A magyar jogi szabályozásban a szoftverek 1983 óta védelemben részesülnek. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. tv. (a továbbiakban: Szjt.) 1. § (2) bekezdése és 1. § (2) bekezdés c) pontja értelmében szerzői jogi védelem alá tartozik a számítógépes programalkotás és a hozzá tartozó dokumentáció (továbbiakban szoftver), akár forráskódban, akár tárgykódban, vagy bármilyen más formában rögzített minden fajtája, ideértve a felhasználói programot és az operációs rendszert is.
Az Szjt. ezen túlmenően nem határozza meg a számítógépi program és szoftver fogalmát.
Lényegében a számítógépes programalkotás és a hozzá tartozó dokumentáció minősül szoftvernek. A szoftver vonatkozásában közömbös, hogy forráskódban, tárgykódban vagy bármely más formában van-e rögzítve. A szoftverhez hozzátartozik továbbá
- a felhasználói program (pl. Microsoft, Office, Excel, Cap stb.) és
- az operációs rendszer (pl. Windows, Linux).
A szerzői jogi védelemre igényt tartó dokumentációnak a program kialakítására alkalmasnak kell lennie. A dokumentáció a program kialakításának része kell hogy legyen. Nem előfeltétele a szerzői jogi védelemnek az, hogy a dokumentációval célzott számítógépes program ténylegesen megvalósuljon, vagy hogy a dokumentációban megcélzott program jöjjön létre (Pf. III. 20.197/1985).
A szoftver feladatának azt tekinthetjük, hogy kapcsolatba lépjen a számítógép részeivel és kapcsolatot teremtsen a felhasználóval, valamint meghatározott eredményt érjen el.
A szerzői jog alapgondolatának megfelelően a védelem a kifejezési formára vonatkozik. Nem képezik az oltalom tárgyát
- a programnyelvek alapját képező gondolatok,
- matematikai műveletek, ideértve az algoritmusokat.
A szoftver csak akkor használható, ha végleges alakja gép által olvasható formában jelenik meg.
Az olvashatóság nem feltétele a szerzői jogi védelemnek, tehát ha a forráskódot az emberi érzékszervekkel észlelhető formából (bináris kód) tárgyi kóddá kizárólag gépi úton olvasható formává - alakítják át, nem jelenti azt, hogy a program megszűnik szerzői jogi alkotás útján védhetővé lenni.
A szerzői jog alanya a természetes személy, a szoftver alkotója, vagyis az aki a programot létrehozta.
Sajátos szerepet töltenek be az ún. csatlakozó felületek (interface). Feladatuk, hogy biztosítsák egy vagy több programegyüttes egy gépén ugyanazon környezetben való zavartalan működését.
A szoftver csatlakozó felületének alapján képező ötlet, elv, elgondolás, eljárás, működési módszer, vagy matematikai művelet - önmagában - nem részesíthető szerzői jogi oltalomban.
A szoftver felhasználása során gyakran válik szükségessé az eredeti programnyelvnek más programnyelvre történő átírása. E tevékenység átdolgozásnak, eredménye származékos műnek minősül.
A szoftverre vonatkozó vagyoni jogok átruházhatók az Szjt. 58. § (3) bekezdése értelmében.
Speciális rendelkezése a munkaviszonyban alkotott szoftver tekintetében a díjazás mellőzése. A munkaviszony keretében munkaköri kötelezettség teljesítésével létrehozott szoftver szerzőjét díjazás nem illeti meg. A szerzőnek díj az átruházás esetén sem jár. A szerző és munkáltató ellenkező értelemben viszont megállapodhatnak.
A szoftverfelhasználó javára a szerzői jog további kivételeket engedélyez az Szjt. 59. § (1) bekezdése értelmében.
A többszörözés, átdolgozás, feldolgozás, fordítás, vagy a szoftver bármely módosítása - ideértve a hiba kijavítását, valamint ezek eredményének többszörözését is - nem képezi a szerző kizárólagos jogát, ha e cselekményeket
- a szoftvert jogszerűen megszerző személy,
- a szoftver rendeltetésével összhangban végzi és
- a felhasználási szerződés ezt kifejezetten nem zárja ki.
Ezeket a kivételeket az indokolja, hogy a szoftver megszerzőjének fontos érdeke fűződik ahhoz hogy a kérdéses műveleteket halaszthatatlanul gyorsan elvégezze, a késedelem adott esetben jelentős károkat okozna. Egyébként mind a többszörözés, mind az átdolgozás, mind a fordítás, mind a módosítás díjköteles felhasználási módok.
A szintén speciális a szoftverfelhasználás körében a sokszorozás engedélyezése. Az Szjt. 59. § (2) bekezdése alapján a felhasználási szerződésben nem zárható ki, hogy a felhasználó egy biztonsági másolatot készíthessen a szoftverről, ha az a felhasználáshoz szükséges.
A szoftver vonatkozásában viszont érvényesül az, hogy tilos annak számítógépes vagy elektronikus hanghordozóra történő további másolása. Kifejezett engedély hiányában, a biztonsági másolat készítésén kívül a szoftver mindennemű másolása tilos.
A szoftver terjesztési joga kiterjed a mű egyes példányainak a nyilvánosság részére haszonkölcsönbe adására is. A haszonkölcsönbe adás a jogtulajdonos részére nem keletkeztet külön díjfizetési igényt, hacsak szerződésben eltérően nem állapodtak meg.
Az Szjt. 59. § (3) bekezdése értelmében a szoftver működésének megfigyelése, tanulmányozása a szerző engedélye nélkül is megengedett a jogosított felhasználó számára, ezt a felhasználási szerződésben sem szabad kizárni.
Nem jogsértő továbbá a szoftver kipróbálása, a szoftver valamely elemének alapjául szolgáló elgondolás, vagy elv megismerése céljából végzett betöltése, képernyőn való megjelenítés, futtatás, továbbítás, vagy tárolás, ha e cselekményeket a felhasználásra jogosult végzi.
A szoftver és a szerzői jog többi műfaja között az a különbség, hogy a szoftver felépítése, különösen tárgykód estén rejtve marad a felhasználó számára. Más műfajoknál, pl. egy irodalmi műnél vagy egy színműnél az adott alkotás gondolatvilága, célja, felépítése, elvei nyilvánvalóak, és minden további nélkül felhasználhatók.
Abban az esetben, ha a jogosult együtt kívánja működtetni saját szoftverét más szoftverrel, ennek megvalósítása más jogosult szoftvere felépítésének a megismerését, sőt másolását és átírását - vagyis visszafejtését - követeli meg. E felhasználási cselekmények nem sértik a szoftver jogosultjának a jogait.
A visszafejtés korlátozás nélküli engedélyezése viszont azt eredményezné, hogy a szoftverek terén teljesen feleslegessé válna az alkotó munka, a programok kifejlesztése és az ezzel kapcsolatos anyagi ráfordítás. A visszafejtés korlátozásokhoz kötése mindenképpen indokolt.
A visszafejtés szempontjából a forráskódnak van gyakorlati jelentősége. Csak a forráskód teszi lehetővé, hogy egy adott program elvét, telepítését, szerkezetét, algoritmusát meg lehessen ismerni. Tehát a szerző engedélye nélkül többszörözhető vagy fordítható a kód abban az esetben, ha olyan információ megszerzéséhez szükséges, amely elengedhetetlen egy önállóan alkotott szoftvernek más szoftverekkel való együttes működtetéséhez. Ezekre a cselekményekre jogosult:
- a szoftvert jogszerűen használó személy,
- a szoftverpéldány használatára jogosult személy, valamint
- aki a cselekményt az ő megbízatásukból hajtja végre.
A törvény további korlátozásul azt írja elő, hogy egyrészt az együttes működéshez szükséges információ nem vált könnyen hozzáférhetővé, másrészt a felhasználási cselekmények a szoftvernek azokra a részeire korlátozódnak, amelyek az együttes működés biztosításához szükségesek.
A törvény 60. § (2) bekezdésébe foglalt rendelkezés további garanciaképpen azt is meghatározza, hogy a más jogosult szoftverére vonatkozó információk a visszafejtés megengedettsége ellenére mire nem használhatók fel. Nevezetesen:
- nem használható fel az önállóan megalkotott szoftverrel való együttes működésen kívüli célra,
- mással nem közölhető, kivéve, ha az önállóan megalkotott szoftverrel való együttes működtetés ezt szükségessé teszi,
- nem használható fel kifejezési formájában lényegében hasonló másik szoftver kifejlesztéséhez, előállításához és forgalomba hozatalához, sem pedig a szerzői jog megsértésével járó bármely más cselekményhez.
A szerzői jogi felhasználási szerződések általában írásbeli formában jönnek létre. A jövőben alkotandó szoftverek létrehozására irányuló szerződést mindenképp célszerű írásba foglalni.
Az Szjt. 60. § (5) bekezdése értelmében nem kötelező a szoftver felhasználására vonatkozó szerződés írásba foglalása a szoftver műpéldányának a kereskedelmi forgalomban történő megszerzése esetén.
A szoftver felhasználási szerződések tipikus kellékeinek az alábbiakat tekinthetjük:
- A szerződés tárgya általában a szoftverre vonatkozó szerzői jogok átruházására, a rendszer üzembe helyezésére, a szoftverek és programok karbantartására irányul. A tárgy meghatározásakor célszerű megjelölni, hogy a megrendelő jogosult a saját hardver hálózatában a szoftver
- képernyőn történő megjelenítésére,
- programok futtatására, működtetésére,
- a program biztonságos üzemeléséhez szükséges tárolására és többszörözésére.
- Tulajdonjog átruházása
Az elkészítendő szoftverek forráskódjai értelemszerűen a megrendelő tulajdonába kerülnek. Fontos kikötés, hogy a megrendelő kizárólag saját célra használhatja fel a szoftvert a rendelkezésre álló hardver környezetben.
- Átadás, és az ehhez szükséges tárgyi és személyi feltételek.
- Ellenérték fizetése
Célszerű az ellenérték fizetését hónaponkénti számlázás alapján havi bontásban kikötni.
- Kellékszavatosság
A vállalkozó meghatározott ideig ezt célszerű egy évben meghatározni felelősséget vállal az általa készített rendszer valamennyi elemének a rendeltetésszerű működtetéséért.
- Átadott mű elfogadása
A jövőre alkotandó szoftver esetén az átadott mű elfogadásáról a felhasználó a mű átadásától számított 4 hónapon belül köteles nyilatkozni.
- Karbantartás
A karbantartás a szoftverszerződések speciális előírása. Azt jelenti, hogy a vállalkozó a megrendelő hibarögzítése alapján köteles a rendszerben jelentkező különböző hibákat, így a rendszer működését teljesen megakadályozó és gátló hibákat egyaránt megfelelő határidővel kijavítani.
A szoftver felhasználási szerződések további kellékei:
- a szerződés előzményeinek felsorolása,
- a szoftver harmadik személy számára történő átadása,
- alvállalkozó igénybevétele,
- kötbérkikötés késedelem esetére,
- az átadás jegyzőkönyvezése,
- a megrendelő észrevételei a teljesítésre, azok elintézése,
- titoktartási kötelezettség,
- irányadó jogszabályok.
A filmalkotásokat érintő külön szabályozás azért indokolt, mert a filmgyártás művészeti jellege mellett - költségességére és a befejtetések kockázatára tekintettel - nagyon fontosak annak gazdasági vonatkozásai.
A filmelőállító és a film alkotói között egyensúly megteremtését szolgálják a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. tv. (a továbbiakban: Szjt.) filmalkotásokról és más audiovizuális művekről szóló szabályai IX. fejezetének szabályai.
Az Szjt. külön meghatározza 64. § (1) bekezdésében a filmalkotás fogalmát. Ennek az értelmében a filmalkotás az olyan mű, amelyet meghatározott sorrendbe állított mozgóképek, hang nélküli vagy hanggal összekapcsolt sorozatával fejeznek ki, függetlenül attól, hogy milyen hordozón rögzítették. Filmalkotásnak minősül különösen a filmszínházi vetítésre készült játékfilm, a televíziós film, a reklám- és dokumentumfilm, valamint az animációs és ismeretterjesztő film.
Az Szjt. 64. § (2) bekezdése példálózó felsorolást nyújt arról, hogy kik a film szerzői. A filmalkotás szerzői a film céljára készült irodalmi és zeneművek szerzői, a film rendezője és mindazok, akik a film egészének kialakításához szintén alkotó módon járultak hozzá. A filmalkotás provilegizált szerzője a rendező, aki a személyhez fűződő szerző jogok vonatkozásában a többi szerzőt képviseli.
A film szerzőségénél más szabályokat kell alkalmazni, mint az általános szerzőségi fogalom meghatározásánál. Nem véletlen, hogy az Szjt. eltekint a mű szerzőinek teljes felsorolásától. Nyilvánvalóan ide kell sorolni a felsoroltakon kívül:
- a rendező asszisztenseit, operatőrt és vágót,
- a díszlet- és jelmeztervezőket,
- rajzfilmek esetén a figuratervezőket, a figurák életre keltőit,
- a megfilmesített regény szerzőjét,
- játékfilmek főszereplőit,
televíziós szerkesztőket.
Az Szjt. az alkotók együttesét egyes számban szerzőnek jelöli.
Kizárólag a filmalkotás technikai (pl. világosító, sminkes, kellékes stb.) vagy szervezési gazdasági feltételeit biztosító személyek (pl. felvételvezető) bármennyire is fontos feladatot látnak is el, nem válnak a film szerzőivé.
A film előállítóját különleges jogosultságok illetik meg. A film előállítója természetes személy, jogi személy, vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság (aki vagy) amely saját nevében kezdeményezi és megszervezi a film megvalósítását, gondoskodva ennek anyagi és egyéb feltételeiről. A film előállítójának tehát - szemben az állami filmgyártás korszakával, amelyben a filmgyár volt a vagyoni jogok jogosultja - piacgazdasági körülmények között a kockázatot viselő vállalkozó (cég) minősül.
A film előállítója a megfilmesítési szerződés alapján a vagyoni jogok jogosultjává válik.
A film előállítója a filmre megszerzett felhasználás engedélyezésének a jogait rendszerint nem maga hasznosítja, hanem forgalmazási szerződés keretében ad át egyes jogokat a forgalmazó cégnek, például a filmszínházi vetítés, televíziós sugárzás, videokazetta forgalmazás jogát. Ezt az Szjt. lehetővé teszi 66. § (4) bekezdésében foglalt előírásával, amelynek értelmében az előállító a szerződés alapján őt megillető jogokat más - akár belföldi, akár külföldi - természetes vagy jogi személlyel együttesen is gyakoroltatja.
A forgalmazó cég vagy televíziós szervezet a film előállítójának rendszerint minimum garanciát fizet, amelynek a feltétele, hogy a film elkészüljön és kellő időben és minőségben a forgalmazó rendelkezésére álljon. A forgalmazó a forgalmazási jog továbbértékesítésére is jogosult.
A filmkészítés finanszírozása bonyolult folyamat. Ezért az előállító erre szakosodott biztosítóval kötött megállapodás alapján speciális garanciát kaphat arra, hogy a film ténylegesen elkészül. Ennek alapján hitelez az adott speciális pénzintézet, amely az előállítótól megszerzi a szerzői jogokat ha a filmelőállító a hitelt nem fizeti vissza. Az előállító évente legalább egyszer köteles a filmalkotás felhasználásához kapcsolódó bevételeiről a szerzőnek felhasználási módonként írásban elszámolni.
A filmnél a szerzői alkotás elkészülése és az integritáshoz fűződő jogok védelme szempontjából igen lényeges mozzanat, hogy a játékfilmek és más filmek utolsó változatát - hiszen általában lényegesen több felvételt vesznek fel mint az adott film időtartamai - a vágóasztalon a filmszalag lerövidítésével (vágásával) állítják össze. Ezt hívják nemzetközileg elfogadott terminológiával "befejező vágás", "fival cut" jogának. Az befejező vágással kapcsolatban valamennyi filmalkotót a rendező képviseli a személyhez fűződő jogaik védelme tekintetében. A befejező vágásnál általában kompromisszumos megoldás születik a filmelőállító által képviselt anyagi érdekek és a rendező által képviselt művészeti értékek között.
Az Szjt. 65. § (1) bekezdés értelmében a filmalkotás akkor befejezett, ha végleges változatát a szerző és az előállító ilyenként elfogadják. Ezt követően a végleges változatot egyik fél sem változtathatja meg egyoldalúan.
A befejezett film hozzáadással, elhagyással vagy kicseréléssel való módosításához, vagy bármilyen más megváltoztatásához a szerzők és az előállító engedélye szükséges. Az előállító és rendező úgy is megállapodhatnak, hogy a befejező vágás a rendezőt illeti meg. Az sem kizárt, hogy egy filmnek több végső változata legyen.
A filmalkotásokra még akkor sem a munkaviszonyra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, ha azok munkaviszonyban vagy más hasonló jogviszonyban készültek. Ez a szerzők számára az integritási jog gyakorlásának és a felhasználási módokhoz kötődő díjazás vonatkozásában előnyös.
A filmalkotás létrehozására kötött szerződés - a megfilmesítési szerződés - alapján a szerző - kivéve a szöveges vagy a szöveg nélküli zenemű szerzőjét - ellenkező kikötés hiányában átruházza az előállítóra a filmalkotás felhasználására és a felhasználás engedélyezésére való jogot.
A zenemű tekintetében a filmelőállítók csak a megfilmesítéshez, filmre vitelhez szükséges felhasználási jogot szerezhetik meg, ugyanis a már nyilvánosságra hozott nem színpadra szánt zeneművek nyilvános előadása és bármely nyilvánossághoz közvetítése engedélyezésének jogát közös jogkezelő szervezet gyakorolja.
Az Szjt. 66. § (2) bekezdése értelmében a felhasználási jog átruházása nem terjed ki, további közös jogkezelés alá eső jogokra sem, így az üres kazetta jogdíjra, bérbeadási díjra és az ún. kábel díjigényre sem.
- A megfilmesítési szerződés alapján a szerző nemcsak felhasználási jogot, hanem rendelkezési jogokat ruház át a film előállítójára. A filmelőállító a megfilmesítési szerződés alapján a felhasználás másnak történő engedélyezésére vonatkozó jogot is megszerzi.
A megfilmesítési szerződés érvényességének nem feltétlen kelléke a film átadása. Elvileg minden egyes felhasználási módra lehet megfilmesítési szerződést kötni. Ez nyilvánvalóan ritka. Az azonban a gyakorlatban előfordul, hogy a szerző filmszínházi felhasználásra ad jogot a filmelőállítónak, magának viszont fenntartja a földi tévé- sugárzás és vezetékes továbbközvetítés jogát.
A film készítése során a filmírón és zeneszerzőn kívül további számos - első látásra nem különösen fontosnak tűnő - szerző (berendező, jelmeztervező, fővilágosító) alkotása kerül felhasználásra. Az ilyen alkotó tevékenységgel kapcsolatban felhasználási jogot a felhasználó az érintett szerzőkkel külön-külön kötött szerződésekkel szerzi meg. A film rendezőjével és operatőrével alkotói (rendezői) felhasználási szerződést kell kötni. A szerzőt minden egyes felhasználási mód tekintetében külön-külön díjazás illeti meg. A felhasználáshoz kapcsolódó bevételnek minősül az a támogatás is, amelyet az előállító a film megvalósításához kap. Ez a rendelkezés az elismert, híres szerzőknek hivatott kedvezni.
A jövőben megalkotandó filmeknél az előállítónak hat hónap áll rendelkezésre a nyilatkozattételre a film átadását követően. Az előállító köteles a mű átvételétől számított 6 hónapon belül a szerzőt írásban értesíteni arról, hogy a művet elfogadja-e vagy annak kijavítását igényli. Amennyiben az előállító nem nyilatkozik, a művet elfogadottnak kell tekinteni.
Az újra megfilmesítésre vonatkozó szabályok azt határozzák meg, hogy a film előállítója milyen feltételek mellett engedélyezheti a szerző számára az alkotásnak részben vagy egészben történő, azaz újabb megfilmesítését. Az Szjt. e vonatkozásban is a szerzők és előállítók érdekei között egyensúly teremtésére törekszik.
A szerző az előállítás befejezésétől számított 10 éven belül ugyanarra a műre csak az előállító hozzájárulásával köthet újabb megfilmesítési szerződést. Ez a korlátozás kiterjed a rajz- vagy bábfilmekben szereplő jellegzetes alakra, valamint - a felek megállapodása esetén - a szerzőnek a film céljára készített és felhasznált művével azonos témájú másik művére is.
Az előállító sem élhet külön engedély nélkül ezzel a joggal a 10 éves időkorláton belül, hiszen a megfilmesítési szerződés alapvetően egy filmalkotás elkészítésére jogosítja fel az előállítót. A filmelőállító a megfilmesítési szerződésben megszerezheti a remake jogot is.
Ha az előállító a mű elfogadásától számított 4 éven belül a megfilmesítést nem kezdi meg, vagy megkezdi ugyan, de ésszerű határidőre nem fejezi be, a szerző felmondhatja a szerződést és arányos díj megfizetését követelheti. A film befejezése ésszerű határidőn belül egyedi elbírálást kíván meg, mely figyelembe veszi a filmgyártás komplexitását, kockázatát és jelentős költségigényét. A szerzőt ilyen esetben a felvett előleg megilleti, a művel pedig szabadon rendelkezik.
Jogos felmondás esetén a szerző szabadon rendelkezik művével és arányos díjazásra is jogos marad.
Megfilmesítési szerződés fő kikötése
- felek megjelölése,
- irodalmi alkotás megjelölése, amelyből készül a mű,
- adott című, hosszúságú film megjelölése,
- a felhasználási engedély adása, felhasználás engedélyezésére vonatkozó jog átadása,
- határidő, amelyre a film elkészül, átvétel,
- a teljesítés elfogadásának módja,
- a felhasználás módjai (kizárólagosság),
- rendelkezés az újra megfilmesítésről,
- rendelkezés a film címének, figuráinak merchandising jellegű hasznosításáról,
- díjkikötés, felhasználási fajták szerint,
- a díjazásra jogosultak között a díjak megoszlása, elszámolás módja,
- felmondási jog,
- a jogszabályi hivatkozás. ■
Visszaugrás
