Az európai jogrendszerekben általában a szerződés semmisségének három, doktrínában és tételes jogban három általánosan elismert csoportja különböztethető meg: (1) Tilos szerződések (Verbotene Verträge, a német, az osztrák és a svájci jogban), (2) jóerkölcs elleni szerződések (les contrats contre le bon foi, a francia jogban; die Verträge gegen die guten Sitten, a német jogban), (3) közrendsérelmes szerződések (contrats contre l'ordre public, a francia jogban). A jogkövetkezmények elvben, azaz főszabályként azonosak: a szerződés semmissége, mégpedig ex tunc, vagy ab initio, tehát a jogellenes szerződés megkötésének időpontjától kezdődően. Közös az is, hogy ezek a jogellenes a szerződések széles körben támadhatók meg, nemcsak a felek kezdeményezésére, hanem a közérdeket óvó ügyész, vagy bármely érdekelt személy részéről. A megtámadási határidő általában hosszabb, mint az egyéni érdekeket oltalmazó, akarathibákra (tévedés, megtévesztés, kényszerhatás) megtámadhatósági intézmény. A jogellenes és közerkölcsellenes szerződésekre vonatkozik az a glosszátori római jogi szabály, mely szerint: Qoud ab initio vitiosum est tractu temporis non est convalescere - ami kezdettől fogva rosszhiszeműséget tanúsított a törvényi és erkölcsi forrású kényszerítő jogszabályok iránt, azt az "idő vasfoga" nem javítja meg. Ezzel szemben a megtámadhatóság rövid megtámadási határidőhöz fűződik, a megtámadás határidőben történő elmaradása a szerződés konvalidációját vonja magával. A szerződés semmissége kizárja a konvalidációt. Kivételt képez a jogösszehasonlító elmélet és a nemzeti polgári jogi kódexek értelmében négy eset: (1) a konverzió, amikoris bírói közreműködéssel a semmisségi per folyamán, a felek javaslatára, az érvénytelen szerződés átalakítható egy érvényes szerződéssé, a szerződés tartalmának bírói kontroll alapján történő átalakításával, pl. semmis adásvétel átalakítása engedélyezett haszonbérletté, ahol értelemszerűen a vevő nem szerezhet tulajdoni jogosultságot, csupán bérlőként tartós, vagy ideiglenes rendeltetés szerinti dologhasználatot, - az eladó, a konvertált szerződésben bérbeadó, nem jogosult az adásvételi ár követelésére, s csupán bérleti díjat igényelhet. Adásvétel tartós bérletre szóló konvertálása esetén kérdés, hogy a bérleti díjak meghaladhatják-e a semmis adásvétel által megszabott adásvételi árat. (2) Részleges semmisség. Amennyiben a szerződés célzott joghatása, azaz egésze nem jogellenes, csupán egyes rendelkezései, utóbbiak megsemmisítése esetén a szerződés megmaradt része érvényben tartható, amennyiben ez megfelel a szerződő felek akaratának. (3) Lényeges alaki kellék (forma ad solemnitatem) megsértése esetén az egyébként semmis szerződés konvalidálható, amennyiben a visszterhes szerződés felei kölcsönösen teljesítették szolgáltatásaikat teljes egészében, vagy túlnyomóan, kivéve ha e konvalidáció nincs ellentétben a törvény vagy más jogszabály által felállított jogszabályban előírt kötelező alaki kellék céljával, rendeltetésével. (így pl. a svájci OR - Obligationsrecht és doktrína). Amennyiben pl. a kötelező forma közérdek oltalmát vette célpontul, a magánjogi jellegű kölcsönös teljesítés értelemszerűen nem vezethet konvalidációhoz, ha azonban a kötelező forma célja magánérdek oltalma, akkor a nemformális szerződés kölcsönös teljesítés útján konvalidálható. (4) Uzsorás szerződés konvalidációja. Az uzsora, az uzsorás által a kihasznált, azaz a másik szerződő fél könnyelműségére, rászorultságára, függő helyzetére és tapasztalatlanságára épülő szerződés, a szorult helyzetben levő fél terhére megkötött, számára szembetűnően aránytalan kötelezettségeket előirányzó szerződés, a hagyományos európai kódexekben közrendsérelmes, erkölcsellenes szerződés (ld. pl. svájci Kt., Osztrák Ptk.), mely semmis. A konvalidáció azonban lehetséges, ha az uzsorás méltányosan mérsékli a kihasznált fél iránti követelését.
Az alapvető jogkövetkezmények megfelelő jogi dispozíciókhoz fűződnek. Megállapítható a tilalmi források differenciálódása. A tilos szerződések konkrét törvényi vagy más jogszabály által felállított tilalmat sértő szerződések. Ha a tilalmat előirányzó jogszabály más szankciót, jogkövetkezményt nem irányoz elő (a fentebb kifejtettek értelmében) a szerződés semmis. A közrendsérelmes szerződések nem konkrét, kényszerítő jogszabályt sértő szerződések, hanem az alkotmány, v. alaptörvény által elismert legfelsőbb szintű társadalomszervezési alapvető értékeket, vagy alapjogokat tagadja, pl. jogállamiságot, a lojális versenyt, a hatalommegosztást, a jogszerűen szerzett tulajdon oltalmát, az el nem idegeníthető személyhez tapadó személyiségi jogosultságokat (pl. névviselés, személyi szféra, levéltitok, szellemi alkotások nemvagyoni oltalma, vagyis az alkotás jogellenes bitorlása), a vállalkozási szabadság stb. Ilyen lehet pl. a kizárólagos piacengedményről
-397/398-
szóló szerződés, pl. adott régióban érvényesülő, kizárólagos vételi, vagy kizárólagos eladási jogról szóló szerződési klauzula, tagadva ezáltal szerződési úton, a lojális versenyt és létrehozván a monopolhelyzetet. A jószokásellenes (a magyar jogban a jóerkölcsbe ütköző szerződések) tilalmi forrása nem törvényi, inkább törvényen kívüli, de a törvény által,elismert, törvényi szűrőn keresztül (nem bármilyen szokás, "jó" jelzővel ellátott, tehát bírói mérlegelés alá tartozó) szokás alkalmazható, íratlan, de általánosan elfogadott szabályok. A jószokásellenes szerződések nem azonosak a szokványellenes szerződésekkel. A szokványok is legtöbbször íratlan szabályok, amelyek hosszabb időn keresztül alakultak ki, azonos helyzetben azonos magatartás útján és elsősorban valamely szakmában, pl. a kereskedelemben, gyakran határokon átívelő jelleggel (lex mercatoria). A szokványoktól eltérő szerződési klauzulák nem feltétlenül vezetnek semmisséghez, amennyiben ez az eltérés a szerződéskötési szabadság általános korlátozásán belül történik. A kereskedelmi jogban előfordul, hogy a törvény a kereskedelmi szerződésekre nézve kötelezőnek tartja a kereskedelmi szokások betartását, ebben az esetben a szokványellenes szerződés akár semmis is lehet. A jószokás generálklauzulás mérce, mely befolyásolja a szerződés érvényét, "szerződésen kívül" meghatározott, megszokott, absztrakt magatartásforma. Szemben a jóhiszeműséggel, bizalmi elvvel (Treu und Glauben, bona fides), mely "szerződésen belüli" magatartásformát céloz meg, azt, hogy a felek egymás közötti kapcsolatukban szerződéshez hűen teljesítsenek. A rosszhiszemű magatartás, pl. szándékos késedelem, a szerződés motivált felbontásához vezethet. A jószokásba (jóerkölcsbe) ütköző szerződések ezzel szemben semmisek.
Konkrét jogkövetkezmények tekintetében, mindhárom típusú jogellenes szerződés esetén, nem más, mint a szerződés megkötését megelőző helyzet helyreállítása (in integrum restitution). Ez azt jelenti, hogy amennyiben a jogellenes szerződés felei kölcsönösen teljesítettek, jóhiszeműségi esetben kötelesek a teljesített szolgáltatásokat vissza juttatni. Amennyiben a semmisségi perig csupán az egyik fél szolgáltatott, a másik pedig nem, kölcsönös jóhiszeműség esetén a teljesített szolgáltatás visszajár, a még addig nem teljesített szolgáltatás kötelezettjének teljesítési kötelezettsége viszont megszűnik. A rosszhiszeműség a semmisségi perben kétféle lehet: kétoldalú vagy egyoldalú. A rosszhiszeműség a semmisségi perben azt jelenti, hogy a szerződés egyik, vagy mindkét felének tudomása volt, vagy tudomása kellett volna legyen arról, hogy jogellenes szerződést kötött. A rosszhiszeműségnek két szankcionálási megoldása van: (1) az egyik az, hogy a rosszhiszemű félnek megtagadható az előző helyzet helyreállítása iránti kereseti kérelme, és akár teljesített, akár nem, szolgáltatása az állam javára marasztalható, mintegy magánjogi, de közrendet sértő szankcióként. (2) A második az, hogy a rosszhiszemű félnek megtagadható az előző helyzet helyreállítását célzó kérelme, de jogosult a jogalap nélküli gazdagodás jogcímén keletkező követelés megvalósítására. A következő tényálláshelyzetre vonatkozik a condictio indebiti. A rosszhiszemű fél előbb tudatosan semmis szerződést kötött, majd ezt "megbánván" semmisségi kérelmet nyújtott be, követelvén nemcsak a semmisség deklarálását, hanem az előző helyzet helyreállítását is. "Más ténykérdés" az, hogy időközben a rosszhiszemű fél haszonra tehetett szert. A francia jog erre a problémára azt reponzálja, mondja, hogy a rosszhiszemű szerződő félnek nem származhat a semmis szerződésből semmiféle haszna. Ami mindenképpen elfogadható. A probléma abban merül fel, ebben a jogrendszerben (francia jog), hogy lehetséges az az igaz konstelláció (körülményhelyzet), mely szerint a jóhiszemű fél a semmisségi perig még nem teljesített, a rosszhiszemű fél pedig igen. Amennyiben a bíróság megtagadná a rosszhiszemű félnek az eredeti állapot helyreállítása iránti kérelmét, és egyúttal megállapítaná, hogy a jóhiszemű fél, a semmisség miatt, többé teljesítésre nem köteles, az a helyzet állhat elő, hogy a jóhiszemű fél megtarthatja a rosszhiszemű fél szolgáltatását és ezzel egyidőben nem köteles saját ígért szolgáltatását teljesítenie. Ebben a helyzetben, volens nolens, a jóhiszemű szerződő fél jogalap nélküli gazdagodási helyzetbe került. (Condictio indebiti - causa data, causa non secuta). Habár a szolgáltatási jogcím a szerződés semmisségének deklarálásával megszűnt, a jóhiszemű fél mégis megtarthatja a rosszhiszemű fél szolgáltatását. A francia jog erre szóló megoldása a következő: a rosszhiszemű fél ugyan nem érvényesítheti az előző helyzet helyreállítása iránti követelését, de joga van a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerinti kérelem érvényesítésére. Hogy van-e különbség a restitúciós és a condictionális jogosultság között, - nyilván van. Különbség nemcsak jogcím alapján van, hanem "kérelemmennyiségi" alapon is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
