A Civilisztikai Kollégiumvezetők Országos Értekezletén (2015. november 9-10.) napirendre tűzték a részleges érvénytelenség jogintézményének megvitatását a 2013. évi V. törvény (Ptk.) alkalmazása tükrében.
Egyetértés van abban, hogy részleges érvénytelenség akkor állapítható meg, ha
- az érvénytelenségi ok csak a szerződés valamely, jól elkülöníthető részét érinti,
- a szerződés e kikötés nélkül is érvényes egészet alkot, vagyis az érvénytelen kikötés nem a szerződés kötelező tartalmi elemére vagy a felek által lényegesnek minősített kérdésre vonatkozik,
- a szerződés az érvénytelen kikötés nélkül is megfelel a felek feltehető akaratának, vagyis a szerződést az érvénytelen kikötés nélkül is megkötötték volna. (Az új Ptk. magyarázata HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. V/VI. 187. oldal). Fogyasztói szerződés esetében pedig a szerződés az érvénytelen feltétel nélkül is teljesíthető.
Az egyik álláspont szerint részleges érvénytelenség esetében az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazására a fentiekre tekintettel nincs szükség, a szerződés érvénytelen része mintegy kihullik a szerződésből. A bíróságnak nincs felhatalmazása arra, hogy az egyébként érvényesnek minősülő "maradék" szerződést kiegészítse, a kieső szerződési rendelkezés helyett a szerződés érvényessé nyilvánítása jogkövetkezményét alkalmazva valamelyik fél kérelmére új szerződési rendelkezést alkosson.
A másik álláspont szerint mód van az érvénytelenség jogkövetkezményei alkalmazására részleges érvénytelenség esetében is. Tiltó rendelkezés hiányában nincs akadálya annak, hogy részleges érvénytelenség esetén kérelemre a bíróság az érvénytelenség folytán kieső szerződési rendelkezés helyébe jogszabályi rendelkezést, vagy annak hiányában az adott ügyhöz adaptáltan kialakított rendelkezést léptessen akkor sem, ha a "maradék" szerződés is érvényes és teljesíthető lenne. Ilyen esetben a bíróság értelemszerűen nem az egész szerződést nyilvánítja érvényessé, a bírói beavatkozás csak az érvénytelen részre vonatkozik. Ezen álláspont képviselői szerint a fentiek a 2013. évi V. törvény, az új Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) 6:114. §-ának rendelkezéseiből egyértelműen levezethetők.
A főszabály alól kivételt képez a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 1993. április 5-i 93/13. EGK Tanácsi Irányelv (a továbbiakban: Irányelv) 6. cikke (1) bekezdése alapján a fogyasztói szerződés, mert a 6. cikk értelmében, ha a szerződés a tisztességtelen feltételek elhagyásával is teljesíthető, a szerződés maradék része változatlan feltételekkel köti a feleket. A bíróság tehát nem jogosult a tisztességtelen szerződési feltétel helyett valamelyik fél kérelmére a szerződési kikötés érvényessé nyilvánításával más szerződési rendelkezést létrehozni. Ezt azt álláspontot alátámasztja az Európai Unió Bírósága (EUB) a Kasler-ügyben (C26/13) hozott ítéletének 85. pontja, amely szerint bírói beavatkozásra akkor van mód, ha a tisztességtelen szerződési feltétel kiesése után a fogyasztói szerződés nem teljesíthető. Ilyen esetben alkalmazható a nemzeti jog azon szabálya, amely lehetővé teszi a nemzeti bíróság számára a kieső kikötésnek a jogszabály diszpozitív rendelkezésével való helyettesítését, vagy a feltétel érvénytelenségének más módon való orvoslását.
Meglepő, hogy a probléma az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) szabályozása körében folytatott joggyakorlat során ilyen élesen nem merült fel, holott a régi Ptk. nem tartalmazott egyértelmű eligazítást ebben a kérdésben, szemben a Ptk.-val, amely a részleges érvénytelenség jogkövetkezményeiről rendelkezik. A jogértelmezési kérdésben valamely álláspont elfoglalása előtt érdemes egy kis jogtörténeti áttekintést végrehajtani.
1. A régi Ptk.-nak a hatályba lépésekor irányadó rendelkezései a 237. §-ban szabályozták az érvénytelenség jogkövetkezményeit, főszabályként a szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállítását előírva. A 238. § rendelkezett a részleges érvénytelenségről kimondva: ha a szerződés részben érvénytelen, az egész szerződés megdől. A törvény három kivételt határozott meg:
a) ha jogszabály másként rendelkezik,
b) ha a népgazdaság érdekei a szerződés többi rendelkezésének fenntartását teszik indokolttá,
c) ha a felek a szerződést az érvénytelen rész nélkül is megkötötték volna.
Ebben az időszakban tehát az volt a főszabály, hogy a szerződés valamely rendelkezésének érvénytelensége a szerződés egészére kihat, automatikusan az egész szerződés érvénytelenségét jelenti, "az egész szerződés megdől". A régi Ptk. szabályozása tehát nem tett különbséget abból a szempontból, hogy mi volt a részleges érvénytelenség oka. A főszabály szerint az egész szerződés megdőlt akkor is, ha valamely érvénytelen szerződési kikötés kiesése ellenére a szerződés többi része megfelelt az érvényes szerződés követelményeinek. Értelemszerű, hogy ilyen szabályozás mellett az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazhatósága nem volt vitatott, hiszen akár a szerződés egészének érvénytelenségéről, akár részleges érvénytelenség következtében beálló érvénytelenségről volt is szó, a főszabály szerint az egész szerződés megdőlt.
A részleges érvénytelenség körében azonban a régi Ptk. már ebben az időszakban is nagy jelentőséget tulajdonított a felek szerződési akaratának. Az egész szerződés érvénytelenségének megállapítására vonatkozó jogkövetkezmény elhárítható volt, ha a felek a szerződést az érvénytelen rész nélkül is megkötötték volna. A szabályozás logikájából következően az érvénytelenségi ok nem vo-
- 306/307 -
natkozhatott a szerződés lényeges tartalmi elemeire, ha ugyanis az érvénytelenségi ok ezeket érintette, a szerződés teljes érvénytelenségét, az egész szerződés megdőlését kellett a bíróságnak megállapítania akkor is, ha a perindító fél a szerződés részleges érvénytelenségére hivatkozott. Ha tehát a "maradék" szerződés önálló szerződésként is teljesíthető volt, a bíróság valamelyik fél kérelmére az adott szerződési kikötés részleges érvénytelenségét állapította meg, ha a felek a szerződést az érvénytelen rész nélkül is vállalták teljesíteni, vagyis a szerződést a felek az érvénytelen rész nélkül is megkötötték volna. Ilyen esetben a régi Ptk. a felek szerződési akaratát engedte érvényesülni és a főszabály ellenére a felek szerződése fennmaradt.
Abban a kérdésben a szakirodalom nem foglalt állást, hogy ilyen esetben a felek közös nyilatkozatára volt-e ehhez szükség, illetve a bíróság minden szerződő fél oldaláról vizsgálta-e, hogy a szerződést az érvénytelen kikötés nélkül is megkötötte volna-e. Álláspontom szerint minden szerződő fél esetében fenn kellett állnia annak a körülménynek, hogy a fél a szerződést az érvénytelen kikötés nélkül is megkötötte volna. Ha valamelyik fél részéről a nyilatkozata, illetve a peradatok alapján az volt megállapítható, hogy számára a kieső szerződési feltétel olyan lényeges volt, amely nélkül a szerződéskötésre nem került volna sor, úgy a főszabálynak kellett érvényesülnie, vagyis az egész szerződés megdőlt és a bíróság az egész szerződés érvénytelensége miatt alkalmazta az érvénytelenség jogkövetkezményeit. A felek egyező nyilatkozatára azért volt szükség, mert mindegyikük esetében fenn kellett állnia a szerződési akaratnak a "maradék" szerződést illetően. Enélkül a "maradék" szerződés létre nem jöttét kellett volna megállapítani.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
