Az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok ambiciózus szabadkereskedelmi megállapodás megkötéséről folytat tárgyalásokat. E megállapodás egyik legvitatottabb eleme a beruházó és a fogadó állam közötti választottbírósági vitarendezés, amely intézmény szokásos eleme a két- és többoldalú beruházásvédelmi egyezményeknek, és amelyhez számos nagy felháborodást kiváltó ítélet kötődik.[2] A nyilvánosan rendelkezésre álló dokumentumok alapján az EU nevében tárgyaló Európai Bizottság egy megreformált, a korábbi visszásságokat orvosló vitarendezési mechanizmust kíván kitárgyalni az amerikai féllel a Tanács által elfogadott tárgyalási irányelvekkel összhangban. Jelen írás azt vizsgálja, hogy egy ilyen vitarendezési mechanizmus milyen kockázatokat jelenthet Magyarország számára, illetve jár-e olyan előnyökkel, amelyek ezeket a kockázatokat legalább részben kompenzálhatják.
A kétoldalú külgazdasági kapcsolatok jogi szabályozásának szokásos elemei a beruházásvédelmi rendelkezések. Ezeket a szerződő országok általános kereskedelmi megállapodásokban vagy külön beruházásvédelmi megállapodásban fektetik le. Céljuk, hogy a partnerországban beruházásokat eszközlő vállalatok és magánszemélyek részére a fogadó állam által nyújtott speciális jogvédelmi garanciák által növeljék a befektetések biztonságát és ezáltal a fogadó ország tőkevonzó képességét. A beruházásvédelmi szabályok - az OECD által készített összefoglaló[3] szerint - általában meghatározzák a védendő beruházások körét, előírják az igazságos és méltányos elbánás biztosítását a beruházók beruházásaival kapcsolatban, a nemzeti elbánás követelményét, rögzítik, hogy államosításra csak közérdekből, azonnali és megfelelő kártalanítás ellenében kerülhet sor, rendelkeznek a befektetéssel keletkezett jövedelmek szabad átutalásáról.
A két- és többoldalú beruházásvédelmi egyezmények döntő többsége hagyományosan tartalmaz egy speciális vitarendezési eljárást (investor-state dispute settlement - ISDS), melynek lényege, hogy a beruházó választottbíróság előtt kártérítési igénnyel léphet fel a fogadó állammal szemben abban az esetben, ha véleménye szerint az állam a beruházásvédelmi megállapodás rendelkezéseinek sérelmével neki kárt okozott. Amennyiben a választottbíróság elmarasztalja az eljárás alá vont államot, kártérítést szab ki.
Ez az eljárás eredetileg a fejlett országok beruházóinak érdekét szolgálta a kevésbé stabil jogrendszerrel rendelkező fejlődő országokban azáltal, hogy a fogadó ország igazságszolgáltatási rendszerén kívül álló fórum döntött az egyezmény megsértésével kapcsolatos vitás ügyekben (pl. megfelelő kártalanítás nélküli jogtalan kisajátítás esetén). E vitarendezési eljárás bekerült később az észak-amerikai szabadkereskedelmi megállapodásba (NAFTA), és az EU-Kanada közötti tárgya-
- 37/38 -
lásokon a közelmúltban véglegesített, de még nem ratifikált szabadkereskedelmi egyezmény (CETA) szövegébe is.
2013 júliusában kezdődtek meg a tárgyalások az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok között egy széles körű szabadkereskedelmi megállapodás létrehozására (hivatalos munkanevén: Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerség - Transatlantic Trade and Investment Parnership, TTIP). A tárgyalások lezárásának időpontja nehezen prognosztizálható. Az eddig lezajlott kilenc tárgyalási fordulón a felek még nem nyitottak meg számos, politikailag érzékeny kérdést,[4] és a már megnyitott kérdésekben sincs megállapodás. Optimális esetben 2015 végére a TTIP főbb tartalmi elemeiről és szerkezetéről születhet megegyezés. A szövegezés, majd a megállapodás megerősítése hosszabb, akár többéves folyamat lehet.
A TTIP az Európai Unió nemzetközi jogi nómenklatúrájában ún. vegyes megállapodásnak minősül, melynek mind az EU, mind a tagállamok részesei lesznek. Ebből következik, hogy a tárgyalásokat lefolytató Európai Bizottságnak adott tárgyalási mandátumot a tagállamok képviselőiből álló Tanács egyhangú határozattal fogadta el és csak egyhangúsággal módosíthatja. A TTIP végleges szövegét a Tanács szintén egyhangú határozattal fogadja majd el. A megállapodás megkötéséhez szükség lesz az Európai Parlament jóváhagyására is, amelyet valamennyi nemzeti parlament egyenkénti megerősítése követ.
A magyar kormány tehát a tárgyalások lezárásakor, a magyar Országgyűlés pedig a ratifikációs eljárás keretében vétójoggal rendelkezik a TTIP egésze vonatkozásában.
Az EU nevében a TTIP-et tárgyaló Európai Bizottság számára a Tanács által egyhangúan elfogadott tárgyalási irányelvek adnak mandátumot. Ezek a tárgyalási irányelvek önálló fejezetben foglalkoznak a beruházásvédelemmel.[5] E szerint az EU bizonyos feltételek mellett kész létrehozni a beruházó-állam közötti vitarendezési mechanizmust. A tárgyalási folyamat végén fog döntés születni erről, attól függően, hogy sikerül-e a beruházásvédelem és a vitarendezés területén az uniós érdekeknek megfelelő, kielégítő megoldást találni. Az EU számára ilyen kritikus szempontok:
- az ISDS nem sértheti az EU és tagállamai szabályozási autonómiáját a szociális, közegészségügyi, környezetvédelmi stb. területek kapcsán;
- az ISDS átláthatósága és a válaszottbírák függetlensége;
- biztosítékok a nyilvánvalóan indokolatlan és komolytalan követelésekkel szemben;
- az ISDS és a belföldi jogorvoslat megfelelő kapcsolata;
- az ISDS nem alkalmazható a piacra jutási elvárásokhoz vagy kötelezettségekhez (azaz csak a már megvalósult beruházásokat védi).
A kérdést a megállapodás végső egyensúlyára tekintettel is meg kell vizsgálni, azaz a döntés attól is függ, hogy az egyezmény összességében megfelelően tükrözi-e az uniós érdekeket; tehát más területeken az USA hajlandó-e vállalásokat tenni cserébe az ISDS TTIP-be illesztéséért.
Jelenleg nem folynak tárgyalások a TTIP beruházásvédelmi rendelkezéseiről, szöveges javaslatok nem ismertek. A kérdés érzékenységére tekintettel azonban a Bizottság 2014-ben széles körű nyilvános konzultációt tartott a TTIP beruházásvédelemi és vitarendezési szabályozási lehetőségeiről.[6] Ebben a Bizottság nem tette fel azt a kérdést, hogy része legyen-e a TTIP-nek a beruházásvédelem és vitarendezés, hanem a CETA szövege alapján a konkrét rendelkezések tartalmával kapcsolatban kérte a válaszadók véleményét. A Bizottság tehát abból indul ki, hogy e rendelkezések részét fogják képezni az egyezmények.
A konzultáció eredményéről a Bizottság 2015 januárjában jelentést[7] készített. E jelentés szerint a Bizottság 150 000 választ kapott az általa javasolt beruházásvédelmi és vitarendezési koncepcióval kapcsolatban. A válaszok alapvetően civil szervezetektől, az üzleti élet érdekképviseleti szerveitől, uniós és külföldi nagyvállalatoktól, szakszervezetektől, fogyasztóvédelmi szervezetektől, ügyvédi irodáktól, egyetemektől, magánszemélyektől érkeztek. A válaszadók döntő többsége elutasította a Bizottság által felvázolt vitarendezési eljárást. Az elutasítók egy része általánosságban ellenzi a TTIP megkötését, másik részük úgy gondolja, hogy a beruházásvédelem és a vitarendezés ne legyen része az egyezménynek, a harmadik csoport pedig a Bizottság javaslatát nem tartja elégségesnek. E negatív visszajelzésekre tekintettel a Bizottság további konzultációt tartott az érdekelt uniós szereplők, a tagállamok és az Európai Parlament részvételével.
- 38/39 -
A beruházó és az állam közötti vitarendezési eljárás a TTIP egyik legnagyobb visszhangot kiváltó, leginkább kritizált fejezete. Az eljárás kritikusai közé tartoznak a civil társadalom szerveződései, különösen a környezetvédelmi szervezetek, a munkavállalók, valamint a fogyasztók jogait képviselő tömörülések. Az EU tagállamai közül a kritikus hangok Németországban, Ausztriában, Luxemburgban és Franciaországban a leghangosabbak. A fő kritikai észrevételek az alábbiak szerint csoportosíthatók:
a) Az ISDS indokolatlansága
Fejlett, stabil jogrendszerű szerződő felek között nem indokolt választottbíróság elé utalni a beruházásokkal kapcsolatos jogvitákat. A szerződő felek rendes igazságszolgáltatási rendszere a megfelelő fórum e jogviták rendezésére. Nagyobb kockázat esetén pedig más lehetőségek is léteznek: pl. a beruházó biztosítást köt, vagy a fogadó állami beruházásvédelmi garanciákat nyújt.[8] Ezért például Ausztrália általános hatállyal elutasítja új ISDS mechanizmusokban való részvételét.[9]
b) Nyomásgyakorlás lehetősége a jogalkotóra(regulatory chill)
A legfőbb érv az ISDS ellen, hogy a külföldi beruházó kártérítési eljárással fenyegetve akadályozhatja az államot abban, hogy a köz érdekében járjon el, pl. szigorúbb környezetvédelmi, egészségügyi, élelmiszer-biztonsági szabályokat fogadjon el. Bár a választottbíróság az eljárás eredményeként csak kártérítés kiszabására jogosult, a kifogásolt rendelkezést nem semmisítheti meg, a - jelentős összegű - kártérítés fenyegetése elég lehet ahhoz, hogy már az előkészítő szakaszban hátráltassa a jogszabályalkotást. Fontos, hogy az új vagy módosuló szabályozások diszkriminációmentességének biztosítása mellett, normál esetben, a beruházónak nincs reális esélye a kártérítési per megnyerésére. A beruházók ezzel együtt sokféle intézkedést megtámadhatnak pl. arra hivatkozva, hogy csökkenti a beruházásuk értéket, ezáltal a nyomásgyakorlás gyakorlatilag parttalanná válhat.[10] Egy széles mandátumú ISDS végső soron eszközzé válhat a beruházó (elsődlegesen a nagyvállalatok) számára, a demokratikusan megválasztott kormányok és parlamentek hatalmának és jogalkotási szabadságának csorbítására, amely különösen olyan területeken hordozhat veszélyeket, ahol szigorúbb szabályozásra van szükség: pl. pénzügyi szektor, bányászat, klímaváltozás.[11]
c) Egyoldalú előnyök a külföldi beruházó számára
Az ISDS olyan extra jogosultságot jelent a külföldi beruházóknak, amely a hazai vállalatokat nem illeti meg. Cserébe azonban semmilyen kötelezettséget nem ró a külföldi beruházókra. A magas perköltségek miatt továbbá az ISDS szinte kizárólag a legnagyobb, multinacionális vállalatok számára elérhető lehetőség, reálisan nem várható, hogy a KKV szektor profitáljon az extra jogvédelemből.
d) Az alapvető eljárásjogi garanciák hiánya
A választottbíróság esetében nem érvényesülnek egyes alapvető eljárásjogi garanciák. Az eljárás általában titkos, nincs fellebbezés, az egyezmény egységes értelmezése, továbbá a választottbírák függetlensége nem minden esetben biztosított. Az alaptalan pereskedést ösztönözheti, hogy az eljárás eredményeként csak az állam marasztalható kártérítésre, a beruházónak a saját perköltségén kívül nincs vesztenivalója (azaz a spekulatív perlés nem szankcionálható). A felek az eljárás kimenetelétől függetlenül viselik saját perköltségüket, így az állam jogi képviselete akkor is rengeteg közpénzt emészt fel (átlagosan 8 millió USD ügyenként[12]), ha végül nem marasztalják el.
e) A kétszeres kártalanítás elvi lehetősége
Tekintettel arra, hogy a választottbíróságok a nemzeti jogrendszertől függetlenül működnek, a beruházásvédelmi megállapodások ellenkező rendelkezése hiányában, nem kizárt, hogy ugyanabban az ügyben a beruházó a nemzeti és választottbíróság előtt is kártalanítási pert indítson.
- 39/40 -
A Bizottság láthatóan aktívan szeretne élni azzal az új uniós hatáskörrel, amelyet a Lisszaboni Szerződés hozott létre azzal, hogy beemelte a külföldi közvetlen befektetéseket a közös kereskedelempolitika hatálya alá,[13] ezáltal lehetővé téve, hogy az Európai Unió mint önálló jogi személyiséggel rendelkező jogalany külföldi közvetlen befektetésekre vonatkozó rendelkezéseket tartalmazó nemzetközi megállapodások szerződő fele lehessen.
A Bizottság részletes álláspontja a 2014-es nyilvános konzultációhoz fűzött magyarázatokból, illetve a témában tett nyilvános nyilatkozatokból ismerhető meg. Ezek alapján a Bizottság a TTIP részévé kívánja tenni a beruházó és az állam közötti vitarendezési eljárást, azzal, hogy annak valamennyi lényeges elemét a kritikák tükrében modernizálnák. Ennek érdekében taxatív felsorolásban rögzítené, hogy mely szabályok megsértésével valósul meg az igazságos és méltányos bánásmód követelményének a sérelme, rögzítené a közvetett államosítást megvalósító cselekményeket (a legitim, közérdeket tükröző rendelkezések nem tartoznának ide). A Bizottság kereskedelmi biztosának, Cecilia Malmströmnek az Európai Parlament előtt 2015. május 5-én tett nyilatkozata szerint céljuk egy állandó nemzetközi (ISDS) választottbíróság létrehozása, melyben szigorú garanciák vonatkoznának a választottbírók képzettségére, feddhetetlenségére és a kétszeres kártérítés kizárására. A fellebbezés lehetőségét a felállítandó állandó választottbíróság keretein belül oldanák meg.[14]
A London School of Economics 2013-as tanulmánya szerint az USA-nak a korábban kötött beruházásvédelmi megállapodásai nem eredményezték az amerikai beruházások emelkedését az adott országokban.[15]
Ugyanakkor, a TTIP ISDS fejezetének elfogadása komoly pénzügyi kockázatot jelentene az EU és azon tagállamok számára (pl. Magyarország), amelyeknek nincs az USA-val beruházásvédelmi megállapodása.[16]
Az ISDS eljárások száma az utóbbi években jelentősen megemelkedett[17], a megítélt kártérítések rendkívül magasak lehetnek, az eljárás költséges, és a választottbíróság határozata ellen nincs jogorvoslat. Továbbá az eljárás és a jelentős kártérítési igény puszta kilátásba helyezése azt eredményezheti, hogy egyes környezetvédelmi, munkavédelmi stb. jogszabályok nem, vagy csak kevésbé szigorú tartalommal kerülnek elfogadásra.
Az eddigi tapasztalatok alapján az ISDS eljárások kimenetele esetenként kiszámíthatatlan, az egyes ügyekben eljáró választottbíróságok egymástól eltérően értelmezik a beruházásvédelmi rendelkezéseket. Az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája (UNCTAD) is elismeri, hogy a beruházásvédelmi egyezmények azonos vagy hasonló rendelkezéseit a választottbíróságok az egyes ügyekben különbözőféleképpen értelmezték, és az azonos tényállással rendelkező ügyek érdemi megítélése is eltérést mutat. Az egyezmények inkonzisztens értelmezése bizonytalanságot teremt azzal kapcsolatban, hogy pontosan mi a beruházásvédelmi egyezményekben szereplő kötelezettségek tartalma, és hogy hogyan fogják ezeket alkalmazni a jövőbeli ügyekben.[18]
A London School of Economics fent hivatkozott tanulmánya szerint az ISDS elhagyása a TTIP-ből nagyban lecsökkentené az egyezménnyel kapcsolatos potenciális költségeket és kockázatokat, miközben várhatóan nem érintené hátrányosan az USA-ból az EU-ba áramló beruházásokat.[19]
Az ISDS-hez kapcsolódó jelentős kockázatok ellenére az EU tagállamok mintegy 1400 beruházásvédelmi megállapodás részesei. Magyarországnak jelenleg 54 kétoldalú beruházásvédelmi megállapodása van hatályban, ezek tartalmaznak az állammal szemben indítható vitarendezési eljárást. Az Amerikai Egyesült Államokkal Magyarországnak nincs beruházásvédelmi megállapodása. A TTIP tehát Magyarország esetében új vitarendezési lehetőséget hozna létre. A kétoldalú beruházásvédelmi megállapodás hiánya azonban eddig sem zárta ki azt a lehetőséget, hogy egy amerikai cég a más országban bejegyzett leányvállalatán keresztül kezdeményezzen vitarendezési eljárást Magyarország ellen, amennyiben ezzel az országgal van hatályos kétoldalú egyezményünk.[20]
A beruházásvédelmi egyezmények vitarendezési mechanizmusa a tőkeexportőr országok befektetőinek nyújt védelmet. A tőkeimportőr országoknak azért áll érdekükben az ilyen egyezmények megkötése, hogy vonzóbb célpontot jelentsenek a külföldi befektetők számára. Az amerikai cégek magyarországi befektetéseinek volumene azonban arra enged következtetni, hogy az ISDS hiánya nem játszik meghatározó
- 40/41 -
szerepet a hazánkba irányuló befektetési döntések meghozatalánál, azaz a beruházók megfelelően stabilnak ítélik a hazai jogrendszert és igazságszolgáltatást. Mivel az USA-ba irányuló magyar tőkeexport elhanyagolható, ezért a magyar beruházások védelme szempontjából az ISDS nem jelent meghatározó előnyt. Magyarországnak tehát az ISDS bevezetéséből várhatóan nem származna gazdasági haszna.
Ezzel szemben az ISDS olyan jogi eljárást biztosít a külföldi beruházók részére, amellyel a hazai versenytársaik nem rendelkeznek, így tehát diszkriminálná a magyar vállalatokat, melynek potenciális versenytorzító hatása lehet. Továbbá, az ISDS jelentős pénzügyi (költségvetési) és jogi kockázatot jelenthet Magyarország számára, amennyiben az amerikai vállalatok a korábbi negatív példák[21] mentén nagy mennyiségben indítanának eljárásokat. Hasonlóképpen, nem kizárt az ISDS eljárásokkal való fenyegetés mint politikai nyomásgyakorlási eszköz megjelenése sem.
A beruházó és a fogadó állam közötti vitarendezés a TTIP egyik legvitatottabb eleme. Az ISDS intézményéhez ugyanis számos olyan, nagy visszhangot kiváltó ítélet kötődik, melyek rávilágítanak a beruházásvédelmi választottbíráskodás rendszerhibáira. E tanulságok fényében a Bizottság 2015 májusában egy új típusú állandó beruházásvédelmi bíróság létrehozására tett javaslatot, amely elképzelése szerint a későbbekben nem csak a TTIP, hanem más beruházásvédelmi egyezmények alá eső jogvitákat is elbírálná. A Bizottság e koncepciója a korábbi beruházásvédelmi egyezményekhez képest nagyban megerősítené a vitarendezés eljárásjogi garanciáit: komoly előrelépést hozna az eljárás nyilvánossága, az érdekeltek beavatkozási lehetősége, az ítéletek felülvizsgálata, az egyezmény egységes értelmezése, a bírák pártatlansága, szakértelme, valamint a kétszeres kártalanítás kizárása területén.
A Bizottság által javasolt megoldás azonban nem oszlatja el az ISDS intézményével kapcsolatos összes aggályt. Véleményem szerint továbbra is megalapozott az a kritika, amely kétségbe vonja az ISDS indokoltságát fejlett, stabil jogrendszerű felek között, ahol a szerződő felek rendes igazságszolgáltatási rendszere megfelelő fórumot nyújthatna e viták rendezésére. Továbbá egy állandó beruházásvédelmi bíróság esetén is fennáll a diszkrimináció a hazai vállalatokkal szemben: a beruházásvédelemi jogvita olyan lehetőséget jelent a külföldi beruházóknak, amely a hazai tulajdonú vállalatokat nem illeti meg, és cserébe a külföldi beruházó semmilyen plusz kötelezettséget nem vállal. Egy ilyen jellegű kártérítési eljárás - még a garanciális szabályok erősítése esetén is - puszta létezésénél fogva nyomásgyakorlási lehetőséget biztosít a külföldi beruházók számára a jogalkotóval szemben, amelynek keretében továbbra is megkísérelhetik a számukra kedvezőtlen jogszabály-tervezetek (pl. szigorúbb környezetvédelmi, élelmiszerbiztonsági szabályok) elfogadásának megakadályozását. A magas perköltségek miatt továbbá az ISDS szinte kizárólag a legnagyobb, multinacionális vállalatok számára elérhető lehetőség, reálisan nem várható, hogy a KKV szektor profitáljon az extra jogvédelemből.
Jelen formájában az ISDS Magyarországra érdemi jogi és pénzügyi kockázatot jelentene, miközben várható gazdasági haszonnal nem járna. Bár az Európai Bizottság csak az ISDS intézményének jelentős garanciális reformja mellett támogatja annak bevezetését, egyelőre nem látszanak sem ennek pontos részletei, sem az, hogy a reformötletekből mi lenne az USA részéről elfogadható a TTIP keretében. ■
JEGYZETEK
[1] A cikk a szerző nézeteit tükrözi, és nem tekinthető az Igazságügyi Minisztérium hivatalos álláspontjának.
[2] Például az Al Kharafi v. Líbia ügy, ahol a beruházásvédelmi választottbíróság 2013 márciusában hozott ítélete alapján Líbiának 935 millió USD kártérítést kellett fizetnie elmaradt haszon címén egy kuvaiti vállalat részére azért, mert meghiúsította a vállalat turisztikai fejlesztési beruházását Líbiában, miközben a tényleges építkezés meg sem kezdődött, és a kuvaiti vállalatnak mindössze 5 millió USD költsége származott a beruházás tervezésével, előkészítésével kapcsolatban.
[3] Houde, Marie-France: Novel Features in Recent OECD Bilateral Investment Treaties. OECD, 2006. OECD honlapja, http://www.oecd.org/investment/internationalinvestmentagreements/40072428.pdf [letöltve: 2015. 06. 25.]
[4] Például nem tárgyalták még a teljes vámlebontás alól kivételt képező ún. érzékeny mezőgazdasági termékek körét. Ezek olyan termékcsoportok, melyek előállításában az egyik vagy másik térség olyan lényeges versenyképességi előnyt élvez, ami miatt a teljes és gyors liberalizáció az importáló ország érintett ágazatának alapvető problémákat okozna. Az érzékeny termékek körébe elsősorban a húsok (marha-, baromfi- és sertéshús), egyes tengeri halak, a cukor és - magyar remények szerint - a csemegekukorica kerülhet be.
[5] Az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok között létrehozandó transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségre irányuló tárgyalási irányelvek, Brüsszel, 2013. június 17., 22-23. pont, Tanács honlapja, http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-11103-2013-DCL-1/hu/pdf [letöltve: 2015. 06. 25.]
[6] Public consultation on modalities for investment protection and ISDS in TTIP. 2014.03.24., Európai Unió honlapja, http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2014/march/tradoc_152280.pdf [letöltve: 2015. 06. 25.]
[7] Commission Staff Working Document - Report - Online public consultation on investment protection and investor-to-state dispute settlement (ISDS) in the Transatlantic Trade and Investment Partnership Agreement (TTIP). Brüsszel, 2015.01.13, Európai Unió honlapja, http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2015/january/tradoc_153044.pdf [letöltve: 2015. 06. 25.]
[8] Eberhardt, Pia-Redlin, Blair-Toubeau, Cecile: Trading Away Democracy - How CETA's investor protection rules threatent he public good in Canada and the EU. Amsterdam, Berlin, Brussels, Montreal, Paris, Ottawa, Vienna, Published by Association Internationale de Techniciens, Experts et Chercheurs (Aitec), Vienna Chamber of Labour (AK Vienna), Canadian Centre for Policy Alternatives (CCPA), Corporate Europe Observatory (CEO), Council of Canadians, Canadian Union of Public Employees (CUPE), European Federation of Public Service Unions (EPSU), German NGO Forum on Environment&Development, Friends of the Earth Europe (FoEE), Power Shift, Quaker Council for European Affairs (QCEA), Quebec Network on Continental Integration (RQIC), Trade Justice Network, Transnational Institute (TNI), Transport&Environment (T&E), 2014. november. 3. oldal. Corporate Europe honlapja, http://corporateeurope.org/sites/default/files/trading-away-democracy.pdf [letöltve: 2015. 06. 25.]
[9] Tienhaara, Kyla-Ranald, Patricia: Australia's rejection of Investor-State Dispute Settlement: Four potential contributing factors. International Institute for Sustainable Development, 2011.07.12., IISD honlapja, http://www.iisd.org/itn/2011/07/12/australias-rejection-of-investor-state-dispute-settlement-four-potential-contributing-factors/ [letöltve: 2015. 06. 25.]
[10] A Lone Pine v. Kanada ügyben a kanadai Lone Pine cég az USA-ban bejegyzett leányvállalatán keresztül a NAFTA alapján ISDS eljárást indított Kanada ellen, miután Québec környezetvédelmi okokból moratóriumot vezetett be az olaj és gáz hidraulikus repesztéssel történő kitermelésére, és visszavonta a Lone Pine cég erre vonatkozó engedélyét. Az ügy függőben van, a Lone Pine 175,7 millió eurónak megfelelő összeget követel.
[11] Erre példa a nagy visszhangot kiváltott Vattenfall v. Németország ügyek. Az Energia Charta alapján Vattenfall svéd energiacég két eljárást indított Németország ellen. Az első eljárásban 1,4 milliárd euró kártérítést kért azért, mert Németország szigorúbb környezetvédelmi szabályokat vezetett be a széntüzelésű erőművükre vonatkozóan. Ebben az ügyben a felek megegyeztek, Németország pedig enyhítette a környezetvédelmi engedélyezés szabályait. A második ügyben Vattenfall 4,7 milliárd euró elveszett haszonért perli Németországot, amiért a fukishimai katasztrófa után úgy döntött, hogy idő előtt kivezeti az atomerőműveket. Ez az eljárás még folyamatban van.
[12] Gerstetter, Christiane-Meyer-Ohlendorf, Nils: Investor-state dispute settlement under TTIP - a risk for environmental regulation?, Heinrich Böll Stiftung, 2013. december 31., 8. p.. Heinrich Böll Stiftung honlapja, http://eu.boell.org/en/2014/02/24/investor-state-dispute-settlement-under-ttip [letöltve: 2015. 06. 25.]
[13] Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikk (1) bekezdése (HL. [2012] C 326., 2012.10.26., 1-390. o.).
[14] Malmström, Cecilia: Remarks at the European Parliament on Investmen tin TTIP and Beyond, Brüsszel (2015.05.06.): Meeting of the International Trade Committee of the European Parliament, Európai Unió honlapja, http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2015/may/tradoc_153430.pdf [letöltve: 2015. 06. 25.]
[15] Skovgaard Poulsen - Lauge N,-Bonnitcha, Jonathan-WebbYackee, Jason: Costs and Benefits of an EU-USA Investment Protection Treaty, LSE Enterprise, 2013. április, London School of Economics and Political Science honlapja, https://www.gov.uk/government/uploads/system/uploads/attachment_data/file/260380/bis-13-1284-costs-and-benefits-of-an-eu-usa-investment-protection-treaty.pdf [letöltve: 2015. 06. 25.]
[16] Korábban az Egyesült Államok 9 EU-tagországgal kötött kétoldalú beruházásvédelmi egyezményt (Bulgária, Cseh Köztársaság, Észtország, Horvátország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Románia, Szlovákia).
[17] Skovgaard Poulsen-Bonnitcha-WebbYackee (2013) i. m. 6. p.
[18] UNCTAD: Reform of Investor-State Dispute Settlement: In Search of a Roadmap, IIA Issues Note, 2013. június, 3. p., UNCTAD honlapja, http://unctad.org/en/PublicationsLibrary/webdiaepcb2013d4_en.pdf [letöltve: 2015. 06. 25.]
[19] A tanulmány az Egyesült Királyság szempontjából elemzi a TTIP előnyeit és hátrányait. A tanulmányban szereplő gazdasági és politikai kockázatok azonban a többi tagállam vonatkozásában is fennállnak.
[20] A Philip Morris például a Hongkong és Ausztrália között fennálló kétoldalú beruházásvédelmi egyezmény alapján a Hongkongban bejegyzett egységén keresztül perelte Ausztráliát kártérítésért.
[21] Pl. a fent említett Lone Pine v. Kanada és Vattenfall v. Németország ügyek.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző politikai tanácsadó, Igazságügyi Minisztérium Miniszteri Kabinet.
Visszaugrás
