Az őszi önkormányzati választásokat megelőzően és azt követően is számos olyan "ügy" látott napvilágot, ami rávilágít egy évek óta a felszín alatt húzódó problémára, amely nem utolsósorban a következő választásokig hátralévő időre nézve hasznos adatvédelmi, kommunikációs és marketing lehetőségeket is magában rejt.
Egy budapesti belvárosi kerületi önkormányzat került abba a helyzetbe, hogy a vezető- és politikai irányultságváltást követően nem fért hozzá a saját Facebook oldalához, mert az admin és szerkesztői jogok jogosultjai egyszerűen nem adták át a felhasználó neveket és a jelszavakat. A konfliktus odáig fajult, hogy az egyébként távozóban lévő hivatali dolgozók önhatalmúlag törölték a Facebook oldalt, annak több éves, gondosan felépített tartalmaival és kapcsolati hálójával együtt. Ugyanerre a sorsra jutott a helyi kerületi újság adatbázisa, archívuma, egyáltalán az egész lap működtetéséhez szükséges minden tartalom, elérhetőségi adatok, olvasottsági, nézettségi adatok, kapcsolatok.
A probléma nemcsak a Facebook oldal, hanem az önkormányzati weboldal, intézményi weboldalak hozzáférési jogosultságaihoz is kapcsolódik, bizonyos esetekben a levelezőrendszer kézben tartásának a keretei is kérdésesek. Ez a probléma egyrészt adatvédelmi vetületű, így a GDPR (EU Általános Adatvédelmi Rendelete) érintett ebben a kérdésben, másrészt információbiztonsági kérdés is, amelyet a 2013. évi L. törvény szabályoz kötelezően.
Az adatvédelmi tudatosság és a közérdekű információkhoz való szabad hozzáférés elterjedésével pedig egyre erősödik néhány helybeli lakos és/vagy ellenzéki szemléletű önkormányzati képviselő olyan mennyiségű adatigénylési tevékenysége is, amely már szinte az önkormányzat, hivatal megbénítását, de minimum az indokolatlan leterhelését célozza. Ehhez pedig a Facebookon való panaszkodás, kritizálás kapcsolódik, ha bármilyen információhoz nem férnek hozzá.
Országos tapasztalataink alapján kijelenthető, hogy a polgármesterek, önkormányzatok, hivatalok, jegyzők többsége szerint mindez csak számítástechnikai kérdés. Ez azonban csak a felszín, már sokkal inkább egy település nyilvános kommunikációjának legnagyobb szeletéről beszélünk, és így annak hátrányos befolyásolásáról.
A többségi gyakorlat szerint a települési weboldal domain nevével kapcsolatos ügyintézés, hosszabbítás, és a tárhely szolgáltatóval való kapcsolattartás a belsős számítástechnikus vagy például külsős rendszergazda, vállalkozó feladata, így ők szokás szerint a legegyszerűbb megoldást választják, magukat mint magánszemélyt jelentik be domain tulajdonosként, Facebook oldal adminisztrátorként, szerkesztőként. Mert egyszerűen bürokratikusabb az, hogy be kellene szerezni a jegyzőtől vagy a polgármestertől a képviseleti jogukat igazoló dokumentumot és az ő nevükben regisztrálni. Így a domain/tárhely szolgáltatónál, illetve a Facebooknál a rendelkezni jogosult személyek körébe be sem kerülnek a helyi vezetők, sőt, még csak nem is tudnak erről a fennálló kockázatról. A polgári jog szempontjából még érdekesebb a helyzet, hogy tulajdonjogilag ki minősül tulajdonosnak, netán rosszhiszemű tulajdonosnak vagy birtokosnak.
Fenti eset alapján akár évekre is befolyásolni lehet a helyi hatalom internetes megjelenését és az nem segít a helyzeten, hogy talán 4-5 év múlva jogerős bírósági döntés születhet a már nem is a hivatalnál dolgozó korábbi közszolga vagy vállalkozó eljárásának tisztességtelenségéről. Közben már egy új önkormányzati választáson is túl lesz mindenki.
2019. év utolsó hónapjában látott napvilágot egy jogerős bírósági döntés, miszerint egy állami szolgálatban lévő dolgozó (ügyész) három különböző Facebook zárt csoportban közzétett kommentje miatti eltávolítása teljesen jogellenes, így tíz millió forint feletti elmaradt jövedelmet, kártalanítást, sérelemdíjat kell részére megfizetni. Túl azon, hogy az ügyészi jogviszonyt helyre kell állítani.
Tavaly év elején szintén jogerős bírósági döntés született egy állami támogatású intézet, az A. J. Tudásközponttól egy Facebook poszt lájkolása, illetve egy eseményhez kapcsolódóan a "Részt veszek" gomb megnyomása, így nyilvánossá válása miatt. A bíróság a szintén a munkaviszonyra irányuló jogviszonyából eltávolított dolgozó javára döntött, mely szerint a jogviszony munkáltató általi megszüntetése kirívóan aránytalan szankció. Több millió forint elmaradt munkabér, sérelemdíj megfizetésére kötelezték a munkáltatót a jogviszony helyreállítása mellett.
Mindkét bírósági döntés mind az elsőfokú, mind a másodfokú eljárásában hangsúlyozta, hogy nem volt belső szabályozás, előírás. Ez esetleg keretek közé szorította volna az egyébként állami szolgálatban álló tisztviselők magánszférájának, véleménynyilvánításhoz való alkotmányos jogának és az ügyészség, nonprofit alapítvány jó hírnevéhez, közéletben való bizalmat keltő nyilvános megjelenéséhez való jogok kereteit, határait. Ha lett volna belső szabályzat, etikai kódex, eljárásrend, akkor könnyebb lett volna egyrészt a bíróság dolga, másrészt a "munkáltató" könnyebben meg tudta volna védeni magát, jó hírnevét, az állami/önkormányzati szolgálatba vetett bizalmat. Az állami közszolgák ügyeiben hozott döntés ugyanúgy megszületne helyi önkormányzatnál, hivatalnál dolgozó tisztviselők esetében is, nem lenne más a bírósági mérlegelés és döntés eredménye.
Az elmúlt években megerősödött - különösen a Facebookon - a véleménynyilvánítások gyakorisága, jellemző lett a témák sokszínűsége. Ez a jelenség érinti
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
