettel végeredményben szembemegy - törvényi egységként értékelhető.[16] Álláspontom szerint az egység ilyen formában történő törvényi létesítésének célszerűségi/processzuális (sokszor ezen belül bizonyításkönnyítő), illetve méltányossági, sőt akár - mint látni fogjuk - kriminálstatisztikai indokai egyaránt lehetnek. Mindez a gyermekpornográfia relációjában az alábbiak szerint érvényesülhet.
3.1. A korábbi, a sértettek számának e bűncselekmény rendbelisége szempontjából jelentőséget tulajdonító[17] törvényi tényállás alapján egyáltalán nem volt atipikusnak tekinthető az a helyzet, amelyben akár több száz rendbeli tiltott pornográf felvétellel visszaélés elkövetése miatt állapíthatták meg a vádlott büntetőjogi felelősségét.[18] E bűncselekmény ugyanis gyakran úgy valósult meg (és új elnevezéssel ugyan, de lényegileg ugyanígy realizálódhat ma is), hogy az elkövető nem csupán egyetlen, hanem általában nehezen vagy meg sem határozató, nagyobb számú passzív alanyról készült felvételt szerzett meg akár egyetlen adathordozón, avagy töltött le számítógépére.
Eme körülmény felismerése önmagában arra vezérelhette a jogalkotót, hogy e bűncselekmény egység-többségének megítélését a sértettek számától elszakítsa.[19] Az extrém sokszoros halmazati értékelés kötelezettsége ugyanis indokolatlanul megnehezítette, illetve bonyolulttá, lassúvá és költségessé tette a hatóságok
- 604/605 -
munkáját. Ennek oka, hogy többségi minősítés esetén valamennyi halmazatban álló bűncselekmény külön-külön felderítendő és pontosan minősítendő volt. Ezzel szemben egységi értékelés mellett a részcselekmények számának egzakt meghatározása megspórolható.[20] Ez alapján meg lehet kockáztatni, hogy a "kényszerhalmazat" mellőzése a gyermekpornográfia miatti büntetőeljárások időszerűségéhez is hathatósan hozzájárulhat. E bűncselekmény ugyanis éppen az internet robbanásszerű elterjedése miatt tudott világméretű problémává válni, a bűnelkövetői eszköztár páratlan kiszélesedése pedig gyors állami reagálást igényel. A módosítás célszerűségi indokai a fentiek alapján megalapozottak.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
