"Ha egy szóban akarom összefoglalni, hogy számomra mit jelent az élet: mozgást. Élni annyi, mint mozgásban lenni."
(Jerry Seinfeld)
Jelen cikk írója nemcsak jogász, hanem a kutyáival rendszeresen tréningező, sportoló kutyatartó. Az elmúlt tíz évben több kutyaiskolát, tanítási módszert megismert. Az egymással versengő kutyakiképzők világában egyetlen olyan biztos pont volt, amelyben mindenki egyetértett: a kutyák alapvető szükséglete a mozgás és a tanulás. A mozgás és a tanulás igénye egészen ősi időkre és természetes ösztönökre vezethető vissza.
Ahogyan mi emberek elszakadtunk a folyamatos mozgással járó, vadászó, gyűjtögető életmódtól, úgy változott az idők folyamán kutyáink szerepe is. A közös munka, közös vadászat már csak egy-egy társadalmi csoport sajátja (vadászok, rendőrök, katonák stb.), a civilek által tartott ebek gyakran funkció nélkül maradtak úgy, hogy sokan nem is ismerik az egyes kutyafajták alapvető jellemzőit. Ennek a felejtésnek a következménye a lemozgatás nélkül, láncon tartott szánhúzók, az őrző-védő kutyaként árusított pulikeverékek és még sorolhatnánk.
Amikor valaki ebet vesz magához, át kell gondolnia, van-e lehetősége a kutyát a jó gazda gondosságával, fajára, fajtájára és nemére, korára jellemző fizikai, élettani, tenyésztési és etológiai sajátosságainak, egészségi állapotának megfelelően, tartási, takarmányozási igényeit kielégítve tartania.[1] Sok esetben elmarad ez az előzetes mérlegelés, más esetben váratlanul kerül a kutya a leendő gazdájához, öröklés vagy ajándékozás útján. Amikor nincs idő a kutyával való közös foglalkozásra vagy az eb alapvető igényei eltérnek az ebtartó igényeitől - gondoljunk csak egy nagyon fázós, a fűtést maximálisan feltekerő ebtartóra és egy a kinti hideget bíró kaukázusi juhászkutya együttélésére - az eb kikerül a kertbe, rosszabb esetben - vagy a virágok kiásása, egyéb károkozás esetén, vagy a kerítés hézagossága, esetleg az eb szökési hajlama miatt - a lánc végére, illetve kennelbe.
Figyelemmel arra, hogy a vonatkozó jogszabályok szerint az állatok tartási körülményeit alapvetően "a települési önkormányzat jegyzője, fővárosban a kerületi önkormányzat jegyzője, a Fővárosi Önkormányzat által közvetlenül igazgatott terület tekintetében a fővárosi főjegyző (a továbbiakban együtt: jegyző)" ellenőrzi,[2] a jegyző észleli, ha a kutyát nem megfelelően - esetünkben nem megfelelő mozgásteret biztosítva - tartják.
A jegyző feladat- és hatáskörében eljárva ellenőrzi az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvényben (a továbbiakban: ÁVT.) foglaltak végrehajtását[3] - e körben:
• állatvédelmi bírságot szabhat ki;[4]
• állatvédelmi bírságot szabhat ki helyszíni bírságként;[5]
• eltilthat az állattartástól;[6]
• gondoskodhat az állat megfelelő helyre való szállításának és a várható tartási költségek tulajdonos általi megelőlegezésének elrendeléséről;[7]
• az állattartást legfeljebb egy évig megtilthatja;[8]
• az állat megfelelő és biztonságos elhelyezése, valamint szökésének megakadályozása érdekében meghatározott építési munka elvégzésére kötelezhet;[9]
• meghatározott cselekmény végzésére, tűrésére vagy abbahagyására kötelezhet;[10]
• az állattartást korlátozhatja vagy megtilthatja.[11]
A hatósági jogalkalmazás során a jegyzők gyakran szembesülnek azzal, hogy sok ingatlanon a kerítés nem akadályozza meg az eb kijutását az utcára és az ebtartó lezárja a problémát azzal, hogy láncra teszi a kutyát, kevesebb esetben kennelt épít.
A jogalkotó viszonylag korán, már a kedvtelésből tartott állatok tartásáról és forgalmazásáról szóló 41/2010. (II. 26.) Kormányrendelet (a továbbiakban: R.) meghozatalakor felismerte, hogy a kutyák szükségleteihez képest kisebb tartási terület kialakítását tilalmazni szükséges.
A jogalkalmazó jegyzők feladata ismerni, ismertetni és betartatni a jogalkotó által meghozott szabályrendszert. Ezt megtehetik a hatóság szigorával, szankciók alkalmazásával vagy ennek kilátásba helyezésével, és megtehetik az állattartók belső motivációjának megváltoztatásával is.
Könnyen belátható, hogy a hatóságnak nincs arra kapacitása, hogy ott álljon Damoklész kardjával a kezében minden egyes pillanatban minden egyes állattartó mellett, de tudományos kutatások is kimutatták és józan ésszel is könnyen belátható, hogy a belső ösztönzők átformálása hatékonyabb megoldást nyújt mindennemű külső szigornál.
Az állattartók szemléletváltásához, a jegyzői döntések észszerű megindoklásához nyújt ezen cikk olyan tudásanyagot, amellyel a hatóság - miközben jobb kezében továbbra is Damoklész kardját csillogtatja, bal kezében pedig a jogszabálygyűjteményt tartja -
- 22/23 -
észérvekkel tudja az állattartót meggyőzni az optimálisabb kutyatartási körülmények kialakításáról.
Jelen cikk első kérdése az, hogy hogyan változott az ebek jogszabályban előírt minimális férőhelyének nagysága, valamint a láncon tartás szabálya.
A R. hatálybalépése óta változatlan azon jogi rendelkezés, mely szerint "a kedvtelésből tartott állat tartási helyének olyan méretűnek kell lennie, hogy az állat fajára jellemző mozgási igényét ki tudja elégíteni. Lófélék és eb esetében a mozgási igény az állat mozgatása útján is kielégíthető, azonban esetükben is törekedni kell az olyan tartási módra, amely lehetővé teszi az állat kedve szerinti mozgását".[12]
A R. hatálybalépésével tilalmazott lett
a) ebet tartósan 10 m[2]-nél kisebb területen,
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
