A Ptk. rekodifikációs munkája 1998-ban kezdődött meg, azt követően, hogy a Kormány határozatot hozott a polgári jog rekodifikációjának szükségességéről és az erre irányuló munka megindításáról.1 A rekodifikáció célja kezdetben - többek között - éppen a gyakorlati életben megjelent és nagy számban elterjedt új típusú szerződések szabályozása volt, amelyhez képest a kodifikáció medre jelentősen kiteljesedett és más irányvonalat vett fel.
2007 szeptemberéig a rekodifikációt a Kormány által megbízott Polgári Jogi Kodifikációs Főbizottság, illetve a Polgári Jogi Kodifikációs Szerkesztőbizottság irányította. A Szerkesztőbizottság a Magyar Közlöny 2002. január hó 31-ei számában tette közzé Az új Polgári Törvénykönyv koncepcióját2 (továbbiakban: Koncepció), majd 2006-ban az Igazságügyi Minisztérium honlapján jelent meg az új Polgári Törvénykönyv tervezet (továbbiakban: Javaslat) normaszövege indokolással együtt.
Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium által 2007 októberében közzétett új Ptk. tervezete - a korábbi elképzelésekkel ellentétben és a szakértői bizottság 2006. évi tervezetével szemben - már önálló szerződéstípusként nevesíti és szabályozza a lízingszerződést. Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium által 2008 márciusában közzétett, majd a Kormány elé beterjesztett új Ptk. tervezete továbbra is megtartja a lízingszerződés szabályozását, ugyanakkor néhány ponton korrigálja a 2007 októberében közzétett normaszöveget.
Jelen dolgozat célja az, hogy felvázolja a lízingszerződéssel kapcsolatosan kialakult eltérő álláspontokat a Ptk. rekodifikciójának folyamatában, ismertesse a lízingszerződés szabályozásának szükségessége mellett és ellene szóló érveket, valamint bemutassa a lízingszerződés szabályozását illetően született eltérő normaszövegeket, rávilágítva ezáltal is a lízingszerződés új Ptk.-beli szabályozása során felmerülő anomáliákra.
A Koncepció a monista felfogás mellett foglal állást és egységesen kívánja szabályozni a kereskedelmi forgalom és a nem fogyasztói minőségben szerződő magánszemélyek szerződéses viszonyait azzal, hogy gondoskodni kell a fogyasztói szerződések kivételes szabályairól. Ez a megoldás a Koncepció szerint azzal az előnnyel is jár, hogy könnyebben beilleszthetőek egy leendő polgári törvénykönyvbe az olyan újabb keletű szerződéstípusok, mint például a lízingszerződés.3
A Koncepció szerint a vegyes, több szerződéstípus tartalmi elemeit elegyítő, a gyakorlatban már nevesített szerződéstípusok új Ptk.-ba történő felvétele célszerű, de nem könnyű feladat. A Koncepció szerint az egyik megoldás az lehet, hogy az adott szerződésfajtát a jellegadó tartalmi eleméhez legközelebb álló nevesített szerződéstípus körében helyezzük el, a szükséges eltérő szabályokkal, vagy másik szerződéstípusra történő utalással. Ez alapján a lízing, illetve annak altípusai esetén a befogadó anyatípus a részletvétel lehet, a haszonbérleti illetve finanszírozási lízingnél a hitelszerződés szabályainak kiegészítő alkalmazásával.4
A Koncepció az engedményezés körében lehetővé tette a jövőbeli követelés átruházását, ami törvényi szintre emeli a bírói gyakorlat által már elismert és a gyakorlatban kialakult azt a konstrukciót, amely szerint a szerződésszegésért való felelősség kizárását lízingszerződés esetén a lízingbe adó a szavatossági vagy jótállási igények, mint jövőbeli követelések lízingbe vevőre történő engedményezésével ellentételezi.5
A biztosítási szerződések részletszabályai körében szintén utalt a Koncepció a lízingre és úgy foglalt állást, hogy a biztosítási jogviszony megszüntetésével összefüggésben lazítani kell a biztosítási érdek merev felfogásán, és lehetővé kell tenni, hogy a biztosítás kövesse a vagyontárgyat és az érdeket, mely konstrukció legfeljebb a rendkívüli felmondási joggal egészülhet ki.6
A Koncepció az adásvétel körében kitér a vagyoni értékkel bíró forgalomképes jogok, így többek között a lízingjog átruházására, ami mindennapos gyakorlatnak tekinthető. A gyakorlat igényeit a Koncepció szerint úgy lehetne kielégíteni, ha az adásvétel szabályainak megfelelő alkalmazását mondja ki a törvény a vagyoni értékkel bíró forgalomképes jogok visszterhes átruházására.7
A vételi jog kapcsán a Koncepció utal az öt évnél hosszabb időre történő kikötés lehetőségére, ami a hosszabb időtartamú pénzügyi lízingszerződések tekintetében is megoldást jelentene.8
A 2002-ben közzétett Koncepcióra érkezett észrevételek alapján a Szerkesztőbizottság elkészítette a koncepció átdolgozott változatát Az új Polgári Törvénykönyv koncepciója és tematikája címen, amelyet a Kormány 1003/2003. (I. 25.) Korm. határozatával fogadott el.9 Ez a Koncepció a lízingszerződés tekintetében a 2002-ben közzétetthez képest változást nem tartalmazott.
A Szerkesztőbizottság 2006 folyamán, az Igazságügyi Minisztérium honlapján folyamatosan közzétette az új Polgári Törvénykönyv szövegének indokolt tervezetét. A Javaslat nem hagyja figyelmen kívül azokat a gyakorlatban tömegessé vált szerződéseket, amelyek jobbára már meglévő szerződéstípusok elemeit vegyítik, mint például a lízing-, faktoring-, franchise-megállapodások.
A Javaslat indokolása ugyanakkor rámutat arra, hogy a lízingszerződések vegyes tartalmú megállapodások, amelyekben - a konkrét szerződés hangsúlyaitól függően - az adásvétel (részletvétel), bérlet elemei vegyülnek, amelyekhez egy hitelviszony is kapcsolódik. A Javaslat éppen a lízingszerződések vegyes jellegére figyelemmel nem kívánja mesterségesen egységes típusba gyúrni a gyakorlatban változatos lízingszerződéseket, amelyre tekintettel nem kíván a lízingszerződésből Ptk.-ban nevesített önálló szerződéstípust alkotni. A Javaslat ugyanis abból indul ki, hogy a gyakorlat igényei teljes mértékben kielégíthetőek azokkal a diszpozitív szabályokkal, amelyek a lízingszerződésbe vegyülő egyes szerződéstípusoknál a Ptk. előír. A jogalkalmazásban és a mindennapi életben gondot okozó olyan kérdések, mint a lízingbe adó hibás teljesítéséért való felelősségének kizárása a bérlet részletszabályainak bővítésével rendezhetőek.
A Javaslat indokolása a kötelmi jogi könyv különös részében a lízingszerződésbe vegyülő egyes szerződéstípusok körében szintén reflektál a lízingszerződés kapcsán jelentkező kodifikációs igényre.
A Javaslat normaszövege a részletvétel szabályainak körében továbbra is lehetővé teszi a tulajdonjog fenntartásában való megállapodást. A Javaslat indokolása akként foglalt állást, hogy az üzleti életben gyakran előforduló lízingszerződések esetén a tulajdonjog fenntartásra és a részletvételre vonatkozó szabályok kellő módon szabályozzák a lízingszerződésből eredő jogviszonyokat is, amelyre figyelemmel önálló szerződéstípusként való szabályozásuk szükségtelen. A Javaslat indokolása kiemeli, hogy a lízingszerződések lényege nem a lízingbe adó tulajdonában álló dolog használatának átengedéséből áll, hanem annak középpontjában a tulajdonátruházás áll, amelynek során a vételár teljes kiegyenlítéséig fenntartott tulajdonjog a lízingbe adó szerződési biztosítékát képezi.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
