Miután az internet használata, az elektronikus kommunikáció és a közösségi média meghatározóvá vált a fiatalok és részben a gyerekek életében, a családoknak és a szülőknek, új, korábban nem ismert helyzeteket kell kezelniük és adott esetben rendezniük. A német Zeitschrift für das gesamte Familienrecht folyóirat szerkesztősége - annak érdekében, hogy elinduljon a diskurzus ebben a témában -, felkért bírákat arra, hogy írják le ezzel kapcsolatos meglátásaikat a szülői felügyelet, kapcsolattartás és az állami gyermekvédelmi gondoskodás szemszögéből. Dieter Schwab, a szerkesztők egyike bevezetőjében[1] hangsúlyozta, hogy nem kívánták a felkért szerzőket semmiféle tartalmi iránymutatással korlátozni, hiszen az volt a cél, hogy a gyakorló jogászok azt fogalmazzák meg, ami álláspontjuk szerint említésre és tárgyalásra érdemes. A folyóirat 2017. évi novemberi számában megjelent tanulmányok különböző kérdéseket tekintettek át, ugyanakkor éppen a valamennyi írásban megmutatkozó azonosságok jelzik azt, hogy melyek a legkritikusabb és legaktuálisabb területek.
Több tanulmány is épít egy olyan felmérésre[2], amely nyilván hazai szemmel is különösen jelentős lehet: a felmérésben 926 6-18 éves gyermek internet-használati szokását vizsgálták meg. A felmérés eredményeit 2017-ben tették közzé: megállapították, hogy Németországban a fiatalok és gyerekek egyre korábbi életkorban, egyre hosszabban és egyre több időt töltenek a világhálón. Míg 2014-ben a megkérdezett 6-7 évesek 39 százaléka nyilatkozott úgy, hogy legalább alkalmanként használja az internetet, addig néhány évvel később ez az arány már 48 százalék volt, s ennek a korosztálynak az interneten töltött ideje is megnövekedett. Hasonlóképpen változott a 8-9 éves korosztály internethez való viszonya: míg a 2014-ben a megkérdezettek 76 százaléka használta az internetet, addig 2017-ben 81 százalékukról volt ez megállapítható. Esetükben is megnőtt az ott töltött idő aránya, napi 43 percre.
Nyilvánvalóan nagyobb arányban használnak a gyerekek és fiatalok okostelefont, illetve tabletet, rendszerint a sajátjukat. 2014-ben a 6-7 évesek 20 százaléka használt okostelefont, illetve mobiltelefont, ez az arány 2017-re 38 százalékra nőtt, a tablethasználók aránya pedig 28 százalékról 64 százalékra. Míg a 10-11 évesek 50 százaléka rendelkezett 2014-ben okostelefonnal, addig 2017-ben már 67 százalékuk; 12 éves kortól kezdődően pedig szinte mindenkinek van okostelefonja. Megállapítható volt, hogy a Z generáció[3] tekintetében az internethez kapcsolódás értelmezhetetlen fogalom, miután ennek a generációnak a tagjai folyamatosan online élnek, s az első olyan generációt képviselik, akiknek a gyermekkora már a digitális technológia mellett telt el. Az okostelefonok használata igen nagy elterjedtséget mutatott: a vizsgált gyerekek 88 százaléka használja telefonálásra, 83 százaléka zenehallgatásra, 82 százalékuk facebookozásra (ideértve a Messenger[4] használatát), 78 százalékuk fotózik vele, illetve videókat készít, 61 százalékuk pedig további funkciókat alkalmaz. Több mint minden második megkérdezett úgy nyilatkozott, hogy mobiltelefon nélkül nem tudná elképzelni az életét, ugyanakkor a nyilatkozatokból kiderült, hogy az okostelefonnal kapcsolatban minden negyedik családban viták származnak. A 10-18 évesek 26 százaléka számolt be arról, hogy otthonukban sokszor vitatéma a mobiltelefon túlzott használata.
A számítógépeket és laptopokat ez a korosztály lényegesen kevésbé használja, mint ahogyan a közvetlen internet-hozzáféréssel nem rendelkező készülékeket is: míg 2014-ben a megkérdezett korosztálynak 41 százaléka rendelkezett saját televíziókészülékkel, 2017-ben már csak 32 százalékuk. Ezzel szemben nőtt az okostelevíziót használó gyerekek, illetve fiatalok száma: míg 2014-ben csak 7 százalékuk rendelkezett saját készülékkel, addig 2017-ben már 29 százalékuk. Ami a Whatsapp[5] alkalmazást illeti, a 10-11 éves gyermekek körében is rendkívül népszerű: 72 százalékuk használja; a 14 éven felüli gyermekek körében pedig lényegében mindenki: 96 százalékuk. Gyakorlatilag minden második 10-11 éves gyermek használja a YouTube csatornát, a 16-18 éveseknek pedig a három-
- 49/50 -
negyede. Az úgynevezett influencerek, véleményvezérek is legnagyobbrészt a YouTube-on szereplő személyek közül kerülnek ki: a gyerekek és fiatalok az idoljaikat nem annyira a sportolók és művészek, mint a youtuberek közül választják (akik egyúttal a gyerekek szemében bekerültek a vágyott "foglalkozást" folytató személyek közé).
Igen lényeges, hogy miként viszonyulnak a szülők a gyermekek igen magas internet-aktivitásának kérdéséhez. A megkérdezett gyerekek 62 százaléka számolt be arról, hogy saját maguk is odafigyelnek, milyen személyes információkat közölnek magukról az interneten, 54 százalékuk pedig úgy nyilatkozott, hogy figyelnek arra, milyen adataik, így fotók, kommentek válnak az interneten láthatóvá. A felmérés azt mutatta, hogy a gyerekek, illetve fiatalok internethasználatának gondosságát erőteljesen befolyásolja a szülők hozzáállása: tíz megkérdezettből hatan jelezték, hogy szüleik megkérték őket, ne tegyenek magukról közzé túlságosan sok magánjellegű információt. Csak minden tizedik megkérdezett nyilatkozott akként, hogy a szüleit nem érdekli, hogy hogyan van jelen az interneten. Szakértők szerint nagyon fontos, hogy a szülők attól kezdődően, hogy a gyermek megjelenik az interneten, mellette legyenek és támogassák.
Isabell Götz írása[6] a német Polgári Törvénykönyv (Bürgerliches Gesetzbuch, BGB) egyes szabályain keresztül veszi sorra, hogy miként alakulnak a szülők jogai és kötelezettségei a gyermek internethasználatának tükrében. A szülők gondozási-nevelési feladataik ellátása során maguk határozzák meg a jogszabályi kereteken belül és a gyermek jólétének biztosítása érdekében azt, hogy milyen nevelési célokat követnek és milyen nevelési stílust alkalmaznak. A szülők különbözőek, lehetnek a technika megszállottjai és lehetnek olyanok, akik folyamatosan az elektroszmogtól (az elektromos berendezések által kibocsátott elektromágneses sugárzástól) védik gyermekeiket. Akárhogyan is, a szülők felelősséggel tartoznak gyermekeikért, igaz, ennek mértéke függ többek között a gyermek életkorától, fejlettségétől, személyiségétől, képességeitől, s attól is, hogy adott esetben milyen veszélyhelyzettel szemben kell őket megvédeni. Ugyanakkor, ahogyan Götz hangsúlyozza, nemcsak védelmet kell nyújtani a gyermekek számára, hanem megtanítani őket arra, hogy a veszélyeket hogyan kerülhetik el. Természetesen az online térben felmerülő veszélyek elkerülése érdekében is szükséges a szülőknek megtenni a szükséges lépéseket. Ilyen veszélyt jelent az internetes zaklatás (cybermobbing vagy cyberbullying), továbbá a szexuális visszaélés (cybergrooming, amely felnőttek és gyerekek internetes kapcsolatfelvételét jelenti szexuális tevékenység folytatása érdekében), de akár a Sex-Texting is, amely meztelen vagy szexuális tartalmú képek küldését jelenti). Meg kell akadályozni a gyermekek személyiségi jogainak sérelmét, különösen, ami a gyermek saját képmáshoz való jogát illeti. A felnőttek saját maguk gyakran egyáltalán nem rendelkeznek elegendő ismerettel az internet használatát illetően, felelőtlenül adják ki a világhálón adataikat, és az átgondolatlanul kitett posztjaik miatt nem egyszer a tartási pereket is elveszítik. Ez azonban nem mentesíti őket a gyermek irányában fennálló kötelezettségek teljesítése alól.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
