A tanulmány apropójául a polgári perbeli peranyagszolgáltatási és az elbírálandó peranyag-megállapítási teher jogalkotó általi telepítésével összefüggő úgynevezett összefoglaló nyilatkozat kérdéskörének szabályozatlansága szolgált. A magánjogbeli jogfenntartások megítélését önálló tanulmányban elemeztem. Jelen tanulmányban ezért bemutatásra kerül, hogy a polgári perben szabályozás esetén, illetve annak hiányában milyen jogkövetkezménnyel jár a jogfenntartó nyilatkozat, és hogy indokolt-e bárminemű jogszabálymódosítás e körben, vagy a bírósági esetjog megnyugtatóan tudja kezelni a jelenlegi helyzetet.
The study was triggered by the unregulatedness of the so-called "summary statement" in the civil litigations, its unsettled rules on providing the necessary documents, the provisions of the burden of litigation. I analyzed the assessment of reservation of rights in civil law in a separate study. The present study therefore presents the legal consequences of the reservation of rights both in the absence of regulation and within the regulation of civil litigation. The question is whether any changes to the law are justified in this area, or whether the current situation can be satisfactorily addressed by the courts in their case law.
Az úgynevezett összefoglaló nyilatkozat tárgyalt problematikájának lényege abban foglalható össze, hogy elsősorban az elsőfokú bírósági gyakorlatban felmerült az a jelenség, hogy a bíróság felhívja a feleket, illetve beavatkozókat (a továbbiakban együtt: felek) leginkább a perfelvétel lezárása vagy a tárgyalás berekesztése előtt, továbbá az eljárás hosszabb idejű félbeszakadása vagy az első- esetleg másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása után a per újraindulásakor arra, hogy a felek által a per során folyamatosan módosított (részben elhagyott, fenn nem tartott), kiegészített, hiányos, nem kellően részletezett, túlzottan részletezett, döntően irreleváns állításokkal együtt előadott, egyébként terjedelmes, önellentmondó, nem egyértelmű, nyilvánvalóan téves anyagi, illetve eljárási jogszabályértelmezésen alapuló kereseti kérelembeli, viszontkeresetbeli, beszámítási kifogásbeli, ellenkérelembeli - a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 183. § (1) bekezdése szerinti - perfelvételi nyilatkozataikat a fentiekben említett szakaszokban való tisztánlátása érdekében adják elő egységes szerkezetbe foglaltan, a teljesség igényével, véglegesen, tömören, összefoglalóan (a továbbiakban: összefoglaló nyilatkozat).[2] Az összefoglaló nyilatkozattal célzott teljesség, véglegesség, áttekinthetőség, egyértelműség iránti igénnyel szoros összefüggésben áll, illetve arra alapvetően hátrányosan hat a perbeli nyilatkozatoknak - akár lényeges módosításokat követően is - pusztán a fenntartására vonatkozó gyakorlat a polgári perben. Jelen tanulmány nem tér ki a polgári anyagi jogi jogfenntartás elemzésére, mivel ezzel a témával már foglalkoztunk e folyóirat korábbi számában.
Tekintettel arra, hogy a Pp. imperatív, főszabály szerint eltérést nem engedő szabályokat tartalmaz és a felek - egyoldalú vagy konszenzuális - perjogviszonyt alakító nyilatkozatait és a jogalakítási szabadság kereteit is tételesen meghatározza, így általában kijelenthető, hogy a perjogban a felek és egyéb perbeli személyek nyilatkozattétele körében a fél jogfenntartása a kötelezően megteendő nyilatkozatok vonatkozásában - kifejezett törvényi felhatalmazás hiányában - nem joghatályos. A fél azon nyilatkozatai körében, amelyeket határidőre kell végleges jelleggel megtennie a Pp. rendelkezései vagy a bíróság felhívása alapján, a nyilatkozatának ideiglenes megtételével nem játszhatja ki a határidőre vonatkozó rendelkezéseket. Az ezek körében megtett jogfenntartásai így hatálytalanok, ezért - tartalmuktól, illetve a körülményektől függően - vagy véglegesnek kell tekinteni az ideiglenesen megtett nyilatkozatait, vagy a mulasztás következményeit lehet alkalmazni.
Ha viszont nincs kötelezettsége, de joga van az adott nyilatkozat megtételére, vagy ha utóbb a nyilatkozatát módosíthatja, a fenntartás akkor is hatálytalan, de olyan joghatás érhető el az utólagos módosító nyilatkozattal, mintha a jogfenntartást tartalmazó nyilatkozat hatályosult volna, és a fél ténylegesen az alapján tett volna végleges nyilatkozatot. Fontos azonban a dogmatikai tisztaság miatt hangsúlyozni, hogy nem ez történik ilyenkor, hanem a fél pusztán a Pp. által biztosított utólagos módosítási, kiegészítési, elállási jogával él (látszólagos jogfenntartás).
- 38/39 -
Hangsúlyozandó, hogy a Pp. 178. §-a a fél általi jogfenntartás kifejezett esetét szabályozza, és akkor sem elégszik meg azzal, hogy a fél a fenntartó nyilatkozatot megtegye, amely ekkor úgy hangozna, hogy "a keresetindítás hatályait fenntartom, keresetlevelemet hiánytalanul később nyújtom be". Ezzel szemben a Pp. említett rendelkezése megköveteli a fenntartó nyilatkozat ráutaló magatartással, a keresetlevél hiánytalan benyújtásával való megtételét, nyilván a perkoncentráció elvének érvényre juttatása okán. Ilyen hiányában a keresetindítás eredeti hatályai nem maradnak fenn, a felet a bíróság tájékoztatja, hogy új per indult az új, ismét hiányos keresetlevél benyújtásával, és a keresetindítás hatályai az utóbbi időponthoz fűződnek.
A keresetindítási jog fenntartása csak a Pp. engedélye esetén tud érvényesülni, az önmagában alkalmatlan az elévülés megszakítására, nyugvásának kiváltására.
Ha a felperes-jogosult egyetlen jogcímen érvényesíti igényét keresettel (mivel a Pp. már a jogcímhez kötöttség talaján áll főszabály szerint), ugyan más keresetre a korábbi keresettel - azonos felek között, azonos jogviszonyból, azonos tényállás mellett - indított per res iudicatát nem eredményez, de meg sem szakítja a Ptk. szerint az elévülést, ahogy az sem, ha a fél az első, elveszített perben végig akként nyilatkozik, hogy fenntartja az ellenérdekű féllel szemben más, esetleg konkrétan megjelölt keresetei tekintetében a perindítás jogát, de a Pp. 173. § (4) bekezdése szerint azt látszólagos keresethalmazatként nem érvényesíti. Így - bár eszerint a keresetlevél előterjesztéséhez fűződő joghatások látszólagos tárgyi keresethalmazat esetén is valamennyi keresetre nézve beállnának - ennek előnyéből a fél hiányos igényérvényesítése miatt nem tud részesülni.
A Ptk. 6:25. § (1) bekezdése ugyanis az elévülés megszakítási okai között kizárólag a bírósági igényérvényesítést ismeri, a felszólítás már nem ex lege megszakítási ok, a jövőbeli feltételtől függő, peres igényérvényesítésre vonatkozó szándéknyilatkozathoz pedig a Ptk. sosem kapcsolta az elévülés megszakításának joghatását. Ahogy arra tekintettel az elévülés nyugvását kiváltó menthető oknak sem minősíthető a Ptk. 6:22. §-ával összhangban, hogy az első per megindításra került, amelynek kimenetelét a fél nem láthatta előre, mert gondos perindítás esetén a felperes a perben a Pp. 170. § (4) bekezdése és a 173. § (2) és (4) bekezdése szerinti eshetőleges keresethalmazatként érvényesíthette volna az adott kereseteket.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
