A hivatalos iratok elektronikus kézbesítéséről és az elektronikus tértivevényről szóló 2009. évi LII. törvény 2010. január 1-jétől kezdődő hatállyal módosította a kötelező jogi képviselet Pp. 73/A. §-ában fellelhető szabályait. A kötelező jogi képviseletnek a Pp. 73/A. § (1) bekezdés b) pontjában (a 2008. évi XXX. tv. által meghatározott) esetkörét átfogalmazta a jogalkotó. Ennek értelmében 2010. január 1. napjától kötelező a jogi képviselet a Pp. 23. § szerint a megyei bíróságok elsőfokú hatáskörébe tartozó, a vállalkozások egymás közötti pereiben a vállalkozó számára a per minden szakaszában, tehát a jogorvoslati eljárásokban is.
A vállalkozások fogalmát a vállalkozások közötti jogviták gyorsabb elbírálása érdekében a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló 2009. évi LXVIII. törvény 7. § (3) bekezdése határozta meg, módosítva ezzel a Pp. 396. §-át.
Ebben a vállalkozásra a következő definíciót adja a jogalkotó: "E törvény alkalmazásában vállalkozás az olyan - a cégnyilvántartásban nyilvántartott - jogi személy vagy jogi személyiség nélküli jogalany, amely elsődlegesen üzletszerű gazdasági tevékenység folytatása céljából jött létre." (Ez a vállalkozás-fogalom jóval szűkebb a gazdálkodó szervezet fogalmánál, ezzel majd a későbbiekben foglalkozom.)
A 2009. évi LII. törvény 11. § a Pp. 394/A. § -át követően egy új " Elektronikus kommunikáció a polgári perben" című hatodik részt iktatott be a Pp.-be, a korábbi hatodik rész számozását pedig hetedikre változtatta. A 11. § tekintetében a 2009. évi LII. törvény eredetileg úgy rendelkezett, hogy az 2011. július 1. napján lépjen hatályba. Ez a rendelkezés azonban elhibázott volt, miután a jogalkotó elképzelése szerint a gazdasági perekben az elektronikus eljárást szakaszosan kívánták bevezetni, hogy a jogalkalmazók számára kisebb stresszt okozzon a papír alapúról az elektronikus eljárásra történő átállás. Emiatt a Pp. hatodik részének tervezett új szabályozásából az elektronizálás először a bíróságokra, illetve a bíróságok és a szakértők, valamint a társhatóságok és a bíróságok között valósulhat meg, ezért - választható lehetőségként - már 2010-től módot kívánt adni erre a jogalkotó. Ezzel azonban nyilvánvalóan ellentétben állt a jóval későbbi időpontot megjelölő hatályba léptető rendelkezés, melyet emiatt korrigálni kellett.
A korrekció a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény, valamint a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény módosításáról szóló 2009. évi CXXI. törvény 14. § (7) bekezdésével történt meg, oly módon, hogy a 2009. évi LII. törvénynek a 2011. július 1-jén hatályba lépő paragrafusait felsoroló 10. § (5) bekezdéséből a 2010. január 1-jén hatályba lépő paragrafusok közé, a (3) bekezdésbe "vitte fel" a Pp. hatodik részét megállapító, és az elektronizálást lépcsőzetesen elrendelő 11. §-át.
Az így "rendbe tett" szabályozás most már a következőket rendeli:
1. A 2010. január 1-je óta hatályos Pp. 394/D. § szerint 2011. június 30-ig a megyei bíróságok elsőfokú hatáskörébe tartozó (valamennyi!) 2010. január 1-je után indult polgári peres eljárásban lehetőség van a szakértők és a bíróság közötti elektronikus kapcsolattartásra. (2011. július 1-jétől kezdődően az ezen időponttól indult helyi bíróságok elé tartozó ügyekre is kiterjesztik majd a fenti rendelkezést.) Ekkor még a szakértő döntésén alapul az elektronikus kapcsolattartás, a szakértő ezirányú döntését pedig a szakértői névjegyzék adataiból ismerheti meg a bíróság. Ha a szakértő vállalja az elektronikus érintkezést a bírósággal, akkor a szakértő nem kötelezhető arra, hogy a bírósághoz benyújtott iratot papír alapon küldjön meg valamely perbeli személynek. Ilyenkor csak kivételes esetben kerülhet sor papír alapú kézbesítésre, például akkor, ha az adathordozó jellege, vagy az iratok nagy tömege miatt a digitalizálás különös nehézséggel járna, vagy akkor, ha a papír alapú okirat valódisága vitás. A fél és a szakértő közvetlen kapcsolata fő szabály szerint nem elektronikus, a fél a szakértő rendelkezésére bocsáthatja papír alapon a szükséges dokumentumokat, melyeket a szakértő ilyenkor - ha vállalta az elektronikus eljárást és a technikai feltételek adottak - köteles digitalizálni. Ha azonban a fél számára is kötelező az elektronikus kézbesítés, ilyen esetben az elektronikus kézbesítést vállaló szakértővel a fél kapcsolattartása is elektronikus.
Értelemszerűen akkor, ha a szakértő nem kíván áttérni az elektronikus kézbesítésre, a bírósággal is papír alapon érintkezik, azonban a Pp. 349/D. § (8) bekezdése szerint a papír alapon beadandó szakvélemény mellé csatolnia kell ennek elektronikus adathordozón rögzített változatát is. A papír alapú és az elektronikus adatrögzítőn lévő szakvélemény egyezőségéért a szakértő felel. (Erre azért van szükség, hogy az eljárásban részt vevő olyan fél számára, aki az elektronikus kézbesítést vállalta, szkennelés (digitalizálás) nélkül alkalmas legyen a benyújtott szakvélemény a kézbesítésre.
2. A Pp. 2010. január 1-jétől hatályos 394/E. § értelmében 2010. január 1. napja és 2011. június 30. között a bíróságok hivatalos irataikat másik bíróság, közigazgatási szerv vagy más hatóság részére elektronikus úton is kézbesíttethetik. Az elektronikus úton megkeresett hatóság, bíróság, közigazgatási szerv köteles elektronikus úton válaszolni a megkeresésre. 2011. július 1-jétől a bíróságok és a társhatóságok közötti kapcsolattartás fő szabály szerint kötelezően elektronikus lesz, és csak akkor lesz helye közöttük papír alapú kapcsolatfelvételnek, ha ezt a kézbesíttetni rendelt okirat papír alapú bemutatásának szükségessége indokolja. (Például, ha az okirat valódisága vitás, vagy az iratok rendkívül nagy mennyisége miatt a digitalizálás nehézkes lenne.)
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
